Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Rigó Eszter - ("Főként rövid történetek, tehát maga az írási idő nem olyan sok, de azért hetekig érlelem magamban, mire leülök a billentyűzet elé. Nem kell annyi időn át olyan hosszú és bonyolult koherenciában gondolkodni.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem a Rigó Eszter írónőt, hogy meséljen kicsit magáról, és a könyvéről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjú felkérést. Az írónőnek egy novellás kötet jelent meg Smaragd kiadónál mely Káoszképletek címet visel.

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Hmm, hol is kezdjem, nem az erősségem a bemutatkozás, de most „magam ellen fordítom saját technikám” és elmondom az öt legfontosabbat (ezt szoktam alkalmazni a szakmámban, ahol ezermillió bemutatkozást kell levezetnem). Első: Pszichológiát tanultam fejlődés- és gyerek klinikai szakirányon, épp egy pár hete fejeztem be az egyetemet. Talán innen van az a csillapíthatatlan érdeklődésem, hogy vajon mi járhat az emberek fejében, és mik azok a gondolataink, amik még a tudatunkat sem érik el – az írásaimban elég sokszor előjön ez a téma. Második: Tipikus ambivertált vagyok, imádok a barátaimmal lenni, programokra járni, mély beszélgetéseket folytatni, de utoljára a Covid előtt lehetett elrángatni egy buliba, és onnan is elmenekültem. Harmadik: Egyfajta „összművészeti káoszként” definiálom magam, egy csomó művészettel kapcsolatos hobbim van, festek, ékszereket készítek, fotózok, a szívem csücske a színház (bár többnyire inkább nézőként), néhanapján gitározok is. Emellett nagyon szeretek kint járni a természetben, az mindig megihlet, ott tudok elcsendesedni annyira, hogy utána tudjak írni. Negyedik: Van egy podcast-sorozatom. Ötödik: Nagyon színesen öltözködöm, a barátaim sokat viccelődtek azzal, amikor megjelent az első kötetem, hogy a borító kísértetiesen hasonlít rám.

Káoszképletek című novellás könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Nehéz meghatározni, mert elsőre rávágnám, hogy nem. Kifejezetten kevés olyan alkalom volt, hogy nagyon erőteljesen kellett volna konkrétumoknak utánajárnom, mondjuk történelmi vagy tudományos tényeknek. A másik oldalról viszont az a lélektani anyag, ami benne van az írásokban (például, az Utópia című novella a tükör-teszt elméletét veszi alapul és fűzi történetbe), erőteljesen annak a hatása, amivel foglalkozok hétből 5-6 napot minden egyes héten. Ilyen tekintetben volt kutatómunka, de egy sokkal implicitebb módon.

Maga az írás folyamata évek voltak, olyan 6-7 év írásai közül válogattam ki őket, ahogy én magam is felnőttem a történetekkel. Nem mondom, hogy nem tudnék hamarabb is megírni egy könyvet, a következőre garantáltan nem kell ennyit várni. Inkább valami olyasmiről volt szó ebben az esetben, hogy maga az írás és az, hogy én ezt meg szeretném jelenteni, volt egy hosszú folyamat. Magát a kötet kéziratát olyan 1-2 hónap alatt húztam össze.

Mennyire nehéz vagy könnyű novellás történetet?

Nekem személyesen könnyű, könnyebb, mint regényt. Verset egyáltalán nem tudok írni, legalábbis ezt vallom magamról. Olvasók visszajelzései alapján azonban ezek a novellák elég sok hasonlóságot mutatnak szabad versekkel. Főként rövid történetek, tehát maga az írási idő nem olyan sok, de azért hetekig érlelem magamban, mire leülök a billentyűzet elé. Nem kell annyi időn át olyan hosszú és bonyolult koherenciában gondolkodni.

Általában egy ilyen könyvben hány novella férhet bele illetve, hány oldalasak

szoktak lenni?

Az enyém a rövidebb fajtából való, olyan 15-50 között szokott lenni, témától és hosszúságtól függően. Az enyémben 23 novella van, néhány oldalasok, a 2. ciklus egypercesekből áll, szóval talán legpontosabban „rövid de velősként” tudnám definiálni a Káoszképleteket.

Történeteiben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Ezt a kötetet nézve többnyire a mágikus realizmus területén kalandozok, a történeteim alapvetően valóságosak, de sokszor jelennek meg bennük szürreális, álomszerű képek, amiknek általában a célja, hogy egy kicsit felkavarják az olvasó nyugalmát, és ezzel együtt egy metaforikus többlet nézőpontot adjanak.

Mikor kezdtél el novellákat írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Nagyon-nagyon régen, olyan 10 évvel ezelőtt vezettem blogot, ahol fanfictionöket írtam. Ami azt illeti, a tinikoromat a Blogspot-AO3-Merengő szentháromságban töltöttem, rengeteg fanficet olvastam, legtöbbször novellákat, amikre jobban volt idő egy-egy lyukasórában az iskolában. Történeteket már előtte is írtam az asztalfióknak, de akkor úgy éreztem, miért ne próbálnám ki a novellákat. Aztán jobban bejött, mint a hosszabb történetek, és ez a szerelem azóta is tart. A fanfictionök mellett egyre gyakrabban írtam saját karakterekről, vagy kis filozofikus szösszeneteket random témákról, amiket épp megéltem – vagy meg szerettem volna élni, de nem volt lehetőségem, vagy féltem tőlük, és azt gondoltam, ha írok róla, ezen szorongásom oldódik.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Sci-fi! Ezer meg egy éve dolgozik bennem két disztópikus történet ötlete, foszlányok vannak kész mindkettőből, szeretnék végre leülni és elejétől a végéig megírni őket. Annyi biztos, hogy a hangvételük hasonló lesz a Káoszképletekhez, és nagyon is várható bennük a szereplők belső világának apró darabokra elemzése, na meg a filmszerű leírások, ezt a két dolgot imádom írni, nem tudnék kibújni a bőrömből és máshogy írni.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Általában inkább megvisel, egy kisebb gyászidőszakon megyek keresztül, amíg elengedem mindazt, ami hónapokig, akár évekig dolgozott a fejemben, formálódtak az ötletek, gondolatok. Persze, emellett végtelenül felszabadító, szóval kissé ambivalens is, mert egyszerre szeretném elengedni a történetet, ugyanakkor ragaszkodnék is hozzá, ha már ilyen sokáig a részem volt.

Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?

Eredetileg apai ágon kettős vezetéknevet örököltem volna, de az évek alatt a „Bagi” tag lekopott a családnévről. Szóval egyfajta emlékezés-jelleggel vettem fel a kettős vezetéknevet írói névnek. Gondolkoztam persze régebben írói álnéven, de semmilyen ilyen nevet nem éreztem magaménak, mindegyik olyan távolinak és idegennek tűnt.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Nagyon sokáig fel sem fogtam, még a megjelenéskor sem. Amikor elmentem a kiadóm városába, Kecskemétre, a kiadóvezetőmhöz, Zsiros-Petróczki Kittihez, és először kezemben tarthattam a könyvet, még akkor sem „esett le” így érzelmi szinten, hogy ez az enyém. Nagyjából az első könyvbemutató alatt tudatosult bennem, és akkor végtelenül felemelő volt. Aztán az érzés elmúlt, és még mindig nem éreztem, azt a nagy áttörést, amit vártam magamtól, egy kicsit csalódott is voltam emiatt, mintha nem örülnék neki, hogy megjelent. Egy-két héttel az emlegetett könyvbemutató után Budapesten az Alleeban a Libriben észrevettem a polcon a könyvem, és akkor megérkezett minden olyan érzés, amit addig vártam, főleg a végtelen öröm.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Kicsit mindkettő. Impulzív módon dolgozok álmokból és szinesztéziás képekből alapként, ugyanakkor ezektől az alapképektől megfontolt tervezéssel teli hetek telnek el a novella megszületéséig. A tapasztalatom az, hogy az írás közben ezek a tervek alakulnak, illeszkednek egymáshoz rugalmasabban, mint ahogy az a fejemben él a papírra vetés előtt.

A novellás történeteidben voltak kedvenc részek illetve, nehezebbek?

