2023. augusztus 24., csütörtök

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! K.Kormos Noémi - ("büszke vagyok erre az eredményre, arra meg különösen, hogy a „kutyás sztorikkal” sikerült egy összetartó, egymásra odafigyelő kis társaságot összehozni. Az oldalnak köszönhetően barátságok születtek, sőt a tagságnak köszönhetően nem egyszer anyagi támogatást is kaptak tőlünk arra rászorulók.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem K. Kormos Noémi írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyveiről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónő igencsak sok oldalú, útikönyvet ír, szakácskönyvet. Nemrégiben Helma Kiadónál megjelent Roxy kutya naplója című könyve. Mely követte a második kötet is a Roxy kutya naplója-második neki futásra.

Emellett egy 12 ezres oldal tulajdonosa is egyben Roxi kutya naplója melyen vicces, kalandos életrevaló kutyusokról szólnak a bejegyzések.

Íme, az interjú, fogadjátok szeretettel!

 

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Kicsit már öregecske menyecskének számító pedagógus vagyok. Pontosabban logopédus. Három saját és egy „lízingelt”, ma már felnőtt gyerek (+ a párjaik) és a férjem, édesapám képviselik a legszűkebb családomat. De nővéremmel és az ő népes családjával is nagyon szoros a kapocs. Az ő unokáira is úgy nézek, mintha a sajátom lennének. Az olvasás – írás szeretetét a szüleimtől, sőt már a nagyszüleimtől is örökölhettem. Vagy eltanulhattam a nővéremtől, aki éjjel, a takaró alatt elemlámpával is képes volt olvasni. Mikor én is rákaptam az olvasás ízére, magam is követtem a példáját. Az első könyv, amit elolvastam „A két Lotti” volt. Ettől kezdve nem volt megállás. A kedvenc könyveimet annyiszor elolvastam, hogy a végén, szó szerint, kívülről fújtam őket. Elég szépen mondtam verseket, így aztán igen korán versenyeken találtam magam, ahonnan az esetek többségében el is hoztam az első három hely egyikét. Grafomániám már kiskoromban megmutatkozott. Ha üres füzet és toll került a kezembe, nekem írni kellett. Mindegy volt mit, csak nyomot hagyjak a papíron.

Az állatok és az erdő – mező szeretetét anyai nagyapámtól kaptam örökségül. Ő maga mezőőr (erdőkerülő) volt, és még tévedésből sem a járt úton „kerülte” az erdőt, akárcsak napjainkban én. A különbség mindössze annyi közöttünk, hogy nagyapám pontosan tudta, hol, merre jár, míg nálam igen gyakran már az ország, sőt a földrész sem biztos, ha beveszem magam az erdő (lehetőleg legsusnyásabb) mélyére.

A Roxy kutya naplója sorozat sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Kutatómunkát egyáltalán nem igényelt, hiszen a napi kalandokat készen kapom az ebektől. Az írás pedig a mai napig tart, hiszen a könyv befejezésével az élet nem áll meg, és a Facebook-on az olvasóink, követőink igényt tartanak a napi beszámolókra. Csínytevésből pedig, ott, ahol három kutya van, mindig akad bőven.


Roxi kutya naplója blogod mióta vezeted? Miért hoztad létre? Mi célból?

Eredetileg egy gyerekeknek szóló könyvet akartam írni (erről azért még nem mondtam le végleg) a felelős állattartásról, humorosan, és egy kutya szemével nézve a dolgokat. Ezt előkészítendő hoztam létre a Facebook-on a Roxi kutya naplója oldalt, ami úgy körülbelül a 128.563. volt a sorban az állatos, kutyás, macskás oldalak között. Ebből kifolyólag azonnal hatalmas sikert arattam, úgy nagyjából ketten olvasták is a bejegyzéseimet. Ebből egy az édesanyám volt. Aztán egyszer csak, nagy nehezen megtört a jég. Emlékszem, amikor először 40 olvasót jelzett a magasba tartott hüvelykujj szimbólum, madarat lehetett volna velem fogatni. Mára már tizenkét és fél ezren követnek bennünket az oldalon, az oldalhoz kapcsolt csoportunkban pedig már túl léptünk a 44 ezres taglétszámon. Nem tagadom: büszke vagyok erre az eredményre, arra meg különösen, hogy a „kutyás sztorikkal” sikerült egy összetartó, egymásra odafigyelő kis társaságot összehozni. Az oldalnak köszönhetően barátságok születtek, sőt a tagságnak köszönhetően nem egyszer anyagi támogatást is kaptak tőlünk arra rászorulók. Lányom, és Mogyi segítségével pedig a Bátor Tábornak és a Nyíregyházi Állatvédőknek gyűjtöttünk. Bár az eredeti céltól jó messzire kerültem, de azt hiszem, mégis jó irányba tartok. Meg is fogalmaztam egy új célt: Nevess, hogy segíthess! Segíts, hogy nevethess! Ez a mottó arra is utal, hogy a könyveimből származó jogdíjat én magam is mindig felajánlom valamilyen jótékonysági célra. A Roxi kötetekkel a vakvezetőkutya kiképzést és az ARGOS Állatvédelmi Egyesületet támogatom. Így a könyveket megvásárlók maguk is jót tesznek pusztán azzal, hogy ők maguk is jól szórakoznak a történeteken.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

A történetek 98%-ban valóságon alapulnak. Kicsit felturbózva, kicsit átalakítva, de valóban megtörténtek velünk amikről Roxi beszámol. Nem tagadom, egyszer-kétszer, azért elragad a fantáziám is, de szerencsére, az olvasók eddig még sosem jöttek rá a turpisságra. Április elsején viszont rendszeresen megtréfáljuk az olvasókat, és bizony sokan áldozatul esnek az ugartásnak.

