Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Victoria Miller írónőt, hogy meséljen kicsit magáról, és a könyvéről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek A hibrid című könyve jelent meg eddig, a Könyvmentorok oldalán lehet megrendelni.
Íme az interjú, fogadjátok szeretettel!
Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?
Egy másképp gondolkodó útkereső vagyok, aki most - az írás által - kezdi megtalálni önmagát. Nagyon fontos számomra a föld, a természet és az állatok. Imádom a művészeteket, kreatív emberként az íráson kívül ékszereket készítek és festek. Ezen kívül állatvédő is vagyok, jelenleg is egy cicamentő egyesület aktív önkénteseként háttérmunkát végzek, és amikor tudok, kiscicákat nevelek néhány hetes koruktól gazdihoz kerülésükig.
A hibrid című könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?
Számomra nagyon fontos, hogy amennyire lehet, úgy írjak egy adott dologról, hogy az hiteles legyen. Sokszor volt, hogy nem ismertem behatóbban azt, amiről mesélni szerettem volna, és akkor különösen sokat kutattam. A hibrid esete azért volt kicsit más, mert ez ismerős terep. Régóta foglalkoztatnak az idegenek, az elhallgatott történelem és az ember pusztító tevékenysége a bolygón, így ezekről többet tudtam. Ettől függetlenül természetesen itt is szükség volt kutatómunkára, mivel sok konkrét történelmi és egyéb esemény szerepel a könyvben. De mivel imádom a folyamatnak ezt a részét is, így nem okozott gondot. Csodálatos, hogy ilyenkor az ember mennyi újat tanul, olyasmiket, amiknek egyébként sosem nézne utána. Ez a történet úgy egy évig készült, aminek minden pillanatát imádtam.
Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?
Van, amelyikben több a valóság, de történeteim alapja általában kapcsolódik valahogy a túlvilági, titokzatos és megmagyarázhatatlan dolgokhoz. Annyi minden van, amit nem tudunk, és hogy mi lehet ezek mögött, nagyon izgalmas kérdéseket vet fel.
Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?
Négy éve kezdtem írni, miután álmodtam valamit. Az egész azért volt érdekes, mert azelőtt sosem érdekelt az ilyesmi. Max cikkeket írtam annak az állatvédő szervezetnek a honlapjára, ahol akkoriban önkéntesként dolgoztam. De egy történet lejegyzése teljesen más dolog. Azonban a késztetés, hogy írjam le, amit álmodtam, mintha a lelkem legmélyéről jött volna. Magam sem értettem és próbáltam figyelmen kívül hagyni, de nem sikerült. Így elkezdtem tanulni, hogyan is kellene ezt csinálni. Persze az első történetem szörnyű lett :) de ez nem is lehetett volna másképp. Viszont az ember minden egyes írásával fejlődik, és bár ez a folyamat sosem ér véget, remélhetőleg már sikerül átadnom, amit szeretnék. Szóval mondhatom, hogy a sors keze volt, mert hamar rájöttem, hogy a történetmesélés az életem.
Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?
Igen, mert az a helyzet, hogy én mindig arról írok, ami megfog, ami érdekel. Több kész és készhez közeli kéziratom is van, melyek közt van még sci-fi, romantikus, de thriller is. Persze, hogy melyikből lesz esetleg kiadott könyv, az még a jövő zenéje.
Hihetetlen. Igazság szerint maximalista vagyok, és azt hiszem, sosem lesz elég jó számomra, bármennyit is javítok rajta. Viszont van egy pont, ahol meg kell állni, különben sosem készül el. Ezért ilyenkor igyekszem a szerkesztőmre, Böbére hallgatni.
Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?
Ez a név, mondjuk úgy, a választott nevem. Sok éve használom a közösségi oldalakon, és nem volt kérdés, hogy akkor ez lesz az írói álnevem is. Szeretem, ez igazán én vagyok.
Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?
Nem volt előre eltervezve, hogy mi lesz a műfaj. De az biztos, hogy a sci-fi nagy szabadságot ad. Az író itt igazán elengedheti a képzeletét, és elképzelése szerint mutathatja meg a világ egy alternatív változatát megkötések nélkül.
Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?
Szürreális, de csodálatos. Mintha nem is velem történt volna. Még most is alig hiszem el. Azt hiszem, nincs annál különlegesebb érzés, mint amikor valami, ami ennyit jelent neked, fizikai formát ölt. Te pedig lehetőséget kapsz arra, hogy másokkal is megoszthasd a gondolataidat.
Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?
Amikor egy dolog felkelti a figyelmemet, akkor rákattanok A történet logikai felépítése tudatos, mert meg kell lennie az ívnek, ami izgalmassá teszi, de maga a sztori mondjuk úgy, jön. Amikor pedig ez kész és benne vagyok az írásban, akkor már képtelen vagyok mással foglalkozni. Csak arra tudok gondolni, hogy le kell írnom az adott jelenetet, amit elképzeltem. Ez ilyenkor jó értelemben véve, amolyan kényszer. Úgyhogy akkor leülök, írok, és minden más megszűnik körülöttem. Nem veszem észre az idő múlását, sem azt, hogy éhes vagyok. Mintha egy más, különleges tudatállapotban lennék. Imádom.
A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?
A hibrid különleges számomra, mert sok minden volt, amit ki akartam mondani, elmesélni, így nehéznek nem mondanám. Igen, vannak kedvenc jeleneteim, amik általában Rodhoz kapcsolódnak. Ő elég pofátlan, de én épp ezért szeretem.
Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?
Általában álmomban látok egy jelenetet, ami felébredve is élénk marad és van benne valami, ami megfog. Ilyenkor érzem, hogy ezzel dolgom van, és elkezdek agyalni, mit kezdjek vele. Ez addig megy így, amíg ki nem alakul a történet váza, a szereplők és a teljes sztori. Majd jönnek a jelenetek, közben persze az imádott kutatómunka is beindul, amit nagyon élvezek. Emellett pedig képeket is gyűjtök, általában Pinteresten, amik sokszor adnak ötletet. Majd amikor megvannak a jelenetek, jöhet a legjobb rész, maga az írás.
Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?
Az első kézirat mindig szörnyű, ezt minden író tudja. Ami kijön az ember fejéből, az nem is hasonlít a későbbi végeredményre, ezért ezt senkinek sem szoktam megmutatni. Aztán amikor eljutok oda, hogy ráncba szedtem az egészet, akkor édesanyám az első, akinek megmutatom. Tudom, sokak szerint az ismerősök véleménye nem túl objektív, de az övé az. Elmondja, mi jó, mi nem, mi érthető és mi az, ami zavaros. Amikor az általa javasolt és elfogadott változtatásokat megcsináltam, akkor szoktam Evelinhez fordulni, aki a béták bétája. Ő szuperül rá tud világítani azokra a dolgokra, amiken még érdemes dolgozni. Ezek után jönnek a Könyvmentorok, Marika és Böbe, akiknek a véleménye még nagyon sokat nyom a latba.
A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?
Ők az elejétől fogva tudták, hogy írok, és támogattak benne. Amikor pedig kiderült, hogy kiadják A hibridet, az hatalmas öröm volt, mivel eddigi életem nem igen bővelkedett sikerekben. Ráadásul a történetmesélés az életem, így még csodásabb volt, hogy ez vált valóra.
Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?
Először is köszönöm a támogatásukat és bizalmukat, hogy esélyt adtak/adnak a hibridnek. Idén tavasszal pedig - hála a Könyvmentoroknak - megjelenik új könyvem, melynek címe: Aurora. Ez egy részben történelmi, némileg spirituális, de ízig-vérig romantikus történet, ami két idősíkon játszódik, kapcsolatba hozva egymással egy mai és egy tizennyolcadik században élt szerelmes párt. Hogy hogyan, az majd kiderül. Örülök, hogy a sci-fi után most más műfajjal jelentkezhetek, mert szeretném, ha az olvasók más oldalamat is megismerhetnék.
Neked pedig nagyon köszönöm a lehetőséget, Ági!
Én köszönöm az interjút!
A könyvet itt tudjátok beszerezni:
