Kérem, meséljen magáról, mit lehet tudni?
Gyerekkoromtól kezdve nagy szenvedélyem az olvasás – számomra ez nemcsak szórakozás, hanem egyfajta kaland is. Mellesleg jogász és politológus végzettséggel rendelkezem, körülbelül harminc éve veszek részt a jogi felsőoktatásban és az ügyvédi hivatást is aktívan gyakorlom.
Történeteiben mennyire van jelen fantázia és valóság?
A regények történetei alapvetően fiktívek, a szereplők sem valódi személyek. Ugyanakkor a cselekmények során olyan élethelyzeteket, karaktervonásokat jelenítek meg, amelyeket a való életből merítek – így könnyen lehet, hogy az olvasó is ráismer egy-egy ismerős típusra. A valóság és a fantázia tehát kéz a kézben járnak nálam – csak néha az egyik kicsit hangosabban nevet.
Mikor kezdett el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?
Már régóta foglalkoztatott a gondolat, hogy egyszer majd nemcsak jogi szakkönyveket és tanulmányokat írok. Miután megszereztem a Magyar Tudományos Akadémia doktora címet, úgy éreztem, hogy ideje lenne egy kis kikapcsolódásként valami teljesen mással is foglalkozni. Így született meg az első regény gondolata – és azóta teljesen beszippantott az írás világa. Esténként, munka után, kellemes kikapcsolódásként élem át az alkotást, ráadásul kifejezetten élvezem is.
Milyen érzés, amikor kész a kézirata?
A kézirat átnézése egyszerre felemelő és nyugtalanító, de elsősorban izgalmas. Egyrészt jó érzés, hogy valami elkészült, másrészt ott motoszkál bennem a kérdés: „Vajon működik? Tetszeni fog az olvasóknak? Átjön a humor, a mondanivaló, amit belecsempésztem?” Ezért izgatottan várom a reakciókat, a visszajelzéseket.
Mindig is ebben a zsánerben szerettet volna írni?
Határozottan igen. Számomra az írás célja az, hogy az olvasót szórakoztassa – és ha lehet, egy kicsit el is gondolkodtassa. Nagy példaképeim közé tartozik többek között például P. G. Wodehouse, Rejtő Jenő és Heltai Jenő – tőlük tanultam meg, hogy a humor mögött komoly tartalom is húzódhat.
Limcsi ügyvédsztori kétrészes, hány részesre tervezi?
Azt hiszem, ezt még a jól informált Sanyi sem tudná pontosan megmondani... Terveim szerint lesz folytatás, és remélhetőleg több is. Az biztos, hogy még jó pár történet kavarog a fejemben, amit türelmetlenül vár a laptopom klaviatúrája.
Milyen érzés volt, amikor a megjelent mindkét kötet?
Álomszerű. Amikor először vettem kézbe mindkét könyvet, őszintén meglepődtem – leginkább azon, hogy ezt tényleg én írtam? A Tankó Anita tervezte borító már messziről jelzi, hogy nem komor bírósági jegyzőkönyvekről van szó, hanem valami sokkal könnyedebbről. És amikor beleolvastam, hirtelen újból benne éreztem magamat a főhős ügyvédek kalamajkájában és eszembe jutottak az alkotás pillanatai. Vagy valami ilyesmi...
Mennyire volt nehéz ön számára az írást és az ügyvédi munkát összeegyeztetni?
Nem jelent gondot, mivel az írás számomra nem kötelező penzum, hanem öröm. Csak akkor írok, amikor ihletet érzek, így inkább feltölt, mint kifáraszt. Különben is: az ügyvédkedés néha olyan szürreális élmény, hogy ihletnek sem utolsó… És ezt igyekeztem a regényekben is visszaadni.
Tervezett és tudatos folyamat számára az
írás vagy impulzív?
Mindkettő. A vázlat, az alapötlet előre adott, de az egyes jelenetek, karakterek gyakran szinte maguktól alakulnak ki. Néha még engem is meglepnek.
A kötetekben vannak kedvenc jelenetei? Vagy volt olyan, amit nehezen tudott megírni?
A kedvenceim általában azok a jelenetek, amelyekben a szereplők emberi
gyarlósága vicces vagy megható módon jelenik meg. Olykor eltúlozva, máskor
finoman odaszúrva. Néha egy-egy hasonlat annyira adja magát, hogy már írás
közben is mosolygok.
Hogyan születik meg egy-egy történet? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúl?
Leginkább az életből – ügyvédként és oktatóként sokféle emberrel, helyzettel találkozom. Ezeket persze „feldúsítom” egy kis iróniával, humorral, hogy végül megszülessen a regények sajátos világa. Görbe tükröt tartok az ügyvédi hivatásnak és az ügyfelek gondolkodásmódjának – néha egy kis szatirikus szűrőn keresztül.
Kik láthatják először a kéziratot? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?
Két ember véleményére különösen adok: Nádasi Krisz íróéra, aki szakmai szemmel nézi át, illetve a feleségemére, aki kiváló „első olvasó”. Mindkettejük észrevételei nagyon sokat segítenek abban, hogy végül azt nyújtsam, amit szeretnék.
Mit üzen az olvasóinak, várható az idén folytatása a Limcsi
ügyvédsztorinak?
Igen, dolgozom a harmadik részen! Ha minden jól alakul, az ősz folyamán meg is jelenik. Remélem, hogy az olvasók legalább annyira élvezik majd, mint én az írását.
