Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban
felkértem M.Z. Chapelle írónőt, hogy meséljen kicsit magáról
és a könyvéről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az
írónőnek a Párizstól keletre (Velünk kezdődött) illetve
a Bangok felett a csillagok c. kötete is megjelent az Ulpius kiadó gondozásában, melyek
minden nagyobb könyvesboltban kaphatók. Íme az interjú, fogadjátok szeretettel!
Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni
rólad?
M. Z. Chapelle írói néven alkotok,
tősgyökeres budapesti vagyok, de a történeteim általában távoli, egzotikus
helyszíneken játszódnak. Az eddigi két megjelent regénye Thaiföld, most pedig
egy Japán helyszínű történeten dolgozok.
Szociális munkát és interkulturális
pszichológiát tanultam az egyetemen, ezért a kulturális különbségek, a
társadalmi sokszínűség és az érzékenyítés olyan témák, amiket igyekszem
megjeleníteni valamilyen módon a történeteimben.
A Párizstól keletre (Velünk kezdődött) sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?
Volt már némi alapismeretem Thaiföldről, de amikor eldöntöttem, hogy Amphawában játszódjon a regény, akkor természetesen jobban el kellett mélyednem a kutatásban: a Google Mapset bújtam, hogy virtuális sétákat tegyek az utcákon, Thaiföldön honos fákról, növényekről olvastam, helyi szokásokról, szóval próbáltam minél hitelesebb képet festeni, annak ellenére, hogy sajnos még sosem jártam ott.
 |
| Forrás: M.Z.Chapelle írói oldala |
Történeteidben mennyire van jelen fantázia
és valóság?
A realista történeteim is mind kitaláltak.
Előfordul, hogy merítek a valóságból, vagy egy-egy helyszínt, szituációt
“kölcsönzök”, de alapvetően mindig fikciót írok.
Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez
a szenvedély?
Kamaszkorom óta része az írás az
életemnek, ám az utóbbi pár évben kiemelt fontosságú lett, már nem tudom
elképzelni, hogy ne üljek le a gépem elé minden nap. Kezdetben inkább terápiás
céllal íródtak a történeteim, idővel azonban valóban szenvedéllyé vált, és
egyre több mindent tudtam kifejezni vele. Most már sokkal inkább célom a
szórakoztatás, hogy valami értékeset tudjak mutatni az olvasóknak, akik
kikapcsoljanak a regényeim mellett.
Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?
A novellákat azért szeretem, mert ott
bátrabban merek kísérletezni: szívesen írok fantasyt, misztikusat, thrillert és
horrort is, ezt a jövőben is szeretném megtartani, és minél több zsánerben
kipróbálni magamat. A regényeimben egyelőre maradok a romantikánál és a
romantikus-kriminél, de van a tarsolyomban fantasy ötlet is, csak még nem
jutottam oda, hogy megírjam. Ami biztos, hogy az LMBTQ+ vonal továbbra is része
lesz a munkámnak, még sok-sok BL regénnyel szeretném meglepni az olvasókat.
Milyen érzés számodra, amikor befejezed a
kéziratod?
Varázslatos és egyben ijesztő. Mert amikor
kiadom a kezem közül, már nemcsak az én kis kéziratom lesz,
amin dolgozhatok, amit elővehetek és átolvashatom bizonyos részeit, hanem az
már egy félig kész könyv, ami megy a szerkesztő elé, majd később tovább a
korrektorhoz, tördelőhöz. Ilyenkor elengedem a kezét a regénynek, mert habár
még sok munka van vele, hogy valóban késznek lehessen nevezni, de itt már egy
közös munka folyik, közösen alkotunk valamit, nekem is más szemmel kell néznem
a történetre. Valamilyenszinten ilyenkor eltávolodom a történettől, igyekszem
kritikusak szemlélni, megtalálni benne a hibákat és javítani azokat.
Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha
ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?
Franciás hangzású nevet szerettem volna,
mert imádom a francia nyelvet. Az M. Z. pedig rövidítés: a Ziva Miriam nevekből
jön, ami a héber nevem.
Mindig is ebben a zsánerben szerettél
volna írni?
Nem, sokáig élt bennem az elgondolás, hogy
tőlem nagyon messze áll a romantika, erotikus jeleneteket pedig kifejezetten
féltem írni. Aztán rájöttem, hogy ha két férfi szerelméről írok, akkor elmúlik
a feszélyezettség érzése, és most már nem is tudnám elképzelni, hogy ne írjak
ilyesmiről. Sokat segített nekem a fanfiction írás, hogy ki merjek mozdulni a
komfortzónámból.
 |
| Forrás: M.Z.Chapelle írói oldala |
Milyen érzés volt, amikor az első könyved
megjelent?
Miért, tényleg megjelent? Néha még mindig nehéz elhinni, főleg, hogy egy olyan kiadó, mint a Művelt
Nép karolta fel, és adta ki kiadói gondozásban. Hihetetlenül büszke voltam a
kitartásomra, a sok beletett munkára, és csak még jobban belelkesedtem a
további regényeim kapcsán. Olyan érzés volt, mintha a sok bizonytalanság után
kapok egy egyértelmű választ, hogy jól csinálom, és habár tudom, nem lehet
elszállni csak azért, mert megjelent egy regényünk, de mindenképp felemelő
érzés és egy mérföldkő az életemben.
Tervezett és tudatos folyamat számodra az
írás vagy impulzív?
Sokáig színtisztán impulzív volt, amivel
aztán egy idő után falnak ütköztem, és rájöttem, muszáj bele tudatosságot is
csempészni, meg sok-sok tanulást, mert különben az ember nem fog fejlődni, és
csak egy helyben toporog. Ha nem is tervezek meg mindent, de azért igyekszem a
fejezeteket és a főbb dramaturgiai pontokat előre kitalálni, amiket aztán
szépen összekapcsolok. Intuíciók nélkül nem működik számomra az írás,
tanulhatnék akármennyi írástechnikát, ha hiányozna belőle a lélek, így bizonyos
“szokásaim” megmaradtak: nem bírok lineárisan írni, inkább, mint egy mozaikot,
úgy rakom össze a történetet, és nekem eddig ez tökéletesen bevált.
A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid?
Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?
Vannak olyan humoros vagy éppen drámai
párbeszédek, amiket nagyon szerettem írni, és sokadik olvasásra is szeretem
fellapozni a könyvet miattuk. Például nagyon szerettem Léo és Than, a két
főszereplő kapcsolatát előremozdító jeleneteket,
amikor kicsit mindig közelebb kerülnek egymáshoz. Jó volt építeni a köztük
alakuló viszonyt.
Lelkileg egyértelműen azokat a jeleneteket
volt a legnehezebb megírnom, amik Léo gyerekkori bántalmazásáról szóltak,
ezekkel sokat foglalkoztam.
Hogyan születik meg egy-egy történeted?
Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?
Van, amelyik könnyen rám talál, más
esetében pedig sok órányi agyalás és tervezgetés áll a háttérben. A Párizstól
keletre megírásának kezdetekor annyit tudtam, hogy egy BL történet lesz,
Thaiföldön játszódik majd , és akartam bele egy gyerekkori traumát.
Ezenkívül nem sok minden volt meg, ahogy írtam, úgy alakultak ki a további
részletek. Pl: hogy az egyik szereplő legyen rendőr, meg hogy a főszereplő az
anyukája temetése miatt érkezzen haza.
Kik láthatják először a kéziratod? Kik
olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet
alakulásába?
A kiadón és a szerkesztőmön kívül van
néhány olyan személy, akik rendszeresen segítenek nekem bétázással, az ő
segítségük pótolhatatlan. Nagyon adok a szavukra, szóval ha változtatást
javasolnak valamilyen okból kifolyólag, akkor mindig átgondolom, és igyekszem
javítani a szövegen és a történeten a megjegyzéseik alapján. Rajtuk kívül nem
szoktam senkinek sem megmutatni, még a családomnak sem. A szüleim is akkor
olvashatták csak a Párizstól keletre regényt, mikor már könyv formában kijött,
előbb nem volt bátorságom megmutatni - így azonban elkerülhetetlenné
vált.
A családod miként fogadta a hírt, hogy
könyvet írsz, sőt meg is jelent?
Szerencsés vagyok, mert mindenben
támogatnak és még akkor is hisznek bennem, amikor én kicsit megingok. Már az
első novelláimra is nagyon büszkék voltak, a regényemnél meg pláne! Velem
együtt járták végig a boltokat és csodálták meg a könyvet a Libri, Líra polcain.
Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még
tőled az idén?
A tavalyi év végén két novellám jelent meg
a C&H Projects szárnyai alatt (Lámpások éjszakája, Jégvirágok).,
szilveszterkor pedig Kollár Betti és Sam Wilberry írókkal készítettünk egy
ingyenes meglepetés ebookot az írásainkkal (Szilveszteri mesék). Idén a
Museliere Alkotói csoport következő antológiájában egy urbanfantasy novellám
várható, februárban pedig érkezik egy Valentin-naphoz kapcsolódó horror
sztorim.
Valamint készül a harmadik regényem, és ha minden jól megy, az év második felében ez a történet is könyv formájában kerülhet a könyvespolcokra! Japán helyszínű, romantikus BL történet lesz, és már alig várom, hogy megmutathassam a borítóját, vagy eláruljam a címét az írói oldalamon!
