A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Naomi Alderman. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Naomi Alderman. Összes bejegyzés megjelenítése

2024. február 20., kedd

Kiáltvány egy világért, amit még nem késő rendbehozni

Naomi Alderman: A jövő

A hatalom című bestseller szerzőjétől 

A jövő az, ahol a pénz van. 
A jövő néhány milliárdos, akik a pusztulásba kergetik a világot.
A jövő néhány barát, akik merész tervet szőnek. 
A jövő a történelem legnagyobb rablása? Vagy a civilizáció vége. 
A jövő itt van. 


Eredeti cím: The Future
Fordította: Borbély Judit Bernadett
Megjelenés: február 28.
Kivitelezés: keménytáblás védőborítóval, 432 oldal

Leírás

A hatalom című bestseller szerzője, Naomi Alderman új regényében a nem túl távoli és nem túl fényes jövőt festi le az olvasóknak egy nagy formátumú világvége történettel. Míg A hatalomban a nemek közötti konfliktusra hegyezte ki a cselekményt, addig A jövőben a társadalmi egyenlőtlenségekre és a természet, a bolygó elpusztítására reflektál. 
Képzeljük el, hogy a világ három vezető techvállalata a mindennapjaink központi része. Nem tudunk létezni a szolgáltatásaik nélkül, egyéni és társadalmi szinten is pókhálóként fonják be az életünket, de jelenlétük pusztító az ökoszisztémára és a társadalomra nézve egyaránt. A cégek vezetői pedig a világ leghatalmasabb emberei, akiknek olyan eszközök és lehetőségek állnak rendelkezésükre, amelyekkel túl tudják élni a világ pusztulását. Ez a három ember pedig alaposan felkészült a világ minden táján épített biztonságos bunkereikkel és az életüket óvó szoftverrel. Amikor eljön a nap, csak megkapják a jelzést, ők pedig repülőre szállnak, és a kiválasztott embereikkel együtt irány az egyik luxusbörtön, amíg elül a baj. De vannak, akik ezt nem nézhetik tétlenül. A beavatottak egy kis csoportja nem ért egyet azzal, hogy csak a kiválasztottak egy része élheti túl. Szövetséget kötnek, hogy megakadályozzák a világ összeomlását és a civilizáció pusztulását. Ebbe a kalamajkába keveredik bele a túlélőspecialista influenszer, Zhen, aki egy szerelmi kaland után kerül fel azok listájára, akik aranyjegyet kaptak a túléléshez. De vajon meg lehet még menteni a világot, vagy csak azoknak osztottak lapot, akik elég gazdagok?



Ha a szituáció kicsit ismerős, ez nem véletlen. Sok közös pont van a valóság és a regény fiktív világa között, könnyen kitalálható, kik ihlették a tech milliárdosok karaktereit, és senkinek sem ismeretlen a közösségi oldalak és az algoritmusok befolyásolási képessége, a mesterséges intelligencia rohamtempójú térnyerése. A történetben fontos szerepet kap a Teremtés könyve, azon belül is Szodoma és Gomora pusztulásának története, illetve egy kitalált szekta vezetőjének példázata a rókáról és a nyúlról. A borítóról is visszaköszönő két állat története fontos a cselekmény szempontjából, de elsősorban a filozófiai alapot szolgáltatja a város-vidék, gyűjtögető-vadászó népek tengelyen. Hiszen csak az egyik élhet túl – vajon a róka vagy a nyúl lesz az?
A jövő okos és pimasz könyv, amely megmutatja, hogy mi felé haladunk féktelenül robogva. És lehet, hogy nem pár tíz év múlva jön el a világvége, de az út, amelyen járunk, előbb vagy utóbb a pusztulásba vezet. A kérdés, hogy még időben találunk-e másik csapást. Alderman feszültséggel és izgalommal teli könyve megmutatja, hogy nem csak egyetlen forgatókönyv létezik, nincsen késő ahhoz, hogy ne olyan legyen a jövő, mint amit a regény lapjain lefest.

Fülszöveg

Martha Einkorn egy nagy hatalmú médiamogulnak dolgozik, aki irányítása alá akarja hajtani a világot. A mogul pénzzel kitömött cégei privát időjárást üzemeltetnek, prediktív elemzéseket készítenek, álcázott fegyvereket gyártanak, miközben a csapból is folynak a technológiai próféciák. Martha legszívesebben kiszállna, de ekkor eszébe jut a példázat a rókáról és a nyúlról, amit még gyerekkorában hallott az apjától. A példázatban rejlő figyelmeztetés tagadhatatlanul kezd beigazolódni – márpedig ha ez így van, akkor egyáltalán mennyi idő lehet hátra a jövőből? 
Lai Zhen túlélőművész, akit mindenki ismer az internetről. Éppen egy bérgyilkos elől próbál megszökni Szingapúrban, amikor a telefonján aktiválódik egy szoftver, és közli, hogyan tud elmenekülni szorult helyzetéből. Mit akarnak Zhentől, akik a szoftver mögött állnak, és mi mindent tudnak még a jövőről?  
Ahogy Martha és Lai Zhen világa összefonódik, gyújtó erejű eseménysor veszi kezdetét. Martha engesztelhetetlenül tör előre, Zhent pedig a kíváncsiság hajtja – valami páratlanul szép kifejlet várja őket, vagy a civilizáció pusztulása?  


A szerzőről



Naomi Alderman A hatalom című bestseller szerzője, amellyel elnyerte a Women’s Prize For Fictiont, és amelyet a New York Times, a Washington Post és a Los Angeles Times is beválogatott az év könyveinek listájára, továbbá Barack Obama és Bill Gates is elolvasásra ajánlott. Műveit harmincöt nyelvre fordították le. Az Engedetlenség című regényéből készült amerikai produkció főszerepét Rachel Weisz játszotta, a filmet Magyarországon A rabbi meg a lánya címmel vetítették. Íróként részt vett a Perplex City és a Zombies, Run! című videójátékok fejlesztésében. Utóbbi több mint tízmillió játékossal rendelkezik. A Bath-i egyetemen tanít kreatív írást. Londonban él. Könyvei a 21. Század Kiadónál: A hatalom, Engedetlenség.

Mások a kötetről

„A jövő minden mást le fog söpörni a színtérről.” ‒ Margaret Atwood

„Naomi Alderman zsenialitására vall, hogy letehetetlen könyvbe csomagolja gondolatébresztő meditációját. Őrületes, töprengésre késztető utazás. Annyi gondolatot indít be! Annyi érzést!” ‒ Karen Jay Fowler

„Hogy lehet ennyire nagyívű elképzeléseket ilyen ellenállhatatlan köntösben tálalni? Körömrágós szerelmi történet és rafinált elmélkedés az emberi civilizáció pozitívumairól és negatívumairól. A jövő egy óriási wow.” ‒ Emma Donoghue

„Lendületes, ravaszul megírt thriller, ökológiai fókuszú világvégesztori és izgalmas szerelmi történet. Alderman a rá jellemző éleslátással és humorral festi meg egyszerre magával ragadó és romlott futurista világát. Ellenállóink üdítően rugalmasak. Nem csupán átfogó tudás, de együttérzés és tisztánlátás is jellemzi őket, annak látják a világot, ami. …Számos emlékeztetőt kínál fel arra vonatkozóan ‒ hol egy gyönyörű hajnal, hol az emberi összetartás képein keresztül ‒, hogy igenis érdemes megmenteni a világot.” ‒ Boston Globe

„A jövő annyira olvastatja magát, annyira tele van feszültséggel és érzelmi mélységekkel, és oly kiváló a befejezése, hogy egy pillanatig sem vártam a végét. Külön méltatandó, ahogy az ortodox zsidóként nevelkedett Alderman egészen új szempontok szerint tárja fel előttünk a Teremtés könyvét, közérthetővé téve a példázatokat közösségről, konfliktusról és túlélésről. Szinte elhisszük, hogy minden ellentétes bizonyíték dacára nem elkerülhetetlen a sivár jövő.” ‒ Los Angeles Times

„A könyv legmeggyőzőbb érdeme, hogy plasztikusan ábrázolja ultra-komputerizált jövőnket. Alderman enciklopédikus tudása, kriptográfiától a bibliai hermeneutikáig, tudományos súlyt ad a regénynek.” ‒ New York Times

