Könyvtrailer 3.rész Dömötör László

Következő könyvtrailer pedig Dömötör László eddig megjelent két kötetéről A hold hőseiről hozok nektek trailert. Az első részt olvasom, de nem sok van már belőle. Hamarosan meg írom a véleményemet róla. De addig is nézzétek meg a kedvcsináló videókat. Szívből ajánlom minden ifjúságnak a két kötetet.

A hold hősei sorozat

A vörös kereszt rejtélye

A lámpás hölgy

A könyvet itt tudjátok beszeretni:

Dömötör László 

A vörös kereszt rejtélye

Lámpás Hölgy

Az ókori történelmi regények kedvelőinek Steven Saylor: Dominus (Dominus) - ("Steven Saylor harmadik Róma-nagyregénye az ókori Róma történetét mesélik el a Pinarius család szemszögén keresztül.")

Az ókori történelmi regények kedvelőinek

Steven Saylor: Dominus
(Dominus)

Steven Saylor harmadik Róma-nagyregénye az ókori Róma történetét mesélik el a Pinarius család szemszögén keresztül.

A történelem legfontosabb pillanatait mutatja be rendkívül izgalmas cselekményvezetéssel.

„Saylor mesterien szövi egybe az ókori Róma igaz történelmét kitalált polgárainak életével és szerelmeivel.”
Daily Express

 

Megjelenik április 12-én!

Agave Könyvek Kiadó

Fülszöveg

Kr. u. 165: a Római Birodalom fejlődése eléri csúcspontját. Beköszönt az egyetemes béke – a Pax Romana – korszaka Britanniától Egyiptomig, Galliától Görögországig. Marcus Aurelius tartja fenn ezt az aranykort, aki legalább annyira filozófus, mint császár. A Pinarius család műhelye aranyozott szobrokkal és hatalmas, márványból faragott emlékművekkel járul hozzá a város ékesítéséhez. Ez a művészet és a józan ész kora. Csakhogy a történelem nem áll meg.

Az elkövetkező évek háborúkat, járványokat, tűzvészeket és éhínséget hoznak. A történelem legjobb császárait a legrosszabbak követik. Végtelen hullámokban támadnak a barbárok, akik egészen Róma városáig merészkednek. Katonák kaparintják meg a hatalmat, és a legmagasabb ajánlatot tevőnek adják a trónt. A birodalomban kitör a káosz.

Mindeközben a Pinarius család fennmarad, és ez javarészt a fascinumnak köszönhető, a Rómánál is régebbi talizmánnak, számtalan nemzedékük misztikus örökségének.

Végül még nagyobb katasztrófa sejlik fel a láthatáron. Bizonyos szekták a társadalom pereméről veszélyes, lázító gondolatokat terjesztenek. Meggyőződésük, hogy mindenki csak egy istent imádhat, az ő istenüket. Keresztényeknek nevezik magukat. Egyes császárok megtűrik őket, mások kegyetlenül leszámolnak velük. Aztán az egyik császár felfoghatatlan lépést tesz. Felveszi a kereszténységet. Constantinusnak hívják, és az általa elindított forradalom örökre megváltoztatja a világot. 

Saylor százhatvan évet és hét generációt felölelő, az ókori Róma legélénkebb alakjait felvonultató eposza életre kelti az emberiség történelmének egyik legmozgalmasabb és legmeghatározóbb fejezetét, amelynek eseményei máig hatást gyakorolnak ránk.

Blörbök

„Elbűvölő, magával ragadó… gazdagon és mesterien megalkotott történelmi háttér és szereplők… lenyűgöző elbeszélés.”
Historical Novel Society

„Az ókori Róma bukásának eposza több időszakon keresztül elmesélve… Nyugodt lélegzetvételű olvasmány az elején, amíg Róma tündököl, ám ahogy a császárok egyre fokozódó gyakorisággal és vérontással kezdenek jönni és menni, a birodalom sorsát pedig egyre inkább a katonaság és a feldühödött nép dönti el, a tempó is magasabb sebességre vált… A történelmi regények rajongói imádni fogják.”
Booklist

„Saylor mesterien szövi egybe az ókori Róma igaz történelmét kitalált polgárainak életével és szerelmeivel.”
Daily Express

„Egy hollywoodi rendező ügyességével tapint rá az ókori Róma szellemiségére.”
Times Literary Supplement

„Saylor csodálatra méltó, minden részletre kiterjedő kutatómunkája elsőosztályú szórakozást nyújt minden olvasónak.”
Washington Post

Steven Saylor

Texasban született 1956-ban; gyermekkorában gyakran járt autósmoziba, ahol egy életre beleszeretett az ókori tárgyú filmekbe (Ben Hur, Kleopátra, Spartacus). A Texasi Egyetemen szerzett történész diplomáját a History Channel ókori Rómával foglalkozó műsorainak szakértőjeként is kamatoztatta. Gordianus, a Nyomozó főszereplésével eddig tizenhat kötete jelent meg, mellettük Róma, Birodalom és Dominus címmel az ókori Róma történetét feldolgozó, évszázadokat átívelő műveket is írt.

Saylor 2007-ben járt először a Könyvhéten a Róma magyar nyelvű megjelenése alkalmából, majd négy évvel később ismét meglátogatta rajongóit. Amikor éppen nem a római levéltárakat bújja, a kaliforniai Berkeley-ben és a texasi Austinban él.

 

Előrendelhető kedvezménnyel:

Agave Könyvek Kiadó

 

Fejős Éva: Örökre Görögbe - ("Ha egy igazán könnyed, romantikus történetet szeretnél olvasni, ajánlom neked Fejős Éva könyvét Örökre Görögbe címmel. ")

Köszönöm Erawan Kiadónak, és Fejős Évának, hogy lehetőségem nyílt elolvasni Örökre Görögbe c. könyvét. Igazán szórakoztató és izgalmas regényt tarthattam a kezemben, ráadásul első Fejős könyvet olvashattam. Ahogy lentebb bővebben kifejtem a véleményemet a könyvről.

Fejős Éva:
Örökre Görögbe

 

Tartalom:

Fejős Éva szerethető regényhősei a görög gyöngyszemre, Santorinire utaznak és utaztatnak minket. A vadonatúj krimi egyik hőse Ladányi Niki oknyomozó újságíró, akit már a Karibi nyárban megismerhettek Éva olvasói, és utoljára a Margaritában találkozhattak vele.
A könyv nem egy sorozat része, hanem teljesen önálló történet, amelyben megjelenik Éva néhány korábbi, sok olvasója által nagyon szeretett szereplője is.

 Véleményem
5/5

Amikor megkaptam a könyvet, nagyon megörültem. Csodás a borítón. Először olvasok igazán Fejős Éva könyvet, bár van egy kettő, amiben belekezdtem, de ez tetszett számomra.
Néhány fejezet után úgy éreztem picit félre kellett tennem. Valahogy nem ment... Végül pár előolvasásaim után elővettem, és végre visszajött a hangulatom, hogy befejezhessem. Kellett ez a kis szünet. Mert ezután már úgy röpködtek az oldalak, hogy szinte már be is fejeztem. Gyors, haladós, gördülékeny volt az olvasás. A leírás a Santoriniről imádtam. Magam elé tudtam képzelni a szigetet, arcomon éreztem a meleg levegőt. Olyan volt számomra, mintha én is ott lettem volna, ahogy a szereplők többsége is oda megy. Lassan, de biztosan a szálak összefonódnak végére.

Kedvenceim az öreglányok, nagyik. Fenomenálisak. Persze Niki is, hiszen most először ismerkedem vele. Igazi menő csaj. Ő a kedvenc karakter az öreglányok mellett.
Szóval még jobban tetszik, élvezettel olvasom. Egyszerű, semmi bonyodalom, nem gondoltam volna, hogy ennyire tetszeni fog, hisz olvastam a molyon az értékelését. Bár ritkán nézek utána egy adott könyvnek, erre kíváncsi voltam. Hát meglepődtem. Ízlések és pofonok. Mindenesetre nekem bejött.

Egy aprócska észrevételem van, érdemes a történet előző regényeit is beszerezni. Mert sajna vannak utalások az előző nyomozásokról. Engem, ez picit zavart, hogy nem tudtam mi is volt az. Így majd azokat is beszerzem, hogy elolvashassam. Hogy lássam miről is, maradtam le valójában. Bár a molyon úgy van jelölve, hogy nem sorozat része. Viszont én egy kissé hangyás vagyok a sorozatokkal kapcsolatban. Szeretem elejétől elolvasni az adott történetet.

Mindenesetre tökéletes kikapcsolódást nyújtott nekem. Jó volt olvasni, egyáltalán nem volt számomra erőltető olvasmány. S pont ez rejlik szerintem Éva írásaiban, hogy nem akar erőltetni semmit. Csak kikapcsolódjunk általa írt történeteivel.

Mindazonáltal önállóan is olvasható a kötet, ha esetleg ez zavaró lenne számotokra.
Azt hiszem joggal, mondhatom, hogy nem az utolsó lesz, amit olvasok Fejős Évától. Kellemes volt olvasni a könyvét.
Ha egy igazán könnyed, romantikus történetet szeretnél olvasni, ajánlom neked Fejős Éva könyvét Örökre Görögbe címmel. 

Könyvet itt tudod beszerezni: 

Fejős Éva írói oldala

Erawan Kiadó fb

Erawan Kiadó webshop

Folytatódik A csütörtöki nyomozóklub! Osman új eladási rekordjaival ismét felrobbantotta a könyvpiacot. - ("Második regénye Angliában 114.202 példányban fogyott az első héten, a nemzeti könyvlista élén száguld.")

 Folytatódik A csütörtöki nyomozóklub!

Richard Osman: A férfi, aki kétszer halt meg
(The Man Who Died Twice)

„Visszatért, és jobb, mint valaha."
– Jeffery Deaver

Osman új eladási rekordjaival ismét felrobbantotta a könyvpiacot.
Második regénye Angliában 114.202 példányban fogyott az első héten, a nemzeti könyvlista élén száguld.
Az angol könyvpiac elmúlt öt évének legnagyobb nyitó fogyását jegyzi.

 

Megjelenik november 16-án!

Agave Könyvek Kiadó

Fordította: Orosz Anna

 

Fülszöveg

A következő csütörtökön újra együtt a nyomozóklub.
Elizabeth levelet kapott egy régi kollégájától, aki fontos szereplő volt a nő életében.
A férfi most a segítségét kéri egy olyan üggyel kapcsolatban, amelyben ellopott gyémántok és egy rettegett maffiafőnök is szerepel, és ami miatt veszélyben forog az élete.
Miközben egyre nő a halottak száma, Elizabeth csatasorba állítja Joyce-t, Ibrahimot és Ront a kíméletlen gyilkos utáni hajszában. És ha még a gyémántokat is megtalálnák, az lenne csak az igazi ráadás!
Ezúttal azonban egy olyan ellenséggel néznek szembe, akinek nem jelentene különösebb gondot, hogy eltegyen négy öregembert az útból. Vajon képes lesz a csütörtöki nyomozóklub elkapni a gyilkost, mielőtt ő kapná el Elizabethéket?

Blörbök

 

"Richardnak vele született képessége van arra, hogy ösztönös humorérzéke a szereplőkben és a párbeszédekben is megmutatkozzon."
Kate Atkinson

"Osman újabb, humorral és érzelmekkel teli remekművet írt. Imádtam."
Harlan Coben

"Osman a bűnügyi regények új nagy reménye."
Daily Mail

"Egyszerűen imádtam a regényt. Osman másodszor is megcsinálta, ráadásul jobban, mint elsőre."
Philippa Perry

 

Richard Osman magyarul megjelent interjúiból

 

"Az öregek azért elég nagy csínytevők tudnak lenni” – Interjú Richard Osmannal,
A csütörtöki nyomozóklub írójával
– Fiala Borcsa / WMN.hu

„Nagyon jól megírható figurák az idős emberek, hiszen nagyon sok minden van mögöttük. Már annyit hazudtak nekik, annyiszor estek szerelembe, vagy épp veszítették el a szerelmüket, gyászoltak sokat, gyerekeket neveltek fel, rúgták ki őket a munkahelyükről, találtak új karrierlehetőségeket, tehát túl vannak már rengeteg dolgon, és akkor egyszer csak ott találják magukat egy olyan helyzetben, hogy már nincs rájuk szükség, nem kíváncsi senki a véleményükre, és a munkaerőpiac sem tart rájuk igényt. Mit lehet így kezdeni? Birtokában vannak ennek a temérdek sok tapasztalatnak, úgyhogy csak egy kalandra van szükségük, amiben hasznát tudják venni a bölcsességüknek.”

Gyilkosságokat felderítő nyugdíjasok ostromolják Harry Potter rekordjait
– Jankovics Márton, 24.hu

„A bűnügyi irodalomban az a jó, hogy szinte bármire teret ad. Az elején történik egy bűntény, a végén pedig születik egy megoldás. Az olvasó otthonosan mozog ebben a keretben, így közben arról írhatok, amiről csak akarok. Amíg az író nem hanyagolja el a bűnügyi szálat, beleszőhet bármilyen témát, ami érdekli. Számomra pedig a családtörténetek a legérdekesebbek, és persze az apa-fiú kapcsolatok. Így ez nagy hangsúlyt kap a könyvben, de ugyanígy az osztályszármazás kérdése is. A főszereplők közül kettő munkásosztálybeli, a másik kettő pedig inkább az elitből jön. De menet közben mesélhetek a modern Nagy-Britanniáról, a kulturális sokszínűségről, és bármi egyébről, mert az olvasó végig tudja, merre tartunk: a rejtély megoldása felé.”

„A harmadik regényem kulcsfigurája magyar lesz!” – Beszélgetés Richard Osmannel
– Hegedűs Claudia, Élet és Irodalom

„A csütörtöki nyomozóklub humora a szereplők látásmódjából és világszemléletéből táplálkozik. Éppen emiatt döbbenetes számomra a regény világsikere, mert ez egy ízig-vérig angol könyv, kifejezetten brit kulturális hivatkozásokkal. Ugyanakkor azt is gondolom, teljesen mindegy, hogy milyen nemzetiségű olvasó veszi a kezébe ezt a könyvet, mert nagymértékben tud kötődni a szereplőkhöz. A figurák, alapvetően az életkoruk miatt, gyakorlatilag bármit megúszhatnak, és ezekből a helyzetekből számos helyzetkomikum adódik. Ez persze nem jelenti azt, hogy ez térdcsapkodós, sírva röhögős könyv lenne, sokkal inkább szolidan derűs történet.”

Világhírű lett az író, aki azt gondolta, hogy egy bűntényhez a nyugdíjas otthon eszményi terep

–        Ruff Orsolya, Könyves Magazin

„Aggódtam, hogy a könyvem túlságosan brit lesz, és hogy a külföldi olvasók majd nem fogadják jól, de azt hiszem, épp az ellenkezője történt, az emberek nagyon szerették a britségét, és ez nagyrészt annak köszönhető, hogy Agatha Christie roppant népszerű szerte a világon. Vannak országok, ahol az emberek jó kombinációnak tekintik a gyilkossági rejtélyt meg Nagy-Britanniát. Szóval, én azt gondolom, hogy ha az emberek bármi olyat találnak A csütörtöki nyomozóklubban, amit megtalálnak Agatha Christie-ben, attól én boldog leszek. Ha van valami a regényemben, ami hasonlít Agatha Christie-hez, akkor pont az lehet, amiről már az elején is beszéltünk. Hogy ott voltam azon a nagyon csendes, nagyon brit helyen és arra gondoltam, hogy ideális lenne egy gyilkossághoz. Angliában igazán senki nem mondja ki, amit gondol, és senki nem hagyja kiáradni az érzelmeit, így mindig van némi visszafojtott feszültség, és sosem lehet tudni, ki tenne el láb alól…”

