Interjú Bihary Péterrel, akinek nemrég olvastam el Migránsok c. kötetét. ("Miért én menjek el ebből az országból? Itt a hazám. Megtanultam a Himnuszt. Harcos vagyok, majd én megmutatom. Felesküdtem erre az országra rendőrként. Az életemet is adtam volna érte, de rá kellett jönnöm, hogy ez az ország már nem az, amelyikre felesküdtem.")

Köszönöm Bihary Péter, hogy elfogadtad az interjúfelkérésemet. Nemrégiben olvastam el a Migránsok c. kötetet, és úgy érzem, kötelező olvasmánnyá tenném az iskolákban. Ez a történet tükröt tart az emberek elé, mert bizony nem minden rózsaszín akkor, ha külföldön kell élnünk, dolgoznunk.

 

 

„Miért én menjek el ebből az országból? Itt a hazám. Megtanultam a Himnuszt. Harcos vagyok, majd én megmutatom. Felesküdtem erre az országra rendőrként. Az életemet is adtam volna érte, de rá kellett jönnöm, hogy ez az ország már nem az, amelyikre felesküdtem.”

(Forrás: Migránsok c. könyv.)

1.

Mesélj kicsit magadról. Mit tudhatunk meg rólad?

1973-ban születtem Komlón egy szoba-konyhás házban, ahol sem vécé, sem fürdőszoba nem volt.  A szüleim legbátrabb húzása az volt, hogy tanultak és felköltöztek Budapestre. Ez volt az ő nagy kiugrásuk, mint nekem a Migránsoknak ihletet adó emigráció. Abban a politikai és társadalmi közegben ez volt a legtöbb, amit megtehettek értünk a húgommal. Nem tudok elég hálás lenni ezért nekik. Az iskoláim elvégzése után bevonultam sorállományú határőrnek, majd a rendőrség állományába szereltem át.

A rendőrségi évek életem legjobb időszaka volt. Hasznosnak éreztem magam. A magánélet látta kárát. Háromszor nősültem, kétszer váltam. A matek nem az erősségem, de annyit leszűrtem, hogy ezt a meccset minőségre és nem mennyiségre játszák, illetve rá kellett jönnöm, hogy örök optimista vagyok. Hála az égnek megtaláltam a másik felem.

A rendőrségnél tapasztalt anyagi és technikai hiányosságok megkeserítették a mindennapjainkat. Ha panaszkodtunk, az volt a válasz központilag, hogy amennyiben nem tetszik, le lehet szerelni. Megtettem. A közvetlen parancsnokaim nagyszerű emberek voltak. Büszke vagyok arra, hogy velük szolgálhattam. Legtöbbjükkel a mai napig kapcsolatban vagyok. Éva, aki a közrendvédelmi osztályvezetőm volt, elvállalta a Migránsok próbaolvasását is. Itt is nagyon köszönöm neki. Ő igazi könyvmoly: nagyon sokat segített, csiszolt a tanácsaival. A rendőrség után egy ideig csavarogtam a világban. Éltem Detroitban, Windsorban és Torontóban. Jártam Kuvaitban, Jemenben, Szíriában és a Közel-Kelet más országaiban.  Imádtam a hangulatot, a miliőt és az illatokat.  Mikor hazaérkeztem, a Ferihegyi repülőtér fegyveres szolgálatánál helyezkedtem el. Tizennégy évig szolgáltam ott. Imádtam a repteret. Egy tanult barátom mondta mindig, hogy akit a kerozin füstje megcsapott, sohasem szabadul. Teljesen igaza volt. Imádtam ezt a munkám is. Tulajdonképpen nem is tekintettem munkának. Érdekes és felelősségteljes munkakörben dolgoztam. Őrparancsnok helyettesként, sok ember munkáját kellett hol irányítani, hol koordinálni. De minden jónak vége szakad egyszer, így ennek is.

Sok írónál olvasható, hogy már gyermekkorában írni kezdett. Elsősorban a fiókjának, majd felfedezték a tehetségét. Na, én nem ilyen vagyok. 2019-ig jelentéseken és bevásárlólistákon kívül mást nem nagyon írtam. Ellenben nagyon sokat olvastam. Igazi mindenevő voltam. Amikor még nem volt kígyós játék a mobilokon, a vécén a toalett illatosító vásárlói tájékoztatóját olvastam el ezerszer. Ha gondolod most is felmondom fejből.

2.
Honnan jött az ötlet, hogy az utazásodról, élményeidről és érzéseidről mesélj?

Nehéz kérdés.
Az első lökést az ostoba emberek üvöltve a pofámba vágott sztereotípiái adták. Amikor megkapod, hogy „bezzeg neked könnyű.” Vagy le hazaárulóznak, mert a lakcímkártyádon az áll, hogy „külföldi cím.” Alapvetően, amikor az embert ilyen és hasonló atrocitások érik a mindennapokban, főleg a social media felületein akkor ez kivált egy válaszreakciót. Volt olyan időszaka az életemnek, amikor felvettem volna a kesztyűt, de mára már lenyugodtam. Arra gondoltam, hogy meg kellene mutatni azt, ami valójában történik. Nem, amit elképzelnek, amit esetleg fröcsög a média. Az emberek többsége manipulálható és manipulálják is őket, kőkeményen, minden oldalról.

Úgy gondoltam, hogy ha megírom az utam, és megírom Esther útját, talán egy kicsit helyrebillen a mérleg. Azt gondolom, hogy ha bizonyos emberek fejében megindult a gondolkodás fárasztó, de felvilágosító folyamata, és nem ítél tudatlanul, hanem megvizsgálja a témát, körbejárja azt, már megérte.

Egy dolog viszont folyamatosan itt kattog a fejemben, amikor írok. A mentorom mondta még mielőtt az első könyvem első betűjét leütöttem volna: „A könyv fegyver. Aki ír, az tanít. Taníthatsz jóra, nevelhetsz szépre, de megvan a hatalmad ahhoz is, hogy gyűlöletet szíts. Írni felelősség. Bánj jól a fegyvereddel.” Ezúton is köszönöm Bridget Felber. 

3.
Milyen mértékben van fantázia, és mennyiben valóság az írásaidban? 

Hát erre a kérdésre, könnyű válaszolni. „A veszett kutya” című regényem nagyrésze tapasztaláson alapul. A rendőrségnél eltöltött éveim megajándékoztak megannyi történettel. Rengeteg emberi sorsot láttam. Voltak vidám dolgok, de részese voltam tragédiáknak is. A fantázia igazán abban segít, hogy ezek az egymástól többnyire független cselekmények regénnyé álljanak össze. Emészthetőnek kell lennie. Úgy érzem az írás nem csak a fantáziáról, szól. Amit én szeretnék, az az, hogy az olvasó a szememmel lássa, amit én láttam. A visszajelzések szerint valamennyire sikerült is megfelelnem a saját elvárásomnak, filmszerű élmény olvasni a könyveim. Ennél jobb visszajelzés nem is kell.

A Migránsok egyértelműen több fikciót tartalmaz. Az első részben, valós emberek valós élethelyzeteit lehet megismerni. Esther és Rashid története szintén valós alapokon nyugszik. Természetesen van benne fikció, de hogy mennyi és a történet mely részei azok, az maradjon az én titkom.

„Becsület és hűség, barátom.Becsület és hűség. Nem felejtettem el a becsületkódexünk pontjait. Chaque ancien reste mon compagnon d’arme, quelle que soit sa nationalité, sa race, religion. Je lui manifeste toujours I’étroite solidarité qui doit unir les membres d’une méme famille.

Nemzetiségére, származására, vallására való tekintet nélkül minden veterán a bajtársam marad. Mindig a legnagyobb szolidaritással leszek irántuk, mintha csak egy családhoz tartoznánk.”

(Forrás: Migránsok c. könyv.)

 4.
Meddig tartott megírnod a két történetet?

Nem tartott sokáig. „A veszett kutyánál” maga az írás gyorsan ment. Amikor a mentorom elolvasta az elküldött fejezetet, és csak annyit mondott, hogy „gyorsan töröld ki a p.csába, mert tudsz ennél jobbat is”, na az sok idő volt.  Elsőként el kellett átkoznom, majd a wudu babáját kellett megszurkálnom. Ez mind idő. Majd pár órát sajnálnom kellett magam, meg agyalni azon, hogy mi a rossebért kellett nekem ebbe belevágni. Aztán rá kellett jönnöm, hogy teljesen igaza van. Dramaturgia, lassítás, gyorsítás… Sorolhatnám. A Migránsoknál már gördülékenyebben ment a dolog. Meg is szabadultam a babájától. Munka mellett így is hónapok kellettek ahhoz, hogy a két könyv a nyomdába kerülhessen.

5.
Estherről mondanál pár szót? Miért pont az ő történetét mesélted el?

Hát igen. Esther. Persze azt jó, ha tudjuk, hogy nem ez az igazi neve. Kollégák voltunk. Amikor elmesélte a történetét nagyon megragadott. Egy gyönyörű fiatal lány, aki megjárta a hadak útját. Szó szerint. Mi a kis világunkban el sem tudjuk képzelni, hogy tízen pár évesen elad a családod egy idős vagy idősebb fickónak, aki persze aznap megerőszakol.  Jó esetben tizenhárom évesen már teherbe is ejt. Azt sem hiszem, hogy bárki el tudná képzelni, hogy egy gyöngyösi vagy orosházi tömbház hatodik emeletén kivágják a csiklóját a lánygyermeküknek, mert ez az évszázados tradíció. A menekülés határokon át. Naponta tucatnyi alkalommal halljuk a rádióban, mindegy, hogy vezetsz vagy vásárolsz, hogy migránsok, támadnak, illegálisan lépik át a határt stb.

Igen. Az emberi természet már csak ilyen. Az én szüleim Budapestre „menekültek” a szegénység elől és a fejlődés felé. Én szintén kiléptem a komfortzónámból. Akkor képzeljük el azt az embert, aki az életéért fut. Nem érdeklik határok. Minél messzebb akar kerülni a pokoltól. Eshter olyan őszinte, tiszta és gyermeki volt, hogy tudtam, meg kell írnom a történetét. Egy kristály jutott róla eszembe. Nem voltak manírok, nem volt megjátszás, megfelelni vágyás. Volt benne valami ősi tisztaság, amit mi már ezer éve elveszítettünk. 

6.
A családod miként állt ahhoz, hogy könyv formájában adtad ki a történetet?

Na, ja. A családom. Adrienn, a feleségem mindenben támogatott. Valahogy együtt rezdült velem.,,A veszett kutyából” Emma történetét olvastattam el vele.  Amikor végzett nem szólt semmit. Meg kellett emésztenie. Jóval később, már a kicsik lefeküdtek, csak annyit mondott: Ez ütött. Nagyon jó. Csináld. Ettől a perctől fogva próbált tehermentesíteni, amikor írtam. A nagylányom, Kíra támogatott mindenben. Sokat nem találkozunk, mert mint minden tizenéves a szobájában él. Ha kilép onnan: akkor szeret, és támogat. Hát elérkeztünk a legnagyobb segítségeimhez. A kicsik. Aisa és Arina. Mindenben segítettek. Kaptam az íráshoz zenei aláfestést: Peppa malac, Bogyó és Babóca. Éjjel nappal. Nem engedték, hogy magával ragadjon a történet, mert az nekem biztos rossz lett volna, ezért ötpercenként jöttek, hogy éhesek, szomjasak, pisilni kell, unatkoznak. Mindent egybevetve, lehetett volna sokkal rosszabb. Írhattam volna egy börtönben is…

 7.
A két könyvedet kiknek ajánlanád?

Visszakérdezek. Te kinek ajánlanád? Én bárkinek, mert kell a pénz alkoholra, drogra és csajokra. Nem. Viccet félre. A veszett kutyát annak ajánlom, aki szereti a zsarutörténeteket. Van benne erotika így az az olvasói réteg is megtalálja a számítását, aki kedveli, ha egy szerző kendőzetlenül, cenzúrázatlanul adja át a gondolatait. A Migránsokat pedig annak, aki gondolkodó, vagy szeretne azzá válni.

8.
Várható-e a későbbiekben új kötet? Ha igen, miről szól majd?

Jelenleg „A veszett kutya” folytatása félkész. Remélem, tavaszra elő tudok állni vele. Rendőrségi történetek és némi ízelítő egy magánnyomozó hétköznapjaiból.

A másik félkész könyvem teljesen más témájú. Ennek a történetnek az alapját a válás adja. A PAS szindrómáról szól. Nem egyedül írom. Az írótársam Bridget Felber, aki, egy anya szemén keresztül mutatja meg, milyen elveszíteni egy gyermeket PAS-os szülő koránt sem áldásos tevékenységének eredményeként. Én apaként mutatom be, hogy miként idegeníti el a válás után a gondozó szülő a gyermeket a külön élő szülőtől.

Igazi darázsfészekbe nyúlunk, de nagyon kevés olyan család van, ahol, ha máshol nem, de baráti körben ne találkoztak volna a problémával. Ez a könyv nem a nemek harcáról szól. A PAS nemtelen pusztító. Talán a könyvünk segít időben felismerni, és túlélni ezt az időszakot.

A harmadik könyvem még csak vázlat. Ez a könyv egy igazi úthenger lesz. Egyelőre nem is szeretnék többet elárulni róla. 

Nagyon szépen köszönöm a lehetőséget.

 Én köszönöm az interjút!

Amennyiben bárkinek kérdése lenne a könyvekkel kapcsolatban, Facebookon állok rendelkezésére.

 A könyveket itt tudjátok beszerezni NewLine Kiadó oldalán.

Fróna Zsófia: Fegyverforgató – Fegyverek Háza - ("– Félórája várok – jegyezte meg Megaira, amikor a fiú végre mellétoppant. Tony az órájára pillantott. – Csak tizenöt percet késtem.")

Elnézést kérek, megint késve hozom nektek a Beleolvasót. Sajnos tegnap  nem volt internetem, így ma egy hosszabb részletet fogok hozni  Fróna Zsófia: Fegyverforgató – Fegyverek Háza c. kötetéből.

Fróna Zsófia:

Fegyverforgató – Fegyverek Háza

(Fegyverek Háza 1.)

Tartalom:

Egy lány. 

Egy farkas. 

Egy tőr. 

Egy történet…

A harcos lélek küzdeni fog a végsőkig, a gyenge feladja, mielőtt célba érne. 

