Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Gigi Forte írónőt, hogy meséljen kicsit magáról, és a könyveiről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Gigi Forténak Levelek címmel jelent meg könyve eddig, amit a NewLine Kiadó oldalán, a Líra, Book24 és az Álomgyár Webshopján lehet megrendelni.
Íme az interjú, fogadjátok
szeretettel.
Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?
Az eredeti nevem Kovács Ágnes, 27 éves vagyok, Budapesten élek a szüleimmel és a testvéreimmel. Hármunk közül én vagyok a legidősebb, egy öcsém és egy húgom van. Végzettségem szerint történelem- olasz szakos tanár vagyok, de jelenleg pályázatkezelési referensként dolgozom egy irodában. Nagy vágyam, hogy egyszer visszatérjek a tanári pályára. Hobbijaim az olvasás, az írás mellett a színház, és a mozi. Nagyon szeretem a társas összejöveteleket, szívesen folytatok értelmes, tartalmas beszélgetéseket az emberekkel.
Levelek című könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?
Nem mondhatnám, hogy sok kutatómunkát igényelt volna a „Levelek”, de meg kell hagyni, sok munkám volt vele. Az első sorokat közel négy évvel ezelőtt írtam le, a kézirat közel két évvel ezelőtt lett kész, és most lett belőle nyomtatott könyv.
Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?
A Levelek története 99%-ban fikció, de a regény alapdilemmáit a valóság ihlette, és szerintem ez a könyv különösen tanulságos lehet a tízen-huszonéves korosztály számára, akiknél az írásbeli kommunikáció átvette a vezető szerepet az utóbbi években.
A jövőben tervezek egy olyan könyvet is írni, amelyben több lesz a valós elem, valamint olyanokat, amelyek meglátásom szerint a mai kor kihívásait, problémáit feszegetik. Mindezt olyan fiatal karaktereken keresztül szeretném az olvasók elé tárni, akikben szinte bárki, vagy legalábbis sokan magukra ismerhetnek.
Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?
Ez nehéz kérdés. Az olvasás és képzelődés szeretete az egész életemet végigkísérte. Mindig sok könyvet tartottunk otthon. Édesanyám minden este felolvasott nekünk gyerekkorunkban. Klasszikus meséket és ifjúsági regényeket. Nekem ez nagyon sokat jelentett, és a mai napig nagyon hálás vagyok édesanyámnak, amiért fontosnak tartotta a meseolvasást. Később persze, amikor már tudtam olvasni, önállóan is kezembe vettem a könyveket. Minden történetet, amit olvastam, vagy akár filmen láttam, és valamiért megfogott, tovább gondoltam. Sosem elégedtem meg a mesék végén a boldog befejezéssel, mindig elkezdtem gondolkodni a szereplők azt követő életén. Persze szomorú történeteket is olvastam, vagy láttam épp eleget, ezeknél pedig mindig azon kezdtem gondolkodni, hogyan lehetett volna az adott történetnek boldog vége. Órákig tudtam magam szórakoztatni a fantáziálással. Ez volt a kedvenc időtöltésem kisiskolás koromban. 17 éves koromban kezdtem el írni az első regény kezdeményemet, de az akkor még nem volt elég érett a kiadásra. Aztán több történetbe is belefogtam, és természetesen sokat olvastam mellette. Így ért össze fejemben Klára története.
Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?
Nem tudom, lehet. Majd ahogy hozza az élet. Az biztos, hogy szeretnék történelmi könyveket is írni a későbbiekben.
Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?
Szuper. Nekem a „Levelek” az első megjelent regényem, de van már más kéziratom is, amit befejeztem. Amikor a „Levelek” kézirata kész lett, nagyon boldog voltam, és igazán büszkén vettem a kezembe az első bespirálozott verziót, amit egy kedves ismerősöm nyomtatott ki nekem. Később több jóbarátom is elolvasta a kéziratot, ők javasolták, hogy próbáljam meg kiadatni. De akkor még nehezen tudtam elképzelni, hogy valóban könyv lesz belőle, csak álmodoztam róla. Nagyon örülök, hogy végül mégis megjelenhetett.
Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?
A nagypapám, akit nagyon szerettem, mindig „Gigi”-nek hívott gyerekkoromban. Sajnos őt már több mint tíz éve elveszítettük, neki szerettem volna emléket állítani. A „Forte” szó olaszul azt jelenti, erős. A környezetemben nagyon sokan mondják, hogy erős vagyok, és tudom, hogy igazuk van. Ezért választottam ezt a nevet.
Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?
Igen.
Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?
Fantasztikus. Nagyon megható, hogy olyan ismerőseim is gratuláltak, akikkel évek óta alig, vagy egyáltalán nem beszéltem. Igazából akkor fogtam csak fel, hogy megjelent, amikor meghozta a csomagküldő szolgálat az első példányokat. Még van néhány példány a szobámban, és annyira jó érzés ránézni, kinyitni, és belelapozni. Vannak pillanatok, amikor el sem hiszem, hogy tényleg én írtam. Nagyon klassz érzés. Még mindig tart.
Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?
Abszolút impulzív. A legváratlanabb pillanatokban kapok ihletet. Bár most jelent meg az első könyvem, már van más kézirat is a tarsolyomban, és azt figyeltem meg, hogy amikor elkezdek írni egy történetet, először csak jeleneteket látok, amiket hosszú időbe telik összegyúrni. Van, amikor hónapokig nem érzek rá késztetést, hogy hozzányúljak egy-egy sztorihoz.
Forrás: Gigi Forte hivatalos szerzői oldala
A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?
Igen, a boldog jelenetek a kedvenceim. Van belőle több is a könyvben. Az egyik előolvasóm azt mondta, hogy olyan ez a könyv, mint az élet. Szerintem igaza volt, mert a főhősnőm sokszor kerül nehéz választás elé, és ezek a helyzetek engem is kihívás elé állítottak. Nem azért, mert nem tudtam, mit akarok leírni, egyszerűen érzelmileg magával ragadott némelyik jelenet.
Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?
Sok időt töltök zenehallgatással. Általában ilyenkor születnek az új ötletek, és a jeleneteket is zenehallgatás közben szoktam kidolgozni. De inspirálnak a kiadós beszélgetések, különböző tapasztalatok, élmények, szóval elég sok minden.
Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?
A családomnak mutatom meg először. Nagyon fontos édesanyám, és a nagymamáim véleménye. A cselekménybe a „Levelek” esetében nem akartak beleszólni, de én elég makacs vagyok, nem is feltétlenül engedném. Ha valamiben bizonytalan vagyok, akkor magamtól is odamegyek hozzájuk, és megkérdezem, hogy szerintük ez jó-e így, vagy sem. Közeli barátaim véleményét is ki szoktam kérni, és hálás vagyok a biztatásukért. Meg kell jegyeznem, hogy azért a család, a barátok egy kicsit mindig elfogultak, de van olyan előolvasóm is, aki köntörfalazás nélkül megmondja, hogy hol, és min kéne változtatnom.
A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?
Szerencsére stabil családi hátterem van. A szüleimnek nagyon hálás vagyok, mert mindig támogatták az elképzeléseimet, mindig hittek, és bíztak bennem. Így volt ez az írással kapcsolatban is. Most, hogy megjelent az első könyvem, nagyon boldogok, és büszkék rám. Az egész rokonság nagyon örül. Mindenki szurkol, hogy sikeres legyen a könyv.
Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?
Jószívvel ajánlom a „Levelek”-et minden lánynak, legyen a magányos, boldog szerelmet megélő, elhagyott, epekedő, vagy álmodozó, tapasztalt, vagy naiv, fiatal, vagy kicsit idősebb….. Olvassátok el, mert érdemes! J Még az idén szeretném megjelentetni a második regényemet, amely megtörtént eseményeken, jórészt saját, gyermekkori tapasztalataimon alapuló könyv lesz. Nagyon érdekes kérdéseket vet majd fel, de erről majd néhány hónap múlva…
A könyvet itt tudjátok beszerezni:
