A Horror Writers Association (HWA) magyar idő szerint péntek reggel jelentette be a horrorirodalom legrangosabb elismerése, a Bram Stoker-díj jelöltjeit, melynek legjobb novellásköteteket tömörítő ötös listáján Veres Attila is szerepel a tavaly ősszel a Valancourt Books gondozásában megjelent The Black Maybe című gyűjteménnyel. A kiadvány Attila két novelláskötetéből, az Éjféli iskolákból és A valóság helyreállításából mutat be tíz történetet az amerikai olvasóknak.
A magyar szórakoztatóirodalom történetében eddig példanélküli esemény ez, Veres Attila lett az első hazai SFF-szerző, akit méltónak találtak a jelölésre. A Bram Stoker-díjat novelláskötet kategóriában olyan nagyságok nyerték el eddig korábban, mint Stephen King, Ray Bradbury vagy Joe Hill. Az idei nyertesek bejelentése és a díjátadó június 17-én lesz Pittsburgh-ben a StokerConon.
Veres Attila először a Valancourt Books A sötétség szavai–Rémtörténetek a világ minden tájáról című antológiájában mutatkozott be angolszász nyelvterületen a Méltósággal viselt című novellával (a kiadvány március 7-én megjelenik magyarul is!). Ezt követte tavaly ősszel a The Black Maybe című önálló gyűjtemény (Karafiáth Luca fordításában), melyet a horror legnagyobb nevei méltattak, például írt hozzá ajánlást Brian Evenson, Laird Barron és Nathan Ballingrud is, miközben a nemzetközi könyvszakmában fontos Publishers Weekly szaklap elismerő kritikát közölt róla.
A forgatókönyvíróként idehaza és külföldön egyaránt foglalkoztatott Veres Attila 2017-ben mutatkozott be prózaíróként a magyar közönség előtt. Odakint sötétebb című regénye hamar a műfaj kultikus darabjává vált, akárcsak az egy évvel később megjelent Éjféli iskolák című novelláskötet.
Attila tavaly ősszel jelentkezett második novelláskötetével, A valóság helyreállításával. A könyv hatalmas olvasói és kritikai sikert aratott, a Tranzisztor című novellát jelölték a héten a Zsoldos Péter-díjra.
A gyűjtemény exkluzív, premier előtti bemutatóját moderáló publicista, Csepelyi Adrienn úgy fogalmazott Attila hiánypótló művészete kapcsán: „Lenyűgöz Veres Attila világa, és nem csupán azért, mert rendkívüli leleményességgel alakítja a történeteit, hanem, mert prózája a horror műfaji kereteit megújítva a szépirodalom határait feszegeti – vagy már át is törte azokat (…) brutálisan nehéz történeteit olyan fokú érzékenységgel írja le, hogy a jelenlegi magyar közbeszédet tekintve tulajdonképpen nem a témái számítanak a legutópisztikusabbnak, hanem ez az odafigyelés és empátia.”
Tóth Edu, a Dumaszínház tagja szintén Veres Attila nagy rajongója, az Éjféli iskolák kapcsán azt írta: „Pozitívumként a meglepő fordulatokat, a váratlan megoldásokat, a mesteri fokozásokat és az elegáns fordulatokat tudnám említeni, valamint azt, hogy amikor valamelyik Veres Attila szereplő súrol egy fadeszkát, hallom a hangját, érzem a szagát, ha lefekszik a hóba, fázni kezdek. A negatívum az Éjféli iskolákkal kapcsolatban pedig az, hogy még az olyan olvasók (például én) is hájpolják, akik nem szeretik, ha hájpolnak nekik egy könyvet.”