A tizenhét éves Megaira feszegeti saját határait, mindent megtesz, hogy kiderítse, mire hivatott. 

Miközben próbál rájönni, valójában hová tartozik, rejtélyes meghívást kap a Fegyverek Házába. 

Vajon az a sorsa, hogy fegyverforgatóvá váljon? 

Ahhoz harcos lélek kell, Megaira azonban még soha életében nem emelt kezet senkire. 

Megállja majd így a helyét? 

A válaszok keresése közben rájön, hogy a háttérben sötét erők munkálkodnak veszélybe sodorva a világot, amibe csöppent és a jövőjét, ami felé eddig csupán pár lépést tett. 

Lehet egy békés természetű lányból fegyverforgató? 

Tényleg ezt a sorsot szánták neki, vagy valami egészen mást? 

Meg tud küzdeni a rá leselkedő veszélyekkel, vagy elbukik?

A tét hatalmas, sikerén vagy bukásán több múlik, mint gondolná…

ENGEDÉLLYEL

– Félórája várok – jegyezte meg Megaira, amikor a fiú végre mellétoppant.
Tony az órájára pillantott.
– Csak tizenöt percet késtem.
– Attól én még félórája várok – vigyorgott.
Tony mosolyogva csóválta meg a fejét.
– Készen állsz?
Az utca végén parkoló fekete Audihoz sétáltak; a volán mögött egy szőke, cingár fiú ült, akit Tony úgy mutatott be, mint a család sofőrjét. A srác odamorgott nekik valamit, ami akár köszönés is lehetett, de ezen kívül nem szólt hozzájuk.
A lőtér kívül esett a lakott területen, és úgy alakították ki, hogy még véletlenül se tévedhetett ki egy golyó sem.
A bejáratnál Tony elővette az engedélyét, majd elővett pár fontot a pénztárcájából.
– A lány a vendégem – jegyezte meg a pult mögött ácsorgó nőnek, közben Megaira felé biccentve. – Egy napijegyet szeretnék neki.
A nő az előtte elhelyezett monitor felé fordult, és kattintott néhányat.
– Tudok neki vendégjegyet adni, de ezzel nem lőhet.
– Ó, higgye el, nem akarok lőni – mentegetőzött Megaira.
Az öltözőben mind a ketten golyóálló mellénybe bújtak, majd a felszíni lőtér felé vették az irányt.
– Nem szeretek zárt terekben lövöldözni – magyarázta Tony, miután észrevette, hogy Megaira vissza-visszapillantgat a termek felé.
Gyönyörűen sütött a nap, beragyogva a fűvel benőtt, rétre emlékeztető teret. Nem ők voltak az egyedüliek, akik itt gyakoroltak. A tér épület felőli oldalán húsz lövészfülke sorakozott egymás mellett – ezekből nyolc foglalt volt.
Tony Megaira kezébe nyomott egy fülvédőt.
– Ezt vedd fel! – mondta, közben a sajátjával bíbelődött, aztán beállt a hozzájuk legközelebb eső fülkébe.
Megaira a fiú fegyvereit figyelte – mert kettő is volt neki. Mintha egymás tökéletes másai lettek volna, úgy nézett ki a két Smith&Wesson. Az ezüstszínű, forgótárcsás hatlövetűek ragyogtak a napfényben, fekete bőrmarkolatuk pontosan Tony tenyeréhez idomult. Megaira már többször látta őket képeken, de csak most vette észre, hogy mindkét pisztoly csövére egy-egy szót véstek, bár most sem tudta kivenni a betűket.
Tony rutinosan kifordította a tárcsákat, töltött, aztán a pálya másik felén felállított táblákra célzott, mely mögött három méter magas golyóálló – és bizonyára hangszigetelt – fal állt.
Az első lövésnél Megaira összerezzent; hiába készítette fel magát, a lövésnek komolyabb hangereje volt, mint amire számított.
Tony pontosan eltalálta a céltábla közepét.
– Azt tudtam, hogy tudsz lőni – mondta a lány –, de nem gondoltam volna, hogy ennyire jól!
– Ez semmi nem volt – legyintett a fiú. – Még van hova fejlődnöm.
– Hát én nem értek hozzá, de kétlem, hogy ennél van hova tovább fejlődni.
Tony nem válaszolt, csak vállat vont, majd ismét felvette a lövéshez szükséges pozíciót.
Még pár tárat kilőtt, Megaira pedig hiába kereste a hibákat, nem járt sikerrel. Minden lövés célba talált.
– Megfoghatom? – kérdezte a lány a fegyverek felé nyúlva.
Tony riadtan rántotta el őket.
– Inkább ne!
– Nem akarok lőni!

– Véletlenül is elsülhetnek. Nagyon érzékeny a ravaszuk.
– Rendben – sóhajtott Megaira csalódottan.
Miután Tony az utolsó tárat is kiürítette, összecsomagolt.
– Nagyon ügyes vagy – lelkendezett Megaira, miközben kibújt a golyóálló mellényből. Boldogan csacsogott, hiszen végre részese lehetett Tony életének azon részének is, amelyet eddig nem ismert.
A fiú zavartan túrt bele félhosszú barna hajába és elővette a telefonját, azt nyomkodta, amíg ki nem értek az épület elé.
Phil, a sofőr, éppen akkor kanyarodott oda.
– Haza? – kérdezte.
– Nem, Phil, elég a belvárosig.
A bögre ölelése nevű kávézónál tette ki őket. A csupa üveg, krémszínű székekkel berendezett kávézó egy tágas térről nyílt; népszerű helynek számított a fiatalok körében.
– Emlékszel, mennyit jártunk ide? – kérdezte Tony.
– Ha akarnám, sem tudnám elfelejteni. Gyakorlatilag itt lettünk barátok.
– Ha arra gondolsz, hogy teljesen beborítottál egy nagy adag capuccinóval, amin extra nagy adag tejszínhab volt, akkor mindenképp.
– Nem tagadhatod, hogy az a pillanat megalapozta a kapcsolatunkat – nevetett Megaira.
– Igaz, bár abban a pillanatban nem épp erre gondoltam. Az ölembe hullottál a kávéddal együtt. Szó szerint…
– Tehetek róla, hogy olyan nyeszlett voltál? Mondjuk vastagabb éppenséggel nem lettél azóta sem.
Tony szusszant egyet.
– Te elgáncsoltad saját magadat!
– A legjobbakkal is megesik – vont vállat Megaira.
Tony szája mosolyra húzódott. Az órájára nézett, majd ismét az épületre.
– Megiszunk egy kávét? – kérdezte.
– Persze.
– De most ne borítsd rám!
– Nem ígérek semmit – vigyorgott a lány.
Nancy csak késő este ért haza, Megaira hallotta, ahogy ledobja a kulcsait az erre a célra fenntartott tálba. Felkönyökölt az ágyában és az ajtó felé nézett.
– Miért kerülöd? – szólalt meg Sarah, mire Megaira felkapcsolta a kislámpáját és a húgára nézett.
– Nem kerülöm.
– Jaj, Meg, ne szórakozz már! Hisz’ látom!
Megaira visszadőlt a párnájára.
– Így, hogy vége a giminek… – kezdte, de Sarah közbevágott.
– Ezért kerülöd? Elég nagy marhaság lenne, tekintve, hogy mindenből kiváló lettél.
– Nem az a bajom, hogy vége a giminek.
– Akkor mi? – kérdezte Sarah és felült, hogy jobban lássa a nővérét.
– Az a baj, hogy nem jelentkeztem sehová, mert gőzöm sincs, hogyan tovább.

