A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Nő kék csillaggal. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Nő kék csillaggal. Összes bejegyzés megjelenítése

2023. március 15., szerda

Felemelő barátságtörténet a második világháború és a holokauszt poklából - Megjelenés: április 4.

 Pam Jenoff:
Nő kék csillaggal

„A híd lábától visszanéztem a vállam felett. Krakkó, ahol születésem óta éltem, a városom sötétbe borulva kuporgott, csak a keleti égbolt alján derengett a kelő, vöröses fény. A háború dúlt, a város ostrom alatt. És én most elhagyom. Mardosott a bűntudat. Nem, nem hagyom el, helyesbítettem magam. Elmegyek, de meg fogom találni a módját, hogy harcoljak érte, és dicsőséget hozzak rá.”

Felemelő és megható barátságtörténet a második világháború és a holokauszt poklából


Megjelenés: április 4.

Fordító: Török Krisztina
Nyomdai kivitelezés: puhatáblás, 386 oldal


Leírás

Pam Jenoff a Rutgers Egyetem professzoraként jelenleg az egyik legkeresettebb és legfoglalkoztatottabb történelmi regényíró az Egyesült Államokban, aki a legtöbb művét megtörtént események alapján írja briliánsan vegyítve a tényeket a fikcióval, amire kiváló példa volt a gondozásunkban korábban megjelent Elvesztek Párizsban című kötet.

Az a történet a második világháborús hírszerzés világába kalauzolt, felfedve a nők szerepét a kémtevékenységekben, a Nő kék csillaggal pedig a holokauszt egy kevésbé ismert epizódját eleveníti fel, mikor a második világháború dereka táján zsidók egy csoportja a mai Ukrajna területén lévő város, Lviv csatornarendszerében bujkált hosszú hónapokat, hogy túlélje az eljövendő borzalmakat.

Jenoff hangsúlyozza, hogy bár a történet kerete és helyszíne, sőt szereplői megváltoztak az eredeti eseményekhez képest, éppúgy igyekezett kihangsúlyozni a karakterek hősiességét, önfeláldozását, és ennek a valószínűtlen, mégis csodás barátságnak a történetét, mely még az emberiség talán legszörnyűbb időszakának közepén is képes hitet és kitartást kölcsönözni az embereknek, ahogy az a valóságban is történt.

Sadie és Ella története két világ találkozása, amit a remény és a szeretet táplál, amire manapság is egyre nagyobb szüksége van az olvasónak.

Fülszöveg

1943-ban ​Sadie a krakkói gettó egyik szűk szobájában édesapjával és várandós édesanyjával várja a háború végét és sorsuk jobbra fordulását. Egy nap aztán a várakozás borzalmas módon ér véget: a Harmadik Birodalom katonái sorra gyűjtik be a zsidó lakosokat, hogy munkatáborba hurcolják őket, így a családnak nincs más választása, mint a város alatt meghúzódó csatornarendszerbe menekülni, és megpróbálni ott túlélni.

Krakkó másik felén a Sadie-vel egykorú Ella a németekkel nyíltan kollaboráló mostohaanyja zsarnokságától szenved. Egy nap a piacon járva az egyik szennyvízcsatorna rácsa alatt különös dolgot vesz észre: egy könyörgő szempárt. Ella tudja, hogy veszélyes, amit tesz, mégsem képes cserbenhagyni az ismeretlen lányt.

Sadie és Ella két külön világ, akiket a háború és a holokauszt pokla, személyes veszteségeik és szabadság iránti vágyuk kovácsol össze, bebizonyítva, hogy az igaz barátság ereje nem csupán a társadalmi vagy vallási különbségeket győzi le, de olykor az élet egyetlen kapaszkodóját jelenti. 

A szerzőről

Pam Jenoff számos nagy sikerű történelmi regény szerzője. A George Washington Egyetemen szerzett bachelor diplomát nemzetközi kapcsolatok szakon, majd a Cambridge-en kapta meg a master diplomáját történelem szakon. Később a Pennsylvania Egyetemen jogászként végzett. Jenoff regényeit a Pentagonnál töltött ideje alatt szerzett élmények és tapasztalatok, valamint a Külügyminisztériumban végzett diplomata munkája ihleti, többek közt az utóbbi intézmény képviseletében ő felelt Lengyelországban a Holokauszt megemlékezésével kapcsolatos ügyekért amerikai oldalról. Jelenleg a férjével és három gyermekükkel Philadelphia mellett laknak, ahol az írás mellett jogot tanít.