A könyveid Helma Kiadónál jelentek meg? Milyen velük dolgozni? Hogyan tudd egy szerző/író csatlakozni hozzájuk?

Első pillanattól kezdve élveztem a közös munkát. Amellett, hogy minden segítséget megkaptam, tökéletesen megmaradt az alkotói szabadságom, sőt, ha „messzire gurult a gyógyszerem”, még akkor is próbáltak nekem kedvezni. Arra meg végképp nagyon büszke vagyok, és egyúttal végtelenül hálás is, hogy a „Roxi kutya naplója” volt a Kiadó első nyomtatásban megjelent kötete.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Mint említettem, már gyerekkoromban kiütközött rajtam a grafománia. Ám az akkori írásaimmal kizárólag a családomat szórakoztattam. Később verseket is írtam, de ezeknek az irodalmi értéke úgy nagyjából a nullával volt egyenlő. De arra jók voltak, hogy felköszöntsem velük a családtagokat, vagy éppen a lányom házi feladatát megoldjam…

Később, szakácskönyvet írtam a lányomnak. De nem ám hagyományosat! Inkább szórakozásra volt jó, mintsem főzésre. De ezt hamarosan az olvasóim is megtapasztalhatják, mert hamarosan annak az átdolgozott kéziratát is leadom a Kiadónak. Az első nyomtatásban megjelent könyvem a „Tizenkét keréken Európán át” volt. (Ennek folytatása, átdolgozása a „Gesta fuvarórum”, avagy ketten egy fülkében, amely hamarosan napvilágot lát a Helma Kiadó gondozásában) A könyv tulajdonképpen egy kamionos útinapló. A férjemet kísértem el az egyik egy teljes hónapon át tartó útjára. Ennek az eredménye lett a napló. Aztán egy évvel később megjelent a „Nem is olyan egyszerű? Beszélni tudni kell!” című könyvem, ami kifejezetten szakmai jellegű. Szülőknek, rokonoknak mesélek a logopédiáról közérthető, és remélem „emészthető” formában. Egyfajta kérdezz – felelek a könyv. Azokra a gyakori kérdésekre adok választ, amelyekkel a munkám során gyakran találkoztam.

Közben a gyerekeimnek összeállítottam egy versekből, mondókákból, dalokból álló kis könyvecskét „Édes álmot hozzon az éj” címmel. Azokat a dalocskákat tartalmazza a könyv, amiket anno a gyerekeim nagyon szerettek, és amelyekkel álomba ringattam őket. Ez valószínűleg sosem fog kiadásra kerülni. Ez csak a gyerekeimé!

Aztán jött az igazi nagy szerelem, és egyben első igazi siker: a Roxi kutya naplója. Azt gondolom, írhatok én még akár száz könyvet is, a szívem csücske akkor is ez marad. Nem titkolom: a főszereplő miatt! Amikor az első, nyomtatott példányt a kezembe vettem, sírva borultam Roxi nyakába, és csak annyit tudtam mondani: „Megcsináltuk, Roxos! Megcsináltuk!” Hiába, na! Szentimentális vagyok. Vállalom.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Ha itt arra gondolsz, hogy fogok-e valaha, komoly, mélyen szántó gondolatokat, emberi tragédiákat feldolgozó írásokat a világra szabadítani: hát, aligha! Ettől megkímélem az emberiséget. Bár, azt hiszem, vallom, attól, hogy valami mulatságos, szórakoztató, még igenis taníthat. Sőt!

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Olyan „kár, hogy vége” érzés. Mert még annyi minden lenne, amit el szeretnék mondani. Nyilván, ez a napló jellegű művekre vonatkozik. A többinél jön a „Na, végre! Ez is megvan!” (Még sincs este) Regényt még nem írtam, lehet az egy harmadik érzelmet hozna elő belőlem.

Nem gondolkodtál még írói álnéven? Vagy,ha igen miért pont azt a nevet választottad?

Nem igazán. Ez vagyok én. Minden hülyeségemmel, bolondosságommal, érzelgősségemmel, alkalmanként túlcsorduló szeretetemmel, aggodalmaimmal együtt. Ilyen vagyok és kész. Ha azt vesszük, a K. Kormos „álnév”, bár én szimplán rövidítésnek szántam. Ha a teljes nevem kiírom -  némi túlzással -,  hosszabb lenne, mint a mű.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Semmilyen zsánerben nem szerettem volna írni. Egyszerűen, jött a múzsa, cuppantott egyet, aztán írtam. Egyik könyvem előtt sem volt tervezés, átgondolt szereplőformálás, cselekményvázlat… Jelzem, azért a blogírás nem is hasonlítható a regényíráshoz! Teljesen más műfaj. Itt a mindennapos történések adják a „sztorit”. A Roxi kutya pedig egyértelműen a blogbejegyzésekre épül.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Nagyon jó. Tényleg. Mégis akkor voltam három méterrel a föld fölött, amikor a Roxi jelent meg. Mondom, ez az igazi szerelem! Az érzés is ahhoz fogható: a semmihez sem hasonlítható, első, igazi és mégis ártatlan, tiszta szerelemhez. Szóval, olyan szuper, „lebegek a föld felett, és minden csodálatos” érzés.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás, vagy impulzív?

