Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Vidó Kinga írónőt, hogy meséljen kicsit magáról, és a könyveiről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek az Akarom-e tudni? és a Where’s the Love? sorozathoz tartozó És… felvétel!, illetve És… ennyi! című könyvei jelentek meg eddig. A két utóbbit nyomtatott változatban a vidokinga.hu oldalon lehet megvásárolni, ebook formában a könyvek minden nagyobb online könyváruházban elérhetők.
Íme az interjú, fogadjátok szeretettel.
Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?
Gyermekkorom óta nagyon sokat olvasok, szinte falom a könyveket. Ez a jó szokásom később is megmaradt. Leginkább romantikus és a történelmi témájú, romantikát sem nélkülöző könyveket szeretem, illetve a krimiket. 2019-ben jelent meg az első regényem és azóta minden évben egy új romantikus könyvem vált elérhetővé az olvasók számára.
Az Akarom-e tudni? című könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?
Amikor az írás mellett döntöttem, akkor két történet kavargott bennem. Az Akarom-e tudni? volt talán a könnyebben megírható, de az írás mellett ekkor is folyamatosan kutattam. Igyekeztem mindent a valósághoz leginkább közelítő módon visszaadni. A helyszíneken túl ez ebben a könyvben szereplő történések, események leírására is igaz. Ha kellett, számtalan videót néztem meg és tanulmányokat, élménybeszámolókat olvastam el ahhoz, hogy pontos képem legyen arról, hogy milyen behatások érhetik a karaktereket egy-egy jelenetben, a hiányzó részek tekintetében pedig a fantáziámra hagyatkoztam. Az igazán nagy kutatómunka az Where’s the Love? sorozathoz kapcsolódott. Megismerni a forgatások világát oly mélységben, hogy az olvasó számára szinte oldalanként izgalmas újdonságot tudjon nyújtani a könyv és ez szórakoztató formában történjen, na ez kihívás volt. Egy könyv megírása nálam nagyjából egy évig tartott. A könyvírás nálam hobbi, munka mellett, kizárólag hétvégén van lehetőségem elmerülni és alkotni ebben a világban.
Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?
A karakterek és a történetek teljes mértékben az én fantáziám szüleményei, azonban a helyszínek jellemzően létezők. Létezik például Watsonville, léteznek az Akarom-e tudni? című regényben említésre kerülő városi parkok, éttermek, vagy éppen a Salinas Rodeó rendezvénye.
Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?
2018-ban kezdődött minden. Általános elégedetlenségből származott az első próbálkozásom. Egymás után három-négy csapnivalóan rossz romantikus kategóriában jegyzett regényt olvastam. Nem lehet romantikusnak beállítani egy olyan történetet, ahol a női főszereplő végig teljesen alárendelt, kiszolgáltatott szerepben van és tulajdonképpen semmilyen ráhatással nincs az őt érintő eseményekre, történésekre. A regényeimben talán emiatt is ragaszkodtam az egyenrangú szerepekhez, a független, erős női és férfi karakterekhez, akik döntési helyzetben vannak a saját életükkel kapcsolatosan.
Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?
Továbbra is a romantikus kategóriában szeretnék írni, nem tervezem még a változtatást. Jól érzem magamat ebben a stílusban.
Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?
Az első regény befejezése fantasztikus érzés volt. Mivel a saját nevemen jelentettem meg a könyveimet, így az alkotási folyamat lezáráshoz kapcsolódó különleges érzéshez még egy nagyfokú izgalom is társult, hiszen először léptem a közönség elé íróként. Az első könyv megjelenését követően türelmetlenül vártam az olvasói kritikákat és nagyon szerencsésnek érzem magamat, hogy ilyen pozitív volt mindhárom könyvem fogadtatása.
Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?
Saját nevem alatt jelentettem meg könyveimet. Fel sem merült bennem más megoldás. Én írtam a könyveket és a regényeimet nemcsak, hogy vállalom, de nagyon büszke vagyok mindegyikre.
Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?
Szeretem a romantikus regényeket, romantikus filmeket. Könyvvásárláskor magam is e kategóriából választottam leginkább. Így talán nem meglepő, hogy ebben a kategóriában próbálkoztam íróként is elsőként.
Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?
Hatalmas boldogság töltött el, amikor az első regényemet befejeztem. Kézbe venni a saját regényemet nagyszerű érzés. A regény megjelenésével összefüggő feszült várakozás mellé nagyfokú kiüresedés is társult. A történet megírása során a karakterek egy kicsit önálló életre keltek, és amikor befejeztem a könyvet, akkor hiányzott a velük való napi foglalkozás. De jött a következő megírásra váró történet…
Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?
Általában, amikor leülök megírni egy jelenetet, akkor már szinte teljesen összeállt bennem és úgy látom magam előtt, mintha filmet néznék, csak éppen le kell írni. Vannak hétvégék, amikor sokat tudok írni, vannak hétvégék, amikor egyáltalán nem haladok, olyankor elvégzem a kutatómunkát. Nagyon változatos folyamat.
A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?
Minden regényemben vannak kedvenc jeleneteim. Az Akarom-e tudni? című regényben az egyik kedvencem a bálnalesre induló hajón a főszereplők közötti szócsata, az És… felvétel! történetéből egyértelműen a moszkvai erkélyjelenet, az És…ennyi! könyvből pedig Aiden születésnapi meglepetése. Néhány szituáció szinte az első betű leütésétől a szemem előtt lebeg, csak papírra kell vetni. Általában fejben az első és az utolsó jelenetek vannak meg először, a történet kerete. Onnantól, hogy a karaktereket nagyon alaposan mind belső és külső tulajdonságukban, mind személyiségi fejlődésükben kidolgoztam, szinte magától íródtak a könyvek. Voltak jelenetek, amelyeknek többször estem neki és volt olyan, amelyet töröltem és másik jelenettel váltottam fel.
Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?
Az Akarom-e tudni? című könyvnek konkrét célja volt. Meg szerettem volna mutatni, hogy én mit értek a romantika, a szerelem, a hűség fogalmak alatt. Mitől tartok értékesnek egy kapcsolatot? Az első regényem a saját értékrendem mentén íródott.
Az És… felvétel!, illetve az És… ennyi! regényeimet már teljesen más inspirálta. Szeretem a romantikus sorozatokat és vannak közöttük olyanok is, ahol várakozva a következő évadra a kapcsolódó interjúkat, a közönségtalálkozókon, fotózásokon, filmforgatáson vagy premieren készült profi és amatőr felvételt is megnéztem, így egyre teljesebb képet kaptam a színészek és a stáb színfalak mögötti életéről és az adott sorozathoz kapcsolódó marketing fogásokról.
Inspirációként használom a zenét is. Írás közben mindig saját lejátszási listámat hallgatom. A zene segít csak az írásra koncentrálni, elszakít a jelentől és megkönnyíti az átlépést a fantázia birodalmába.
Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?
A kéziratomat a családtagok és néhány nagyon közeli barátom olvassa el kiadás előtt. Örülök, hogy kendőzetlenül osztják meg velem a véleményüket. Nagyon sok segítséget kapok tőlük. A hagyományos szerkesztői funkciót a nagyobbik lányom, Menta tölti be mellettem, de a lektorálásban is nagy részt vállal. Az ő véleményét a regényírás alatt sűrűn kérem ki, de Apukám is mindig nagyon jó ötleteket adott.
A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?
A könyvírás természetesen megváltoztatta a családon belüli munkamegosztást, ilyenformán mindenképpen csapatmunka. A férjem, a gyermekeim, a szüleim, a testvérem mindenben támogattak és nagyon büszkék a regényeimre. A nagyobbik lányom sok kifejezetten hasznos tanácsot adott, amellyel a fiatalabb generáció számára is élvezhetőbbé tudtam varázsolni a történeteket. A férjem a könyvek promotálásában nyújtott hatalmas segítséget. Nem egyedi a családomban az írás. Apukám családfákat ír részletes korrajzzal. A testvérem több romantikus novellát írt és most is dolgozik egy regényen.
Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?
Ezúton szeretném megköszönni az olvasók támogatását, a közösségi oldalakon a moly.hu oldalon megjelent fantasztikus olvasói értékeléseket.
Jelenleg két könyv vázlatán is dolgozom. Kutatómunkát végzek, anyaggyűjtés fázisában vagyok, karaktereket építek fel. Mindkét történet nagyon tetszik, közel áll hozzám. Még nem döntöttem el, hogy melyik lesz a következő regényem alapja. Lehet, hogy végül mindkettőt papírra vetem.
Köszönöm a felkérést az interjúra!
Én köszönöm a lehetőséget!
A könyvet itt tudjátok beszerezni:
