Kedvenc idézeteim: Fróna Zsófia: A fegyverforgató - Fegyverek Háza

Mai bejegyzésem a kedvenc idézeteimet hozom el nektek, tegnap volt Fróna Zsófia: A fegyverforgató - Fegyverek Háza c. kötetéből beleolvasó, most idézeteket hozom nektek. Sajnos nem mindent tudom feltenni, ezért ha kíváncsiak vagytok, gyertek az instámra. Igyekszem feltenni a kedvenceimet nektek.

Fróna Zsófia:

A fegyverforgató – Fegyverek Háza

Tartalom:

Egy lány.

Egy farkas.

Egy tőr.

Egy történet…

A harcos lélek küzdeni fog a végsőkig, a gyenge feladja, mielőtt célba érne.

A tizenhét éves Megaira feszegeti saját határait, mindent megtesz, hogy kiderítse, mire hivatott.

Miközben próbál rájönni, valójában hová tartozik, rejtélyes meghívást kap a Fegyverek Házába.

Vajon az a sorsa, hogy fegyverforgatóvá váljon?

Ahhoz harcos lélek kell, Megaira azonban még soha életében nem emelt kezet senkire.

Megállja majd így a helyét?

A válaszok keresése közben rájön, hogy a háttérben sötét erők munkálkodnak veszélybe sodorva a világot, amibe csöppent és a jövőjét, ami felé eddig csupán pár lépést tett.

Lehet egy békés természetű lányból fegyverforgató?

Tényleg ezt a sorsot szánták neki, vagy valami egészen mást?

Meg tud küzdeni a rá leselkedő veszélyekkel, vagy elbukik?

A tét hatalmas, sikerén vagy bukásán több múlik, mint gondolná

Kedvenc idézetek:

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

NewLine Kiadó

Beleolvasó: Fróna Zsófia: Fegyverforgató - Fegyverek Háza - ("Megaira a teraszajtóra pillantott. A nyitott tolóajtóban egy magas, vékony lány állt karba tett kézzel. Felnyírt hollófekete hajába belekapott a szél.")

Szerdai nappal nem is mással kezdhetném, mint a kedvenc könyvemből hozok részletet, Fróna Zsófia: Fegyverforgató – Fegyverek Háza c. kötetéből. Előző héten dupla résszel érkeztem, ma pedig egy kis rövidke részt hozok nektek.

Fróna Zsófia:

A fegyverforgató – Fegyverek Háza

Tartalom:

Egy lány.
Egy farkas.
Egy tőr.
Egy történet…

A harcos lélek küzdeni fog a végsőkig, a gyenge feladja, mielőtt célba érne.
A tizenhét éves Megaira feszegeti saját határait, mindent megtesz, hogy kiderítse, mire hivatott.
Miközben próbál rájönni, valójában hová tartozik, rejtélyes meghívást kap a Fegyverek Házába.
Vajon az a sorsa, hogy fegyverforgatóvá váljon?
Ahhoz harcos lélek kell, Megaira azonban még soha életében nem emelt kezet senkire.
Megállja majd így a helyét?
A válaszok keresése közben rájön, hogy a háttérben sötét erők munkálkodnak veszélybe sodorva a világot, amibe csöppent és a jövőjét, ami felé eddig csupán pár lépést tett.
Lehet egy békés természetű lányból fegyverforgató?
Tényleg ezt a sorsot szánták neki, vagy valami egészen mást?
Meg tud küzdeni a rá leselkedő veszélyekkel, vagy elbukik?

A tét hatalmas, sikerén vagy bukásán több múlik, mint gondolná

ENGEDÉLLYEL

Megaira a teraszajtóra pillantott.  A nyitott tolóajtóban egy magas, vékony lány állt karba tett kézzel. Felnyírt hollófekete hajába belekapott a szél.  Szvetlána tekintete éles volt és hideg, amit sötét sminkje csak fokozott. Megaira tízéves volt, Sarah kilenc, amikor Nancy magához vette a zárkózott tinédzsert. Szvetlána tizenöt évesen épp annyira mogorva volt, mint most, meg sem próbált beilleszkedni a családba – amibe egy idő után mind belefáradtak. Megaira feszültté vált, ahogy ott ült és meredten bámulta a nővérét. Utálta az ilyen pillanatokat. – Valamelyikőtök igazán elvonszolhatta volna a seggét a boltba. Nem tűnt fel, hogy nincs itthon semmi? – csattant fel Szvetlána, aztán morgott valamit oroszul és bemasírozott a házba.  Megaira másnap találkozott Tonyval. A fiú a legjobb barátja volt, és mióta befejezték az iskolát, most jelentkezett először: meghívta Megairát, kísérje el az edzésre Tony már évek óta eljárt a város szélén található lőtérre. Állítása szerint ifjúsági versenyeken is részt vett, de Megairát egyikre sem hívta meg, sőt korábban azt sem engedte, hogy elkísérje őt a lőtérre, pedig Megaira szívesen vele tartott volna. A lány tudott a fiú hobbijáról, időről időre szóba került köztük, de amikor a téma komolyabbra fordult volna, Tony mindig más irányba terelte a szót. Megaira lelkesen igyekezett a piactérre, ami nem volt messze a városközponttól. Tízre beszélték meg a találkát, de ő már háromnegyedre odaért. Nem szeretett késni. Nyugodtabb volt, ha neki kellett várnia és nem rá vártak. Hétfőn nem volt piac. A vasasztalok ridegen és pucéran pihentek a napsütésben. Megaira a sarki kioszknál vett egy kávét, és a piac bejáratánál állt meg a papírpohárral a kezében. A szél minduntalan az arcába fújta hosszú gesztenyebarna haját, így amint megitta a kávét, összefogta zabolátlan tincseit. Tonynak még semmi nyoma nem volt. A lánnyal ellentétben Tonyt sosem zavarta, ha késett, amiből egyenesen következett, hogy gyakorlatilag soha sehova nem érkezett meg időben.  – Félórája várok – jegyezte meg Megaira, amikor a fiú végre mellétoppant.

A könyvet itt tudjátok beszerezni.

NewLine Kiadó

Fróna Zsófia hivatalos szerzői oldala

Hajnal Kitti: Hinta - ("Ez egy igazi érzelmi hullámvasút volt számomra. Egyszerre nevettem és lettem szomorú.")

~~~ Recenzió ~~~

Köszönöm Szivárványálom Kiadónak és Hajnal Kittinek, hogy elolvashattam a Hinta c. kötetét. Azt hiszem mondanom, sem kell, hogy mennyire rajongója vagyok az írónak. Ahogy a Falak c. könyvét imádtam, úgy a Hinta kötetet is. Nagyon köszönöm, hogy újabb LMBTQ regényt olvashattam el. A kis hazánkban nagyon szükség van ilyen történetekre is.

Hajnal Kitti:

Hinta

Tartalom:

„Olyan, mintha hintán ülnénk, ingázunk, mindig változik a viszonyunk.” Hányszor szerethetünk igazán? Megölheti-e a szívet egy feldolgozhatatlannak hitt veszteség? 

Patrik lassan két éve temette el Imit. A gyászon szülei és barátai igyekeznek átsegíteni, az ő kedvükért létezik, igyekszik túlélni a hétköznapokat. A tomboló ürességet azonban egyre inkább kezdi kitölteni Márk. A jelenléte, a mosolya, minden, ami csak ő, lassanként új jelentést kap Patrik szemében. Tíz év barátság után változik a kép, úgy tűnik, egy viszonzatlan szerelem irányába…

Véleményem

5/5

Ez egy igazi érzelmi hullámvasút volt számomra. Egyszerre nevettem és lettem szomorú. Nagyon át tudtam érezni Patrik érzéseit, gondolatait. Hiszen egy régi barátságot nem mer kockáztatni, amit meg is értek. A barátság sokkal hosszabb életű, mint a szerelem. Már akinek nagyon sikerül a dolog. 

Miután a Falak c. kötetét olvastam kedvenc párosom Márk és Patrik volt. Kettőjük közt dőltek a poénok és már akkor tudtam, hogy lesz köztük valami. De nem, mertem belegondolni sem. Hiába éreztem, hogy adta magát dolog, de tudtam, hogy van más is emögött. Patrik gyászolt és nem biztos akarna egy újabb kapcsolatot. 

Sajnos eléggé marhák voltak mindketten, hihetetlen mennyire nem bíztak egymás érzéseiben, miközben rég mindenki tudod róla. Annyira elbeszéltek, elmentek egymás mellett…. 

Kitti, az írónő valami elképesztő érzelmi skáláját hozta felszínre mind bennem, mind a könyvben. Tetszett, ahogy megírta milyen a kezdő lépés, amikor a gyász után fellángol újra a szerelem, és miken kell keresztül menni, hogy elfogadja, illetve rájöjjön mit is, éreznek valójában. Lépésről – lépésre alakultak ki az érzések és lettek egyértelmű mindenki számára. Csak, hát pont a főszereplőinknek nem volt világos, vagyis az egyiknek. 

Reménykedtem, hogy majd csak megjön az eszük. Nagyon izgultam, vártam a végét. 

Ami még tetszett, hogy újra olvashattam a barátai társaságot és fura volt, hogy nem Levi és Áron van központban. Igazából teljesen elhomályosított, Patrik és Márk kettősük. Másra nem tudtam oda figyelni, nem is érdekelt mást csak ők ketten. Nagyon tetszett, hogy nem csak poénok miatt láthatóak (Falak c. kötetre értettem.)

Szilárdról is lehetne külön álló kötet? Nem lenne rossz. Szerintem. Illetve a csajokról is lehetne írni valami jó kis történetet. Így nem kellene teljesen elszakadni Levitől és Árontól illetve Patriktól és Márktól. 

Amikor elolvastam kettőjükről a Falak kötetében, akkor tudtam, hogy róluk többet kell tudnom. Nagyon vártam, hogy kezembe lehessen a Hinta és elmerüljek benne. Nem gondoltam volna, hogy ennyire fogom várni egy könyvet. Főleg egy lmbtq regényt. Kitti zseniális írónőnek tartom. Ezekután még több könyvet akarok olvasni tőle. Tőle jöhet bármi. Nem is kérdés, hogy beszerzem a következő kötetet. Mert engem a Falakkal és Hintával lenyűgözött,sőt rajongója lettem. 

Szívből ajánlom nektek ezt a könyvet. Érdemes elolvasni. Olvassátok el Kitti eddig megjelent könyvét is a Falakat, mert megéri. Én nagyon szerettem mindkettőt olvasni

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Szivárványálom Kiadó

Hajnalösvény - Hajnal Kitti írói oldala

Vidó Kinga: Akarom-e tudni? - ("Egy izgalmas, romantikus történetet kaptam. Ahol a titkok és az érzelmek vannak túl súlyban. Néha elgondolkodtató mennyire mindent félre lehet érteni és milyen sokáig tart helyrehozni.")

Vidó Kinga: Akarom-e tudni? c. kötetét olvastam el nemrég. Valamikor régen Líránál vettem és mostanra tudtam kézhez venni és elolvasni. Nos kissé vegyes érzelmekkel fejeztem be az olvasást. Még most tanakodom, hogy mennyi csillagot is adjak. Noha, nagyon tetszett és végig fenn tartotta figyelmem voltak fenntartásaim vele.

Vidó Kinga:

Akarom-e tudni?

Tartalom:

A frissen diplomázott Lucille Haggerty négy éve, a bizonyos rosszul sikerült születésnapi buli óta, nem járt Watsonville-ben. Ma végre hazaérkezik. Josh Halding, Lucille bátyjának legjobb barátja azonban itt él és esze ágában sincs távozni. A két fiatal folyamatosan egymás idegein táncol és a csípős megjegyzéseknek, humoros beszólásoknak, apró figyelmességeknek, meglepő ajándékoknak se szeri, se száma. A család és a baráti kör teljes tanácstalansággal figyeli kettejük kapcsolatát. A helyzet egyre bonyolultabb, pedig a napok gyorsan telnek és a nyár végén Lucille visszautazik Princetonba…

