unsplash.com |
Szeretném megkérdezni, mint olyan írónőt, aki melegregényeket ír, mit
gondolsz a fóliázásról?
A fóliázást nem csak azért
tartom felháborítónak, mert első sorban melegregényeket írok, hanem amiatt,
mert ez nem más, mint cenzúra. Alapjáraton nem lenne probléma azzal, hogy
könyveket fóliázunk, hiszen eddig volt rá példa. Nagy értékű könyvek esetén
szolgálhatja akár a könyv védelmét is, vagy hosszú könyveket, amiket két
kötetre szednek, de egybe tartoznak, szoktak fóliázni. Ezzel nincsen semmi
problémám, de sajnos jelenleg nem erről van szó.
Hanem egy hazugságról, hogy a gyerekeket védi. Csakhogy őket akkor védené, ha mondjuk valami olyasmi rendszer lenne itthon is, mint például Japánban, ahol az erotikus/pornográf képregényeket (mangákat) válogatás nélkül és főszereplőktől, témaválasztós függetlenül fóliázzák, hogy kiskorúak ne tudjanak beleolvasni. Sőt, ott a felnőtteknek szánt könyvekben nincsnek olvasást segítő feliratok a főszöveg mellett, ezzel is biztosítják azt, hogy a fiatalok ne tudják elolvasni, hiszen még nem tanultak meg annyi írásjegyet, hogy boldogulni tudjanak a szöveggel. Náluk a hangsúly azon van, hogy mindegyik érintett könyvvel kapcsolatban egyformán járnak el, nem pécéznek ki csak egy fajtát, és arra is ügyelnek, hogy ne feledkeznek meg kifejezetten kényelmesen és szándékosan a többiről.
Még nem kaptam olyan fotót,
hogy le lettek volna fóliázva a könyveim. Egészen biztosan lesújtó érzésként
élném meg. De ha jól értelmeztem a szabályokat, csak azokat a könyveket kell
fóliázni, amik kiskorúaknak szólnak (elég furcsán van megfogalmazva a
szabályozás, mindenki a maga módján próbálja értelmezni, ami csak
nevetségesebbé és elszomorítóbbá teszi az egészet). Illetve ezek a könyvek nem
kerülhetnek kihelyezésre ifjúsági/gyerekeknek szóló polcokon, még fóliázva sem,
sőt nem kerülhetnek kirakatokba sem. Az én könyveim közül egyedül az Éjfekete
szól fiataloknak, hiszen az egy YA regény, a főszereplője is egy tizenhat éves
fiú. A Gyufaláng és az Edinburgh kék fényei eleve felnőtt közönségnek íródtak,
ezek maradhatnak a polcokon. Viszont, ha a könyvesbolt 200 méteres közelében vallási
vagy oktatási intézmény van, akkor a felnőtteknek szóló könyvek sem
forgalmazhatók az adott üzletben. De hogy ennek mi értelme van, azt szerintem
még ők sem tudják... Mert most akkor felnőtteket is védjük, vagy mi a szösz?
Mire számítasz ezután? Mi lesz a hazai melegregény írókkal? Hogyan
tovább?
Beszéltem több íróval is,
voltak köztük olyanok, akik azt fontolgatták, hogy kiveszik az LMBTQ+
szereplőket a könyveikből, de a legtöbbjük az eddigi mederben akarja folytatni
az írást ennek ellenére is. Én is. Az én elmesélésre vágyó történeteimnek ilyen
főszereplői vannak. Nem népszerűsítenek semmit, senkit sem akarnak meggyőzni
arról, hogy hagyjanak fel az eddigi életmódjukkal, vagy szeressenek mást, mint
eddig. Az én szereplőim csak megmutatnak egy szeletet a világukból, amiben nekik
is megvannak a traumáik, jó vagy rossz élményeik, mint bárki másnak. Ők csak
élni szeretnének, épp ahogy bárki más. És ezt nem adhatják fel, ezért én sem
fogom. Ha rosszabbodik a helyzet, akkor mennek Wattpadra, vagy a blogomra. De
nem maradnak sem némák, sem láthatatlanok.
Smaragd Kiadó mit gondol erről, hogyan reagálja le a történteket?
A kiadó továbbra is az írói
mellett áll, nem korlátozza azt, hogy miről írjanak. Illetve ők is amellett
foglalnak állást, hogy az alkotás szabadsága mindenkié, ahogy a döntés is
mindig az emberé, hogy ki mit olvas, milyen filmet néz meg. A Smaragd kiadó
emellett a sokszínűség mellett áll ki, hogy a könyveik a valós, színes világot
tükrözzék.
Mit gondolsz, a Libri, Líra után mi lesz? A bloggerek biztonságba
érezhetik magukat? Hisz ők is viszik a hírét az adott regényeknek. Mennyire
kell nekik félniük? Én személy szerint kivárom.
Szerintem a bloggereknek
egyelőre nincs félni valója. Különösen, ha valami olyan oldalon van a blogjuk,
amit külföldről üzemeltetnek. A magyar törvények nem vonatkoznak rájuk.
