A részletet az író Brett O'Conor engedélyével osztom. A könyv április 11-én fog megjeleni e-könyv formájában.
Tartalom
Ezúttal az izgalmas Kentucky államba kalandozhattok el, a Bourbon, a bluegrass zene, Fort Knox és a világ leghosszabb barlangrendszerének hazájába.
Hardin megye kisvárosaiban különös halálesetek történnek és Jim Donaghue odautazik, hogy kiderítse mi is folyik ott valójában?!
A történet egy pontján, a helyi híres-neves utcabálba is elvetődik, ahol az alaphangulatot a már említett bluegrass zene, a házi ételek és a Bourbon adja. Az este folyamán ott lép fel, a helyi sztár-rock banda, a Kentucky Fright Chicken - Nem, nem elírás! Ők valóban a Kentucky "Rémületes" Csirke, tehát nem összekeverendő a gyorsétteremmel!
Engedéllyel
Beleolvasó
"- Miért szerelt le?
- A magánszféra most jobban fizet. - Knox elgondolkodott, aztán mintha szükségét érezte volna, hogy beszéljen, folytatta. - Elég nehezen illeszkedtem vissza, de azért most már jó minden. Szépen alakul a karrierem is, úgyhogy nem panaszkodom. Amikor a sógorom meghalt, akkor még a tengeren túlon dolgoztam. Három hetem volt még ott, de megbeszéltem a céggel és hazajöttem, hogy Rosalind ne legyen egyedül.
- Hol dolgozott? - kérdezte Donaghue, hogy húzza az időt, mert Hamilton még mindig nem került elő.
- Londonban. A cégem elég kiterjedt kapcsolatokkal rendelkezik Angliában és két évre átküldtek. Részint tanulni, részint karriert építeni.
- Nem is akar visszamenni?
- Nem. Marasztaltak és hívtak azóta is de nekem elég volt.
- Hogy-hogy?
- Járt már odaát Donaghue ügynök?
- Kétszer. Egyszer munkaügyben, egyszer turistaként.
- Nos, akkor biztosan észrevette, hogy …hát, hogy az angolok olyan …nem is tudom mi a jó szó?! Furcsák. Semmi kreatív kerülőút a problémamegoldásban, semmi kezdeményezőkészség, semmi eltérés a jól bevált sablonoktól. Mindig az volt a benyomásom, hogy lefagy az agyuk, ha olyasmibe futnak bele, ami nem az általuk hozott szabályok szerint alakul. Inkább átlépik az adott helyzetet és visszatérnek az ismert úthoz és az alapokhoz még akkor is, ha azok nem működnek.
Donaghue felnevetett, mert nagyon is értette, hogy a férfi mire utal.
- Igen, sejtem miről beszél Mr. Knox!
Wayne halványan elmosolyodott, aztán folytatta.
- Ezzel még nem is lett volna gond mert én a magam ura voltam a munkahelyen de sajnos nem bírtam elengedni a bébikanál problémáját.
- A mit? - kérdezte Donaghue, mert ezt viszont nem értette.
- Volt odaát egy barátnőm és sokat összejártunk a bátyja családjával. Azoknak volt egy kisfia. Egyszer a barátnőm szülei egy csomag bébikanalat vittek nekik ajándékba. Teljesen odavoltak tőle, hogy az olyan kanál, ami megváltoztatja a színét, ha túl forró az étel.
- És?
- Biztosan szuper találmány, de nekem életre szóló törést okozott, hogy a kanál alaphelyzetben piros volt és kizöldült, amikor valami forró dologgal érintkezett. - Knox somolygott. - Érti, ugye? Fordítva lett volna logikus, mint annyi minden más odaát. Zöldnek kellett volna lennie, amikor oké a hőmérséklet és pirosnak, amikor 'ne edd meg, mert forró!"
"Hamilton éppen eligazítást tartott három helyettesnek. Mikor végzett, kilépett utánuk és üdvözölte Donaghuet.
- Jó napot, ügynök úr!
- Magának is! Történt valami sheriff?
- Mire gondol?
- Előrelépés Colton Riley ügyében?
- Még semmi! Az iménti három járőrt ideiglenesen kivontam a biztosítási feladatok alól és ráállítottam őket a keresésre.
- Értem! Gondolom elég nagy a bolondok háza.
- Az! A fesztivál idején mindig, de Riley eltűnése miatt most még inkább.
- Bízzunk benne, hogy nem lesz gond! Van ötlete, hogy az Alabama testvérek miért nem jelentek meg az idézésre?
Hamilton elcsodálkozott, aztán se szó, se beszéd kivágtatott az irodából és a gangról lekiabált Firs helyettesnek.
- Szétrúgom a seggedet Firs! Miért nem szóltál, hogy az a két seggfej nem jött be?
Donaghue nem hallotta a választ, de nem is volt rá szükség. Hamilton fél perc múlva már újra az íróasztala mögött ült.
- Bocsásson meg Donaghue ügynök! Ezt elbasztuk!
- Ezt is elbasztátok! - gondolta magában, aztán békülékeny hangon megszólalt. - Tulajdonképpen nincs nagy baj sheriff! Én is csak most értem ide. Feltételezem, az Alabama testvérek nem szöknek meg.
- Dehogy! Valószínűleg, szokás szerint részegek voltak az este, aztán reggelre elfelejtették és elmentek dolgozni.
- Remélem igaza van! Csak azért, mert Jack Burton délelőtt azt mondta, hogy ma nem dolgoznak, mert a testvéreknek valami dolguk van a városban.
Donaghue később úgy gondolta, hogy Hamilton arcának a látványáért megérte az imént uralkodnia magán."