Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?
Debrecenben születtem és nőttem
fel. A jogi egyetem miatt költöztem Budapestre, ahol azóta is élek. Volt
szerencsém néhány hónapot eltölteni Angliában, ahova azóta is gyakran
visszajárok.
Mindig is szerettem képezni magam, így munka mellett médiajogi szakjogász lettem, angolul és spanyolul tanulok, és a Magyar Íróképző képzéseire járok.
Szabadidőmben legszívesebben írni, olvasni és utazni szeretek, a tenger megszállottja
vagyok. Tizenhárom éves korom óta cukorbeteg vagyok, ami fontos része az
életemnek.
A könyv nem igényelt annyi kutatómunkát, mint egy történelmi regény, de igyekeztem odafigyelni arra, hogy ne legyen benne hiba. Az írás folyamata önmagában viszonylag rövid volt, mindössze négy hét alatt elkészült. Az utómunka (különösen a szerkesztés) ellenben hónapokat vett igénybe, de nagyon élveztem, szerencsére remek szakemberekkel volt lehetőségem együtt dolgozni. Az én kedvencem a szerkesztés és borítótervezés volt.
Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?
A történetem teljes egészében a fantázia szüleménye, viszont fontos számomra, hogy minél hitelesebb legyen, az olvasó úgy érezze, ez megtörténhet akár vele is. Sophie története azért különleges számomra, mert sok olyan dologgal kell megküzdenie, amivel nekem is, így habár a történet kitaláció, az érzései sokszor valóságosak.
Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?
Az írás 2021. májusban kezdődött. A Római ajánlat egyik napról a másikra indult, előtte egyáltalán nem foglalkoztam írással.
Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?
A kedvenc zsánereim a fantasy és a romantikus regények. Egyszer szívesen kipróbálnám magam fantasy-ben, de ez lehet csak álom marad.
Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?
A Római ajánlat kiáramlott belőlem, minden nap öt-nyolc órát írással töltöttem, így egészen az utolsó betűig nem is gondoltam bele, hogy ebből könyv lesz. Egyszerűen csak jól esett átlépni egy másik világba a karanténból. Amikor befejeztem és kinyomtatva kezembe fogtam, akkor tudatosult bennem, hogy ebből tényleg lehet valami. Szürreális volt, kicsit a mai napig az.
Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?
Sokáig gondolkoztam azon, hogy saját néven, vagy írói álnévvel publikáljak. Szerettem volna megőrizni a nevemet, és szerencsére ma már sokan olvasnak magyaroktól, hiszen elképesztően jól írnak (akár saját, akár álnevet használnak az írók.) Emellett indítottam egy szavazást is egy írói csoportban, ahol fölényesen nyert a saját nevem.
Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?
Korábban nem gondolkodtam írásban, de úgy érzem, ez a zsáner az, ahol igazán otthonosan mozgok.
Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?
A Libribe szaladtam be zárás előtt, azon a napon, amikor megjelent. Az érzést, amit akkor éreztem, amikor először kézbe vehettem, sosem fogom elfelejteni. Azóta is félek, hogy nehogy valaki felébresszen és kiderüljön, hogy csak álmodtam.
Tervezett és tudatos folyamat számodra az
írás vagy impulzív?
Impulzív. Amikor leültem írni, én magam se tudtam, miről fog szólni a következő fejezet, de ahogy az ujjaim a billentyűzetre csúsztak megjelent előttem Sophie, és olyan volt, mintha ő mesélne nekem. Azért írás közben sokat jegyzetelek magamnak egy füzetbe, nehogy a későbbiekben eltérjek attól, amit már leírtam, de nem szeretek tervezni, élvezem, hogy a karaktereim alkotják meg a történetüket.
A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?
A Római ajánlatban sok rész van, amit nagyon élveztem írni. A legkedvesebbek számomra Sophie és James, valamint Sophie és Aurora közös jelenetei. Vannak bizonyos dolgok, amik az elején nehezen mentek, de a szerkesztőm és néhány barátom segítségével ezekbe is beletanultam.
Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?
A Római ajánlat álmomban kezdődött. Hajnali kettőkor felébredtem, és a telefonomért nyúlva, félálomban bepötyögtem. Ezen nem is változtattam, úgy kezdődik a könyv, ahogy akkor elindult bennem a történet. Miután megírtam az első fejezetet, utána kezdtem el gondolkozni a többin. Sophie sokban hasonlít rám, míg Jameshez az ihletet az akkori kedvenc sorozatom (Peaky Blinders) főszereplője, Thomas Shelby karaktere adta.
Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?
A történetet írás közben egyedül unokatestvérem,Nóri olvashatta. Ő szólt, ha valami nem volt egyértelmű, és hihetetlen módon támogatott. A kész kéziratot a szüleim olvasták elsőként, emellett a legközelebbi barátnőim és a szerkesztőm.
A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?
A szüleim és a bátyám a teljes folyamatban támogattak. Nagyon büszkék rám, segítenek a nehezebb döntések meghozatalában, ott állnak a hátam mögött, történjen bármi. Velük beszélek meg mindent elsőként, ők a legnagyobb rajongóim.A családom mellett fontos megemlítenem a legközelebbi barátnőimet, akik lelkileg hatalmas támaszaim.
Mit üzensz az olvasóidnak, mi várhatómég tőledaz idén?
Először is szeretném megköszönni, hogy ennyien szeretik Sophie történetét. Köszönöm a rengeteg üzenetet, pozitív értékelést, csodaszép fotókat. Felfoghatatlan, hogy alig négy hónap után már újranyomásra volt szükségünk.
A másik üzenetem, pedig az, hogy érdemes figyelni a szerzői oldalam, ugyanis ősszel hatalmas meglepetéssel készülök.
A könyvet itt tudjátok beszerezni:
