Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Andy Saturday - ("Sokáig kerestem a tökéletes helyszínt és amikor rádöbbentem, hogy felesleges több tízezer kilométerre lévő helyszíneket kutatni, mikor Magyarországon található a kedvenc városom, a meseszép Budapest.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem a Andy Saturday írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek Egy a sorsunk c. könyve jelent meg, amit a Novum oldalán lehet megrendelni. Íme, az interjú, fogadjátok szeretettel!

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Elég  vidám egyéniség vagyok. Könnyen megtalálom a hangot bármely korosztállyal. A környezetemben azt a visszajelzést kapom, hogy a kisugárzásommal és a mosolyommal feldobom a napjaikat. Mindig pozitívan és nyitottan állok a dolgokhoz. Szeretem más országok kultúráját felfedezni, olvasni és ebből inspirációt nyerni.

Egy a sorsunk  c. könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata? 

Sokáig kerestem a tökéletes helyszínt és amikor rádöbbentem, hogy felesleges több tízezer kilométerre lévő helyszíneket kutatni, mikor Magyarországon található a kedvenc városom, a meseszép Budapest. Bár számomra nem minden nap elérthető távolságban van mégis mikor tehetem és eljutok, még mindig csodálatos élményekkel gazdagít a látványa.

Ennek a regénynek a története nagyon rég megfogalmazódott már a fejemben. Több évre visszamenőleg mikor is elkezdődött Magyarországon a szexuális forradalom. Az ötlet megfogalmazásától a papírra vetésig közel 20 évembe került, hogy ki írhassam magamból azt a történetet, amit akkor elképzeltem.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Maga a történet a fantáziámra alapul, de ha belegondolunk a mai, modern világunkban még mindig nagymértékben jelen van az elfogadás hátránya. Mint szülő és a társadalom részéről legyen az nemi, nemzetiségi, vagy faji hovatartozás. A társadalmi jólét megtartása vagy csak egy közösség, ami folyamatosan kűzd a fennmaradásáért.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély? 

Még gyerekként, általános iskolában meséket írtam. Legtöbbször csak magamnak, nagy ritkán mutattam meg a társaimnak. Szerettem az irodalom és nyelvtan órákat, fogalmazáskor jól bántam a rímekkel. Volt rá példa, hogy az osztálytársaim házi feladatát az óra előtt pár perccel én írtam meg.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Szeretném kipróbálni magam más jellegű írásban, gondolok itt a fantasy, vagy a krimi műfajára.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Szerintem egy író, soha nem tudja igazán befejezni a művét. Mindig ott van benne, hogy lehetne még hozzáfűzni gondolatokat, apró kiegészítéseket. Én úgy fogalmaznám, el kell tőle tudni szakadni. De tudva, hogy ott a felirat az utolsó lap alján vége, megnyugvást és fantasztikus bizsergést kelt bennem.

Nem gondolkodtál még írói álnéven?

A könyv írói álnéven jelent meg. Saturday magyarul szombat. Imádom a szombat reggeleket és a város, ahol élek Szombathely. Ezek az apró jelentések engem igazolnak.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Elsőként igen, mivel a történet hosszú időre nyúlik vissza és régóta kikívánkozott belőlem.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Ezt szerintem nem lehet kellően megfogalmazni, fantasztikus érzés, de az volt a részemről furcsa, hogy miután megjelent, pillanatok alatt lenyugodtam. Talán a tudat, hogy megcsináltam, sikerült és csak mosolyogtam.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Mindkettő folyamat jelen van a történetben. A legelején tervezett volt, de bele kellett csempésznem hirtelen jött ötleteket. Gondolok itt találkozások egyesítésére. Összehozni a szereplőket. Intím jelenetek leírásakor győzött a képzelőerőm.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Több kedvenc jelenet is van a kötetben, ami nagyon szépre, szomorúra és intímre sikerült.

Egyetlen napra emlékszem mikor lecsuktam a laptopom mert dühös voltam. Szinte semmi sem jutott eszembe az nap, amit hozzá írhattam volna a folytatáshoz.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Több éve vagyok ázsiai kultúra rajongó. Rengeteg sorozatot láttam már, ami megfogott. Többféle téma és műfaj. A regényből több jelenet a munka során született, mikor sokszor átgondoltam az elképzelt jelenetet. Több alkalommal papírra vetettem és ilyenkor csak azt vettem észre, hogy a munkatársaim csak mosolyognak körülöttem. 

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Mivel ez az első és csak spontán belekezdtem. Senki nem olvasott bele. Talán csak 1-1 részletbe a családból. Azt mondták majd ha készen lesz. Így is történt.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Nem csodálkoztak, tudták, hogy van ilyen elképzelésem. Talán akkor gondolkoztak el rajta, mikor látták rajtam a kitartást. Támogattak benne.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Mindenképp szeretném folytatni és ebben számítok az olvasóim támogatására. Többen olvasták már a regényt, sőt, folytatásról érdeklődtek, ami számomra sokat jelent mert azt mutatja, megfogta az olvasót a történet.

Bár bevallom,  anyagi vonzata is meghatározza a továbbiakat, de elkészült azóta egy kisebb esszém, igaz történet az alapja. Több szerzővel együtt készülne egy novelláskötet. Szeretnék bekerülni a kötetbe, megismerni más szerzőket és írásaikat. Egy mese is készül párhuzamosan egy hasonló jellegű írással az elsőhöz.

A  könyvet itt tudod beszerezni:

Könyvmogul

Andy Saturday írói oldala

Előolvasás: Andy Saturday: Egy a sorsunk - ("Élnek, nemcsak vannak, éreznek, nemcsak bambulnak. Ez a történet több, mint szórakoztató, élő, eleven. Akarom Bent, bár utálom, akarom Ericet, mert imádtam, akarom Tonit, mert úgy érzem, több van, mint elsőre látszik.")

Szeretném megköszönni Andy Saturday írónőnek, hogy felkereset és lehetőséget adott elolvasni Egy a sorsunk c. könyvét. Egy szívszorító történet az alig 17 éves Danielről. Pár napja fejeztem be az olvasást, azért most írom meg, mert kicsit üresnek érzem magam belül. Nehezen tudtam volna rögtön megírni a véleményemet.

Andy Saturday

Egy a sorsunk

Tartalom

Daniel, ​az amerikai tini srác élete maga a tökéletesség. Iskola, barátok, jól szituált szülők, és minden, ami ezzel jár. Imád zenélni és táncolni – nem titkoltan ezt képzeli el jövőként. Talán az egyetlen felhő az élete fölött, hogy szülei ezzel nem értenek egyet, de erősen titkolják: fiúknak hagyományos, egzisztenciálisan tekintélyes karriert szeretnének. Dan persze lázad. Tizenhetedik születésnapjára barátjától, Marcustól valami olyasmit kap, amiről tudja, hogy szülei ellenezni fogják, mégis elfogadja. Az emiatt kibontakozó konfliktus ereje mindenkit meglep. A családi béke megroppan, majd darabokra törik: a fiú szülei halálos autóbalesetet szenvednek, s neki azonnal el kell hagynia Amerikát és elutaznia Magyarországra, egy sosem látott rokonhoz. Dan pokoljárása megkezdődik, amint magyar földre lép. Szerelmek, csalódások, érzelmek kavalkádja, mely a fiú körül kavarog, felkavarva számtalan ember életét, akik segíteni akarnak neki. Vajon megtalálja-e a boldogságot a hányatott sorsú, sokat szenvedett Daniel, vagy sorsa más irányba vezet?

Véleményem

Ahogy fentebb is írtam, nehezen tudtam volna megírni a véleményemet, ha akkor rögtön neki ülök. Kellett pár nap, hogy rendezni tudjam a gondolataimat és eldöntsem, hogy 4,5 vagy simán adjam meg 5-öst. Mivel akadt néhány olyan rész, amit az írónő kihagyott ziccerek, ahol nem igazán zárta le azt a vonalat. Így csak még több kérdésem lett, mint válaszaim.

Viszont tagadhatatlanul nagyon élveztem az olvasást, igaz előfordult, hogy nem mindig tudtam ki szólal meg következő oldalakon, de ezeken túl tudtam lendülni. Daniel nagyon sok mindenen ment keresztül az élete során. Először azt hittem egy olyan történetet kapok, ami viszálykodásra, szerelmi afféra és egyebeket lesznek, ehelyett Daniel életének, kisebb-nagyobb aspektusait kaptam. Egy-egy állomás az életében, szerelmek, árulások és csalódások jellemzik a lépései. Voltak olyan karakterek, amiket nagyon utáltam ilyen volt Ben, Miklós. Ben annyira gyáva, Miklós pedig ellenszenves figura.

Elején azt vártam, hogy mikor lesz a nagy pokoljárás Daniel számára, nem is olyan sokáig kellett várni. Ahogy olvastam, annyira sajnáltam őt. Szerettem volna megölelni és azt mondani tartson ki. Megérintet a története, ami vele történt. Elvesztette a családját, barátját egyben a szerelmét. Egy olyan idegen országba kellett mennie, ahol nem ismerik őt, és egyik vödörből a másikba esik.

Hiába 288 oldalas ez a könyv, sok minden történik Daniellel és sokszor nem tudtam mire számítsak. Daniel életében nemcsak fájdalom és árulás járja át, hanem megtapasztalja milyen tartozni valahova, és szeretve lenni. Bár nem könnyű az élete, a sorsa, de mégis hisz a szerelemben és abban, hogy egyszer jóra fordul számára.

Egy szóval érdemes figyelemmel kísérni Andy Saturday írónőt, mert ez a könyv számomra benne van top 5-ben. Bár 4,5 csillagot adok meg, de úgy érzem nem ez lesz az utolsó alkotása az írónőnek.  Andynek folytatnia kell, szeretem, ha kicsit szenvednek a karakterei, szeretem, ha történik velük. Vannak nyitott szálak, amire választ várok. Nem mellesleg a vége… Hát, tátva maradtam a szám. Nem erre számítottam, igazi meglepetés volt.

Élnek, nemcsak vannak, éreznek, nemcsak bambulnak. Ez a történet több, mint szórakoztató, élő, eleven. Akarom Bent, bár utálom, akarom Ericet, mert imádtam, akarom Tonit, mert úgy érzem, több van, mint elsőre látszik. Szóval, várom vissza, reménykedve, hogy lesz folytatása. Mert így nem érhet vége a történetnek.

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Líra

Andy Saturday írói oldala

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Fehér Ágnes - ("A karaktereimből inspirálódom. Először ők vannak meg, velük barátkozom össze és utána kezdem szőni a sorsukat. Ezen kívül kell valami megfogható rejtély vagy kibontani való régi történet, ami felcsigázza a szereplők és remélhetőleg az olvasók fantáziáját is. A múlt benyúlik a jelenbe és alakítja a jövőt. Hiszen így van ez az életben is.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem a Fehér Ágnes írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek eddig egy megjelent kötete van A tükör mögül címmel, mely Novum Publishing Kiadó gondozásában jelent meg.

Íme, az interjú, fogadjátok szeretettel!

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Egy tudatos nőnek tartom magam elsősorban. Tisztában vagyok vele, mi az, amit meg szeretnék valósítani és keresem a hozzá vezető utakat. Szeretnék a bennem rejlő kreativitásból másoknak is juttatni. Regényeket és verseket írok, valamint képzőművészeti tevékenységet folytatok. Most a második gyermekünket várjuk, de a jövőben kreatív workshopok rendezésével és a kreatív írás oktatással szeretném keresni a kenyerem és emellett alkotni, összművészeti projekteken dolgozni.

A tükör mögül c. könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

A könyvemben elsősorban olyan helyszíneket vonultatok fel, ahol magam is jártam, olyan mozaikokból építkezem a történeti vonatkozások tekintetében, melyeket családi anekdotákból vagy történelmi tanulmányimból ismerek, így az előkészítő szakasz nem volt hosszú. Borzasztóan nagy adományként élem meg, hogy nálam a mondanivaló olyan természetesen áramlik, mint mikor megnyitják a csapot és folyik belőle az üdítő víz. Ennek köszönhetően a könyv fél éven belül megszületett, pedig csak a gyermekem délutáni alvásidejével és néhány lopott esti órával gazdálkodhattam.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

A tükör mögül nem önéletrajzi ihletésű könyv, de persze vannak elemek, amiket a valóságból merítettem, de ezek inkább csak mozaikok, a képzelet munkája fűzi össze és teszi koherenssé őket. A férfi főhősöm jelleme például hetven százalékban egy általam ismert ember tulajdonságaiból tevődik össze, de a maradékot hozzáköltöttem, hogy megfeleljen annak a képnek, amely bennem él és aki a mondanivalót hűen közvetíti mindazzal, amit gondol és mond. Törekedtem rá, hogy a szereplőim egyetemes jellegűek legyenek, akik fiúként és lányként lépnek az olvasók elé, majd Férfiként és Nőként hagyják el könyvem lapjait. Így tulajdonképp bármelyikünk lehetne a helyükben, magunkénak tudjuk érezni a velük történteket.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Az írás mindig a lényem szerves része volt. Egészen pici koromtól élnek történetek a fejemben. Karakterek lépnek be a szobámba, jelenetek zajlanak előttem. Ha az utcán haladok és furcsa szóképek, hasonlat fergetegek táncát látom álmomban. Már 12 évesen nekifogtam egy regény írásának, több száz kézzel írott oldalon keresztül szőttem a történetet, de természetesen ez még a gyermeki naivitás nyomait viseli magán. Nem volt nehéz rátalálnom, miről szeretnék írni, csak ki kellett választanom a már meglévő több száz történetfoszlányból azt, ami a legélénkebben él bennem. Valamint fel kellett fűznöm a karaktereimet egy rendező elv köré, ami a rejtély lett. Mindannyian kíváncsi alkatok vagyunk és az ismeretlen megtapasztalása mozgat bennünket. A karaktereim is így gondolták ezt és úgy döntöttek, szeretnének velem együtt nyomozni. Így jutottam el a romantikus kalandregény műfajához.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

A második, még kiadatlan, de már elkészült regényem szintén az érzelmekkel és kalandokkal átszőtt fejlődésregény jelleget képviseli, de egy egészen más történet. Friss, dinamikusan pörgő sztorival és eredeti karakterekkel láncolja magához az olvasót az első kritikusom, vagyis a férjem szerint. Ám a most íródó harmadik regényem másik műfajt képvisel, de ezen még szeretném rajta tartani a titokzatosság fátylát. Ezt az alkotói folyamatot is élvezem, eddig ismeretlen mélységekbe hív és izgalommal várom, hová vezet engem ez az új irányvonal.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Olyan szerencsés vagyok, hogy számomra az átlagnál kevesebb alvás is elegendő, így pacsirta alkat lévén hajnalban már általában alkotom. A második regényemet egy ilyen hajnalon fejeztem be, úgy éreztem bezárult a kör, minden a helyére került. A tükör mögül-nél más volt a helyzet, ezt trilógiaként képzeltem el, így a végén néhány kérdést nyitva hagytam és szándékozom folytatni a továbbiakban. Még érik bennem a folytatás, bár a főbb irányvonalak már megvannak.

Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?

A Fehér Ágnes álnévként hangozhat, de nem az. A férjem családneve ez, melyet már hivatalosan is felvettem. Nem rögtön az esküvőkor döntöttem így, hanem a könyv utómunkálatainak szakaszában, amikor átéreztem, mennyi mindent köszönhetek a férjemnek, aki a múzsám, mentorom és menedzserem is egy személyben. Mivel teljes lényemmel azonosulok az írásaimmal, ezért büszkén vállalom őket a valódi nevemen. 

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

A regényeket tekintve mindig szerettem volna az emberi érzelmekre fókuszált történeteket alkotni. Ám gyermekként sosem gondoltam a lírára, mint nekem való műfajra. Azóta azonban felfedeztem magamnak a verseket és teljesen beleszerettem ebbe a kifejezési formába. A klasszikus rímes, illetve időmértékes verselést kedvelem. A kreatívmozgalom.hu internetes oldalamon kérdőívek alapján rendelni is lehet tőlem verset, sokaknak adhat extra élményt egy szépen megfogalmazott lírai alkotás, mely esszencia-szerűen ragadja meg a lényeget speciálisan az ő életére vonatkoztatva.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Inkább impulzív író vagyok. Nagy vonalakban fel van építve a történet és meg van határozva a terjedelem, valamint az, hogy az egyes kulcsjelenetek hány százaléknál következzenek be nagyjából. Viszont abban a pillanatban, amikor leülök írni, még nem tudom, mit hozok majd ki az adott helyzetből, de megelevenednek körülöttem a szereplők, jól szórakozom a társaságukban és már csak azt veszem észre, hogy a jelenet megírta önmagát.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Mindig változik melyik jelenet a kedvencem, de ez talán abból fakad, hogy mindet szeretem.  A megírás során beleadom a személyiségem, mind hozzám tartozik, így mindegyikhez kötődöm. Szinte hihetetlennek tűnik számomra, de ez az igazság, így másképp nem nyilatkozhatom: soha nem volt olyan jelenet, amit utólag megváltoztattam volna és nem éreztem nyűgnek vagy nehezen íródónak egyik szakaszt sem. Mindössze annyi történt, hogy rövidítettem végül a regényen, hogy a kiadásra alkalmasabb legyen. Az utómunka viszont a gyengém, abban szükségem van a férjem segítségére, mivel az apró elgépeléseket és helyesírási hibákat én nehezen veszem észre a szövegben.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráci, ihlet, amihez nyúlsz?

A karaktereimből inspirálódom. Először ők vannak meg, velük barátkozom össze és utána kezdem szőni a sorsukat. Ezen kívül kell valami megfogható rejtély vagy kibontani való régi történet, ami felcsigázza a szereplők és remélhetőleg az olvasók fantáziáját is. A múlt benyúlik a jelenbe és alakítja a jövőt. Hiszen így van ez az életben is.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Az első olvasóm a férjem, ő a legnagyobb kritikusom. Azonnal rámutat, ha valahol valami nem működik. Viszont így tudom, hogy amikor dicsér, akkor őszinte. Arra kér, hogy ne áruljam el neki a történet egyes részleteit alkotás közben, mivel a befejezés után, egészleges élményként szeretné azt befogadni. Ezt tiszteletben tartom, de rendkívüli módon várom a percet, mikor már közösen ötletelhetünk. Elsősorban a kiadóválasztásról, a promóciós lehetőségekről beszélgetünk, a történet alakítását rám hagyja, mindössze az apró következetlenségekre hívja fel a figyelmem, amit így könnyen tudok javítani.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelenik?

A szüleimmel belsőséges, bizalmas kapcsolatot ápolok, így ők mindenről tudnak, ami körülöttem történik. Végig szurkoltak nekem, hogy az írással elérjem a céljaimat, vagyis minél többekhez eljuttathassam a gondolataimat és ebből tudjak végül megélni. Pontosan tudják, hogy a legnagyobb kiváltságok közé tartozik, ha az ember a szenvedélyének élhet és segítenek abban, hogy ezt elérhessem. Édesapám a Csallóközben forgalmazza is a könyvem és édesanyám is széles körben népszerűsíti a tevékenységem.  

Milyen érzés az első könyved megjelenésére készülni?

Egyszer azt hallottam, hogy a hallhatatlanság triásza a következő: ültess fát, írj könyvet, nevelj gyermeket. Az írjunkkreativan.blog.hu-n megörökítettem a faültetést, december 2022.12.05-én megjelent az első könyvem A tükör mögül címmel és a 9 éves kisfiammal és az egész családdal együtt lelkesen várjuk az április végén érkező kislányunkat. Azt hihetnénk, hogy jól állok, ami igaz is, de a legfontosabb, hogy mindig legyen mivel inspirálódni. Az okos nagy fiam mellett ez nem is olyan nehéz, mivel ő megkérdezte már, hogy tudnék-e 50 könyvet írni és rövid gondolkodás után azt feleltem, hogy miért is ne.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható tőled az idén?

Most jelent meg a Novum antológiájában egy novellám, talán ebben az irányban is várhatók tőlem alkotások. De szeretnék az év vége felé önálló képzőművészeti kiállítást is összehozni. A lányom megszületése után lassítanom kell majd, de igyekszem hamar felvenni a fonalat, hiszen már több helyen szervezés alatt vannak az író-olvasó találkozók a nyár elejére vagy szeptemberre. Míg a babámat várom, írom a harmadik könyvet és zajlanak a második regényem utómunkálatai, hogy azzal is a közönség elé léphessek belátható időn belül.

Líra

Fehér Ágnes írói oldala