Újra itt az Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovata, ezúttal Thomas Jake Larson írót
kérdezgettem,akinek nemrég jelent meg Agorafóbia c. könyve és volt szerencsém
elolvasni is. Amit szívből tudok ajánlani, minden horror kedvelőnek. Köszönöm
Thomas Jake Larson írónak, hogy elfogadta a felkérésemet és mesélt magáról,
terveiről és a könyvéről.
1. Kérlek, mesélj kicsit magadról!
A végzettségem
természettudományi, a munkám közigazgatás, a hobbim (vagy inkább az álmom) az
írás. Persze van nekem is polgári nevem, magánéletem, macskám, de Thomas Jake
Larsonként még az árnyékban vagyok, mint ahogyan ez a fotómon is látszik, de
egyszer majd biztosan kijövök a sötétből.
2. Hogyan kezdted el az írói pályát?
Még mielőtt
belemerültem a horrorba, és fel nem vettem ezt a nevet, valaki más voltam, aki
rövid szépirodalmi prózákat és verseket írt, persze mindezt egyetem és munka
mellett tettem, mint ahogyan teszem ma is. Hogy pontosan hogyan és mikor
kezdődött azt nem tudom, de egyszer azon kaptam magam, hogy írok. Ezek a
szösszenetek már megjelentek, elsősorban erdélyi lapokban találni belőlük, de
magyarországi folyóiratokban is fellelhetőek.
3. Hogyan születik meg egy történet? Van esetleg
ihlet, ötlet vagy inspiráció?
Valamikor két
évvel ezelőtt úgy döntöttem, hogy belevágok valami nagyobb lélegzetvételű
írásba, sőt azután még egybe, majd még egybe. Egyik napról a másikra a fejemben
már készen álltak a sztorik, csak arra vártak, hogy leírjam. Szeretem a
horrorfilmeket, éppúgy a regényeket, na nem kifejezetten a vérengzést, inkább a
csavart, a nagy robbanást, ami megadja a mű végén a kegyelemdöfést, vagy a
padlóba döngöl. El sem tudnám képzelni, hogy az én könyveim ne így érjenek
véget.
4. Az írást megelőzi-e a kutatómunka, ha igen
mennyiben folyik bele a munkába?
Mindenképpen
szükséges, főleg ha valós környezetben játszódik. Szerencsére a közismert
internetes térkép utcanézete sokat segít a helyszín megismerésében, és persze
az sem árt, ha egy adott épülettípust alaposan felmérünk, ha más nem, képeken,
amire szintén nagy segítség a net.
5. Mennyire lesz hiteles az adott sztori? Illetve
kell-e annak lennie?
Egy sztorinak, ha valós
környezetben játszódik, vagyis nem erősen fantasy, mindenképpen hitelesnek kell
lennie, legalábbis az időt, a helyszínt, az aktualitást illetően. Nyilván egy
horrorban szellemek, gonosz űrkutyák vagy dinoszauruszok jelenhetnek meg, és ha
egy velociraptor harapja le a szereplők fejét, legalább az állat viselkedése és
biológiája legyen hiteles, ha más nem is. Mindenki hibázhat, egy hosszabb
írásban előfordulhatnak benézett jelenetek, és persze nem vagyunk a világ
összes dolgának szakértői, ezért nincs kizárva, hogy rossz helyen nézünk utána
ennek-annak.
6. Általában egy történet mennyi ideig íródik? Mi
kell ahhoz, hogy jó legyen?
Nem vagyok profi,
nincs még rutinom egy hosszú regény megírásához, ezért nekem egy szamárvezetőre
is szükségem van. Ez lényegében a kitalált történet rövid, tömör változata a
főbb eseményekre összepontosítva. Emellett a szereplőket is leírom, és egy vázlatrajzot
készítek a helyszínről, jelen esetben a kastélyról. Csak ezután kezdődik el az
írás. Egyszer majd biztosan gyorsabb leszek, de az Agorafóbiának egy év kellett.
