A következő címkéjű bejegyzések mutatása: e-könyv. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: e-könyv. Összes bejegyzés megjelenítése

2024. augusztus 30., péntek

Boritóleleplezés: Lana V. Asol: A folyó túloldalán

Borítóleleplezés újra a blogomon, ezúttal Lana V. Asol írónő kötetének a borítóját fogom majd bemutatni szeptemberben.

A folyó túloldalán című regény második kiadása jelenik nyomtatott illetve ebook formában is, mely a Helma Kiadó oldalán lesz beszerezhető. A linkeket és további infókat hamarosan megosztom veletek.

 Lana V. Asol


Lana V. Asol
A folyó túl oldalán 1. rész

Tartalom 

Stella, tündöklő neve ellenére, majd a fél életét az utcán, a tolvajok között élte. Csupán két dologban különbözött társaitól: hogy lány volt, és hogy különös módon vonzotta a folyó.

Az a hely, amitől világ életében óvták, amiről mindenki azt tartotta, hogy veszélyes, bűvös lények birodalmát határolja. Ezért több ezer éve senki sem látta a túlpartját. Leszámítva őt, akit egy keserű véletlen, a mesék démonjainak világába sodort.

A Négy varázs birodalom komor urának palotájába kerül, könyörületből rejtegetik, ám bezárva, titokban kell élnie – halandó lévén, egy percig sem tartózkodhatna az elvinek földjén.

A palotában Stella rájön, hogy nem csupán az őt körülvevő világot nem ismeri, de saját magáról is sokkal kevesebbet tud, mint hitte.

Te félnél egyedül egy idegen birodalomban? Lenne erőd mindent feladni, hogy új életet kezdj? Volna merszed harcolni a szerelemért?

Lana V. Asol
A folyó túl oldalán 2. rész

Tartalom

Miután Stella elhagyja a Palotát és vele együtt Razelt, újrakezdés reményében Rivellbe – a kerubok égi városába – költözik. Miközben próbálja előcsalogatni a rejtett képességeit és igyekszik alkalmazkodni az új körülményekhez, a nyugati negyed törvényen kívüli ura szembe állítja a múltbéli tolvaj önmagával is.

Stella úgy érzi, hogy az elvinek között egyre több titokba bonyolódik, mígnem arra eszmél, hogyha meg akarja védeni a szerelmét, versenyt kell futnia az idővel.

Vajon sikerülhet a küldetése?

2023. november 11., szombat

Októberi megjelenés FairBooks Kiadónál - ("Borzongj FairBooks kis regényeivel.")

Újra elhoztam nektek havi megjelenést  a FairBooks Kiadótól. Ezúttal nem kettő hanem, négy hátborzongató e-könyv rendelhető meg, akár külön, akár csomagban is.  Az e-könvek október 31-én jelentek meg. 


Lucas G. Warden
Shiren Múzeum & Aukciósház


Tartalom

Amikor az éj leple alatt megérkeznek az alapanyagok, a kapu kinyílik, és nincs többé visszaút: a színpad készen áll, az alkotás kezdetét veszi. Ez a Shiren Múzeum & Aukciósház. A hely, ahol a műalkotások élnek, és ahol az öreg gondnok, Mr. Verg odaadóan gondozza őket.
Egy éjszakán azonban különleges alapanyag érkezik, és a fáklyalángok füstjéből sötét emlékek sejlenek fel.
Vajon ezúttal hogyan alakul az árverés?

Amethyst Sama
Rontásfarkas


Tartalom

Csak jót akart.
Pétert bántalmazzák az iskolában, mégsem panaszkodik a zaklatóira. Sőt, szeretne Ákos bandájának tagjává válni. Kitartása és őszinte rajongása elhozza számára a várva várt pillanatot: a kamaszfiúk készek bevenni a körükbe, amennyiben hajlandó megvallani félelmeit egy bátorságpróbával egybekötött erdei virrasztáson.
A tisztáson elhangzó rémtörténetek múltbéli traumákat pendítenek meg, alakot adnak egy örökölt rontásnak. De vajon milyen áldozatot követel az éjszaka?


Marendeák Péter
Wellnes


Tartalom

WELLNESS
Ahova az ember pihenni érkezik. Ahonnan feltöltődve távozik.
Hacsak nem egy olyan szállodát választott, ahol különös emberek és furcsa lények lesnek rá…
Ahol a wellness annyira nem pihentető. Inkább ijesztő.
Főleg, ha az intés ellenére a bal oldali liftet használta


Csongor Andrea
Belső füzet


Tartalom

Vajon mi lapul egy lelkisegély-szolgálat kulisszái mögött?
Ez a füzet mindent elárul! Titkok és vágyak bújnak meg benne. Önkéntesek kis csoportja egy misztikus szobában fogadja a rászorulók hívásait, és ebben a füzetben osztják meg egymással az eseteket, a gondolataikat, az érzéseiket. A füzet azonban mást is rejt: annak a krónikája, hogy mi történik, ha beépül a jótét lelkek közé egy súlyos személyiségzavarban szenvedő szociopata, aki mindent és mindenkit a saját céljaira használ a segítő munka álcája alatt. Vajon időben észreveszik a munkatársak a szakadékot, ami felé száguldanak? Megmenekülhetnek vagy elkerülhetetlenné válik a katasztrófa?

2023. szeptember 21., csütörtök

Megjelent QueerBooks Válogatás két e-könyve A tékozló fiú és Várni fogok rád címmel.

 

 A könyvet itt tudjátok beszerezni:

QeerBooks válogatás

Erdőss Alex
Várni fogok rád

Tartalom

A tizennyolc éves Ethan erőszak áldozat lesz. A történtek teljesen feldúlják az életét, beleértve a párjával való kapcsolatát is. Hiába veszi körül szerető és támogató közeg a szülei és a párja részéről is, hiába próbálják mindketten Patrickkel megmenteni, ami a kapcsolatukból maradt, Ethan nem találja a helyét. Végül olyan lépésre szánja el magát, ami mindent tönkretehet. Vajon sikerül felgyógyulnia a támadás következményeiből, mielőtt végleg elveszíti azt, aki számára a legfontosabb?

Tira Neal
A tékozló fiú

Tartalom

Scott egyetlen dologra koncentrál: a túlélésre. Nincsenek céljai, nincs munkája, a családja épp csak megtűri a szülői házban. A fiú javarészt az utcán él, alkalmi kalandokból fedezi az egyéb szükségleteit, rég elvesztette a motivációját, hogy változtasson a helyzetén. Aztán találkozik egy férfival, akiről hamarosan két dolog derül ki: az egyik, hogy az apja új főnöke, a másik, hogy nem hajlandó lemondani Scottról, bármennyire is tiltakozik a fiú.

2022. március 21., hétfő

Beleolvasó: Aurora Lewis Turnern: Az Istenek játéka - ("Nem sokkal a lövések után ért oda hozzájuk Hunter. Segíteni akart a bajba került pároson. Megtorpant, de csak nézte, ahogy a vörös hajú lány a gyilkolás művészetét űzte. ")

Aurora Lewis Turner: Az Istenek játéka c. könyvéből rég hoztam belőle részletet, ezért ma kicsit hosszabbat fogok hozni. Remélem tetszett az előző részek.

Jó olvasást kívánok!

 

Aurora Lewis Turner:
Az Istenek játéka

Tartalom:

Hol ​vérontás készül, ott szerelem születik…
A világjárványok kora lezárult, amikor az emberek városokba tömörültek, érzéketlenek lettek, tartották egymástól a három lépés távolságot. Se érintés, se szeretet, se öröm, se bánat. Csak a közöny.
Luna-33-03-30 egyike egy ilyen város lakosainak. Kiválasztották: fel kell áldoznia magát az istenekért. Az Áldozati Eseményen kő kerül a gépezetbe: életben marad.
Hunter, egy isten színre lépése mindent megváltoztat. Luna és csapata útra kél az Istenek Városa felé. Útközben váratlan dolgok törnek Lunára: érzelmek, a külvilág veszélyei és maga a sötétség.
Vajon rájön, ki ő valójában? Legyőzi a sötétséget, vagy megadja magát neki? Vajon mennyire tartható fenn az új világrend, mely emberek kiontott vérén nyugszik? És a legfontosabb: létezhet-e szerelem ember és isten között?

