Szergej Tyimofejev
Replika
Szergej Tyimofejevet szeptember 28-án, szombaton 19 és 20 óra között Terék Anna költő, műfordító kérdezi a Három Hollóban.
A helyszínen a Replika című kötete megvásárolható, a program után Szergej Tyimofejev 21.30-tól 22 óráig dedikálja kötetét.
Szeptember 28-án 20:20-21:30-ig részt vesz a V4 Költészeti Esten.
https://www.facebook.com/
(Videoművészet, versfelolvasás).
Prae Kiadó, 2024
Fordította: Vass Annamária
Szerkesztette: Péczely Dóra
Borítóterv: Szabó Imola Julianna
A kötetről
A replika több jelentéssel is bír: elsősorban válasz, ami párbeszédet feltételez, a zenében egy dallam megismétlését, a képzőművészetben utánzatot vagy másolatot jelent. Szergej Tyimofejev verseskötetében a lírai beszéd folyamatos áramlásának vagyunk tanúi, amelyben a jelen pillanat egyszerre idézi fel a múltat, ami szervesen velünk él, és vetíti előre a jövőt, amely a változatlanság nyomasztó hatalmával dacol. A győzelmek, a kudarcok, az öröm és a fájdalom szorongató keverékében megelevenednek az elmúlt évtizedek és a jelenkor egymásra rakodó rétegei, a valóság fikcióvá, a fikció pedig valósággá válik. Csingacsguk, Vadölő és Robin Hood a legközelebbi könyvtárat keresi, gyermekien dörömböl egy rakéta-sorozatvető, a szerelem legpraktikusabb megvallása pedig egy jó hagymás gombaragu. Olykor ugyan elvesznek a körvonalak, máskor azonban le kell porolni a dolgokat, hogy megértsük, mi a helyük és értelmük a világban.
A ráismerés szavak és dolgok helyzetére Tyimofejev lírájának egyik legfontosabb tapasztalata, ami egyúttal a költészet szakadatlan próbatétele. Hiszen ahogy mondja, „minden egyes új kötet valójában csak egy replika, melyet újabb szerzők újabb megszólalásai követnek”.
A szerzőről
.png)
A szerző fotóját Maris Morkans készítette.
Szergej Tyimofejev (1970) Lettországban élő orosz költő, író, médiaművész. Az „Orbita” nevű ismert rigai csoport alapító tagjaként a különböző kreatív műfajok és médiumok, így például a szöveg, zene, videó vagy fotó közötti párbeszéd megteremtését tűzte ki célul. Rendszeres résztvevője nemzetközi költészeti fesztiváloknak, műveit mások mellett angol, német, olasz, svéd és ukrán nyelvre fordították. A Replika a harmadik, Lettországban megjelent verseskötete.
Versek a kötetből
Reggel az introvertáltak országában
A kutya kicsit megugatja
az elhaladó kerékpárost.
visszafogottan romlik az időjárás
és dől össze a pajta.
Az éjjeli baglyok kritikusan szemlélik
a reggel csodáit.
A nap nem emlékszik,
meddig is emelkedett tegnap,
és most nem tör olyan magasra.
A gyerekek mindenkinél előbb ébrednek,
olvasgatják a könyvüket,
hogy fel ne keltsék a felnőtteket.
A víz szolidan csordogál a csapból,
nem fröcsköl, és szinte azonnal el is tűnik a lefolyóban.
Alig-alig rezdül az örökzöldek árnya.
valaki vékony vajréteget ken egy szelet kenyérre.
A „Klasszika” rádióban interjút ad egy zongorista,
aki mindenre „igennel” vagy „nemmel” felel.
De nagyon pontosan játszik
apró, magabiztos szünetekkel.
Olajkitermelő nő
Térde kalácsából olaj fakad,
térdéből szivárog az olaj.
Jobb napokon meg lehet vele tölteni
egy félliteres üveget,
peremén, ha végigsiklatja a bőrén,
össze tudja gyűjteni az olajos cseppeket.
Mit lehet tenni ez ellen?
Az orvosok csak konzíliumokat tartanak,
szerencsére nem kürtölték szét a sajtóban.
A családja már hozzászokott,
hogy mindenhova fekete tapadós
cicanaciban mászkál, amiben speckó
térdbetétek szívják fel a keletkező cseppeket.
Az olaj nála a napi rutin része,
még az árfolyamot is követi,
úgy ingadozik, mint másnak a pulzusa szokott,
kissé heves, csapongó, élénk és kiszámíthatatlan. Mostanában
úgy érzi magát, mintha valóságos olajkitermelő ország lenne.
Egy állam, amely meg van győződve önnön jelentőségéről.
Nézzék csak, hogy kel át az utcán,
hogy nevetgél, hogy vásárolgat.
Hiába szabadul meg az olajtól
a fürdőszobában, újra meg újra lemosva a súlyos
fekete cseppeket. Neki kőolaja van
ebben az életben. Hát nektek mi jutott?
Előrejelzés
Én már tíz évvel ezelőtt megmondtam neked,
hogy ez örökké így lesz – ezek a fák, ezek a mezők,
ezek a kudarcok,
ezek a szolid, ingatag győzelmek,
ezek az út menti kávézók, ahol üres levegőt árulnak
és ezeréves zene megy,
ezek a napok, mikor a szülők először hozzák gyerekeiket
az iskolába,
a szorongás és öröm fájó keverékét élve át,
ezek az almák, ez a köd a völgyben reggelente,
ez a konzervborsó, ami az ország
legfőbb salátáját díszíti.
Te pedig bevásárlóközpontokról beszéltél, hogy majd innen
egészen a láthatárig,
fényes magazinok halmairól a küszöbön,
hatsávos végtelen autópályákról,
melyek egyenesen a tengerre visznek,
éjjelekről, melyek nappalba folynak át,
mint egyik kemény valuta a másikba.
És hol van mindez? Kérdezem én
a buszmegállóban,
melynek éke egy szerény hirdetés
arról, hogy eltűnt két feketeszín tacskó lánykutya.
Tegnapelőtt
nyomtathatták.
Megrendelhető a kiadó webáruházában:
