A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Könyvmentorok. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Könyvmentorok. Összes bejegyzés megjelenítése

2024. június 5., szerda

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Karsa Tímea - ("Mióta kiderült, hogy megjelenik, a fantáziám sokkalta jobban szárnyal, mint ezelőtt bármikor.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Karsa Tímea írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek 42 év című romantikus kötete már megjelent, és Könyvhéten is beszerezhető lesz.


Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Újságíróként dolgozom, és tizenhat éve Angliában élek. Ez ne tévesszen meg senkit, mert ettől még Magyarországra dolgozom. A Coloré nevű online női magazin újságírója és korrektora vagyok.

42 év című könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

2022. májusában kezdtem, és 2023. decemberében adtam le a kéziratot. Valójában csak az utolsó nagyjából fél év volt hajtós, mert akkorra vált biztossá, hogy könyv lesz belőle, és szerettem volna, ha az idei Könyvhéten bemutatkozik. Csak a különböző helyszínek leírása igényelt kutatómunkát, mert nem voltam minden helyen és városban, ami a könyvben szerepel, ennek ellenére szerettem volna élethűen visszaadni a hangulatot és a látványt, amit az adott helyszínen tapasztalnak a szereplőim.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

A helyszínek valódiak, tehát e tekintetben nem fantázia, de a szereplők és a történetük kitaláltak. Természetesen hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem vettem alapul mintákat, de alapvetően egy kitalált történet.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Nagyjából tízévesen nagy svunggal nekiálltam egy romantikus regénynek, de persze semmi tudatosság nem volt benne, be sem fejeztem. Amikor divatba jött a blogolás, a papagájom nevében indítottam egy blogot, aki a saját kis szemével látja a világot, és erről okoskodik. Évekig írtam, de mivel a papagájom sajnos nem élt örökké, egy receptblogban próbáltam utat engedni a kreativitásomnak. Írtam a Szinkronjunkie-ra és a Hogyvolt blogokra is, ahol az interjúkészítés és a cikkírás fortélyait tanultam meg, 2021. óta pedig főként a Colorénál jelennek meg a cikkeim. Az, hogy egyszer regényem lesz, meg sem fordult a fejemben. Csak elkezdtem írni a történetet, ami egyre csak duzzadt, és idővel megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy érdemes lehet beküldeni néhány kiadónak.

Más zsánerben tervezedkipróbálni magad?

Habár meglehetősen romantikus alkat vagyok, van a fejemben két nem kifejezetten szerelmi történet, de persze a szerelmi szálat nem felejtem ki belőle, ha egyszer nekiállok a megírásuknak.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Amikor befejeztem és leadtam, hatalmas megkönnyebbülés volt, talán még sírva is fakadtam örömömben. Aztán kiderült, hogy csak az egyik hegyet másztam meg, és egy még előttem van, mert az utómunka – ha nem is akkora, mint maga az írás – igencsak sok időt elvesz.

Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?

Felmerült bennem, hogy választhatnék egy álnevet, akár angolt is, ha már Angliában játszódik a történet, de végül úgy döntöttem, hogy ha nem tetszik az olvasóknak, amit papírra vetettem, azt is névvel kell vállalnom, és nem egy kitalált név mögé elbujdosni.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Nem volt tudatos választás a romantikus vonal, csak ez jött.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent? 

Többektől hallottam – többek közt a mesteremtől, a 42 év szerkesztőjétől, Sári Edinától is – hogy egy regény utómunkája olyan, mint a terhesség kilencedik hónapja. Az ember nagyon szabadulna már a helyzetből, de amint a kezébe veszi, minden rossz pillanat vagy nehézség semmissé válik. Azt kell mondjam, igazuk volt, valóban így van. Minden háttérbe szorul, és olyan, mintha egy darab belőlem testet öltene.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Impulzív. Mondhatni a hülyék magabiztosságával álltam neki. Rengeteget tanultam a szerkesztés alatt Edinától, és irodalmi korrektúra tekintetében is sok mindent elsajátítottam a Könyvmentorok csapatától.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Van kedvenc fejezetem, például egy családi összejövetelről és az, amikor egy idegen városba utaznak a főszereplők. (Nem mondom el, hogy melyikbe, mert egy szójáték formájában derül ki.) Valójában egyiket sem volt nehéz megírni, mert esténként leültem, és olyan volt, mintha néznék egy filmet, és csak le kellene írnom, amit látok.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Ez az első regényem, így nem egyszerű válaszolnom a kérdésre, bár megjelentek már novelláim, és értem is el velük helyezést. Ezek jószerivel adott témák voltak, amikhez sokszor szerencsésen nyúltam hozzá, de a 42 év az első, ami saját történet. Mióta kiderült, hogy megjelenik, a fantáziám sokkalta jobban szárnyal, mint ezelőtt bármikor.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