 

ENGEDÉLLYEL

 

Hunter ment elöl, a többiek könnyű, nyári sétára készültek. Úgy haladtak, ahogy korábban is; Robin és Maya kissé lemaradt, Luna Dylan mellett bandukolt hangtalanul, Hunter pedig a mellette haladó Bruce-t tanította a szlengre, vagy káromkodni:

– Sokszor az érzéseink határozzák meg a megnyilvánulásainkat. Ha valami nagyon jó, akkor mondhatod, hogy „Király!”, „Zsír!”, vagy össze is vonhatod és lehet belőle „Zsírkirály!”

– Mi az a király? – kérdezte Bruce érdeklődve.

– Hogy is mondjam, hogy te is megértsd? – morfondírozott. – Régen voltak emberek, akiknek a főnöke egy-egy király volt. Ők döntöttek mindenről.

– Mint a mi vezetőink! – szólt közbe a hátulról hallgatózó Dylan.

– Nem teljesen – rázta a fejét Hunter. – Ezen a világon egyedül nálatok van teljes egyenlőség ember és ember között. Régen ez nem így volt, akkor voltak emberek, akik királynak születtek, majd az ő gyerekeikből is királyok lettek, ahogy azokéiból is, és így tovább. Mások egyszerű polgárok, parasztok, iparosok voltak.

– Tehát, ha valami nagyon jó, akkor egy ilyen uralkodó nevét kell emlegetni? – vonta össze a szemöldökét Bruce.

– Nem! Csak annyit mondasz; „Király!”

– Király! – ismételte Bruce és Dylan szinte egyszerre, megnyomva az első szótagot.

– A zsír pedig… – kezdett bele Hunter, de Luna közbeszólt:

– Tudjuk. A zsírszövet zsírsejtekből épül fel, melynek fontos szerepe van az energia raktározásában, a belső szervek és az egész test védelmében a külső hatásokkal szemben, és...

– Úgy látom, valaki figyelt biológia órán – bólintott Hunter elismerően.

– Ezt mindenki tudja – vonta meg a vállát Luna, majd tovább hallgatta Hunter tananyagát.

– Ha valami öröm ér, ezeken kívül még mondhatod, hogy „Szuper!”, vagy ha nagy az öröm, akkor; „Kurva jó!”

– Mi az a kurva? – kérdezte Luna közömbösen. Hunter viszont elnevette magát. Közben a fiúk megismételték az előbbi szavakat.

– A kurva az egy olyan nő, aki a férfiaknak adja a testét – próbálta meg a legdiplomatikusabb választ adni Hunter.

– Ez eléggé önzetlen dolog tőle – mosolyodott el Dylan, mire Hunter arcán feltűnő vigyor terült el.

– Igen, az – helyeselt, mivel nem akarta kifejteni, hogy cserébe pénzt kap.

– Akkor én kurva vagyok – vonta le a következtetést Luna, amitől az istenből kitört a nevetés. Megállt, hogy a lány felé forduljon. Hagyta, hogy megmagyarázza. – A Stadionban én is a testemet adtam volna az isteneknek.

– Van abban logika, amit mondasz – nevetett tovább Hunter. – Ezért sajnálom, hogy ki kell ábrándítanom téged. De nem, te nem vagy kurva.

– Nem ábrándultam ki – vont vállat a lány. – Még lehetek az.

– Igen, még lehetsz – nevetett tovább Hunter, a fejét csóválva. Tekintete elidőzött Luna ártatlan arcán.

– És mit mondunk, ha szomorúak vagyunk? – vette át a szót Bruce.

– Nos – sóhajtott fel a férfi –, ha bosszúsak vagyunk, mondhatjuk, hogy „A fenébe!”, „A francba!”, „A kurva életbe!”, „Faszom!”

– Mi az a faszom? – Hunter nem úszta meg, hogy Dylan megkérdezze tőle.

– Te is a legjobbra tudsz rákérdezni! – morgolódott. – Az a valami, ami csak a férfiaknak van, a nőknek nincs.

– Akkor a nők nem is mondhatják ezt? – kérdezte Luna, majd elgondolkodott, hogy mijük van a férfiaknak, ami nincs a nőknek. Kicsit hevesebben kiáltott fel, amint megérkezett a helyesnek vélt válasz – Tudom, mi az! Már látom is a tiédet! – mutatott Hunterre, aki nem értette, miért mutatott az arcára.