Mások a kötetről

Pam Jenoff alapos kutatómunkával megírt regénye egy valószínűtlen és veszedelmes barátságról mesél a második világháború idejéből. Megragadó és aktuális képet ad arról, mennyi áldozatra vagyunk készek a családunkért, akár beleszülettünk, akár magunknak választottuk. És az igazi meglepetés a legvégére marad.” – Jodi Picoult

“A Nő kék csillaggal hátborzongató történet szerelemről, gyászról és túlélésről, miközben egyre alaposabban megismerünk két bátor fiatal nőt. Pam Jenoff ennek a regénynek a megírására született, szenvedélyesen és hitelesen cseng minden mondata.” – Mary Key Andrews

Pam Jenoff ismét megvillantja mesteri tudását, amellyel a második világháború alig ismert, ugyanakkor nagyon is jelentős eseményeit állítja reflektorfénybe. A Nő kék csillaggal az első pillanatban levett a lábamról, megigézett a mindent kibíró emberi kapcsolatokról, a lehetetlen önfeláldozásról és a legsötétebb időket is kibíró lélekjelenlétről szóló történet.” – Kristina McMorris

“A Nő kék csillaggal csodásan megírt és hihetetlen alapossággal előkészített regény. Senki sem ragadja meg úgy az emberi lélek megpróbáltatásait és győzelmeit a második világháború korában, mint Pam Jenoff.” – Kelly Rimmer

“Miközben ezt a szívszorító holokauszt történetet olvastam, a szívem és lelkem visszarepült a történelemnek ebbe a máig érthetetlen korszakába. Pam Jenoff biztos és érzékeny tolla alatt azonban mégis barátságról, szerelemről és reményről kerekedik a történet, ahol a remény még a múltunk legsötétebb napjait is belengi. A Nő kék csillaggal mélyen megindító regény egy írótól, akit írásai őszinteségéért, szépségéért és erejéért csodálunk és szeretünk.” – Jennifer Robson

“Gyönyörűen megírt, őszinte… fordulatos és érzelmes regény, ahol a szeretet és bátorság ezernyi, felejthetetlen tanúságtételével találkozhatunk. A vége egyszerre meglepő és felemelő csúcspont.” – Lisa Scottoline

Idézetek a kötetből

„A híd lábától visszanéztem a vállam felett. Krakkó, ahol születésem óta éltem, a városom sötétbe borulva kuporgott, csak a keleti égbolt alján derengett a kelő, vöröses fény. A háború dúlt, a város ostrom alatt. És én most elhagyom. Mardosott a bűntudat. Nem, nem hagyom el, helyesbítettem magam. Elmegyek, de meg fogom találni a módját, hogy harcoljak érte, és dicsőséget hozzak rá.”

„Azon a napon, amikor eljöttek a gyerekekért, minden megváltozott.”

„A háború két és fél évvel azelőtt, egy meleg őszi napon érte el Krakkót, akkor harsantak fel először a légoltalmi szirénák, és az utcákon játszó gyerekek beiszkoltak a házakba. A nehézségek hamarabb jelentkeztek, mint hogy minden rosszra fordult volna.”

„Mindig is anya kedvét kerestem, de a szövetségesem apa volt, őt avattam be a titkaimba, vele szövögettem az álmaimat, és róttam az utcákat kincsek után kutatva. Közelebb húzódtam hozzá, hogy az ölelésében biztonságra találjak. De még apa ölelése sem óvhatott meg a ténytől, hogy minden megváltozott. A gettó eddig még a borzasztó körülmények ellenére is valamennyire biztonságosnak tetszett. Itt zsidók között éltünk, a németek még egy zsidótanácsot is kijelöltek nekünk, a Judenratot, hogy a saját ügyeinket intézzék. Apa gyakran mondogatta, hogy ha meghúzzuk magunkat, akkor a németek nem fognak piszkálni bennünket a falainkon belül, és itt kiböjtölhetjük a háborút. Ebben reménykedtünk.”

„Arról a napról, amikor majdnem elvittek, nem beszéltünk. De azután minden megváltozott. Például már van munkám, anyával dolgozom a cipőgyárban. Apa minden befolyását bevetette, hogy együtt maradhassunk, és hogy ne osszanak bennünket nehéz munkára. A kezemen azonban így is fájdalmas sebek és bőrkeményedések lettek a durva bőrtől, és a csontjaim úgy sajognak, mint egy öregasszonynak az egész napos görnyedéstől.”

„A tavasz olyan lassan érkezik meg Krakkóba, ahogy az álmos kisgyerek tápászkodik fel reggelente az ágyból, ha iskolába kell menni. Idén olyan érzés volt, mintha soha nem akarna eljönni. Ahogy a városközpontból a Visztula déli partján fekvő munkásnegyedbe, Dębnikibe mentem át a hídon, az építmény lábainál még mindig lehetett koszos havat látni. Jeges hideget kavart a metsző szél. Mintha már Természetanya is tiltakozna az immár negyedik évébe lépő náci megszállás ellen.”

Magnólia Kiadó