Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Kővágó Sára - ("Egyszerűen csak jól esett átlépni egy másik világba a karanténból.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Kővágó Sára írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek Római ajánlat című kötete jelent meg, mely NewLine kiadónál kapható. Íme, az interjú, fogadjátok szeretettel!

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Debrecenben születtem és nőttem fel. A jogi egyetem miatt költöztem Budapestre, ahol azóta is élek. Volt szerencsém néhány hónapot eltölteni Angliában, ahova azóta is gyakran visszajárok.

Mindig is szerettem képezni magam, így munka mellett médiajogi szakjogász lettem, angolul és spanyolul tanulok, és a Magyar Íróképző képzéseire járok.

Szabadidőmben legszívesebben írni, olvasni és utazni szeretek, a tenger megszállottja vagyok. Tizenhárom éves korom óta cukorbeteg vagyok, ami fontos része az életemnek.

 Római ajánlat című könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

A könyv nem igényelt annyi kutatómunkát, mint egy történelmi regény, de igyekeztem odafigyelni arra, hogy ne legyen benne hiba. Az írás folyamata önmagában viszonylag rövid volt, mindössze négy hét alatt elkészült. Az utómunka (különösen a szerkesztés) ellenben hónapokat vett igénybe, de nagyon élveztem, szerencsére remek szakemberekkel volt lehetőségem együtt dolgozni. Az én kedvencem a szerkesztés és borítótervezés volt.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

A történetem teljes egészében a fantázia szüleménye, viszont fontos számomra, hogy minél hitelesebb legyen, az olvasó úgy érezze, ez megtörténhet akár vele is. Sophie története azért különleges számomra, mert sok olyan dologgal kell megküzdenie, amivel nekem is, így habár a történet kitaláció, az érzései sokszor valóságosak.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Az írás 2021. májusban kezdődött. A Római ajánlat egyik napról a másikra indult, előtte egyáltalán nem foglalkoztam írással.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

A kedvenc zsánereim a fantasy és a romantikus regények. Egyszer szívesen kipróbálnám magam fantasy-ben, de ez lehet csak álom marad.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

A Római ajánlat kiáramlott belőlem, minden nap öt-nyolc órát írással töltöttem, így egészen az utolsó betűig nem is gondoltam bele, hogy ebből könyv lesz. Egyszerűen csak jól esett átlépni egy másik világba a karanténból. Amikor befejeztem és kinyomtatva kezembe fogtam, akkor tudatosult bennem, hogy ebből tényleg lehet valami. Szürreális volt, kicsit a mai napig az.

Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?

Sokáig gondolkoztam azon, hogy saját néven, vagy írói álnévvel publikáljak. Szerettem volna megőrizni a nevemet, és szerencsére ma már sokan olvasnak magyaroktól, hiszen elképesztően jól írnak (akár saját, akár álnevet használnak az írók.) Emellett indítottam egy szavazást is egy írói csoportban, ahol fölényesen nyert a saját nevem.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Korábban nem gondolkodtam írásban, de úgy érzem, ez a zsáner az, ahol igazán otthonosan mozgok.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

A Libribe szaladtam be zárás előtt, azon a napon, amikor megjelent. Az érzést, amit akkor éreztem, amikor először kézbe vehettem, sosem fogom elfelejteni. Azóta is félek, hogy nehogy valaki felébresszen és kiderüljön, hogy csak álmodtam.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Impulzív. Amikor leültem írni, én magam se tudtam, miről fog szólni a következő fejezet, de ahogy az ujjaim a billentyűzetre csúsztak megjelent előttem Sophie, és olyan volt, mintha ő mesélne nekem. Azért írás közben sokat jegyzetelek magamnak egy füzetbe, nehogy a későbbiekben eltérjek attól, amit már leírtam, de nem szeretek tervezni, élvezem, hogy a karaktereim alkotják meg a történetüket.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

A Római ajánlatban sok rész van, amit nagyon élveztem írni. A legkedvesebbek számomra Sophie és James, valamint Sophie és Aurora közös jelenetei. Vannak bizonyos dolgok, amik az elején nehezen mentek, de a szerkesztőm és néhány barátom segítségével ezekbe is beletanultam.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

A Római ajánlat álmomban kezdődött. Hajnali kettőkor felébredtem, és a telefonomért nyúlva, félálomban bepötyögtem. Ezen nem is változtattam, úgy kezdődik a könyv, ahogy akkor elindult bennem a történet. Miután megírtam az első fejezetet, utána kezdtem el gondolkozni a többin. Sophie sokban hasonlít rám, míg Jameshez az ihletet az akkori kedvenc sorozatom (Peaky Blinders) főszereplője, Thomas Shelby karaktere adta.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

A történetet írás közben egyedül unokatestvérem,Nóri olvashatta. Ő szólt, ha valami nem volt egyértelmű, és hihetetlen módon támogatott. A kész kéziratot a szüleim olvasták elsőként, emellett a legközelebbi barátnőim és a szerkesztőm.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

A szüleim és a bátyám a teljes folyamatban támogattak. Nagyon büszkék rám, segítenek a nehezebb döntések meghozatalában, ott állnak a hátam mögött, történjen bármi. Velük beszélek meg mindent elsőként, ők a legnagyobb rajongóim.A családom mellett fontos megemlítenem a legközelebbi barátnőimet, akik lelkileg hatalmas támaszaim.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várhatómég tőledaz idén?

Először is szeretném megköszönni, hogy ennyien szeretik Sophie történetét. Köszönöm a rengeteg üzenetet, pozitív értékelést, csodaszép fotókat. Felfoghatatlan, hogy alig négy hónap után már újranyomásra volt szükségünk.

A másik üzenetem, pedig az, hogy érdemes figyelni a szerzői oldalam, ugyanis ősszel hatalmas meglepetéssel készülök.

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

NewLine Kiadó

Kővágó Sára szerzői oldala

Előolvasás: Veda Sylver: Dermedt szívek - ("Ha egy igazi gyönyörű, karácsonyi szerelmi romantikus történet akarsz olvasni, szívből ajánlom ezt a könyvet, de ajánlom 100-as zsepit is mellé. Igazán könnyfakasztó sztori! ")

Szeretném megköszönni Veda Sylver írónőnek, hogy lehetőséget adott, hogy elolvashassam decemberben megjelenő Dermedt szívek című könyvét. A könyvet NewLine Kiadó gondozásában fog megjelenni.  Írónőtől már olvastam három könyvét, de számomra ez lett a kedvencem. Imádtam olvasni, sajnáltam, hogy vége lett.

 Veda Sylver:
Dermedt szívek

Tartalom:

Egy véletlen, de sorsszerű találkozással kezdődött…
Egy történet az összetartozásról, családról, szenvedélyről és egy különleges szerelemről, ami a hófödte hegyekben született.
Nina Keller, az ambiciózus jogászlány épp csak megkapja élete gyakornoki állást, amikor egy váratlan hívás miatt vissza kell térnie gyermekkora helyszínére, ahol immár tizenöt éve nem járt. Ráadásul nem sokkal karácsony előtt. Azonban hiába festői szépségű és meghitt az alpesi vidék, benne csak rossz emlékeket idéz. A háta közepére sem kívánja az egészet, és azt a három gyermeket – a féltestvéreit is –, akikre három hétig vigyáznia kell.
Ha pedig az új kihívások és a fájdalmas emlékek nem volnának elegendők, a szerelem is betoppan az életébe. De vajon mi történik, ha két megtört szív találkozik? Nina és Alexander között az első perctől érezhető a kölcsönös vonzalom, azonban úgy tűnik, hogy a boldog beteljesedéshez rögös út vezet. Ha egyáltalán vezet…

 Véleményem:
5/5

Veda Sylver írónő nem hiába kedvencem. Egyszerűen imádom a történeteit. Mindig tudd újat mutatni, egyszerű szerelmi történetből is tudd egy érzelmeset írni, amitől az ember könnybe lábad a szeme. Amikor megkaptam, azt hittem 2-3 nap kell, hogy kiolvassam. Frászt! Pár óra alatt kivégeztem. Könnyed romantikus történet volt számomra, bár néhol voltak klisés részek,de engem ezek cseppet sem zavartak. Sőt, jól esett az én kis lelkemnek ez a történet.

Annyira magába szippantott a sztori, szerettem Alexandert és Ninát olvasni, és még olvastam volna még tovább. Ezzel a kötettel lett számomra a legjobb. Bár van három megjelent kötete, de nekem ez lett az etalon! Nagyon élveztem. Imádtam, vicces, humoros… Nem lehet megunni. Ninát csak szeretni lehet, annyira belevaló csaj. Na,de Alexander! Igazi férfi. Az ő szíve pedig tele van ezernyi kérdésekkel Ninával kapcsolatban, olyan jó lett volna ott lenni mellette s azt mondani, hogy „Menj! Szeressd”..

Egyszerre volt szórakoztató, romantikus és meseszerű történet. Egy olyan történet, mely két emberről szól, akinek mindkettőjüknek fájdalmas múltjuk és jelenük van. Vajon a szerelem gyógyír lehet a lelküknek? Vajon az idő és hely tökéletes lehet számukra? Az élet milyen akadályokat gördíthet Alexander és Nina elé? Nina fel tudd nőni a körülmények adta leehtőségekre? S vajon megbocsát valaha apja tetteiért? Alexander mit kezd az új érzéssel a szívében, mely oly rég nem érzett már. Sok-sok kérdés zakatolt a fejemben az olvasás és csak a legvégén kaphattam meg a választ. Vagy mégsem.

Imádom az ilyen karácsonyi romantikus történeteket, olyan gyönyörű és szép. Magam elé tudtam képzelni, ahogy Nina és Alexander kapcsolata miként fejlődik, Nina hogyan neveli a testvéreit. Lisa, hogyan békül ki végülis Ninával. Veda Sylver tehetséges, azt kell, hogy mondjam bármilyen történetet is ír. Látszik, hogy szeretettel, bizakodva ír nekünk olvasóknak, hogy ki tudjunk kapcsolódni, engem nagyon ki tudd kapcsolni az írásai. Nem hiába mondom, hogy egyik kedvencem, és szeretem olvasni a könyveit.

Az egyik kedvencem jelenetem, amikor a házat feldíszítik. Csodálatosan le tudta írni, hogy magam elé tudtam képzelni a mesés házat, díszekkel.

Ha egy igazi gyönyörű, karácsonyi szerelmi romantikus történet akarsz olvasni, szívből ajánlom ezt a könyvet, de ajánlom 100-as zsepit is mellé. Igazán könnyfakasztó sztori! 

 

A könyvet itt tudjátok előjegyezni:

NewLine Kiadó

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Erica Anthony - ("A könyvmegjelenés sosem volt állandó napirendi pont nálunk. Mivel én inkább csak magamnak írtam a regényeket, így csak a szívemben reménykedtem benne, hogy ebből egyszer valamikor lehet valami. Mikor elkészültem a Találj Rám kéziratával a férjem bíztatott, hogy küldjem el egy kiadónak. ")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Erica Anthony írónő, hogy meséljen kicsit magáról, és a  könyveiről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek Találj rám könyve jelent meg eddig, amit NewLine Kiadó oldalán lehet megrendelni.

Íme az interjú, fogadjátok szeretettel.

 

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Szia! Nagyon szépen köszönöm a felkérést erre az interjúra. Őszinte leszek veled, most, ebben a pillanatban esek át a tűzkeresztségen, mivel te vagy az első, aki szeretne interjút készíteni velem. Magamról, mindig nehezebben írok, vagy mesélek, mint arról, ami a fantáziámban él, de azért igyekszem összeszedni a gondolataimat. Van 2 gyönyörű fiam, akik már nem is olyan kicsik. 10 és 13 évesek. Velük és a férjemmel egy nagyváros melletti településen élek. Kézápoló és műköröm építőként dolgozom a hétköznapokon egy szépségszalonban, amit nagyon szeretek csinálni. Hiszen ott is a kreativitásomat teszem minden nap próbára. Imádom nézni, és persze lefotózni, az elkészült munkáimat, és az az öröm, ami a vendégeim arcán van, nekem mindennél többet ér. Az írás viszont mindig is nagy szerepet játszott az életemben. Már 16 éves korom óta írok regényeket. Anno inkább ifjúsági és fantasy történet gördült le a „tollamról”, míg most, inkább a romantikus vonalat képviselik az írásaim.

Találj Rám 1. rész című könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Maga a regény 2 hónap alatt elkészült, de akkor még nem ez a változat volt a porondon. Mint utóbb kiderült, én nem tudok keveset írni. Az elkészült regény több mint 900.000 karakter lett, így jött az első dilemma, hogy két részben kell megjelentetni majd a regényt. Így lett az első bemutatkozó könyvem egyből két részes, egy csavaros függővéggel a végén. A kutatómunka nem volt annyira mérvadó nálam, inkább csak a helyszínnek és foglalkozásoknak kellett utána olvasnom, hogy helyesen szerepeljen a történetben.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

A regény teljes mértékben a fantázia szüleménye. Nem merítettem ötletet, sem a saját, sem a környezetem életéből miközben írtam. Az egész sztori egy álommal kezdődött nálam, ami azért is furcsa, mert nagyon ritkán szoktam álmodni, de kb egy éve arra ébredtem, hogy láttam magam előtt egy képet. Ez volt az a bizonyos fotózás jelenet a regény elején. Amit ott leírtam, minden részlete élesen élt a képzeletemben. Először nem vettem róla tudomást, majd mivel nem hagyott nyugodni a történet, leültem a laptop elé és elkezdtem írni. Először abszolút nem figyeltem arra, hogy fejlődjön a karaktereim jelleme, vagy hogy merre halad a történet. Mire felocsúdtam, már elkészült majdnem 40 oldal. Na, itt kezdtem el gondolkodni, hogy ezt most vagy itt abbahagyom, vagy odafigyelek és lehet belőle egy kész regény. Hát igen, tovább írtam…

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Az írást 16 éves koromban kezdtem, de én úgy mondanám, hogy nálam ez az olvasás szeretetével kezdődött inkább. Tiniként imádtam olvasni. Bármit. Lehetett az romantikus, horror, történelmi, vagy fantázia. Nekem mindegy volt, csak betű legyen benne. Akkor 4 regényt írtam meg, viszonylag rövid idő alatt. Azok mind befejezett művek, amiket még senki sem látott vagy olvasott, csak magamnak írtam őket. Aztán hosszú időre teljesen másfelé terelődött az életem, és az írás csak figyelemelterelő tevékenység volt. Rengeteg elkezdett regény ötlet van a laptopom könyvtárában, de egyikben sem éreztem a kihívást, hogy végigvigyem a történetet a befejezésig. Egészen tavaly nyárig, amikor is megíródott az első kiadott regényem.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Erre a kérdésre nagyon nehéz válaszolnom, hiszen nálam az írás nem tudatos tevékenység. Ha megszólít egy történet, akkor azt igyekszem leírni. Egyelőre maradok a romantikus/erotikus műfajban, hiszen ebben szeretek alkotni és olvasni is, de nem zárkózom el más zsánertől. Amiben látok még fantáziát, az a történelmi regény és a fantasy, de ott is inkább az érzelmi szálakat előtérbe helyező történet, ami igazán közel állna a szívemhez. 

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Amikor befejeztem a regényt, még nem merült fel bennem, hogy ezt alig fél év múlva rajtam kívül más is el fogja olvasni. A férjem bíztatására mertem belevágni a kiadásba. Ő támogatott abban, hogy ez a régóta dédelgetett álmom most megvalósuljon. Az érzés pedig különös volt. Tudtam, hogy kitettem azt a bizonyos pontot a regény végére, és most már el kell engednem, de nehezen ment. Sokszor visszatértem és belejavítottam. Az életben nem vagyok maximalista, de most íróként az írásban azzá váltam. 

Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?

Az írói álnevem, tulajdonképpen a nevem lefordítva angolul. Erica Anthony. Ez a név már szintén a kezetek óta megvan, de akkor még nem íróként gondoltam magamra. Anno érdekelt a divat világa, szerettem volna divattervező lenni, mivel nagyon szeretek rajzolni. Már a márkanevemet is kitaláltam: Anthony’s. Viszont az élet teljesen más pályára sodort akkor, de a nevet nem felejtettem el sosem, így azonnal tudtam, hogy csak ezzel szeretnék kilépni a nagyközönség elé.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Igen. Ez áll hozzám közel. Ebben érzem otthonosan magam, hiszen én is egy örök álmodozó és romantikus típus vagyok.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Az az érzés leírhatatlan. Én azonban ketté választanám ezt a kérdést. Amikor pozitív visszajelzést kaptam első alkalommal a kiadótól, szinte alig mertem elhinni. Többször, újra el kellett olvasnom az e-mailt, mert tartottam tőle, hogy csak a képzeletem tréfál meg, de nem. Igent mondtak a kiadásra. Amikor viszont legelőször a kezembe fogtam a kinyomtatott regényt, hát nem mondom, hogy nem rohantak meg az érzelmek egy pillanat alatt. Fantasztikus volt.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Csakis impulzív. Az írásban nagyon szabad szellem vagyok. Nem hagyom, hogy befolyásoljon a környezetem vagy a saját lelki állapotom. Ha kedvet érzek, írok, mert akkor sikerülni fog, de tudatosan sosem tudtam leülni, hogy most, van fél órám, írnom kell valamit.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Sok kedvenc jelenetem van a regényben, nehéz kiragadni belőle bármelyiket is. A könyv két szemszögből, E/1 stílusban íródott. Amit néha nehéznek éreztem, férfi aggyal gondolkodni, hiszen váltakozva haladtam a női és a férfi főszereplő szemszögével. Direkt választottam ezt az írási stílust, mert szerettem volna, ha nem lesz egyhangú a történet, hiszen így plusz olyan szálat lehet bevinni a sztoriba, ami izgalmassá teszi az egészet. Ami még nehéznek bizonyult számomra az az erotikus vonal bevezetése volt. Hiszen más olvasni, és más írni róla. Ezért egy köztes megoldáshoz fordultam. Van benne szenvedély, vágy, romantika és erotika is, de inkább árnyaltabb stílusban. Van, akinek ez is soknak bizonyult, de kaptam olyan kritikát is már, hogy túl finoman fogalmaztam. Hát nem is tudom. Mindenki olvassa el, és döntse el, hogy ő melyik táborba tartozik.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Ez nagyon érdekes kérdés. Mint már említettem, általában azt írom le, amit a fantáziám diktál, de szeretek nagyon képről is írni. Ez azt jelenti, hogy ha szembe jön velem a neten vagy a valóságban egy fot, és látok benne ötletet, akkor azt beleszövöm a történetembe. Mivel én sosem írok vázlatot, nem egy meghatározott séma alapján haladok, hanem a megérzéseimre hagyatkozom. Egyedül a végkifejlet biztos a fejemben, de az, hogy oda hogyan jutok, teljesen a sorsra bízom. 

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Az első kéziratomat csak én olvastam egyedül. Őszintén megmondva féltem kiadni a kezem közül, mert tartottam tőle, hogyan fogadná bárki a környezetemből, a tényt, hogy én regényt írok. A nyilvános megjelenésig csak és kizárólag a szűk családom tudott róla, hogy valami nagyon készül a háttérben. Volt is nagy meglepődés mindenki részéről a nagy leleplezős napon. Most, hogy megjelent a könyv, már kicsit bánom, hogy az elején bátortalan voltam. Merni kell kiállni mindenkinek magáért és az álmaiért, mert csak így tud fejlődni a jellemünk. Most, hogy készül a második része a regénynek, már jóval tudatosabban álltam neki. Szerencsésnek mondhatom magam, mert nagy segítséget kaptam egy közeli ismerősömtől, aki fantasztikus tanácsaival és meglátásaival csak jobbá tette az írásomat. Ildi olvasóként nézte a regényt, így szerencsére rá tudott világítani olyan hibákra, amik felett én lehet, hogy átsiklottam volna. Nagyon hálás vagyok neki a munkájáért és az ötleteiért.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

A könyvmegjelenés sosem volt állandó napirendi pont nálunk. Mivel én inkább csak magamnak írtam a regényeket, így csak a szívemben reménykedtem benne, hogy ebből egyszer valamikor lehet valami. Mikor elkészültem a Találj Rám kéziratával a férjem bíztatott, hogy küldjem el egy kiadónak. Örökké hálás leszek neki, hogy bízott bennem. A környezetem viszont semmit sem sejtett abból, hogy a napi teendőimen kívül, mivel töltöm a szabadidőmet. Nagy volt a meglepődés mindenki részéről, mikor lehullt a lepel májusban rólam. De ami nagyon jólesett, hogy egytől  egyig mindenki támogatott és elismerte, hogy rengeteg munka van egy regény elkészülésében. Büszkének kell lennem arra, hogy a fantáziámmal olyan világba repíthetem az olvasóimat, amit úgy hívunk, hogy olvasás.   

 Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Idén még egy regény várható tőlem, ősszel, a most megjelent Találj Rám első részének a folytatása. A címe: Válassz engem lesz! Nagyon sokan várják már, hogy mindkét könyv a kezükben legyen. Van aki, azért, mert már nagyon kíváncsi hogyan folytatódik a történet, valaki pedig azért, mert csak egyben szereti elolvasni a függővéges regényeket. Nekik is üzenem, már nem kell sokat várni rá

A jövőre nézve rengeteg tervem van, amiket mind szeretnék megvalósítani. Már várakozik a laptopomon egy új történet, ami a következő évben fog megjelenni. Itt is garantálhatom a szenvedélyes pillanatokat, a humort, és elárulhatom, hogy nagy szerepe lesz egy vörös cicának is a sztoriban, de kissé elmerülök a keleti kultúrában is….

Az olvasóimnak csak annyit üzennék, hogy köszönöm. Köszönöm azoknak, akik már elolvasták a könyvet és véleményt formáltak róla, mert ezekből tudok fejlődni és egyre jobb lenni, és köszönöm azoknak is, akik most még gondolkodnak, hogy vajon ez a regény nekik íródott-e. Legyenek ők is bátrak és tegyenek egy próbát a könyvvel.

Köszönöm a lehetőséget!

Én köszönöm!

A könyvet itt tudod megvenni:

Erica Anthony írói oldala

NewLine Kiadó

Ismerjük meg közelebbről a meseírókat! Bombicz Judit - ("Saját magam nem illusztrálom a meséimet, bár szeretek rajzolni. Pontosabban van néhány, amihez készítettem én is illusztrációt, de úgy éreztem, inkább más munkáit szeretném a mesekönyveimben látni.")

Úgy gondoltam, külön rovatban kellene, hogy foglalkozzunk a meseírókkal, mely az Ismerjük meg közelebbről a meseírókat! címet viselné. Noha ritkán olvasok meséket, úgy gondolom, meg kell, hogy mutassam nektek, bizony csodás történeteket alkotnak. Ezért született meg újonnan a rovat. Igyekszem ezáltal minden meseírót megszólaltatni.

Ezúttal Bombicz Juditot kérdezgettem, akinek Mesék elalvás előtt című mesekönyve jelent meg a ForArt Kiadónál, valamint Csodák könyve című mesekönyve a NewLine Kiadónál. Fogadjátok sok szeretettel! 

 

1.

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Nos, először is köszönöm a lehetőséget, a kérdéseket. Örülök, hogy érdemesnek tartottál erre az interjúra. A nevem Bombicz Judit és már jó néhány éve írónak vallom magam. Ezen belül is főleg meseírónak, bár mással is próbálkoztam már. Civilben a lakóhelyemen vezetek egy cukrászdát, alkalmazottként. Végül is ez a pénzkereseti forrásom. A hivatásom viszont az írás. Imádok történeteket kitalálni és szórakoztatni velük másokat. Elváltam, amikor a lányom négy éves volt, így egyedül neveltem fel őt. Nem volt könnyű, de azt hiszem, a végeredményre nagyon büszke lehetek, ha ránézek a gyermekemre. A szerzői oldalamon minden hónapban nyereményjátékot indítok, ahol a nyertes saját mesét nyerhet. Eddig nagyon jók a visszajelzések. Végül is már 2018-tól minden hónapban avatunk egy-egy újabb nyertest. Az idei év végére tervezem megjelentetni harmadik mesekönyvemet, Mesevarázs címmel. Emellett van egy teljesen kész romantikus fantasy regény-kéziratom, valamint kettő félbehagyott. Hogy ezeknek mi lesz a sorsa, az még számomra is rejtély.

2.

Milyen érzés gyermekeknek meséket írni? Te magad is olvasol meséket?

Szerintem egyszerre nagyon könnyű és nagyon nehéz a kicsiknek írni. Könnyű abból a szempontból, hogy szerencsére őrzöm magamban azt a kislányt, aki egykor voltam, így nagyon sok dolog előjön írás közben az emlékek közül. Valamennyire nehéz is, mert a gyerekek nagyon kritikusak tudnak lenni és gyorsan elutasítják, ami nem tetszik nekik. Igazából meg tudom őket érteni! Olvasni is szeretem a meséket, így sokszor előveszek egy-egy könyvet. Mivel még a gyermekkori mesekönyveimet is őrzöm, nincsen nehéz dolgom, hogy olyat találjak, amit szeretek.

3.

Gyerekkorodban volt kedvenced?

Szerintem mindenkinek volt gyerekkori kedvenc története vagy éppen írója. Nekem az egyik nagy kedvenc Benedek Elek volt. Minden meséjét szerettem. Kicsit nagyobb koromban viszont már Fekete István Tüskevár és Téli berek című könyvei varázsoltak el. Ez a varázs a mai napig tart. Emlékszem, volt egy mesekönyv, amit az egyik barátnőmnél láttam meg, és elkértem elolvasásra. Akkor nagyon tetszett. Fodor Sándortól a Csipike az óriástörpe volt ez. Valahogy más volt, mint amiket addig olvastam, és élveztem ezt a másságot. Eddig ezt a könyvet még sosem említettem sehol, mint ahogy Sebők Éva Boholy című könyvét sem, pedig azt is szerettem. Most beugrott még egy könyv, amit többször is elolvastam. N.Noszovtól a Nemtudomka Napvárosban. Ez sem a megszokott mesestílus volt, s említenék még egy utolsót, Hárs Lászlótól a Jutka és a cseretündér című könyvet. Ha most, felnőtt fejjel olvasnám őket, valószínűleg néha csodálkoznék, hogy mi volt, ami annyira megfogott akkor bennük.

4.

A meséidhez vannak saját illusztrált képek, ha nincsenek, akkor milyen együtt dolgozni egy illusztrátorral? Saját illusztrált képek, megalkotására mi inspirál? Mesélnél kicsit bővebben?

Saját magam nem illusztrálom a meséimet, bár szeretek rajzolni. Pontosabban van néhány, amihez készítettem én is illusztrációt, de úgy éreztem, inkább más munkáit szeretném a mesekönyveimben látni. Nem ceruzával rajzolok, ha rászánom magam, hanem a számítógépen a kurzorral. Ennek is van előnye, hátránya, ahogy minden másnak. Beletelt egy kis időbe, amíg ráállt a kezem az egérhasználatra a rajzoknál, de most már aránylag megy. Az illusztrátorommal nagyon szeretek együtt dolgozni. Biztosan közrejátszik ebben, hogy óvodás kora óta ismerem, hiszen lányommal egyidős és az óvoda óta barátnők. Bármit meg tudunk beszélni, még sosem volt köztünk vita. Egyszerűen imádom Zsuzsi (Hiczkó Zsuzsanna) rajzait. Pont olyan a stílusa, ami nekem bejön, ráadásul egyedi, nem tucat  rajzokat készít.

5.

Mennyi ideig tart egy mesetörténetet megírni

Ennek változó az ideje. Van olyan mese, amit húsz perc alatt megírtam, de van olyan is, amit többször is megrágtam magamban, mire úgy éreztem, megérett arra, hogy megszülessen. Ez hangulattól, kedélyállapottól is függ. Amikor valami nagyon világra akar jönni, akkor mindig rövid idő kell a megírásához. Néha azért vannak „nehezebb szülések”, olyankor kicsit tovább tart, vagy éppen két részletben születik meg a mese.

6.

Mit gondolsz, a meseíróknak mennyire nehéz a helyzetük?

Őszinte leszek, nem könnyű a helyzetünk. Mivel a gyermekirodalom nem mindenkinek fontos. A legtöbb felnőtt átsiklik a mesekönyvek felett, ha nincsen a környezetében kisgyerek, akit esetleg megajándékozhatna velük. Szerencsére a kisgyerekes szülők között egyre többen vannak, akik hangsúlyt fektetnek a mesélésre, hogy a kicsik hozzászokjanak az irodalomhoz, és jól érezzék magukat ebben a közegben. Viszont még mindig nagyon sokan nem veszik figyelembe, hogy a mesékkel is megalapozhatják a gyermekek lelkivilágának fejlődését jó vagy rossz irányba. Ha egy kisgyermek építő jellegű meséket hallgat, akkor valószínűleg pozitív irányba fejlődik a lelki érzékenysége, esetleg hamarabb megtanulja az emberi értékeket, hogy mi az, ami hasznosan segítheti őt az élete folyamán. Egyelőre azonban még mindig a felnőtt regények által taposott ösvényen kullognak a mesekönyvek, kicsit lemaradva. Bízom benne, hogy ez a közeljövőben még változni fog, pont az olyan emberek miatt, mint amilyen te is vagy, akik propagálják nem  csak a felnőtt, hanem a gyermekirodalmat is.

7.

Miért éppen a NewLine Kiadónál jelent meg a mesekönyved? Milyen velük a közös munka? Hogyan viszonyulnak a mesezsánerhez?

Emlékszem, amikor az előző kiadóm megszűnt, folyamatosan új gondozót kerestem a meséimnek. Sok helyen kopogtattam, sok helyen elutasítottak. Volt olyan (inkább nem nevezem meg az ismert kiadót), ahol azt a választ kaptam, hogy nem tudják vállalni, mert sok ilyen stílusú, mondanivalójú mesekönyvet adnak ki. Szerintem ez csak szöveg volt, de nem foglalkoztam vele tovább. Viszont pont te voltál, Ági, aki ajánlottad számomra a NewLine Kiadót, mondván, nem veszítek vele semmit, ha megkeresem őket. Igazad lett! Nem veszítettem, sőt nyertem, hiszen bizalmat szavaztak a történeteimnek, pedig addig mesekönyvekkel nem is foglalkoztak. Tehát, valamilyen szinten úttörő is lettem a Csodák könyvével, hiszen ez volt az első mesekönyv, amit kiadtak. Szerencsére tetszenek nekik a meséim, úgyhogy azt hiszem, mindkét fél megelégedésére szolgál az együttműködésünk.  

8.

A gyerekeknek, hogy tetszik a mese, amit írsz? Milyen visszajelzéseket kaptál a szülőktől, ill. gyerekektől a történeteidre?

Nagyon sokáig csak néhány felnőttnek mutattam meg az írásaimat. Aztán kerestem olyan felnőtteket, akiknek a családjában kisgyermekek voltak, s kértem őket, olvassák fel nekik, hiszen ők a célközönség. 10-ből 9-szer pozitív volt a visszajelzés. A kicsik rendszeresen kérték az általam írt meséket. Ekkor már tudtam, hogy ezzel szeretnék leginkább foglalkozni. Az egyik legszebb dolog, amikor egy meseíró azt látja, hogy a kicsik csillogó szemmel hallgatják a történeteit. Szerencsére ezt tesztelhettem is a helyi óvodában már többször. Nagyon jó érzés, amikor azt látom, hogy akiknek készülnek a mesék, azok szeretik őket. Sőt, nem egyszer volt már, hogy a szülők bejöttek a gyermekükkel a cukrászdába, ahol a kicsi köszönés után már mondta is, hogy „megvan ám nekem a mesekönyved és alá is írtad nekem…”. Nos, ez az egyik legnagyobb elismerés, amit kaphatok.

9.

Milyen további mesekönyvek megjelenése várható tőled a jövőben? Jelenleg dolgozol valamin?

Jelenleg a harmadik mesekönyvön dolgozom. Rólam tudni kell, hogy mindegyik könyvem grafikus, digitális szerkesztését én csinálom a saját számítógépemen. Részben, mivel költségcsökkentő dolog, részben, mert nagyon szeretem csinálni. A grafikus részével hamarosan teljesen elkészülök, utána pedig kezdődik a szöveg beszerkesztése. A Mesevarázs reményeim szerint október tájékán kerül majd kiadásra.

10.

Zárásképpen, mit üzennél a jelenlegi/jövőbeli olvasóidnak?

Szeretném, ha a mesék is megkapnák az őket megillető helyet az irodalom palettáján. Szeretném, ha az olvasók egyre több magyar szerzőnek szavaznának bizalmat, hiszen rengeteg tehetséges író él kis hazánk határain belül. Ami pedig nagyon fontos, az olvasói visszajelzések. Ezekből hatalmas a hiány, pedig éppen ezek azok a reakciók, amik segítenek nekünk tovább fejlődni, amik meg tudják mutatni, min kellene változtatnunk, vagy esetleg éppen pozitív energiával töltenek fel bennünket. Azt hiszem, minden írótársam nevében kérem a kedves olvasókat (szülőket, nagyszülőket), ne fogják vissza magukat, és kérés nélkül is véleményezzék a megvásárolt mesekönyveket. Jelen korunkban ez egyáltalán nem nehéz, hiszen az internet közelebb hozta egymáshoz az írókat és az olvasókat. Már elérhetőek vagyunk mindenki számára, nem kell dedikálásokat, könyvbemutatókat vadászni, ha valaki tudni akar valamit egy-egy íróról. Kérdezzetek tőlünk bátran, mondjátok el a véleményeteket nekünk azokon az oldalakon, csoportokban, ahol megtalálhatóak vagyunk! Higgyétek el, mi is ugyanolyan emberek vagyunk, mint ti! Annyi csak a különbség közöttünk, hogy mi leírjuk azokat a néha hihetetlen, fantasztikus gondolatokat, amik megfogalmazódnak az agyunkban. Kérlek, segítsetek nekünk a visszajelzéseitekkel, hogy minél több új történettel örvendeztethessünk meg minden kedves olvasónkat!

 Az írónő könyveit itt tudjátok beszerezni:

NewLine Kiadó 

Bombicz Judit Szerzői oldal 

 Mesepályázat