Úgy gondoltam, hogy külön rovatban kellene foglalkozunk a meseírókkal, mely az Ismerjük meg közelebbről a meseírókat!, címet viselné. Noha ritkán olvasok meséket, úgy gondolom, meg kell, mutatnom nektek, bizony a meseírók csodás történeteket alkotnak. Ezért született meg újonnan a rovat. Igyekszem ezáltal minden meseírót megszólaltatni. Ezúttal Kemendy Júlia Csengét kérdezgettem, akinek Az Anyacsalogató Hadművelet című mesekönyve jelent meg a Napkút Kiadónál. Fogadjátok sok szeretettel!
1.
Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?
Teljes nevem Nagy-Kemendy Júlia Csenge, de mivel a leánykori nevem is éppen elég hosszú, így azt használom az irodalmi publikációimban. 27 éves vagyok, Pápán élek a férjemmel és két kutyánkkal. Munka mellett végeztem el a tanítóképzőt, 2019-ben vettem át a diplomámat, de végül nem kezdtem el tanítani.
Nagyon szeretem és nagyra becsülöm a
gyerekeket, mindenképp közel szerettem volna maradni hozzájuk valamilyen
szinten, azt hiszem, ezért fordultam a gyermek- és ifjúsági irodalom felé. Ha
egy mondatban kellene megfogalmaznom a gyermekirodalommal kapcsolatos
nézeteimet, azt mondanám: a gyerekeket nem szabad hülyének nézni. Fontosnak
tartom az őszinteséget, koruknak megfelelő szinten természetesen, éppen ezért
az írásaimban nem mindig minden rózsaszín – ám a happy endről nem mondok
le. Amikor gyerekeknek írok, igyekszem visszaemlékezni a saját
gyerekkoromra, és arra, hogy milyen volt kicsinek lenni, milyen volt, amikor a
felnőttek nem vettek komolyan, amikor azt vártam, hogy végre „nagy” legyek –
úgy gondolom, ezeket a dolgokat sokan elfelejtik, pedig nem lenne szabad.
Az írás mellett vezetek egy könyves blogot – bár
elég ritkák a bejegyzések, mert sajnos kevés rá az időm –, kritikákat írok az
ambroozia.hu-ra, illetve 2020-ban kezdtem el szerkesztőként is dolgozni.
Csak néhány írásom jelent meg eddig, az első egy fantasy-rögtönzés volt, ami a moly.hu tagjainak harmadik antológiájában, a Csillaglesben jelent meg, Borókakömény címmel.
A második egy mese, ami A sötétség, aki félt a gyerekektől címet viseli. Ezt a mesét a Könyvmolyképző Kiadó pályázatára írtam 2019-ben, és nagyon boldog voltam, amikor kiderült, hogy bekerül a Kalandra fel! című olvasókönyvbe, ami végül 2019 decemberében jelent meg.
Idén márciusban a SZIFonline közölte a Samu bácsi csillaga című mesémet, ami nagyon közel áll a szívemhez, már csak azért is, mert a regényemhez hasonlóan ez is közös projektünk volt a sógornőmmel.
Április végén jelent meg az első meseregényem, Az Anyacsalogató Hadművelet a Napkút Kiadó gondozásában.
2.
Milyen érzés gyermekeknek meséket írni? Te magad is olvasol meséket?
Egy kicsit olyan érzés, mint építeni valamit, ami majd csak 10-20 év múlva válik láthatóvá – ebben hasonlít a tanításra. Gyerekeknek írni hatalmas felelősség, hiszen a gyerekkori élmények nagyon meghatározók a későbbi életünkben is. Egy könyv nagyon sok mindent eldönthet, nagyon sok mindent megváltoztathat egy életben.
Nagyon szeretek meséket, meseregényeket, ifjúsági regényeket olvasni. Szerintem nem kell gyereknek lenni ahhoz, hogy szórakoztassák az embert, számomra mindig egy időutazás, egy kellemes kikapcsolódás ezeket olvasni. Mivel még nincs gyermekem, így magamnak szoktam gyerekkönyveket venni, kölcsönözni a könyvtárból. A polcomon viszont csak azok maradhatnak, amiket majd később örömmel olvasnék fel a gyerekeimnek, vagy adnám a kezükbe.
3.
Gyerekkorodban volt kedvenced?
Óvodás koromban Chászárné Simon Alice feldolgozásában A kis kunyhó, illetve Vázsonyi Endrétől a Rémusz bácsi meséi, de sokszor volt esti mese Bálint Ágnes Labdarózsája is. Kicsit későbbi, kisiskolás kori (és a mai napig) kedvencem F. H. Burnettől A titkos kert.
4.
A meséidhez vannak saját illusztrált képek, ha nincsenek, akkor milyen együtt dolgozni egy illusztrátorral? Saját illusztrált képek megalkotására mi inspirál? Mesélnél kicsit bővebben?
Soha nem volt különösebben jó a kézügyességem, úgyhogy meg sem fordult a fejemben, hogy saját illusztrációkkal próbálkozzak. Eddig egy rövidebb (pár oldalas) mesém jelent meg nyomtatásban, a Könyvmolyképző Kiadó olvasókönyvében, ezt Szimonidesz Hajnalka illusztrálta. Érdekes élmény volt, mert csak akkor találkoztam az illusztrációkkal, mikor először a kezemben fogtam a könyvet – nagyon izgalmas volt találgatni, hogy vajon az illusztrátor mit fog megragadni a szövegből.
Az Anyacsalogató Hadműveletet a sógornőm, Nagy Bettina illusztrálta. Amikor 2019 nyarán megírtam a regényt, kettőnk szórakoztatására kezdte elkészíteni hozzá a képeket, és csak ábrándoztunk arról, hogy valaha valódi könyv lesz belőle. Éppen ezért nagyon örültem, hogy a kiadó „csomagban” vállalt miket. A képek különlegessége, hogy kollázstechnikával készültek, Betti különböző textúrákból vágta őket össze, az első próbálkozásokkor még kézzel, később számítógéppel.
Együtt dolgozni könnyű volt, hiszen régóta ismerjük egymást. Leginkább az ő elképzeléseire hagyatkoztam, és úgy gondolom, ez elég jó döntés volt, tökéletesen eltalálta a hangulatot és a karaktereket is.
5.
Mennyi ideig tart egy mesetörténetet megírni?
Szerintem erre nincs általános recept, nagyon sok mindentől függ. Nyilván egy rövid mesét hamarabb megír az ember, mint egy meseregényt. Az Anyacsalogató Hadműveletet körülbelül két hét alatt írtam meg, de ezután még hosszú hónapokig dolgoztam rajta, sok emberrel elolvastattam, rengeteg hasznos tanácsot és segítséget kaptam a kézirat fejlesztéséhez.
6.
Mit gondolsz, a meseíróknak mennyire nehéz a helyzetük?
Csak annyira, mint mindenki másnak. :) Egy meseíró is ugyanolyan író, mint a többiek, én nem gondolom, hogy a célközönség kora, vagy akár a zsáner határozná meg azt, hogy mennyire nehéz egy író helyzete. Leginkább a tehetségen és a rátermettségen múlik – egy kicsit pofátlannak kell lenni, különben nehéz érvényesülni az irodalom bármely területén. Talán annyiban nehezített terep a meseíróké, hogy a gyerekkönyvekhez általában illusztráció is tartozik, ami extra költséget jelent, hiszen az illusztrátornak is jár honorárium, és a nyomda is drágább, ha a képek színesek. Emiatt ismeretlen, elsőkönyves íróként nehezebb kiadót találni, hiszen nagyobb anyagi kockázatot jelentünk. Illetve kisebb a célközönségünk, mint például egy YA szerzőnek, hiszen „nyílt titok”, hogy ezeket a könyveket a kamaszoktól az egészen idősekig sokan olvassák, míg a mesék célközönsége nyilván ennél kötöttebb.
7.
Miért éppen a Napkút kiadónál jelent meg a mesekönyved? Milyen velük a közös munka? Hogyan viszonyulnak a mesezsánerhez?
Több kiadót is felkerestem, volt, ahonnan választ sem kaptam, máshol pozitív választ kaptam ugyan, de nem fértem bele az éves tervbe, ráadásul jött a covid is. Végül egy szerencsés találkozásnak köszönhetően keveredtem a Napkút Kiadóhoz, ugyanis egy alkotótáborban megismerkedtem a szerkesztőjükkel, de körülbelül az utolsó napig le sem esett, hogy ő hol dolgozik. (Egyébként pont a tábor után akartam hozzájuk beküldeni a kéziratot. Véletlen?) Szóval a tábor után beküldtem a kéziratot, ami pozitív elbírálásban részesült.
Nagyon szeretek a kiadóval dolgozni, mert mindenki barátságos és segítőkész, jókat beszélgetünk, és az ezredik kérdésem/kérésem után sem küldenek el melegebb éghajlatra. Különösen szuper, hogy fontos nekik, mik az én elképzeléseim a saját könyvemről, így Az Anyacsalogató Hadművelet végül pontosan olyan lett, amilyenre megálmodtuk Bettivel.
A Napkút Kiadó mesekönyv részlege még egészen gyerekcipőben jár, de szerintem nagyon pozitívan viszonyulnak hozzá, ennek köszönhetően szép lassan bővül is a kínálat.
8.
A gyerekeknek hogy tetszik a mese, amit írsz? Milyen visszajelzéseket kaptál a szülőktől, ill. gyerekektől a történeteidre?
Mivel csak három hónapja jelent meg Az Anyacsalogató Hadművelet, viszonylag kevés visszajelzést kaptam róla eddig, de ezek nagy része szerencsére pozitív. Volt egy tesztolvasóm, aki azt mondta, nem olvasná fel a gyerekének, mert az a vége, ami. Én ennek ellenére nem változtattam a befejezésen, mert úgy gondolom, sokféle happy end létezik. Illetve nem hiszek abban, hogy jót tesz a gyerekeknek, ha elrejtjük előlük a világ, az élet valódi természetét. A könyv befejezéséről most nem írnék bővebben, nem akarom lelőni a poént, de nem annyira tragikus szerintem, hogy ne lehetne felolvasni egy érzelmileg megfelelő érettségi szinten álló gyereknek. Mindezt azért osztom meg itt, mert nem csak pozitív vélemény létezik, erre is fel kell készülni.
Mielőtt kiadót kerestem volna a könyvnek, megmutattam néhány negyedikesnek, akik nagyon pozitív véleményeket írtak róla, illetve olvasta és feldolgozta egy harmadikos drámacsoport is, akiktől szintén szép szavakat, és nagyon hasznos kérdéseket is kaptam. Mikor a tanítójuk felhívott, hogy elmondja a véleményét, az egy nagyon meghatározó és megható pillanat volt az életemben.
Felkerestem több bloggert, valamint utazókönyvet is indítottam belőle, és eddig csupa szépet-jót kaptam, amiért nagyon hálás vagyok.
De eddig a kedvenc visszajelzésemet Lillától kaptam, aki nyolcéves, könyves facebook oldalt vezet Lilla Könyvkuckója néven, és céljául tűzte ki az olvasás népszerűsítését a gyerekek körében – szerintem ez hatalmas dolog, úgyhogy fel is kerestem, hogy megkérdezzem, lenne-e kedve elolvasni a könyvemet. Nagyon ügyesen meg is küzdött a pdf formátummal (persze megkapta a „rendes” könyvet is, miután kijött a nyomdából), és szuper véleményt írt, alig bírok betelni vele.
9.
Milyen további mesekönyvek megjelenése várható tőled a jövőben? Jelenleg dolgozol valamin?
Két rövid mesém várható a jövőben, az egyik a Kalandra fel! második részében lesz olvasható, ami 2020 karácsonyára volt ugyan tervezve, de a covid miatt sajnos el kellett tolni. Ez a mese a Miért tekeredik a kakaós csiga? címet kapta, a megjelenés időpontjáról egyelőre nincs információm.
A másik mesét felkérésre írtam egy antológiába, ami a nők szülés után munkába való visszaállásával, a láthatatlan munkával és a generációk közti különbségekkel foglalkozik, ez remélhetőleg a közeljövőben megjelenik. Ez a mese A polip címet viseli, és azt mutatja be, sokszor mennyire nehéz egy anyának a munka és a gyereknevelés mellett még a háztartás vezetésében is helytállni.
Az Anyacsalogató Hadművelet egy háromrészesre tervezett sorozat első kötete, így a folytatásokra – ha lesz rá érdeklődés – mindenképp lehet számítani. A második rész már elkészült, a harmadikból is van néhány fejezet. Egyébként most új vizekre eveztem, és egy young adult történettel próbálkozom, amit két kiadónak küldtem be, jelenleg várakozó állásponton vagyok. Úgyhogy nagyon szurkolok, hogy az egyik kiadó meglássa benne a fantáziát, illetve a folytatásán dolgozom…de leginkább csak szurkolok.
10.
Zárásképpen, mit üzennél a jelenlegi/jövőbeli olvasóidnak?
A felnőtteknek azt, hogy próbáljanak meg emlékezni arra, milyen volt gyereknek lenni, és higgyék el, hogy a gyerekek többre képesek, mint azt a felnőttek gondolnák. A gyerekeknek pedig azt, hogy soha ne felejtsék el a varázslatot.
A könyveket itt tudjátok beszerezni:
Kemendy Júlia Csenge szerzői oldala