Véleményem

4 / 5

Egy izgalmas, romantikus történetet kaptam. Ahol a titkok és az érzelmek vannak túl súlyban. Néha elgondolkodtató mennyire mindent félre lehet érteni és milyen sokáig tart helyrehozni. Esetünkben is ez történt Bogyóval, avagy Lucielle-el. Mindent eldöntő pillanat a tizennyolcadik születésnapján történt. Ott valami történt Lucielle-el és Josh-al, amiért 4 évre elmenekült. Miután 4 év után újra hazatért előtörtek az érzelmek.

Nem szeretem, ha túlságosan el van húzva a történet. Itt minden megtörtént már és mégis mindketten dacolnak egymás ellen. Hiába a csókok, találkozások, ölelések s mégis.  Kissé túl lett húzva az egész. Vagy az egyik menekül vagy a másik és ez ment végig az egész történetben. Kicsit fárasztó volt követni és nem tudni, hogy valójában mit is akar a másik vagy mi is történt azon bizonyos éjszakán.

Vége pedig kissé csalódás volt. Mert nagy durranásra számítottam ennyi huzavona után, de nem kaptam meg. Talán belefért volna, mondjuk egy évvel később, esetleg. De ez sem volt benne, valahogy a vége nagyon gyorsan vége lett. Kíváncsi lettem volna, hogy ki mit szól Josh és Bogyó kapcsolatához, függetlenül attól, hogy páran sejtették.

Kedvenceim a haverok voltak. Olyan bolondok némelyik. Igazán vicces, bohókás baráti társaság jött össze. Legfőbb kedvencem Teve volt számomra. Annyira sült bolond, hogy szinte már fáj. Imádtam Tevét, mert folyton idézetes pólókban mászkált. Jókat nevettem egyes feliratokon.

Egy szóval kicsit gondban vagyok, annak ellenére nagyon tetszett, de ez a sok huzavona, ami Josh és Bogyó között kicsit sok volt. Mire végére értem a véleményemnek, úgy döntöttem, hogy 4 csillagot adok. 

Kiknek is ajánlom? Aki kicsit is szereti a humort, kalandot és a romantikát.  Szívből ajánlom végtelen romantikus lelkű olvasóimnak.

A könyvet itt tudod beszerezni:

Líra Könyvesbolt

Vidó Kinga - Könyvek

Pénteki beleolvasó: Petróczki Kitti: Lujzi élete - ("Nem tudunk elszakadni egymástól, viszont nem lehettünk együtt.")

Most nem fogok késve és hibásan sem feltölteni nektek Petróczki Kitti: Lujzi élete c. kötetéből a következő részletet. Múltkor sajnálatosan átkereszteltem a karaktert. Elnézést kérek és köszönöm, hogy az írónő felhívta rá a figyelmem. Jó tanács. Fáradtan sose kezdj bele semmibe.

Szóval tehát ott tartottuk, hogy a karaktereink egy karaokés estén voltak túl. Most mi jöhet? Macskajaj?Ki tudja.. Ha elolvasod meg tudod.

Petróczki Kitti: 

Lujzi élete

Tartalom:

Vedd a saját kezedbe végre az irányítást és tegyél magadért! 

Hidd el van hova tovább! 

Meglátod! A történet, Lujzi élete, téged is magával fog ragadni, és ki fog rángatni a szürke hétköznapokból. 

Itt az ideje, hogy belefogj ma, a saját jövőd építésébe! 

„ A régi szép idők most vannak ” 

Én meg vagyok győződve róla, hogy ez a könyv, megadja neked azt az apró lökést az életedben, amely elindíthat a saját jövőd felé!

ENGEDÉLLYEL

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Book Dreams Kiadó

Petróczki Kitti: Lujzi élete

Beleolvasó: Fróna Zsófia: Fegyverforgató – Fegyverek Háza -("Ha Sarah most látná, hogy itt vagy, tuti kiakadna – jegyezte meg, és óvatosan megsimogatta a farkas feje búbját.")

Elnézést kérek, hogy nem szerdán, hanem ma osztom meg veletek Fróna Zsófia: Fegyverforgató – Fegyverek Háza c. könyvből a részletet. Ezért ma dupla részt fogok hozni. Legközelebb szerdán lesz kitéve, és nem fogok elaludni. Igen, sajnos tegnap elaludtam és ezért nem tudtam feltenni a Beleolvasót. Így dupla részt kaptok. Ugye, milyen jó? Majd írjátok meg, hogy tetszett.

Fróna Zsófia:

A fegyverforgató – Fegyverek Háza

Tartalom:

Egy lány. 
Egy farkas. 
Egy tőr. 
Egy történet…

A harcos lélek küzdeni fog a végsőkig, a gyenge feladja, mielőtt célba érne. 
A tizenhét éves Megaira feszegeti saját határait, mindent megtesz, hogy kiderítse, mire hivatott. 
Miközben próbál rájönni, valójában hová tartozik, rejtélyes meghívást kap a Fegyverek Házába. 
Vajon az a sorsa, hogy fegyverforgatóvá váljon? 
Ahhoz harcos lélek kell, Megaira azonban még soha életében nem emelt kezet senkire. 
Megállja majd így a helyét? 
A válaszok keresése közben rájön, hogy a háttérben sötét erők munkálkodnak veszélybe sodorva a világot, amibe csöppent és a jövőjét, ami felé eddig csupán pár lépést tett. 
Lehet egy békés természetű lányból fegyverforgató? 
Tényleg ezt a sorsot szánták neki, vagy valami egészen mást? 
Meg tud küzdeni a rá leselkedő veszélyekkel, vagy elbukik?

A tét hatalmas, sikerén vagy bukásán több múlik, mint gondolná