Sarah levegőért kapkodott.
– Én azt hittem, beadtad a jelentkezésed egy csomó egyetemre…
– Igen, Nancy is ezt hiszi, és jobb lenne, ha ez így is maradna.
– Baromi csalódott lesz, ha ezt megtudja.
– Igen, Sarah, tudom, ezért nem kellene megtudnia, legalább addig, amíg ki nem találok valamit.
– És miért nem jelentkeztél sehova?
– Mert semmi nem érdekel úgy igazán és nem látom értelmét, hogy olyat tanuljak, ami nem érdekel.
– Akkor legyél egyszerűen őszinte vele. Állj elé és mondd meg neki.
– Ritkán vannak ennyire pocsék ötleteid – sóhajtott Meg, és visszafeküdt a párnájára. – Majd kitalálok valamit szeptemberig, csak ne szólj neki. Rendben?
– A szeptember egykettőre itt van.
– Rendben? – kérdezte Megaira kicsit erélyesebben.
– Rendben – sóhajtott Sarah megadóan és visszafeküdt.
Megaira lekapcsolta a lámpát, de még sokáig csak feküdt a sötétben és gondolkodott. Aztán egyszer csak a nappaliban megcsörrent a telefon.
– Sarah, ébren vagy? – kérdezte, de válasz gyanánt csak tompa hortyogás érkezett.
Nesztelenül a szobaajtóhoz osont és résnyire kinyitotta – de mielőtt kiléphetett volna, Nancy felvette a telefont és beleköszönt.
– Jól vagyunk. Igen, ő is jól van – mondta Nancy kis késéssel, nyilván arra a kérdésre, hogy vannak, bár azt nem értette, hogy valaki miért lett külön kiemelve.
– Igen, tudom, hogy abban a korban van, de ne merészelj idejönni – folytatta a nő sziszegve. – Nem érdekel! Ne gyere ide, és hagyd békén Megairát! Nem kérünk sem belőled, sem a többiekből. Jegyezd meg, ő soha nem lesz olyan, mint ti! – Ezzel a nő lecsapta a telefont, olyan erővel, hogy még az asztal is belereccsent.
Megaira lélegzete elakadt.
Róla beszéltek.
Sőt, Nancyt életében először hallotta úgy istenigazából dühösnek. A hideg futkosott a hátán, és az a kevés álom is kiszállt a szeméből, ami benne volt. Óvatosan, hogy Sarah-t ne ébressze föl, visszacsukta az ajtót, aztán leült a földre és nekidőlt.
Az ablak most éppen vele szemben volt. Az éjszakai égbolt kristálytisztán terült a táj fölé, lehetett látni az összes csillagot, még a legapróbbat, leghaloványabbat is.
Érezte, ahogy egyre nagyobbra nyílik a szeme, és csak bámult ki az ablakon. Egyetlenegy gondolat zakatolt a fejében.
Mit titkol előle Nancy?

A könvet itt tudjátok megrendelni:

NewLine Kiadó

NewLine Kiadó szeptemberi megjelenései - ("Mindig megtudd lepni a kiadó, de még jobban a borítókészítő munkája.")

NewLine Kiadó sem pihen szeptemberben, hiszen újabb szuper könyvek érkeznek 15-én. Előjegyezhetőek már most a könyvek, én kinéztem párat, amit szívesen elolvasnék. Ti melyiket választanátok? Mindent vagy csak egyiket, másikat? Egyre jobb és érdekes történetek jelennek meg a kiadónál. Szinte alig telik el olyan hónap, hogy ne mutatnának új írókat. Mi csak örülhetünk ennek, nem?

Íme néhány könyv, ami jövő hónapban fog megjelenni.

Chris Land:

Lélekvesztő 1.

Tartalom:

Christina Webster állást keres, egy cselnek köszönhetően talál is. Feladata: mivel a kairói bazárban ókori régiségek kerülnek elő, fel kell derítenie egy Hatsepszut álarc, és egy ősi papirusztekercs útját a helyi összekötő, az archeológus Raman segítségével.
Természetesen ez nem megy zökkenőmentesen, hiszen mások is érdeklődnek a papirusz hollétéről, főként egy műgyűjtő emír, aki ravasz játékot űz egy-egy elismerésre méltó darabért, továbbá két mindenre elszánt alak, valamint egy görög archeológus nő is részt vesz a kutatásban, de Webster megpróbálja áthúzni mindannyiuk számításait.
Hova tűnt Raman elődje, és a pap? Vajon mire kellenek a gyerekek a galádoknak?
A jelek a Sínai-félszigeten lévő ősi bányába vezetnek, a Lélekvesztőt azonban az ókori papok telerakták veszélyes és fondorlatos csapdákkal, melyekkel meg kell küzdeniük, akár az életük árán is.
Millió egy titok és megfejtésre váró talány, ami a ködös múlt homályába vész…
Rejtélyes halálesetek, mérgek, legenda, misztika, ármány és érzelmek, egy kis ókori történelemmel megfűszerezve, no és a humor se maradhat el a Lélekvesztő című fordulatokban gazdag kalandregényből.

Szilágyi-Kiszler Adrienn:

A Napfény hangja

Tartalom

Audrey Rose Parker mindig is úgy gondolta, hogy képes különbséget tenni jó és rossz között. Bár a gimnázium első éveiben sokszor részt vett barátai csínytevéseiben, mégis inkább a józan gondolkodású diákok közé sorolta magát, mintsem a lázadók közé. Viszont évekkel később, amikor követi zenész barátait a napfényes Los Angelesbe, rá kell jönnie, hogy a döntéseink nem csak feketék vagy fehérek. Újonnan épített kapcsolatai megannyi lehetőséggel kecsegtetnek, azonban ugyanannyi veszélyt is rejtenek magukban.
Mi képes arra, hogy elmossa a lány által eddig olyan élesnek hitt határokat, bátor és őrült cselekedetek között? 
Ha az új munkája, valamint Los Angeles nyüzsgő és botrányos életvitele nem lenne elég változás az életében, az eddig elérhetetlennek hitt hírességek közelében idővel saját kárán azt is meg kell tanulnia, hogy a napfény hangja nem feltétlenül olyan édes...

Selena B. Lowell:

Vérzivatar

(Örök idők 1.)

Tartalom

Te mit tennél a szerelemért?

Meddig mennél el a szerelemért?

Áronnak nincsenek barátai. Semmi sem fontos neki szülein, és a motorozáson kívül.

Márk, Áron életének sötét foltja. Mindent elér, amit akar. Az sem zavarja, ha vér tapad a kezéhez.

Emma a megszokott egyetemisták életét éli: haverok, buli

Egy véletlen során világaik keresztezik egymást, amely tele van titkokkal, fájdalommal, szerelemmel és szenvedéllyel.

Mindhármukban egy valami közös: a VÉRZIVATAR, amely testüket áztatta.

Az Örök Idők egy olyan romantikus – fantasy könyvsorozat, amely hasonló, de mégsem egyforma történeteket foglal magába, mitikus lényekkel ötvözve.

A történetek központi kérdése:

Vajon a szerelem legyőzhet minden rosszat?