Azt pedig, hogy jó lett-e az olvasók döntik el.
7. Kik láthatják először a kéziratot? Kik olvassák
elsőként, illetve kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet
alakulásába?
A másik énem írásait elsőként
édesapám látta, aki sajnos már nincs közöttünk. Párom, barátaim, a horrort
pedig elsősorban munkatársaim olvasták. Egyszerű emberek pont, mint az olvasók
többsége, nem kritikusok, se nem írók, se nem tanárok. Egyébként, aki olvassa,
bárki beleszólhat, hiszen az a lényeg, hogy a végeredmény jó legyen, és több
ember véleményén alapuljon.
8. Család, barátok hogyan fogadták, hogy könyved jelent meg?
Természetesen örültek neki,
legalábbis azok, akik tudják, hogy az Agorafóbia az én könyvem. Mert nem sokan
tudják ki az a Thomas Jake Larson, csak egy szűk kör. Se a munkahelyemen, se a
baráti társaságomban, se máshol azon kevesek közül, akiknek elárultam, nem
tudják, hogy én ő vagyok. Párom inkább a szépirodalmi, lírai írásaimat szereti,
ő nem olvas horrort.
9. Van kedvenc jeleneted a könyvben?
Az utolsó két fejezet. De erről nem beszélnék bővebben,
nehogy spoiler legyen.
10. Volt olyan rész, amit nehezen írtál meg?
Amikor elkészültem a regénnyel,
még eléggé összecsapott volt. Ha valahol elakadtam, ott egy tömör mondattal
lezártam a fejezetet és továbbléptem. Mire a végére értem, és jött az átolvasás,
addigra már megszületett a megoldás a problémás részekre.
11. A történet szereplőit kikről mintáztad, vagy
a fantáziád szüleménye?
Az Agorafóbiában minden szereplő
kitalált, először összeraktam egy hitelesnek tűnő nevet, amihez kitaláltam a
karakter. Persze előfordult, hogy mikor az adott szereplő feltűnt a regényben,
már egészen máshogy nézett ki, mint ahogyan a vázlatban leírtam. Néha egy új
ötlet ledönti a régit. A másik énem prózai írásaiban vannak valós személyek,
bár ezeket próbálom úgy megformálni, hogy ne lehessen rájuk ismerni. Na, ez nem
mindig sikerül.
12. Vannak-e további terveid, ha igen melyek azok?
Kezdetben nem a terv szerint
alakultak a dolgok, egy kicsi figyelmetlenség miatt meghiúsult a nyomtatott
változat, így csak e-bookban jelent meg. Sokat hezitáltam, hogy mi legyen,
folytassam-e, vagy ne. Végül néhány olyan ember, akiket ennek a könyvnek a
létezése miatt ismerhettem meg, megerősített abban, hogy nem szabad mindjárt az
elején feladni. Jelenleg ott tartunk, hogy ismét neki kezdtünk a nyomtatott
könyvnek. Talán az év végére, de legkésőbb januárra biztosan lehet belőle rendelni/vásárolni.
13. Várható majd tőled következő könyv?
Igen. Van egy terv, amit
szeretnék megvalósítani, bár ez azon is múlik, hogy találok-e olvasókat, mert
ugye ők a legfontosabban ebben a körforgásban, nekik készülnek a történetek.
Jönnek még könyvek, és ezáltal szeretnék még valakit bemutatni, ő Masha Kubiak
az Agorafóbia borítóképének készítője, egy varsói babatervező és fotóművész. Az
ő munkáival képzelem el a következő 3-4 könyvemet. Valószínűleg nem sokan
hinnék, de az Agorafóbia borítóján látható kísérteties női alak egy játék baba.
A könyvet itt tudjátok beszerezni:
Hamarosan nyomtatott
formában is elérhető lesz a könyv.