Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?
Szia! Nagyon
köszönöm a lehetőséget, rettenetesen örülök! Akik ismernek, tudják, hogy
ilyenkor mindig mennyire zavarban vagyok. Nézd el nekem, ha összehordok egy
csomó zagyvaságot.
Ronnie W. A. néven írok, alkotok, polgárpukkasztok, szerkesztek. Egy regényem jelent meg eddig a Delta Vision Kiadó gondozásában. A róka vére egy igencsak erotikus urban fantasy. Van benne krimi, szerelem, szex, azték istenek. Páran a Muselière kapcsán ismernek. Ez egy alkotói csoport tele nagyszerű írókkal. Tavaly decemberben jelent meg a Csillagtalan című romantikus antológiánk a Book Dreams Kiadónál. És ismerős lehetek a BD Kiadó egyik szerkesztőjeként is.
A róka vére c. könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig
tartott az írás folyamata?
Rengeteg kutatómunkát igényelt. Ennek kapcsán sok emberrel ismerkedtem meg az interneten. Ki kell emelnem egy kedves mexikói párt, egy New York-i exrendőrt és egy magyar antropológust. Mindegyikük segített, hogy egy-egy jelenet jobb legyen. Rengeteg könyvet olvastam az azték kultúráról, történelemről. Magyar nyelven nem igazán bő a választék, és azt sem mondhatom, hogy annyira népszerűek lennének az aztékok, mint az egyiptomiak. Mindezek után csak remélni merem, hiteles és értelmes a mitológiai hátter. Maga a regény megírása nem tartott sokáig, ha jól emlékszem kettő vagy három hónap alatt elkészültem a kézirattal.
Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?
Minden történetem a fantázia szüleménye. Mindannyiunk érdekében remélem, egy obszidánkőben sem laknak leharcolt, ősi istenek. Szeretem felszínre hozni az emberi sötétséget, azt az oldalt, amit igyekszünk elnyomni, de sok esetben ihlet meg a természet, az állatok, az ösztönösségük, a vadságuk. Szeretem ezeket keverni.
Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?
Az első novellámat tizenegy évesen írtam, pár év múlva a Héttorony Irodalmi Magazin oldalára publikáltam a lélek-novelláimat. Ezzel egyidőben fedeztem fel a Merengőt. Pár Harry Potter fanfiction után nagyobb fába vágtam a fejszém, ekkor született meg A róka vére alapja, ebben még csak a romantika volt hangsúlyos, illetve akkoriban még nem érdekeltek az ősi istenek.
Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?
A sci-fin, a high fantasyn és a történelmin kívül minden vonz. Leginkább a misztikus, erotikus vagy a pszichológiai témák érdekelnek, és ezeket szeretem keverni is. A napokban megfordult a fejemben, hogy kipróbálom magam egyszerű romantikusban, erotikus vonal és szörnyek nélkül. Nekem ez a kihívás. Majd meglátjuk, mi lesz a Momster munkacímű doksi sorsa. Azt hiszem, elég árulkodó a címe.
Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?
Nem éreztem soha kitörő örömet. Ezzel még nincs vége a munkának, éppen ellenkezőleg, a neheze utána jön, és úgy gondolom, egy hosszan elnyúló szerkesztési szakasz után sokkal nagyobb a megkönnyebbüléssel vegyes öröm.
Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?
Ronnie Wen Anne. Ennek a rövidítése az írói nevem. Nem nyerte el mindenki tetszését a rövidítés, de én kitartottam mellette. Az igazi nevem Anikó, és a családom egy ideig a stílusom miatt Wednesdaynek hívott. Gondolom, mindenkinek ismerős Wednesday Addams. A külsőm mindig erősen hasonlított rá. Ebből jött a Wen. A moly.hu felületén így találtok meg. A Ronnie a férjem ötlete volt. Ma már fura lenne, ha nem ezen a néven írnék.
Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?
Nem az író választja
a zsánert, hanem a zsáner az írót.
Amikor leültem írni, nem úgy álltam neki, hogy ebből ez és ez lesz. Volt egy erősen nagyvonalakban felvázolt tervem, de soha nem tűpontos. Ha tervezném a szálakat, a zsánert, bármit, nem adtam volna ki semmit még. Én valahogy nem úgy működöm.
Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?
Tervezett és tudatos folyamat számodra az
írás vagy impulzív?
Impulzív. Érzésből, teljesen ösztönből írok, néha lecsukott szemmel, zenét hallgatva, és nem figyelem a szöveget a monitoron, vissza sem szoktam olvasni egészen a végéig, hogy ne zavarjon össze. Írás közben lesz kerek a történet, születnek meg a sorsok. Én inkább az a fajta vagyok, aki utólag szed szét mindent, hogy újraépítse, hogy tuti jó legyen.
A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?
Van egy jelenet A
róka vérében, ami nagyvonalakban pont úgy történt, mint nagyon régen a
valóságban. Nagy kedvencem Rita és Lee beszélgetése éjszaka a hóesésben, miközben
ülnek a kocsi motorháztetején. Bármikor olvastam, éreztem azt a békét, ami
köztük van.
Nehezen a durva, erőszakos jeleneteket tudom megírni. Mert nem az a szándékom, hogy csak leírjam, hanem hogy úgy írjam meg, érződjön. Ilyenkor felkészülök, beleélem magam. Előkeresek egy hasonló vagy azonos emléket, az akkori érzéseimet és leporolgatom. Érzelmileg ez megterhelő.
Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?
Minden inspirál. Nyitott szemmel járok, mindent megfogdosok, megkóstolok, és ha kell, ezernyi kérdést felteszek. Néha csak élvezem a pillanatot és feltöltekezem pár madárfüttyel, a vízcsobogás hangjával vagy egy kacagással. Ezernyi történet születik a fejemben, csak idő kéne a megvalósításához.
Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?
Nem vagyok az a fajta, aki azonnal mutogatja az írásait, és hagy beleszóljon bárki... olyan nem gyakran van. Van olyan novellám, ami úgy jelent meg, hogy nem látta előtte senki. Pálffy Gergő szerkesztő és Estell Ivy véleménye nagyon számít nálam. A Rókát Nemes István szerkesztette, az ő véleményétől mindig tartok, mert nem az a fajta ember, aki simogatja a fejem és megnyugtat, hanem nyers és őszinte, de igazából a közös munkát ez vitte a legjobban előre, és ebből is tanultam a legtöbbet. Remélem, lesz még alkalmam vele dolgozni.
A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?
Ma már nem okoz problémát felvállalni az írásaimat, de az elején cikinek gondoltam, hogy erotikus jelenetek vannak a novelláimban vagy a regényemben, aztán külön cikiszintet képviselt, hogy ezek az erotikus jelenetek még perverzek is. Az emberek furán néznek, különösen a rokonok. És jönnek a kérdések, Rólam, kit mintáztál...?, és Nem azért de, tényleg ráizgulok-e a rókákra (igen, van egy apró zoofil jelenet is benne), vagy valaha is érdekelt-e ténylegesen bármilyen rokonom szexuálisan? Nem és nem :D Nem a saját életem írom bele, még csak nem is a saját vágyálmaimat, hanem az emberekben lakó kíváncsiságot és az elnyomott sötét oldalukat veszem alapul, majd csavarom megfelelőre. De a családtagok, mint olvasók, mindezt sosem fogják megérteni. A szemük azt vadássza, hol vonhatnak párhuzamot az életemmel. Anyu például feladta a Róka olvasását még az elején. Nem hibáztatom érte, mert a főszereplőm erősen vonzódik a nevelőapjához. De úgy tűnik, a család mindezek ellenére büszke rám. Még a fiaim is. Ők hála az égnek, még sok évig nem olvashatják el.
Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?
A róka vére előzménykötetén dolgozunk Estell Ivyval. Már többen megfenyegettek, hogy jöhetne a folytatás. Nekik üzenem, hogy A zöld hold idén semmiképpen nem jelenik meg. A sorsa még teljesen kérdéses. A kiadó dönt majd arról, hogy megfelel-e nekik, megéri-e szerkeszteni, megjelentetni. Ha eljutunk a szerkesztésig, akkor is idő, amíg eljön a megjelenés ideje. Jövőre biztosan érkezik egy új Muselière kötet, és azt hiszem, Momster is elszabadul. Talán még idén.