ENGEDÉLLYEL

Ha Sarah most látná, hogy itt vagy, tuti kiakadna – jegyezte meg, és óvatosan megsimogatta a farkas feje búbját.
Visszafészkelte magát az ágyába, majd lehunyta a szemét. Várta, hogy az állat jelenléte megnyugtassa, de a szíve olyan hevesen vert, hogy úgy érezte, soha nem fog már elaludni.
A farkas tett pár kört a szobában, majd megállt az ágy mellett, és oldalra billentett fejjel merőn nézte a lányt.
Megaira visszatartotta a levegőt, amikor az állat óvatosan felrakta az egyik mancsát a matracra. Hatalmas, szőrös mancs volt, erős, kés élére emlékeztető karmokkal. Besüppedt a matrac, ahogy a farkas ráhelyezte a testsúlyát, aztán megjelent a másik is, és végül az egész állat.
Az egyszerű, de masszív faágy keservesen felnyögött, amikor a farkas a lány mellé ugrott. Megaira döbbenten figyelte, ahogy a farkas lassan lefeküdt, aztán megszimatolta az arcát. Óvatosan kinyújtotta a kezét és megvakargatta az állat füle tövét, majd közelebb bújt hozzá, belefúrva arcát a bundájába. Elöntötte a nyugodtság érzete, ahogy hallgatta az állat szívverését.
Úgy aludt végül el, hogy a betörőről egészen megfeledkezett.
Nancy hangjára riadt fel. A nő az előszobából kiáltott fel neki, jelezve, hogy megérkeztek. Szombat reggel volt, pontosabban délelőtt.
– Ezek meg mi a fenét keresnek itt? – kérdezte a lány suttogva, miközben a farkas vállára támaszkodva megnézte az órát az állat mögött lévő kis asztalon. Tíz óra múlt; Megaira meg mert volna esküdni rá, hogy Nancy vasárnap tervezett hazajönni, nem pedig szombaton.
Közben a farkas halkat morgott, mire a lány villámgyorsan elengedte.
– Ki kell csempésszelek – jegyezte meg.
A farkas leugrott a padlóra, Megaira pedig követte. Az ajtóhoz sietett.
Nem hallott arra utaló neszeket, hogy valaki felfelé igyekezne, márpedig annak mindig hangja van, köszönhetően a nyekergő lépcsőfokoknak. Még a legcsendesebb léptű ember se tudna hangtalanul felosonni rajtuk.
Épp csak annyira nyitotta ki az ajtót, hogy kileshessen rajta. Innen rálátott a bejárati ajtóra, ami előtt éppen Sarah vette le a cipőjét. Mintha csak érezte volna, hogy figyelik, felkapta a fejét. Amint megneszelte, hogy Megaira leskelődik, hatalmas vigyorra húzta a száját, és hevesen integetni kezdett. Már épp szólt volna, de Megaira lepisszegte.
Amikor a farkas feje megjelent az ajtóban Megaira mellett, Sarah álla leesett a döbbenettől.
– Megaira? – hallatszott Nancy hangja a konyhából, de a lány nem válaszolt neki. – Sarah, felmész Meghez? Nem hiszem el, hogy nem hallja, hogy hazaértünk. A fülén ül ez a lány?
– Máris megyek, anyu – kiabálta vissza Sarah, és már szaladt is fel a lépcsőn.
– Te meg mi a fenét művelsz? – kérdezte, alighogy felért, de a lépcső utolsó fokán megállt.
Hiába tudott a farkas létezéséről, sőt messziről már látta is az állatot, tartott tőle.
– Most nem igazán alkalmas, hogy elmagyarázzam – suttogta Megaira. – Egyébként is, nem úgy volt, hogy vasárnap jöttök?
– De, csak anyu meggondolta magát. Tudod, milyen.
– Hát most marhára rosszul időzített. – Megaira összehúzta a szemöldökét. – Segítened kell. Tereld el a figyelmét, amíg én kiviszem a farkast!
Sarah vetett még egy pillantást az állatra, majd megadóan felsóhajtott, és lement anyjához a konyhába.


Megaira várt egy darabig, aztán amikor hallotta, hogy Nancy és Sarah beszélgetnek, elindult, de a lépcső láttán nyelt egy nagyot. Biztos volt benne, hogy ezen nem jut le hangtalanul. Még alatta is nyekeregne, nemhogy a nála sokkal nehezebb farkas alatt.
Nem volt más választása, vett egy mély levegőt, majd jelzett az állatnak, hogy kövesse.
Nancy azonnal meghallotta a lépcső nyikorgását.
– Megaira, kincsem! Csakhogy végre lejössz!
– Igen, Nancy, mindjárt megyek! – kiabálta, miközben a farkast a nappali felé terelte.
Fürgén és nesztelenül nyitotta ki a kertbe vezető üvegajtót, de az állat nem mozdult, csak nézte őt.
– Na, mi lesz? Menj már ki, az isten szerelmére! – motyogta az orra alatt.
A farkas egy másodpercig még bámult rá, majd egyszer csak, mintegy varázsütésre, megindult, aztán meglepő sebességgel el is tűnt a kert végében.
– Te meg mit csinálsz? – hallatszott Nancy hangja a háta mögül.
A lány riadtan perdült meg. Kellett neki egy pillanat, hogy mosolyra rendezze arcvonásait.
– Miben mesterkedsz? – kérdezte Nancy gyanakodva.
– Mégis mire készülnék?
– Nem tudom, ezért kérdem! Ahelyett, hogy odajöttél volna hozzánk, inkább ide osontál és… tárva-nyitva van az ajtó! – A gyanakvás helyett huncut öröm ült ki az arcára, ahogy folytatta. – Csak nem egy fiút csempésztél ki?
Megaira a döbbenettől hirtelen megmukkanni sem bírt.
Sarah szinte állandóan nyaggatta, hogy nem pasizik, és hogy biztosan valami baj van vele, de nem gondolta volna, hogy ez már Nancyt is érdekli. Ami azt illeti, fiú volt, gondolta, de kétlem, hogy te ilyen jellegű fiúra céloztál.