„Ő volt a megfontoltság tipikus mintaképe. Én meg a meggondolatlanság lidérces árnya. Márk pedig a fenyegető veszedelem.”

Jud Meyrin:

A Loweni boszorkányhajsza

(Felföldi rejtélyek 1.)

Tartalom:

Egy ​kotnyeles újságírónő 
Egy kemény nyomozó 
És egy kaméleonként rejtőzködő gyilkos 

Amikor Lottie Kelsey szomszédja gyanús körülmények között eltűnik, a kíváncsi újságíró azonnal szimatolni kezd. Eddig kultúráról írt az Edinburghi Krónikákba, ám főnöke nem engedi komolyabb témák közelébe. Lottie elhatározza, hogy bármi áron összehoz egy ütős címlapsztorit, és megmutatja, hogy az ő helye nem a kultúra rovatnál van. Nem számol azonban a nyomozást vezető zsaruval, aki egy kanál vízben meg tudná fojtani, és folyton keresztbe tesz neki. 

Tristan Huntert egy tragikusan végződő akció után helyezik át Edinburghbe. Gyötri a bűntudat, amiért magára kell hagynia sérült barátnőjét Londonban, de nincs más választása. Amikor egy eltűnés véres gyilkosságba torkollik, Tristan rájön, hogy erre a lehetőségre várt. Ha elkapja a gyilkost, visszatérhet korábbi életéhez. Nem számol azonban a minden lében kanál újságírónővel, aki állandóan beleüti az orrát a nyomozásba, és a feje tetejére állít mindent, amiben eddig hitt. 

Lottie és Tristan eszeveszett hajszába kezd az arctalan gyilkos után, aki olyan könnyedén csúszik ki a markukból, mintha szellem lenne, miközben egymással és zavaros érzéseikkel is meg kell küzdeniük. 

Mennyire kell elcseszettnek lenned ahhoz, hogy arra vágyj, aki gyűlöl? 
Mi fog végül győzni: az elvek vagy a szenvedély? 
Vagy a gyilkos, aki senkit sem kímél?

Naomi Lawrence:

Vilma világgá megy

Tartalom

Vilma ​egy többé- kevésbé felvilágosult, idős hölgy, aki megelégeli, hogy 87 éves, ráncos, görbe és ráadásul kezd teljesen elhatalmasodni rajta a demencia- ezért elhatározza, hogy elegánsan kiszáll az élet nevű mókuskerékből, amíg még teheti. Titokban szökést tervez, amelyről naplót vezet- és ami egyáltalán nem alakul úgy, ahogy azt elképzelte. Közbe jön egy esküvő, egy macska, egy elveszett holttest és egy csomó almás pite. Ennek ellenére ő elszántan igyekszik csupa életveszélyes dolgot elkövetni, hátha valamelyik hatásos lesz- azonban kiderül, hogy ezek közben egészen jól szórakozik. Hosszú idő óta először. És miután a távoli Venezuelában rablótámadásba és kábítószer- kereskedelembe keveredik, a dolgok nem várt fordulatot vesznek. 
Vilma szökése egy olyan kaland, amelyben az élet napos és árnyékos oldalaiba is bepillanthatunk, néha könnyes, néha vidám kulisszatitkokat kilesve- és a végén talán még azt a következtetést is levonhatjuk, hogy az élet minden látszat ellenére igenis szép lehet- még 80 felett is.

Ella Steel és Marilyn Miller:

Üldözöttek

Tartalom

Alessandra szabadságra és önállóságra vágyik, nem alvilági életre. Alexander Salvatore egyetlen lányaként ez azonban szinte lehetetlen. Mikor feladná a reményt, hogy kitörhet, történik valami. Esélyt kap, hogy szabad lehessen. A szabadságnak viszont mindig ára van… 
Noah úgy éli az életét, ahogy ő akarja. Jay Davis fiaként felelősségteljes, céltudatos, és persze, hogy ő az egyetem szívtiprója. Mindent megkap, amire vágyik, és amiért nem fél keményen megdolgozni. 
Két külön világ. Szabadság és bezártság. Két fiatal, akik az ellentétek ellenére egymásba szeretnek. Egy szerelem, ami nem csak tiltott, hanem egyenesen életveszélyes. 
Mit teszel, ha a világ, ami elől menekülsz, végül rád talál? 
Üldözötté válsz…

Suzanne Wolf:

Bilincs mögött

Tartalom

Gabriella Cooper frissen végzett kriminálpszichológus, aki gyerekkora óta szerelmes legjobb barátnője bátyjába, Lucas Fosterba. Lucas viszont minden egyes alkalommal és minden lehetséges módon tudtára adja, hogy csak a húgának tekinti. Egy látszólag meggondolatlan lépés miatt Gaby életveszélyes fenyegetést kap egy veszélyes bűnözőtől, aki több bankot is felrobbantott és kirabolt a városban. Ebben a feszült helyzetben Lucas sem tudja tovább titkolni érzéseit a lány iránt. Vajon Gabynak sikerül kilépnie a ráragasztott szerepből és bilincsbe tudja verni Lucas szívét, hogy magához láncolja? Meddig tudja tagadni egy férfi az érzéseit? Ebben a kötetben a mögött sorozat első kötetéből a „Jelvény mögött” című regényben már megismert Gaby és Lucas történetét követhetjük nyomon. Vidám párbeszédek, akció, intrika és feszültség egy kis romantikával fűszerezve az írónő legújabb regényében.

A könyveket itt tudjátok előjegyezni:

NewLine Kiadó

Beleolvasó: Fróna Zsófia: Fegyverforgató - Fegyverek Háza - ("Megaira a teraszajtóra pillantott. A nyitott tolóajtóban egy magas, vékony lány állt karba tett kézzel. Felnyírt hollófekete hajába belekapott a szél.")

Szerdai nappal nem is mással kezdhetném, mint a kedvenc könyvemből hozok részletet, Fróna Zsófia: Fegyverforgató – Fegyverek Háza c. kötetéből. Előző héten dupla résszel érkeztem, ma pedig egy kis rövidke részt hozok nektek.

Fróna Zsófia:

A fegyverforgató – Fegyverek Háza

Tartalom:

Egy lány.
Egy farkas.
Egy tőr.
Egy történet…

A harcos lélek küzdeni fog a végsőkig, a gyenge feladja, mielőtt célba érne.
A tizenhét éves Megaira feszegeti saját határait, mindent megtesz, hogy kiderítse, mire hivatott.
Miközben próbál rájönni, valójában hová tartozik, rejtélyes meghívást kap a Fegyverek Házába.
Vajon az a sorsa, hogy fegyverforgatóvá váljon?
Ahhoz harcos lélek kell, Megaira azonban még soha életében nem emelt kezet senkire.
Megállja majd így a helyét?
A válaszok keresése közben rájön, hogy a háttérben sötét erők munkálkodnak veszélybe sodorva a világot, amibe csöppent és a jövőjét, ami felé eddig csupán pár lépést tett.
Lehet egy békés természetű lányból fegyverforgató?
Tényleg ezt a sorsot szánták neki, vagy valami egészen mást?
Meg tud küzdeni a rá leselkedő veszélyekkel, vagy elbukik?

