Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem a Varga Vica írónőt, hogy meséljen kicsit magáról, és a könyvéről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek Smaragd kiadónál fog megjelenni, hamarosan az első kötete Két szív, egy nyár (Amikor megismertelek) címmel. A könyv egy romantikus sorozat első része fog megjelenni. Ez a történet nagyon érdekes lesz, egy 18 éves és egy felnőtt ember kapcsolatáról fog szólni. A kötet első része várhatóan 2025 február - március környékén fog megjelenni. Kövessétek be az interjú végén található szerző elérhetőségeit, ahol bővebb infót fogtok kapni,
Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?
Először is, szeretném megköszönni a felkérést. Nem is tudom, hol kezdjem a bemutatkozást. 1989. januárjában születtem. Budapesten élek a párommal, és a lassan tíz éves kisfiúnkkal. Környezetmérnöki diplomám van, de mindig is az írás volt az, ami igazán boldoggá tett. Emlékszem, kilencévesen írtam az első történetemet. Két oldalból állt az egész, és csak párbeszéd volt benne. Nem éreztem az igazinak. Utána sokáig nem foglalkoztam írással. Tizenkét évesen engem is elkapott a Harry Potter-láz. Elolvastam a könyveket, imádtam a sorozatot. Így találtam rá a Merengő Fanfiction oldalra. Na, ott viszont közel huszonöt írásom jelent meg Ekler írói álnéven. Nagyon szerettem Harryt összehozni Pansy Parkinsonnal. Ők számomra olyan különleges páros volt, mint sokaknak Hermione és Draco. A Merengő csapatának köszönhetem, hogy megtanultam helyesen párbeszédet írni, és az olvasóimnak, hogy merjek arról ábrándozni, egyszer megalkotom a saját kitalált világomat. A jelenlegi könyvem is egy fanfic alapja, amit már a wattpadra raktam fel, és imádtam írni. Szó szerint letargiába estem, mikor kitettem a történet utolsó sora után a „Vége” feliratot, de közben boldog is voltam. Arra gondoltam, olyan hosszú lett, hogy akár rendes regény is lehetne belőle. És aztán mertem egy nagyot álmodni, és megalkottam belőle az első saját regényemet.
Két szív, egy nyár (Amikor megismertelek) című könyved sok kutatómunkát igényelt?
Egyáltalán nem, mivel ez egy teljesen hétköznapi történet. A főszereplőm egy fiatal srác, akinek a szülei elválnak, majd a tesójával és az anyjával együtt Budapestre költöznek. Mivel Dominik édesanyjának sok hitelt kell felvennie, ezért a fiú mindenképpen szeretne besegíteni a családi kasszába. Munkát keres, és egy váratlan baleset folytán hamar talál is egyet, illetve felajánlják neki. Az utcája elején lakó fiatal nő megkérdezi tőle, hogy lenne-e kedve a kisfiára vigyázni pár órát délutánonként, amíg ő dolgozik. Dominik pedig némi hezitálás után igent mond, hiszen egész jó órabért kapna érte. És persze a fiatal anyuka is eléggé felkeltette az érdeklődését. A történetben számomra inkább az volt a nehéz, hogy fiú aggyal gondolkodjak, mivel a történet végig Dominik szemszögéből játszódik. Bevallom, fogalmam sincs, mennyire sikerült jól hoznom egy tizennyolc éves fiatal srác gondolatait és tetteit. Ennek a megválaszolását az olvasókra bízom.
Meddig tartott az írás folyamata?
Egyáltalán nem volt hosszú idő, négy hónap alatt elkészültem vele. Mindig behatároltam, hogy mennyit szeretnék hozzá alkotni, és sikerült is tartanom az ütemtervet. Utána két hónapig még javítgattam, finomítgattam, mielőtt el mertem küldeni pár kiadóhoz, köztük a Smaragd Kiadóhoz is, akinek a szerkesztőjétől olyan kedves szavakat kaptam, hogy többször is el kellett olvasnom, biztos jól látok-e.
Ez a könyv sorozat lesz, ugye? Hány részesre tervezed?
Igen, ez egy sorozatnak készül, és három részesre terveztem. Az elsőben igazából még ismerkedünk a szereplőkkel, de már ott is sok konfliktusra lehet számítani. Nem lesz egyszerű Dominik élete. De abban még viszonylag könnyedebb problémák fordulnak elő, és ahogy haladunk előre, úgy lesz majd egyre sötétebb. Akárcsak a Harry Potterben.
Mennyire nehéz egy sorozatot írni?
Nem nehéz, de csak azért, mert tudom, honnan hová szeretnék eljutni. Mindegyik könyvben van úgymond főellenség (főkonfliktus), és hozzájuk alakítom a történetet. Én nem szoktam pontokba szedni, hogy mik történjenek a könyvben, sokszor inkább az adott pillanatban támadt megérzéseimre hagyatkozom, és valahogy működnek. Ha mégsem, akkor természetesen addig javítok rajta, míg nem sikerült minden szálat elvarrnom.
Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?
A könyvemben bár nincsenek varázslók, tündérek, meg törpék, de mégis akad benne fantázia bőven. Az eleje egy teljesen hétköznapi eseményből indul, aztán lesznek benne olyan történések, amihez már kellett némi fantázia is. Nem szívesen árulnék el semmit előre. Talán annyit, hogy igyekeztem az érzelmeket és a cselekvést is megfelelő arányban adagolni.
Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?
Igazából egyszer már elkezdtem egy krimit, némi természetfelettivel megfűszerezve. A tizennyolcadik fejezetig jutottam benne. Talán leporolom, és újra beleásom magam, amint a trilógiám végére értem. Egyszer esetleg még a horror műfaját is kipróbálnám. Nagy kedvencem Stephen King.
Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?
Határozottan felemelő érzés, mivel tudni kell rólam, hogy mindig eszembe jutnak új ötletek, és nehezen fejezem be a történeteimet. Általában az utolsó fejezetekkel járok mindig így, a lezárás nehezen szokott menni. A „Két szív, egy nyár”-nál viszont könnyen ment. Bár a vége felé már ott is erőltettem az írást, hajtottam magam belülről, hogy be kell fejeznem, nem hagyhatom félbe. Örülök, hogy ilyen kemény voltam magamhoz.
Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?
Igen, ez az írói álnevem, bár csak félig, mert a vezetéknevem valóban Varga, a keresztnevem pedig Éva. Az Éva becézéséből született meg a Vica. Anyukám hívott mindig így, ezért is választottam. A másik oka pedig, hogy utálom leírni az Évát.
Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?
A történet eleje és vége tervezett, de hogy a főszereplőm milyen kanyargós úton jut el
A-ból B-be, azt teljesen a megérzéseimre bízom. Van, hogy ha érzem, hogy kezd ellaposodni a történet, akkor ad hoc behozok egy új szereplőt, vagy teremtek egy szituációt, aminek később mindig lesz is jelentősége.
Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?
Teljes mértékben ihlet alapján jutnak eszembe új történetek. És általában váratlanul, ezért nem tudtam sokszor befejezni egy-egy írásomat sem, mert mindig belekezdtem valami újba. És utána hiába akartam visszatérni a régihez, már nem jártak át ugyanazok az érzések, mint akkor. Aggyal próbáltam megírni az utolsó fejezeteket, nem pedig szívvel, és úgy már az egész erőltetettnek érződött. Nem volt az igazi. Hamar fel is adtam. De ennél a regényemnél végig megmaradtam a főszereplőm bőrében. Nem tudott semmi kizökkenteni. Remélem, majd leendő olvasóimnak is ugyanolyan élvezetes lesz olvasni, mint nekem megírni.
Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?
A régebbieket mindig a nővérem olvasta el először, de ennél a kéziratnál úgy alakult, hogy két kedves kolléganőmnek küldtem el, miután befejeztem. Mindketten rengeteget olvasnak, mindenféle témában, de főleg romantikusban. És akkor még nem ismertek annyira, szóval reméltem, hogy őszinte kritikát kapok tőlük. Ráadásul a különböző életkoruknak köszönhetően megtudhattam a reakciójukból, melyik korosztálynak javasolnám igazán. Mindegyiknek megvolt vele a maga problémája, Dominik nem egy tökéletes srác, Flóra pedig (az anyuka, akinek a kisfiára vigyáz) nem egy minta anya, de nem is az volt vele a célom. Emberi karaktereket akartam alkotni. A történettel összeségében viszont nem volt problémájuk. Azt mondták, hogy olvasmányos, és pörögtek az események. Remélem, mindenki így fogja majd gondolni.
A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?
Örültek neki. Tudták, hogy minden vágyam egyszer alkotni valami maradandót, amire büszke lehetek. Persze a kisfiamon kívül :). A párom is elolvasta, bár ő nem rajong a romantikus könyvekért. De még az ő véleménye is az volt, hogy nagyon olvasmányos, és peregtek az események. Valóban így van, nincsenek benne fennkölt gondolatok, nem akarom egyik szereplőmmel sem kimondatni, hogy mi az élet értelme. Csupán el akarom kalauzolni minden kedves olvasómat a világomba. Kiszakítani a mókuskerékből, és szórakoztatni őket. Remélem, hogy sikerrel járok majd.
Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?
A könyvem idén sajnos még nem fog kijönni. 2025. tavaszán lehet majd a Smaragd Kiadó webshopjából, illetve a könyvesboltokból megvásárolni. A leendő olvasóimnak azt szeretném üzenni, hogy soha ne múljon el bennük az olvasás szeretete, hiszen a Librit idézve: „Minden könyv hozzánk tesz valamit.” Minden vágyam, hogy az én regényem is az életük részévé váljon. Ha pedig tetszett az első könyv, azon leszek, hogy a második része is minél előbb megjelenjen.
Köszönöm még egyszer az interjúfelkérést.