Abszolút impluziv. Mondom, jön az isteni szikraa, és akkor írni kell. De ha nem jön, akkor hiába tervezgetek, meg akarok írni, mert esetleg már nagyon kellene, vagy épp határidős munka, egy betű nem sok, annyit se vagyok képes. Csak „nyígek”, nyafogok, húzom, halasztom az időt. Aztán egyszer csak jön a „na, most!” érzés, és csak írok, írok, írok. Akkor meg már abbahagyni nehéz. Mit csináljak? Ilyen vagyok. Valószínűleg, anno fordítva szereltek össze a „gyártósoron”. De a garanciális idő meg már régen lejárt, nem vagyok csereszavatos se, szóval, ezzel kell együtt élnem. Másoknak meg velem. Ha nem bírják, panaszt lehet tenni a Teremtőnél…

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Mindkettő igaz. Kedvenc jelenetem sok van. De paradox módon, pont azokat nehéz megírni. Mert vagy a helyzet abszurditása, vagy az átélt események miatt, leírva nem úgy jönnek át a dolgok, ahogy én azt szeretném.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Engem abszolút az élet inspirál, hiszen nagyrészt valós történéseket vetek papírra. Most elárulok egy titkot! Készülök írni a jószomszédi (v)iszonyról. Mondanom sem kell, ehhez is a való élet adta az ötletet.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Vannak olyan barátaim, akiknek a véleményében megbízok, akik nem fognak udvariaskodni, közlik, hogy mi az, ami jó, és mi az, amit jobb lenne felejtősre venni. Az egyik ilyen barátnőmet, pontosan a Roxi kutya blognak köszönhetem. Ismeretlenből, egyszerű blogolvasóból lépett elő az egyik legjobb barátommá, akivel azóta már számtalan túrán, személyes találkozáson vagyunk túl. A fizikai távolság ellenére is.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Természetesen, büszkék rám, biztatnak, hogy „vén fejjel”, már épp itt az ideje, hogy azt csináljam, amit igazán szeretek. A technikai háttér, a managelés terén pedig nélkülük igencsak nagy bajban lennék.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Ha minden igaz, még karácsony előtt kijön a „Gesta fuvarórum”, a rendhagyó kamionos napló, ha sikerül, akkor befejezem a „Szakácskönyv Kitti lányomnak” átdolgozását is. Ha jön a múzsa, és cuppant, akkor nekikezdek a „Jószomszédi (v)iszony”-nak. És már szerkesztem a „Roxi kutya naplója” harmadik, egyben befejező részét.

Olvasóimnak szeretettel ajánlom figyelmébe a  honlapom nevét:

„Nevetni kell, ennyi az egész!”

…és az élet máris sokkal elviselhetőbb


K.Kormos Noémi írói oldala

Roxy kutya naplója

Roxy kutya naplója-második nekifutásra

Biztonsága érdekében, kérem, kapaszkodjon – Vendégünk Kayla Czaga augusztus 25-én

Kayla Czaga
Biztonsága érdekében, kérem, kapaszkodjon

Megjelent!

Fordította: Kis Orsolya

Szerkesztette: Péczely Dóra

Borítóterv: Szabó Imola Julianna

Prae Kiadó, 2023

 

A fordítás a Canada Council for the Arts támogatásával készült.


Könyvbemutató és dedikálás a Kis Présházban augusztus 25-én, pénteken 19 órától

(Budapest XI., Bartók Béla út 44.)

 

A könyvbemutatóra Budapestre érkező szerzőt a kötet fordítója, Kis Orsolya kérdezi költészetről, a kanadai és észak-amerikai líráról, magyar gyökereiről és sok másról.

Az esten angolul és magyarul is elhangzanak versek.

 


Fülszöveg

 

Biztonsága érdekében, kérem, kapaszkodjon versei egy lány életútját követik nyomon. A gyerekkortól a felnőttkorig terjedő, izgalmakkal teli, egyúttal ijesztő időszakban a világhoz, a léthez fűződő viszony és a személyes kapcsolatok érzékeny átalakulásokon mennek keresztül. Az apa, az anya, a nagyszülők alakja, a közeli-távoli rokonok ugyanúgy ott kavarognak, szót kérnek, jelen vannak, majd eltűnnek ebben a kiszámíthatatlan világban, mint a barátok és ismerősök, vagy éppen a szűkebb és a tágabb környezet jellegzetes helyszínei: az otthon, a kisvárosi miliő, a végtelen kanadai országutak, a nagyvárosi kávézók. És persze a legbensőbb tapasztalatok: az emlékek, szorongások, félelmek és örömök.

A versek Czaga élénk, friss és összetéveszthetetlen hangján szólalnak meg. Szellemes, zsigerekig hatoló, ugyanakkor játékos költészete őszintén és humorral vizsgálja a személyiség legbonyolultabb rezdüléseit és azokat a titokzatos hajtóerőket, amelyek az élet sötét pillanataiban is továbblendítenek bennünket.

 

A szerző fotóját Erin Flegg készítette.

Kayla Czaga 


A szerzőről

 

Kayla Czaga Lethbridge-ben, Albertában született 1989-ben, és Kitimatban, British Columbiában nőtt fel. Jelenleg Victoriában, Vancouver közelében él. Édesapja 1956-ban menekült Magyarországról Kanadába. Biztonsága érdekében, kérem, kapaszkodjon című első verseskötete 2014-ben látott napvilágot, mellyel rögtön elnyerte a rangos Gerald Lampert-díjat. Jelölték többek közt az Angol Költészet Governor General’s-díjára, valamint a Dorothy Livesay Irodalmi Díjra. Versei önállóan is számos elismerésben részesültek.



Versek a kötetből

APÁM ÉLETRAJZA


Anya veséi cserben hagynak minket.

Miután a helikopter elindul vele Prince George-ba, apám
megkér, hogy csomagoljak szendvicseket és csendet.
Apám fekete pickuptruckjávalutánaindulunk. Égve hagyjuk
a villanyt a nappaliban.

Egyszer egy sebész bennfelejtett egy kis tükröt apám belsejében.

Benzinkúti alma, feketekávé.
A többi átutazó fáradt és gyanakvó.
Apámat nem zavarja a meztelenség.

Az 1970-es évet a Stanley Parkban töltötte, fogatlanul.
Úgy nézett ki, mint ez a pihenőhely Topley-től délre, ahol
varjak kárognak az áthaladó lakókocsikra. Pottyantós vécék
papír nélkül, de ő hozzá van szokva. Saját monogramját
tetoválta a kezére.

A sávelválasztó vonal, mint egy migrén, egész reggel.
Kávé papírpohárban. Rádióállomások
a városokban ‒ dalok szerelemről
vagy arról, hogy kevesebbért is ölnek embert.

Vett anyámnak két kitömött baglyot.
Vett egy fogsort is, mert feleségül akarta venni.

Egy lepke fennakadt az ablaktörlőn. Szarvas
a leállósávban. Tizenhét rendszámtábla
különböző tartományokból, mióta elhagytuk
Kitimatet. Apám semmit nem vesz félvállról. Tízéves
korom előtt nem beszélt. A bőre lefelé húzza, a föld felé.

Újabb kisváros, még egy kávé
a helyi egységben egy Ruth nevű pincérnővel.
Apám találta fel a krokodilokat. Az országa
fedezte fel a bánatot.

Mielőtt megszülettem, zálogba adta
az árnyékát. Mást nem tudott eladni,
hogy megszerezze anyámat.

A fenyők lilák a fenyőszútól.
Egy tarajos sült a hátára fordított egy piros teherautó.
Az ég a Burns Lake felett úgy néz ki, mintha
betörték volna. Eső veri a vizet.

Késő van. Apám keze nem tudta megtartani
a napot. A nap lemegy, figyelmen kívül hagyja az erőfeszítését.
Kivesz nekem egy szobát, de ő a kocsiban alszik
a Skeena mellett. Gyerekkorában egy Eaton’s
katalógusból tanult meg angolul ‒
hálózsák és horgászcsali ‒, és azért beszél,
hogy egyben tartsa a világot.

Jön a reggel, mint az influenza,
nem mentegetőzik ‒
utálom a nappali fény ízét
utazáskor.

Láb a műszerfalon. Alvás a műszerfalon.
Van egy emlékem apámról, amikor leborotválta a szakállát.
Van egy emlékem apámról, amikor egy gumicsirkét fog.
Azon az éjszakán, amikor megszülettem, megnyert egy bowling bajnokságot.
Van egy emlékem apámról ‒
mindkét vállán oltási hegek vannak,
és alumínium égette sebek mindkét karján.

Mielőtt a mentők elvitték anyámat,
apám megcsókolta a kicsi fülkagylóit.

Vanderhoof után úgy vezet,
mint egy olyan férfi, akinek tele van vérrel a szája.
A szemüvege komikusan nagy.
A haja ősz, és csendben szereti anyámat
az összes építési területen keresztül,
végig a 16-os Highway vonalán.

APÁM NYERT NEKEM 242 $-T A KITIMATI GOLF & COUNTRY CLUBBAN TAVALY KARÁCSONYKOR


Rendelj bármit, amit akarsz. Mondd nekik, hogy
Johnnak lesz. Ez George Chow, a kórház
igazgatója. Láttad, hogy elárulta magát? Két királya van.

Danny az osztó – igazi nagyágyú, nagy fejes valahol.
Anyád nem kedveli túlságosan. Tartja.
Tartom. Egy club sodát jéggel, szívószál nélkül. Ez Pooga. Komolyan.

Ez az igazi neve. Ez pedig Ken, Gus fia. Minden évben játszunk
a Gus emlékére rendezett tornán. Ken
valószínűleg az egyetlen az asztalnál, aki nem játszott

az apjával. Vannak esték, amikor én érek ide először,
és csak nézem a golfozókat ott lent. Meséltem már, hogy
az első munkám az volt, hogy golflabdákat szedtem ki a tóból? – Lethbrigde-ben volt.

Eladtam őket, a golfozók visszavásárolták. All in – ma csak
szórakozásból játszom, mert itt vagy a városban. Szóval
semmi gond, már vagy tucatszor, százszor elvesztettem az ingem. Először akkor,

amikor Kanadába jöttem, miután elszöktünk Magyarországról. ʼ56-ban,
a forradalomkor. Éjszaka utaztunk. Az oroszok
kiabáltak. Gyertek elő, nem lövünk. Szóval a nagybátyám
azt mondta, Add a kezed, John! – és én úgy is tettem –
Gyerekre nem lőnek. Aztán lőni kezdtek.
Bár csak ötéves lehettem, de emlékszem a puskagolyókra,

ahogy a hajamhoz értek, a nagybátyám elbújt mögöttem. Aztán nagyanyád
visszahúzott a bokrok közé, és futottunk – a nagybátyám
vére a hátamon, Kanadáig nem váltottam inget.

MEGFIGYELÉSEK


A tévé villogott, meginterjúvolta
saját magát. Keresztülbámultam apám szemüvegén. A szemei olyanok voltak,
mint a sporthírek. Só a dohányzóasztalon, só
a szódájában, a chipsben. Három altató éjszaka.

A macskája, hamvakká gömbölyödve, egy urnában a kandallópárkányon.
Nehéz elhinni, hogy ezért az életért
szökött Kanadába, ezért a virágos kanapéért egy olyan házban, ami túl nagy
három embernek. Az egész fiatalkoromat azzal töltöttem, hogy

Magyarországról kérdezgettem, egy padon a házunk előtti udvaron,
miközben a szomszéd nő a beton kocsifelhajtóján
napozott. Minden beszélgetésünk elfért volna
a hamutartóban. Az élete helyett apám

pénzügyi beszámolókról, az NDP-ről, a világ más részein zajló
háborúkról beszélt – a jelenlegi helyzetről,
ahogy nevezte. Egy olyan nyelven, amit nem ismertem,
apám a száján át kifújt füstadagokban beszélt.

MÉG EGY VERS APÁMRÓL


Nekem se jönnek át a versek. A barátaim jönnek át,
vagy a macska a szomszédból. Egyszer átjött apám,
és hozott ajándékba ezeregyszáz dollárt apróban.
Azt mondta: Meg kell dolgoznod a pénzedért ‒
azaz el kell cipelnem a bankba
a kétméteres hóban, Hajrá, itt a zacskó.
Az apám sokkal inkább vers, mint amennyire ez a legtöbb versről
elmondható. Egyszer a kabátja alá tömködött egy élő búvármadarat
és hazahozta, hogy elkápráztassa anyámat, aki imádja
a madarakat, főleg a meglepett hangú madarakat,
főleg a baglyokat. Nosztalgiareceptoraim őrült cikázásba
kezdenek, amikor apámra gondolok, ahogy tolja maga előtt a fémdetektorát,
keresztül csodás nemzetünk parkjain, iskolaudvarain,
folyópartjain, előre-hátra mozgatva ‒ mint valami
hobó, mondaná anyám ‒, amíg az el nem kezd ünnepélyesen pittyegni
egy ötcentes felett. Vajazókéssel
légiesen vékony metaforákat vág ki a világból.



A kötet megrendelhető a kiadó webáruházában:

Prae Kiadó

 

2023. augusztus 22., kedd

A Smaragd Kiadó extra szuper akciót indított a részükre visszáruzott könyvekre.

A Smaragd Kiadó rendhagyó akciót hirdet, amelyben azok a könyvek vesznek részt, amiket a Libri visszaküldött a kiadónak. felé. Ezeket a kiadványokat 55%-os akciós áron lehet beszerezni a Smaragd Kiadó oldalán.

Az akció egészen szept. 27-ig érvényes. Íme azok a könyvek, amelyek 55% kedvezménnyel szerezhetőek be.


Vegyétek, vigyétek!


Németh Balázs
Sötétben élsz


A történetek zöme életszerű eseményeket dolgoz fel. A közös pont a novellákban a félelem. Félelem a zárt ajtók mögött történő bántalmazástól, a természetfelettitől, a múltbéli tettek súlyától, az emlékektől. A történeteken keresztül az író elkalauzolja az olvasót egy-egy olyan szituációba, ahol a szereplőknek le kell győzniük a saját félelmüket, bűntudatukat, a szerelem beteljesülésének érdekében felidézni és elmesélni rég eltemetett emlékeit. Megjelenik a családon belüli erőszak, ősi legendák egy elátkozott barlangról, egy fehér ruhás nő szelleme. Vajon van – e kiút a barlang mélyéről? Vajon ébren tud- e maradni az ember, ha egy kísértet erre kéri? A kérdésekre a választ a könyv rejti.

Tánczos Tamás
A mérleg nyelve


Négy kiközösített gyerek, akik barátra lelnek egymásban. Fred, Doug, Brian és Robbie. Kitaszítottak, mert mások és mást szeretnek, mint az átlag. Fred, amiért szeret olvasni, Doug, mert dagi, Brian, aki a táncokért rajong és Robbie, akinek tanár az anyukája. Az iskolában eltöltött napjaik többnyire a túlélésről szólnak. Kénytelenek elviselni Rob Brown terrorizálását. Egészen addig, amíg Aleister Crowley, a híres okkultista egyik személyes tárgya a kezükbe kerül, ami lehetőséget nyújt számukra, hogy bosszút álljanak. Azonban ez olyan következményekkel jár, ami nem csak a fiúk barátságát teszi próbára, hanem Salem városát is megrendíti. Egy biztos: a történet végére már senki nem lesz ugyanaz, mint az elején.

Csapó Ádám
Hotel California


Ez egy ponyva…
Mi történik, ha minden, ami eddig keretet adott az életnek, megszűnik, és csak az erő számít? Hogyan lehet túlélni ott, ahol az erősebb bármit megtehet? Dikéd Erik mindent elveszített, életének a bosszú ad értelmet. A magányos bosszúálló, bár nem akarta, szép lassan legendává válik. A regény komoly társadalmi, morális, etikai kérdéseket vet fel, lebilincselő stílusban, nem nélkülözve a humort sem. Zseniálisan építi be a zene, az irodalom és a filmművészet egyes elemeit a történetbe, mindig többet adva az olvasónak, mint amit várna.

Császi Zsüliet
Zeusz titka


A menekülő főszereplő, hogy kitöltse az amnéziája miatt benne lévő üres teret, álnéven munkát vállal egy színdarab statisztájaként. Nem is sejti, hogy a Theatrum sokkal több, mint rejtőzködésének egy állomása.
Idővel minden szál itt ér össze, amit ő még nem képes átlátni, és törekvését a múlt felidézésére régi szerelmének felbukkanása még jobban összekuszálja.
Amikor már úgy érzi, sikerülhet megtalálnia régi önmagát, és zaklatott menekülését egy időre elfelejteni, rátalálnak. De nem azok, akikre számított. Elárulták!
A fiatal orvosnőnek, aki korszakalkotó tudományos áttörést ért el a gyógyításban, egyszerre kell megküzdenie elfeledett múltjának megtalálásával és a számára ismeretlen üldözőkkel. Régi szerelmével való sorsszerű találkozása reménnyel tölti el, mégis döntenie kell:
Kiben bízhat? Kire számíthat?

Gutási Gábor A nyaralás
(Gabi-Csabi kalandjai 1.)


„Gabi ​és Csabi története egy kedves családi mese, ami a szülőknek legalább annyit ad, mint a gyerekeknek. Olvasás közben a gyerekek egy izgalmas nyaralás történetét ismerhetik meg, míg a szülőknek visszaidézi a gyerekkori élményeket. A karakterek végtelenül aranyosak és szimpatikusak, a történet izgalmas, a hangulat családias, vagyis egy olyan könyv, ami nem maradhat ki nyáron a táskából a nyaralás alatt, de a könyves polcról se.” – Kőszegi-Arbeiter Anita, meseíró

Zsiros-Petróczki Kitti
Elképzelt terápia


Kevin élete jelentős fordulatot vesz, amikor egyik éjszaka belecsöppen egy terápiás foglalkozásba, ahol a terapeuta az életéről kezdi el faggatni. Ahogy senki más, ő sem gondolja, hogy ez tényleg jelent valamit, vagy hogy egyáltalán foglalkoznia kellene vele, ám a terápiás ülés a következő éjszakákon folytatódik. Így idővel kénytelen elfogadni a helyzetet.

Azonban a terápiás ülések alkalmával olyan kérdésekkel szembesül, amelyekre nem akar válaszolni, vagy nem akar foglalkozni vele. Végül ahelyett, hogy elmenekülne tudattalanja elől, nyomozni kezd. Rövid időn belül érdekes dolgokat talál mind az interneten, mind a könyvekben, és a megszerzett információk birtokában egyre felkészültebben vesz részt az álmában zajló terápián.
Ennek ellenére nem veszi komolyan, hogy az álom során elhangzó információk alapján az életében gyökeres változások állhatnának be, pedig az első pillanattól kezdve más irányt vesz az élete.

Sok embernek okoz gondot, hogy miként is tudna adott élethelyzetéből – amit börtönként él meg – szabadulni. Ritkán fordul elő, hogy a közvetlen környezet megoldást tudjon nyújtani, esetleg legyen olyan személy, aki segítségére lehet. A regény főszereplőjének szerencséje van, hogy megleli segítőjét, aki felnyitja szemét és ezáltal feltárul előtte az a bizonyos „Út”.

„Magadban kételkedhetsz; amit csinálsz, abban nem.” – Jakab Anita


Koleszár - Dávid Krisztián
Gondolatok A Maradékának


Könyvem akkor alkalmas,
Ha már neveket keresel, nem javakat.
Alkoss, Szeress, Hass!
Ki olvasva látja a megnyugvást,
Hogy bár minden szót és ecsetvonást
Elkészíteni fájt,
Azokért tettem ki lát.
Nem azokért kit Szívem bezárt,
Mert bár ti vagytok kik egyedül
Rójátok a Tavakat,
Érzéssel mozdítotok ki vizeket, halakat.
Ki az útján rossztól el nem akad,
Mert még először Szívével támaszt,
Majd nyit meg Egeket, Falakat.
Nem is kellet több, mint akarat,
Hogy leírjam nektek
A Szeretet Szavakat!

S. A. Locryn
Edinburgh kék fényei


Pokolian ​indul a nap, Davist ultimátum elé állítják. Már az ötödik mentőtisztet akarják a nyakába sózni. Neki, a veterán, Afganisztánt megjárt orvosnak! Méghogy ő kiállhatatlan?! Csak annyit akar, hogy mindenki hagyja békén.

Dennis sem vágyik ennél többre, mégis társak lesznek. Amikor beosztják Davis mellé, megfogadja, hogy nem hagyja magát még egyszer megfutamítani, hiszen eleget tűrt egész eddigi életében.

Rázósan indulnak a közös napok. Dennisnek nem csak a melóba kell visszaszoknia, de társa értelmezhetetlen viselkedését is kezelnie kell.

Sokáig azt hiszik, hogy ennél rosszabb nem is történhetett volna velük, de a végeláthatatlan műszakok és riasztások alatt egyre jobban megismerik egymást, rájönnek mi volt az, ami eddig hiányzott az életükből. Hogy ezt megtalálják, nem pusztán a környezetükkel, hanem saját érzéseikkel is meg kell küzdeniük.

Sejtelmük sincs, hogy eddigi megpróbáltatásaik pusztán bemelegítésül szolgáltak ahhoz, ami rájuk vár. Vajon képesek lesznek közös nevezőre jutni, vagy elkerülhetetlen, hogy Davis elveszítse a munkáját?

Petróczki Kitti
Alfonz ikerlángja


"Hadd égjen porig minden…”
Tizenhárom évesen traktoron dolgozni, szántó melletti fán akasztott embert találni és amerikai útról álmodozni. Alfonz élete egy külső szemlélő naplószerű leírásán keresztül bontakozik ki előttünk. Motorok, zene és nők.
A valóságon alapuló könyvben végigkísérhetjük Alfonz útját, ahogyan a sok nehézségen túljutva megtalálja az igaz szerelmet, eljut a megértésig, és élete addigi minden mozaikdarabja a helyére kerül.

Aurora P.Hill
Csillagösvényen
(Serbeniai Krónikák 1.)


Te mit tennél, ha az életed egyetlen másodperc alatt gyökeres fordulatot venne? Elfogadnád, hogy fontosabb vagy, mint azt valaha hitted? Elbírnád az erőt, ami téged választott?

Jóra használnád?

Az árva Gabrielát sosem hordta tenyerén az élet, ráadásul akaratán kívül csillagok közötti viszályba keveredik. Hiába tiltakozik ellene, minden jel arra mutat, hogy fontos szereplője lett egy addig elhallgatott történetnek.
Egy, a semmiből felbukkanó fiú kérdés nélkül a segítségére siet, és Gabriela a sok furcsa élmény ellenére érzi, hogy követnie kell megmentőjét. Nincs más választása, mert életben akar maradni, és mert rájön, hogy mindennek oka van, ami vele történik. Ahogy egyre több kérdésre választ kap, tudja, eljött az idő valami visszafordíthatatlant cselekedni…

Minden út az első lépéssel kezdődik, minden új sors egy döntéssel.

Te rálépnél az ösvényre?


Aurora P.Hill
Adelin és Ettran
(Serbeniai Krónikák 2.)


Gabriela és Aslios a legnagyobb káosz közepette elhagyják Moravát. Álnevek mögé bújva felkeresik Serbenia csillagtestvéreit, hogy a fiú királyi örökségét kihasználva támogatást kérjenek tőlük a trón visszaszerzésére.

A tervbe azonban már az elején hiba csúszik, és az ellenség a nyomukban jár.

Asliost megkísérti a múltja, ám eltökélten halad előre, hogy a sorsát betölthesse. Gabriela a víz kiválasztottjaként szembesül ereje határtalanságával, és törekszik rá, hogy a fiú tökéletes útitársa legyen. Erejüket gondosan titkolva észrevétlenül felnőnek egymáshoz, és többször bizonyságot tesznek róla, hogy bíznak a másikban.

Eközben feltárul előttük az univerzum, amiben Serbenia csupán egy a sok csillag közül.

Vajon a fiút kísértő, rejtélyes álmok a jó irányba vezetik őket? Kitartanak egymás mellett a végsőkig, vagy utat engednek lassan fellobbanó érzelmeiknek, és képtelenek lesznek a célra koncentrálni?

Az ösvény egyre kanyargósabb, és csak a bátrak követik tovább.

Aurora P.Hill
Gyöngyös Korona
(Serbeniai Krónikák 3.)


Serbenia ​új korszakba lép.

Aslios visszafoglalta az őt megillető trónt, és készen áll, hogy egy fényesebb jövő felé vezesse a népét. A koronával járó felelősség súlya hatalmas terhet jelent számára, emellett trónra lépését sokan nem nézik jó szemmel.

Breduba és Aser Mor alantas szövetséget kötnek, majd együtt indulnak Serbenia megszerzésére. Seregeik útját erőszak, vér és halál kíséri.

Gabriela mindenben támogatja Asliost, viszont a fiú iránt táplált gyöngéd érzelmei összezavarják. Megpróbál a háttérben maradni, ám egyre több bizonyítékot kap afelől, hogy az ifjú uralkodó is hasonlóan érez iránta. Boldogságuk útjába azonban akadályok gördülnek, és Gabriela már egyáltalán nem biztos benne, hogy ő lehet a megfelelő társa Asliosnak. Szabad szeretniük egymást, vagy ezzel a pusztulásba taszítják Serbeniát?

A sors megadja a választ. Többször közbeszól, majd egy végzetes hiba miatt úgy tűnik, hogy a fiatalok reménye az életre örökké szertefoszlik.

Az ösvény napról napra veszélyesebb, de visszafordulni már lehetetlen.

Gombos László
Hidegháború és még 30 év


A szerző őszintén, néhol szenvedélyesen, de tényszerűen igyekszik elénk tárni a Hidegháború korszakát és az azt követő 30 évet. Egyéni látásmódja új megvilágításba helyezi ezt a történelmi korszakot. Bemutatja azokat a politikai és hatalmi játszmákat, amelyek korunk történelmét és emberek millióinak sorsát alakítják, amely segít megérteni a jelenkor gyors változásait, háborúit és a társadalmi törekvéseket.

A könyv nem csak azoknak készült, akik szeretik a történelmet, hanem mindenkinek, ezért a szerzője igyekezett úgy fogalmazni, hogy minden érdeklődő számára érthető legyen.




Tudtad-e? Alyona Crower

Következő Tudtad-e? rovatomban Alyona Crower írónő hozott 7 érdekességet a blogomra. Írónőnek eddig 4 könyve jelent  meg e-könyvként, és egy nyomtatott kötet idén, pár napja az Árnyak és csillagok címmel.











Alyona Crower írói oldala

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Alyona Crower - ("Mi a fantázia és mi a valóság? Vagy kérdezhetném úgy is, mi számít valóságnak? Dolgozom valós helyszínekkel, kitalált karakterekkel, de soha nem használok valós karaktereket, nem írok a szomszéd néniről, nem jelenik meg a pék bácsi a regényemben, nem igazán inspirál egy körülöttem lévő személy se.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem a Alyona Crower írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyveiről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek több kötete jelent meg, többek között Bárcsak igaz volnál, A parasztleány aranya, Álomjárók, és nyomtatottan Árnyak és csillagok címmel. Íme, az interjú, fogadjátok szeretettel!

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Már gyerekként is kacérkodtam az írás gondolatával, ha jól emlékszem, egy Harry Potter fanfiction volt az első művem, aztán jöttek a novellák, majd pár év szünet után a regények. Két zsánert preferálok, az a fantasy és a romantikus, vagy ezek elegye. Ezért ebben a kettőben alkotok.

A családom szinte minden tagja imád olvasni, rengeteg könyv sorakozott a nagyszülők szekrényében, édesanyám polcán, amik közül párat a mai napig őrzők és újra olvasok.

Jelenleg Pakson élek a családommal, és itt is dolgozok, viszont gyakran hazajárok Bonyhádra, hiszen ott éltem le 27 évet.

Az eddig megjelent könyveid sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Az első regényem, a Szerelem receptjének megírása 2-3 hónap alatt végbement. Itt egyáltalán nem figyeltem a túlírásra, írástechnikára, ami a fejemben volt, lepötyögtem. Ahogy egyre tudatosabban kezdtem írni, ez az idő kitolódott, és beállt 10 hónap, max 1 évre. A kutatómunka jóval tovább tart a megírásnál, főleg, ha olyan témát érintek, ami számomra kevésbé ismert. A Földön ragadt imák című fantasy regény erősen kötődik a Bibliai témákhoz és Énok könyvéhez, a legutóbb megjelent Árnyak és csillagok pedig a szláv folklórhoz és a középkorhoz.

Mi különbség számodra az e-könyv és a nyomtatott könyv? Te melyiket preferálod?

 Mindkettőt. Van, hogy nincs időm elmenni a könyvesboltba, esetleg nem kapható már az adott regény, csak e-könyvben, ezért úgy veszem meg. Van számtalan itthon az utóbbiból, helytakarékos, hamar hozzáférhető, viszont a formátumával nem vagyok kibékülve. Szeretem ha egy könyvnek könyv jellege van. Tördelt sorok, oldalszámozás, különböző betűtípusok. Ezt csak a pdf és a nyomtatott könyv képes visszaadni.


Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Mi a fantázia és mi a valóság? Vagy kérdezhetném úgy is, mi számít valóságnak? Dolgozom valós helyszínekkel, kitalált karakterekkel, de soha nem használok valós karaktereket, nem írok a szomszéd néniről, nem jelenik meg a pék bácsi a regényemben, nem igazán inspirál egy körülöttem lévő személy se. Sokszor felteszik a kérdést, hogy akkor most minket is bele fogsz írni a regénybe, vagy ezt meg azt a valós történetet/életutat írd meg. Nem. Nem írok ilyesmit. Úgy érzem, elég nagy fantáziával rendelkezem „külső” segítség nélkül is.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Gyerekként túl sok történet volt a fejemben. Csak feküdtem az ágyban, és álmodoztam. Úgy voltam vele, miért ne írhatnám le? Így születtek meg a novellák, regények és pár vers.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Egyelőre maradok a jól bevált romantikus-fantasy vonalon. Megfordult a fejemben, hogy megpróbálkozom a krimivel, de előbb érdemes lenne mélyebben beleássam magam a témába.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

A legutóbbi romantikus történetemet, Az érted a világ végére is-t elég könnyen elengedtem. Talán meg is könnyebbültem, de viszont izgatott is vagyok, mert tudom, hogy mikkel szeretném kiegészíteni a regényt. Az Árnyak és csillagok befejezésénél ürességet éreztem. Mint mikor valami véget ér. Egy szerettünk meghal, valakit elvesztünk. Nehéz elbúcsúzni a karakterektől, a felépített világtól, de muszáj visszatérni a valóságba.

Nem gondolkodtál még írói álnéven? Vagy,ha igen miért pont azt a nevet választottad?

A legelső regényemet, a Szerelem receptjét évekkel ezelőtt publikáltam egy közösségi oldalon. Ekkor az egyik családtagom megkérdezte, hogy ugye minden rendben? Ugye nincs semmi baj? Ő konklúziót vont a történetbéli, elvált, gyerekét egyedül nevelő Eva karaktere és az én valós életem között, holott nem a saját életemből merítettem ihletet. Nem vagyok se házas, se gyereket egyedül nevelő nő. Na, ez volt az a pont, amikor elhatároztam, hogy nem akarom a saját nevemet használni. Nem hiányzik, hogy az olvasó párhuzamot keressen. Az író nem azonos azzal, amit leír. Ez nem kivetülés, ahogy sokan tévesen hiszik. Ha valaki horrorsztorikat ír, az nem gyilkos, nincs meg a hajlama.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Igen. Az elején keresgéltam, végül rájöttem, a fantasy és a romantikus zsáner áll hozzám a legközelebb.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Volt egy nagyobb lendület, ahol felfokozott lelkiállapotban voltam, már küldtem volna az anyagot a nyomdába, amikor jött a hír, hogy egy pályázaton továbbjutott a regény. (Erről a pályázatról már letettem időközben, mert vagy fél évet csúszott az eredményhirdetés) Aztán jött a közönségszavazós rész. Itt már elszállt a lelkesedésem, mert nem mindig az a legjobb történet, amire a legtöbb haver szavaz.

Az a pár nap, amíg a nyomdára vártam, idegtépő volt. Végül megkönnyebbültem, mikor megláttam az elkészült könyveket.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás, vagy impulzív?

Mostanra tudatossá vált. Apránként építem fel a fejezeteket, a plotpontokat, a szereplők jellemét, egyszóval mindent. Viszont egy az új történet születése mindig impulzív. Kell hozzá egy zene, egy érzés, látványvilág, benyomás. Ha ez nincs meg, nincs új történet se.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Mindegyik történetemben vannak olyan jelenetek, mondatok amiket kifejezetten szeretek. Eleinte az erotikus részek megírása okozott nehézséget, vagy ha olyan kort, helyszínt akartam megjeleníteni, amiben/ahol nem éltem. Ilyenkor jött a kutatómunka, streetview, útikönyvek fellapozása.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Egy dal, egy helyszín, illat, film. Mindig kell valami, ami inspirál.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Vannak előolvasók/barátok, akikkel kölcsönösen segítjük egymást, illetve a legutóbbi történetemen együtt dolgoztam egy lektorral, ő igazán jó meglátásokkal szolgált. A középkori világban pedig egy kifejezetten jártas személyt ismerhettem meg Andrew Jonathan O’Brien személyében.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Pozitívan fogadták a törekvésemet, és szerencsére az Árnyak és csillagok megjelenéskor is velem együtt örültek.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Az Árnyak és csillagok augusztus elsején jelent meg, előreláthatóan országos terjesztésben is kapható lesz, jövőre, ha minden úgy alakul, várható a folytatás, és talán még egy romantikus regény is, ami maga mögött hagyja a fiktív világot, és elrepíti az olvasót egészen Angliáig, majd onnan Dél-Koreába, hogy megismerjük Amelia és Jin-sung koránsem egyszerű szerelmi történetét.

Alyona Crower írói oldala

Alyona Crower weboldala