A tét hatalmas, sikerén vagy bukásán több múlik, mint gondolná

ENGEDÉLLYEL

Megaira a teraszajtóra pillantott.  A nyitott tolóajtóban egy magas, vékony lány állt karba tett kézzel. Felnyírt hollófekete hajába belekapott a szél.  Szvetlána tekintete éles volt és hideg, amit sötét sminkje csak fokozott. Megaira tízéves volt, Sarah kilenc, amikor Nancy magához vette a zárkózott tinédzsert. Szvetlána tizenöt évesen épp annyira mogorva volt, mint most, meg sem próbált beilleszkedni a családba – amibe egy idő után mind belefáradtak. Megaira feszültté vált, ahogy ott ült és meredten bámulta a nővérét. Utálta az ilyen pillanatokat. – Valamelyikőtök igazán elvonszolhatta volna a seggét a boltba. Nem tűnt fel, hogy nincs itthon semmi? – csattant fel Szvetlána, aztán morgott valamit oroszul és bemasírozott a házba.  Megaira másnap találkozott Tonyval. A fiú a legjobb barátja volt, és mióta befejezték az iskolát, most jelentkezett először: meghívta Megairát, kísérje el az edzésre Tony már évek óta eljárt a város szélén található lőtérre. Állítása szerint ifjúsági versenyeken is részt vett, de Megairát egyikre sem hívta meg, sőt korábban azt sem engedte, hogy elkísérje őt a lőtérre, pedig Megaira szívesen vele tartott volna. A lány tudott a fiú hobbijáról, időről időre szóba került köztük, de amikor a téma komolyabbra fordult volna, Tony mindig más irányba terelte a szót. Megaira lelkesen igyekezett a piactérre, ami nem volt messze a városközponttól. Tízre beszélték meg a találkát, de ő már háromnegyedre odaért. Nem szeretett késni. Nyugodtabb volt, ha neki kellett várnia és nem rá vártak. Hétfőn nem volt piac. A vasasztalok ridegen és pucéran pihentek a napsütésben. Megaira a sarki kioszknál vett egy kávét, és a piac bejáratánál állt meg a papírpohárral a kezében. A szél minduntalan az arcába fújta hosszú gesztenyebarna haját, így amint megitta a kávét, összefogta zabolátlan tincseit. Tonynak még semmi nyoma nem volt. A lánnyal ellentétben Tonyt sosem zavarta, ha késett, amiből egyenesen következett, hogy gyakorlatilag soha sehova nem érkezett meg időben.  – Félórája várok – jegyezte meg Megaira, amikor a fiú végre mellétoppant.

A könyvet itt tudjátok beszerezni.

NewLine Kiadó

Fróna Zsófia hivatalos szerzői oldala

Beleolvasó: Fróna Zsófia: Fegyverforgató – Fegyverek Háza -("Ha Sarah most látná, hogy itt vagy, tuti kiakadna – jegyezte meg, és óvatosan megsimogatta a farkas feje búbját.")

Elnézést kérek, hogy nem szerdán, hanem ma osztom meg veletek Fróna Zsófia: Fegyverforgató – Fegyverek Háza c. könyvből a részletet. Ezért ma dupla részt fogok hozni. Legközelebb szerdán lesz kitéve, és nem fogok elaludni. Igen, sajnos tegnap elaludtam és ezért nem tudtam feltenni a Beleolvasót. Így dupla részt kaptok. Ugye, milyen jó? Majd írjátok meg, hogy tetszett.

Fróna Zsófia:

A fegyverforgató – Fegyverek Háza

Tartalom:

Egy lány. 
Egy farkas. 
Egy tőr. 
Egy történet…

A harcos lélek küzdeni fog a végsőkig, a gyenge feladja, mielőtt célba érne. 
A tizenhét éves Megaira feszegeti saját határait, mindent megtesz, hogy kiderítse, mire hivatott. 
Miközben próbál rájönni, valójában hová tartozik, rejtélyes meghívást kap a Fegyverek Házába. 
Vajon az a sorsa, hogy fegyverforgatóvá váljon? 
Ahhoz harcos lélek kell, Megaira azonban még soha életében nem emelt kezet senkire. 
Megállja majd így a helyét? 
A válaszok keresése közben rájön, hogy a háttérben sötét erők munkálkodnak veszélybe sodorva a világot, amibe csöppent és a jövőjét, ami felé eddig csupán pár lépést tett. 
Lehet egy békés természetű lányból fegyverforgató? 
Tényleg ezt a sorsot szánták neki, vagy valami egészen mást? 
Meg tud küzdeni a rá leselkedő veszélyekkel, vagy elbukik?

A tét hatalmas, sikerén vagy bukásán több múlik, mint gondolná

ENGEDÉLLYEL

Ha Sarah most látná, hogy itt vagy, tuti kiakadna – jegyezte meg, és óvatosan megsimogatta a farkas feje búbját.
Visszafészkelte magát az ágyába, majd lehunyta a szemét. Várta, hogy az állat jelenléte megnyugtassa, de a szíve olyan hevesen vert, hogy úgy érezte, soha nem fog már elaludni.
A farkas tett pár kört a szobában, majd megállt az ágy mellett, és oldalra billentett fejjel merőn nézte a lányt.
Megaira visszatartotta a levegőt, amikor az állat óvatosan felrakta az egyik mancsát a matracra. Hatalmas, szőrös mancs volt, erős, kés élére emlékeztető karmokkal. Besüppedt a matrac, ahogy a farkas ráhelyezte a testsúlyát, aztán megjelent a másik is, és végül az egész állat.
Az egyszerű, de masszív faágy keservesen felnyögött, amikor a farkas a lány mellé ugrott. Megaira döbbenten figyelte, ahogy a farkas lassan lefeküdt, aztán megszimatolta az arcát. Óvatosan kinyújtotta a kezét és megvakargatta az állat füle tövét, majd közelebb bújt hozzá, belefúrva arcát a bundájába. Elöntötte a nyugodtság érzete, ahogy hallgatta az állat szívverését.
Úgy aludt végül el, hogy a betörőről egészen megfeledkezett.
Nancy hangjára riadt fel. A nő az előszobából kiáltott fel neki, jelezve, hogy megérkeztek. Szombat reggel volt, pontosabban délelőtt.
– Ezek meg mi a fenét keresnek itt? – kérdezte a lány suttogva, miközben a farkas vállára támaszkodva megnézte az órát az állat mögött lévő kis asztalon. Tíz óra múlt; Megaira meg mert volna esküdni rá, hogy Nancy vasárnap tervezett hazajönni, nem pedig szombaton.
Közben a farkas halkat morgott, mire a lány villámgyorsan elengedte.
– Ki kell csempésszelek – jegyezte meg.
A farkas leugrott a padlóra, Megaira pedig követte. Az ajtóhoz sietett.
Nem hallott arra utaló neszeket, hogy valaki felfelé igyekezne, márpedig annak mindig hangja van, köszönhetően a nyekergő lépcsőfokoknak. Még a legcsendesebb léptű ember se tudna hangtalanul felosonni rajtuk.
Épp csak annyira nyitotta ki az ajtót, hogy kileshessen rajta. Innen rálátott a bejárati ajtóra, ami előtt éppen Sarah vette le a cipőjét. Mintha csak érezte volna, hogy figyelik, felkapta a fejét. Amint megneszelte, hogy Megaira leskelődik, hatalmas vigyorra húzta a száját, és hevesen integetni kezdett. Már épp szólt volna, de Megaira lepisszegte.
Amikor a farkas feje megjelent az ajtóban Megaira mellett, Sarah álla leesett a döbbenettől.
– Megaira? – hallatszott Nancy hangja a konyhából, de a lány nem válaszolt neki. – Sarah, felmész Meghez? Nem hiszem el, hogy nem hallja, hogy hazaértünk. A fülén ül ez a lány?
– Máris megyek, anyu – kiabálta vissza Sarah, és már szaladt is fel a lépcsőn.
– Te meg mi a fenét művelsz? – kérdezte, alighogy felért, de a lépcső utolsó fokán megállt.
Hiába tudott a farkas létezéséről, sőt messziről már látta is az állatot, tartott tőle.
– Most nem igazán alkalmas, hogy elmagyarázzam – suttogta Megaira. – Egyébként is, nem úgy volt, hogy vasárnap jöttök?
– De, csak anyu meggondolta magát. Tudod, milyen.
– Hát most marhára rosszul időzített. – Megaira összehúzta a szemöldökét. – Segítened kell. Tereld el a figyelmét, amíg én kiviszem a farkast!
Sarah vetett még egy pillantást az állatra, majd megadóan felsóhajtott, és lement anyjához a konyhába.


Megaira várt egy darabig, aztán amikor hallotta, hogy Nancy és Sarah beszélgetnek, elindult, de a lépcső láttán nyelt egy nagyot. Biztos volt benne, hogy ezen nem jut le hangtalanul. Még alatta is nyekeregne, nemhogy a nála sokkal nehezebb farkas alatt.
Nem volt más választása, vett egy mély levegőt, majd jelzett az állatnak, hogy kövesse.
Nancy azonnal meghallotta a lépcső nyikorgását.
– Megaira, kincsem! Csakhogy végre lejössz!
– Igen, Nancy, mindjárt megyek! – kiabálta, miközben a farkast a nappali felé terelte.
Fürgén és nesztelenül nyitotta ki a kertbe vezető üvegajtót, de az állat nem mozdult, csak nézte őt.
– Na, mi lesz? Menj már ki, az isten szerelmére! – motyogta az orra alatt.
A farkas egy másodpercig még bámult rá, majd egyszer csak, mintegy varázsütésre, megindult, aztán meglepő sebességgel el is tűnt a kert végében.
– Te meg mit csinálsz? – hallatszott Nancy hangja a háta mögül.
A lány riadtan perdült meg. Kellett neki egy pillanat, hogy mosolyra rendezze arcvonásait.
– Miben mesterkedsz? – kérdezte Nancy gyanakodva.
– Mégis mire készülnék?
– Nem tudom, ezért kérdem! Ahelyett, hogy odajöttél volna hozzánk, inkább ide osontál és… tárva-nyitva van az ajtó! – A gyanakvás helyett huncut öröm ült ki az arcára, ahogy folytatta. – Csak nem egy fiút csempésztél ki?
Megaira a döbbenettől hirtelen megmukkanni sem bírt.
Sarah szinte állandóan nyaggatta, hogy nem pasizik, és hogy biztosan valami baj van vele, de nem gondolta volna, hogy ez már Nancyt is érdekli. Ami azt illeti, fiú volt, gondolta, de kétlem, hogy te ilyen jellegű fiúra céloztál.
– Dehogyis, Nancy. Este nyitva felejtettem és most jutott eszembe. Gondoltam, még azelőtt be tudom zárni, hogy észrevennéd…
Nancy finoman felhúzta az orrát. Megaira lélegzetvisszafojtva várt – tudta, mit jelent, ha Nancy felhúzza az orrát: ilyenkor kapcsol be a hazugságvizsgálója.
– Már milliószor elmondtam, hogy ne hagyd nyitva! – mondta a nő, mire Megaira megengedett magának egy megkönnyebbült sóhajt.
– Tudom. Bocsi.
– Na, gyere ide! – Nancy nem bírt sokáig haragudni, sőt igazán haragudni se tudott. Ölelésre tárta karjait; Megaira hálásan bele is omlott. Bár Nancy nem az édesanyja volt, mindig is úgy tekintett rá, mintha az lett volna. És ki tudja, talán jobb is volt így, hogy Megaira nem ismerte a szüleit. A szüleit, akik képesek voltak Nancynél hagyni egy ötéves csöppséget mindenféle magyarázat nélkül.
Sarah harmadik helyezést ért el a tornaversenyen, és borzasztó büszke volt magára. Volt is rá oka. Megaira titkon irigyelte kissé a hajlékonyságáért, kecses mozgásáért. Az ő képességei arra voltak elegek, hogy testnevelésórán békén hagyja őt a tanár… Persze ezt sem bánta különösebben, csak tetszett neki, ahogy Sarah mozog.
– Gratulálok! – mondta éppen húgának, miközben a lábával lökött egyet a hintaágyon, amelyben ültek. – Szép kacat – vigyorgott, és visszaadta Sarah-nak a harmadik helyezésért járó érmet.
– Na ja – Sarah gondosan a zsebébe csúsztatta a díját. – És miért is volt a szobánkban az a dög? – kérdezte, és a nővérére függesztette a tekintetét.


– Úgyse hinnéd el, ha elmondanám.
– Tégy próbára! Tudod, már elég rég rájöttem, hogy veled olyan dolgok történnek, amilyenek másokkal soha.
Megaira a húgára mosolygott. Persze nem voltak édestestvérek, de ez a kapcsolatukban vajmi keveset számított. Sarah csak egy évvel volt nála fiatalabb, de bizonyos témákban sokkal érettebb volt, például az emberi kapcsolatok terén. Mindenkivel szót tudott érteni, ha akart. Még amikor nem állt szándékában, akkor is sikerült a társaság középpontjává válnia, és természetesen minden fiú őutána epekedett. Megaira szerint a baj csak az volt, hogy többnyire végül mind meg is kapták…
Sarah egyetlen hiányossága ugyanis az erkölcs volt, az nem sok szorult bele.
Pedig azt senki nem állíthatta, hogy rossz példát látott volna.
Megaira mindig is úgy gondolt Sarah ezen tulajdonságára, mint az apja rossz örökségére. Többnyire amire nem tudtak magyarázatot adni, azt a lány apjára kenték. Így tűnt egyszerűnek és logikusnak, mivel nem ismerték a férfit. Nancy soha nem titkolózott a lányok biológiai szüleivel kapcsolatban, de beszélni sem beszélt róla, ha a gyerekei nem firtatták. Megaira időnként megtette, és furcsállta, hogy Sarah nem érdeklődik az apja iránt, de sok minden másban is különböztek, így ezt is elfogadta.
Megaira vett egy mély levegőt és elmesélt mindent, ami előző éjjel történt. Sarah nem szakította félbe; szájtátva figyelte. Aztán mikor Megaira befejezte, magára erőltette a lehető legkomolyabb arcát, amire csak képes volt.
– Szóval nem szóltál a rendőröknek – jegyezte meg a végén.
– Nem.
– És ha újra megpróbál betörni?
– Ezt erősen kétlem.
– Miért?
– Mert szerintem meggyőződése, hogy mi egy farkast tartunk itthon házi kedvencként. Nem hiszem, hogy megkockáztatná, hogy legközelebb a torkát harapja át a keze helyett.
– Ez logikusnak hangzik – mondta megkönnyebbülten.
Megaira tudta, hogy a farkastól Sarah-t épp annyira kirázta a hideg, mint a betörő gondolatától, de a nővérében feltétel nélkül bízott, ő pedig a farkasban, így hümmögve vette tudomásul, hogy Megaira őrangyala bejáratos lett a házba.
A bejárati ajtó záródásának hangjára mindketten felfigyeltek. Mivel úgy tudták, hogy Nancy a barátnőivel van a könyvklubban, így kizárásos alapon csak egy személy lehetett, aki megérkezett.
– Szia, Szvetlána! – kiabálta Megaira, de nem kapott választ.
– Te tudod, hol volt? – kérdezte Sarah suttogva.
– Nem, de mit számít? A lényeg, hogy most itthon van.
Megaira a teraszajtóra pillantott.
A nyitott tolóajtóban egy magas, vékony lány állt karba tett kézzel. Felnyírt hollófekete hajába belekapott a szél.
Szvetlána tekintete éles volt és hideg, amit sötét sminkje csak fokozott.
Megaira tízéves volt, Sarah kilenc, amikor Nancy magához vette a zárkózott tinédzsert. Szvetlána tizenöt évesen épp annyira mogorva volt, mint most, meg sem próbált beilleszkedni a családba – amibe egy idő után mind belefáradtak.
 