Részlet az új kötetből

Kokaint árulni egyáltalán nem olyan fényűző, mint amilyennek az emberek képzelik, és Connie Johnsonnak az jár a fejében, milyen jó, hogy végre lehetősége nyílik kicsípni magát.
Nem mindennap történik meg, hogy Bogdan Jankowski tizenötezer font értékben akar első osztályú kolumbiai árut venni, szóval Connie majd’ kibújik a bőréből, olyan izgatott. A szomszéd raktárban hamis parfümöt árulnak, és párat közülük magára is fújkált valamivel korábban, de rögtön le is mosta, annyira émelyítő volt az illat. A szempilláját is újra ki kellett spiráloznia, mivel a könnyei elkenték a sminkjét. Connie azt reméli, nagyjából azért sikerült lemosnia magáról azt a szagot.
Minek kell Bogdannak hirtelen kokain? Egyáltalán nem olyan típus. Lehet, hogy rászokott, és ki kell elégítenie a függőségét? Connie reméli, hogy így van, mert akkor biztosan gyakrabban láthatná.
Mi az, ami ennyire ellenállhatatlanná tette Bogdant? Az, hogy egyszerre áradt belőle az extrém veszély és az abszolút biztonság? Vagy csak a külseje?
Valaki bekopogtat a raktár fémajtaján. Connie megigazítja a frizuráját, a rágóját egy régi irattárolóba köpi, és rágyújt egy mentolos cigarettára. Hajrá!
Kinyitja az ajtót, mire beáramlik a napfény Connie sötét világába, és ott áll előtte Bogdan. A feje kopaszra borotválva, mindkét karján tetoválások kígyóznak, és a mélykék szempár most teljesen közönyösen bámul rá. Full extrás felszereltség. Bogdan becsukja az ajtót, és csak ketten vannak a raktárban. Hogy viselkedjen vele? Kedvesen és távolságtartóan? Korábban már próbált flörtölni Bogdannal, de semmire se jutott vele. Bár azt gyanítja, hogy csak kéreti magát. Mit művel? Levetkőzteti a szemével? Connie szerint igen. Biztos, hogy Bogdan valamit csinál a szemével. Connie a sporttáskára pillant, és bólint.
‒ A pénz?
Bogdan is bólint.
‒ Igen.
Connie szív egy slukkot a cigarettájából, kiélvezve az üde mentás ízt.
‒ Tíz rongy?
‒ Igen.
‒ Meg kéne számolnom?
‒ Nem. ‒ Bogdan lerakja a táskát Connie széles íróasztalára.
Amikor Connie régi középiskolája bezárt, és elárverezték a bútorokat, Connie licitált a régi igazgatónője íróasztalára, ami az övé lett. Hányszor állt ennek az íróasztalnak a túloldalán, hallgatva, hogy hol ezért, hol azért korholják. Egy ideig azzal szórakoztatta magát, hogy ezen az íróasztalon mérte ki a kokaint, és szexelt. Vajon mit szólt volna hozzá Mrs. Gilbert? De amióta az üzlet kibővült, Connie leginkább csak adminisztrációra használja. El kell ismernie, hogy remek íróasztal.
‒ Akkor kéred a kokódat?
‒ Igen ‒ válaszolja Bogdan, majd hozzáteszi: ‒ Köszönöm.
Connie úgy érzi, jól alakul a dolog. Mintha szikrázna közöttük a levegő. Édes istenem, csak rá kell nézni Bogdanra.
‒ Hátul van, Bogdan. Egy perc, és hozom. Addig is helyezd magad kényelembe, vannak újságok. Főleg a Harcművész kiadásai.
Connie kinyit egy lelakatolt ajtót, és egy kisebb raktárszobába lép. Nincs bent tükör, ezért egy régi CD-lemez tükröződésében vet magára egy pillantást. És milyen jól teszi, mert így észreveszi, hogy egy kis rúzs van a fogán. Vajon Bogdan is észrevette? A széf elé térdel, egyik kezével beüti a kombinációt, a másikkal pedig a fogát dörzsöli. Mi van, ha Bogdan észrevette a rúzsfoltot, és most azt is észre fogja venni, hogy letörölte? Kivesz a széfből egy kiló kokaint, ami egy TÖRÉKENY pecséttel ellátott barna papírba van csomagolva. Ha Bogdan észreveszi, akkor tudni fogja, hogy Connie megnézte magát a tükörben. Nem fogja szánalmasnak találni? Connie bezárja a széfet, és visszaindul a másik helyiségbe. Mindegy, most már késő. Ha Bogdan észreveszi, akkor így járt. Legalább igyekszik jó benyomást tenni rá.
Visszalakatolja a raktár ajtaját, és az igazgatónő íróasztalára teszi a csomagot, a pénz mellé. Bogdan Connie-ra bámul. Vajon a fogát nézi?
‒ Le akarod ellenőrizni? ‒ kérdezi Connie.
Bogdan azt feleli, hogy nem. Kiveszi a pénzt a sporttáskából, és beteszi a helyére a csomagot.
‒ Rendszeresen számíthatok majd rád? ‒ folytatja Connie. ‒ Csak mert a törzsvendégeknek különleges bánásmód jár.
‒ Nem, egyszeri alkalom volt ‒ válaszolja neki Bogdan.
Connie arra gondol, hogy a „különleges bánásmód”-dal túl messzire ment. Túl merész. Mekkora hülye! Mindegy, ez van.
‒ Nos, te tudod, hogy mit akarsz.
‒ Így van ‒ bólint Bogdan.
‒ Várj, kinyitom neked az ajtót. ‒ Connie odalép, és kinyitja Bogdannak. Megint beárad a napfény. Bogdan kisétál, kissé lehajtja a fejét, nehogy beüsse az ajtófélfába.
‒ Köszönöm, Connie.
Connie még egyszer megrántja a vállát ‒ tökéletes ‒, és becsukja az ajtót. Nekidől, és hatalmasat sóhajt.
Jézusom, ez kemény volt. Mára le is húzhatja a rolót.


Bogdannak nem kell messzire mennie. A mólónál találkozik Ronnal. Egész jól ment a dolog Connie-val, úgy tűnik, nem vette a szívére a múltkorit. Bogdan sajnálta, amiért rúzsos volt a foga. Szólni is akart róla neki, mert úgy nézett ki, mint aki randira készül. De nyilvánvalóan ő is észrevette, mert már nem volt a fogán, amikor visszajött a kokainnal. Szerencse, hogy nem kellett szóba hoznia, mert a jelek szerint Connie nem volt annyira jó hangulatban.
Bogdan örül, hogy elszabadult onnan, már csak azért is, mert borzasztó szag terjengett a raktárban.
Bogdan kiszúrja Ront, és odasétál hozzá. Ron vízvezeték-szerelőnek van öltözve.
‒ Minden rendben, Bogdan? ‒ köszön oda neki Ron.
‒ Hello, Ron!
‒ Ez volna az? ‒ Ron a táskára mutat.
‒ Aha.
‒ Ügyes fiú vagy. Gondolom, meglepett, hogy vízvezeték-szerelőnek öltöztem.
Bogdan megrázza a fejét.
‒ Nem igazán. Én már semmin sem lepődök meg maguknál. Jobban meglepődök, ha nem öltözik vízszerelőnek.
Ron bólint. Bogdannak igaza van.
‒ Hogy van Ibrahim? Mikor mehet haza? ‒ kérdezi Bogdan.
‒ Jól van. Hallottad, ugye, hogy egy kissé helybenhagyták? Ronda egy ügy.
‒ Segítsek elintézni srácot, aki tette?
Ron elveszi tőle a táskát.
‒ Már segítettél, fiam.
‒ Gondoltam ‒ mondja erre Bogdan. ‒ Helyes, örülök. Csak szóljanak, és csinálom, amit kell.
‒ Jó gyerek vagy. ‒ Ron orra elfacsarodik. ‒ Jézusom, Bogdan, mi ez a szag?

Richard Osman

Brit televíziós producer és műsorvezető.