„Alderman olyan karaktereket alkotott, akiket az olvasó legszívesebben mindenhová követne, még a világ végére is. Okos, figyelemébresztő mese a digitális technológiáról és az emberiség közösségéről.” ‒ Kirkus 

„Merész, szexi, izgalmakban tobzódó regény, talán a legfanyarabb módon vicces könyv a civilizáció bealkonyulásáról.” ‒ BookPage

„A véget nem érő intrikák és meglepő fordulatok letehetetlenné teszik.” ‒ Publishers Weekly

„Naomi Alderman a huszonegyedik századi fikciós irodalom egyik legjelentősebb alkotójává nőtte ki magát. …Nehéz, mégis ellenállhatatlan olvasmány, mely engem már rögtön az első soránál megragadott. Sötét hangulatát át- meg átszövi a humor, az irónia, az együttérzés és egy hatalmas szerelem, mindez a legremekebb prózában.” ‒ Brooklyn Rail

„A jövő egy többnézőpontú kalandregény világvégére készülő milliárdosokról. Alderman mesterien mozgatja a hatalmasokat, mielőtt bekövetkezne a könyv második felvonását bevezető robbanásszerű krízis, ahol már A vörös halál álarcának vidékén járunk, de Tony Stark-i túlélőöltözék fedi a testünket a totális pusztulás díszlete előtt. Ez a fantasztikus regény mélyre merül a világvégevárás ideológiájában, amikor arról álmodik az ember, hogy ha tényleg megtörténik, az ő személye mégiscsak fontos lesz.” – Cory Doctorow

„Ez a könyv. Atyaég. Komoly elvárásaim voltak. Mindet túlszárnyalta. Szentséges isten. Mindenkinek ajánlani fogom.” ‒ Laurie Frankel, a Mindig ez van című bestseller szerzője

„Játékos, metsző, ijesztően aktuális, és meglepően reményteli. Igazi hullámvasút, ugyanakkor erőteljes kiáltvány egy világért, ahol akár még rendbe is jöhetnek a dolgok. Egy kis Atwood meg egy kis Gibson, és minden ízében Alderman, briliáns mű, imádtam.” ‒ Lauren Beukes, New York Times bestsellerszerző

„Manapság minden híradásban szó esik az AI-ról ‒ és a mesterséges intelligenciától való félelmünkről ‒, azt azonban mintha senki sem tudná, hogy miért is kellene félnünk és hová vezet ez az egész. Az egyetlen Naomi Alderman kivételével! Merész új regénye, A jövő az AI valamennyi csábító és elrettentő aspektusát megmutatja nekünk, miközben egy ITT ÉS MOST játszódó történetet mesél el, amely kontinenseken és világvégét hozó katasztrófákon ível át, miközben végig erősen személyes marad. Történet reklámfogásokról, ördögi (vagy egyenesen gonosz) algoritmusokról, szektákról és nagyvállalatokról, milliárdosokról, akik bármi áron mentenék a saját bőrüket, és öko-idealistákról, akik hasonló elszántsággal törekednek a világ megmentésére, és mindez nem másutt játszódik, mint Szodomában és Gomorában! Abszolút kötelező olvasmány!" ‒ Connie Willis, SFWA Grand Master

„Elegánsan megírt, szórakoztató és ijesztő. Kihagyhatatlan olvasmány, minden szerző ilyet szeretne írni.” ‒ Nick Harkaway, a Titanium Noir szerzője

„A jövő nem is lehetne időszerűbb és fontosabb. Most van szükségünk erre a könyvre. Meggyőző, átgondolt kézikönyv a társadalmi és technológiai változáshoz, útmutató egy jobb, zöldebb, szebb holnapért ‒ amely, ha nagyon akarjuk, akár a mi világunk is lehet ‒, egyúttal rendkívül mulatságos thriller szaftos tétekkel, egyre pörgősebb fordulatokkal, és olyan karakterekkel, akik talán már most, törékeny jelenünkben is léteznek." ‒ Alastair Reynolds, a Napok háza és a Jelenések tere szerzője




Idézetek a könyvből

„Azon a napon, amikor véget ért a világ, Lenk Sketlish, a Fantail közösségi hálózat alapító-vezérigazgatója egy különleges természeti szépségű helyen ült a vörösfenyők alatt hajnalhasadáskor, és a köldökéből próbált lélegezni.”

