A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Sarah Robbie. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Sarah Robbie. Összes bejegyzés megjelenítése

2023. július 22., szombat

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Sarah Robbie - ("A nagymamám olvasta a megjelent könyveket, mindig rágja a fülem, mikor adom neki oda a következőt.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem a Sarah Robbie írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek Phaedra Colt sorozata jelent meg, melynek Repugno és Immortalis a címe. Underground Kiadó oldalán lehet megrendelni illetve Phaedra Colt webshopján is. Íme, az interjú, fogadjátok szeretettel!


Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Egy macskaimádó, balkezes író vagyok Borsodból. Tíz éves korom óta írok. Eleinte szellemekről szóltak a történeteim, a vámpírok csak később váltak központi figurákká, valószínűleg a Buffy, a vámpírvadásznak és az Odaátnak köszönhetően. Ha olvasásra kerül a sor viszont nem horror regényeket veszek a kezembe, hanem krimiket. Két abszolút kedvencem van, Lőrincz L. László és Jo Nesbø.

Phaedra Colt sorozat könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Mivel képzeletbeli városban, kitalált szereplőkkel játszódik, komoly kutatómunkát nem igényelt, a fantáziám megoldotta a nagyját. Persze azért fegyver-és autótípusokról, harcművészeti sportokról kellett infókat keresnem, de az nem volt vészes.

Tizennyolc évesen kezdtem el írni a Repugnót. A sorozat 6. kötete jelen pillanatban folyamatban van. Eddig csak az első két kötet, a Repugno és az Immortalis jelentek meg, a harmadik kötet remélem még idén publikálásra kerül, utána pedig sorban a többi. 


Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

A Phaedra Colt sorozat teljes mértékben a fantáziám szülötte. Kivéve, ha kiderülne, hogy léteznek vámpírok és más természetfeletti lények. Akkor eléggé valóságos lenne! 

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Tíz éves koromban kezdődött. A tesiöltözőben óra előtt az osztálytársnőimmel találtunk egy papírfecnit, rajta valami rejtélyes szöveggel, és próbáltuk kitalálni, ki írta és mit jelenthet. Elszabadult a fantáziánk, utána már mindenben nyomokat és jeleket láttunk, amik igazolták, hogy szellemek vannak a suliban. Én meg elkezdtem erről írni. Mi lettünk a történet főszereplői, az iskola bentlakásos iskolává vált, és jöttek a szellemek, akikkel felvettük a harcot… 

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Abszolút! Van most egy irodalmi pályázat, arra írtam egy romantikus thrillert. Teljesen más, mint a Phaedra Colt sorozat. Létező városban (Észak-Karolinában, Asheville-ben) játszódik például, és a főszereplő bűnügyi nyomozó. Na ehhez kellett kutatómunka! Még az asheville-i rendőrségnek is írtam egy e-mailt, hogy segítsenek. Hihetetlen, de 24 órán belül válaszoltak és nagyon segítőkészek voltak.

Szokatlan, de szórakoztató volt más zsánerben írni, szóval lehet lesz még ennek folytatása.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Olyan nincs. Sosem érzem őket befejezettnek. Életem végéig tudnám őket újra és újra olvasni, és akkor is mindig találnék bennük valamit, amin módosítanék. Abban a Repugnóban, amit tizennyolc évesen írtam, és abban, amit végül tavaly kiadtam, szerintem nem maradt sor, amit ne írtam volna át az évek alatt. Ha most újraolvasnám, biztos megint belenyúlnék. Ez kicsit frusztráló, de még tanulom, hogy kell elengedni a „gyerekem” kezét.


Nem gondolkodtál még írói álnéven?

A Sarah Robbie az írói álnevem. A két kedvenc színésznőm, Sarah Michelle Gellar és Margot Robbie neveiből jött létre. A hétköznapokban egyébként a Petrára hallgatok. 

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Sose volt tervben, hogy miről akarok írni. Csak írtam, és mivel két évtizedig csak magamnak, bele se gondoltam, hova kategorizálnám be a Phaedra Coltot. Ez az erotikus fantasy-horror irány csak úgy kialakult magától.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Őszintén? Félelmetes. Húsz évig azért írtam, mert jól esett. Nekem az írás olyan, mint a légzés. Nem tudom elképzelni nélküle az életem. De mindezt megmutatni másoknak? Idegeneknek? Akik lehet ízekre szedik és kritizálják azt, ami nekem olyan fontos? Ez ijesztő és kockázatos, és a második kötet megjelenésével sem lett könnyebb. Na majd hátha a harmadikkal!

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Impulzív. Telítődök az ötletekkel, a fejemben élő jelenetek kikívánkoznak, így amikor leülök írni, mintha csak egy csapot nyitnának meg, úgy ömlenek belőlem a szavak. Muszáj vagyok kiírni magamból a gondolataimat, és ebben semmi tervszerű sincs.


A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Sok kedvenc jelenetem van, de ha le kéne szűkítenem a kört: minden, amiben Blaise benne van. Ő a kedvencem.

A szexjelenetek írásával néha meggyűlik a bajom. Nehéz úgy írni róla, pláne ha részletesen szemléltetjük, hogy ízléses legyen. Remélem, ez azért sikerül.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Nincs ilyen. Még sose voltam alkotói válságban, a fejem mindig tele van történetekkel.

Bármi be tudja indítani a fantáziám (lásd gyerekként egy ártatlan papírfecni). A pályázatra készülő regényhez például onnan jött az ötlet, hogy Miskolcról tartottam Pestre az autópályán, és halálfélelmem lett. Beleéltem magam abba, hogy karambolozok, és ez a képzelgés odáig fajult, hogy egy komplett regény született belőle.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Volt egy barátnőm, aki sajnos már nem az életem része (neki ajánlottam a Repugnót). Ő elolvasta mindig mindegyik PC könyvet mindegyik átírás után, még az angolt is. Az ő véleménye nagyon számított. Őt egyelőre nem helyettesíti senki, szerintem nem is fogja.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Mivel gyerekkorom óta írok, olyan természetes ez nekik, mint hogy éjfél előtt nem fekszem le aludni, vagy hogy nem eszem meg a pacalt.

A nagymamám olvasta a megjelent könyveket, mindig rágja a fülem, mikor adom neki oda a következőt. A megjelenést illetően büszkék voltak, anyukám pedig az első kötet borítóját nagyba kinyomtatta, bekeretezte, és kirakta otthon a falra.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Remélem, a Phaedra Colt harmadik kötete, az Atramentum, meg fog jelenni idén Karácsonykor.