Jelenteni lehet az adott blogot, ami természetesen kellemetlenséggel jár, de szerintem
sok esetben nem foglalkoznak majd ezekkel a dolgokkal. Illetve nem hiszem, hogy
lesz kapacitás minden bloggert egyenként amiatt zaklatni, hogy milyen
könyvekről írnak. Ennek ellenére szerintem érdemes jelezni az ilyen tartalmak
előtt, hogy mire számítson az olvasó, és vissza tudjon fordulni az, aki akar. Nekem
az egész blogomon van jelzés, úgyhogy bízom benne, hogy csak az kezdi
böngészni, akit tényleg érdekel.
Most nem íróként kérdezlek, hanem olvasóként. Mit gondolsz? Tényleg
szükséges, kit vagy mitől véd a fólia? Mennyire fogja ezt befolyásolni az
olvasókat, hogy leveszik-e a könyvet vagy sem.
Nekem az a véleményem, hogy ez
az egész csak uszítás, aminek sajnos ártatlan emberek esnek áldozatul. Érdemi
haszna szerintem semmi sincs, hiszen, amit tiltanak, az csak még kelendőbb
lesz. Az emberek pedig megtalálják majd a módját, hogy olvashassanak ilyen
könyveket. Ami szerintem igazán aggasztó ebben az egészben az az, hogy most egy
folyamat első lépését látjuk. És itt nem fognak megállni a dolgok. Fokozatosan
szigorodni fognak a szabályok, de mindig csak annyira, hogy az emberek torkán
még lemenjen. Pont mint a béka a fazékban. Ha fokozatosan melegítik a vizet,
mire észbe kap, hogy baj van, már megfőtt.
Környezeted mit szól ehhez? Nekik mi a véleményük?
Elég megosztó kérdés ez az
ismerőseim között is. Vannak, akik úgy látják a dolgokat, ahogy én, hogy ez
uszítás és cenzúra, de vannak olyanok, akik tényleg elhiszik, hogy ez fogja
megmenteni a gyerekeiket bármitől is. Őket általában azzal szoktam
elkeseríteni, hogy a gyerekeik ezerszer jobban az értenek az internethez náluk,
és amihez nem jutnak hozzá a könyvekben, vagy a boltokban, azt megtalálják
neten. Például angol nyelvű melegregény e-bookokat nem tudnak lefóliázva
árulni. De persze ezeket az embereket nem igazán lehet meggyőzni, ha a
zöldségektől kellene félteni a gyerekeket, akkor azt tiltanák nekik.
Fiatal olvasókat mennyire érinti ezt? Már olyat is olvastam, hogy
esetleg tinik fellázadhatnak a kedvenc könyvük fóliázása miatt. Tudnak ők tenni
valamit?
Ha kiállnak a cenzúra ellen, az
már önmagában eredmény. Ha ezek a fiatalok összefognak, hogy megvédjék az érintett
társaikat, barátaikat, akkor már tettek valamit. És én úgy látom, hogy a
mostani fiatalok sokkal empatikusabbak, amint például a szüleink, nagyszüleink
generációja – természetesen tisztelet a kivételnek –, és ők nem is hagyják
befolyásolni magukat. Nekik nem lehet megmondani, hogy mi árt nekik, mert nem
hiszik el, és utána járnak a dolgoknak. Ha csak ezt az elszántságot,
megbizonyosodást megerősíti bennük a könyvfóliázás, és még kevésbé fogadják el
a „készen kapott, előírt valóságot”, akkor már van okunk reménykedni.
Szerinted csökkeni fog a vásárlás, és esetleg emiatt növekedni fog majd
az illegális letöltések?
Szerintem a vásárlás nem fog
csökkenni. Ahogy korábban már mondtam, amit tiltanak, ráadásul ennyire ész
nélkül és logikátlan módon, az csak még vonzóbb lesz. Ameddig az írók
megválogathatják, hogy kik értékesítsék a könyveiket, addig lesznek olyan
helyek, akik fogják árulni ezeket a köteteket, és lesznek olyanok, kik nem. Szerintem
az illegális letöltések száma csak akkor ugrik majd meg kiemelkedően, ha ezeket
a könyveket egyáltalán nem lehet majd legálisan értékesíteni.
Eddig Rácz-Stefán Tibor és Papp Dóra beszéltek a történtekről Tiktokon,
te fogsz erről beszélni az oldaladon?
Igen, tervezek majd erről is írni legalább egy bejegyzést. Egyelőre még a gondolataimat gyűjtöm, mert nem egyszerű nyomdafestéket tűrő hangnemben megfogalmazni a mondandómat. Egyébként a Facebook csoportomban már érintőlegesen írtam erről egy posztot, de ott sem mentem még bele igazán mélységeiben, inkább csak az érzéseimet fogalmaztam meg erről a kérdésről. Egyébként, ha bárki szeretne ilyen témákról beszélgetni, vagy csak egy megértő, biztonságos helyre vágyik, várom szívesen az S.A. Locryn olvasóikerekasztal csoportomban.
Én köszönöm, hogy elkészülhetett az interjú!