Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Stefanie D. Lauren írónőt, hogy meséljen kicsit magáról, és a könyvéről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek hamarosan megjelenik NewLine Kiadónál a kötete, mely Könyvhéten meg is található majd az Öltönyös rocksztár címmel.
Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?
Sziasztok! Köszönöm szépen ezt a lehetőséget, nagyon
megtisztelő a felkérés.
Négy éve kezdtem el írni és azonnal beleszerettem. Azóta
nem is bírom abbahagyni, már sok-sok kézirat tornyosul a fiókban.
Hamar rájöttem, hogy a családi és baráti
szűk kör nem elég számomra, szerettem volna megosztani a könyvemet azokkal,
akik szeretik a romantikus-erotikus regényeket, amiket titkok, izgalmak és
vidámság fűszerez meg. Ezután egyik előolvasómat követte a másik, akikből
kialakult egy kis mag, akik a családommal együtt arra biztattak, hogy adassam
ki a történeteimet.
Fontos leszögezni, hogy magam is megszállott
olvasó vagyok. De lenyűgözött az írás hatalma, ahol az történhet, amit csak
szeretnék, olyan szereplőkkel, akiket teljes egészében én formálok.
Szeretem humorral megtölteni a regényeimet.
Azt szeretném, hogy az olvasóim annak ellenére, hogy komolyabb témákat is
boncolgatok, jól érezzék magukat, ha a kezükbe veszik az egyik könyvemet.
Elsőnek az Öltönyös rocksztárt indítottam útnak, az olvasóim és a kedves kiadóm választására.
Öltönyös rocksztár sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?
Nem tudom, mi számít soknak, én addig keresgélek, amíg rá nem találok a válaszokra. Imádom az írás ezen részét, mert általa én is nagyon sokat tanulok. Fontosnak tartom, hogy ne csak boldogság és felhőtlenség legyen a regényeimben, hanem komolyabb hangvételt is meg akarok ütni lelki és testi betegségek formájában. Az eredeti foglalkozásom miatt van némi háttér tudásom ezekkel kapcsolatban.
Az az igazság, hogy sosem néztem, mennyi idő alatt írtam meg egy regényemet. A téli időszakban gyorsabban ment, mivel az ember akaratlanul is beszorul a lakásába. Ha számolni akarnék, akkor a négy év alatt 14,5 regényem született, tehát pár hónap intenzív írás alatt elkészültek.
Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?
Mindkettő egyszerre van jelen, hiszen a történet fikció, de a mai korban játszódik, mai valós problémákkal és élethelyzetekkel. Természetesen a sorok között rejtőznek a saját tapasztalataim is.
Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?
A vírus kitörése alatt elfogyott az olvasnivalóm, mivel akkoriban szenvedélyesen belevetettem magam az olvasásba (talán egyfajta terápiaként vagy figyelemelterelésként), ezért elég gyorsan végeztem a meglévő könyveimmel. Utánpótlás kellett. Akkor született meg bennem a gondolat, hogy írok egy regényt, amiben a történet az én szájízem szerint alakulhat.
Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?
Mivel szeretem a kihívásokat,
igen. Már született olyan regényem, amiben jelen vannak természetfeletti elemek,
azt hiszem, ott már kissé kifelé kacsingattam a zsáneremből. Majd jött A maffiavezér
fogságában,ami a zsánerem egy alfajába a dark romance-ba sorolható.Számomra
mondhatni a legnagyobb kihívás. Olyan értelemben, hogy annak az írása okozta a
legnagyobb nehézséget, mert egy nagyon komoly témát dolgoztam fel benne.
Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?
Egyfelől jó érzés, másfelől sajnálom, hogy vége a kapcsolatom a szereplőkkel, akiket addigra már nagyon megszerettem. Általában a fejemben van a következő történet, így könnyedén túl jutok rajta, és a következőbe vetem bele magam.
Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?
A Stefanie D. Lauren egy írói álnév, szerettem volna megtartani az ismeretlenség varázsát.Viszont a név valamilyen formában az eredeti nevemből született.
Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?
Mindenféle könyvet olvasok, amiben romantika van, de főleg ezt a stílust szeretem, így nem volt kérdés, hogy milyen műfajban írok. De bevallom őszintén, ez csak hobbinak indult és akkor nem is gondolkoztam el ilyeneken. Csak leültem és írtam… magamnak.
Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?
Még nem jelent meg, de hamarosan megjelenik és már most ezerféle érzelemmel tölt el, hacsak rágondolok. A félelemtől kezdve a boldogságig minden egyszerre váltakozik bennem, ahogy közeledik a megjelenés napja.
Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?
Természetesen van benne tudatosság, de általában impulzív folyamat.Ha hirtelen bevillan egy gondolat a mindennapi teendők mellett, akkor azonnal jegyzetelek, ahová csak tudok. Nincs vázlatom, semmi tervezgetés a történetre vonatkozóan. Egyszerűen csak fogok két karaktert, felruházom őket tulajdonságokkal, hogy milyen személyiségűek legyenek. Kitalálom a foglalkozásukat és a problémáikat. Majd leülök és írni kezdek.
A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?
Szerintem mindenkinek vannak kedvenc jelenetei, legyen író vagy olvasó. Nekem regényenként több is. Mikor elveszítettem az egyik kiskutyámat, írói blokkba kerültem, képtelen voltam folytatni a viccesebb regényemet,ezért belekezdtem egy másikba, amiben kiírtam a fájdalmam.
Van egy olyan aspektusa a történeteknek, amit kifejezetten nehezen írok meg, ez pedig nem más, mint a fizikai brutalitás, az abúzus bármilyen formája. Nem szeretem leírni az ilyen jeleneteket, de tudom, hogy a történet fontos velejárói lehetnek, amelyek tovább viszik a cselekményt, vagy épp elősegítik a karakterfejlődést.
Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?
Lehet, hogy furcsa lesz a válasz, nem tudom, másnál mi a szokás. Azt hiszem, engem a foglalkozások, a karakterek és az élethelyzetek ihletnek meg.Van olyan regényem, amit egy karakter indított el, akit megláttam egy rövid videóban,majd kapott maga köré egy történetet.Vagy vegyünk egy foglalkozást:a kutyusaim miatt szoktam járni állatorvoshoz. Mondom magamban, oké, akkor legyen egy olyan történet, amiben a főszereplő állatorvos. Sok kedvenc könyvemben sportoló a főszereplő, ezért késztetést éreztem arra, hogy én is megalkossak egy ilyen foglalkozású főszereplőt magamnak. Mikor egy motoros sorozatot néztem a tévében, azonnal eldöntöttem, hogy írok egy regényt, amiben van egy motoros, és így tovább…
Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?
Elsőként a lányom láthatja, aki rendbe teszi a kéziratot. Mivel diszgráfiás vagyok és a helyesírásom is rossz (bár itt megjegyezném, rengeteg fejlődésen mentem át az elmúlt négy év alatt),minden előtt szükség van egy nagy átnézésre. Aztán jönnek a közeli és távolabbi ismerősök és előolvasók. Ez által több „elő átnézésen” is átesik a kézirat, amely során ha valaki hibát vagy logikai bakit talál, még orvosolni tudom a problémát.
A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?
Először nem reklámoztam, szabályosan titkoltam (már magam sem tudom, miért). Nem gondoltam komolynak, csak egy egyszerű szórakozásnak, mint a színezés vagy a sakkozás. Azt hiszem, akkor vált számomra komolyabbá az írás gondolata, amikor az első könyvem egy pályázat harmadik fordulójáig eljutott és egyre több pozitív visszajelzést kaptam az olvasóktól.
Mit üzensz az olvasóidnak, mi várhatómég tőled az idén?
Természetesen szeretném sorban kiadni a regényeimet, de ez attól is függ, mennyire lesz rá érdeklődés. Idén mindenképpen szeretnék még egy könyvet a piacra dobni, ha lehetne kettőt is… Mivel a kéziratok készen csücsülnek a fiókban, ez az olvasóktól függ.