A férjem láthatta, de nem a kedvence a romantikus műfaj, ezért úgy gondoltam, hogy nem árt, ha a célközönség is látja, ezért két barátnőmnek mutattam meg, akik felhívták a figyelmemet néhány logikai bukfencre.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Váratlanul érte őket, mert nem gondolták, hogy ilyen ambícióim vannak, de örülnek neki és támogatnak.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Reménykedve abban, hogy pozitív fogadtatásra talál a 42 év, elkezdtem a második részét, és természetesen ugyanúgy írom a cikkeket, ahogyan eddig. Az olvasóknak azt üzenem, hogy menjenek ki a Könyvhétre, és találják meg a szívüknek kedves, új kedvenc könyvüket.

Karsa Tímea Szerzői oldala

Könyvimádók 

Könyvmentorok

2024. május 28., kedd

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Koch Beatrix - ("Éreztem, hogy ebben a történetben sokkal több rejtőzik, olyannyira feszes volt a cselekmény, és elkezdtem kibontani a szálakat, egyre több és több ötletem lett, a szereplőket is jobban meg akartam ismerni.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Koch Beatrix írónőt, hogy meséljen kicsit magáról, és a könyvéről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek Picasso- legenda 2050 című kötete a napokban jelent meg, de a Könyvhéten is beszerezhető lesz

 


 

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

 

Pécsi születésű építész vagyok, 2013 óta a családommal együtt Svájcban élek, ott dolgozok. A svájci emigrációs tapasztalataimról írtam egy könyvet 2021-ben,  ‘Végállomás: Svájc’ címmel jelent meg. Angol változata, a ‘Final Stop: Switzerland’ tavaly készült el. 

 

 

Picasso legenda 2050 című könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Néha magam sem hiszem el, hogy milyen sokáig tartott megírni ezt a könyvet! Ez részben persze annak is köszönhető, hogy az írás - bármennyire is szeretem- nem a főtevékenységem. Egy száz százalékos munka mellett az írásra esténként és hétvégenként szakítottam időt - ez az ‘énidőm’. 2019-ben a Péterfy Akadémia prózaíró kurzusán kaptunk egy feladatot: ‘írjatok egy történelmi krimit!’ hangzott a felhívás és először azt gondoltam, bajban leszek. Nem igazán az a krimi-író típus vagyok, így elkezdtem agyalni, mit is írhatnék? Ekkor jött a mentő ötlet, hogy valami műkincslopásos sztorit írhatnék, és így született meg a ‘Picasso múzsája’ című novellám, amely a mostani regény alapja (2023-ban Galaktika Magazinban nyomtatásban is megjelent ez a novella). Éreztem, hogy ebben a történetben sokkal több rejtőzik, olyannyira feszes volt a cselekmény, és elkezdtem kibontani a szálakat, egyre több és több ötletem lett, a szereplőket is jobban meg akartam ismerni. Itt jött el a kutatómunka fontossága: az egyik főszereplő Pablo Picasso, az ő életéről, művészetéről, a tudománnyal való kapcsolatáról olvastam sok kapcsolódó könyvet. Az 1920-as évek és a várható jövő, az elképzelt 2050-es évek is a kutatás tárgyai voltak, valamint az emlékezetről, a digitális művészetről is alapos háttérinformációra volt szükségem. Szeretem ezt a részét az írási folyamatnak, hiszen a források olvasása közben rengeteg inspirációt kapok.


Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

 

Ebben a könyvben tudatosan mosom össze a valóság és a fikció határait, olyannyira, hogy az olvasóim elkezdenek a Wikipédiában utánaolvasni mindannak, ami még nem is létezik. 

 

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

 

Már gyerekkoromban sokat olvastam, tinédzserként verseket írtam. Prózát nagyjából 12 éve kezdtem el írni, eleinte rövidebb novellákat. A Péterfy Akadémia több kurzusát is elvégeztem, ahol nem csupán az írásról magáról tudhattam meg fontos dolgokat, de egy rendkívül támogató közegbe is kerültem, ahol barátságok, ismeretségek alakultak ki.

 

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad? 

 

Igen, mindenképpen szeretném. Már írtam non-fictiont, és folyamatban van egy klasszikus családregény írása is. 

 

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

 

Nehezen engedem el a szavakat. Amíg csak az enyém, egy rendkívül intim, személyes kapcsolatom van a szöveggel, a szereplőkkel, az egész történettel. Amikor kiadom a kezem közül, akkor születik meg igazán és attól kezdve már nem csak az enyém.


Forrás: Könyvmentorok program

 

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

 

A Picasso-legenda 2050 egy zsánerek közötti mű. Van benne science-fiction, thriller, de alapvetően egy művészeti témájú regény.  

 

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

 

 Hihetetlen. Most is az lesz. 

 

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

 

Mindkettő.

Vannak ihletett pillanataim, ilyenkor még verseket is írok. De tudok precíz és következetes módon is írni. A legjobb azonban, amikor jön a flow és én csak haladok vele. Írok, írok és írok. Aztán magam is meglepődök, hogy ezt tényleg én írtam?!


Forrás: Könyvmentorok program

 

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

 

Kedvenc jeleneteim, amikor a főszereplők, Marilyn és Borisz találkoznak Picassóval a tengerparton. Ott valahogy megáll az idő. Ami nehéz volt, az idősíkok váltakozása és közben figyelni arra, hogy ne legyenek logikátlan vagy érthetetlen részek az egyes fejezetekben.

 

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

 

Mindig van inspiráció, ami bármilyen helyzetből jöhet. Mindent megfigyelek magam körül és a legváratlanabb helyzetben jut újra eszembe. 

 

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

 

Ezt a könyvet kezdetekben Péterfy Gergely mentorálása mellett írtam, egy idő után azonban már csak egyedül voltam az alkotási folyamatban. Nagy Kriszta Léna, író barátnőm volt az egyik első kéziratolvasóm, tőle sok jó, a szöveget érintő ötletet is kaptam, amiért hálás vagyok. A férjem kétszer is látta a kéziratot, ő az elejétől kezdve nagy rajongója volt a történetnek.

 

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

 

 Tudják, milyen sokat jelent nekem az írás és velem együtt örülnek.

 

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

 

Köszönöm, hogy olvassák a könyvemet, ez a legjobb dolog, ami egy könyvvel történhet. Idén szeretném még a könyvet angolra lefordítani és egy kiadót keresni az angol változat számára. 

Könyyvimádók

Beatrix Koch - Books & Art

Könyvmentorok Program

2022. február 19., szombat

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Victoria Miller - ("Számomra nagyon fontos, hogy amennyire lehet, úgy írjak egy adott dologról, hogy az hiteles legyen. ")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem  Victoria Miller írónőt, hogy meséljen kicsit magáról, és a könyvéről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek A hibrid című könyve jelent meg eddig, a Könyvmentorok  oldalán lehet megrendelni.

Íme az interjú, fogadjátok szeretettel!



Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Egy másképp gondolkodó útkereső vagyok, aki most - az írás által - kezdi megtalálni önmagát. Nagyon fontos számomra a föld, a természet és az állatok. Imádom a művészeteket, kreatív emberként az íráson kívül ékszereket készítek és festek. Ezen kívül állatvédő  is vagyok, jelenleg is egy cicamentő egyesület aktív önkénteseként háttérmunkát végzek, és amikor tudok, kiscicákat nevelek néhány hetes koruktól gazdihoz kerülésükig.

A hibrid című könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Számomra nagyon fontos, hogy amennyire lehet, úgy írjak egy adott dologról, hogy az hiteles legyen. Sokszor volt, hogy nem ismertem behatóbban azt, amiről mesélni szerettem volna, és akkor különösen sokat kutattam. A hibrid esete azért volt kicsit más, mert ez ismerős terep. Régóta foglalkoztatnak az idegenek, az elhallgatott történelem és az ember pusztító tevékenysége a bolygón, így ezekről többet tudtam. Ettől függetlenül természetesen itt is szükség volt kutatómunkára, mivel sok konkrét történelmi és egyéb esemény szerepel a könyvben. De mivel imádom a folyamatnak ezt a részét is, így nem okozott gondot. Csodálatos, hogy ilyenkor az ember mennyi újat tanul, olyasmiket, amiknek egyébként sosem nézne utána. Ez a történet úgy egy évig készült, aminek minden pillanatát imádtam.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Van, amelyikben több a valóság, de történeteim alapja általában kapcsolódik valahogy a túlvilági, titokzatos és megmagyarázhatatlan dolgokhoz. Annyi minden van, amit nem tudunk, és hogy mi lehet ezek mögött, nagyon izgalmas kérdéseket vet fel.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Négy éve kezdtem írni, miután álmodtam valamit. Az egész azért volt érdekes, mert azelőtt sosem érdekelt az ilyesmi. Max cikkeket írtam annak az állatvédő szervezetnek a honlapjára, ahol akkoriban önkéntesként dolgoztam. De egy történet lejegyzése teljesen más dolog. Azonban a késztetés, hogy írjam le, amit álmodtam, mintha a lelkem legmélyéről jött volna. Magam sem értettem és próbáltam figyelmen kívül hagyni, de nem sikerült. Így elkezdtem tanulni, hogyan is kellene ezt csinálni. Persze az első történetem szörnyű lett :) de ez nem is lehetett volna másképp. Viszont az ember minden egyes írásával fejlődik, és bár ez a folyamat sosem ér véget, remélhetőleg már sikerül átadnom, amit szeretnék. Szóval mondhatom, hogy a sors keze volt, mert hamar rájöttem, hogy a történetmesélés az életem.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Igen, mert az a helyzet, hogy én mindig arról írok, ami megfog, ami érdekel. Több kész és készhez közeli kéziratom is van, melyek közt van még sci-fi, romantikus, de thriller is. Persze, hogy melyikből lesz esetleg kiadott könyv, az még a jövő zenéje.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Hihetetlen. Igazság szerint maximalista vagyok, és azt hiszem, sosem lesz elég jó számomra, bármennyit is javítok rajta. Viszont van egy pont, ahol meg kell állni, különben sosem készül el. Ezért ilyenkor igyekszem a szerkesztőmre, Böbére hallgatni.

Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?

Ez a név, mondjuk úgy, a választott nevem. Sok éve használom a közösségi oldalakon, és nem volt kérdés, hogy akkor ez lesz az írói álnevem is. Szeretem, ez igazán én vagyok.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Nem volt előre eltervezve, hogy mi lesz a műfaj. De az biztos, hogy a sci-fi nagy szabadságot ad. Az író itt igazán elengedheti a képzeletét, és elképzelése szerint mutathatja meg a világ egy alternatív változatát megkötések nélkül. 


Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent? 

Szürreális, de csodálatos. Mintha nem is velem történt volna. Még most is alig hiszem el. Azt hiszem, nincs annál különlegesebb érzés, mint amikor valami, ami ennyit jelent neked, fizikai formát ölt. Te pedig lehetőséget kapsz arra, hogy másokkal is megoszthasd a gondolataidat.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Amikor egy dolog felkelti a figyelmemet, akkor rákattanok  A történet logikai felépítése tudatos, mert meg kell lennie az ívnek, ami izgalmassá teszi, de maga a sztori mondjuk úgy, jön. Amikor pedig ez kész és benne vagyok az írásban, akkor már képtelen vagyok mással foglalkozni. Csak arra tudok gondolni, hogy le kell írnom az adott jelenetet, amit elképzeltem. Ez ilyenkor jó értelemben véve, amolyan kényszer. Úgyhogy akkor leülök, írok, és minden más megszűnik körülöttem. Nem veszem észre az idő múlását, sem azt, hogy éhes vagyok. Mintha egy más, különleges tudatállapotban lennék. Imádom.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

A hibrid különleges számomra, mert sok minden volt, amit ki akartam mondani, elmesélni, így nehéznek nem mondanám. Igen, vannak kedvenc jeleneteim, amik általában Rodhoz kapcsolódnak. Ő elég pofátlan, de én épp ezért szeretem.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Általában álmomban látok egy jelenetet, ami felébredve is élénk marad és van benne valami, ami megfog. Ilyenkor érzem, hogy ezzel dolgom van, és elkezdek agyalni, mit kezdjek vele. Ez addig megy így, amíg ki nem alakul a történet váza, a szereplők és a teljes sztori. Majd jönnek a jelenetek, közben persze az imádott kutatómunka is beindul, amit nagyon élvezek. Emellett pedig képeket is gyűjtök, általában Pinteresten, amik sokszor adnak ötletet. Majd amikor megvannak a jelenetek, jöhet a legjobb rész, maga az írás.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Az első kézirat mindig szörnyű, ezt minden író tudja. Ami kijön az ember fejéből, az nem is hasonlít a későbbi végeredményre, ezért ezt senkinek sem szoktam megmutatni. Aztán amikor eljutok oda, hogy ráncba szedtem az egészet, akkor édesanyám az első, akinek megmutatom. Tudom, sokak szerint az ismerősök véleménye nem túl objektív, de az övé az. Elmondja, mi jó, mi nem, mi érthető és mi az, ami zavaros. Amikor az általa javasolt és elfogadott változtatásokat megcsináltam, akkor szoktam Evelinhez fordulni, aki a béták bétája. Ő szuperül rá tud világítani azokra a dolgokra, amiken még érdemes dolgozni. Ezek után jönnek a Könyvmentorok, Marika és Böbe, akiknek a véleménye még nagyon sokat nyom a latba.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent? 

Ők az elejétől fogva tudták, hogy írok, és támogattak benne. Amikor pedig kiderült, hogy kiadják A hibridet, az hatalmas öröm volt, mivel eddigi életem nem igen bővelkedett sikerekben. Ráadásul a történetmesélés az életem, így még csodásabb volt, hogy ez vált valóra.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Először is köszönöm a támogatásukat és bizalmukat, hogy esélyt adtak/adnak a hibridnek. Idén tavasszal pedig - hála a Könyvmentoroknak - megjelenik új könyvem, melynek címe: Aurora. Ez egy részben történelmi, némileg spirituális, de ízig-vérig romantikus történet, ami két idősíkon játszódik, kapcsolatba hozva egymással egy mai és egy tizennyolcadik században élt szerelmes párt. Hogy hogyan, az majd kiderül. Örülök, hogy a sci-fi után most más műfajjal jelentkezhetek, mert szeretném, ha az olvasók más oldalamat is megismerhetnék.

 

Neked pedig nagyon köszönöm a lehetőséget, Ági!

Én köszönöm az interjút!

 A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Könyvimádók webshop

Victoria Miller írói oldala

2021. november 14., vasárnap

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Slihoczki László: Volt egyszer egy kékorrú (Ferihegy trilógia 1.) - (" Valóságalapokon nyugvó, bő 18 évet átölelő, izgalmas kalandregény. A „Volt egyszer egy Kékorrú” pedig egy sztori gyűjtemény a kollégák, és az én írásaimból válogatva. ")"

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Slihoczki László írót, hogy meséljen kicsit magáról, és a  könyveiről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónak a Ferihegy trilógiába tartozó történetei, illetve a Volt egyszer egy kékorrú című könyve jelent meg eddig, amiket Könyvmentorok oldalán lehet megrendelni.

Íme az interjú, fogadjátok szeretettel!

 


Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Slihoczki László vagyok, 28  évig voltam a világ egyik legszerencsésebb munkavállalója azzal, hogy a Malévnél dolgozhattam. A legalsó szintről indulva, a saját erőmből, tehetségemből jutottam fel arra a csúcsra, pozícióra, ami kiteljesítette az életemet. 

A könyveid sok kutatómunkát igényeltek? Meddig tartott az írás folyamata?

Négy könyvem jelent meg eddig. A repülés világában csak meg kell írni a napi kalandokat. Az első három könyvem, a Ferihegy trilógia, egy lektűr. Valóságalapokon nyugvó, bő 18 évet átölelő, izgalmas kalandregény. A „Volt egyszer egy Kékorrú” pedig egy sztori gyűjtemény a kollégák, és az én írásaimból válogatva. 

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

A könyveim írása közben a fantázia már kevés lett volna. A repülés, és az azt körülvevő világ izgalmas valósága felülírt minden más próbálkozást.


Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Egy kihívással kezdődött. Hollywood elkezdte ontani az ostoba repülőteres filmjeit, amikben akkora blődségek voltak, hogy a laikusok is a fejüket fogták. Akkor döntöttem el, hogy ennél azért még én is sokkal különb, és – ami fontos –, hitelesebb történetet tudok írni. Nekiálltam.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Fura. Valahol egy öröm, és megelégedettség, hogy sikerült, alkottam valamit. Másrészről a szomorúság, hogy nincs többé hajnalig tartó ujjpörgetés, izgalom, egy új fordulat, megdöbbentő párbeszéd, sztori beépítése, a történet tovább szövése ravasz, alattomos pókként. 

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Nagy sikernek éreztem. Az első könyvem, a Ferihegy 1. kéziratát megvette egy kiadó 2011. őszén. Majd a Malév csőd előtt egy nappal közölték, hogy kivonulnak az országból, mert nem tetszik nekik, amit látnak. Ott álltam, egy kiadatlan könyvvel, egy elvesztett munkahellyel. A családom támogatott, hogy legyen meg a könyv.  Amikor kézbe vettem az elsőt, elsírtam magam.

 

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás, vagy impulzív?

Mint említettem, a kiinduló pont a dac, és a szakmai hiúság volt. Onnantól tudatosság, hitelességre törekvés, és izgalmas légkör, élmény megteremtése, megosztása volt a cél.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Sok kedvenc jelenetem van, mert a repülés világában a valóságot megírni nem nehéz. Gondoljunk a Word Trade Center történetére, és arra, hogy ez például mit okozott akkor a Malév életében. Még úton volt két gépünk, mi lett velük? Mit okozott az utána következő kritikus időszak? De ott volt az izlandi rusnya vulkán is. Nehézség? A trilógia 3. része. A második volt annyira jó a saját értékítéletem szerint, hogy a harmadiknál sokszor töröltem oldalakat, mert nem találtam elég jónak a második rész stílusához, fordulatos cselekményszövéséhez viszonyítva.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

A repülés, a repülőtér világa maga a misztikum. Akinek olyan szerencséje van, mint nekem, hogy ilyen mélységig belelát a titkokba, izgalmakba, annak már csak meg kell írnia az élményeit.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Egy emberre hallgatok. Mivel kívülálló, csak a történetekre, a stílusra, a logikai bukfencekre, a hibákra, a túlzásokra, meg minden negatív dologra oda tud figyelni. A sors ajándéka, hogy még mindig az ismerősöm.


A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Maximálisan támogattak. A Malév csőd idején jelent meg a trilógia első kötete. A második részt is a családom nógatására írtam meg, ami terápiás szerzeményként kiváló gyógyszerem volt. A harmadik rész pedig egy kötelező lezárás lett. A siker meg közös.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Az olvasóimnak azt üzenném, hogyha szeretnék a repülés világát belülről megismerni, a misztikumot,  és emellett egy izgalmas krimit, szerelemes történeteket, a valóság alapján összegyúrt sztorikat, tragédiákat átélni, akkor nyugodtan kezdjenek bele!

A trilógia hihetetlen nagy siker volt. A második kiadás jelenik meg még karácsony előtt, már inkább a nosztalgia jegyében

. A „Volt egyszer egy Kékorrú” című könyv pedig most fut be éppen. Több száz példány saját körben történt eladása után még csak most fog felkerülni a könyváruházak polcaira.
 
A könyvet itt tudjátok beszerezni: 

2021. október 11., hétfő

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Császár Eszter: A lélek tánca kötet szerzője - (" Gyermekkori álmom volt, hogy könyvet írjak. Olyan könyvet, ami elhozza olvasójának a régóta vágyott változást. Elindítja arra, amerre a szíve hívja. Meghallja a belső hangját. Rátalál az erejére és megerősödik a saját képességeibe vetett hite.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Császár Eszter, hogy meséljen kicsit magáról, és a könyvéről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Császár Eszter: A lélek tánca című könyve megjelent  szeptemberben, amelyet a Császár Eszter: A lélek tánca oldalon lehet megrendelni.

Íme az interjú, fogadjátok szeretettel.

 

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

HR-esből, képzés-fejlesztési szakértőből, a (nagyvállalati) tehetségek támogatójából lettem megoldásfókuszú coach, ahol mosolygó szívvel figyelem és bátorítom az egyéni erősségek kibontakozását, a saját út szárba szökkenését, a mindenkiben ott élő belső ragyogás újjászületését. Gyermekkori álmom volt, hogy könyvet írjak. Olyan könyvet, ami elhozza olvasójának a régóta vágyott változást. Elindítja arra, amerre a szíve hívja. Meghallja a belső hangját. Rátalál az erejére és megerősödik a saját képességeibe vetett hite. Lélekébresztő és lélektáncoltató minőségemben szeretnék teret nyitni olyan lélekemelő beszélgetéseknek is – intuitív konzultációknak – ahol holisztikus és intuitív tudást és támogatást is választhat, aki velem táncol. Elindulhat önmaga és egy tartós életminőségváltozás felé. Itt ötvözöm mindazt, amit utam során eddig a Theta Healingből, Source Memory Healingből, a pszichodrámából, az illóolajok, a meditációk által és a női jóga tanfolyamokon tanultam, megtapasztaltam és a saját életembe átültettem. 

A lélek tánca című könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Ez egy izgalmas kérdés. Ez a könyv nem olyan módon íródott, mint a szakdolgozatom. De akkor hogyan is?  Olyan könyvet írni, amely hat az emberek lelkére, amely emeli őket, ez egy nagyon mély hívás a lelkemben, és gyermekkorom óta hallgattam, ahogy duruzsolt. Hol erősebben, hol csendesebben, de mindvégig kitartóan. Ilyen módon igen, sok kutatómunkát igényelt. Találkozásokat, valódi szembenézéseket önmagammal. A másik oldalról nézve, amikor megérett rá az idő, egyik pillanatról a másikra megérkezett egy mondat a gondolataimba, amit ha papírra vetettem, követte egy következő, majd ismét egy következő. Figyeltem egy belső képet, leírtam a hallott gondolatokat és összefüggő történetté, magyarázattá vagy verssé avanzsáltak. Mindössze néhány hónap alatt megérkezett az az üzenet, amelyet az olvasó A lélek tánca című könyvként tarthat  kezében. Maga a megjelenés folyamata viszont kicsit több mint két évet ölelt fel, de megérte. Boldoggá tesz, hogy elindult az útjára. 

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Lesz, akinek mindez fantázia, másoknak ez a valósága. Hiszel abban, hogy nem csak egy életünk van? Hogy magunk választjuk az életünket, az útitársainkat, édesanyánkat, édesapánkat és igen, a körülményeinket és életeseményeinket? Akkor számodra ez egy varázslatos, valóságos történet arról, hogy kik vagyunk és miért jöttünk. Ha szeretnéd, olvashatod úgy is, hogy ez az én látásmódom a világról, ahová kíváncsian belépsz, és én köszönettel fogadom, hogyha bizalmat szavazol.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Gyerekkoromban is imádtam írni. Volt egy piros naplóm, amibe mindent leírhattam. A legtitkosabb vágyaimat, a bennem születő verseket, az örömeim mellett a szomorúságomat is. Az egyik legjobb dolog volt, amikor fogalmazást kellett írni a suliban. Nagyon nehezen vettem rá magamat, a szüleim a megmondhatói, olykor könnyek árán… Aztán az eredmény mindenért kárpótolt. Az a boldogság, ahogy felolvashattam az írásaimat, elkísért a középiskolába is. Később az írás az önismeret eszköze lett. Bár szuper jól megtanultam tíz ujjal gépelni, egy szép toll és egy hívogató füzet, ma is megdobogtatja a szívemet.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

A stílus marad, a műfaj változhat. Ebben a könyvben vannak hosszabb-rövidebb történetek és versek. Örömmel írnék regényt, de olyan #lélektánca stílusban.

Milyen érzés volt számodra, amikor befejezted a kéziratod?

Azt éreztem, hogy már olyan régóta dédelgetem és már annyi mindent beletettem, hogy már nem akarom magamnál tartani, hadd menjen az útjára. Kitettem valahol a pontot és ha megadatik örömmel folytatom. 

Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen? 

Nincs írói álnevem. Az elején egy nagyon rövid időre eljátszottam a gondolattal. Aztán nagyon egyértelmű volt, hogy saját nevem alatt jelenik majd meg a könyvem. Örömmel megmutatom, hogy ez született meg a lelkemben, és szeretettel adom tovább annak, akinek nyitott rá a lelke. 

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Mindig arra vágytam, hogy a saját stílusomban írhassak. Hogy megismerjem, mennyire sokfélék vagyunk, és mindannyian másképp vagyunk önmagunk. És a legszebb, amit magunknak és másoknak adhatunk: az őszinteség, hitelesség, önazonosság.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

2021. szept.22-én jelent meg és azóta napról napra jobban megérkezik hozzám. Vagy inkább olvasóról olvasóra, amikor csillognak a szemek a felolvasáskor, amikor reggel kapok egy üzenetet, hogy mennyire betalált a könyv egyik írása, "pont ott nyílt ki".. Amikor megölelnek olyan olvasók, akik egy órája ismertek meg, de mintha a lelkünk ismerné egymást. Csodálatos embereket ismerek meg a könyv által. A lélek tánca hétről hétre újabb ajtókat nyit ki nekem a világra. Végtelenül hálás vagyok érte. Amikor ránézek, az jut eszembe: amikor a lehetetlen lehetségessé válik.. Megéri önmagunknak lenni, megéri útkeresőből úton járóvá válni, megéri bízni, hinni és elfogadni a társakat az úton. Nagyon sokan hozzájárultak, hogy ez a könyv eljuthatott az olvasókhoz. Szeretettel gondolok rájuk.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Amikor érkezik egy gondolat, sugallat, érzés, mondat, akkor gyorsan le kell írnom. Azt is kipróbáltam, hogy tollat és papírt ragadok és figyelem, hogy mi szeretne megmutatkozni rajtam keresztül. És általában olyankor is megindul az áramlás (ha ez tervezettnek számít). Amit nem tudok, az az, amikor kell-e írni. Olyankor elengedem először ezt a kell-t, járok egyet, beszélgetek valakivel, nézem a Dunát, mélyet szippantok az éppen számomra kedves illóolajból. És ebben a megváltozott állapotban, amikor ismét tudok kapcsolódni a szívemmel és a lelkemmel, na akkor írok. Tehát tudatosan tudok hatni arra, hogy meginduljon a gondolatok szabad áramlása.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

De jó kérdés! A hangulatomtól függ, hogy melyik a kedvencem. Kicsit talán ilyen könyv is lesz A lélek tánca, más élethelyzetre, más lelkiállapotra majd másik írás vagy éppen egy vers hozhat majd gyógyírt az olvasójának. Ugyanígy vagyok vele én is. Az élő felolvasásokra mindig olyan írást választok, amire jól rá tudok hangolódni.

Olyan nem volt, hogy valamelyiket nehezen tudtam megírni, olyan viszont igen, hogy mondjuk hetekig vagy hónapokig nem írtam. (Az írás nem maradt ki teljesen az életemből ilyenkor sem, csak akkor a kedves, szívhez szóló leveleket a munkában vagy a barátaimnak írtam, vagy éppen esti mesébe szőttem bele a kislányomnak).


Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Leggyakrabban úgy született meg egy-egy történet, hogy a házban mindenki elcsendesedett. Már én is majdnem elaludtam. Vagy el is aludtam, és ez már a hajnal négy körüli ébredés (az ihlet előszeretettel választja ezt a nyugodt pillanatot), félálomban hallottam egy mondatot, felkeltem, leírtam egy félóra alatt, ami érkezett, lecsuktam a laptopot és aludtam még egy kicsit reggelig. Számomra a legjobb inspirációforrás önmagammal lenni, befelé figyelni. Legyen ez egy séta az erdőben vagy éppen a Duna-parton. Amikor meg tudom teremteni ezt a belső csendet, akkor kiélesedik a figyelmem és a hallásom, és a legtisztábban tudom csatornázni azokat az információkat, üzeneteket, amelyek érkeznek.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

A barátaim láthatták elsőként. Biztattak arra, hogy adjam ki, mert ezt másoknak is olvasni kell. Azoknak a szava számít, akik igazán ismerik a lelkemet. A szövegbe és a történetek alakulásába nem szólnak bele, mert tudják, ez úgy kerek egész, ahogyan megérkezett.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Nagyon örülnek, nagyon büszkék rám, és mindig minden egyes lépésemnél támogattak és támogatnak. Nagyon hálás vagyok érte, hogy kíváncsi érdeklődéssel és őszinte segítőkészséggel kísérik az utamat, amikor olyanokat mondok: nekem most ez a dolgom.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Karácsonyra pedig reményeim szerint igazi lélekemelő dolgokkal kombinálva csomagban is ajándékozható lesz. (Talán addigra már tudod, kinek a lelkét táncoltatnád meg vele az ünnepek körül)


Könyvmentorok könyvbemutató

Császár Eszter írói oldala 

Videó

 

Képek forrása : Császár Eszter oldala