Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Császár Esztit, hogy meséljen kicsit magáról, és a könyvéről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Császár Esztinek A lélek tánca című könyve megjelent szeptemberben, amelyet a Császár Eszti: Lélek tánca oldalon lehet megrendelni.
Íme az interjú, fogadjátok szeretettel.
Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?
HR-esből, képzés-fejlesztési szakértőből, a (nagyvállalati) tehetségek támogatójából lettem megoldásfókuszú coach, ahol mosolygó szívvel figyelem és bátorítom az egyéni erősségek kibontakozását, a saját út szárba szökkenését, a mindenkiben ott élő belső ragyogás újjászületését. Gyermekkori álmom volt, hogy könyvet írjak. Olyan könyvet, ami elhozza olvasójának a régóta vágyott változást. Elindítja arra, amerre a szíve hívja. Meghallja a belső hangját. Rátalál az erejére és megerősödik a saját képességeibe vetett hite. Lélekébresztő és lélektáncoltató minőségemben szeretnék teret nyitni olyan lélekemelő beszélgetéseknek is – intuitív konzultációknak – ahol holisztikus és intuitív tudást és támogatást is választhat, aki velem táncol. Elindulhat önmaga és egy tartós életminőségváltozás felé. Itt ötvözöm mindazt, amit utam során eddig a Theta Healingből, Source Memory Healingből, a pszichodrámából, az illóolajok, a meditációk által és a női jóga tanfolyamokon tanultam, megtapasztaltam és a saját életembe átültettem.
A lélek tánca című könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?
Ez egy izgalmas kérdés. Ez a könyv nem olyan módon íródott, mint a szakdolgozatom. De akkor hogyan is? Olyan könyvet írni, amely hat az emberek lelkére, amely emeli őket, ez egy nagyon mély hívás a lelkemben, és gyermekkorom óta hallgattam, ahogy duruzsolt. Hol erősebben, hol csendesebben, de mindvégig kitartóan. Ilyen módon igen, sok kutatómunkát igényelt. Találkozásokat, valódi szembenézéseket önmagammal. A másik oldalról nézve, amikor megérett rá az idő, egyik pillanatról a másikra megérkezett egy mondat a gondolataimba, amit ha papírra vetettem, követte egy következő, majd ismét egy következő. Figyeltem egy belső képet, leírtam a hallott gondolatokat és összefüggő történetté, magyarázattá vagy verssé avanzsáltak. Mindössze néhány hónap alatt megérkezett mindaz az üzenet, amelyet az olvasó A lélek tánca című könyvként tarthat majd kezében az olvasó. Maga a megjelenés folyamata viszont kicsit több mint két évet ölelt fel, de megérte. Boldoggá tesz, hogy elindult az útjára.
Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?
Lesz, akinek mindez fantázia, másoknak ez a valósága. Hiszel abban, hogy nem csak egy életünk van? Hogy magunk választjuk az életünket, az útitársainkat, édesanyánkat, édesapánkat és igen, a körülményeinket és életeseményeinket? Akkor számodra ez egy varázslatos, valóságos történet arról, hogy kik vagyunk és miért jöttünk. Ha szeretnéd, olvashatod úgy is, hogy ez az én látásmódom a világról, ahová kíváncsian belépsz, és én köszönettel fogadom, hogyha bizalmat szavazol.
Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?
Gyerekkoromban is imádtam írni. Volt egy piros naplóm, amibe mindent leírhattam. A legtitkosabb vágyaimat, a bennem születő verseket, az örömeim mellett a szomorúságomat is. Az egyik legjobb dolog volt, amikor fogalmazást kellett írni a suliban. Nagyon nehezen vettem rá magamat, a szüleim a megmondhatói, olykor könnyek árán… Aztán az eredmény mindenért kárpótolt. Az a boldogság, ahogy felolvashattam az írásaimat, elkísért a középiskolába is. Később az írás az önismeret eszköze lett. Bár szuper jól megtanultam tíz ujjal gépelni, egy szép toll és egy hívogató füzet, ma is megdobogtatja a szívemet.
Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?
A stílus marad, a műfaj változhat. Ebben a könyvben vannak hosszabb-rövidebb történetek és versek. Örömmel írnék regényt, de olyan #lélektánca stílusban.
Milyen érzés volt számodra, amikor befejezted a kéziratod?
2021. szept.22-én jelent meg és azóta napról napra jobban megérkezik hozzám. Vagy inkább olvasóról olvasóra, amikor csillognak a szemek a felolvasáskor, amikor reggel kapok egy üzenetet, hogy mennyire betalált a könyv egyik írása, "pont ott nyílt ki".. Amikor megölelnek olyan olvasók, akik egy órája ismertek meg, de mintha a lelkünk ismerné egymást. Csodálatos embereket ismerek meg a könyv által. A lélek tánca hétről hétre újabb ajtókat nyit ki nekem a világra. Végtelenül hálás vagyok érte. Amikor ránézek, az jut eszembe: amikor a lehetetlen lehetségessé válik.. Megéri önmagunknak lenni, megéri útkeresőből úton járóvá válni, megéri bízni, hinni és elfogadni a társakat az úton. Nagyon sokan hozzájárultak, hogy ez a könyv eljuthatott az olvasókhoz. Szeretettel gondolok rájuk.
Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?
Nincs írói álnevem. Az elején egy nagyon rövid időre eljátszottam a gondolattal. Aztán nagyon egyértelmű volt, hogy saját nevem alatt jelenik majd meg a könyvem. Örömmel megmutatom, hogy ez született meg a lelkemben, és szeretettel adom tovább annak, akinek nyitott rá a lelke.
Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?
Mindig arra vágytam, hogy a saját stílusomban írhassak. Hogy megismerjem, mennyire sokfélék vagyunk, és mindannyian másképp vagyunk önmagunk. És a legszebb, amit magunknak és másoknak adhatunk: az őszinteség, hitelesség, önazonosság.
Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?
Szívesen küldök majd róla néhány sort. Most azt gondolom, hogy mélyen megérint majd, hálát és teljességet érzek majd a szívemben, és jó szokásomhoz híven könnyekkel, a felszabadultság könnyeivel pecsételem meg az emlékezetes pillanatot.
Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?
Amikor érkezik egy gondolat, sugallat, érzés, mondat, akkor gyorsan le kell írnom. Azt is kipróbáltam, hogy tollat és papírt ragadok és figyelem, hogy mi szeretne megmutatkozni rajtam keresztül. És általában olyankor is megindul az áramlás (ha ez tervezettnek számít). Amit nem tudok, az az, amikor kell-e írni. Olyankor elengedem először ezt a kell-t, járok egyet, beszélgetek valakivel, nézem a Dunát, mélyet szippantok az éppen számomra kedves illóolajból. És ebben a megváltozott állapotban, amikor ismét tudok kapcsolódni a szívemmel és a lelkemmel a kellek helyett, na akkor írok. Tehát tudatosan tudok hatni arra, hogy meginduljon a gondolatok szabad áramlása.
A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?
De jó kérdés! A hangulatomtól függ, hogy melyik a kedvencem. Kicsit talán ilyen könyv is lesz A lélek tánca, más élethelyzetre, más lelkiállapotra majd másik írás vagy éppen egy vers hozhat majd gyógyírt az olvasójának. Ugyanígy vagyok vele én is. Az élő felolvasásokra mindig olyan írást választok, amire jól rá tudok hangolódni.
Olyan nem volt, hogy valamelyiket nehezen tudtam megírni, olyan viszont igen, hogy mondjuk hetekig vagy hónapokig nem írtam. (Az írás nem maradt ki teljesen az életemből ilyenkor sem, csak akkor a kedves, szívhez szóló leveleket a munkában vagy a barátaimnak írtam, vagy éppen esti mesébe szőttem bele a kislányomnak).
Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?
Leggyakrabban úgy született meg egy-egy történet, hogy a házban mindenki elcsendesedett. Már én is majdnem elaludtam. Vagy el is aludtam, és ez már a hajnal négy körüli ébredés (az ihlet előszeretettel választja ezt a nyugodt pillanatot), félálomban hallottam egy mondatot, felkeltem, leírtam egy félóra alatt, ami érkezett, lecsuktam a laptopot és aludtam még egy kicsit reggelig. Számomra a legjobb inspirációforrás önmagammal lenni, befelé figyelni. Legyen ez egy séta az erdőben vagy éppen a Duna-parton. Amikor meg tudom teremteni ezt a belső csendet, akkor kiélesedik a figyelmem és a hallásom, és a legtisztábban tudom csatornázni azokat az információkat, üzeneteket, amelyek érkeznek.
Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?
A barátaim láthatták elsőként. Biztattak arra, hogy adjam ki, mert ezt másoknak is olvasni kell. Azoknak a szava számít, akik igazán ismerik a lelkemet. A szövegbe és a történetek alakulásába nem szólnak bele, mert tudják, ez úgy kerek egész, ahogyan megérkezett.
A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?
Nagyon örülnek, nagyon büszkék rám, és mindig minden egyes lépésemnél támogattak és támogatnak. Nagyon hálás vagyok érte, hogy kíváncsi érdeklődéssel és őszinte segítőkészséggel kísérik az utamat, amikor olyanokat mondok: nekem most ez a dolgom.
Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?
Karácsonyra pedig reményeim szerint igazi lélekemelő dolgokkal kombinálva csomagban is ajándékozható lesz. (Talán addigra már tudod, kinek a lelkét táncoltatnád meg vele az ünnepek körül)
Képek forrása : Császár Eszti oldala