– Ezek szerint faszfej lennék? Kösz, igazán kedves tőled – vágta csípőre a kezét, ahogy kibukott belőle a szarkasztikus válasz. Viszont Luna nem érthette a szarkazmust.

– Nagyon szívesen, de nem. Az a valami, ami a férfi nyakán van, egy kitüremkedés. A nőknek nincs olyanjuk. Hogy is hívják?

– Ádámcsutka? Igen, pontosan az a faszom – mosolyodott el Hunter, hiszen nem akarta tovább boncolni a témát, így kiegyezett ezzel a válasszal.

Az isten rávette a társaság tagjait, hogy ismételjék meg a válogatott káromkodásokat. Hamarosan az erdő visszhangzott a csúnya szavaktól, Hunter pedig jót mulatott ezen.


Este az isten épp azon volt, hogy tüzet rakjon, amikor kénytelen volt kiadni az utasítást, hogy járjanak körbe, s gyűjtsenek bogyókat, gyümölcsöket.

Robin és Maya kettesben indult gyűjtögetni. A férfi átsegítette a fák gyökerei között a nőt. Egyik ilyen esetben közelebb vonta magához, és megérintette arcát.

– Jó érzés? – kérdezte.

– Eléggé – ismerte el Maya, mire ő is végighúzta ujjait a férfi arcán. – És neked?

– Nagyon – mosolygott Robin. – Valamiért szeretném ráhelyezni az ajkaimat a te ajkaidra. Nem értem az okát, csupán érzem...

– Akkor miért nem teszed? – csillogott hívogatóan Maya nagy, barna tekintete. Robin nem bírta megállni; ajkait a nő ajkához érintette, egyetlen hosszú másodpercre otthagyta, majd elhúzódott tőle.

– Milyen volt? – kérdezte, mire Maya helyett a közelből jövő morgás válaszolt. Nem vették észre, és bekerítették őket.

Megannyi nagytestű kutya állt ott, morgott, nyáladzó pofáját csattogtatta. Valaha volt házi kedvencek leszármazottai lehettek, melyek elvadultak, falkába tömörültek, s visszatértek farkasszerű, ősi mivoltukhoz. Robin közelebb húzta magához Mayát, miközben a nő értetlenül kérdezte:

– Mik ezek?

– Fogalmam sincs. De azt hiszem, rosszul érzem magam miattuk.

– Én is – bújt még inkább Robin ölelésébe Maya.

A kutyák megiramodtak, azon voltak, hogy rávessék magukat a védekezésre, képtelen párra. Az egyik elkapta Robin nadrágszárát, tépni, cibálni kezdte. Maya félelmében felsikoltott, ami több reakciót is kiváltott. Egyrészt a közelben lévő Luna odarohant, értetlenül konstatálta, hogy valamennyivel alacsonyabban tőle, egy kis fákkal borított völgyben a pár csapdába esett.

Maya maga elé tartotta táskáját, azzal kísérelte meg féken tartani az őt támadó ebeket. Robin ujjaival próbálta lefeszíteni magáról a lábába maró fogakat.

Luna még sosem volt ehhez hasonló helyzetben. Azt viszont tudta jól, hogy valamit tennie kell. Ledobta a földre táskáját, majd kivett belőle egy félkörívbe hajló szerszámot. Megnyomott rajta egy gombot, amitől az íjjá változott. A lány hamar talált hozzá tartozó, fekete pálcákat, melyek egyetlen gombnyomásra nyílvesszők formáját öltötték. Luna egyik után a másikat illesztette az idegre. Gyorsan a levegőbe kerültek, majd az állatok pofájába, mellkasába fúródtak. A lány nem tévesztett célt, mindegyik kutya holtan esett össze, amelyre ráemelte nyilait.

Nem sokkal a lövések után ért oda hozzájuk Hunter. Segíteni akart a bajba került pároson. Megtorpant, de csak nézte, ahogy a vörös hajú lány a gyilkolás művészetét űzte. A kutyák hamar rájöttek, nem éri meg a próbálkozás. Kereket oldottak. Luna leeresztette íját, majd a két, még mindig reszkető társára nézett. Bólintott, aztán lehajolt, hogy eltegye a szerszámot. Amint ezzel megvolt, felegyenesedett, megfordult és Hunter mellkasának ütközött.

– Hol tanultad ezt?

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Aurora Lewis Turner írói oldala

DiBook

Líra

2021. február 24., szerda

April Rose Scott: Velünk végződik - ("Ez a történet annyira szívszorító . Végig sírtam, nagyon a szívembe mart Holly és húga története.")

Szeretném megköszönni April Rose Scott írónőnek, hogy lehetőséget adott elolvasni a nem mindennapi történet a Velünk végződik címmel. Ajánlom nagyon, hogy vegyetek kézbe 200-as zsepit. Zokogni fogtok majd, én legalábbis végig sírtam olvasás közben. Számomra ez a történet az év egyik legjobbja lett.

April Rose Scott:
Velünk végződik

Tartalom:

A ​Velünk Végződik nem egy szerelmi történet, hanem történet a szerelemről. Holly és Ryan szerelme tizennégy éves koruk óta töretlen. Mindketten felvételt nyernek Anglia egyik legnívósabb egyetemére, mellyel mindkettőjük álma valóra válik. A nagy utazás előtt pár nappal azonban kiderül, hogy Holly szeretett húga, Ruby rákos és ez mindent megváltoztat. Holly nehéz döntéseket kénytelen meghozni szerelme és húga érdekében, melynek következményeit képtelen előre felmérni. Szívbemarkoló történetük megmutatja az igaz szeretet és szerelem erejét.

"-Tudod kislányom, van egy mondás. – nagyot sóhajtott és mély, lágy hanggal szólt hozzám – Egy láthatatlan szál köti össze azokat, akiket egymásnak szánt a sors. Néha a szál megfeszülhet vagy összegabalyodhat, de sosem szakad el.

-Bárcsak igaz lenne ez a mondás.

-Igaz, hidd el.

-Csak az a baj, hogy én fogtam és szanaszét téptem a miénket. Nem hiszem, hogy sikerülni fog újra összecsomóznom, ha pedig mégis, akkor sem lesz már a régi, sebzett lesz.

-A csomó a múlt bizonyítéka, hogy valamit nem pont úgy csináltunk, ahogy kellett volna. A csomók tanítanak meg minket egyre jobban és jobban vigyázni a szálra."


Véleményem
5/5

Velünk végződik történet nem egy szokványos romantikus mese. Hanem egy olyan történet mely megmutatja, hogy a szeretet, az önfeláldozás nevében mikre nem képes az ember. Egy történet a fájdalomról, kitartásról és az elvesztésről szól. Hogy a szerelem mennyit képes kibírni. Holly és Ryan életük legnagyobb kalandjára készülnek. Sajnos Holly időközben megváltoztatta a döntését. Nem tart Ryan-el. Az élet rútul elbánt Holly-val, kegyetlen, fájdalmas döntést kellett hoznia, hogy húga mellett maradhasson. Viszont én nem értettem egyet. Esélyt kellett volna adnia Ryan-nek, hogy eldönthessen. Ryan-t pedig atyai pofont kellene adni, mert nem látott át a szitán. Valaki adjon már. Nem látott az orránál tovább.

Ez a történet annyira szívszorító. Végig sírtam, nagyon a szívembe mart Holly és húga története.Mennyi mindent megmutatott, hogy milyen is lehet a testvéri szeretet. Mennyi mindent képes az ember a testvéréért. Képes volt a szerelmét feláldozni. Tiszteltem a döntését. Ryan pedig. Mint mondtam atyai pofon, oszt jó napot. De! Kellett távolság, hogy rájöjjön mit is, akar, illetve akarnak egymástól valójában, az élet mit akar tőlük. Kedvenc jelenetem, amikor irányított csontvelő donorokat keresett. Nem restelt segíteni a körülményekhez képest.

Ez a történet megmutatja, mennyire lehet erős a szerelem, a kitartás egymás iránt. S azt is, hogy mi van, ha kiderül a titok. Van-e megbocsátás ezután? Újra egymásra talál Holly és Ryan? Vajon mi lesz a vége? Sok-sok kérdés, amit a könyvben lelhet választ az olvasó

Nem hiszem, hogy tudnék még ennél többet mondani, mint azt, hogy érdemes elolvasni. Szívből ajánlom, akik szeretik az érzelmes romantikus történeteket, és nem zavar, hogy sírni fog közben.

