Újabb beleolvasót hoztam nektek, Jud Meyrin: A múlt bűnei c. könyvből. Ezúttal
Fanny és Alexander zavarban vannak egymás társaságában. Nem tudják, miként
viselkedjenek egymással szemben. A múlt mindkettejükben felébredt s vele együtt
az érzés, amit maguk előtt is titkoltak.
Részlet:
Jud Meyrin: A múlt bűnei
Fanny feszülten ült az
anyósülésen, és próbálta nem belélegezni a férfi illatát, amiben kávé aromája
keveredett kissé kesernyés dezodorával. Fannyt, talán azért, mert napjai nagy
részét sütemények között töltötte, mindig is taszította a férfiak parfümje.
Alexanderé azonban épp ellentétes hatással volt rá: egészen elkábította. Talán
annak idején azért adta át magát olyan könnyedén annak a tiltott csóknak, mert
megrészegítette a férfi illata.
Milyen könnyű lenne erre fogni a
történteket!
Zavartan fészkelődött az ülésen,
és azon gondolkozott, mit mondhatna. Végül inkább csendben maradt, és Alexander
sem tett több megjegyzést. A férfi a sötét nadrágban, a fehér pólóban, és a
pisztolytáskával az övén a rend éber őrének nézett ki, mégis, Fanny szinte
hangosan fellélegzett, amikor meglátta kis, fehér házának sziluettjét a
gyümölcsfák takarásában.
– Köszönöm a fuvart! – hebegte.
Érezte, hogy a tenyere nyirkos az izzadságtól, és az sem segített, hogy
Alexander átható tekintettel figyelte. Szeretett volna már bent lenni a házban.
– Nincs mit – felelte a férfi.
Látszott rajta, hogy még mondana valamit, Fanny azt is tudni vélte, hogy mit,
és azt mindenképp el akarta kerülni.
– Viszlát, Alexander! – köszönt
el gyorsan, és kiszállt az autóból.
*
Alexander megvárta, míg
felgyullad a házban a villany, és csak azután indult el. Furcsa lakhelyet
választott magának a nő. Akkorák itt a telkek, hogy a legközelebbi szomszédja
is jó száz méterre van. Nem ilyen helyre képzelte, inkább egy csinos kis
belvárosi lakásba. Oda valahogy jobban illene.
Tisztán emlékezett arra a napra,
amikor az öccse először elhozta vacsorára a szülői házba Fannyt. Ő is otthon
volt, valamilyen szünet lehetett a főiskolán. Akkor épp lázadó korszakát élte;
az üzleti főiskola, ahová apja íratta, hogy megszerezze a megfelelő tudást a
családi vállalat későbbi irányításához, borzasztóan untatta. Nem érezte jól
magát a rákényszerített szerepben, de még nem szedett össze elég bátorságot,
hogy kilépjen belőle. A frusztrációját így a környezetén vezette le. Fanny is
kapott belőle ízelítőt azon az estén, ahogy a későbbi találkozásaik alkalmával
is. Alexander nem volt büszke arra a néhány évére. Arra az estére pedig végképp
nem, amikor megcsókolta őt.
Részegen állított haza, ami
akkoriban gyakran előfordult, ám ezúttal ott találta Fannyt a nappalijukban. A
lány egy könyvet bújt, és annyira izgató volt a pólóban és a rövidgatyában,
amit alváshoz hordott! Az első pillanattól kezdve kívánta, de sohasem
közeledett hozzá. Hogy is próbálkozhatott volna be az öccse barátnőjével?! De
azon az estén az alkohol elködösítette az agyát, és nem törődött a
következményekkel. Sok baromságot művelt akkoriban, de mind közül ez volt a
legrosszabb. Megbocsáthatatlan.
Szitkozódva kanyarodott ki a
keskeny, hegyi útról, és felhajtott az autópályára. Míg Exeter felé tartott,
kényszerítette magát, hogy Fanny helyett a malomnál történt haláleseten
töprengjen. A helyszínelők nem találták meg a férfi iratait, pedig alaposan
átfésülték a patakpartot és a medret is. Persze előfordulhat, hogy a víz jóval
távolabb sodorta azokat. Akár a tengerig is eljuthattak, és akkor örökre búcsút
inthetnek nekik. Attól tartott, hogy ha nem jelentkezik senki a rendőrség
felhívására, nem fogják tudni azonosítani az áldozatot, az ügy pedig bekerül a
megoldatlan akták közé.
Alig húsz perc múlva beért
Exeterbe. Lakása azon a részén volt a városnak, ahol az utcák még ugyanolyan
keskenyek, mint a központban, de a házak már jóval lepusztultabbak. Hála a
késői órának talált egy parkolóhelyet egészen közel az épület bejáratához.
Lezárta a terepjárót, és felment a legfelső emeletre.
Annak idején az ingatlaniroda
azzal igyekezett feldobni a hirdetést, hogy milyen szép a kilátás a lakásból.
Való igaz, a nappali ablakából el lehetett látni egészen a katedrálisig, más
előnyös tulajdonsága azonban nem nagyon akadt a hajléknak. Szűk volt, tele régi
bútorokkal, amik nedves időben enyhe dohszagot árasztottak. Alexander akkor
költözött be, amikor elkezdett a rendőrségen dolgozni. Egy ideje már ennél
igényesebb lakhelyet is megengedhetett volna magának, de nem látta értelmét a
költözésnek. Végül is, alig tartózkodik itthon. Minek béreljen drágább lakást
arra a pár órára, míg alszik?
A könyvet itt tudjátok megvenni: