Dohoczki Máté: Tiszta kézzel

Molyon is vagyok regisztrálva vagyok. Néha jelentkezem néhány utazókönyvre. Párat kaptam is és tovább adtam. Jelenleg most Dohoczki Máté könyvét olvasom.

Ella Steel.: Sors - Döntő

~~~ Recenziós ~~~

Köszönöm szépen Ella Steel-nek a könyvet és a dedikálást,könyvjelzőket is. Igyekszem időben ki olvasni. Annyit mondhatok,hogy elsőre a borító szuper. Annyira,hogy félek meg fogni. Olyan sima... Nagyon tetszik az egész könyv.

Megrendelhő : Ella Steel Hivatalos Szerző oldalán.
Mybook Kiadó oldalán

M.G. Brown - Kavargó Rózsaszirmok

Ha meg tetszett a könyv itt meg tudod rendelni. Második részt is meg lehet vásárolni,rendelni szerző oldalán. Szerző engedélyével.

1.rész Kavargó Rózaszirmok
2.rész Vérvörös Rózsaszirmok

Link: M.G.Brown 
Email: mgbrownofficial@gmail.com email címen is írhattok neki. 

Kavargó Rózsaszirmokból való egy kis részlet.

"

-Akkor se tennéd meg ,ha nem lenne rajtam a törülköző?

-Akkor se tenném meg,ha szétvetett lábakkal fetrengnél az ágyamban. Akár ki is próbálhatod! - vigyorgott a képembe, és sajnos úgy tűnt,hogy komolyan meg van győzödve arról,hogy  ellent tudna állni nekem 

Ez de gáz! Nem gerjed rám ... Uh...

-Nem vagyok az eseted,igaz?- biggyesztettem le szomorkásan az alsóajkamat.

- Nem,tényleg nem - rázta meg a fejét.- Csak úgy poénból dobtam ki miattad a csajomat "

M.G. Brown - Kavargó Rózsaszirmok

M.G. Brown - Kavargó Rózsaszirmok c könyvből hoztam részletet. Nagyon,nagyon tudom ajánlani nektek. Imádom és bízom benne,hogy ti is. Szerző engedélyével.

Ha meg tetszett a könyv itt meg tudod rendelni. Második részt is meg lehet vásárolni,rendelni szerző oldalán.

1.rész Kavargó Rózaszirmok
2.rész Vérvörös Rózsaszirmok

Link: M.G.Brown 
Email: mgbrownofficial@gmail.com emai címen is írhattok neki. 

"Tudtam, hogy nem húzhatom túl sokáig a műalvást. Végtére is, ki hinné el, hogy nem veszem észre, ha belém hajítanak akárhány vaskos ujjat? Ahhoz pedig nem volt merszem, hogy újra előhozakodjak azzal, hogy „nincs kedvem”. Rohadtul feltűnő lett volna. Az idegesítő nyúlkálás megszűnt, helyébe azonban egy még idegesítőbb dolog lépett: óvszer csörgés. Összeszorítottam a szemeimet és próbáltam kizárni, ami mögöttem történik, hogy nyugodtan gondolkodhassak. 

Keresnem kellett egy személyt, akire gondolhatok, hogy elviselhető legyen az elkerülhetetlennek tűnő procedúra. Tudtam, hogy immár nem hívhatom a segítségemre Sam tejbetök-képét. Még a végén újra elbőgtem volna magamat, az pedig magával hozott volna egy csomó kérdést, amire nagyon nem akartam válaszolni. 

Ki legyen az? Ki legyen az? Gyorsan, gondolkozz! Gyerünk már! Színész? Énekes? Valami jó pasi! Egy szexi, sötét hajú… Gyorsan! 

Éreztem, hogy megérintett. Sőt, még egyéb dolgot is éreztem, amint a hátsómat böködte. Tuti biztos voltam benne, hogy ha nem veszem gyorsan a kezembe az irányítást, gazdagabb leszek egy újabb brutális együttlét emlékével. Volt egy olyan tippem, hogy David gond nélkül megerőszakolna „szeretkezés” címszó alatt. 

Az álombeli lovagom! – határoztam gyorsan. – Na, nézzük! Magas, szálkás test, sötét, szélfútta haj, kívánatosan dús ajkak… borosta… ah… Selymesen puha ujjak, ahogy végigsimít a testemen, ahogy megcsókol azokkal a mézédesnek tűnő ajkakkal… Az a vattacukorillat… Uh, egek! Beletúrok abba a szexi, kócos hajba… megragadom, hogy dús ajkait a melleimhez irányítsam. Ő pedig végigcsókolja őket, mi az, hogy végigcsókolja, egyenesen kínozza őket a csókjaival. Gyöngéden belém harap, miközben végigkarmolom a hátát, és csak szívom magamba azt a részegítő, mámorkeltő vattacukorillatot. Olyan erősen szorít, hogy összeroppanok a karjai között, és élvezem… De még mennyire, hogy élvezem… Atyaságos Úristen! Ez maga a vegytiszta szerelem… 

Mintha a Niagara-vízesés indult volna útjára a lábaim közül. Totál begerjedtem. De nem Davidre. Igazából, őt már nem is jegyeztem. A tudatom kiröppent a testemből, átsuhant az álmaim világába, hogy gondolatban az éjsötét hajú férfival töltsem az éjszakát. Annyira fel voltam izgulva, hogy képes lettem volna még magamhoz is nyúlni, csak, hogy a szemeim előtt lezajlódó szenvedélyes szex-jelenet buja álomképét fenntartsam. 

Ráfordultam Davidre, és anélkül, hogy akárcsak egy pillanat erejéig is kinyitottam volna a szememet, megtámaszkodtam a mellkasán, hogy a körmeimmel végigszántsam a bőrét, miközben úgy vonaglottam rajta, mint egy hivatásos, akinek már a kisujjában van minden mozdulat. 

Köszönöm, sötét hercegem! Nem bírtam volna ki még egy „kutyust”. 

– Mi a franc van veled? – hallottam David hangját nagyon-nagyon távolról, de válaszra sem méltattam. Az kiszakított volna az álomképből, abba pedig képes lettem volna belehalni. 

A tenyeremet a szájára tapasztottam, hogy ne pofázhasson bele a vágyteljesítő képzelgéseimbe, majd még gyorsabb tempóra kapcsoltam. A saját hangomat tökéletesen érzékeltem. Olyan hangosan sipítottam, hogy szerintem felvertem az egész tömböt, és a nyakamat rá merném tenni, hogy még fogdostam is magamat, azt képzelve, hogy álmaim titkos látogatója cirógatja a testemet. 

– Hé! Catherine! – szólongatott David, mindhiába. 

A franciaágy úgy nyikorgott-nyekergett alattunk, hogy szerintem az alsószomszédunk még a szépnagyanyánkat is kiátkozta a sírból, mérgében. Utolsó erőmorzsáimmal elképzeltem, hogy az ismeretlen férfi keményen belemarkol a fenekembe puha ujjaival, és jó erősen tart magán, amíg kirobban belőlem a gyönyör. És, így is tettem, a fenekemet markoló puha ujjacskák nélkül. 

Egek! Micsoda déjà vu…

– Ah! Baby! – törtem ki, és ráborultam David mellkasára. 

A szavaim azonban nem neki szóltak. Nem-nem! Egy percig sem. Még véletlenül sem. Ezt az én csodálatos, éjsötét lovagomnak küldtem, a létezés akármelyik birodalmában is tartózkodott éppen. 

– Mi van veled? – ragadta meg a karomat David, és maga mellé hajított. Nem bántam. Teljesen el voltam veszve az álomvilágomban.

– Semmi – dünnyögtem, miközben úgy tekeregtem, mint egy bagzó macska, aki fel akarja hívni magára a kandúrok figyelmét. 

Kussolj már! – vigyorogtam magamban. 

– Catherine! – rázott meg. – Mi volt ez? 

– Mi van? – förmedtem rá. – Már az is baj, ha élvezem? 

Fel tudtam volna rugdosni az Uránuszig, amiért meg merte engedni magának, hogy feleslegesen pofázzon, amikor szemmel láthatóan a hátam közepére sem kívántam a faggatózását. El voltam foglalva egy sokkal fontosabb és élvezetesebb dologgal: Mr. Feketehajjal. 

– Szóval élvezted? Minő meglepetés! – fordult rám. 

– Aj! Még nem végeztél? – húztam fintorra a számat, reflexből. 

Basszus, ez vágó volt… 

– Mi volt ez a grimasz? – pislogott le rám. 

– Milyen grimasz? – kulcsoltam a nyaka köré a karjaimat. – Ez volt életem legjobb együttléte! – mosolyogtam hamisan. – Mégis miért grimaszolnék? 

Nem szólt semmit, csak rátehénkedett a mellkasomra, és csigalassúsággal mozogni kezdett felettem. Hát, legalább nem fájt. Gyorsan elengedtem a nyakát, mielőtt elhitte volna magáról, hogy egy percre is foglalkoztat a kielégülése. Unottan bámultam a sötétségbe vesző plafont, mire eszembe jutott, hogy igazából élvezhetném is a dolgot. Gyorsan visszarántottam magamhoz álmaim lovagját. Habár, a kép már nem volt annyira erős, hogy kitartson egy újabb élvezetig, de legalább el bírtam viselni magamon Davidet, ami már nagy szónak számított. És, ha a fantáziám segítségével képes vagyok magammal elhitetni, hogy élvezem a dolgot, akkor még a végén tényleg normalizálódhat a szexuális életünk. 

Ráférne…

– Oké! – húzott magához, dolga végeztével. – Mit bazsalyogsz? 

– Tessék? 

Fel se fogtam, mit kérdezett. Lelki szemeim előtt még mindig az Adoniszommal múlattam az időt. 

– Furcsa vagy, hercegnőm. Történt valami, amiről nem tudok? 

– Ja – vigyorogtam rá. – Elélveztem. Durván. 

– Hm… – cirógatta meg az államat. – Úgy tűnik, csak szerelmet kellett vallanom.

– Igen, tényleg úgy tűnik – hagytam rá. 

Istenem! Mekkora palimadár vagy! "

Anne L. Green - A remény hajnala

~~~ Recenziós ~~~

Szeretném meg köszöni Álomgyárnak recenziós könyvet. Igazán izgalmas, csodás szerelmi történetet olvashattam. Köszönöm a lehetőséget!

Anne L.Green itt olvasható bővebben. Álomgyár

M.G. Brown - -Vérvörös Rózsaszirmok

Folytatom következő könyv részlet megosztását. Ezúttal M.G. Brown - Vérvörös Rózsaszirmokból.

Új borítót nem tudom még megosztani .Majd elkérem a Szerzőtől. 

"– Te most komolyan kefélni akarsz? – kérdezte olyan hangnemben, mintha nem tudná, hogy ki vagyok. 

– Ó, igen! – csapkodtam a fejemet jobbra-balra, teljesen átszellemülve. – Mutasd meg nekem, ki az úr a háznál! Tedd helyre az asszonyt! 

– Menj már, Cathy! – húzta el az orrát. 

– Most mi van? – szakadtam ki az agyament transzból. 

– Ez megint miféle marhaság? 

– Mi? Hogy keményebben akarom? 

– Nem akarod keményebben. Ez tuti, hogy megint valami elmebaj. Ki tömte tele a fejedet? 

– Senki! – kamuztam egyből. 

– Kiecsetelted a hálószobatitkainkat a húgomnak, nem igaz? – vonta fel a szemöldökét.

Honnan a francból tudja? Jesszus! 

– Csak beszélgettünk… 

Nem tűnt valami lelkesnek a hír hallatán. 

– Megtennéd – kezdte, miközben egyértelműen elfojtotta az indulatait egy nagy nyelés kíséretében – hogy nem beszéled ki a szexuális életünket senkivel? Ha bajod van, nekem mondd! 

– Nekem nincs bajom – mondtam megilletődve. – Csak Linda…

– Nem érdekel a húgom! – vágott a szavamba. – Halvány lila fingja sincs arról, milyen a szeretkezés. 

– Azt mondta, keményen akarod – csipogtam. 

– És ő mégis honnan tudja azt? – kérdezte erélyesen. – Belelát a fejembe, vagy szabad hozzáférése van a libidómhoz? 

– Azt mondta, szakítani fogunk, mert ellaposodik a szexuális életünk – mártottam be Lindát, csak, hogy magamat mentsem. 

Daniel akkorát horkant, hogy szerintem még a nagyi is hallotta. 

– Linda a saját tapasztalataiból indul ki. Tudod, mit csináltak vele a pasik? 

Megráztam a fejemet. 

– Nyúzták. Csak az nem kapta meg, aki nem akarta. Ez volt az ő nagy lázadása – fintorogta a szót – az arisztokratikus erkölcsök ellen. És nem azért értek véget a „kapcsolatai” – macskakörmözte a szót ironikusan – mert ellaposodott a szexuális életük, hanem azért, mert pontosan ennyire kellett. Megbaszni. Milliószor elmondtam neki, hogy aki lotyóként viselkedik, azt lotyóként is fogják kezelni. Sosem hallgatott rám, mint ahogyan most sem teszi, és mindig megszívta. Linda erős boszorkány, okos és ügyes. Hallgass rá sok mindenben, de könyörgöm, párkapcsolati- és szexuális tanácsokat ne fogadj el tőle, mert ilyen téren tapasztalatlanabb, mint egy tizennégy éves kislány, aki kétszer-háromszor suttyomban összebújt a gimis szerelmével. 

– Akkor nem fogunk szakítani, mert uncsi a szex? – biggyesztettem le az alsó ajkamat. 

– Mert uncsi? – kérdezett vissza. 

– Hát… nekem nem. De… aj… tudod, hogy én nyomorék vagyok. 

– Egek, cica! Szerinted tényleg attól lesz jó a szex, ha szétdöngetem még a méhedet is? Ezt pont neked kell magyaráznom? 

– Hát… – fogalmam sem volt, mit mondjak. 

– Nagyon jól tudod, hogy Vicky megkapta, ami kijárt neki. Elmondtam, hogy szétkeféltem, mégis úgy hajítottam ki, mint egy elkopott sportcipőt. Olyan okos nő vagy, cica. Én egyszerűen tényleg nem értem meg, hogyan tudsz néha előállni ilyen bődületes marhaságokkal. 

– Hát hogy? – puffogtam. – Te vagy az első komoly kapcsolatom. Franc se tudja, jól csinálom-e vagy sem."

Veda Sylver- Törékeny Boldogság

Veda Sylver - Törékeny boldogság 

Részlet a könyvből 

Becca 1

( folyt.köv.)

Szerző engedélyével

Az előzőtt itt találhatjátok: Becca 1

"aztán ahogy a nyelve utat talált elmélyítve a csókunkat, teljesen elvesztem. A fekete szövetkabátjának gallérjába kapaszkodva húzódtam még közelebb hozzá, ha ez egyáltalán lehetséges voLassan bólintottam, de szinte fizikai fájdalmat éreztem, ahogy eltávolodott a testünk.

***
Visszatámolyogtam a kórterembe. Ültem a paplan tetején vagy tíz-tizenöt percig, aztán kivettem a szekrényből a kardigánom és kimentem a mobilommal az épület elé. Szenvedtem, de piszkosul. Haza akartam menni. Hívtam Kate-et, de ki volt kapcsolva a telefonja. Magamban morogva szidni kezdtem a barátnőmet, amiért berángatott oda, aztán egyedül hagyott, majd hangosan folytattam azzal, hogy én mennyire gyűlölöm a kórházakat és utálom az orvosokat.– Ezért inkább kapsz egy tüdőgyulladást itt kint?Matt hangját hallva megpördültem és elbotlottam a saját lábamban. Ő rögtön felém nyúlt, hogy segítsen, de végül sikerült a korlátban megkapaszkodnom.– Nem akarok bemenni – suttogtam.– Hallottam minden szavad, de muszáj lesz. Gyere, segítek! – átölelt és elindult velem befelé. – Mattnek hívnak, ugye?– Igen. – Mondd, hogy nem itt dolgozol! – kértem. Mivel nem felelt, rosszat sejtettem. – Akkor legalább azt, hogy nem orvos vagy! – Megálltam a kórterem előtt és szembefordultam vele. Az arca és a némasága válaszolt helyette. – Oh, ne! Igazából én nem is utálom annyira az orvosokat, csak....– Semmi baj! – vágott a szavamba és megfogta a homlokomat.Lázam volt, én is tudtam. Össze-vissza beszéltem. A gyomrom felkavarodott. Fohászkodtam, nehogy hányni kezdjek. A korcsolyás bénázásom, meg a szakmájának szidalmazása után úgy döntöttem, ha még le is hányom, eret vágok.– Nem érzem túl jól magam – nyögtem fel, aztán minden elsötétült. ***
Az üvegajtó előtt megálltam egy pillanatra. Matt nekem háttal a korláton támaszkodott, és a nyüzsgő, fényárban úszó utcát kémlelte. A szívem hevesebben kezdett dobogni. Vettem egy mély levegőt, és a kilincsnél fogva eltoltam az ajtót, mire ő felém fordult, én pedig átestem a küszöbön.Nevetve elém lépett és elkapott.– Pedig még korcsolya sincs a lábadon – jegyezte meg tréfás, de egyáltalán nem bántó hangon.– A te hibád. Zavarba hozol.– Zavarba, én? Mégis mivel? – kérdezett vissza Matt játszott méltatlankodással, még a szemöldökét is felvonta kissé.A puszta jelenlétével is képes volt rá, de ezt nem állt szándékomban a tudtára adni.– Azzal, ahogy nézel rám – kacérkodtam vele.– Miért, hogy nézek? – dobta vissza a labdát megejtve egy pimasz félmosolyt.Némán álltam perzselő tekintetét, ami lassan a számra siklott. Reménykedni kezdtem, hogy talán arra gondol, amire én, és végre beteljesül a vágyam. Elepedtem egy csókjáért. És akkor hirtelen a fohászom meghallgatásra talált. Az ajka az enyémhez ért. Majd elolvadtam. De a következő pillanatban el is húzódott. Kérdés csillogott a szemében, mire egyből azt vettem számításba, mit csinálhattam rosszul. Esetleg félreérthető jeleket küldtem?"