Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! című rovatomban felkértem a Mike Smith szerzői álnéven író elsőkönyves szerzőt, Kovács Mihályt, hogy meséljen egy kicsit magáról és a könyvéről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónak Savage- A nő bajjal jár… című könyve jelent meg magánnyomtatásban. A könyvet a szerző oldalán lehet megrendelni.
Íme, az
interjú, fogadjátok szeretettel!
Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?
Tavaly töltöttem be az ötvenedik életévemet, és ez a szép jubileum is
hozzásegített ahhoz, hogy egy régi álmomat valóra váltva, éppen 2022-ben adjam
ki a könyvemet. Alapvetően nem tartom magam írónak, inkább csak írogatok, hisz
rendkívül kevés időm van arra, hogy leüljek, és a bennem rejtőző gondolatokat
kiírjam magamból. Főállásban egy fegyveres rendvédelmi szerv állományában teljesítek
szolgálatot, idestova huszonnyolc éve. Basszus… belegondolva ez baromi hosszú
idő, nem is értem, hogy bírtam idáig… De félre a tréfát, nem véletlen, hogy
eddig nem váltottam, szeretem a munkámat, ami talán inkább hivatás. Nős vagyok,
feleségem pszichológus. Van egy kamasz fiunk, aki hamarosan tizenhét éves lesz.
Egy igazi kos. Azt is mondhatnám, hogy faltörő kos. Állatot nem tartunk, hisz
egymásra is kevés időnk van. Az írás gyermekkorom óta életem része, általános
iskolás koromban én voltam a szépreményű Mókus Őrs krónikása, de iskolai
faliújságra is írogattam verseket, és barátaimat is büntettem néhány
születésnapi köszöntővel. Korábban Világ a rácsok mögött, azaz gondolatok a
börtönről címen egy szakmai blogot vezettem, illetve a még a közelmúltban is
a Facebook-on a Vasasblog írásaiban közreműködtem, erre ma már nincs sem
szabadidőm, sem lehetőségem.
Savage- A nő
bajjal jár c. könyved
sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?
Ez egy érdekes dolog… A történetet még megboldogult ifjú koromban,
főiskolásként kezdtem el írni, aztán félbehagytam. Hosszú évekkel később, egy
műtét utáni lábadozásom közben akadt a kezem ügyébe a kézirat, és eldöntöttem,
hogy befejezem. Onnantól kezdve egy afféle bakancslista részét képezte nálam,
hogy jelenjen meg a saját könyvem. Az írás folyamata így meglehetősen hossz
volt. A nyomtatásban megjelent könyvem elején erre így emlékeztem: „Hosszú
évek teltek el azóta, hogy ennek a sztorinak a vázát elkezdtem megírni.
Mindezek tudatában többen talán azt fogják mondani a könyv olvasása közben,
hogy jó munkához idő kell, a szarhoz meg sok idő. Mindenesetre engem azért
elégedettséggel tölt el, hogy sikerült befejeznem a történetet. Sok energia és
még több álmatlan éjszaka kellett hozzá, de hiszem, hogy megérte. Ezt azonban
majd azok fogják eldönteni, akik megtisztelnek azzal, hogy kézbe veszik és
elolvassák a könyvet. A ráfordított időért nagy-nagy köszönet nekik! Köszönet,
ami természetesen kijár a feleségemnek és a fiamnak is, mert írás közben azért nem
mindig voltam velük…” Kutatómunkára egyébként nem volt szükség, hisz nem
tervezett formában írok, hanem amikor időm van, akkor nekiülök, és gépelem, ami
az eszembe jut. Menet közben azért néhány dolognak utánanéztem az interneten,
de nem gondoltam túl a dolgokat…
Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?
A könyv sztorija nagyrészt a képzelet műve, ezzel együtt vannak benne
olyan részek, amelyek valós eseményeken alapulnak, sőt mi több, konkrétan velem
történtek meg. Ezzel együtt még véletlenül sem kell arra gondolni, hogy egy
önéletrajzi regényt írtam, mert ez nem igaz. Talán csak szeretnék olyan laza
lenni, mint a főhősöm, a való életben azért nem engedhetem el úgy magam, min t
ahogyan Savage éli a mindennapjait.
Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?
Ahogy korábban arra már utaltam is, elég régen kezdtem el írogatni. A
fene se tudja, miért… Ha jobban belegondolok, régebben nem voltam túlságosan a
szavak embere, nem szerettem, és nem is nagyon mertem nagyobb közönség előtt
megnyilvánulni. Ez azóta már nem igaz, nem jövök zavarba akkor sem, ha esetleg
többszáz ember előtt kell előadást tartanom. Az írás persze egy örök szerelem
marad, sosem fogom abbahagyni.
Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?
Azt szoktam mondani a könyvemről, hogy egy stílusfüggetlen alkotás,
amiben azért ott van a bűnügyi szál, ami alapján leginkább a krimi kategóriába
sorolnám, de van benne romantika is, meg humor. Igyekeztem néhol filmszerűen
szőni a sztorit, de majd az olvasók eldöntik, hogy sikerült a könyv.
Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?
Nem is tudom… egy kicsit talán megkönnyebbültem, és természetesen boldog
voltam, hogy végre elkészültem vele. Mondjuk, azóta – még a nyomtatás előtt –
többször javítottam benne, és talán még most is átírnék egy-két részt, ha lenne
rá lehetőségem, de nem teszem. Egy biztos: jóleső érzés volt, hogy
megvalósítottam egy álmomat. Az üzenete ennek az, hogy soha, semmit nem szabad
feladni, és ha az ember komolyan veszi a dolgokat, akkor nagyjából mindent
elérhet.
Sokan írói álnevet használnak. Miért pont ez az írói álneved? Te miért
döntöttél úgy, hogy mégis saját néven jelenjenek meg az írásaid?
A szerzői álnevem az igazi nevem angol fordítása. Mivel a könyvbéli karakterek
nem magyar néven futnak, elég hülyén mutatott volna a borítón a Kovács Mihály
név.
Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?
Nem tudom, hogy valójában a könyvem pontosan melyik zsánerbe sorolható.
Tényleg, neked mi a véleményed erről? Te hová sorolnád? Mindenesetre szeretném
azt hinni, hogy sikerült egy egyedinek mondható könyvet írni, amire többen azt
mondják, hogy „na, ennek a Mike Smith nevű faszinak egész jó a stílusa”…
Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?
Boldog voltam, amikor
értesítettek a nyomdából, hogy kész a könyvem. Bepattantam az autóba, és már
suhantam is átvenni a megrendelt példányokat. Mint tudod, magánkiadásban készült
a könyv, magam terveztem a borítót is, a tördelés is az én munkám, szóval,
beletettem egy kis munkát, mire kézzel fogható formába került, és ezért még
büszkébb is vagyok. Klassz dolog, amikor először a kezedbe veheted a saját
könyvedet, belelapozhatsz, megszagolhatod a papír illatát. Egy klasszikus könyv
számomra mindig többet jelent, mint egy e-book. És az is egy remek dolog, hogy
még ajándékozni is tudom a könyvemet, mert valahol az tök menő, hogy valakinek
úgy szerezhetek meglepetést, hogy a saját könyvemet adom neki.
Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?
Impulzív, nem tervezett. Annyit tudtam csak, hogy nagyjából mi a cselekmény
lényege, mit szeretnék a végén látni, és ennek megfelelően szőttem a történetet.
Az írásban nem szeretek tervezni, sokkal jobban tudok haladni, ha az aktuális
hangulatomnak megfelelően tudom magam beleengedni az írásba.
A kötetedben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen
tudtál megírni?
A vége ment nehezen, a záró jelenet megírása nem volt könnyű, de talán
megugrottam a lécet, és vállalható lett a finálé. Egyébként kedvenc jelenetem
vagy részem nincs, az egész történet közel áll hozzám. Ahogy utaltam rá, egy műtét
után kezdtem el írni a könyvet, tehát úgy is fogalmazhatok, hogy számomra ez
egy terápiás írás volt. Sokat segített a felépülésben, el tudtam terelni a gondolataimat
az akkori nyomorúságomról.
Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet,
amihez nyúlsz?
Különösebb koncepció nélkül írok, és néha az ihlet is nehezen jön,
viszont olyan kevés időm van, hogy minden pillanatot igyekszek kihasználni,
amikor írhatok.
Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava
számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?
A kész kéziratot először a
feleségem olvashatta el, a hivatalos megjelenés előtt rajta kívül csak a lektor
olvasta a könyvet, akinek természetesen volt beleszólása stilisztikai és
nyelvtani dolgokba. A történet alakítását meghagyom magamnak, hisz mégiscsak én
vagyok az író. Ha másnak is adnék beleszólási lehetőséget, akkor már
társszerzőről beszélhetnénk, amit most még nem szeretnék magam mellé.
A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?
Azt hiszem, hogy örült mindenki, és talán még büszkék is voltak rám.
Utólag már lehet, hogy bánják egy kicsit, mert a még nem értékesített példányok
hosszú ideig a nappali sarkában voltak feltornyozva. Karácsony előtt ez a
probléma megoldódott, mert kellett a hely a fenyőfa számára. Azóta a hálószobában
áll a könyvtorony...
Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?
A Savage 2.0 -Angyal munkacímen készülő második részt szeretném
befejezni, de nem ígérek semmit, mert azt így be tudom tartani. Az olvasóimnak
pedig azt üzenem, hogy támogassák a hazai szerzőket, olvassanak egy csomó jó
könyvet, ismerjenek meg minél több magyar írót, és amennyiben a könyvespolcukon
és a szívükben Savage számára is jut egy kis hely, akkor nagyon boldog leszek.
A könyvet itt tudjátok megvenni:
Kovács Mihály Szerzői oldala