(Barth) Szia, Ági! Köszönöm, hogy elfogadtad a felkérést! Évek óta készítesz már hasonló interjúkat. Milyen érzés most ennek az alanyává válni?
(Ági) Szia! Én köszönöm ezt a
lehetőséget!
Volt már ilyen, azt hiszem, 3-szor is. Kétszer szerepeltem a tv-ben, az Esély című műsorban, ami a fogyatékkal élőkről szólt. Mindig izgulok, hogy nehogy hülyeséget mondjak. Ilyenkor mindig azon gondolkodom, vajon mit tettem, hogy interjúznak velem. Tény és való, nagyon örülök, és megtisztelve érzem magam. Szóval, Attila, hálás vagyok, hogy gondoltál rám!
(Barth) Ez természetes! Évek óta támogatod az írókat ajánlásaiddal. Többek között a hungarybooks.hu weboldal szerkesztője vagy. Úgy gondolom, ezt a legtöbben ismerik, akik szeretnek olvasni. Mióta működik ez az oldal?
(Ági) 2017 óta működik weboldalként, de előtte már Facebookon volt nagyjából fél évig. Akkortájt gondolkodtam el, mi lenne, ha weboldalt csinálnék. Megpróbálnám hallássérültként vinni. Nem mondom, hogy nagyon könnyen ment volna. Bár kaptam segítséget, de voltak, akiknek nem igazán tetszett. Sebaj! Van ilyen.
Most már itt vagyok, 7 év után. Hosszú, küzdelemmel teli időszakon vagyok túl. Voltak kisebb, nagyobb hullámok. De igyekeztem mindent megtenni, hogy közelebb hozzam az olvasókat a hazai írókhoz.
(Barth) Azoknak, akik most hallanának először erről az oldalról, mit érdemes tudniuk róla?
(Ági) Az oldalon többek között hazai szerzők interjúi, ajánlói találhatóak. Vannak különböző témák, személyesebb hangvételű bejegyzéseim. Könyvekről írt értékelések is találhatóak, bár idén elég kevés, sajnos. Vannak recenzióim, előolvasásaim, Bookmate app ajánlóim, és azok is felkerülnek, amiket vásárolni is szoktam.
Ezen az oldalon előfordulhatnak külföldi szerzők is, de nem olyan sok. Többségben hazai íróké a főszerep.
Igyekszem több témát, bejegyzést hozni az olvasóimnak, vannak reklám bejegyzések, mint például a megjelenések, kiadói anyagok is. Több rovatot is indítottam az évek alatt a blogomon.
(Barth) 7 év az azért nem kevés. Számon tartod, ez idő alatt miből mennyi készült?
(Ági) Elég hosszú idő. Van címke a blogomon kint, baloldalon, valahol lejjebb. Ott van zárójelben mennyi interjú, ajánlás került ki. Direkt így csináltam már az elején, lehetőleg úgy, hogy ne keljen külön számon tartani. Kizárt, hogy fejben, vagy máshol számon tartsam. Címke erre jó.
Most direkt megnéztem. Interjúból 230, vélemény/ajánlás 387, amiben benne van az előolvasás is, recenzióból pedig 262 készült.
(Barth) Ez rengeteg! És még azt mondod, nem érted, miért interjúztatnak. Ez mindenképp elismerésre és tiszteletre méltó, gratulálok!
(Ági) Pedig semmi olyat nem
teszek, amit mások ne tennének. Szeretem csinálni, lekötöm az időmet,
ennyi.
Köszönöm!
(Barth) Ahogyan az elején említetted az egész a Facebookon kezdődött. Az az oldal is aktív még?
Igen, az oldal aktív. Vagyis lehetne... Ha nem lennék akadályozva. Sajnos az évek alatt irigyeimet is összeszedegettem. Az oldalam: Egy Hallássérült Lány Blogja, ami mára egyben van a blogom nevével. Arra gondoltam, miért ne lehetne egy helyen minden. Innen indult az egész a könyves blogom kapcsán. Ez az oldal személyesebb bejegyzéseket is tartalmaz, már ha nem jelentenének mindig. Meg díjaznám, ha nem lopnák a bejegyzéseimet, és nem másolnának. De ez vele jár. Ami jó, az jó!
(Barth) Igen, az internet világa sajnos ilyen. Ettől függetlenül nem tántorított el téged annyira.
(Ági) Nem, nem is sikerülne. Nem mondom, hogy néha nem gondolkodtam el, hogy abbahagyom. De valahogy nem visz rá a lélek.
(Barth) Ha jól tudom, több, különböző témájú oldalad is van. Melyek ezek pontosan?
Igen, vannak. Instagram és Tiktok a könyveseknek és idézeteknek. Ezenkívül
van alkotós oldalam, az Ági Alkotásai oldal/csoport. Kézműves munkákkal
egészítem ki a jövedelmemet, és ebből is tudok néha venni könyveket.