 

 A könyvet itt tudjátok megrendelni:

 April Rose Scott írói oldala

 DiBook

Időközben instagram oldalon fut egy játék, mely március 6-ig lehet játszani. Öt nyertest fogok kisorsolni.

Instagram játék e-könyvéért

2020. augusztus 29., szombat

Beleolvasó: C.C.Brown: Tania - Örvény a múltba - ("Tudod, ha az éjszakai égre nézel, és pár másodpercre behunyod a szemed, majd újra kinyitod, már nem biztos, hogy ugyanazokat a fénylő pontokat látod, mint előtte.")

Számomra egyik legkedvesebb írónő könyvéből hozok nektek beleolvasót, C.C.Brown: Tania – Örvény a múltba címmel. Nagyon izgalmas, kalandos és humor kis történetről van szó. Tania véletlen baleset folytán egy másik helyre és időben tér magához, ahol számos kalandba fog keveredni, mely később a szerelem is rátalál majd. Szívből ajánlom nektek ezt a könyvet, és jó olvasást kívánok nektek.

C. C. Brown:
Tania – Örvény a múltba



Tartalom:
 Almási Tania egy rendkívüli lehetőséget kap a dél-angliai tengerparton működő Living Coasts víziállatkerttől, így néhány hónapra Torquay-ba költözik. A tenger fölött magasodó állatkert helyén száz éve még az angol arisztokrácia társasági életének központja, a Marine Spa épülete állt. Egy éjszakai, egyéni mentőakciója alkalmával a sziklák alatt kavargó örvény a mélybe, vagyis 1893-ba sodorja. Így veszi kezdetét egy izgalmas, kalandokkal átszőtt utazás, ahol egy okostelefon fontos szerepet kap, de számtalan bonyodalom okozója is. Hogyan sikerül áthidalnia az évszázados különbségeket? Izgalmas hajsza, kalandos utazás, szerelem, humor, és felhőtlen kikapcsolódás, legfőképp az olvasónak!


ENGEDÉLLYEL

Prológus

Tudod, ha az éjszakai égre nézel, és pár másodpercre behunyod a szemed, majd újra kinyitod, már nem biztos, hogy ugyanazokat a fénylő pontokat látod, mint előtte. A fényévnyi távolságra lévő csillámló pontocskák kihunyhatnak egy pillanat alatt. Te a múltba tekintesz, ha felnézel a csillagos égre, így akár nevezheted magad időutazónak is. Csak legyen kitartásod, és egy pillanatra se csukd be a szemed, mert elveszted az utat, amely a csillagokhoz vezet...


Első rész
1. Elsüllyedt születésnap
           
November tizenkettedike van. Ez a nap annyiban fontos számomra, hogy minden évben ezen a napon ünneplem a születésnapom. Hogy miért nem mondom, ezen a napon van ténylegesen? Egyszerű a válasz: Fogalmam sincs, mikor születtem pontosan. Persze az év stimmel, a hónap is. A nap viszont bizonytalan.
Életemet egy macskának köszönhetem. Gondos szülő anyám – engem elhelyezvén születésem után egy dobozban – úgy ítélte meg, mindent megtett a jövőm megalapozása érdekében, így éjjel tizenegykor, a toronyház lépcsőházában sorsomra hagyott.
Egy hajnalban munkába induló BKV sofőr majdnem átesett rajtam, és a vörös macskán, aki mellém kucorodott. Annak teste melegétől nem hűltem ki. A Heim Pál kórház csecsemő osztályára kerültem. Leendő anyám is ott dolgozott. Miután már jóval a harmincon túl volt, valamint sajnos neki nem születhetett gyermeke, megbeszélte leendő apámmal, fogadjanak örökbe.
A Tania nevet kaptam, mert apa nagyon szerette az orosz irodalmat. Egyértelmű volt, ha nagyobb leszek, akkor elmesélik kalandos születésem történetét, ami nekem nagyon tetszett. Többször is elmeséltettem velük, esti mese helyett. Tehát ez a nap amolyan megemlékezés arról, hogy túléltem azt az éjszakát. Nem okozott lelki törést az életemben, hogy a biológiai anyámról semmit nem tudok. De miért is akarnék bármit megtudni róla? Hiszen nem kétséges, ő nem akart engem, de azért rendes volt tőle, hogy nem húzott le a vécén, hanem adott egy esélyt.
Gondoltam, meghívom néhány munkatársam, akivel összebarátkoztam az elmúlt hónapokban itt az angol Riviérán. A közelben volt egy jó kis romkocsma. A falakon milliónyi festmény, portré ismeretlen emberekről. Talán néhány hagyatékból megmaradt darab. A magas, burkolatlan mennyezetről alumínium lámpák lógtak le, akár egy gyárban. Óriási forgalmat bonyolítottak, és isteni volt a forró csokijuk. Erre a helyre mentünk át munka után: Paul, Renata, Josè, Kathy, Tom, és jómagam.        
– Ma mindenki az én vendégem! – mondtam, miután kihozták az első üveg bort.
– Nem is tudtam, hogy nyertél a lottón! – nevetett Josè.
– Nekem egy hölgy nem fizet! – kiáltott Tom. 
– Egyetértek. – mondta Paul.
– Oké, akkor ezt a bort én fizetem! – helyesbítettem, hogy ne essen csorba a férfiak önérzetén.
– Beszéltél már apáddal? – kérdezte Renata, miközben belepréselte magát egy fotelbe.
– Ó, igen! Már délelőtt felhívott, hogy felköszöntsön.
– Akkor, boldog szülinapot Tania! – harsogta Kathy, és magasba emelte poharát.
Néhány óra és több üveg bor múlva elszállingózott lassan mindenki.
– Tudom, te nem ittál, csak néhány pohárral, de azért ülj csak taxiba hazafelé – anyáskodott Renata. 
– Ne aggódj, hazatalálok. Nagylány vagyok! – nyugtattam meg főnököm.
Végigsétáltam a kikötői sétányon, amely felett színes villanykörte füzér világított több száz méteren keresztül. Az óriáskerék ki volt világítva, a vízen kikötő felett átívelő híd tükröződött. Messziről munkahelyem, a Living Coasts víziállatkert égbenyúló acélhálója sötétlett. Fájdalmas, elnyújtott vonyítás, vagy inkább ugatás hallatszott a sziklák felől.
Először azt hittem, az állatkertben valamelyik fóka, de ahogy egyre közelebb sétáltam, szinte bizonyos voltam benne, valahonnan a tenger felől jön. Vagy inkább a Living Coasts sziklái alól. Megborzongtam, amikor arra gondoltam, amit Tom mesélt, mikor először csónakáztunk arra. Az örvények veszélyesek, és ott a barlang a szikla alatt. Ide járnak a vadon élő fókák is, mert melegebb a víz.
A vonyítás újra, meg újra megismétlődött, kissé akadozottan, mint mikor a fókák panaszkodnak. Tudtam, valami baj van. Közelebb mentem az állatkerthez, a kulcsommal kinyitottam a kiskaput, majd óvatosan lementem az épület melletti keskeny lépcsőn, amely az apró kikötőhöz vezetett. A dagály még nem érte el tetőpontját. Teljes volt a sötétség, de a hangot most szinte egészen közelről hallottam. Keserves, panaszos hang.
Cselekednem kell! – gondoltam. Beugrottam a kis motorcsónakba, majd – a Tom-tól tanultak alapján – beindítottam. Kis gázt adtam, és amilyen közel csak tudtam, megközelítettem a barlang bejáratát. Leállítottam a motort, és körbe világítottam. Az egyik sziklamélyedésben, egy fóka fejét pillantottam meg, majd egy másikat is, picit beljebb. Nem tudtam, mi lehet a baj. Lehasaltam a csónak elejére, és kezemmel evezve próbáltam közelebb jutni hozzá. Rávilágítottam a telefonommal, akkor láttam meg a barlang bejáratát. Egy vékony drótháló védte, hogy ne menjenek be apálykor a kíváncsiskodók. Valaki mégis lyukat vágott rajta. Gondolom, ezen jöttek-mentek ki-be a fókák is. Ez a szerencsétlen viszont fennakadt. Azon gondolkodtam, hívni kellene Paul-t, vagy Tom-ot, de egyik sem volt túlzottan beszámítható a buli után. Végül határoztam: A csónak aljában megkerestem a mentőmellényt. A pulcsim, cipőmet levettem, a telefont a mellény egy vízhatlan zsebébe toltam. Lassan a vízbe ereszkedtem, miközben a csuklómra húztam a madzagot, ami a csónakhoz volt kötve


