Radu Vancu
Kaddis Radnóti Miklósért
Megjelenik február 10-én!
Prae Kiadó, 2025
Fordította: André Ferenc
Szerkesztette: Péczely Dóra
Borító: Szabó Imola Julianna
A kötetről
Mi készteti arra a kortárs román irodalom egyik legnépszerűbb alakját, hogy megírja Radnóti Miklós halál utáni verseit? Radu Vancu a Kaddisban a tömegsír törékeny és legyőzhetetlen utópiáját tárja fel, ahol halál, szerelem, szépség, gonosz, vágy, háború, költészet egymásba olvadva hozza létre ezt a kötetet az emberiségért. Ebből kiindulva talál rá az irodalom egyik legpontosabb meghatározására: „Szilárdságvizsgálat a pokol anyagán.” Kegyetlenség és humor, szerelem és tragédia, fény és árnyék: végtelenül emberi témák. A képzeletbeli költői világban Gyarmati Fanni találja meg férje zsebében az elázott noteszt, amit kiszárít a napon. Ahogy előtűnnek a versek, Radnóti visszatér a halálból, és beszélni kezd, hangot adva a számtalan megtöretett, meggyilkolt embernek, és nem engedi, hogy a pusztításé legyen az utolsó szó.
A szerzőről
Szerzőfotó: Rareș Helici
Radu Vancu (1978, Nagyszeben, Románia) költő, író, műfordító, irodalomtudós, szerkesztő, a román PEN Club volt elnöke, a nagyszebeni nemzetközi költészeti fesztivál főszervezője. Verseit több mint tíz nyelvre fordították, munkáját számos díjjal ismerték el. A Kaddis 2023-ban elnyerte az Az év verseskötete-díjat, valamint a Radio România Cultural díját, továbbá jelölték az Observator Cultural folyóirat költészeti díjára is.
Beleolvasó
Kedvesem miután kiemelted testem a tömegsírból
megtaláltad foszlott viharkabátom zsebében a noteszt
utolsó verseimmel Teljesen fölszívta a földből a nedvet De rothadó &
nyirkos testemet is magába itta a papír Szárítottad a napon Ültél
a notesz mellett & vártad száradjon hátha ki lehet betűzni
még a verseket Arra gondoltam hogy végignézted ahogy testem
lassan kipárolog a füzetből Kipárolog a versekből & kissé
különös volt hogy verseim akkor váltak láthatóvá ha testem már
elpárolgott belőlük Nyár volt Hamar elpárologtam & előtűntek
sorra a versek & Amíg olvastad őket végig figyeltelek odafönt
a lég hullámaiból ahová párologtam & a tömegsírból amiben
hevertem & a versek mögül is Nem sírtál Helyetted is én
zokogtam Csodálkozva nézted ahogy ismét elázik a notesz Fújni
kezdted Rám leheltél Minél erősebben fújtál a füzetre annál
jobban elázott Zsebre tetted Tested melegétől még sebesebben
párologtam Mint a nap melegétől Ahogy elpárologtatott néha
a tünde fény & az édes halál ami egyszerre ragyogta be arcod
amikor elélveztél Amikor alig egy percre rá a zsebedből
ismét előhúztad teljesen száraz volt látszott nem is érted a dolgot Én
sem értem kedvesem Nézlek most is téged a tömegsírból Vagy épp
a verseim mögül Igazából mindkettő Én vagyok a lég körötted Ha
érzed hogy a levegő & a fény hirtelen nedves sóvá sűrűsödne
ne ijedj meg Csak én vagyok Csak költészet
Dönthetnék úgy hogy nem is emlékszem rád kedves de
egyszerű dolgokkal nem érdemes vacakolni Egyszerű a szív
ami ha meghal akkor meghal ténylegesen Egyszerű az agy
ami ha leáll tényleg leáll
De a tömegsír sohasem egyszerű Zsong itt minden
a véren túl is Akár a versben Akár a szerelemben Te
mindig is a kettőnk közös tömegsírja voltál kedves Mi
már az első pillanattól túl voltunk mindenen ami vér
(Az hogy ezeket a verseket írom
még nem jelenti hogy élek)
Milyen szép ahogy fölragyognak a szívek a tömegsír
fölött mondja Miklós Psszt sziszegik a holtak el ne ijesszük
Csak nézzük ahogy a szívek fölénk lebegnek mint
hullámzófényhalak Pattanásig feszített húr kiáltja valaki
a széléről Te szerencsétlen elijesztetted őket ordítja a szomszédja
Nem is ijedtek meg te marha Néhány szív még mélyebbre ereszkedett
Reszketnek a holtak mint árvák az örökbefogadási látogatáson
Hallom mondja Miklós ez a te a Fannid A szíved mint egy
fénylazac alámerül a holtak közé és úszni kezd
felém
Előrendelhető a kiadó webáruházában:
