Egy történet az öregedésről, és arról, hogy az álmaink valóra váltása nem korfüggő

 Olivia Ford

Mrs. Quinn híres lesz 

„Jennifer Quinn álmában sem gondolta volna, hogy hetvenhét évesen az egész ország ismerni fogja.”

Egy történet az öregedésről, és arról, hogy az álmaink valóra váltása nem korfüggő

Megjelenés: február 18.
Fordító: Szabó Olimpia
Nyomdai kivitelezés: puhatáblás, 368 oldal

Leírás

Nincs mese, szükségünk van szívmelengető könyvekre, és Olivia Ford megírta azt a történetet, amitől igazán derűs lesz a februárunk. A történet középpontjában Jenny Quinn áll, a 77 éves brit hölgy, aki úgy dönt, hogy jelentkezik a népszerű televíziós műsorba, a Britain Bakes-be. Látszólag különös lépése nemcsak korábban szokatlan függetlenséget hoz a számára, de rég eltemetett emlékeket csal a felszínre, e titkok pedig alapjaiban ingatják meg közel hatvanéves házassága alapjait.

A regény üzenete különösen fontos napjainkban, amikor a társadalmi közbeszéd jobbára a fiatalságot helyezi előtérbe (még a reklámok is inkább őket célozzák), és hajlamos figyelmen kívül hagyni az idősebb generációk hozzájárulását és potenciálját. Jenny története inspiráció az olvasónak arra, hogy értékelni kezdjék életük minden szakaszát, és felismerjék, hogy az új tapasztalatok és lehetőségek keresése idősebb korban is az életük gazdagodását és kiteljesedését szolgálja. Emellett a regény hangsúlyozza a múlt feldolgozásának fontosságát és azt, hogy a régóta őrzött titkok feltárása hogyan vezethet megbékéléshez és személyes növekedéshez.

Olivia Ford műve megható és inspiráló olvasmány, amely arra ösztönöz, hogy bármely életkorban merjünk új élményeket keresni, szembenézni a múltunkkal, és – amit különösen a mai rohanó világban elfelejtünk – értékelni az élet apró örömeit.

Fülszöveg

A 77 éves Jenny Quinnt nem vezérelték nagy célok az életben. Boldog házasságára a legbüszkébb, férjével hamarosan a gyémántlakodalmukat ünneplik; minden más apróbb sikerét pedig a sütés iránti szeretetének köszönheti. Ezért saját magát is meglepi, amikor jelentkezik a nagy népszerűségnek örvendő Ki mit süt? nevű televíziós műsorba, ugyanis ez az első dolog, amit hosszú idő után csak magáért tesz. Még nagyobb meglepetésére beválogatják az új évad nyolc versenyzője közé.

A kamerák és az időre teljesítendő feladatok ismeretlen világában Jenny rettentően élvezi újdonsült függetlenségét. Ám e függetlenség és a versengéssel járó stressz hatására réges-régen eltemetett emlékek bukkannak elő. Egy bizonyos csokoládés csók miatt egyszer jegygyűrű került az ujjára; a cukros fánk egy vadidegen kedvességére emlékezteti; egy különös alakú kenyér pedig ahhoz a pillanathoz kapcsolódik, amikor örökre megváltozott az élete.

Van azonban egy titok, amit Jenny évtizedek óta őriz, még a férje sem tud róla, és alapjaiban rengetheti meg a házasságát. Ám most, ahogy a csillaga mind magasabbra emelkedik, és egyre többet kell megosztania magából a nézőknek, ő annál nehezebben tudja cipelni a múlt terhét. Vajon a rávetülő reflektorfény egy korábban ismeretlennek hitt boldogságot hoz el a számára, vagy nagyravágyása a vesztét okozza?

Olivia Ford regénye óda a mennyei süteményekhez, miközben egy szívmelengető, keserédes történetet mesél el megöregedésről, szeretetről, és arról, hogy nem csak a fiataloknak lehetnek álmaik.

A szerzőről

Olivia Ford hosszú ideig a televíziózásban dolgozott – például olyan valóságshow-kon, mint a Love Island és a Made In Chelsea –, mielőtt író vált volna belőle. Munka mellett végezte el a Faber Academy nevű kreatív íróiskolát, és itt született meg első regénye, a Mrs. Quinn híres lesz eleje, amiért jelölték a Women’s Prize feltörekvő tehetségei közé 2021-ben. Olivia jelenleg Londonban él, és a második könyvét írja.

Mások a kötetről

„Hihetetlenül kedves könyv, amely elgondolkodtatott az életről és arról, mit is jelent megöregedni. – The Book Review Crew

„Egy hetvenhét éves hölgy, aki saját szenvedélyén keresztül bizonyítja lelkének igazi értékét.” – Kirkus Reviews

„Ha szereted a sütést, a családi recepteket és a finom kézzel elmesélt, felemelő történeteket, egész biztos értékelni fogod Mrs. Quinn felemelkedését.” – Reading Ladies

Részlet a kötetből

„– Mindjárt kezdődik a műsorod! – kiáltott ki Bernard a nappaliból, amikor a televízió átmenetileg elvonta figyelmét az újságjáról.

– Jövök! – kiabálta vissza Jenny a sütő melletti fiókban kotorászva. Ez a fiók tartalmazta a leghasznosabb és a leghaszontalanabb tárgyakat a házban, attól függően, ki nézett bele. Itt tárolták a hosszú közös életük során felhalmozott holmit: egy 1995-ös karácsonyi zsákbamacskából származó minicsavarhúzó-készletet, egy kagylóhéjat, amelyre Poppy, Bernard unokahúgának kislánya rezgő szemet ragasztott, és legfőképpen a most keresett sütőpapírt. Villámgyorsan kibélelte a tepsit, ráöntötte a keveréket, betette a forró sütőbe, és átment férjéhez a nappaliba.

A férfi bozontos szemöldöke éppen csak látszott a lap fölött, viseltes papucsba bújtatott lábával a Ki mit süt? főcímzenéjének taktusát verte. Váltig állította, hogy nem érdekli a műsor, és az újságját bújta, Jenny azonban gyakran rajtakapta, hogy kiles fölötte, mert kíváncsi a habcsók összeesése körül kibontakozó drámára.

Ezen a héten a Ki mit süt? karácsonyi különkiadásában a korábbi versenyzőkből összeállított csapat tagjainak ünnepi tortát kellett sütniük. Jenny egy csattal összefogta vékony szálú, ősz haját, és hirtelen kínosan érezte magát, amikor a Graham nevű versenyző, egy melegszívű, rokonszenves kamionsofőr „a Mikulás a kéményben” fantázianevű tortáját száraznak nevezték. Ő személy szerint úgy látta, Graham túl sok hozzávalón akart túl sokat változtatni. Általában azok győztek, akik mindössze egy csavart vittek bele, de azt hibátlanul kivitelezték. Az arany habverőt végül egy Laura nevű történelem-tanárnő kapta a klasszikus karácsonyi torta csokoládés-cseresznyés-mandulás újragondolásával. A zsűri a fenomenális szóval jellemezte az ízeket, Jenny mégis úgy gondolta, hogy a maga részéről ő maradna a hagyományos tortánál. Odanézett Bernardra, mit szól hozzá, az arcát azonban eltakarta az újság, amely elégedett hortyogásának ritmusára emelkedett és süllyedt.

Miközben a televízióban a vége főcím ment, Jenny azon tűnődött, hogy lassan megint a végére érnek egy évnek, és közeleg a hetvenhetedik karácsonya. Nézte az alvó Bernardot, akinek a lélegzését most furcsa sípolás kísérte, szoprán ellenpontot szolgáltatva tenor hangfekvésű horkolásához. Jennyben komor kérdés fogalmazódott meg: hány karácsonyt ünnepelhetnek még együtt? Gondolni sem akart rá, hogy Bernard egyedül ül ebben a karosszékben, és nincs, aki felébressze, ha eljött a lefekvés ideje. Elképzelte a másik lehetőséget is, hogy ő marad egyedül, és nézi az üres széket, amelynek sötét bársonyhuzata Bernard alakját őrzi, aki nincs már az élők sorában. Elfacsarodott a szíve, amikor tudatosult benne napjaik fogyatkozásának valósága. Szembe kellett néznie a fájdalmas igazsággal, hogy eljutott abba a korba, amikor életének sokkal nagyobb részét tudhatta maga mögött, mint amennyi még előtte állt.

Karosszéke mellől fölvette a távirányítót, és úgy tartotta a tévé felé, mintha a gondolatait is elhallgattathatná vele, de éppen amikor ki akarta kapcsolni a készüléket, a vége főcímet egy bejelentés szakította meg.

– Szeret sütni? Van annyira jó, hogy szerepeljen a következő évadban? Jelentkezzen a műsorba, kattintson a Ki mit süt? honlapján található linkre.

Jenny egyből magához tért a borongásból, félelmei elszálltak, és már látta maga előtt a helyi lap címoldalát:

EGY 77 ÉVES KITTLESHAMI LAKOS LETT AZ ORSZÁG LEGJOBB CUKRÁSZA: A ZSŰRITAGOK CSODÁJÁRA JÁRNAK JENNY QUINN TEÁS GYÜMÖLCSKENYERÉNEK

– Vége? – riadt fel Bernard.

– Igen, vége… ideje lefeküdni! – válaszolta, és gondolatait gyorsan eltakarította agya egyik titkos sarkába. Úgy érezte magát, mintha azon kapták volna, hogy beleolvas valaki naplójába.”

Agave Könyvek