„Egy életre megtanulta, hogy nem bízhat másokban. Csak akkor lesz biztonságban, ha elég független marad a túléléshez. A baráti közeledésekről bármikor kiderülhet, hogy csak manőverezés az egész valami kocsi hátsó ülésén egy csapat felcserélhető, röhögő fiatalember részéről, akik addig lökdösik, amíg egy utolsó piszkos megmozdulással ki nem taszítják a levegőbe.”

„– Két főt hozhatsz magaddal. De hagyják hátra a telefonjaikat, rendben? Az összes kütyüt. Mondd, hogy vakációra mentek. Mondd, hogy én vettelek rá, és gyűlölsz engem. Oké?”

„Valahol a világban egy eddig épphogy uralt helyzet kezdett teljesen kicsúszni az irányítás alól. Láncreakció. Egy tigris ólálkodott a dzsungelben.”

„Amikor becsapódtak a lövedékek két televízióba és a Zhen mellett álló turistába, Zhen a valóságban nem alkalmazta sem a verbális számbavétel stratégiáját a félelme leküzdésére, sem a 4-7-8 légzéstechnikát. Csak a saját hülye hangját hallotta a fejében: lehet, hogy be fogsz pisilni.”

 „– Az egész világ rá van kötve az időjárás-megfigyelési rendszerre. A drónrajok egy-egy zónát felügyelnek, de szükség esetén nagyobb csoportokat is alkothatnak. Szemerkélést állíthatunk elő a tájfunokból. Ha pedig arra van szükség, hogy eső essen a tiszta kék égből...
Selah megnyomott egy gombot az alkarján lévő kijelzőn. Majd színpadiasan elővett egy Anvil márkájú esernyőt, és feltartotta a feje fölé. A meghívott vendégek mosolyogva pillantottak fel. Azúrkéken szikrázott a londoni égbolt ezen a kristálytiszta januári délelőttön. Aztán megcsillant a levegő, és tompa morajlást lehetett hallani. Hunyorítva jól látszott, ahogy a porszemek gömbszerű alakzattá állnak össze magasan a konferenciaközpont fölött.
– Nézzék! – kiáltott fel valaki, és az égre mutatott, mint valami bibliai próféta.
Egy felhő volt kialakulóban. Először kicsi volt, aztán sötét felleggé dagadt a horizonton, és egyre sebesebben közeledett az épület felé.”

„– Mindenkinek világos, hogy mire kell nekik a technika, ugye? Köze sincs az egésznek a segítségnyújtáshoz. A saját bunkerjeikhez kell a cucc. Irányítani tudják az időjárást. Hogy bármi történik is a világban, náluk mindig legyen eső, ha kell, és mindig süssön nekik a nap, ha kell. Bárhol vannak is. És bármi történjék is velünk, többiekkel.
– Nyilván – mondta Selah Nommik.
– Ezek fegyvert csináltak az időjárásból – tette hozzá Badger Bywater. 
– Ne itt – mondta Martha, aki mindig félre tudta tenni az érzéseit,
mindig el tudta leplezni, hogy magányos, és mindig képes volt a józan belátásra.
Ez volt az utolsó alkalom az apokalipszis előtt, hogy ez a négy ember megmutatta magát a nyilvánosságnak.”

„– Milyen jövő ez? – merengett Marius. – Én is biztonságban cellámban, te is biztonságban celládban. Mindenki biztonságban, se beszéd, se vidámság, se szex. Individualizmus.
– Van ebben azért logika – felelte Zhen. – A túlélésre törekvők célja, hogy életben maradjanak. Fogadok, hogy Nommik magával hozza majd a top embereit, akik eleve ismerik egymást. De ha valami váratlan fenyegetés üti fel a fejét... szeretnék azt izolálni.
– Ez hely sírkamra – mondta Marius. – Gyászold el magad, már úgyis halott vagy.”

„Amit biztosan tudtak: eddig négyen voltak, most már csak hárman maradtak. Körbeülték a tábortüzet, egy percre sem akartak megválni a melegtől és a fénytől. Mindnyájan szkafanderben voltak.”