– Dehogyis, Nancy. Este nyitva felejtettem és most jutott eszembe. Gondoltam, még azelőtt be tudom zárni, hogy észrevennéd…
Nancy finoman felhúzta az orrát. Megaira lélegzetvisszafojtva várt – tudta, mit jelent, ha Nancy felhúzza az orrát: ilyenkor kapcsol be a hazugságvizsgálója.
– Már milliószor elmondtam, hogy ne hagyd nyitva! – mondta a nő, mire Megaira megengedett magának egy megkönnyebbült sóhajt.
– Tudom. Bocsi.
– Na, gyere ide! – Nancy nem bírt sokáig haragudni, sőt igazán haragudni se tudott. Ölelésre tárta karjait; Megaira hálásan bele is omlott. Bár Nancy nem az édesanyja volt, mindig is úgy tekintett rá, mintha az lett volna. És ki tudja, talán jobb is volt így, hogy Megaira nem ismerte a szüleit. A szüleit, akik képesek voltak Nancynél hagyni egy ötéves csöppséget mindenféle magyarázat nélkül.
Sarah harmadik helyezést ért el a tornaversenyen, és borzasztó büszke volt magára. Volt is rá oka. Megaira titkon irigyelte kissé a hajlékonyságáért, kecses mozgásáért. Az ő képességei arra voltak elegek, hogy testnevelésórán békén hagyja őt a tanár… Persze ezt sem bánta különösebben, csak tetszett neki, ahogy Sarah mozog.
– Gratulálok! – mondta éppen húgának, miközben a lábával lökött egyet a hintaágyon, amelyben ültek. – Szép kacat – vigyorgott, és visszaadta Sarah-nak a harmadik helyezésért járó érmet.
– Na ja – Sarah gondosan a zsebébe csúsztatta a díját. – És miért is volt a szobánkban az a dög? – kérdezte, és a nővérére függesztette a tekintetét.


– Úgyse hinnéd el, ha elmondanám.
– Tégy próbára! Tudod, már elég rég rájöttem, hogy veled olyan dolgok történnek, amilyenek másokkal soha.
Megaira a húgára mosolygott. Persze nem voltak édestestvérek, de ez a kapcsolatukban vajmi keveset számított. Sarah csak egy évvel volt nála fiatalabb, de bizonyos témákban sokkal érettebb volt, például az emberi kapcsolatok terén. Mindenkivel szót tudott érteni, ha akart. Még amikor nem állt szándékában, akkor is sikerült a társaság középpontjává válnia, és természetesen minden fiú őutána epekedett. Megaira szerint a baj csak az volt, hogy többnyire végül mind meg is kapták…
Sarah egyetlen hiányossága ugyanis az erkölcs volt, az nem sok szorult bele.
Pedig azt senki nem állíthatta, hogy rossz példát látott volna.
Megaira mindig is úgy gondolt Sarah ezen tulajdonságára, mint az apja rossz örökségére. Többnyire amire nem tudtak magyarázatot adni, azt a lány apjára kenték. Így tűnt egyszerűnek és logikusnak, mivel nem ismerték a férfit. Nancy soha nem titkolózott a lányok biológiai szüleivel kapcsolatban, de beszélni sem beszélt róla, ha a gyerekei nem firtatták. Megaira időnként megtette, és furcsállta, hogy Sarah nem érdeklődik az apja iránt, de sok minden másban is különböztek, így ezt is elfogadta.
Megaira vett egy mély levegőt és elmesélt mindent, ami előző éjjel történt. Sarah nem szakította félbe; szájtátva figyelte. Aztán mikor Megaira befejezte, magára erőltette a lehető legkomolyabb arcát, amire csak képes volt.
– Szóval nem szóltál a rendőröknek – jegyezte meg a végén.
– Nem.
– És ha újra megpróbál betörni?
– Ezt erősen kétlem.
– Miért?
– Mert szerintem meggyőződése, hogy mi egy farkast tartunk itthon házi kedvencként. Nem hiszem, hogy megkockáztatná, hogy legközelebb a torkát harapja át a keze helyett.
– Ez logikusnak hangzik – mondta megkönnyebbülten.
Megaira tudta, hogy a farkastól Sarah-t épp annyira kirázta a hideg, mint a betörő gondolatától, de a nővérében feltétel nélkül bízott, ő pedig a farkasban, így hümmögve vette tudomásul, hogy Megaira őrangyala bejáratos lett a házba.
A bejárati ajtó záródásának hangjára mindketten felfigyeltek. Mivel úgy tudták, hogy Nancy a barátnőivel van a könyvklubban, így kizárásos alapon csak egy személy lehetett, aki megérkezett.
– Szia, Szvetlána! – kiabálta Megaira, de nem kapott választ.
– Te tudod, hol volt? – kérdezte Sarah suttogva.
– Nem, de mit számít? A lényeg, hogy most itthon van.
Megaira a teraszajtóra pillantott.
A nyitott tolóajtóban egy magas, vékony lány állt karba tett kézzel. Felnyírt hollófekete hajába belekapott a szél.
Szvetlána tekintete éles volt és hideg, amit sötét sminkje csak fokozott.
Megaira tízéves volt, Sarah kilenc, amikor Nancy magához vette a zárkózott tinédzsert. Szvetlána tizenöt évesen épp annyira mogorva volt, mint most, meg sem próbált beilleszkedni a családba – amibe egy idő után mind belefáradtak.
 

A könyvet itt tudjátok beszerezni.

NewLine Kiadó

Fróna Zsófia hivatalos szerzői oldala

Bihary Péter: Migránsok - ("...mielőtt pálcát törsz egy migráns fölött, nézd meg az útját. Nincs kizárva, egyszer ez lesz a te utad is.")

