~~~ Recenzió ~~~
Szeretném megköszönni az írónőnek Zsíros-Petróczki Kittinek, hogy elolvashattam Alfonz ikerlángja című könyvet. S elnézést kérek, hogy ennyire megvárattam. Naplóregényeket nem igazán szerettem olvasni, de Kittiét igen. Valós, életszerűen lettek megírva, hogy is mondják? Az élet vagy a sors tudd produkálni meglepetéseket?
Petróczki Kitti
Alfonz ikerlángja
Tartalom
"Hadd égjen porig minden…”
Tizenhárom évesen traktoron dolgozni, szántó melletti fán akasztott embert találni és amerikai útról álmodozni. Alfonz élete egy külső szemlélő naplószerű leírásán keresztül bontakozik ki előttünk. Motorok, zene és nők.
A valóságon alapuló könyvben végigkísérhetjük Alfonz útját, ahogyan a sok nehézségen túljutva megtalálja az igaz szerelmet, eljut a megértésig, és élete addigi minden mozaikdarabja a helyére kerül.
Tizenhárom évesen traktoron dolgozni, szántó melletti fán akasztott embert találni és amerikai útról álmodozni. Alfonz élete egy külső szemlélő naplószerű leírásán keresztül bontakozik ki előttünk. Motorok, zene és nők.
A valóságon alapuló könyvben végigkísérhetjük Alfonz útját, ahogyan a sok nehézségen túljutva megtalálja az igaz szerelmet, eljut a megértésig, és élete addigi minden mozaikdarabja a helyére kerül.
Véleményem
5/5
Először is, itt is elnézést kérek, hogy ennyire elhúztam. Sajnos vannak olyan helyzetek, amikor az adott könyv nem tudja megszólaltatni a lelkemet, hogy olvassam el. Ezért nem volt kezemben ilyen sokáig.
Pár hónapja aztán, kerülgettük egymást, szemezgettem vele, majd aztán egyszer csak Kitti érdeklődött, hogy elolvasom-e valamikor a könyvet. Akkor már tudtam, éreztem, ezt el kell olvasni. Aug.4-én kezdtem el és 7-én fejeztem be. Ez idő alatt, alig tudtam letenni.
Jó döntés volt várni ennyit. Mert, ha akkor rögtön olvasom el, lehet nem élveztem volna ennyire. Nem vettem volna észre, hogy mennyi közös vonás van köztünk Alfonzzal. Vannak történetek, amikor várni kell az olvasásra, amíg megszólítják az embert. Megint vannak, amik rögtön, szinte ordít, hogy olvasd el. Ez a történet váratott magára, habár Lujzit szerettem olvasni, valamiért Alfonzt nem tudtam rögtön elolvasni.
Könnyen olvasható, gyorsan haladó történet. Nem ragad le az ember egy-egy oldalnál, s cseppet sem volt unalmas. Szerettem az sms váltásokat, én is úgy szeretek kommunikálni. Ki lehet írásban fejezni azt, amit érzünk, gondolkodunk. Jobban eltudjuk magyarázni azt, mint beszélgetés alkalmával nem lehet, vagy nem tudunk.
Ahogy Alfonz, én is szeretem a zenét, véremben van a dobolás. Sokan nem tudják, de családom néhány tagja zenész. Van, aki harmonikás, trombitás vagy dobos. Mi családunk Nagyapám, Apám és bátyám is dobos. Én is próbálkoztam, nem vagyok ebben tehetséges. Szóval felhagytam vele.
Még egy közös vonást tudtam felfedezni Alfonzban. Vagyis inkább van egy mondat a könyvben, hogy nem csak tettekkel lehet bántalmazni egy embert, hanem szavakkal is. Sajnos én is megtapasztaltam ezt érzést, így megtudom érteni Alfonz egyes tetteit.
Habár tudtam mi lesz a történet vége, de végig kíváncsi voltam miféle döntéseket hoz Alfonz Lujzival kapcsolatban, távolság ellenére újra együtt lesznek? Boldog lesznek? Erősebb lesz az érzelmi kapcsolatuk egymás iránt? S még mennyi kérdésem van ehhez a történethez. Szeretem az olyan történeteket, ahol kérdésekkel bombázhatom magam, meg esetleg nektek is írhatok itt.
Ahogy olvastam eszembe jutott, hogy mi lenne, ha volna harmadik kötet. Lujzi és Alfonz története vagy valami. Kíváncsi lennék, hogy mi lehet velük, mi történt azóta.
Kiknek ajánlom ezt a könyvet? Akik szeretik a naplóregényt, életszerű, igaz történetet. Nyaralásra pont tökéletes. Viszont előbb ajánlom beszerezni Lujzi élete című könyvét. Együtt Alfonzzal érdemes elolvasni.
A könyvet itt tudjátok beszerezni:
