Orosz Krisztián: Sodródás (Sodródó lelkek trilógia 1.) - ("Orosz Krisztián tagadhatatlanul tehetséges. Ha ezt, vonalat, irányt tovább viszi sok maradandó alkotás kerül ki a kezéből.

 ~~~ Recenzió ~~~

Szeretném megköszönni Orosz Krisztián írónak, hogy elolvashattam a Sodródás (Sodródó lelkek trilógia 1.) című könyvét. Tudom, elég rendesen lemaradtam vele az olvasással, de meg volt rá az okom. Bővebben a lent véleménynél olvasható.

Orosz Krisztián

Sodródás

(Sodródó lelkek trilógia 1.)

Tartalom

Lehetséges-e ​egy elveszített múltat, vagy egy sohasem létezett jövőt visszakapni a lehetőségekkel teli jelenben? Vajon a halál és az élet határai elmosódhatnak-e a modern technológia segítségével? Mit találunk az űrben a látóhatáron túl? Vajon képesek lehetünk-e a szeszélyes univerzum szabályai szerint játszani? Képesek vagyunk-e megváltozni, vagy pontosan ugyanazok maradunk, akik mindig is voltunk?

Négy főszereplő, négy egyedi életút, amelyek mégiscsak szoros összefüggésekkel keresztezik egymást. Az űr sötét mélységeiben a megválaszolandó kérdésekre keresik a megnyugvást jelentő válaszokat, de vajon akkor is szeretnék-e tudni őket, ha a megoldás keserédes és fakó árnyalatban tetszeleg?

Egy igencsak egyedi útra invitállak téged, kedves olvasó, amiben a kozmosz végtelensége, a múlt lélekölő tragédiái és a megtépázott, szívbe maró, múlhatatlan szerelem egyedisége mind-mind megjelenik, tökéletes harmóniát alkotva. A sodródás téged is vár. Feni rád a fogát, hogy megkaparintson a lelked húrjainál fogva. Ki tudja hol kötsz ki végül, ha engedsz hívó szavának…

„Csupán az a tragédia, amit annak tekintünk,

Rajtunk múlik, mekkora hatalma van felettünk.”

Véleményem

5/5

Nos, ahogy fentebb írtam igencsak lemaradtam vele. Őszintén megmondom, néha félretettem a könyvet, mert nem éreztem, hogy el kellene olvasnom. Nem találtam meg a hangot a történet és én köztem. Tudom, furcsa, de ez így van. Ha nem érzem, hogy ez engem megszólít, nem erőltettem az olvasást. Így félre raktam. Vártam vele. Aztán nemrég éreztem, hogy akkor el kellene olvasnom. Most megszólított.

Hát elkezdtem. Jól is tettem, hogy vártam vele. Mert ez a történet nagyon komoly dolgokról íródott. Szinte filozofikus utalásokat találtam benne, amit nagyon szeretek. Elgondolkodtatott az egész, hogy mennyire etikus, erkölcsös azt tenni, amit tett a negatív karakter.

„Felejtsd el a harcot a mindenkinek megfelelésért,

Felesleges és időrabló foglalatosság az,

Mert ami neked jó, az másnak biztos, hogy rossz,

Minden megítélése csupán egyedi nézőponton kérdése.

A kocka s lehet gömb és a gömb is lehet kocka.”

Jól tettem, hogy vártam vele, mert lehet, hogy nem tudtam") volna kellően jól értékelni ezt a könyvet. Orosz Krisztián tagadhatatlanul tehetséges. Ha ezt, vonalat, irányt tovább viszi sok maradandó alkotás kerül ki a kezéből. Én nem érzem, hogy sok mindent akarna beletenni. Sőt, inkább olvasás közben mindig eszembe jutott egy színész, aki egy érdekes űrbéli filmben játszott. De abszolút nem is ehhez a történethez van köze. Csak simán eszembe jutott.  

Sokszor elcsodálkozom, hogy honnan ez az ismeret a világegyetemről, a történetről az egész, amit leírt. Annyira valós, elgondolkodtató történet ez.

„Elértem-e már ezt a célt, vagy a közelében sem volta? (…) Mi volt az a cél, amit elérhettem ebben a helyzetben? Elegendő lett volna-e nekem annyi, amennyit maximálisan kihozhattam belőle? Mivé is váltam azért, hogy idáig eljuthassak, mit áldoztam fel érte?”

Ez a kérdés/kérdések tökéletesen példázza a történet alakulását. Az író nemcsak a pozitív főhős gondolatait lehet megismerni, hanem a negatív hősét. S ez nagyon jó. Mindkét felet meglehet érteni vagy sem. Mindkét oldalt megismerhetjük a tetteik következményeit.

Ajánlom azoknak, akik szeretik a sci-fi történeteket, és nem zavar, hogy kissé sok minden történik benne. És kicsit elgondolkodtat is.

Orosz Krisztián írói oldala

E-könyv

Nyomtatott

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Orosz Krisztián- ("Számomra felért egy harmadik diplomaosztóval. Amikor a kezemben tarthattam az általam alkotott történet fizikális verzióját elmondhatatlan büszkeség töltött el.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem a Orosz Krisztián írót, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónak a Sodródás c. könyve jelent meg, amit a Marsbook kiadó oldalán lehet megrendelni. Íme, az interjú, fogadjátok szeretettel!

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Orosz Krisztián vagyok, 30 éves. Mosonmagyaróvár közelében élek. Két diplomám van, egy gépészmérnöki és egy közgazdász. Jelenleg az előbbiben dolgozom.

Az írás mellett az olvasás is fontos szerepet játszik a mindennapjaimban. Kedvenceim között van: Dmitry Glukhovsky: Metró 2033 trilógia; Josh Malerman: Madarak a dobozban; Nick Cutter: A falka; Brandon Hackett: Xeno.

Ha épp nem írok, vagy olvasok, akkor a filmek és a zenék témaköre is előtérbe kerül, vagy csak egyszerűen kirándulok egyet. Ahogy az időm engedi.

A végletekig precíznek tartom magam, aki mindig odafigyel a részletekre.

A Sodródás c. könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Ez volt a legelső regényem, így első körben „fel kellett nőni” a feladathoz. Gondolok itt arra, hogy egy ekkora kiterjedésű történet koherenciáját, dinamikáját megtartani sok energiát és odafigyelést igényel, így az első lépések még bizonytalanabbak voltak.

A regényben szerepelnek olyan tudományos tények, amiknek utána kellett olvasnom. Próbáltam betartani a „valóság szabályait”.

Összességében gördülékenyen ment az alkotás és az első ötletfoszlány megfogalmazása után 8 hónappal, már a fizikai példányt tarthattam a kezemben.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Jobban szeretem a földhözragadtabb történeteket, magam is inkább ebben alkotom. Mérnöki szemmel állok a dolgokhoz, így ha elrugaszkodottabb elem kerül az írásaimba, akkor is próbálom nem „túltolni” a dolgokat, hanem megmaradni a még elképzelhető/hihető kategóriában.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Már gyerekkoromban is élénken érdekelt mind az irodalom, mind pedig a történelem. Füzethegyeket írtam tele, mindenféle történetekkel, aztán ez idővel abbamaradt. Sok év telt el, jöttek az egyetemek, egyéb tennivalók.

Végül Dmitry Glukhovsky: Metró 2033 regénye vezetett vissza a könyvek szeretetéhez. Ennél a regénynél tudatosult bennem, hogy lehet élvezetből is olvasni. Majd 2020 elején kezdtem el különböző témájú verseket írni, amiket röviddel később novellák követtek, majd tavaly a regényírás is megjelent, így mondhatni meg volt nálam a fokozatosság, a kicsitől a nagy felé haladás.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

A sci-fi mellett szintén közel állnak hozzám a horror, a posztapokaliptikus és a drámai témák is, így ezekben is szívesen alkotok. Jelentek már meg ilyen témájú verseim, novelláim különböző antológiákban. Horror témában már regényötletem is van, ám az jelenleg talonban van tartva, mert most a Sodródás világában „ténykedem”.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Némiképp szokatlan. Mármint nap, mint nap alkotója vagyok az adott történetnek, egy darabig szervesen része a mindennapjaimnak, aztán egyszer csak „képszakadás” és leadásra kész a kézirat. Egy kicsit „furcsa” utána új projektbe kezdeni.

Nem gondolkodtál még írói álnéven?

Soha. Megértem azokat, akik élnek ezzel a lehetőséggel, ám én nem érezném magaménak a kitalált álnevet. Az olyan volna számomra, mintha nem is én lennék az adott írás alkotója.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Elsőként igen. Mindig is érdekelt a világűr témaköre, az a tudat, hogy akár egy homokszem a tengerparton, annyira jelentéktelen benne, nemcsak az emberiség, de maga a Föld is. Olyan elképzelhetetlenül nagy a kozmosz, hogy az számunkra megérthetetlen jelenségek egész tárházát is magában hordozhatja, amibe igen rémisztő belegondolni.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Számomra felért egy harmadik diplomaosztóval. Amikor a kezemben tarthattam az általam alkotott történet fizikális verzióját elmondhatatlan büszkeség töltött el.  Maga a tudat, hogy a hónapok munkája, az éjszakákba nyúló ötletelések, a folyamatos finomítások végül meghozták a kívánt eredményt. Persze kellett hozzá egy remek borítóterv és egy precíz kiadó is, hogy a SODRÓDÁS a jelenlegi formájában tündökölhessen.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Szerintem egy kicsit mindkettő. Nagy szerencsémre elég ügyes vagyok a hosszú, koherens szövegek, rövid időn belüli megalkotásában. Ezért sem okozott gondot annak idején sem a szakdolgozat, sem pedig a diplomamunka. Ha elhatározom, hogy most írni fogok, akkor ott valóban lesz előrehaladás.

Ha csak spontán jön egy ötlet, azt azonnal lejegyzem, már amennyire a szituáció engedi. Néha a legkülönfélébb helyzetekben fogalmazódik meg, valami igen egyedi elképzelés.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Ennyire nem szoktam lebontani a műveimet. Nem tudnék kedvenc jelenetet, vagy eseményt kiválasztani. Számomra az a leginkább fontos, hogy a műveim mély mondanivalót tartalmazzanak.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Nálam ez egy kósza ötlettel indul, amit kiválthat szinte bármi. Aztán ez a gondolatfoszlány kinövi magát egy novellává, vagy regénnyé, főként azokban a témákban, amik érdekelnek, vagy fontosnak tartom beszélni róluk.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Elsőként a szűk család elé tárom a művemet. Persze ők elfogultak az irányomba, de ennek ellenére kendőzetlenül megfogalmazzák a véleményüket. Aztán a szűk baráti kör következik.

A történet nagyrészének alakulásába nemigazán van beleszólása másnak. Van egy elképzelésem, amit tűzön-vízen keresztülviszek. Az apróságok esetében, egy-egy karakter motivációjának, jellemének formálásában természetesen meghallgatom a megkérdezetteket. Nem egy esetben kaptam már olyan ötletet, amit érdemesnek láttam valamiképp beépíteni a történetbe. Természetesen figyelembe veszem a megjelentetéssel megbízott kiadó közös munkánk során alkotott véleményét is, hiszen ők mégiscsak szakemberei a témának.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Végig támogattak, izgalommal várták a folyamatok alakulását. Öröm volt látni a büszkeségüket, hogy egy ilyen nagyvolumenű dolgot is sikerült megvalósítanom.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

A fő projektem jelenleg a Sodródás második része. Újfent egy összetett és részletekbe menő történettel készülök, ami egyrészt tovább viszi az első könyvben megismert szálakat, reagál azok történéseire, de közben egy teljesen új történetet és karaktereket is megmozgat. Azonban ez várhatóan csak jövő nyárra készül el.

Idén „csupán” számomra érdekes vers, vagy novella antológia pályázatokon próbálkozom majd megjelenéssel.

 Orosz Krisztián írói oldala

Marsbooks  Kiadó