Instán a Magyar Szerzők Könyvei Blog. Ezen videók, idézetek vannak fent. Meg fotók, bár nem profi, de igyekszem szép képet hozni. Videó is hasonló, viszont már nem szabadban készítem, hanem tesóm szobájában veszem fel. Idézeteket imádom, van egy rakással.
Tiktokon csak videó van fent. Idézeteknek is van külön csatornája is. Threads-en is próbálkozom, de kevesebb sikerrel. Igyekszem minél több platformon bemutatni a hazai szerzők könyveit. Ne csak Facebookon legyenek, máshol is!
(Barth) Akárhogyan is, neked a könyv a mindened. Mikor kezdődött az olvasás iránti szenvedélyed?
(Ági) Így van! Mikor is? Arra már nem emlékszem. Viszont arra igen, hogy anyukám mindig mesét olvasott nekem. Szerettem azokat a pillanatokat, amikor mesélt. Itt kezdődött minden. Belém ívódott. Anyukám is szeretett olvasni. Mindig láttam, ahogy a konyhában leült egy könyvvel a kezében. Én is azt akartam. Tőle örököltem, neki köszönhetem, hogy olvashatok.
A történet másik fele viszont, akkor olvastam még többet, amikor kiderült,
hogy miért nem figyelek az órán, miért kaptam mindig nyaklevest. Szó
szerint.
Nem hallottam, mit mondott a tanár. Olvasni ezért is szeretek, hogy jól, érthetően beszéljek és írjak. Bár előfordulhat, hogy például a ragozások nem mennek, egy-egy szót nem tudok kimondani. Az olvasás nem csak kikapcsol, tanulni is kiváló!
(Barth) Ez így biztosan nem egyszerű. Ezek szerint az iskolás éveid alatt derült ki, hogy hallássérült vagy. Mit jelent ez pontosan, és mennyire korlátoz ez téged az életben?
(Ági) A szívműtétem után 1 évvel derült ki, hogy gond van a fülemmel. Akkor már az elsőt jártam. A mai napig nem tudják az okát, de mindenki egyetértett abban, hogy a hallóidegek elhaltak.
Mostanra, hát nem is tudom. Gyerekként nem teljesen fogtam fel. Bár csúfoltak, kirekesztettek és bántottak. Emiatt is menekültem az olvasás felé.
A jobbnál 110%, a balnál 90%-os halláscsökkenés van. Mindkét fülre hallókészüléket hordok. Sok esetben vissza kell kérdeznem, mit mondanak. Volt, hogy rossz vonatra szálltam fel, mert nem hallottam, mit mondtak be.
Kommunikáció az, ami igazán zavar. Igaz, sokan azt mondják, értik, amit mondok. Én nem érzem annak. Szájról olvasok, de nem mindenki tud felém fordulni, sajnos. Zajos helyeket igyekszem elkerülni, csak a könyves eseményekre megyek, ha tudok.
(Barth) Miért kellett megműteni a szívedet?
(Ági) Szívem mellett volt egy érszűkölet. Elsőként 16 hónaposan műtöttek, másodikra olyan 5-6 évesen. Azért volt rá szükség, hogy ma élhessek.
(Barth) Nagyon sajnálom! Rengeteg olyan dolgon mentél keresztül, amire én szülőként csak azt tudom mondani, hogy szörnyűség. Mit üzennél azoknak a fiatoknak, akik most léptek abba a cipőbe, amelyet te már kitapostál?
(Ági) Ne adják fel, tartsanak
ki! Másképpen nem is lehetne végigcsinálni. Keressenek okot, amiért érdemes!
Szüleim kitartottak mellettem, pedig azt mondták nekik, hogy jobb lenne egy szanatóriumba beadni. Nem mentek bele. Mondván ott az egész udvar, kert rengeteg fával, virágokkal. Kész komplett dzsungel volt. Mai napig is, csak kevesebb. Csodájára járt a dolog, hogy felépültem. Mert friss levegő kellett nekem. Nem tették meg a szüleim. Kitartottak! S itt vagyok. Pedig összeomolhattak volna. Én voltam a negyedik gyerek. Tesóm előtt anyámnak két vetélése volt. Ők a legerősebb szülők a világon!
(Barth) Minden tiszteletem az övéké és a tiéd is! Még egyszer köszönöm, hogy ezt elvállaltad! Azt kívánom, hogy ilyen erővel és kitartással folytasd még nagyon sokáig! És köszönöm minden írni és olvasni szerető ember nevében!
(Ági) Én köszönöm a lehetőséget! Ez egy nagyon szuper interjú volt, szuper kérdésekkel. Egy élmény volt számomra.
