.JPG)
Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?
Vidéki környezetben, Lovasberényben töltöttem
a gyermekkoromat szerető és összetartó családi körben arról álmodva, hogy egy
napon tanárnő vagy takarítónő leszek. Szüleim az előbbire bíztattak, így a
gimnázium elvégzése után egyetemen tanultam tovább. Lehetséges felvételi
tantárgyként egyedül az angolban bíztunk és el is végeztem a Pannon Egyetem
angol nyelv és irodalom szakát jó eredményekkel és remek élményekkel
gazdagodva.
Gyermekkori álmom vált valóra amikor az egyetem elvégzése után egy elit gimnáziumban rögtön el tudtam helyezkedni tanárként. Az álmok azonban nem csak valóra válnak, azokból néha fel is ébredünk, így csupán két és fél év tanítás után szélesítenem kellett a látóteremet, hogy valamiből jövőt tudjak építeni magamnak. A versenyszférában kezdtem el dolgozni vállalati kintlévőségkezelőként és minden olyan tertületen megfordultam az elmúlt közel húsz évben, ami ehhez kötődik.
A magánéletben továbbra is vidéki környezeben élek a párommal és igyekszem a családi élet és a napi munka mellett az írói tevékenységre is időt szakítani. Gyermekkorom óta imádok olvasni, sütni-főzni és kertészkedni.
Elsinore Jones – Szerelemi baj című könyv sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?
Határidő híján és teljes munkaidős állás mellett a regény megírása több évig tartott. A kutatómunka pedig azért volt sok, mert a történet külföldi és egzotikus helyszíneken játszódik, és úgy döntöttem, hogy valós helyszíneket jelenítek meg, így ezek komoly kutatást igényeltek. Angol szakon végeztem, így az internetes kutatás nem okozott problémát, idegen nyelvű weboldalakat is tudtam használni a folyamat során. A kutatómunkának viszont vannak előnyei is: bár nem sokszor éreztem úgy, hogy elakadtam volna az írással, de ha mégis, akkor pár nap kutatás mindig visszahozta az ihletet. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy gyönyörű fotókat nézegettem és remek sztorikat olvasgattam Jamaikáról, Los Angelesről, a Napa-völgyről, vagy éppen olyan témákról, amiket a könyvben érintek.
Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?
A történet számos jelenete a valóságból merítkezik, de messze túlmutat rajta. Sok olyan esetet szőttem bele a regénybe, ami valamilyen formában velem vagy a környezetemben valakivel megtörtént, majd a történetben részben megváltoztattam, továbbgondoltam, felnagyítottam vagy kiszíneztem. Valószínűleg minden kezdő író beleesik abba a hibába, hogy a saját élményeiből merítkezik, így én is, de azt azért szeretem elmondani az olvasóknak, hogy a leírtakból sok elem már csak a fantázia szüleménye.
Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?
Egészen fiatal koromtól kezdve szerettem írni,
de eleinte nem igazán tudtam, hogy miről írjak. Érdekes módon az sosem jutott
eszembe, hogy például naplót vezessek, de ha volt szabadon választott témában fogalmazási
feladat az iskolában, azt mindig igyekeztem jól megírni.
Rendszeresen viszont csak a kétezres évek
elejétől kezdtem írni, amikor létrehoztam egy internetes weboldalt és elkezdtem
mai szóval blogot vezetni és tartalmat gyártani leginkább napi sport és
szórakoztatóipari témákban angol nyelven. Ugyanebben az időszakban egy kanadai
fórumon a magyar jégkorongélet egy szeletét képviseltem és mérkőzésekről írtam
beszámolókat szintén angolul.Mivel ekkor jártam angol szakra és helyezkedtem el
tanárként, így ezeket nyelvgyakorlásnak is tekintettem nem csak kreatív
hobbinak.
Ezt követően a következő nagyobb
lélegzetvételű mű egy nyelvkönyv megírása volt. Az apropót az adta, hogy az
egyetem elvégzése után nyelvtanárként helyezkedtem el és az új érettségi
megkövetelte, hogy a szaktanár állítson össze szóbeli érettségi feladatsort a
vizsgára. Ezt olyan alapossággal sikerült megoldanom, hogy kollégák bíztatására
felkerestem néhány kiadót, hogy látnak-e fantáziát a minden témát lefedő
kidolgozott feladatok kiadásában, és az akkori Nemzeti Tankönyvkiadó pozitív
válasza után meg is született a nyelvkönyv, ami azóta is a piacon van államilag
elismert tankönyvként és elérhető a nyelvtanulók számára.