~~~ Recenzió ~~~

Szeretném megköszönni Bihary Péter írónak, hogy elolvashattam Migránsok c. kötetét. Nem tudom igazán szavakban önteni, hogy mekkora hatással volt rám ez a történet. Vannak ismerőseim, akik kimentek külföldre szerencsét próbálni, de egyik sem mesélte el miként éltek. Ezt a történetet olvasva azt gondolom, hogy érdemes lenne kötelező olvasmánnyá tenni több iskolákban. Hiszen nem csak Péter, de Esther története is nagyon oda szegezett.

Bihary Péter:

Migránsok

Tartalom:

Bihary ​Péter legújabb, önélrajzi alapokra szőtt regényét tartja a kezében. Ez a meglepően nyílt, őszinte vallomás -– hamar arcon csapva a gyanútlan sztereotípiákat -– a korunkat érintő egyik legsúlyosabb és legaktuálisabb, világméretű jelenségéről szól. 

A regény fejére állított, fordított sodrású világában belülről kifelé haladnak a dolgok; a kisemberek hőssé, a hősök egyszerű kisemberré, az okozatok okokká, az okok pedig okozattá válnak, és hamar kiderül, hogy az előítéleteink csupán rossz beidegződések, hogy nincsenek címkék, – mindössze összefonódó emberi sorsok vannak. 

