El is hoztam nektek a harmadik
beleolvasót, M. Z. Chapelle: Párizstól
keletre (Velünk kezdődött) c.
könyvéből. Az írónőnek hamarosan megjelenik Művelt Nép Könyvkiadó gondozásában a meleg regény. A könyv június,27-én fog megjelenni.
Én már nagyon várom a könyvet.
Jó olvasást!
M. Z. Chapelle:
Párizstól keletre
(Velünk kezdődött)
Tartalom:
A múltat nem lehet elég mélyre
temetni. Miután Léo édesanyja rejtélyes körülmények között meghal, a fiú tíz év
után visszatér Thaiföldre. Nem csupán a háztól akar szabadulni, de saját belső
démonjaitól is, amik annak idején egészen Párizsig üldözték. Ám korántsem úgy
alakulnak a dolgok, ahogy tervezte. A fájdalmas emlékek egyszeriben testet
öltenek, amikor eltűnik egy kisfiú, Amphawa utcáin pedig ismét megjelenik a
rettegés.
A helyi rendőr ráadásul nem más, mint Than, aki már gyerekként is Léo idegeire
ment az állandó szabálykövetésével.
Than és Léo között sosem volt felhőtlen a viszony, a viszontlátás azonban a
régi sérelmek mellett új, eddig ismeretlen érzéseket is felszínre hoz a fiúban.
Szenvedély, ármány, fájdalom és vágy örvényében találja magát, neki pedig
döntenie kell, hogy tovább menekül-e.
Vajon Than képes lesz megtalálni az összefüggést a tíz évvel ezelőtti bűntény
és a mostani eset között?
És képes a szerelem begyógyítani a sebeket, amiket egy életen át magunkkal
hordozunk?
A ThanLéo Story lenyűgözően izgalmas és romantikus regény a BL rajongóinak.
ENGEDÉLLYEL
RÉSZLET A KÖNYVBŐL
– Megértem. Azért remélem, nem haragszol, hogy ezt mondom, de örülök, hogy itt vagy! Még akkor is, ha egy ilyen szomorú esemény miatt…
– Tudom, Seni – felelte Léo, majd megtörölte felhevült arcát. Szőkésbarna tincsei a homlokára tapadtak. Hihetetlen, hogy elszokott ettől a klímától. – Dögmeleg van! Pakoljunk le a házban, ott biztos hűvösebb lesz, és…
– Ugye nem akarsz bezárkózni és órák hosszat az üres falat bámulva töprengeni azon, mit kellett volna másképp csinálnod?
Léo megrökönyödve rázta a fejét.
– Nem, persze hogy nem… de miért üresek a falak?
Seni legyintett. Léo nem akarta annyiban hagyni a dolgot, de közben elvonta a figyelmét néhány, az utcán átvágtázó gyerek, akiket kerülgetnie kellett.
– A lényeg, hogy ne zárkózz be – folytatta hátra sandítva Seni –, az nem tenne jót. Ráérsz később pakolni, most inkább ereszd ki a gőzt!
Léo elhúzta a száját. Pontosan úgy képzelte el az itt töltött napokat, hogy magára zárja az ajtót, és a dobozolások közti pihenőidőben limonádét szürcsölget egymagában a teraszon.
– Mi lenne, ha vennénk pár sört, és kiülnénk…
– Szó sem lehet róla! – vágott közbe Seni. – Most jöttél haza, nem koptathatsz le csak így!
– Dehogy, nem akarlak…
– Helyes, ez a beszéd! Na, már tudom is, hova akarlak meghívni… de előbb menjünk haza lepakolni.
Hazatérés. Léo fülében visszhangként dübörgött tovább a maga elé mormolt szó, miközben a házhoz vezető poros utakon lépkedtek.
Minden rossz emlék ellenére, ami felsejlett benne a városba érkezésekor, ha az anyjára és a közös életükre gondolt, melegség öntötte el a szívét. Habár tízéves korától az apjánál nevelkedett Párizsban, azóta is honvágya támadt, valahányszor currys ételt szolgáltak fel a vacsorához, vagy olyan zenét játszott a rádió, amit itt hallgatott a barátaival. Senivel és a bandájukkal. Vajon emlékeznek rá a többiek? Léo minden gyerekkel jóban volt, követték őt, bárhova ment. Mind, egyet kivéve.
Than Sangvit két évvel volt idősebb náluk, és életcéljának tekintette, hogy őrmesterként utasítgassa Léót. Utólag Léo biztosra vette, a fiú csak a rendőr apjának akarta demonstrálni fegyelmezettségét, de őt halálra idegesítette az unalmasabbnál unalmasabb hegyi beszédeivel.
Nem úgy, mint Seni! Talán néhány kör ital után ugyanott folytathatják a hülyéskedést, ahol abbahagyták. A gondolatra elmosolyodott. Alig várta, hogy a többiekkel is találkozzanak! Kivéve Thant. Na, őt igyekszik majd elkerülni, már, ha itt lakik még Ampavában.