A könyvet itt tudjátok beszerezni.

NewLine Kiadó

Fróna Zsófia hivatalos szerzői oldala

Bihary Péter: Migránsok - ("...mielőtt pálcát törsz egy migráns fölött, nézd meg az útját. Nincs kizárva, egyszer ez lesz a te utad is.")

~~~ Recenzió ~~~

Szeretném megköszönni Bihary Péter írónak, hogy elolvashattam Migránsok c. kötetét. Nem tudom igazán szavakban önteni, hogy mekkora hatással volt rám ez a történet. Vannak ismerőseim, akik kimentek külföldre szerencsét próbálni, de egyik sem mesélte el miként éltek. Ezt a történetet olvasva azt gondolom, hogy érdemes lenne kötelező olvasmánnyá tenni több iskolákban. Hiszen nem csak Péter, de Esther története is nagyon oda szegezett.

Bihary Péter:

Migránsok

Tartalom:

Bihary ​Péter legújabb, önélrajzi alapokra szőtt regényét tartja a kezében. Ez a meglepően nyílt, őszinte vallomás -– hamar arcon csapva a gyanútlan sztereotípiákat -– a korunkat érintő egyik legsúlyosabb és legaktuálisabb, világméretű jelenségéről szól. 

A regény fejére állított, fordított sodrású világában belülről kifelé haladnak a dolgok; a kisemberek hőssé, a hősök egyszerű kisemberré, az okozatok okokká, az okok pedig okozattá válnak, és hamar kiderül, hogy az előítéleteink csupán rossz beidegződések, hogy nincsenek címkék, – mindössze összefonódó emberi sorsok vannak. 

Nincs itt más, csak mi vagyunk. 

A kötet két szálon futó, mégis össze-összeolvadó cselekménye folytonos feszültséget teremt, amit mesterien tör meg időnként a már jól ismert, keresetlen és nagyszerű Bihary-humor. 

Hogy emellett a történet távoli, ismeretlen és félelmetes világokba csábít – nem csak földrajzi értelemben,- csak bónusz a szerző rabul ejtő stílusa mellett. 

A regény olvasása közben az is megeshet, hogy feltesszük magunkban azokat a kérdéseket is, amivel addig lehet, hogy nem is foglalkoztunk: hogy mit jelent valójában a hazánk, és mit jelentünk mi a hazánknak, hogy mit jelent számunkra az otthon, a család, hol kezdődik egy ember méltósága és hol végződik a tűrőképessége, hogy kivé, mivé válunk igazán nagy nyomás alatt? Vagyis, hogy mit kezdünk azokkal a felismerésekkel, amelyek egy életre átformálják az életünket.

Mert hogy is írja a szerző?

„Miért én menjek el ebből az országból? Itt a hazám. Megtanultam a Himnuszt. Harcos vagyok, majd én megmutatom. Felesküdtem erre az országra rendőrként. Az életem is adtam volna érte, de rá kellett jönnöm, hogy ez az ország már nem az, amelyikre felesküdtem.”

Azt mondják, a nagy csapások valójában álruhás áldások. 

Hogy ez igaz-e, ki fog derülni a könyvből.

Bridget Felber

Véleményem

5/5

Nem is tudom, hogy miként is fogalmazzam meg a véleményemet erről a könyvről. Talán azt elmondhatom, hogy személy szerint kötelezővé tenném ezt a könyvet középiskolákban. Egy érzelmi hullámvasút volt számomra ez a történet.

Teljesen magába szippantott és olvastam, olvastam és olvastam.

Én tisztelem, becsülöm azokat, akik mernek lépni, a jobb élet reményében.  Péter és családja úgy döntenek, hogy kimennek külföldre szerencsét próbálni. Nem könnyű ezt a lépést megtenni, de valahogy megoldották, egy kis humorral, kellő optimizmussal könnyen átvészelhető főleg, ha a társa is mellette áll. A történet elején Péter életéről, küzdelméről szól és arról, hogy milyen az élet odakint. Milyen munkákat vállal be, hogy gyermekeinek jobb és biztonságos életet nyújtson. Őszintén megmondom ritkán, sőt szinte alig olvastam ilyen könyveket. Valahogy mindig elkerült engem. De ezek után Bihary Pétertől bármikor elolvasok egy könyvet. Mert igenis érezhető, látható, hogy van mondanivalója és nem mellesleg tehetséges író. Sziporkázóan ír, mintha mindig is ezzel telt volna az élete, hogy mindig írt folyamatosan. Ráadásul nemcsak az ő történetét meséli el, hanem Esther-é, aki együtt dolgozik az otthonban. Elképesztő, amit Esther átélt, amiken keresztül ment azt senkinek nem kívánom. Sokan nem is tudják, hogy ezek az emberek miken mennek keresztül, hogy Európába jöhessenek élni. ÉLNI! Nem gondoltam volna, hogy ennyire meg fog viselni engem lelkileg ez a história. Esther és Rashid története igazi filmbe illő romantika-

Olyan voltam, mint Péter, vártam a folytatást, ha akartam volna előre is, lapozhattam volna, de nem tettem Szinte faltam a betűket és kicsit sajnáltam, hogy vége is lett. Sok mindenben igazat adok, miszerint nem érdemes, nem szabad mások felett pálcát törni. Bárkiből lehet migráns. Sajnos ma, senki nem érti, nem tudja mit is jelent ez.

„Nincs kizárva, hogy egyszer egy járvány, egy időjárási anomália, vagy bármi más miatt mi leszünk kénytelenek az ő földjükre menekülni. Isten kegyelmezzen nekünk, ha úgy fognak bánni velünk, ahogy mi bántunk velük.”

Kiknek is ajánlanám? Minden 18. évét betöltő személynek ajánlom. Azoknak, akik azt se tudják mi is a migráns, vagy, hogy miken kell keresztül menniük. Vagy azoknak, akik nem tudják, hogy milyen az élet, ha külföldre kell menni, élni, dolgozni.

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

NewLine Kiadó

Bihary Peter oldala