A könyvet itt tudjátok beszerezni:

2020. augusztus 17., hétfő

Vidó Kinga: Akarom-e tudni? - ("Egy izgalmas, romantikus történetet kaptam. Ahol a titkok és az érzelmek vannak túl súlyban. Néha elgondolkodtató mennyire mindent félre lehet érteni és milyen sokáig tart helyrehozni.")

Vidó Kinga: Akarom-e tudni? c. kötetét olvastam el nemrég. Valamikor régen Líránál vettem és mostanra tudtam kézhez venni és elolvasni. Nos kissé vegyes érzelmekkel fejeztem be az olvasást. Még most tanakodom, hogy mennyi csillagot is adjak. Noha, nagyon tetszett és végig fenn tartotta figyelmem voltak fenntartásaim vele.

Vidó Kinga:
Akarom-e tudni?



Tartalom:
A frissen diplomázott Lucille Haggerty négy éve, a bizonyos rosszul sikerült születésnapi buli óta, nem járt Watsonville-ben. Ma végre hazaérkezik. Josh Halding, Lucille bátyjának legjobb barátja azonban itt él és esze ágában sincs távozni. A két fiatal folyamatosan egymás idegein táncol és a csípős megjegyzéseknek, humoros beszólásoknak, apró figyelmességeknek, meglepő ajándékoknak se szeri, se száma. A család és a baráti kör teljes tanácstalansággal figyeli kettejük kapcsolatát. A helyzet egyre bonyolultabb, pedig a napok gyorsan telnek és a nyár végén Lucille visszautazik Princetonba…

Véleményem
4 / 5

Egy izgalmas, romantikus történetet kaptam. Ahol a titkok és az érzelmek vannak túl súlyban. Néha elgondolkodtató mennyire mindent félre lehet érteni és milyen sokáig tart helyrehozni. Esetünkben is ez történt Bogyóval, avagy Lucielle-el. Mindent eldöntő pillanat a tizennyolcadik születésnapján történt. Ott valami történt Lucielle-el és Josh-al, amiért 4 évre elmenekült. Miután 4 év után újra hazatért előtörtek az érzelmek.

Nem szeretem, ha túlságosan el van húzva a történet. Itt minden megtörtént már és mégis mindketten dacolnak egymás ellen. Hiába a csókok, találkozások, ölelések s mégis.  Kissé túl lett húzva az egész. Vagy az egyik menekül vagy a másik és ez ment végig az egész történetben. Kicsit fárasztó volt követni és nem tudni, hogy valójában mit is akar a másik vagy mi is történt azon bizonyos éjszakán.

Vége pedig kissé csalódás volt. Mert nagy durranásra számítottam ennyi huzavona után, de nem kaptam meg. Talán belefért volna, mondjuk egy évvel később, esetleg. De ez sem volt benne, valahogy a vége nagyon gyorsan vége lett. Kíváncsi lettem volna, hogy ki mit szól Josh és Bogyó kapcsolatához, függetlenül attól, hogy páran sejtették.

Kedvenceim a haverok voltak. Olyan bolondok némelyik. Igazán vicces, bohókás baráti társaság jött össze. Legfőbb kedvencem Teve volt számomra. Annyira sült bolond, hogy szinte már fáj. Imádtam Tevét, mert folyton idézetes pólókban mászkált. Jókat nevettem egyes feliratokon.

Egy szóval kicsit gondban vagyok, annak ellenére nagyon tetszett, de ez a sok huzavona, ami Josh és Bogyó között kicsit sok volt. Mire végére értem a véleményemnek, úgy döntöttem, hogy 4 csillagot adok. 


Kiknek is ajánlom? Aki kicsit is szereti a humort, kalandot és a romantikát.  Szívből ajánlom végtelen romantikus lelkű olvasóimnak.

A könyvet itt tudod beszerezni: