Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem a Dörgő Sándor írót, hogy meséljen kicsit magáról és a könyveiről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónak eddig antológiákban vett részt, de jövőre egy regénnyel fog megjelenni.
Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?
Dörgő Sándornak hívnak, Szegeden születtem, de jelenleg Budapesten élek, kedves feleségem, egy tacskó és egy mentett cica társaságában. Jogi végzettségem van és az elmúlt öt évben javarészt tudományos munkákat publikáltam, de aztán a koronavírus járvány alatt visszatértem a fikciós irodalomhoz, amiben már általános iskolás korom óta próbálgattam a szárnyaimat. Imádom a sci-fit, a fantasyt, a videójátékokat és a társasjátékokat és az ezek iránt tanúsított rajongás alapjaiban határozza meg a munkásságomat a mai napig. Ahogy a bevezetőben is írtad az elmúlt két év kifejezetten termékeny volt, hat novellám jelent meg/jelenik meg különböző antológiákban és jelenleg első regényem befejező munkálatait végzem, remélem 2024 első hónapjaiban ezt is kézbe vehetik majd az olvasók.
Több antológiában is jelentek meg a történeteid, meddig tartott az írás folyamata?
Ez nagyon változó. Úgy gondolom, hogy gyorsan írok, persze ez relatív. Magammal szemben nagyon szigorú határidőket szoktam támasztani, amiket rendszerint megszegek, de mégis adnak egy keretet az alkotó folyamatnak. A tudományos publikációkhoz sokszor elég szűkös határidők kapcsolódtak – egy időben újságíróként is kipróbáltam magam, ott ez az állítás hatványozottan volt igaz – így megtanultam, hogy lehet sokat írni egy nap alatt. Persze ez nem mindig sikerül. Konkrét számokról beszélve, első nyomtatásban megjelent novellámat, ami a Marysol Könyvkiadó Vérmesék c. antológiájában jelent meg körülbelül két este alatt írtam. Nagyon rövid történet volt, de szerintem még így is viszonylag gyorsnak tekinthető. A Marsbook Kiadó Hallhatatlanok c. pályázatának fődíját elnyerő Kegyes hazugság című novellám, habár hosszabb volt szintén két délután alatt állt össze. Úgy érzem, ahogy fejlődök az írásom is egyre gyorsabb lesz. Persze külső tényezők is bejátszanak, de az esetek többségében azt tudom mondani, hogy napi 1500-2000 szót meg tudok írni különösebb gond nélkül.
Az antológiában is részt veszel, milyen érzés, amikor bekerül az egyik történeted?
Fantasztikus. A nyomtatott szóhoz való hozzáállásom talán kicsit ódivatúnak hathat, de számomra ez az emberiség kollektív emlékezetének fő megőrzési formája. Ennek megfelelően szavakba nehezen önthető érzés volt, amikor megkaptam az e-mailt az első novellám elfogadásáról. Az ÉN gondolataimat is meg akarták őrizni és ez iszonyú boldoggá és büszkévé tett. Ez az érzés az ezt követő megjelenéseknél is fennmaradt, ha nem erősödött. Persze ennek a gondolkodásmódnak megvannak a hátulütői is. Iszonyatosan maximalista vagyok, így amikor a megjelenésről jön a hír, akkor mindig kicsit összeszorul a gyomrom, hogy: „Vajon nem rontottam el valamit? Nem maradt benne egy elgépelés? Nekem akarták egyáltalán küldeni ezt a levelet?” Ilyenkor általában megnézem a címsort, hogy biztos én szerepelek-e ott és utána ez az érzés elmúlik. *nevet*
Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?
A történeteim jelentős része sci-fi, így természetesen van egy erős fantasztikus elem bennük. Abban a tekintetben azonban valóság is keveredik a fantasztikumra, hogy ezen tudományos-fantasztikus elemeket mindig igyekszem valós tudományos utánajárással megalapozni. Talán ezt nevezhetnénk hard- sci-fi-nek is. Jogász vagyok, így persze ezt egy laikus szemével tudom csak végezni, de úgy gondolom, hogy ez segít abban, hogy át tudjak adni komplex, absztrakt fizikai vagy matematikai jelenségeket az olvasónak úgy, hogy tényleg bárki megértse. Egy szakmabeli valószínűleg túlzó egyszerűsítésnek tartaná a megoldásaimat, de úgy vagyok vele, hogy a szórakoztató irodalomban ezt az áldozatot meg lehet és meg kell hozni. A valóságból azonban nem engedek, értem ezalatt a szereplők érzelemvilágát és döntéseit. Ha az nem valódi, az olvasó nem fog tudni kapcsolódni. Azt mondanám tehát, hogy írásaimban mindig a fantázia és a valóság szintézise a cél.
Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?
Általános iskolában, a napköziben annyira unatkoztam, hogy elkezdtem történeteket firkálgatni a füzetem hátuljába. Akkoriban néztük meg sutyiban a srácokkal a Pearl Harbor című filmet és teljesen lenyűgözött. Én is akartam ilyen történeteket írni, bajtársiasságról, önfeláldozásról, bátorságról. Aztán egy beadandó fogalmazást kellett írnunk szabadon választott témában, és akkor úgy éreztem: „Na most eljött az én időm!” *nevet* Emlékszem mindenki arról írt, hogy elment Szilvásváradra a szünetben és milyen jó volt, vagy milyen jót játszott a játszótéren a barátaival én pedig beadtam egy tizenkét oldalas kis novellát egy űrhajósról, aki lezuhan egy mentőkapszulában egy dzsungellel borított bolygóra, ahol megküzd hatalmas pókszerű lényekkel, akik végül felfalják. Mondanom se kell nem kis meglepetést okoztam az osztályfőnökömnek, aki ettől a ponttól kezdve mindig pontosan meghatározta miről is kell írni fogalmazást. *nevet* 2010-ben jelent meg először nyomtatásban, magánkiadásban egy novellám a családomnak karácsonyi ajándék gyanánt. Ez a történet az 1914-es ypres-i békéről szólt, a mai napig jó emlék ez az írás, lehet hogy egyszer újraírom. A lényeg, hogy azóta az alkotás iránt érzett szenvedélyem szinte folyamatos.
Úgy tudom, 2024-ben jelenik a regényed, mesélnél róla?
Természetesen. Egy sci-fi regényről van szó, amit BEVITEL-nek kereszteltem el. A történet középpontjában egy szöveges alapú kalandjáték áll, ami gyökeresen másként viselkedik, mint kellene neki. A főhős egy videójátékfejlesztő, aki egy szerencsés/szerencsétlen véletlen folytán rátalál erre a játékra és onnantól egy hajsza veszi kezdetét, ami a főhős életéről és az univerzum sorsáról is dönthet. A Facebook oldalamon már sok apróságot elhintettem a regényről, nagy hatással volt rám Ernest Cline „Ready Player One” című könyve és Cixin Liu „Háromtest trilógiája”. Első gondolatra úgy határoztam meg a könyvet, hogy egy olyan elméleti fizikával és hard sci-fi elemekkel terhelt regény ez, amelyet Steven Spielberg rendezett. A téma alapvetően könnyed és mindenki számára hozzáférhető és megvan benne szerintem a Spielbergre jellemző „rácsodálkozás” érzés, de aki el akar majd mélyedni a motívumrendszerben és a regényben említett tudományos megoldásokban, azok is megkapják majd, amit akarnak.
Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?
Nagyon szeretnék egyszer írni egy nagyszabású történelmi regényt. Vannak is a fiókban már ötleteim hozzá, pontosabban egy történelmi-fikciós regényhez, de ez nagyon távlati terv még. Jelenleg a következő két regény vázlata már startra készen áll a gépemen, így el leszek látva munkával, de egyszer rászánom magam a történelmi regényre biztosan. A másik nagy szerelmem a weird, pontosabban a klasszikus, múlt század közepére jellemző weird. H.P. Lovecraft, Weird Tales stb. Az olvasóim talán hamarabb kaphatnak ilyen történetet tőlem – talán még idén – mint gondolnák, és remélem ugyanolyan jó visszajelzéseket fogok kapni erre is, mint kaptam a sci-fi történeteimre.
Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?
Fellélegzek. *nevet* Viccet félretéve, nem vagyok annyira érzelgős típus. Izgulok persze, hogy minden úgy alakult-e, ahogy terveztem, de nem nehéz búcsút vennem egy kézirattól. Ahogy bezárom a szövegszerkesztőt, azonnal elkezdek agyalni a következő íráson és a szerkesztésig vagy megjelenésig vissza sem nézek. Megjelenés után azonban szinte soha sem olvasom el az írásaimat. Olvasom én eleget őket szerkesztéskor. *nevet* Mindig félek, hogy találok valamit, amit másként csináltam volna, így inkább meghagyom őket, úgy ahogy az én emlékeimben élnek. Lehet kicsit szemellenzős ez a mentalitás, de úgy érzem így tudok gyorsan haladni a projektekkel. Minden történet egyszer véget ér és sosem szabad megrekedni.
Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?
Nincsen írói álnevem, a polgári nevemen írok. Talán annyiban álnév ez is, hogy a dr. előtagot semmilyen írásomban és felületen nem használom, mert az nem erről szól. Van dr. Dörgő Sándor, a jogász és Dörgő Sándor, az író. Ez két külön dolog. Az egyetlen közös, hogy minkét hivatás iránt végtelen alázatot érzek. Szerintem ezt csak így lehet csinálni. Nem tartok attól, hogy ez a két oldalam bármilyen lehetőségtől is megfosztana, hiszen hagyományosan jogász-író nemzet vagyunk, sok neves irodalmi alakunk praktizált akár ügyvédként, akár más hivatásnemben. Számos kollégát ismerek a kortárs irodalomban is, akik fantasztikusak a polgári hivatásukban és mellette remek írásokat publikálnak. Korábban divatos volt az angolszász csengésű írói álnév, de nekem valahogy sosem tetszett. Magyar szerző vagyok, magyar nyelven írok és erre büszke is vagyok. Ha esetleg egyszer sikerülne kilépni a nemzetközi porondra, akkor szeretném az országom hírnevét a saját nevemmel öregbíteni. Persze én könnyebb helyzetben vagyok, a nevem egyszerűen kiejthető más nyelveken is, de az írói álnév elvetése sokkal inkább elvi megfontolásból történt, semmint praktikus okokból.
Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?
Első sci-fi olvasmányélményem „A kupolaváros titka” volt Nemerétől. Teljesen lenyűgözött. Nagyszüleimnél olvastam nyári szünetben és szinte együltő helyemben végeztem vele. Korábban már említettem, a legelső „proto-novellám” is sci-fi volt, így igen elmondható, hogy ez volt a terv a legelejétől. Voltak sci-fi elemekkel tarkított horror próbálkozásaim is, de azt kell mondjam, hogy a fő erősségem és szerelmem az a sci-fi.
Milyen érzés volt, amikor az antológia könyved meg jelent?
Az első megjelenésem leírhatatlan élmény volt. Emlékszem egy Atipikus szerződések joga zárthelyi dolgozatra készültem Szegeden az egyetemi könyvtárban – sokat elmond arról az időszakról, hogy a csomagomat is oda címeztem – amikor jött az SMS, hogy megérkeztek a kötetek. Lélekszakadva rohantam az automatához, és ahogy kezembe vettem és megláttam a nevemet a tartalomjegyzékben, azonnal tudtam, hogy ezt akarom csinálni. Úgy éreztem része lettem valami időtlennek, amit irodalomnak hívunk. Persze naiv elképzelés volt, de ott és abban a pillanatban fantasztikus érzés volt. Annyira elmerültem az örömben, hogy másnap sikeresen meg is buktam a zárthelyin, de még ez sem vette el a kedvemet. Kinyílt egy ajtószámomra, amit soha többé nem akartam bezárni.
Hogyan jutottál Helma Kiadóhoz? Illetve, akik szeretnének bejutni, mit kell tenni?
A Helma Kiadóval egyelőre a Magyar Könyv is Magyar Termék mozgalom kapcsán kerültem kapcsolatba, habár a kiadványaikat korábban is ismertem. A közösségi médiás felületeken találkoztam a megjelenéseikkel és a mozgalommal és azonnal egyetértettem a törekvéseikkel. A mozgalom honlapján és a Helma Kiadó weboldalán úgy gondolom minden érdeklődő megtalálja a szükséges információkat. További együttműködés köztem és a Helma Kiadó jelenleg nincsen, ugyanakkor én nyitott vagyok egy esetleges jövőbeli közös projektre, nagyra tartom a Kiadónál megjelenő kiadványokat.
Milyen Helma kiadónál lenni, illetve támogató íróként jelen lenni?
Jelenleg támogató író vagyok a Magyar Könyv is Magyar Termék mozgalomban és ezzel egy szuper közösséghez tartozom. Remek írók tartoznak ehhez a kis kollektívához és mindannyian ugyanazt a célt tartjuk a szemünk előtt: a hazai irodalom előremozdítását. Az ilyen protekcionista szemléletű eszmék úgy gondolom, kiemelt fontossággal bírhatnak az egyre jobban globalizálódó világban, mondom ezt úgy, hogy kedvenc szerzőim nem kizárólag magyarok. Meg kell találni a hazai olvasóknak az arany középutat, hiszen itthon is vannak remek írók és a külföldi név sem garancia a minőségi írásra. Véleményem szerint ebben segít a mozgalom. Támogató íróként továbbá jogosultak vagyunk használni a mozgalom logóját a kiadványokon, amit szeretnék is elhelyezni a jövőre érkező új könyvem hátoldalán.
Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?
Nem vagyok annyira tehetséges, hogy kizárólag impulzívan tudjak írni. Nekem szükséges a minimális tervezés vagy mondjuk úgy, vázlatkészítés. Vannak írók, akik leülnek és a zsebükből előhúznak egy fantasztikus regényt. Én nem ilyen vagyok. Talán a tudományos írásaimból fakad az a mentalitás, hogy minden írásom előtt megalkotom a világot, a karakterek jellemrajzait, bizonyos fontos jeleneteket stb. Persze nagyon sok olyan elem van, ami írás közben jön és szerintem ettől válik valóságossá az egész. A karakterek reakciói sosem tervezettek, néhány váratlan fordulat írás közben ugrik be, a dialógusok mindig az adott pillanatban születnek. De mindenképpen tudatos íróként jellemezném magam, bár ez az életem egyéb területére is igaz. Kivéve, ha könyv- vagy társasjáték-vásárlásról van szó. Akkor impulzív vagyok. *nevet*
A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?
Mindig az a kedvenc jelenetem, amit éppen írok. És mindig az a legnehezebb, amit éppen írok. Ez nálam mindig így van. Maximalista vagyok, de imádok írni, így ez a kettősség Damoklész kardjaként lebeg minden alkotási folyamat felett. De, ha egy abszolút kedvenc jelenetet kéne említenem, akkor talán a Kegyes hazugság című írásom zárójelenetét említeném, ahogy a főhős a Himalája felett átbukó napot nézi. Az valahogy a szokásosnál is jobban velem maradt és szinte érzem a hideg hegyi levegőt az arcomon minden alkalommal, amikor eszembe jut. Arra a jelenetre büszke vagyok. Hatásos lett.
Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?
A múzsa mindig akkor csókol homlokon, amikor a legkevésbé várnám. Volt már, hogy az M7-es autópályán kellett megállnom egy benzinkúton, hogy gyorsan felskicceljek egy novellaötletet. A legutóbb megjelent Atlanti Rezervátum című novellám alapötlete egy Afrika felett repülő utasszállító gép rettenetesen szűk ülésében született. Szóval nem tudnék mondani egy konkrét forrást, ahonnan az ötleteimet merítem. Az viszont minden novellámra elmondható, hogy a magva mindegyiknek egy szó vagy jelenség. Ez megjelenik a gondolataimban, belekapaszkodom és építek köré egy világot. Szerencsésnek mondhatom magam, mert folyamatosan támadnak jobb-rosszabb regény, illetve novellaötleteim, így külön megerőltetésre nincsen szükségem. Reméljük ez sokáig így marad még. Az viszont elmondható, hogy az eredeti ötlet és az elkészült mű rettenetesen különböző. A lelke ugyanaz, de a történetalkotás sokszor dinamikus folyamat, sok újratervezéssel és át huzalozással.
Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?
Minden alkalommal a feleségem az első, aki elolvassa, korrektúrázza, szerkeszti és véleményezi. Ő ismer a legjobban és az ő véleményére adok legfőképpen. Sok esetben javasolta egy-egy kicsit meredekebb történet kapcsán elmeorvosi segítség igénybevételét, de szerintem igazából minden történetemet szerette. Még az is, aminek a végén pókok ették meg a főszereplő arcát. *nevet* Ő az egyetlen, aki aktívan beleszól a történet alakulásába. Itt meg is ragadnám az alkalmat, hogy megköszönjem neki a rengeteg szeretetet és segítséget. Nélküle sehol sem lennék.
A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?
Először kicsit óvatosan álltak a dologhoz. Támogatóak voltak, de nem gondolták, hogy ilyen „komolyra” fordulhat a dolog, hogy két év alatt 5-6 megjelenésig jussak. Mostanra azonban normalizálódott a dolog. Látom, hogy büszkék rám, megosztják az írói oldalam posztjait, olvassák a novellákat. Ez nagyon nagy erőt ad, hogy folytassam ezt az egészet. Nagymamámnál ott állnak a vitrinben a megjelent írásaim. Ez csodálatos érzés.
Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?
Hálásan köszönöm nekik azt, hogy az idejüket arra fordítják, hogy a történeteimet elolvassák. Köszönöm nekik azt a sok kedves szót, amit a különböző platformokon kapok. Megígérem nekik, hogy az eddigi minőségből nem fogok engedni és a továbbiakban is olyan írásokkal fogok szolgálni, amelyek elgondolkodtatnak és szórakoztatnak is egyben. Idén még kettő novellát tervezek, ebből egyet ingyen olvashatnak majd el az olvasók. Ez lesz a Rettegés a sikátorban és ez egy klasszikus rémtörténet lesz. Az írói felületemen ezzel kapcsolatban heteken belül minden információt meg fognak találni az olvasók. A regényem, a BEVITEL pedig reményeim szerint jövő év elején fog a boltok polcaira kerülni. Ezen kívül van pár olyan projektem, amit még szeretnék a következő hónapokban megvalósítani, de nem szeretnék elhamarkodott kijelentéseket tenni, maradjon valami meglepetésfaktor is.
.png)
.png)
.png)