Általában számomra nem egy-egy rész a nehezebb, hanem maga az egész novella. Van néhány olyan, amelyik nagyon nehezen adja meg magát és akar összeállni olyan történetté, amit látni szeretnék a papíron – vagy Word doksiban. Ebben a kötetben a 4. ciklus nyitónovellája volt egy ilyen történet, a Portré, ami teljesen más történetívű lett, mint amire elsőre számítottam. Ám a legtöbb ilyen nehéz novellámat nem is éreztem végül annyira jónak, hogy belekerüljön a kötetbe.

Kedvenc részeim annál inkább vannak! Imádok metaforákat írni, és azokat a képeket, jeleneteket, amik filmes kameramozgáshoz hasonlóan használják a közelítés-távolítást. Ezeknél legtöbbször egy apró, lényegtelennek tűnő elem részletes leírásától jutunk el egy konkrét történéshez, akár párbeszédhez. Azért szeretem, mert teremt egyfajta belső feszültséget.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Az álmaim nagy inspirációt jelentenek számomra, kifejezetten élénk fantáziával álmodok. Aztán ott vannak mellette a hétköznapok „apró csodái”, olyan jelenségek, amik valamely tulajdonságuk miatt olyan erősen maradnak meg bennem, hogy napokig nem hagynak nyugodni. Néha akadnak azért konkrét témák, amikről szeretnék írni.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Ezzel nem fognak a legdemokratikusabb írónak tartani, de senki. Mármint tényleg nem engedem ki a kezemből a szöveget nagyon sokáig – egészen addig, amíg a szerkesztő kezébe nem kerül. Amikor már hosszú ideje dolgozok valamin, amit a magam részéről késznek érzek, azt odaadom egyes családtagjaimnak vagy legközelebbi barátaimnak. Családtagok közül olyanoknak, akik sose foglalkoztak írással, hogy kapjak laikus (de mégis könyvhöz és irodalomhoz szokott) személyektől benyomást. A barátaim közül olyanok szokták látni, akik ők maguk is írnak. Természetesen meghallgatom a véleményüket és át is gondolom, ha találnak benne valami igazán hibásnak minősíthető elemet, azt javítom. De a történet alakulásába nagyon nem szólhat bele nálam senki. Inkább a technikai dolgokba szoktak belejavítani, például, egy érthetetlen hasonlat, egy jelentősen követhetetlen képzavar, logikai bukfenc, vagy hogy miért írtam olyat, hogy esett a hó a sivatagban – hogy egy borzasztó sarkosított, látványos, de szerencsére (még) soha meg nem történt hibát hozzak fel.

Miután én késznek érzem a történetet, elkezdem elengedni, ennek első lépcsőfokaként kapja meg ez a két-három ember. Aztán amikor úgy érzem, valami nagyobb célom is van a történettel, mondjuk beadni egy pályázatra, vagy kiadatni, akkor megkérem őket, hogy legyenek velem szigorúbbak, és még plusz egy-két főnek odaadom olvasásra. Meglepő módon túl sok változtatást nem szoktak javasolni, valószínűleg főként annak köszönhetően, hogy a saját szövegeimmel nagyon durván kritikus vagyok, amikor az írás után beleszerkesztek.

Kötet-kézirat esetében, amit kiadásra szánok, már teljesen más, nagyon komoly elveim vannak. A szerkesztő szava szent, az soha nem jelentett problémát, hogy odaadjam neki és beleszólhasson a legapróbb részletekig. Szerencsére a Káoszképletek esetében aranykezű szerkesztőt kaptam, akivel öröm volt együtt dolgozni, konstruktívan haladtunk, folyamatos párbeszéddel, közösen formáltuk véglegessé a szöveget. Emellett fontos az is, hogy az ő észrevételeit (ha jól emlékszem) minden esetben relevánsnak éreztem. Fogalmam nincs róla, hogyan dolgoznék egy más típusú szerkesztővel, a Káoszképletek ezen folyamata egy teljesen békés, nyugodt folyamat volt. (A kezdeti felvezetés ellenére nem vagyok egy sárkány, aki ül a betűin és tűzzel-vassal védi őket. )

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Az első lépésektől kezdve tudtak mindenről, a kiadó felhívásától kezdve, a kézirat megszerkesztésén át a borítótervig és reklámanyagokig. Nagyon sok támogatást kaptam tőlük a kötet kapcsán, közel minden könyvbemutatón, felolvasóesten, író-olvasó találkozón ott vannak. Már a kötet felmerülése előtt is minden irodalmi pályázathoz így álltak, állnak hozzá, sőt, sokszor ha szembejön velük egy szimpatikus pályázati felhívás, elküldik nekem.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Ez szörnyen hangzik, de azon a véleményen vagyok, hogy a tudományos írás is írás, legalább annyi energiát és időt elvisz, szorosan összefonódik nálam azzal, hogy mennyire van időm szépirodalomra. Idén egy angol nyelvű pszichológiai esettanulmány várható tőlem biztosan. A humoros részt félretéve azért bízom benne, hogy neki tudok ülni a második kötetnek, ezúttal egy regény tervezete született meg a fejemben, de az 2024 folyamán biztos nem fog még eljutni kész megjelenési formába.

Választott idézet:

„A könyvek eláznak – ha kijövök, majd fel-

rakom őket a szárítóra, csipeszekkel, ahogy a ruhákat szoktuk. El fogom rejteni, igazából mennyire viccesnek találom, hogy a kedvenc Ady Endréd a kedvenc csíkos zoknid mellett szárad.”

„A víz hideg, a só bekúszik a bőröm alá, úgyis hamarosan marni kezdi az arcom, és akkor elég lesz. Olyan mélyen leszek, ahová már lemerészkedni sem lehet, ahová nem elég a bátorság. Ez az enyém, a gerincem belesimul a homokba, néhány helyen megkarcolnak a kövek. Helyem van benne.”

Mindkét idézet az Egész című novellából van.

Rigó Eszter írói oldala

Smaragd Kiadó

Beleolvasó: Haffner Orsolya:Tükörtó - ("Arcán jeges rémület látszott, amint az ablakon keresztül figyelte a szürke és fekete ruhába öltözött alakokat. Megfordult, szeme a szobát pásztázta. ")

Újabb részletet hoztam nektek Haffner Orsolya: Tükörtó című könyvből. A könyvet Smaragd Kiadó illetve webshop oldalán.  Jó olvasást!

Haffner Orsolya

Tükörtó

Tartalom

„Elza ​elméje csodálatosképpen kitisztult. A hűvös vízben úszva érezte meg sok év után újra, hogy egyetlen út áll előtte. Olyan ösvény, amelyen járva legyőzheti önmagát.”

1950-ben egy ötéves kislányt elszakítanak a szüleitől. Megannyi viszontagság után szerető családra lel, mégsem talál nyugalomra. Húga betegsége, pénzgondok és egy vonzó zenész a feje tetejére állítja az életét. Úgy érzi, menekülnie kell, ám senkinek nem szól róla, merre tart.
46 évvel később Elza múltjának sötét árnyaival küzd. Édesanyja halálának fájdalmas emlékét elnyomva a jobb élet reményében tervezgeti a jövőjét, azonban egy váratlan történés felszakítja a lelkén ejtett sebeket. Egy kezébe kerülő levélből tudomást szerez egy elfeledett családtagról, akinek a létezéséről éveken át hallgattak.
Elza nyomozásba kezd, de egyre több a válaszra váró kérdés. Minél közelebb kerül a rejtély megfejtéséhez, annál veszélyesebbé válik a küldetés. Miközben belemerül a múltba, olyan titkok is napvilágot látnak, amelyeket talán nem lett volna szabad bolygatni.
Vajon hol fonódik össze a két idősíkon játszódó történet? Mikor találkozik a múlt és a jelen?

A TÜKÖRTÓ

RÉSZLETEK

1. Fejezet

West Stratford, 1950

  Megint azt képzelte, hogy ez csak játék. Karen, az anyja sokszor tanácsolta ezt neki, amikor időnként megjelentek náluk ezek a furcsa emberek. Ne féljen, tegyen úgy, mintha mesejáték lenne, akkor hamarabb véget ér. Ezúttal azonban Anya szokatlanul viselkedett. Arcán jeges rémület látszott, amint az ablakon keresztül figyelte a szürke és fekete ruhába öltözött alakokat. Megfordult, szeme a szobát pásztázta. Tekintete végül az egyszerű nappali túlsó sarkában álló, ruhákkal teli szennyeskosáron állapodott meg.

– Szívecském, játssz bújócskát! Bújj be a ruhák közé, és ne gyere elő! – suttogta sürgetően.

   Megérezve a közelgő veszedelmet, a kislány félénken bólintott, és a kosár felé szaladt. A puha pulóverek és nadrágok átölelték kis alakját, miközben befurakodott, szíve pedig úgy vert, mint egy csapdába esett madárnak. Anya sietve elrendezte a ruhákat, hogy elrejtse a lányát, majd lecsukta a szennyesláda tetejét. Az oldalán lévő nyílások épp akkorák voltak, hogy a kislány kiláthasson, mégis észrevétlen maradjon. A kopogás egyre hangosabbá és erősebbé vált. Mielőtt Anya elfordult a kosártól, pillantása elidőzött egy alig észrevehető mozdulaton, amint a lány a ruhája ujját a szeme elé húzza. Ekkorra Trevis, az apja is előkerült, és kinyitotta az ajtót.

   A sötét ruhás férfiak ijesztőbbek voltak, mint máskor, hangosan beszéltek, és füstszagot árasztottak. Egyikük kiabált. Erős, nyers hangja bántotta a fülét, ezért a kislány kissé összébb húzódott. Nagyon mérges, de kire haragszik?

   Ahogy jobban kilesett, kis híján felsikoltott. Rémülten vette észre, hogy Apa felemeli a kezét. Meg akarta ütni az egyik férfit, ez azonban nem sikerült neki, mert az éberebb volt, és gyorsabban mozdult. Mire a kislány észrevehette volna, a két másik fekete ruhás egy szempillantás alatt odaugrott, és lefogta Apát. Egyikük hátrafeszítette a kezét, mialatt a másik gyakorlott mozdulattal összekötözte a csuklóját.

– Gyerünk, most velünk jöttök! – mondta egyikük.

    Várni fog, mert hamarosan jön érte valaki.

  Hogy ki, arról fogalma sem volt. Remélte, hogy nem tart sokáig, mert nagyon régóta kucorog a szennyeskosárban, és a lába is elgémberedett. Úgy tűnt, az ijesztő alakok látogatása véget ért, Anyát és Apát magukkal vitték. Az imént még tele volt a szoba emberekkel, most pedig már üres. Csak ő maradt itt, a ruhák között gubbasztva. Ahogy a szülei kifelé tartottak, hallotta, hogy Anya Apa nevét kiáltja. Anya sírt, csúnya szavakat mondott, de a fekete ruhások nem törődtek vele. Miért nem mehetett oda hozzájuk? Nem merte megkérdezni, az a magas férfi nagyon sietett. Apa ordítani kezdett, majd amikor ráeszmélt, hogy hasztalan, abbahagyta. A kislány felemelte a kosár fedelét, hogy jobban kikukucskálhasson, és kedveszegetten nézett a szülei után. Előfordult ilyen máskor is, erre nagyon jól emlékezett, igaz, még sohasem vitték el Anyát és Apát egyszerre.

  A kislány eltűnődött a maga gyerekes módján, hová mehettek. Lehet, hogy egyenesen a börtönbe, vagy talán szólnak a rendőrségnek. Még csak ötéves volt, csakhogy ezek a szavak már ismerősen csengtek a számára. Bár tudná, mikor jönnek vissza! Az is lehet, hogy valaki más jön érte. Halvány sejtelme sem volt, ki fog róla gondoskodni, mert nem ismert senkit az anyján és az apján kívül.

  Nem bírt tovább a rejtekhelyén kuporogni.

Folyt.Köv.

Beleolvasó:Haffner Orsolya: Tükörtó - " Ha az eddigi kalandos utam nem tartogatott volna elég izgalmat, akkor mit mondhattam most? Egyetlen módja volt, hogy megtudjam, mi történt: közelebb kellett mennem."

Jó régen hoztam bejegyzést a Beleolvasó rovatban, de most leporolom és elkezdem. Haffner Orsolya írónő elküldött egy részletet a Tükörtó című könyvéből. Több részletben fogom hozni nektek a történetet. Bízom, hogy kedvet csinálok a történet további olvasására.

Haffner Orsolya

Tükörtó

Tartalom

„Elza​elméje csodálatosképpen kitisztult. A hűvös vízben úszva érezte meg sok év után újra, hogy egyetlen út áll előtte. Olyan ösvény, amelyen járva legyőzheti önmagát.”

1950-ben egy ötéves kislányt elszakítanak a szüleitől. Megannyi viszontagság után szerető családra lel, mégsem talál nyugalomra. Húga betegsége, pénzgondok és egy vonzó zenész a feje tetejére állítja az életét. Úgy érzi, menekülnie kell, ám senkinek nem szól róla, merre tart.
46 évvel később Elza múltjának sötét árnyaival küzd. Édesanyja halálának fájdalmas emlékét elnyomva a jobb élet reményében tervezgeti a jövőjét, azonban egy váratlan történés felszakítja a lelkén ejtett sebeket. Egy kezébe kerülő levélből tudomást szerez egy elfeledett családtagról, akinek a létezéséről éveken át hallgattak.
Elza nyomozásba kezd, de egyre több a válaszra váró kérdés. Minél közelebb kerül a rejtély megfejtéséhez, annál veszélyesebbé válik a küldetés. Miközben belemerül a múltba, olyan titkok is napvilágot látnak, amelyeket talán nem lett volna szabad bolygatni.
Vajon hol fonódik össze a két idősíkon játszódó történet? Mikor találkozik a múlt és a jelen?

A TÜKÖRTÓ

RÉSZLETEK

PROLÓGUS

Sokáig várakoztam.

Időnként lefeküdtem a fűbe, néztem az eget, és a fűszálakat tépkedtem. Néha felálltam, hogy járkáljak egy kicsit, ezzel próbáltam csillapítani lábaim remegését. Egészen addig kettős életet éltem, de most már tudtam, ki vagyok valójában, és azt is, hogy mit kell tennem.

  Láthatatlan akartam maradni az őszi alkony szürkületében, ezért egy terebélyes tölgyfa mögé húzódtam. Éreztem a nyirkos moha és a lehullott levelek földes illatát, a csendet pedig csak egy távoli bagoly huhogása törte meg. Kissé messzebb egy tó üveges csillogását vettem ki, amely a felbukkanó félhold gyér fényét tükrözte vissza. A part mentén nádas állt, karcsú formái, mint holmi őrszemek, lágyan ringatóztak a szélben. Időnként néhány ezüstös hal csobbanása zavarta meg a víz felszínét, odébb madarak köröztek élelmet keresve.

  Várakozás közben egyszer csak hangok szálltak felém, talán emberek kiabáltak valahol. Kinéztem a rejtekhelyemről, füleltem, és a zaj forrása felé indultam. Pár pillanatig semmi nem történt, ezért közelebb merészkedtem. A kimerültség ránehezedett a vállamra, miközben a sűrű aljnövényzetben araszoltam, a lábam sajgott a több napos könyörtelen üldözéstől. Egyre csak azon jártak a gondolataim, mibe keveredhettem. Izgatottságomban, hogy most végre felfedhetem az igazságot, gyorsabban szedtem a levegőt, és az adrenalin, ami egyre jobban elárasztotta a testemet, legyőzte a fáradtságomat. Amint a tó mentén haladtam, a domb túloldalán egy romos építményt vettem észre.

   Megtorpantam, hogy átgondoljam a következő lépésemet, de ekkor mozgást vettem észre a szemem sarkából. Két alak emelkedett ki az árnyékból, aztán mindketten sietve futásnak eredtek a tó felé. Messze voltam, így nem tudtam kivenni, kik lehettek. Valami arra késztette őket, hogy meneküljenek. Mi történhetett, amíg várakoztam?

     A menekülők nem sok időt hagytak a töprengésre.

  Amikor az elöl szaladó alak a tóhoz ért, bemászott egy ott veszteglő csónakba, és ellökte magát a parttól. A mögötte lévő rohant utána, de aztán váratlanul megállt, mintha azon gondolkozna, mitévő legyen. Végül a vízbe ugrott, és úszni kezdett a csónak felé.

  Ha az eddigi kalandos utam nem tartogatott volna elég izgalmat, akkor mit mondhattam most? Egyetlen módja volt, hogy megtudjam, mi történt: közelebb kellett mennem.

  Ahogy a parthoz értem, alig hittem a szememnek.

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Smaragd Kiadó

Haffner Orsolya írói oldala

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Haffner Orsolya - ("Bármerre is vetett a sors, az írás szeretete mindig velem volt. Eddig kiadott könyveim közül az Ahogy a felnőttek mondanák a fiatal korosztálynak szól, Az Idegen pedig hat, rejtélyes novellát tartalmaz")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem a Haffner Orsolya írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek nemrég jelent meg A Tükörtó című könyve, amely a Smaragd Kiadó oldalán és a nagy könyváruházakban szerezhető be.

 

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Civil életemben – amikor nem az írással foglalkozom – egy nemzetközi cégnél dolgozom Humán Erőforrás és Kommunikációs területen. Közgazdaságtant, Humán Erőforrást tanultam, pszichológiából eljutottam a doktori fokozatig. Belekóstoltam a rendezvényszervezésbe és az egyetemi tanításba is. Budapesten élek, három gyermekem van.

Bármerre is vetett a sors, az írás szeretete mindig velem volt. Eddig kiadott könyveim közül az Ahogy a felnőttek mondanák a fiatal korosztálynak szól, Az Idegen pedig hat, rejtélyes novellát tartalmaz.

A Tükörtó az első önálló regényem, amely 2024 júniusában jelent meg. Jelenleg ennek folytatásán dolgozom, miközben rövidebb írásaimat a honlapomon teszem közzé. Történeteimmel szórakoztatni szeretnék, és nem bánom, ha időnként elgondolkodtatom az olvasót.

Szabadidőmben heti kétszer úszom, minden nap olvasok, esténként meditációs gyakorlatokat végzek, ha pedig tehetem, a családommal utazom. Bár egészen másképpen, de ezek mindegyike inspirációként szolgál a történeteimhez.

A legnagyobb izgalmat mégis az okozza, amikor szembe találom magam egy üres oldallal. Valódi jutalom az élet hétköznapjaiban, ha a képzeletem segítségével olyan világokat teremthetek, amelyek addig nem léteztek.

Számomra ebben rejlik az igazi varázslat.

A Tükörtó című könyv sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Mivel a könyvemben szereplő helyszínek és szereplők kitaláltak, a kutatásaimat inkább az érzelmi és pszichológiai szempontok hitelességének biztosítására irányítottam, nem pedig a történelmi pontosságra. Arra törekedtem, hogy belemélyedjek a szóban forgó családi dinamika bonyolultságába, és valósan tudjam ábrázolni a személyes traumák hatásait. Mindezt oly módon, hogy izgalmas, magával ragadó narratívát alkossak.

A Tükörtó megírása egészen rövid ideig tartott. Először elkészítettem a regény vázlatát, megalkottam a szereplőim jellemrajzát, elképzeltem a helyszíneket, valamint kidolgoztam a főbb eseményeket. Csak ezután álltam neki a tényleges írásnak. Az első betű leütésétől az utolsóig egészen pontosan 4 hónap telt el. A napi nyolc órás munkám mellett ezt csak úgy tudtam megvalósítani, hogy minden szabadidőmet az írásra szántam. Nem vettem részt programokon, nem utaztam, csupán az edzést tartottam meg a szokásos tevékenységeim közül. Ami különösen nehéz volt, hogy még az olvasást is háttérbe szorítottam emiatt, de azt gondolom, megérte ez az átmeneti áldozat.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

A Tükörtó története egy krimibe ágyazott családregény, amely akár meg is történhetett volna a való életben. A helyszínek, a szereplők és a központi rejtély az én fantáziámban születtek, de a karakterek érzelmei, átélt élményei, valamint az igazság keresése valóságosnak tűnnek, amelyek bármelyikünkkel megtörténhetnek.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Még csak nyolc éves voltam, amikor felfedeztem, micsoda kalandot rejt az írás. Naplót kezdtem vezetni, amelyet felnőtt koromig folytattam. Az események felsorolását idővel felváltották a gondolatok, és rájöttem, egyfajta meditatív elfoglaltságot találtam magamnak. Olyan érzés fogott el, mintha átkerültem volna egy másik világba, és ez a mai napig tart, amikor egy üres oldalt megpillantva írni kezdek.

Tizenhárom évesen belekezdtem életem első regényébe, ám ez nem készült el. Lefoglalt az iskola, később pedig a családra fordítottam a szabadidőmet. Amikor a gyermekeim nagyobbak lettek, akkor fordultam újra a régi szenvedélyem, az írás felé.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Ezen még nem gondolkoztam, de egyelőre úgy érzem, maradok annál a zsánernél, amely A Tükörtó c. regénynél is bevált: izgalmas nyomozás, családi dráma egy kis krimivel fűszerezve. Ez az a műfaj, amiben leginkább használni tudom a képzelőerőmet.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Semmihez sem fogható! Ahhoz tudnám hasonlítani, amikor egy művész felteszi az utolsó ecsetvonást a festményére, vagy amikor egy olimpiai bajnok feláll a dobogó tetejére. Sok hét és hónap munkáját látni egyben fantasztikus érzés, de a legnagyobb elégedettséget az okozza, hogy elmondhatom: alkottam valamit, ami addig nem létezett.  

Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?

Nincs írói álnevem. Egyszer régen valahol azt olvastam, hogy az álnevet használók többsége később megbánja, hogy nem a saját nevét használta, ezért soha nem is merült fel bennem, hogy ne saját néven publikáljak.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Az első könyvem ifjúsági regény (Ahogy a felnőttek mondanák), később tértem rá a rejtélyes, izgalmas krimi-szerű történetekre. Úgy érzem, ebben tudom a leginkább kiteljesíteni a fantáziámat. A túlzottan romantikus vagy a fantasyra hajazó regények nem az én világom.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Nagyszerű! Két nagy vágy vezérelt eddig, amelyeket afféle életcélként határoztam meg: megszerezni a doktori fokozatot, valamint könyvet írni és kiadni. Hálás vagyok a sorsnak, hogy mindkettő sikerült. A könyvírással természetesen nem állok le, már készül A Tükörtó folytatása.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

A regény alapvető vázát, szerkezetét tudatosan tervezem meg, de írás közben gyakran hagyatkozom a megérzéseimre és intuitív ötleteimre. Több olyan jelenet született, amelynek első sorainál még nem tudtam, hogyan is alakul majd a vége – aztán valahogy minden összeállt és a helyére került. Ahogy szoktam mondani: „hagyom, hogy a szereplőim súgjanak és vezessenek” – meglepő, de ez valóban működik!

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Igen, van néhány fejezet, illetve jelenet, amelyeket különösen kedvelek. Néhány közülük már a könyv elkezdése előtt összeállt a fejemben – ezek leginkább olyanok, amelyek fordulópontot jelentenek a cselekményben. Ilyenek például az elején és a végén lévő jelenetek. Legnehezebben azokat a részeket írtam meg, amelyek több párbeszédet igényeltek, mivel leírást könnyebben és gyorsabban tudok írni.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Furcsának tűnhet, de a legjobb inspiráció számomra az, ha kinyitom a gépemet, és farkasszemet nézek az üres oldallal. Leütöm az első betűket, elkezdenek alakulni a mondatok, bekezdések, és egyre jobban hízik, dagad a történet. Amióta sokat írok, már nem hiszek az átütő ihletben, amire várni kell – hiszen ez igen illékony, és ritkán szállja meg az embert úgy, hogy abból rövid időn belül oldalak születhetnek. Számomra az a módszer vált be legjobban, hogy egyszerűen nekikezdek, akárcsak a szokásos fogmosásnak vagy a reggeli öltözésnek. Az első pár sort kell csak megalkotni ahhoz, hogy kibontakozzon a következő jelenet. Hívhatjuk ezt ihletnek, vagy bármi másnak – a legfontosabb, hogy működik.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

A közvetlen családtagjaim. Hálás vagyok nekik, hogy kitartóan támogatnak, és hisznek bennem. Nem csupán a pozitívumokat emelik ki, hanem felhívják a figyelmemet azokra a részekre is, ahol szerintük érdemes lenne javítani vagy változtatni.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Büszkén fogadták, és természetesen ők voltak az elsők, akik a kész könyvből kaptak egy-egy példányt. Nagyon örültem annak, hogy azonnal elolvasták, sőt, ajánlották az ő ismerőseiknek is. Jelenleg a 14 éves unokahúgom olvassa, akinek a dicsérő szavai minden elismerésnél többet érnek!

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

A weboldalamon rendszeresen publikálom a rövidebb történeteimet, írásaimat. Ezen kívül ajánlom az írói oldalaimat Facebook-on és Instagramon:

Haffner Orsolya írói oldala

Instagram

Ha A Tükörtó tetszett az olvasóimnak, jó hírrel szolgálhatok: már készül a folytatás, amely várhatóan 2025-ben jelenik meg. Ebben folytatódik Elza és Hector izgalmas története, akik egy újabb rejtélyes nyomozással próbálják a családi titkokat felfedni.

Mi a markting? Mit is jelent? 2.rész Aurora P.Hill - ("Szerintem manapság marketing nélkül az író és könyve olyan, mintha nem is léteznének.")

Az előző Marketinges bejegyzésem folytatásaként Aurora P. Hill írónővel beszélgettem. Az írónő maga adta ki a Serbeniai Krónikák regénysorozatot, oly módon, hogy nem volt a háta mögött kiadó, mindent egyedül csinált. Ez alkalomból kérdezgettem a marketinggel kapcsolatban, meséljen, ő mit gondol, érez ezzel kapcsolatban.

Mi a véleményed a marketingről, mind íróként, mind magánemberként?

Szerintem manapság marketing nélkül az író és könyve olyan, mintha nem is léteznének. Olyan sok könyvet adnak ki manapság, hogy ha valaki nem fektet energiát a marketingbe, elveszik a tömegben. A kínálat hatalmas, az olvasókat minél gyorsabban meg kell győzni arról, hogy épp a MI könyvünket kell olvasnia. Szerzőként ezért mindenképp ajánlott energiát belerakni a marketingbe, még akkor is, ha egy kiadó esetleg végzi ugyanezt.

Magánemberként szeretem a reklámokat, főleg a könyveseket!  Engem egy jó borítóval meg lehet venni, utána az adott könyv műfaját nézem meg, majd ha az is klappol, jöhet a fülszöveg. Ha az ár is elfogadható, akkor a könyv a kívánságlistámon landol.

Jót tesz-e a marketingkényszer a könyvpiacnak?

Ahogy már írtam, ennyi könyv között elvesznek azok, akik nem reklámozzák magukat. Valahogy ez a mai társadalom mindennapos kényszere is: látni és látva lenni. Ha az olvasó nem szerez tudomást egy könyvről, ami nemsokára megjelenik, a könyv máris a lista alján landol, lehet akármilyen nagyszerű a történet, a stílus. Sokszor látom, hogy ügyes marketinggel egy kevésbé jó történet is az élen van, mert az emberek szeme elé tolják a létezését. Nincs is ezzel semmi baj, mert ami figyelemfelkeltő, arra rákapnak az emberek. Aztán az első olvasás után úgyis kiderül, hogy jobb lett volna másra költeni a pénzt.

Néha bennem van, hogy én is lehetnék jobb, aktívabb, szerepelhetnék ilyen-olyan platformokon, de a közösségi médiában elég sok helyen megtalálható vagyok, illetve többször biztosítok lehetőséget a személyes találkozásokra is. Legutóbb házhoz mentem egy olvasómhoz. Vittem neki a rendelt könyveket, kávéztunk, beszélgettünk. Szeretem, ha az emberek rájönnek, nem egy karót nyelt személy vagyok, hanem egy nyughatatlan, izgága, humort értő és szerető könyvmoly.

Mit gondolsz, íróként mennyire kell támaszkodni a kiadóra?

Mivel nincs kiadóm, erre a kérdésre csak a saját szemszögemből tudok válaszolni. Bár magánkiadásban adtam ki három könyvet, mindent egyedül intéztem, nincs kiadó logója a műveimen. Akit szidhattam vagy dicsérhettem, az én magam voltam. Ausztriában élek, innen irányítottam másfél évig a kiadást, a szöveggondozást, a marketinget, sokszor német nyelven intézve az ISBN-szám lekérését, a nyomdát vagy a vállalkozásom igazgatását. Minden simán ment, majd a harmadik könyvnél be kellett látnom, hogy a postázás költsége Magyarországra magasabbra emelkedett, mint a könyvek ára, valamint nem utaztam olyan sűrűn haza, hogy mindig időben eljussak az olvasóimhoz. Ők annyira türelmesek voltak, hogy nem tudom eléggé kifejezni, mennyire hálás vagyok ezért.

A terjesztést végül átadtam a Smaragd Kiadónak, hogy a könyveim végre ne hetek, hónapok után jussanak el az olvasókhoz, és a kis példányszám ellenére kikerülhessenek a boltokba is. Nagyon jó döntés volt, mert a Smaragd átgondolt marketingjének hála tényleg sokkal gyorsabban fogynak a könyveim. Az ausztriai rendeléseket továbbra is én rendezem, ahogy az e-könyvek terjesztését is én csinálom.

Magánkiadásban adtad ki mind a három köteted, milyen érzés? Nehezebb menedzselni a könyved?

Bár nem szoktam erről beszélni, de nagyon nehéz volt teljesen egyedül bábáskodni a saját könyveim születésénél. Voltak, vannak mellettem nagyszerű olvasók, szakemberek, akiktől tanácsot kértem, de minden, ami mellett döntöttem, az én vállalásom volt. Szerencsére úgy érzem, nem hoztam rossz döntéseket, mindenesetre többet nem állnék neki egyedül, vagy nem pont egy többrészes sorozattal indulnék neki a szerzői világnak. Egy egykötetes történetet azonban már csuklóból végigvinnék egyedül.

Meg azért valahol büszke is vagyok magamra, mert az akkor még pici gyerekeim, háztartás, egyéb tennivalók mellett, ráadásul nem is az anyanyelvemen intéztem a kiadást. A Csillagos ösvényen esetében szürreális volt minden, hisz egy álmom vált valóra, az Adelin és Ettran megjelenése ugyanúgy szíven ütött, A Gyöngyös Korona pedig olyan váratlanul gyorsan érkezett meg a nyomdából, hogy aznap nem is számítottam rá. Gőzölgő kávéval a bögrémben és értetlenül ballagtam le a postáshoz Mikulás napján, aki csak forgatta a fejét, mert még sosem szállított ki több száz könyvet senkinek. Nevettünk rajta, hogy a csizmámba nem fér ennyi meglepetés, majd amikor legközelebb összefutottunk, mondta, hogy szeretné a történetet németül látni, mert elmondása szerint a lánya nagy rajongója a hasonló sztoriknak. Nos… Nem vagyok semmi jó elrontója, tervben van, hogy a Serbeniai Krónikák megjelenik idegen nyelven is, méghozzá a közeljövőben. Hoppá, marketing!

 A könyveket itt tudjátok beszerezni:

Smaragd Kiadó

Aurora P.Hill írói portálja

Mi a marketing? Mit is jelent? - ("A marketingkényszer újradefiniálta az író-kiadó kapcsolatot is.")

Az előző témám Mi a különbség az előolvasás és a béta között? volt, mely itt olvashatjátok el. Most pedig a Marketingről fogok írni, a témában felkértem Gombos László írót, hogy válaszoljon néhány kérdésemre. Gombos Lászlónak, akinek A hidegháború és még 30 év című könyve jelent meg Smaragd Kiadónál, beszélt a marketingről és annak hatásairól.

De mi is a marketing? Mire jó? Marketing mindenkinek kell, ha ki akar tűnni a tömegből. Bloggerként, kézművesként fontosnak tartom, ha meg akarok mutatni valamit, kell a marketing, reklám. Ebben az a szép, hogy sok lehetőség van.Ilyen pl: Fizetett reklám/hirdetés, bloggerek felkérése, csoportokba való bemutatkozása, csoportot/oldalt  hozhatsz létre, Insta, Tiktok, Twitter, Youtube többek között.  Szervezhetsz író-olvasó találkozót.  Sok mindent lehet, igazából a pénztárca szabhat határt. Lehet rosszul és jól csinálni. Lehet túltolni a marketinget is. De lehet lassan is.

Jó magam több platformon fent vagyok. Insta, Tiktok, Fb és csoportok. Érdemes valamelyiket kipróbálni, megtalálni a megfelelőt. Saját maguknak kell kipróbálni melyik áll közel hozzánk, mi hozza elvárt eredményt. Nem szabad túlzásba esni sem a ezeken a platformokon, mert előfordulhat, tiltanak vagy nem hozza azt az eredményt,amit szeretnénk.

Érdemes utánanézni, hogy az egyes platformoknak mik a szabályai. Sajnos én belefutottam abba, hogy az insta törölte a képeket, amiket megosztottam. Sejtéseim vannak, de tiltás helyett töröltem és teljesen új fiókot hoztam létre. Mindent nulláról küzdöm fel. Ha olyan fotót osztasz, kell a forrás megjelölés, ha nem tudsz, engedélyt kérni.

Számomra Tiktok és az Insta a jobb, bár az instát nulláról kezdem, sajnos. Tiktoknál lehet naponta háromszor videót feltölteni. Ennél többet és gyorsan nem érdemes. Mivel a téma elég tág fogalom és minden benne van, amiről érdemes beszélni legközelebb Social Media lesz a téma. Ez a bejegyzés bevezető volt a téma folytatáshoz, szerintem érdemes beszélni róla.

Köszönöm Lászlónak, hogy időt szánt a témának.

Mi a véleményed a marketingről, mind íróként, mind magánemberként?

Néztem YouTube-on egy sorozatot, amiben megszólaltatták a régi kiadók rendszerváltás utáni vezetőit. Egybehangzóan állították a kiadóvezetők, hogy a rendszerváltás után egy hatalmas könyv-bumm alakult ki. Egyrészt rengeteg új író tűnt fel, új könyves műfajok jelentek meg, és rengetegen olvasták a könyveket. Több sikerkönyv 100-200 ezer példányt is megélt. Pedig már akkor is volt rádió és televízió. Utána a könyvpiac árai elkezdtek emelkedni, 2005-2010 között tömegessé vált a számítógépek és egyre inkább az internet használata is. Ami nem egyoldalúan, de ártott a könyvpiacnak. Ma már, ha egy könyvből 2-5 ezer fogy el, az már sikersztori. 10 ezer fölött Te vagy a könyvpiac ura és parancsolója. De legfőképpen bankot robbantottál (a mai viszonylatban, főleg átvitt értelemben).

Én a Smaragd Kiadónál vagyok, Kitti, a kiadó vezetője szokott olyanokat sztorizgatni, hogy amikor meglátják az írók, hogy a könyv megírása a feladatuknak az 50%-a, és 50% lesz a marketing, akkor rengetegen hátrahőkölnek. Én is úgy látom, hogy még mindig sokakban él az a kép az „íróságról”, hogy rágyújtasz egy pipára, megírod a könyvedet, és ha jó, akkor a tehetség majd utat tör. Ilyenkor jönnek a meglepetések: a dohányzás nagyban elősegíti a rák kialakulását, nincs otthon pipád, nem te vagy Popeye, és a tehetség önmagában fura irányban tör utat. Ha nem marketingezed a könyvedet, akkor a kinyomtatott példányok a nagyáruházakból a lakásod irányába törik az utat, mert visszaküldik azzal, hogy: „bocs, de nem tudtuk eladni”.

Mik a jó utak? Egyértelmű, hogy íróként másképp kell gondolkodni. Az ember egyszerre lesz insta sztár, facebooker, pinterest mester, twitter-huszár, sajátkönyv blogger, a saját könyvemet ettem reggelire ön-youtuber, tik-tokon próbál harminc másodpercben figyelemfelkeltő/szexi/okos és egyéb lenni. Együtt kell működnie a kiadóval, ami normális kiadó esetében tartós kapcsolat, nem normális kiadó esetében rémálom a book utcában. Vannak kiadók, amik állami támogatásokból élnek, tapasztalatom szerint ezek a legrosszabbak, mert nulla százalékban vannak kiszolgáltatva a pénzt befizető íróknak, inkább állami/politikai vezetőkkel haverkodnak, ott keresik a barátokat. Ez az írókkal nagyon csúnya konfliktusokat tud generálni. Főleg, amikor kiderül, hogy nagyon nem törik magukat a marketing terén (mert nekik úgyis az államból jön a pénz). Úgyhogy könnyű rossz kiadót választani, nehéz igazán törődő kiadót találni. Én Smaragdnál tökéletes biztonságban érzem tizenöt éves munkám könyves gyümölcsét A hidegháború és még 30 év című könyvet.

Emellett vannak olyanok, akik nem saját könyvet reklámoznak, hanem külső segítői az íróknak abban, hogy az előző bekezdés elején leírt marketing káosz ne egy agyatlan önreklámozás legyen. Így külsős/semleges, de segítőszándékú emberek rendszerbe foglalják a hazai könyvpiacot. Erre a Te blogod egyébként látványos példa, mert a bal oldalán valóban témák szerint fel vannak osztva az írások: írók megszólaltatásától, a könyvajánlókon át minden egyébig. Vannak úgymond semleges youtuberek, akik videókat készítenek és/vagy elmondják a könyvek szűk tartalmi részét vagy kritizálják (pozitívan is) a könyveket. Bár az én történelmi, tényirodalmi műfajom nagyon távol áll tőlük, ahogy látom, de legalább a romantikus, fantasy, krimi és egyéb műfajok videós bemutatása megtörténik, és kritika alá kerülnek a könyvek. Ez segít az íróknak, a kiadóknak és az olvasóknak is.

Könyves nagyáruházak szerepe a reklámozásban óriási jelentőségű, mert nekik bőven van pénzük fizetett reklámokra. Volt, hogy rákerestem a könyvemre, hogy éppen hol található meg, rákattintottam több nagy könyveladó honlapjára és onnantól kezdve hónapokig minden létező reklámfelületen ajánlották nekem a saját könyvemet (kedves tőlük). – Úgyhogy minden szép volt, amíg a kormányzat nem vette meg az egyik nagy könyveladó vállalatot. Ha volt valami, ami nem hiányzott a könyvpiacnak, az ez. Persze égre-földre esküdöztek, hogy nem fognak politikai pusztítást véghezvinni, de anno az M1 esetében is esküdöztek, hogy nem fogják a szakembereket kirúgni. Amikor már biztosan ültek a székükben, kirúgtak mindenkit, és a kormányzat megkezdte az agymosást. Úgyhogy, jobb időben alternatívák után nézni, mint akkor csodálkozni, amikor elkezdik az önálló gondolatokat is lefóliázni.

Link Napi.hu oldal

Jót tesz-e a marketing kényszer a könyvpiacnak?

A rendszerváltás nagy könyveladási hulláma idején rengeteg szemét került a piacra, amit utána tízezer számra vásároltak fel, így nem tekinteném az 1990 utáni éveket valamiféle aranykornak, mert nem volt az. Anno, ha egy egyetemi tanárnak vagy egy neves kritikusnak tetszett a könyv máris vitték, mint a cukrot, úgy kellett kivenni az emberek kezéből, hogy ne vegyék meg egyszerre az összes példányt, hagyjanak másnak is. Ma viszont rengeteg kritikusnak kell megfelelnie a könyvnek, hogy azt mondhassuk, jó a reputációja. Így kevésbé korrumpálható a rendszer, mint anno.

Mit gondolsz íróként, mennyire kell támaszkodni a kiadóra?

Egy jó kiadó előre tisztázza a marketing lehetőségeket és marketing költségeket. Továbbá a kiadó figyelmezteti az írókat a különböző marketing szabályokra, többek között azokra, amikről a cikk bevezetője is szólt. Lehet egyedül is ügyeskedni íróként, de ahhoz, hogy valaki jól csinálja, egész ember kell, be kell vállalnod, hogy csak a könyvvel foglalkozol, érteni is kell a reklámozáshoz és rengeteg pénzt kell befektetni - mert mindennel egyedül erőlködsz - ennek az alternatívája a jó kiadó.

Mennyivel jobb két nyelvet használni? Mit gondolsz íróként, mennyire kell támaszkodni a kiadóra? Kiadó is besegít?

 Mivel a könyvem angol nyelven e-könyvként is megjelent, így nekem kell az angol nyelv, ez számomra része a reklámozásnak. Egyébként lehet jó országimázs is, hogy ha angolul is felkerül egy pár szó a hazai könyvekről, nehogy a külvilág azt gondolja, hogy Magyarországon csak a sötétség tenyészik (lásd fent). Nemzetközi szinten a magyar nyelv egy közepes méretű piac, mutatni kell magunkat kifelé is.

Hogy mennyire kell íróként támaszkodni a kiadóra? Ha a kiadó egy jó csapatot hoz össze az íróiból, ha segítik egymás könyveinek reklámozását, ha mi írók és a kiadók is összezárunk, akkor nagyon szép eredményeket érhetünk el közösen. Az ellenségeskedésnek haszna nincs, nem is jellemző a könyvpiacon belül, ilyenre pénze senkinek nincs (mármint negatív fizetett reklámozásra). A magyar könyvpiac folyamatosan változik, igyekszik igazodni a vásárlói igényekhez és új igényeket teremteni a vásárlókban.

Íróként, ha valaki egyedül marad, elbukik. Ez ennyire egyszerű. Ahhoz milliárdosnak vagy megfontolatlannak kell lenni, hogy valaki azt mondhassa, hogy íróként nem érdeklik a kiadók. Arról nem is beszélve, mennyire jó buli tud lenni az együttműködés, ha a kiadó nem a pénzre fókuszál, hanem az íróinak a személyiségére (hogy együtt lehet-e velük működni). A marketingkényszer újradefiniálta az író-kiadó kapcsolatot is.

A könyvet itt lehet beszerezni:

Smaragd Kiadó

Beleolvasó: Elena Honoria: Lélekszilánkok c. novelláskötetébből

Elena Honoria legújabb könyve egy novellás történetek lesznek, mely a léleknek, szívnek és érzelmeknek lesz hangsúlya az egésznek. Ezért egy kis részletet hozok nektek a könyvből.

A könyvet Smaragd Kiadónál szerezhető be.

Elena Honoria:

Lélekszilánok

Egy kis részlet a könyvből.

Párterápia

Kezdetek

Nagyon hideg van ezen a januári napon, fázósan húzom össze magamon télikabátomat. Egyre feszültebbé és idegesebbé válok, ahogy gyors léptekkel közeledek megbeszélésünk helyszínére. Még kávét sem mertem inni nehogy felpörögjek, nem szeretnék kellemetlen helyzetbe kerülni. Csengetek, közben csizmám sarkával idegesen kopogok a folyosó kövén. Amíg várakozom, minden fogadkozásom ellenére képtelen vagyok megálljt parancsolni emlékeimnek. Hiába határoztam el, hogy hűvös és tárgyilagos maradok, az elmúlt időszak eseményei megáradt folyóként öntik el a tudatomat.

Három hete a pokolban élek, alig eszem, alig alszom, vagy a sírás fojtogat, vagy olyan dühkitöréseim vannak, hogy még én is megijedek magamtól. Ilyenkor török, zúzok, csapkodok, közben ordítva mondom a magamét. Kezdem azt hinni, hogy megbolondultam. Nem volt ez mindig így, régen tökéletesen ura voltam önmagamnak, minden gond nélkül kezeltem az indulataimat.

Azonban néhány éve észrevettem, hogy kezdek egyre türelmetlenebbé és ingerlékenyebbé válni. Amit azelőtt higgadtan kezeltem, arra ma már dühösen vagy hisztérikusan reagálok. Az otthoni légkör is akkor kezdett megváltozni. Nem nagyon, de pont annyira, hogy belém fészkelje magát egy rossz érzés; valami nincs rendben a házasságommal.

Férjem mintha falat emelt volna kettőnk közé, bár lehet, hogy ez váltotta ki belőlem az első dühkitöréseket.

Folytatása a Smaragd Kiadó oldalán olvashatjátok.

A Smaragd Kiadó extra szuper akciót indított a részükre visszáruzott könyvekre.

A Smaragd Kiadó rendhagyó akciót hirdet, amelyben azok a könyvek vesznek részt, amiket a Libri visszaküldött a kiadónak. felé. Ezeket a kiadványokat 55%-os akciós áron lehet beszerezni a Smaragd Kiadó oldalán.

Az akció egészen szept. 27-ig érvényes. Íme azok a könyvek, amelyek 55% kedvezménnyel szerezhetőek be.

Vegyétek, vigyétek!

Smaragd Kiadó

Németh Balázs

Sötétben élsz

A történetek zöme életszerű eseményeket dolgoz fel. A közös pont a novellákban a félelem. Félelem a zárt ajtók mögött történő bántalmazástól, a természetfelettitől, a múltbéli tettek súlyától, az emlékektől. A történeteken keresztül az író elkalauzolja az olvasót egy-egy olyan szituációba, ahol a szereplőknek le kell győzniük a saját félelmüket, bűntudatukat, a szerelem beteljesülésének érdekében felidézni és elmesélni rég eltemetett emlékeit. Megjelenik a családon belüli erőszak, ősi legendák egy elátkozott barlangról, egy fehér ruhás nő szelleme. Vajon van – e kiút a barlang mélyéről? Vajon ébren tud- e maradni az ember, ha egy kísértet erre kéri? A kérdésekre a választ a könyv rejti.

Tánczos Tamás

A mérleg nyelve

Négy kiközösített gyerek, akik barátra lelnek egymásban. Fred, Doug, Brian és Robbie. Kitaszítottak, mert mások és mást szeretnek, mint az átlag. Fred, amiért szeret olvasni, Doug, mert dagi, Brian, aki a táncokért rajong és Robbie, akinek tanár az anyukája. Az iskolában eltöltött napjaik többnyire a túlélésről szólnak. Kénytelenek elviselni Rob Brown terrorizálását. Egészen addig, amíg Aleister Crowley, a híres okkultista egyik személyes tárgya a kezükbe kerül, ami lehetőséget nyújt számukra, hogy bosszút álljanak. Azonban ez olyan következményekkel jár, ami nem csak a fiúk barátságát teszi próbára, hanem Salem városát is megrendíti. Egy biztos: a történet végére már senki nem lesz ugyanaz, mint az elején.

Csapó Ádám

Hotel California

Ez egy ponyva…
Mi történik, ha minden, ami eddig keretet adott az életnek, megszűnik, és csak az erő számít? Hogyan lehet túlélni ott, ahol az erősebb bármit megtehet? Dikéd Erik mindent elveszített, életének a bosszú ad értelmet. A magányos bosszúálló, bár nem akarta, szép lassan legendává válik. A regény komoly társadalmi, morális, etikai kérdéseket vet fel, lebilincselő stílusban, nem nélkülözve a humort sem. Zseniálisan építi be a zene, az irodalom és a filmművészet egyes elemeit a történetbe, mindig többet adva az olvasónak, mint amit várna.

Császi Zsüliet

Zeusz titka

A menekülő főszereplő, hogy kitöltse az amnéziája miatt benne lévő üres teret, álnéven munkát vállal egy színdarab statisztájaként. Nem is sejti, hogy a Theatrum sokkal több, mint rejtőzködésének egy állomása.
Idővel minden szál itt ér össze, amit ő még nem képes átlátni, és törekvését a múlt felidézésére régi szerelmének felbukkanása még jobban összekuszálja.
Amikor már úgy érzi, sikerülhet megtalálnia régi önmagát, és zaklatott menekülését egy időre elfelejteni, rátalálnak. De nem azok, akikre számított. Elárulták!
A fiatal orvosnőnek, aki korszakalkotó tudományos áttörést ért el a gyógyításban, egyszerre kell megküzdenie elfeledett múltjának megtalálásával és a számára ismeretlen üldözőkkel. Régi szerelmével való sorsszerű találkozása reménnyel tölti el, mégis döntenie kell:
Kiben bízhat? Kire számíthat?

Gutási Gábor A nyaralás

(Gabi-Csabi kalandjai 1.)

„Gabi ​és Csabi története egy kedves családi mese, ami a szülőknek legalább annyit ad, mint a gyerekeknek. Olvasás közben a gyerekek egy izgalmas nyaralás történetét ismerhetik meg, míg a szülőknek visszaidézi a gyerekkori élményeket. A karakterek végtelenül aranyosak és szimpatikusak, a történet izgalmas, a hangulat családias, vagyis egy olyan könyv, ami nem maradhat ki nyáron a táskából a nyaralás alatt, de a könyves polcról se.” – Kőszegi-Arbeiter Anita, meseíró

Zsiros-Petróczki Kitti

Elképzelt terápia

Kevin élete jelentős fordulatot vesz, amikor egyik éjszaka belecsöppen egy terápiás foglalkozásba, ahol a terapeuta az életéről kezdi el faggatni. Ahogy senki más, ő sem gondolja, hogy ez tényleg jelent valamit, vagy hogy egyáltalán foglalkoznia kellene vele, ám a terápiás ülés a következő éjszakákon folytatódik. Így idővel kénytelen elfogadni a helyzetet.