 

A csütörtöki nyomozóklub az első regénye, mellyel sorra döntötte meg az angol könyvpiac rekordjait. A regény több mint 1 millió példányos eladásával 2020 legnagyobb debütálása volt Angliában, hosszan vezette a sikerlistákat, majd szerte a világon óriási szakmai és közönségsikert aratott.

 

2021-ben Richard Osman kapta az év írójának járó elismerést a British Book Awards (Brit Könyvdíjak) díjátadóján. Jelenleg ez a regény áll a mass market paperback sikerlistájának élén.

 

Osman A férfi, aki kétszer halt meg című második regényével máris a nemzeti sikerlisták élén száguld, a megjelenést követő héten eladott példányszámmal kereskedelmi rekordot döntött. Az angol könyvpiac elmúlt öt évének legnagyobb nyitó fogyását jegyzi.

 

Steven Spielberg produkciós cége vásárolta meg a sorozat megfilmesítésének jogait.

 

 

A kötet máris előrendelhető, november 9-étől megvásárolható extra kedvezményekkel! 

Agave Könyvek Kiadó

 

A csütörtöki nyomozóklub továbbra is kedvezménnyel kapható:

Agave Könyvek Kiadó 

 

S. A. Locryn: Edinburgh kék fényei - ("Locryn, isten adta tehetsége van, amit kár lenne elpazarolnia. Dennis és Davis a kedvenceim lettek olvasás során, hiszen előbb munkatársak, majd barátok, és később talán többek lettek egymásnak. Dennis és Davis, mindketten hordoznak lelki sebeket a múltjukból, és még sem félnek belevágni egy új kapcsolatban. Sőt! Mindketten túl akarnak a lépni a múlton, a fájdalmat elfelejteni. ")

Szeretném megköszönni S. A. Locryn írónőnek, hogy lehetőséget adott, hogy elolvashassam Edinburgh kék fényei című könyvét. Számomra nagy kedvenc lett, imádtam Dennis és Davis évődéseit, az, ahogy ismerkedtek egymással és a helyzettel. A könyvet Smaragd Kiadó gondozásában jelent meg, és bízom benne, hogy további kötetek is megjelennek írónőtől, mert iszonyat nagy tehetség van benne, érdemes elolvasni a könyvét Edinburgh kék fényei-t hamar kedvenceddé válik.

 

 S. A. Locryn:
Edinburgh kék fényei

(18 éven felülieknek ajánlott)

Tartalom:

Pokolian ​indul a nap, Davist ultimátum elé állítják. Már az ötödik mentőtisztet akarják a nyakába sózni. Neki, a veterán, Afganisztánt megjárt orvosnak! Még hogy ő kiállhatatlan?! Csak annyit akar, hogy mindenki hagyja békén. Dennis sem vágyik ennél többre, mégis társak lesznek. Amikor beosztják Davis mellé, megfogadja, hogy nem hagyja magát még egyszer megfutamítani, hiszen eleget tűrt egész eddigi életében. Rázósan indulnak a közös napok. Dennisnek nem csak a melóba kell visszaszoknia, de társa értelmezhetetlen viselkedését is kezelnie kell. Sokáig azt hiszik, hogy ennél rosszabb nem is történhetett volna velük, de a végeláthatatlan műszakok és riasztások alatt egyre jobban megismerik egymást, rájönnek mi volt az, ami eddig hiányzott az életükből. Hogy ezt megtalálják, nem pusztán a környezetükkel, hanem saját érzéseikkel is meg kell küzdeniük. Sejtelmük sincs, hogy eddigi megpróbáltatásaik pusztán bemelegítésül szolgáltak ahhoz, ami rájuk vár. Vajon képesek lesznek közös nevezőre jutni, vagy elkerülhetetlen, hogy Davis elveszítse a munkáját?  

 Véleményem
5/5

Amikor először olvastam kisebb nagyobb részleteket az írónő oldalán, már akkor tudtam, hogy nekem ezt el kell olvasnom. Locryn, isten adta tehetsége van, amit kár lenne elpazarolnia. Dennis és Davis a kedvenceim lettek olvasás során, hiszen előbb munkatársak, majd barátok, és később talán többek lettek egymásnak.
Dennis és Davis, mindketten hordoznak lelki sebeket a múltjukból, és még sem félnek belevágni egy új kapcsolatban. Sőt! Mindketten túl akarnak a lépni a múlton, a fájdalmat elfelejteni.

Őszintén megmondom ez a fajta történet, jobban tetszik. Lassan indult a kapcsolatuk, néha viccesen, néha morcosan, néha távol egymástól, de mindig megoldották a gondjaikat. Olvasás közben megismerhettem Dennis és Davis családját, barátait, munkatársaikat és legfőképpen a gondolataikat, érzéseiket. Davis elég morcos volt, de ez csak a látszat, hiszen valójában egy érző lélek, aki igenis igényli, hogy szeressék. Csak sajnos túl sok lelki teher cipel, nyomja a vállát. Dennis pedig a családjától távol kellett élete legnagyobb döntését meghozni és ennek eredményeképpen, tért vissza mentősökhöz dolgozni. S itt ismerkedik meg Davis-el.

Nagyon szeretem filmekben, sorozatokban a mentősöket, rendőröket és tűzoltókat nézni. Így ez nekem ez a könyv számomra nagy kincs. Betekinthetünk mentősök hősies munkájukba,.ahol nem kis dolog életet menteni. Könyvben szereplők közül Tobyt kedveltem meg, bár eleinte nem tudtam igazán hova tenni, de később egészen megbarátkoztam vele. Adriann érdekes egy fickó, róla szívesen olvasnék még. Nat-ot nem tudom nem kedvelni, de számomra hogy is mondjam, harsány a viselkedése. S ez valahogy nem tetszik.
Van egy negatív szereplő, de szóra sem érdemes, annyira nem érdemel egy szót se. Nem bírom az ilyen előítéletes embereket.

Locryn élethűen írta le Dennis és Davis kapcsolatát, mintha ismerte volna őket vagy valakiről, mintázta, ki tudja. Mindenesetre nekem tetszett, kedvencem lett és nagyon várom a következő történetet, mert nagyon nincs még vége, szerintem. 

 

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Smaragd Kiadó

S. A. Locryn írói oldala

Hetek óta a Bookline sikerlista 1. helyezettje! Az Agave webshop listavezetője! - Richard Osman: A csütörtöki nyomozóklub (The Thursday Murder Club)

“Izgalmas, megható, hangosan röhögős.”
– Mark Billingham

Richard Osman: A csütörtöki nyomozóklub
(The Thursday Murder Club) 

 

2020 egyik legnagyobb krimi szenzációja!

Több mint 1 millió eladott példány Angliában!

Steven Spielberg vette meg a filmjogokat!

Az év írója az Egyesült Királyságban!

 

 Hetek óta a Bookline sikerlista 1. helyezettje!
Az Agave webshop listavezetője!

 

Egy hónapon belül már a második kiadás!

Agave Könyvek Kiadó

Fordította: Orosz Anna

Fülszöveg

Négy valószínűtlen barát.

Egy kegyetlen gyilkosság.

Isten hozott a csütörtöki nyomozóklubban!

Egy békés nyugdíjasotthonban négy barát minden csütörtökön összeül, hogy megoldatlan gyilkossági ügyekről beszélgessenek. Amikor kegyetlen gyilkosság történik a faluban, a nyomozóklub tagjai hirtelen egy aktív nyomozás közepébe cseppennek. S bár Elizabeth, Joyce, Ibrahim és Ron már közel járnak a nyolcvanhoz, van pár trükk a tarsolyukban, amire senki sem számít. Vajon képes ez a furcsa, de végtelenül imádnivaló csapat elkapni a gyilkost, mielőtt túl késő lenne?

Richard Osman első regénye a megjelenését követően azonnal elnyerte az olvasók és kritikusok tetszését, ráadásul sorra döntötte meg az angol könyvpiac rekordjait. A csütörtöki nyomozóklub több mint 1 millió példányos eladásával 2020 legnagyobb debütálása lett, hosszan vezette a sikerlistákat, a filmjogokat pedig Steven Spielberg vette meg.

 

Blörbök

“Olyan leleményes, mint a legjobb Agatha Christie-regények. Imádtam a Fredrik Backmant idéző szereplőket!”
A. J. Finn

“Elképesztően bájos és nagyon okos. Pont ilyennek képzelünk el egy regényt Richard Osmantól.”
Sarah Pinborough

“Gyilkossági rejtély Agatha Christie nyomdokain.”
Araminta Hall

“Izgalmas, megható, hangosan röhögős.”
Mark Billingham

“Okos cselekmény, nagyszerű csattanók és kivételes humor!”
Fiona Barton

“Bámulatos rejtély.”
Caroline Kepnes

“Okos, könyörületes, szívélyes, megindító és NAGYON vicces. Milliószor is megnevettetett.”
Marian Keyes

“Ördögien eszes, borzasztó vicces és szórakoztató. Menthetetlenül beleszerettem.”
Shari Lapena

“A titkok és rejtélyek rajongói imádni fogják.”
Harlan Coben

“Vicces, okos és tagadhatatlanul brit.”
Adam Kay

“Robert Galbraith és Tom Sharpe találkozása.”
Philippa Perry

“Kiemelkedő regény. Végig nevettem rajta.”
Belinda Bauer

“Tömör gyönyör… Imádtam minden oldalát.”
Jane Fallon

Richard Osman

Brit televíziós producer és műsorvezető. A csütörtöki nyomozóklub az első és tagadhatatlanul az eddigi legjobb regénye.

Részlet a kötetből

„Ian nyugodtan, szinte már derűsen száll ki a rendőrautóból.
A rendőrök beszéltek vele, hogy kibékítsék. Majd holnap visszajön. A sírok úgysem mennek sehova. Talán hiba volt ilyen korán idehozatni a markológépeket. De akkor is vagány húzás volt, szóval ezt a hibát érdemes volt elkövetni. A markolókkal üzent, márpedig üzenni fontos, bármi is legyen az üzenet.
Nem bánja, hogy a lakók szembeszálltak vele, úgyis hamar ráunnak a dologra. Majd kitalál valami mást, amin felhúzhatják magukat. Mi lenne, ha kirúgná az egyik pincért, akit kedvelnek, vagy kitiltaná az unokákat az uszodából egészségügyi és biztonsági okokra hivatkozva? Akkor aztán senkit sem fog érdekelni a nyavalyás temető. Igazából nevetnie kell, de tényleg, úgyhogy így is tesz.
Ebben a pillanatban azonban észreveszi Matthew Mackie atyát. Úgy ácsorog ott a reverendájában meg a kis fehér papi gallérjában, mintha övé lenne a hely. Ezt az arcátlanságot!
Ez a föld Iané, az isten szerelmére! Ian tulajdona! A férfi a barikádhoz nyargal, és másodpercek múlva Mackie atya képébe dugja a mutatóujját.
- Ha nem lenne lelkész, most rögtön leütném magát. - Köréjük sereglik a tömeg, mintha egy verekedést néznének egy kocsma parkolójában. - Takarodjon a földemről, különben kidobatom!
Ian meglöki Mackie vállát, aki a mozdulattól hátratántorodik. Hogy megőrizze az egyensúlyát, belekapaszkodik Ian pólójába, de mind a ketten kibillennek, és a földre esnek. Donna az elszörnyedt Karen Playfairrel együtt felsegíti Iant és a papot. Néhány lakó, köztük Joyce, Ron és Bernard lefogja Ian Venthamet, miközben páran a szemközti oldalon védőfalat állnak Mackie atya köré, aki döbbenten mered maga elé a földön. Tisztára, mint az óvodában, de Mackie ezzel együtt megviseltnek tűnik.
- Nyugodjon le, Mr. Ventham! Nyugodjon le! - üvölti Donna.
- Tartóztassák le! Birtokháborító! - ordítja Ian, akit elrángat az útról egy csapat elszánt hetvenes és nyolcvanas vénember, sőt még egy kilencvenes is, aki egyetlen nappal maradt le arról, hogy a második világháborúban behívják katonának, és ezt azóta is bánja. Joyce a csetepaté kellős közepén találja magát. Milyen kemény legény lehetett annak idején Ron, Bernard, John és Ibrahim! És milyen gyengének tűntek most. Volt bennük valamennyi spiritusz, de igazság szerint egyedül Chris Hudsonnek sikerült lefognia Venthamet. Azért jó volt egy kis tesztoszteron, amíg tartott.
- Én egy szent helyet védelmezek. Békésen és törvényesen - mondja Mackie atya.
Donna felsegíti Mackie-t, és leporolja bő reverendáját, mely alatt egy törékeny öregember lakozik.
Chris kirántja Ian Venthamet a köré gyűlt tömegből. Az adrenalin végigszáguld Ventham szervezetén, amit Chris vagy ezerszer látott már éjszakánként a városok utcáin botorkáló részegeknél. Pólójára feszülő izmain kidudorodnak az erek, ami árulkodó jele annak, hogy szteroidot használ.
- Menjen haza, Mr. Ventham, mielőtt letartóztatom - utasítja a férfit Chris Hudson.
- Egy ujjal se értem hozzá - ellenkezik Ian Ventham.
Chris halkan beszél, nem akarja, hogy mások is hallják, amit mond. - Láttam, hogy az atya kibillent az egyensúlyából, Mr. Ventham, de csak az után, hogy maga hozzáért, még ha nem is erővel. Szóval, ha le akarnám tartóztatni magát, megtehetném. És a detektívösztönöm azt súgja, hogy lesz itt egy-két tanú, akire számíthatok a bíróságon. Szóval, ha nem szeretné, hogy vádat emeljenek maga ellen egy pap inzultálása miatt, ami nem festene túl jól a prospektusaiban, akkor szálljon be szépen az autójába, és lépjen olajra. Megértette? Ian Ventham bólint, de csak a látszat kedvéért, mert fejben már egészen máshol jár, más körül forognak a gondolatai. Végül lassan és bánatosan megrázza a fejét, és ezt mondja Chris Hudsonnek:
- Itt valami nem stimmel. Valami készül.
- Hát, bármi is készül, az holnap is készülni fog - válaszolja erre Chris. - Úgyhogy menjen szépen haza, nyugodjon le, és szedje rendbe magát. Viselkedjen férfi módjára, és törődjön bele, hogy vereséget szenvedett. Ian sarkon fordul, és elindul a kocsija felé. Vereség? Na persze. Elhalad a tréler mellett, kétszer megdöngeti a taxi ajtaját, és odaint a kijárat felé. Lassan bandukol az autó felé, elgondolkodva. Hol van Bogdan? Bogdan jó gyerek. Lengyel. Le kéne burkoltatnia vele a medencéjét. Á, túlságosan lusta, ezek mind azok. Majd beszél Tony Currannel. Tony tudni fogja, mi legyen. De mi van Tonyval, elveszítette a mobilját? Valami nem stimmel vele. Ian odaér a Range Roverhez. Kerékbilincset raktak rá. Az apja dührohamot fog kapni, Ian csak most vette kölcsön tőle. Busszal kell hazamennie, és az apja ott fogja várni az állomáson. Ian halálra rémül, és elerednek a könnyei. Ne sírj, Ian, apa meg fogja érteni. Ian nem akar hazamenni. A zsebében kotorászik, aprópénzt keresve, aztán megtántorodik és előrebukik. Kinyújtja a kezét, hogy megkapaszkodjon valamiben, de csak a levegőt markolja, semmi mást. Mire Ian Ventham a földre zuhan, már halott.”

 

Megvásárolható extra kedvezményekkel!

Agave Könyvek Kiadó oldalán

Beleolvasó: Chris Land: Lélekvesztő I. - ("- Aha, olyan Indiana Jones-féle - szögeztem le. - Nem egészen, mert én nem szaladgálok ostorral és pisztollyal a kezemben, sőt a bőrkabátom is ott lóg a szekrényben. A klönbség köztünk az, hogy én alkalmazottakat küldök a helyszínre, és ők kutatják fel a régiségeket. Jelenleg azonban szükségem lenne egy megbízható hölgyre, aki nem ijed meg a saját árnyékától, bár Nancy mintha említette volna, hogy lehetne egy kicsit talpraesettebb is, noha az első benyomásom alapján szerintem épp a megfelelő személy erre a munkára ")

Ha hétfő, akkor Chris Land következik még hozzá a Lélekvesztő I. részéből újabb részlete. Hogy tetszett a múltkori? Érdekes kezdés volt, ugye? Akkor folytassuk tovább újabb két résszel.

A könyvet továbbra is NewLine Kiadónál lehet beszerezni,de ha dedikáltan szeretnéd, felkeresheted az írónőt a facebookon is.

Jó olvasást!

 

 Chris Land:
Lélekvesztő I.


Tartalom:

Christina ​Webster állást keres, egy cselnek köszönhetően talál is. Feladata: mivel a kairói bazárban ókori régiségek kerülnek elő, fel kell derítenie egy Hatsepszut álarc, és egy ősi papirusztekercs útját a helyi összekötő, az archeológus Raman segítségével.
Természetesen ez nem megy zökkenőmentesen, hiszen mások is érdeklődnek a papirusz hollétéről, főként egy műgyűjtő emír, aki ravasz játékot űz egy-egy elismerésre méltó darabért, továbbá két mindenre elszánt alak, valamint egy görög archeológus nő is részt vesz a kutatásban, de Webster megpróbálja áthúzni mindannyiuk számításait.
Hova tűnt Raman elődje, és a pap? Vajon mire kellenek a gyerekek a galádoknak?
A jelek a Sínai-félszigeten lévő ősi bányába vezetnek, a Lélekvesztőt azonban az ókori papok telerakták veszélyes és fondorlatos csapdákkal, melyekkel mindannyiuknak meg kell küzdeniük, akár az életük árán is.
Millió egy titok és megfejtésre váró talány, ami a ködös múlt homályába vész…
Rejtélyes halálesetek, mérgek, legenda, misztika, ármány és érzelmek, egy kis ókori történelemmel megfűszerezve, no és a humor se maradhat el a Lélekvesztő című fordulatokban gazdag kalandregényből.

ENGEDÉLLYEL
RÉSZLET

- Aha, olyan Indiana Jones-féle - szögeztem le.
- Nem egészen, mert én nem szaladgálok ostorral és pisztollyal a kezemben, sőt a bőrkabátom is ott lóg a szekrényben. A klönbség köztünk az, hogy én alkalmazottakat küldök a helyszínre, és ők kutatják fel a régiségeket. Jelenleg azonban szükségem lenne egy megbízható hölgyre, aki nem ijed meg a saját árnyékától, bár Nancy mintha említette volna, hogy lehetne egy kicsit talpraesettebb is, noha az első benyomásom alapján szerintem épp a megfelelő személy erre a munkára - szemezett velem.
- Mi lesz a feladatom? - bazsalyogtam félszegen.
- Elutazik Egyiptomba, Kairóba, és figyeli a piacot, azaz a Khan el-Khalili bazárt.
A szék elejére ülve visszakérdeztem: - Mit csinálok?
- Megkeresi a helyi összekötőt, és vele együtt figyelik a piacot. Mivel őt elég jól ismerik, ezért arra gondoltunk, hogy egy európai hölgy jelenléte több szerencsével kecsegtethet minket. Ott elsősorban a szakismeretére támaszkodva jó érzékkel felvásárol egy-két ókori darabot, hogy ne legyen gyanús, közben arról érdeklődik, ami nekem fontos. Állandóan ön mellett lesz az összekötő, azaz a közelében, így problémák nemigen merülhetnek fel. Mindenben kérje ki a tanácsát, s amit ő mond, az legyen a Szentírás.
- Rendben, és miket kell vásárolgatnom, mert ugyebár konkrét elképzelése van róla.
- Ismeri Hatsepszutot, ugye? - pillantott rám.
- Hogyne - helyeseltem -, most találkoztam vele a lépcsőházban.
- Jó a humora, Hatsepszut Maatkaré Krisztus előtt a második évezredben uralkodott, úgy húsz évig. Ennek érdekében a testvérét és férjét távolította el a tróntól, majd felvirágoztatta az országát. Ellenségeivel békét kötött és megszilárdította a belső rendet. Mindebben segítségére állt a papság egy része és egy eszes fiatalember, aki politikájával a fáraónő neve alatt irányította az országot, de alacsony származása és túlzott hatalomvágya miatt Szenmut elveszett ember volt. A papok kikezdték őt, és Hatsepszut letaszította maga mellől a trónról. Gyermekük is alig élt pár évet, részben ezért ment tönkre a kapcsolatuk. A fáraónőt Thutmózisz gyilkoltatta meg, aki testvére és egyben férje volt, majd átvette a hatalmat, ám ez hosszadalmas történet, így inkább térjünk a lényegre - komorodott el Dykens. - A fáraónő rengeteg kincset halmozott föl egykor, Szenmutnak köszönhetően. Személy szerint engem egy színarany álarc érdekelne, ami különféle ékkövekkel van kirakva, és ugyancsak feltűnt a feketepiacon, aztán a föld nyelte el, bár érzem, hogy még Kairóban van. Ezt Szenmut annak tiszteletére készíttette, hogy Hatsepszut az ínséges időben, amikor a Nílus alacsony szintű áradása miatt a nép már három éve éhezett, meztelenül, aranyporral beszórt testtel ellejtette táncát az istenek előtt. Az istenek erre megenyhültek, és a Nílus bő folyama napokon belül megáradt.
- Szép történet.
- Az álarccal viszont van egy kis gond, illetve valamiféle rejtély lebeg körülötte. Ha már Egyiptomban van, azt is megfejtheti, bár összesen két dologra lenne igazán szükségem.
- Ha itt ülök még öt percig, akkor lassan már az egész piramist kéri.
- És Nancy még azt állította, hogy nincs önbizalma - dünnyögte.
Nancy nevének hallatára megállt bennem az ütő. Mi van, ha betoppan, rájön, hogy én nem én vagyok, és lőttek a jó melegben való kairói lófrálásnak? Gyorsan összeszedve magam leendő főnökömre villantottam legbájosabb mosolyom, amivel minden férfit leveszek a lábáról, ha ki akarok csikarni belőlük számomra fontos információt. - Árulja el, mit keres még, s ígérem, elhozom magának jó pénzért azt is, amiről nem tud, ha megmondja, hogy mikor indul a menetrendszerinti tevém.
Dykens megbotránkozott a stílusomon. Amint túltette magát rajta, megszólalt a csengő, így szabadkozott egy keveset, s mielőtt kigaloppozott volna ajtót nyitni, kaptam tőle egy könyvet, amiben a bejelölt részeket kellett nézegetnem. Mit tehettem mást, mint lapozgattam. Kis idő múlva szöszmötölésre lettem figyelmes, s amikor fölnéztem, egy pap állt mellettem. Fekete csuhája előtt összefonta az ujjait, melyek közül rózsafüzér bontakozott ki a tiszteletet parancsoló kereszttel, s apró, bőrkötésű Bibliával együtt. A férfi igen magas lehetett, mert majd’ a nyakam törtem, amint a tekintetem följebb emeltem. Felálltam, letettem a könyvet, s egy harminc év körüli vézna fapofával találtam szemközt magam, aki még csak rám se nézett, úgy közölte: - Dicsértessék a Jézus Krisztus.
- Jó… mi? Mindörökké, ámen - nyögtem.
- Credo - hajolt meg méltóságteljesen.
Ekkor a másik szobában hangzott fel a telefon, így Dykens berontott és meg se állt, ezalatt mentegetőzve átrohant az irodán: - Bocsássanak meg, amíg intézkedem, ismerjék meg egymást, mert ha a hölgy aláírja a szerződést, önök társak lesznek.
Rajtam volt a megdöbbenés sora. De hát mi a rossebet kezdek én egy pappal Egyiptomban, és fordítva, töprengtem, erre a csuhás megismételte önmagát: - Credo, ez a nevem.
Egyből rájöttem, hogy bármi más lehet a neve, csak ez nem, ugyanis a credo annyit jelent: hiszek, és a római katolikusoknál az apostoli hitvallás első szava, melyről azt elnevezték; de azért kezet nyújtottam neki. - Atyám, örülök, hogy megismerhettem, Christina Webster.
Időközben leültünk. Dykens is visszatért, hogy kifújja magát: - Nos, mielőtt aláírná ezt a papírt, még meg kell említenem pár dolgot. Miután az óegyiptomi királysírokat a rablókon kívül sírőrök, papok, és a lakosság némely mindenre elszánt tagja is fosztogatta, sok kincs került napvilágra. Az emberek a megszerzett értékekből általában orgazdaság révén próbáltak meggazdagodni, így megjelentek a műkincskereskedők is, akik egy-egy értékes darabot kijuttatva az országból még több pénzhez jutottak, ennek érdekében jellegtelen darabokat is meghamisítottak, majd eladták eredeti műtárgyként. Amit nem tudtak kijuttatni az országból, az még ma is ott kering a feketepiacon. - Itt Dykens megállt, majd folytatta: - Mostanában azonban olyan darabok kerülnek elő, amiket még nem látott senki, s ugyancsak az Újbirodalomból származnak, ilyen például Hatsepszut maszkja, aminek utána kell nézni, meg egy ókori tekercs se érdektelen a számomra, amely hasonló módon kering a feketepiacon, erről bővebben az összekötője fog beszámolni. Most magára hagyom, gondolja át, hogy elvállalja-e a feladatot vagy sem, mert perceken belül indulniuk kell.
Amint Dykens felállt, észrevettem, hogy a papom eltűnt, erre teketóriázás nélkül felemelkedtem a székről. - Pillanat, lehet, hogy nem így kéne döntenem, én mégis…
- Örülök, és ha elintéztük a formaságokat, készülhet, mert szorít az idő. Minden további fontos és nélkülözhetetlen információt a partnerei fognak közölni önnel - sürgetett, közben Credo megjelent teljes menetfelszereléssel a hátán. Végül is nem volt abban semmi rendkívüli, hogy egy pap hátizsákkal a vállán utazik, kezében imakönyv, és az elmaradhatatlan olvasó. Tekintetem a főnökre siklott, aki az orrom elé tette a szerződést, mire alákanyarítottam a nevem. Mihelyt tudatosult benne a változás, felhörrent: - Elnézést…
- Nem fogja elhinni, de a Montgomery név valahogy nem az esetem, ezért az előtte álló W-t használom, mert a Webstert jobban kedvelem, bár állandóan elírják a nevem - füllentettem.
Dykens felrántotta a szemöldökét, amit bájos mosolyom helyezett vissza fekete pillái fölé. Hirtelen meg se tudott szólalni, csak bólintott, így az atya sem sokáig tétlenkedett: karon ragadott, és ellenkezést nem tűrve elindított a célunkhoz.

*

Már a repülőn ültünk, amikor Credo beszédesebb lett: - Kairóban találkozunk az összekötővel, aki remélhetőleg további adatokat szolgáltat a keresett tárgyakról, én veszem fel vele a kapcsolatot, maga a fenekén marad.
- Van neve ennek a jóembernek? - firtattam a hétköznapi öltözékét szemlélve.
- Van, de ne szakítson félbe. Egy korábbi alkalmazott helyét vesszük át, aki eltűnt, a többit meg, ha már ott vagyunk, kiderítjük.

Folyt.köv.:

A könyvet itt lehet beszerezni:

Chris Land írói oldala

NewLine Kiadó

Megjelent Alex Pavesi: Nyolc nyomozó Agave Könyvek Kiadónál -("„Zseniális… Pavesire érdemes lesz odafigyelni.” Publishers Weekly")

Megjelent Alex Pavesi: Nyolc nyomozó c. könyv az Agave Könyv Kiadónál. Kívánságlistámra is tettem ezt a könyvet. Nagyon kíváncsivá tett engem. Szeretem a krimiket, és szívesen elolvasnám. Szóval mindenképp kell ez a könyv is.

 

Alex Pavesi: Nyolc nyomozó
(Eight Detective)

„Annyira, de annyira briliáns. Egy lehengerlően fordulatos történetet, amely emellett tudományos értekezés is a bűnügyi rejtélyek matematikai vonatkozásairól. Agatha Christie is megemelné előtte a kalapját. Bravó!”

– Sarah Pinborough, a Ne higgy a szemének! New York Times-bestseller

Szerzője

Megjelent!

Agave Könyvek Kiadó

Fordította: Orosz Anna

Minden bűnügyi rejtély ugyanazon az egyszerű szabályrendszeren alapul.
Kell, hogy legyen egy áldozat. Egy tettes. Egy gyanúsított. Egy nyomozó. A többi csak játék ezekkel, az összetevőkkel és lehetséges permutációikkal.

A detektívtörténetek aranykorának idején Grant McAllister, a matematika professzora kidolgozza a bűnügyi rejtélyek matematikai szabályait, és hét saját maga által írt történettel illusztrálja elméletét. Harminc év elteltével A White-gyilkosságok címet viselő novelláskötet felkelti egy kiadó figyelmét, ezért Julia Hart, az éles eszű, rámenős szerkesztő a csendes mediterrán szigetre utazik, hogy találkozzon a visszavonultan élő Grant McAllisterrel. A kiadó szeretné új kiadásban megjelentetni a férfi kötetét, ezért Julia és Grant közösen nekilátnak a történetek szerkesztésének. Julia nemcsak a történetek mélyére akar leásni, hanem Grant múltjába is, aki mintha titkolna előle valamit.

Azonban a Grant által írt történetek mindegyikében akadnak alig észrevehető következetlenségek, amelyek sehogyan sem stimmelnek. És amelyek egy valódi gyilkosságra, egy azóta is megoldatlan bűntényre utalnak. Ahhoz, hogy Julia kiderítse az igazságot, túl kell járnia Grant eszén. 

Debütáló regényében Alex Pavesi egyszerre tiszteleg Agatha Christie előtt, és csavarja meg a klasszikus detektívtörténetek műfaját. A Nyolc nyomozóban újra bizonyítást nyer, hogy a legjobb bűnügyi rejtélyek azok, amelyek minden szabályt megszegnek.

Remek metakrimi izgalmas utalásokkal.

 

Ajánlások 

„Ritkán esik meg velem, hogy egyetlen nap alatt kiolvassak egy könyvet, de a Nyolc nyomozót nem bírtam letenni. Ravasz, elegáns, gyönyörűen felépített történet, amely megérdemli a közönségsikert. Legszívesebben tapsoltam volna a végén.”

Alex North, A Suttogó című regény New York Times-bestseller szerzője

„Pavesi tehetségét jelzi, hogy minden egyes történet kelepcéjébe gyanútlanul sétálunk bele. Ha ezzel gyalogokká válunk az író nagyszabású sakkjátszmájában, hát legyen. Még a legutolsó oldalon is teljességgel váratlan meglepetésekkel szembesülünk.”

The New York Times

„Pavesi könyvétől csak kapkodja a fejét az olvasó. Egyszerre krimi, óda a könyvekhez (akárcsak A szél árnyéka) és A tehetséges Mr. Ripley-t idéző, pattanásig feszült történet. Michael Connelly és Lisa Gardner legjobb könyveihez fogható, merész és váratlan fordulatokkal, amitől minden oldalon leesik az állunk. Ilyen minden ízében eredeti krimit, mint amilyen a Nyolc nyomozó, régen láttunk.”
A. J. Finn, a Nő az ablakban című regény New York Times-bestseller szerzője

„Alex Pavesi az év, sőt talán minden idők egyik legzseniálisabb detektívtörténetét tette le az asztalra. Tűpontos stílus, csípős párbeszédek és egy hihetetlenül csattanós befejezés. Elképesztő debütálás!”

Samantha Downing, az Elbűvölő feleségem szerzője

„A történet telis-tele bonyodalmakkal és fordulatokkal, amelyeket imádni fognak a fejtörők szerelmesei… Nagyszerű élmény a könnyed kikapcsolódásra vágyóknak, de a szemfüles olvasók még nagyobb élvezetüket lelik majd benne.”

Kirkus Reviews

„Zseniális… Pavesire érdemes lesz odafigyelni.”

Publishers Weekly

Alex Pavesi

Alex Pavesi matematikából szerzett PhD-t. Mielőtt író lett volna, szoftvermérnökként és könyvesbolti eladóként dolgozott. A Nyolc nyomozó az első regénye: a kötet a megjelenését követően komoly kritikai sikert aratott, húsz országba keltek el a fordítási jogai.

 

Részlet a kötetből

„Mr. Brownnak át kellett másznia egy lelakatolt kis fakapun, hogy az ösvényre léphessen. A kapu közepén ütött-kopott felirat lógott: „Az ösvény biztonsági okokból lezárva.”
- Nos, velem bizonyára kivételt tenne a rendőrség - jegyezte meg halkan, majd könnyedén átmászott a kapun.
Az ösvény mindkét oldalát sűrű növényzet nőtte be. Bal oldalon szúrós, sűrű rekettyebokrok és pihe-puha hanga fonódott egymásba mintha a jó és a rossz bábjátékát táncolnák a sárga és lila virágok, egészen a sziklaszirt széléig, majd végig a meredek sziklafalon, amely alatt békésen hullámzott a tenger fénylő víztükre. Az ösvény jobb oldalán meredeken emelkedő domboldalt sűrű növényzet borította, melyet helyenként fák tarkítottak. Ha Mr. Brown balra nézett, a bokrok eltakarták előle a sziklaszirt szélét, de kétszáz méterrel előrébb, ahol az ösvény a tenger felé kanyarodott, látta a szirt párját. A hatalmas kiterjedésű fehér tömböt itt-ott szürke és vörösbe játszó kövek pettyezték, alján gumószerű, éjfekete kőmeder terült el. Kellemetlen hely a földet éréshez, gondolta magában Mr. Brown. Megkérdezte Wildtól, milyen állapotú volt Mrs. Allen holtteste: az asszony nyakát törte, szeme felpüffedt és befeketedett. Húsának egy része hiányzott a jobb karjából, testének ugyanezen, oldalán négy bordája is összetört, miután a kövekre zuhant. Feltehetően egy víz alatti sziklára esett, mivel egyik felszíni kődarabon sem találtak vérnyomokat. Végig kellett evezniük a parton egy kis csónakban, hogy kihalásszák a vízből a testét. „Foyle védelmére szolgál - mondta Wild felügyelő -, hogy talán soha nem találtuk volna meg a holttestet, ha nem fúj azonnal riadót. Ha viszont másként tesz, attól csak bűnösnek tűnt volna, nem igaz?” Mr. Brown óvatos léptekkel haladt az ösvényen. A bokrokkal sűrűn benőtt sziklaperem és a meredeken emelkedő domboldal tele volt mindenféle szeméttel, szórólapokkal, cigarettacsikkekkel, csomagolópapírral, de Mr. Brown semmiféle terhelő bizonyítékot nem vélt felfedezni a hulladék néma darabkái között. A talaj nem volt elég puha ahhoz, hogy lábnyomok maradhassanak rajta. Ennek ellenére a férfi néhány méterenként meg-megállva gondosan szemügyre vette az ösvény mindkét oldalát, sétapálcájának fejével félrebillentve kalapját, s közben a némaságba burkolózó domboldal és a tenger hirtelenjében mindent betöltő kékje között forgolódott. Néhány perc elteltével egy kisebb, sötét színű és szabálytalan alakú kődarabhoz ért, amely az ösvény közepén hevert. Előrehajolt, hogy szemügyre vegye, majd megrázta a fejét. Szokatlanul száraz kutyagumi volt. A tengerbe pöckölte a sétabotja végével, végignézte, ahogy a mélybe zuhan, majd visszafordult Mrs. Epstein felé azon tűnődve, vajon a baleset idején az ösvényen tartózkodott-e a kutyája. Ekkor döbbent rá, milyen szeszélyesen, mégis észrevehetetlenül tekergőzik az ösvény, amióta útnak eredtek rajta. A Whitestone House-nak nyoma sem volt, ahogyan Mrs. Epsteinnek sem. Mr. Brown semmi említésre méltót nem látott, sem hátrapillantva, sem előretekintve. Az ösvény ezen szakasza valóban elszigetelt volt. Tökéletes gyilkossági helyszín. Csakhogy mégis akadt egy szemtanú, legalábbis Gordon Foyle elmondása szerint. Egy jachton, odakint az öbölben.
- Nocsak, nocsak - töprengett Mr. Brown, és hunyorogva nézte a tengert.
Száz méterrel előrébb valami fehéret vett észre egy hangabokor közepén, szinte világított a sötétzöld háttérben. Elég mélyen megbújt ahhoz, hogy bárkinek is feltűnhetett volna korábban, de Mr. Brown megfigyelőkészsége majdhogynem természetfeletti volt, és ő méltán lehetett híres róla. Sétapálcájával beletúrt a növényzetbe, gyakorlott, türelmes mozdulatokkal a bot köré fűzte a fehér szövetet, majd kihúzta a bokorból. Egy fehér sálat szedett fel, mely galandféreg módjára tekergőzött a bokor ágai közt. Végigsimított a világos színű matérián kesztyűbe bújtatott ujjaival. Egyértelműen egy nőé lehetett, és látszott rajta, hogy nemrég még viselték. Nem volt rajta vér, de az egyik végén egy bakancs sarkának halvány lenyomata látszódott. Ez mindent megmagyaráz, gondolta Mr. Brown. Vanessa Allen a lánya elmondása szerint sálat is viselt a halála napján, de nem találták meg a holttestén. A rendőrség úgy vélte, a ruhadarab a tengerbe veszett. Mr. Brown összehajtogatta a sálat, a zsebébe tette, és a fűbe törölte a sétabotja végét. Mr. Brownnak Miss Jennifer Allen révén lett köze az ügyhöz. A fiatal nő az anyja halála után két nappal kereste fel londoni otthonában.
- Úgy tudom, önnek több ízben is sikerült megfejtenie olyan ügyeket, amelyekben a rendőrség kudarcot vallott - mondta.
Miss Allen szeme vörös volt ugyan a sírástól, mégis rendkívül nyugodt és higgadt ifjú hölgy benyomását keltette. Mr. Brown bevezette a szalonba.
- Nos, egyszer-kétszer sikerrel jártam. Miben lehetek a segítségére?
A lány közölte vele az ügy részleteit, beleértve a saját változatát is az eseményekről. Azon a bizonyos reggelen éppen az otthonában reggelizett. Az ablakból rálátott a házuk előtti kertre és a gyalogösvényre, figyelte, ahogy az anyja útnak indul, megküzdve a széllel.
- Mindössze ennyit láttam, mígnem egyszer csak megjelent az orvos. Nagyjából fél órával később. Hogy közölje velem, mi történt.
- Sajnálom. Nagyon nehéz lehetett magának - jegyezte meg Mr. Brown. Miss Allen leszegte a fejét.
- Szegény Gordon! A rendőrség természetesen mindenáron bitófára akarja juttatni.
A férfi bólintott.
- És maga azt reméli, sikerül bizonyítanom az ártatlanságát?
Miss Allen a nyakához érintette a kezét, és a tenyerébe zárta az ezüstmedált, amelyet viselt.
- Nem tudom, mi lesz velem, ha felakasztják.”

 

A kötet kedvezménnyel megvásárolható a kiadó

webáruházában!

Agave Könyvek Kiadó