A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Veszélyes lehet a mozi. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Veszélyes lehet a mozi. Összes bejegyzés megjelenítése

2024. október 16., szerda

Dombai Dóra: Veszélyes lehet a mozi – Tíz magyar rendezőnő első filmjei az új évezredben

 Dombai Dóra

Veszélyes lehet a mozi

Tíz magyar rendezőnő első filmjei az új évezredben

 

Megjelenik október végén!

Prae Kiadó



Prae Kiadó, 2024

Szerkesztette: Forgács Nóra Kinga

A borítótervet Forgács Nóra Kinga ötlete nyomán Szabó Imola Julianna készítette.


A kötetről

 

A magyar film különösen turbulens két évtizede van a hátunk mögött. A hivatalos állami intézmények átalakulása mellett egy új rendezőgeneráció színre lépése nyitotta meg a hazai filmtörténet következő fejezetét. A kreativitásával és tettre készségével magának helyet követelő fiatal nemzedék tagjai között első pillantásra is feltűnően sok női rendező indult el a pályán ebben az időszakban. A fiatalok szolidáris szellemisége és alkotókedve olyan kisebb műhelyeket hívott életre, amelyekben szoros szakmai és emberi együttműködéssel sorra jöttek létre izgalmas, sokszínű filmalkotások. Ez a kötet válogatás, amely rögzíteni kívánja ennek a tűnékeny korszaknak a legjellemzőbb játékfilmes rendezői pályaindulásait. Pillanatfelvétel, amely jellegéből adódóan nem lehet teljes, de 10 magyar rendezőnő első filmjeinek bemutatásával igyekszik megragadni egy új korszak közérzetét.

 

A szerzőről



A szerző portréját Schubert András készítette.


Dombai Dóra filmkritikus, független kutató 2013-ban diplomázott az ELTÉ-n, ahol filmtudományt és esztétikát hallgatott. Tizenöt éve publikál filmkritikákat, filmes tárgyú, illetve esztétikai tanulmányai magyar és angol nyelven jelennek meg. Ez az első önálló kötete.

 

Rövid részlet a kötetből

 

A magyar filmtörténeti hagyományon végigfutó két meghatározó szerzői szemlélet mentén kaleidoszkópszerűen bomlik ki az új filmrendező-generációk alkotásaiban a női létezés komplexitása. Noha korábban sem volt példa nélküli, hogy kiemelkedő női rendezők jelenjenek meg a filmes palettán, az ezredfordulót követő évtizedekben fellépő egész csokornyi alkotó lényegesen sokszínűbb és teljesebb kép megrajzolásának ígéretét hordozza.

 

Részlet a Bevezetés – Nézőpontok a kortárs magyar film új horizontjaihoz című fejezetből

 

A női nézőpont relevanciája

 

A feminista filmelmélet és filmkritika hagyományosan a női identitáskérdések felől igyekszik megérteni a női alkotók munkáit. Mindenekelőtt a fősodorbeli, patriarchális társadalmi berendezkedésbe illeszkedő filmekhez képest megfogalmazódó, inherens másságra és az erre történő tudatos és direkt, illetve motivikus szinten megjelenő, szimbolikus reflexióra kell gondolnunk. Az eredendő Más(ik) szubjektumkompozícióinak létrehozása éppúgy ebben a fogalmi struktúrában értelmezendő, ahogyan a speciálisan női tapasztalat tematikai megjelenítésének kérdése is. Tehát amennyiben egy túlnyomórészt férfiak által dominált rendszerben, egy férfiak által kialakított apparátus használatával dolgozik egy nő, szükségképpen az eltérések, elmozdulások, elkülönbözések mentén kezdjük el felfejteni a jelentést – ebben a hagyományos felfogásban a női mindaz, ami eltér, ami más. A film sajátságos formanyelvi megoldásainak használata e feminista esztétika értelmezése szerint a női képzelet felszabadításának tere lehet, amennyiben ez a másság érvényre jut – hiszen minden, ami szabályszerű, megszokott, konvencionális, azt a hagyományosan a férfi tekintettel azonosított filmkamerán keresztül magának a férfi nézőpontnak tulajdonítunk.

 

Mindezek külön-külön és együttesen is visszavezetnek bennünket a múlt század második felében születő modern feminista elméletek gyakorlati tapasztalatból kiinduló, alapvetően deskriptív tételéhez, mely szerint a speciálisan női esztétika és beszédmód a férfiakétól ab ovo eltérő társadalmi pozícióból, illetve az ennek folytán megélt inherens másság minőségéből fakad, ezekre vezethető vissza. Míg ez a megállapítás idestova félszáz éve a reveláció erejével hatott, az időközben eltelt ötven év progresszív társadalmi változásainak hatása eltagadhatatlan. A kötetben vizsgált rendezőnők már egytől egyig a feminista és egyéb polgárjogi mozgalmak progresszív társadalmi fordulatát követően születtek és szocializálódtak, ekképpen joggal vélelmezhetjük, hogy társadalmi diszpozíciójuk is változott, azaz ma már a mindennapokban könnyebben érvényesíti egy nő a saját érdekeit, akaratát, hiszen az a társadalom fejlődésének köszönhetően mára evidencia. Az ezredforduló után a korábbinál sokkal tágabban értelmezett, ezzel együtt atomizálódott identitás(politika)i kérdésekre hullottak szét a korábban nőjogi problémákként felvetődő kérdések. Ma, az identitáspluralizmus korában a puszta nőkérdés kevésbé számít forradalminak, hiszen a korábbi évtizedek küzdelmeinek számos eredménye épült be a nők mindennapjaiba, aminek következtében elméletileg minden eddiginél nagyobb számban rajzolódnak ki előttük a lehetséges női életpályák. Hazánk sajátságos félperifériás helyzetéből adódóan azonban ez a kép korántsem ilyen tiszta és világos. Miközben a nyugati világ centrális országaiban a társadalmi progresszió már új, még marginálisabb kisebbségek felé fordult, a munkamegosztási problémák jelentős részét éppen a Keletről érkező vendégmunka használatával szervezték ki. Magyarországon a gazdasági visszaesés és a társadalom jelentős hányadának teljes kiszolgáltatottsága továbbra is fenntartja az egyenlőtlen munkamegosztás, a fizetésbeli különbségek és a láthatatlan gondoskodási munkák nőket terhelő problémáit. A számos kisebbség nyilvánosság előtt egymással versengő szólamai mellett, a nyugati progresszió felől nézve ma meglepően korszerűtlennek tűnik az igény a magyar nők sajátos és égető problémáinak artikulálására. Ennek a feloldhatatlan kettősségnek a bemutatása tette megdöbbentően átélhetővé, egyszersmind gesztusértékűvé Szilágyi Zsófia Egy nap (2018) című filmjét. Ugyanakkor Szilágyi messze visszhangzó debütálásán túl is számos helyen megjelenik a téma a vizsgált filmekben az anyaság, a gondoskodási munka, az alulfizetettség, a családi problémák és a női reprodukció motívumaiban.

 

Ezen a megváltozott, paradox helyzeteket rejtő kortárs horizonton különösen hangsúlyosnak tűnik tehát minden olyan tartalmi vagy formai mozzanat, amely direkt vagy áttételes módon foglalkozik a női létezés aspektusaival. Egy új generáció már csírájában megjelenő, önmagáról mint nőről való gondolkodása, valamint ennek a gondolkodásnak a jelentéstelített, mozgóképi reprezentáltsága figyelemre érdemes tükröt tarthat a társadalmunknak.

 

Megvásárolható a kiadó webáruházában

Prae Kiadó