Ekkorra pedig annyira belejöttem az írásba, hogy elkezdtem témákat keresni a következő projektemhez. Először novellákat szerettem volna írni különböző narrációs technikákkal, de egy komoly írói blokkot követően más történeten kezdtem gondolkodni és végül regény lett belőle.
Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?
Egyelőre nem tervezem más zsánerben kipróbálni magam, a terveimben a meglévő történet folytatása vagy folytatásai szerepelnek. Viccelődni azzal szoktam, hogy miután írtam már sportblogot, nyelvkönyvet és regényt, így inkább a kategóriák között ugrálok és a következő talán egy szakácskönyv lehetne.
Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?
Ezt az érzést még nem sikerült megtapasztalnom mert sosem érzem befejezettnek. Mindig úgy érzem, hogy ha elolvasom, tudok még rajta itt-ott módosítani, párbeszédeket vagy leíró részeket átírni. Ez részemről egy elhatározás amikor azt mondom, hogy megállok egy ponton és már nem módosítok rajta. Természetesen itt jön be a képbe a kiadói szerkesztő, aki esetleg javasol módosítást bizonyos részekre, jelenetekre, tehát még ezután is alakulhat. Aztán amikor ezzel a folyamattal is végzünk, akkor befejezettnek tekintem, és megpróbálom nem olyan szemmel nézni, hogy mit írhattam volna jobban vagy frappánsabban. Ezeket a gondolatokat innentől kezdve igyekszem a következő regényhez félretenni.
Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál már ezen?
Gondolkodtam több lehetséges írói álnéven is. Volt is egy, amit az írás során végig használtam a kézirat címlapján, de végül az egyszerűség kedvéért a valódi nevemet választottam angolosabb formában. Számomra ez azért volt könnyebbség mert ezzel jobban tudok azonosulni, természetesebbnek érzem és fontosabbnak tartottam, hogy az ismerőseim össze tudjanak kötni a művel.
Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?
Azt gondolom, a könnyed, humoros, kalandos-romantikus zsáner áll hozzám legközelebb. Olvasói szempontból is ebben szereztem legnagyobb tapasztalatot és ezt kedvelem a legjobban. Szeretem a könnyed történeteket. Azt vallom, hogy a napi életünk vezetése mellett az olvasás kikapcsolódásként kell, hogy szolgáljon. Olvasóként szeretek képzeletben olyan helyekre eljutni, ahova a valóságban valószínűleg nem fogok, és olyan történeteket olvasni, amik megnevettetnek, de adott esetben el is gondolkodtatnak vagy érzelmeket szabadítanak fel bennem. Ezen kívül pedig szeretek olyan történeteket olvasni, amik olyan témákat dolgoznak fel, amitől szélesedhet a látóterem vagy számomra addig ismeretlen dolgokról tanulhatok és íróként is ezt próbálom képviselni.
Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?
Az első könyvem megjelenése nagy büszekséggel
töltött el, különösen amiatt, hogy az egy szakkönyv volt, amit egy jelentős, és
nagy múlttal rendelkező kiadó gondozott, és sok pozitív visszajelzést kaptam
kollégáktól és tanulóktól is a könyvről. Ez a műfaj objektívebb, könnyebb
megítélni, hogy egy szakkönyv jó vagy nem, számomra beszélni is könnyebb
szakmai témákról. Ami különösen nagy örömmel töltött el ezzel kapcsolatban az
az volt, amikor négy másik nyelvre is átültették, így már nem csak angolul,
hanem németül, olaszul, franciául és spanyolul tanulóknak is hasznos segítséget
nyújt az érettségire és a nyelvizsgára készülvén.
A regény megjelenését jóval ambivalensebb érzésekkel éltem meg. Egyrészt személyesebb a tartalma, úgy éreztem, sokkal többet kell magamból megmutatni és ez szokatlan terep volt számomra. Másrészt ennek a megítélése szubjektívebb. Vagy tetszik valakinek, vagy nem. El kellett telnie némi időnek amíg tudatosítottam magamban, hogy nem baj, ha nem tetszik mindenkinek, a saját közönségemet kell megtalálnom.
Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?
Azt mondják az első és legfontosabb dolog egy íróval kapcsolatban, hogy sokat olvasson. Gyermekkorom óta falom a könyveket, így ez a kitétel teljesült. Sokszor veszem észre, hogy nem csak a történetre figyelek olvasás közben, hanem egyebek között például a regények szerkezetére és nyelvezetére is. Ahogy említettem, tanultam irodalmat egyetemen, ami szintén ad némi támpontot az íráshoz. A műelemzés önmagában még nem feltétlenül lenne elég, de volt szerencsém írástechnikával, narrációs technikával és még több olyan aspektussal megismerkedni, amik segítik az írói munkát. Illetve különböző teszteken kiderült, hogy meglehetősen strukturált a gondolkodásom. A fentiek tükrében komolyabb tervezés nélkül, impulzívan tudtam megírni a történetet. Gyakorlatilag a fejezetek olyan sorrendben születtek meg, ahogy a könyvben vannak és csak apróbb változtatásokat eszközöltem rajtuk utólag. Volt a fejemben végig egy történeti ív, de azon túl spontán módon szőttem a regény fonalát. Utólag, amikor a regényírás elméletével ismerkedtem, azt láttam, hogy vagy korábbi tanulmányaim és ismereteim alapján, vagy tudat alatt, a legtöbb iránymutatást valójában követtem, amit egyfajta pozitív visszaigazolásként vettem.
A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?
Sok kedvenc jelenetem van különböző okokból:
vagy azért mert viccesnek találom, vagy azért mert olyan érzelmeket tudtam
belevinni, amivel túlszárnyaltam az elvárásaimat magammal szemben, vagy éppen
azért, mert kimondattam valamit a szereplővel, amit én a valóságban sosem
tennék meg és ezt én is felszabadító érzésként éltem meg.
Számomra a nehézséget az érzelmek megjelenítése okozta leginkább, de ezért is kezdtem bele. Rá akartam magam kényszeríteni, hogy ezen a téren fejlődjek. Utólag azt gondolom, hogy helyenként a színpadi művekre hasonlít a regény abban a tekintetben, hogy eltúlzott érzelmek jelennek meg benne, de a szereplővel történő kapcsolódásban viszont ezek segíthetnek az olvasónak. Ez az érzelmi telítettség azonban olyannyira megterhelő volt számomra az írói munka során, hogy végül fizikai tüneteket okozó kimerültséghez vezetett.
Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?
Ez a regény egy elképzelt drámai jelentből
született meg és azt helyeztem bele egy történetbe. Ez a drámai jelenet volt
az, ami először megformálódott bennem és aztán spontán módon születtet meg
hozzá minden előzmény, ami elvezet ehhez a jelenethez, és minden, ami a
történetben utána következik. Mivel elsősorban folytatásban gondolkodom, így a
többi már ennek a történetnek a továbbgondolása lesz.
Ami azonban számomra segít kibontani a szálakat és továbbvinni a történetet, az a zene. Az írás során végig általam összeválogatott zenét hallgattam, ami több mint száz dalt tartalmazott különböző előadóktól különböző stílusban és témában. Ezek által olyan hangulatba és érzelmi állapotba kerültem, ami jelentősen megkönnyítette az írást és szinte folyamatosan ihletet adott.
Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?
A nővérem volt az, aki a kéziratot először látta és olvasta. Számomra az ő szava számít, ő az akinek minden körülmények között adok a véleményére. Ezen túl a baráti társaságban is szívesen osztom meg a történetet és ha valakinek van javaslata, akkor szívesen veszem, de eddigi tapasztalatom az, hogy inkább csak a tetszésüket fejezik ki sokan, változtatási javaslatokat nem fogalmaznak meg, rám bízzák, hogy miről írok és hogyan. Véleményt édesanyám fogalmazott meg a merész témákkal, és a párom a címmel kapcsolatban. A cím végül az eredeti maradt, és a következőről is van már elképzelésem, de a megjelenése előtt mindenképpen kikérem majd a véleményét.
A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?
A családom egyrészt meglepődött, másrészt kicsit kételkedett, ugyanakkor mindenben támogatott és büszkén jöttek el az első író-olvasó találkozóra. A nővérem volt az, aki bíztatott, hogy adjam ki a történetet, mivel tudta, hogy ez volt hosszú ideje az álmom, a párom pedig abban támogatott, ami az ő szakterülete, a portréfotózás és a médiajelenlét. Sok támogatást kaptam minden területen amit nem tudok eléggé megköszönni.
Mit
üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?
Az olvasóimnak azt üzenem, hogy ha könnyed
kikapcsolódásra, humorral és kalanddal egybeszőtt kissé szokatlan romantikus
történetre vágynak, akkor mindenképpen adjanak egy esélyt az Elsinore Jones – Szerelmi baj című regénynek. Jó pár oldalon keresztül
fogja szerethető karakterekkel szórakoztatni és szebbnél szebb helyszínekre
elkalauzolni az olvasókat.
Ami a jövőt illeti, azt pedig elárulhatom, hogy van még idejük a jelenlegi történettel megismerkedni. A folytatás is készülőben van, és ha idén új regénnyel még nem is, de talán némi betekintéssel már szolgálhatok a folytatásba.