Nincs itt más, csak mi vagyunk. 

A kötet két szálon futó, mégis össze-összeolvadó cselekménye folytonos feszültséget teremt, amit mesterien tör meg időnként a már jól ismert, keresetlen és nagyszerű Bihary-humor. 

Hogy emellett a történet távoli, ismeretlen és félelmetes világokba csábít – nem csak földrajzi értelemben,- csak bónusz a szerző rabul ejtő stílusa mellett. 

A regény olvasása közben az is megeshet, hogy feltesszük magunkban azokat a kérdéseket is, amivel addig lehet, hogy nem is foglalkoztunk: hogy mit jelent valójában a hazánk, és mit jelentünk mi a hazánknak, hogy mit jelent számunkra az otthon, a család, hol kezdődik egy ember méltósága és hol végződik a tűrőképessége, hogy kivé, mivé válunk igazán nagy nyomás alatt? Vagyis, hogy mit kezdünk azokkal a felismerésekkel, amelyek egy életre átformálják az életünket.

Mert hogy is írja a szerző?

„Miért én menjek el ebből az országból? Itt a hazám. Megtanultam a Himnuszt. Harcos vagyok, majd én megmutatom. Felesküdtem erre az országra rendőrként. Az életem is adtam volna érte, de rá kellett jönnöm, hogy ez az ország már nem az, amelyikre felesküdtem.”

Azt mondják, a nagy csapások valójában álruhás áldások. 

Hogy ez igaz-e, ki fog derülni a könyvből.

Bridget Felber

Véleményem

5/5

Nem is tudom, hogy miként is fogalmazzam meg a véleményemet erről a könyvről. Talán azt elmondhatom, hogy személy szerint kötelezővé tenném ezt a könyvet középiskolákban. Egy érzelmi hullámvasút volt számomra ez a történet.

Teljesen magába szippantott és olvastam, olvastam és olvastam.

Én tisztelem, becsülöm azokat, akik mernek lépni, a jobb élet reményében.  Péter és családja úgy döntenek, hogy kimennek külföldre szerencsét próbálni. Nem könnyű ezt a lépést megtenni, de valahogy megoldották, egy kis humorral, kellő optimizmussal könnyen átvészelhető főleg, ha a társa is mellette áll. A történet elején Péter életéről, küzdelméről szól és arról, hogy milyen az élet odakint. Milyen munkákat vállal be, hogy gyermekeinek jobb és biztonságos életet nyújtson. Őszintén megmondom ritkán, sőt szinte alig olvastam ilyen könyveket. Valahogy mindig elkerült engem. De ezek után Bihary Pétertől bármikor elolvasok egy könyvet. Mert igenis érezhető, látható, hogy van mondanivalója és nem mellesleg tehetséges író. Sziporkázóan ír, mintha mindig is ezzel telt volna az élete, hogy mindig írt folyamatosan. Ráadásul nemcsak az ő történetét meséli el, hanem Esther-é, aki együtt dolgozik az otthonban. Elképesztő, amit Esther átélt, amiken keresztül ment azt senkinek nem kívánom. Sokan nem is tudják, hogy ezek az emberek miken mennek keresztül, hogy Európába jöhessenek élni. ÉLNI! Nem gondoltam volna, hogy ennyire meg fog viselni engem lelkileg ez a história. Esther és Rashid története igazi filmbe illő romantika-

Olyan voltam, mint Péter, vártam a folytatást, ha akartam volna előre is, lapozhattam volna, de nem tettem Szinte faltam a betűket és kicsit sajnáltam, hogy vége is lett. Sok mindenben igazat adok, miszerint nem érdemes, nem szabad mások felett pálcát törni. Bárkiből lehet migráns. Sajnos ma, senki nem érti, nem tudja mit is jelent ez.

„Nincs kizárva, hogy egyszer egy járvány, egy időjárási anomália, vagy bármi más miatt mi leszünk kénytelenek az ő földjükre menekülni. Isten kegyelmezzen nekünk, ha úgy fognak bánni velünk, ahogy mi bántunk velük.”

Kiknek is ajánlanám? Minden 18. évét betöltő személynek ajánlom. Azoknak, akik azt se tudják mi is a migráns, vagy, hogy miken kell keresztül menniük. Vagy azoknak, akik nem tudják, hogy milyen az élet, ha külföldre kell menni, élni, dolgozni.

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

NewLine Kiadó

Bihary Peter oldala