Azonban a terápiás ülések alkalmával olyan kérdésekkel szembesül, amelyekre nem akar válaszolni, vagy nem akar foglalkozni vele. Végül ahelyett, hogy elmenekülne tudattalanja elől, nyomozni kezd. Rövid időn belül érdekes dolgokat talál mind az interneten, mind a könyvekben, és a megszerzett információk birtokában egyre felkészültebben vesz részt az álmában zajló terápián.

Ennek ellenére nem veszi komolyan, hogy az álom során elhangzó információk alapján az életében gyökeres változások állhatnának be, pedig az első pillanattól kezdve más irányt vesz az élete.

Sok embernek okoz gondot, hogy miként is tudna adott élethelyzetéből – amit börtönként él meg – szabadulni. Ritkán fordul elő, hogy a közvetlen környezet megoldást tudjon nyújtani, esetleg legyen olyan személy, aki segítségére lehet. A regény főszereplőjének szerencséje van, hogy megleli segítőjét, aki felnyitja szemét és ezáltal feltárul előtte az a bizonyos „Út”.

„Magadban kételkedhetsz; amit csinálsz, abban nem.” – Jakab Anita

Koleszár - Dávid Krisztián

Gondolatok A Maradékának

Könyvem akkor alkalmas,
Ha már neveket keresel, nem javakat.
Alkoss, Szeress, Hass!
Ki olvasva látja a megnyugvást,
Hogy bár minden szót és ecsetvonást
Elkészíteni fájt,
Azokért tettem ki lát.
Nem azokért kit Szívem bezárt,
Mert bár ti vagytok kik egyedül
Rójátok a Tavakat,
Érzéssel mozdítotok ki vizeket, halakat.
Ki az útján rossztól el nem akad,
Mert még először Szívével támaszt,
Majd nyit meg Egeket, Falakat.
Nem is kellet több, mint akarat,
Hogy leírjam nektek
A Szeretet Szavakat!

S. A. Locryn

Edinburgh kék fényei

Pokolian ​indul a nap, Davist ultimátum elé állítják. Már az ötödik mentőtisztet akarják a nyakába sózni. Neki, a veterán, Afganisztánt megjárt orvosnak! Méghogy ő kiállhatatlan?! Csak annyit akar, hogy mindenki hagyja békén.

Dennis sem vágyik ennél többre, mégis társak lesznek. Amikor beosztják Davis mellé, megfogadja, hogy nem hagyja magát még egyszer megfutamítani, hiszen eleget tűrt egész eddigi életében.

Rázósan indulnak a közös napok. Dennisnek nem csak a melóba kell visszaszoknia, de társa értelmezhetetlen viselkedését is kezelnie kell.

Sokáig azt hiszik, hogy ennél rosszabb nem is történhetett volna velük, de a végeláthatatlan műszakok és riasztások alatt egyre jobban megismerik egymást, rájönnek mi volt az, ami eddig hiányzott az életükből. Hogy ezt megtalálják, nem pusztán a környezetükkel, hanem saját érzéseikkel is meg kell küzdeniük.

Sejtelmük sincs, hogy eddigi megpróbáltatásaik pusztán bemelegítésül szolgáltak ahhoz, ami rájuk vár. Vajon képesek lesznek közös nevezőre jutni, vagy elkerülhetetlen, hogy Davis elveszítse a munkáját?

Petróczki Kitti

Alfonz ikerlángja

"Hadd égjen porig minden…”
Tizenhárom évesen traktoron dolgozni, szántó melletti fán akasztott embert találni és amerikai útról álmodozni. Alfonz élete egy külső szemlélő naplószerű leírásán keresztül bontakozik ki előttünk. Motorok, zene és nők.
A valóságon alapuló könyvben végigkísérhetjük Alfonz útját, ahogyan a sok nehézségen túljutva megtalálja az igaz szerelmet, eljut a megértésig, és élete addigi minden mozaikdarabja a helyére kerül.

Aurora P.Hill

Csillagösvényen

(Serbeniai Krónikák 1.)

Te mit tennél, ha az életed egyetlen másodperc alatt gyökeres fordulatot venne? Elfogadnád, hogy fontosabb vagy, mint azt valaha hitted? Elbírnád az erőt, ami téged választott?

Jóra használnád?

Az árva Gabrielát sosem hordta tenyerén az élet, ráadásul akaratán kívül csillagok közötti viszályba keveredik. Hiába tiltakozik ellene, minden jel arra mutat, hogy fontos szereplője lett egy addig elhallgatott történetnek.

Egy, a semmiből felbukkanó fiú kérdés nélkül a segítségére siet, és Gabriela a sok furcsa élmény ellenére érzi, hogy követnie kell megmentőjét. Nincs más választása, mert életben akar maradni, és mert rájön, hogy mindennek oka van, ami vele történik. Ahogy egyre több kérdésre választ kap, tudja, eljött az idő valami visszafordíthatatlant cselekedni…

Minden út az első lépéssel kezdődik, minden új sors egy döntéssel.

Te rálépnél az ösvényre?

Aurora P.Hill

Adelin és Ettran

(Serbeniai Krónikák 2.)

Gabriela és Aslios a legnagyobb káosz közepette elhagyják Moravát. Álnevek mögé bújva felkeresik Serbenia csillagtestvéreit, hogy a fiú királyi örökségét kihasználva támogatást kérjenek tőlük a trón visszaszerzésére.

A tervbe azonban már az elején hiba csúszik, és az ellenség a nyomukban jár.

Asliost megkísérti a múltja, ám eltökélten halad előre, hogy a sorsát betölthesse. Gabriela a víz kiválasztottjaként szembesül ereje határtalanságával, és törekszik rá, hogy a fiú tökéletes útitársa legyen. Erejüket gondosan titkolva észrevétlenül felnőnek egymáshoz, és többször bizonyságot tesznek róla, hogy bíznak a másikban.

Eközben feltárul előttük az univerzum, amiben Serbenia csupán egy a sok csillag közül.

Vajon a fiút kísértő, rejtélyes álmok a jó irányba vezetik őket? Kitartanak egymás mellett a végsőkig, vagy utat engednek lassan fellobbanó érzelmeiknek, és képtelenek lesznek a célra koncentrálni?

Az ösvény egyre kanyargósabb, és csak a bátrak követik tovább.

Aurora P.Hill

Gyöngyös Korona

(Serbeniai Krónikák 3.)

Serbenia ​új korszakba lép.

Aslios visszafoglalta az őt megillető trónt, és készen áll, hogy egy fényesebb jövő felé vezesse a népét. A koronával járó felelősség súlya hatalmas terhet jelent számára, emellett trónra lépését sokan nem nézik jó szemmel.

Breduba és Aser Mor alantas szövetséget kötnek, majd együtt indulnak Serbenia megszerzésére. Seregeik útját erőszak, vér és halál kíséri.

Gabriela mindenben támogatja Asliost, viszont a fiú iránt táplált gyöngéd érzelmei összezavarják. Megpróbál a háttérben maradni, ám egyre több bizonyítékot kap afelől, hogy az ifjú uralkodó is hasonlóan érez iránta. Boldogságuk útjába azonban akadályok gördülnek, és Gabriela már egyáltalán nem biztos benne, hogy ő lehet a megfelelő társa Asliosnak. Szabad szeretniük egymást, vagy ezzel a pusztulásba taszítják Serbeniát?

A sors megadja a választ. Többször közbeszól, majd egy végzetes hiba miatt úgy tűnik, hogy a fiatalok reménye az életre örökké szertefoszlik.

Az ösvény napról napra veszélyesebb, de visszafordulni már lehetetlen.

Gombos László

Hidegháború és még 30 év

A szerző őszintén, néhol szenvedélyesen, de tényszerűen igyekszik elénk tárni a Hidegháború korszakát és az azt követő 30 évet. Egyéni látásmódja új megvilágításba helyezi ezt a történelmi korszakot. Bemutatja azokat a politikai és hatalmi játszmákat, amelyek korunk történelmét és emberek millióinak sorsát alakítják, amely segít megérteni a jelenkor gyors változásait, háborúit és a társadalmi törekvéseket.

A könyv nem csak azoknak készült, akik szeretik a történelmet, hanem mindenkinek, ezért a szerzője igyekezett úgy fogalmazni, hogy minden érdeklődő számára érthető legyen.

Smaragd Kiadó