Az Agave Kiadó júliusi újdonságai - (Júliusi könyv dömping az Agave Könyvek Kiadónál, izgalmas kötetek várnak rád.)

Az Agave Kiadó júliusi újdonságai

Robert Dugoni: Az utolsó ügynök

(The Last Agent)

A regény Dugoni A nyolcadik nővér című regényének folytatása, amely 2021 végén jelent meg kiadónknál, és szép kritikai sikert aratott.

„Az utolsó ügynök lapjain látványosan tér vissza Robert Dugoni sztár-főhőse, Charles Jenkins. Az inkább a pszichológiai és jogi thrillerjeiről ismert szerző itt mintha Daniel Silva vagy akár John le Carré szellemét idézné meg: Szó szerint visszatér Oroszországba, nem pedig bejön onnan…

Dugoni kitűnően megírt kémregényében éles szemmel vizsgálja az amerikai-orosz kapcsolatokat, bizonyítva, hogy nem csak járatos az irodalmi műfajokban, hanem mindegyiknek a mestere.”

Providence Journal

Megjelenik július 12-én!

Agave Könyvek Kiadó

Fordította:Ipacs Tibor

A kötetről

Charles Jenkins túlélt egy balul elsült titkos oroszországi akciót, mely után egy életre elege lett a kétkulacsos kémjátszmákból. Ám egy nap megtudja, hogy a hírhedt moszkvai Lefortovó börtönben egy nőt mindenkitől elszigetelten őriznek, ezért nyomozásba kezd.

Ha ugyanis kiderül, hogy Paulina Ponomajovát tartják fogva, aki a megmentője volt, akkor nem hagyhatja sorsára. De nincs rá semmi garancia, hogy ő az, ahogy arra sincs bizonyíték, hogy Paulina még mindig él. Jenkinsnek így vissza kell térnie Oroszországba, hogy utánajárjon a dolognak, és fel kell vennie a kapcsolatot Viktor Fjodorov volt orosz FSZB-tiszttel – egykori ellenségével, aki három kontinensen át üldözte –, hogy segítsen neki bejutni a Lefortovóba.

Utazása ráadásul minden korábbinál veszélyesebb fordulatot vesz: mindkettejükre elkezd vadászni egy kegyetlen, vérszomjas orosz ügynök. Jenkins lojális a talán még életben lévő Paulinához, és mindenki életét kockára teszi az új küldetés során, amely akár az utolsó is lehet.

 

 

Ajánlások

„Dugoni A nyolcadik nővér című bestsellerének nyaktörő iramú folytatásában olyan közvetlenséggel ír, hogy az olvasó úgy érzi, mintha Jenkins mellett állna, aki épp a következő vakmerő lépését fontolgatja. A kémregények rajongói pörgős, izgalmas olvasmányra számíthatnak.”

PublishersWeekly

„Dugoni megmutatja, hogy szenzációs szereplőket tud teremteni, miközben kibontja a cselekményt – akár még ellenséges területen is.”

Mystery&Suspense Magazine

„Ha valaki egy remek, nemzetközi színtéren játszódó kémregényt keres, akkor megtalálta. Robert Dugoniregényében több az akció és a kémkedés, mint a legtöbb írónál: ez a történet megállíthatatlanul száguld előre, egyszerűen fantasztikus.”

The Real Book Spy

 

A szerzőről

Robert Dugoni 1961-ben született, az írás mellett több mint harminc évig védőügyvédként dolgozott. Számos nagy sikerű sorozat szerzője, a New York Times, a Wall Street Journal és az Amazon bestsellerlistáinak gyakori szereplője. A könyveit több mint huszonöt országban adták ki eddig.

Philip K. Dick:

A tökéletes fegyver

(The ZapGun)

Philip K. Dick ebben az 1967-es regényében a fegyverkezési versenyt parodizálja maró gúnnyal, olyan látleletet adva a nagyhatalmak vetélkedéséről, ami ma is érvényes.

A kötet korábban Transz címmel jelent meg magyarul, az olvasó most új fordításban tartja kezében.

 

Megjelenik július 19-én!

Agave Könyvek Kiadó

A regényről

A hidegháború nem ért véget, a fegyverkezési verseny rendületlenül zajlik.

LarsPowderdry és LiloTopchev riválisok, fegyvertervező médiumként dolgoznak a két részre szakadt világ szembenálló oldalán, a Nyugati-blokkban és a Tábor-Keleten. Munkájuk abból áll, hogy bonyolult szerkezeteket vízionálnak transzállapotban, ám ezek csak látszólag halálos fegyverek, valójában mindennapi eszközöket készítenek belőlük. A tömegek erről mit sem tudnak, de örülnek, hogy a kormány „megvédi” őket.

Viszont, amikor ellenséges idegen műholdak jelennek meg az égen mindkét tábor felett, a két oldal kétségbeesve összefog, hogy egy olyan igazi fegyver születhessen, amely megmenti a világot. Egy tökéletes fegyver.

Fordította:Pék Zoltán

A szerzőről

Philip K. Dick 1928-ban született Chicagóban. A modern sciencefiction történetének egyik legmeghatározóbb alakjaként hatalmas életművet hagyott maga után, amikor

1982-ben elhunyt. A könyvei számos elismerésben részesültek. 1963-ban Az ember a fellegvárban megkapta a sci-fi műfajának legnagyobb elismeréseként számon tartott Hugo-díjat. Két alkalommal ítélték neki a neves Brit SF-díjat: 1967-ben a PalmerEldritch három stigmája és 1979-ben a Kamera által homályosan című regényért. 1975-ben pedig a Csordulj, könnyem, mondta a rendőr kapta meg a tekintélyes John W. Campbell emlékdíjat.

Dick számos nagysikerű film alapjául szolgáló novella és regény szerzője. Az Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal? című művéből forgatta Ridley Scott a Szárnyasfejvadászt. A WeCanRememberitforYouWholesale szolgált alapul Paul VerhoevenAz emlékmásának, Steven Spielberg pedig a MinorityReportból készítette a Különvéleményt. John Woo rendezte A felejtés bérét; 2006-ban a Kamera által homályosant Richard Linklater vitte vászonra, 2007-ben pedig Lee Tamahori a Nextet.

John Alan Simon kisebb költségvetésből dolgozott a Szabad Albemuth Rádión, amelyben többek közt AlanisMorissette is szerepel, miközben George Nolfi a Helyreigazító Csoport című novella alapján forgatta a Sorsügynökséget. 2012-ben bemutatták Az emlékmás új változatát, 2015-ben az Amazon elkészítette Az ember a fellegvárban sorozat verzióját, majd 2018-ban szintén az Amazon antológia-sorozatot indított Elektronikus álmok címmel, amelyben válogatott novelláit vitték vászonra.

 

Mark Greaney:

 A Szürke Ember

(The Gray Man)

Megjelenik a regényből készült film premierjével egyidőben, július 19-én!

Agave Könyvek Kiadó

A többszörös New York Times bestsellerszerző, Mark Greaney új könyve a nyár egyik legizgalmasabb története.

A Netflix a fennállása óta az eddigi legnagyobb költségvetésű produkcióját készítette belőle. A főszerepekben Ryan Goslingot, Chris Evanst, Ana de Armast és Billy Bob Thorntont láthatjuk, a filmet a Russo-testvérek rendezték.

Fergeteges, letehetetlen thriller, tökéletes nyári kikapcsolódás!

Greaney számos folytatást írt A Szürke Emberhez, kiadónk karácsonyra készül a következő kötettel.

A szerzőt sokan Tom Clancy szellemi örökösének tartják, akivel több Jack Ryan-regényt alkotott közösen, hogy később,Clancy halála után egyedül folytassa a sorozatot.

Külön érdekesség a magyar olvasóknak: A Szürke Ember több izgalmas jelenete Budapesten játszódik.

Fordította: Tamás Gábor

Filmpremier július 22-én!

A film előzetese:

Ajánlások

„Kemény, pergő ritmusú és rendíthetetlen történet – pontosan olyan, amilyennek egy thrillernek lennie kell.”

Lee Child

„A mesterien felépített cselekmény és a jelenetek közötti gyors vágások egy profi hollywoodi akciófilm dramaturgiáját idézik, ami igazolja, miért pont ebből a könyvből készítette el a Netflix az eddigi legnagyobb költségvetésű produkcióját Ryan Gosling főszereplésével."

Providence Journal

„A 15 legjobb könyv egyike, amelyet érdemes elolvasni a társadalmi elszigeteltségünk korában.”

New York Post

A regényről és a szerzőről

CourtlandGentry jó ember, ugyanakkor még jobb gyilkos.

Az árnyak között csak úgy ismerik: a Szürke Ember. A fedett műveletek világában legendás státusszal bír, ugyanis mindig csendben, sokszor a lehetetlent végrehajtva végzi el egyik munkáját a másik után, majd válik teljesen köddé. A célpontjainak nincs esélyük menekülni előle.

Csakhogy akadnak még Gentrynél is veszedelmesebb és halálosabb erők, amiket még több pénz és hatalom mozgat. És amikor Gentryt elárulja a kormánya és korábbi munkatársai, mozgásba lendülnek ezek az erők. Az ő szemükben a Szürke Ember többé már nem számít hasznos eszköznek, így ki kell iktatni.

A Közel-Keleten és egész Európán átívelő élet-halál harc veszi kezdetét, melynek során Gentrynek bizonyítania kell, hogy nem veszti el hidegvérét akkor sem, ha a megélhetése helyett ezúttal az életben maradásért kell ölnie.

Mark Greaney Books

Mark Greaney

Mark Greaney első regénye a megjelenését követően azonnal bestseller lett, és számos folytatás követte, melyekkel korunk egyik legnépszerűbb thrillerszerzőjévé vált. Sokan Tom Clancy szellemi örökösének tartják, akivel több Jack Ryan-regényt írt közösen, majd Clancy halála után egyedül folytatta a sorozatot.

A Szürke Emberből készült a Netflix eddigi legdrágább, 200 millió dolláros költségvetéssel bíró filmje: a rendezői székben a Russo-fivérek ülnek, míg a főszerepekben Ryan Gosling, Chris Evans, Ana de Armas és Billy Bob Thornton láthatóak.

Beleolvasó: Rácz Csaba: Bosszú egy ellopott életéért - ("Miután csodával határos módon sértetlenül megúsztam a lövöldözést és a balesetet, másnap reggel egy számomra ismeretlen kisváros határában belépek egy autószerviz nyitva felejtett hátsó ajtaján. Egy öltöző helyiségben találom magamat, ahol a rabruhámat szerelői overállra cserélem, majd feltűnés nélkül, nyugodt, lassú léptekkel tovább sétálok a városközpont felé. ")

Héten, az első beleolvasó részét hozom Rácz Csaba: Bosszú egy ellopott életéért c. könyvéből egy kis rövid részletet. Ha tetszett a részlet, érdekel a könyv a bejegyzés alatt találhatjátok a vásárlási linket.

 Rácz Csaba:
Bosszú egy ellopott életéért

 

Tartalom:

Az ​akciókrimi főszereplője egy nemzetközi hírű idegsebész. Az ő elképesztően eseménydús hétköznapjait izguljuk végig, amint ráterelődik egy súlyos bűncselekmény gyanúja, majd kibontakozik egy szörnyű gyilkosságsorozat, mellyel kapcsolatban újra és újra tisztáznia kell magát. A gyilkos ugyanis mindig ott sújt le áldozataira, ahol a doktor tartózkodik, ami persze nem véletlen. Dr. Barryman azonban sikeresen veszi az egyre nehezebb akadályokat. Még a rendőrségnek is sokat tud segíteni az igazi tettes felderítésében, bár az egymást követő gyilkosságok sorozata még akkor sem fejeződik be, amikor fény derül a titokra, mely az elkövető rettenetes bosszúvágyát fűtötte.
Ennek a lelkiismeretes, nagy tudású orvosnak valóságos kálváriát kell bejárnia, hogy bizonyítsa ártatlanságát, de az éles elme, a fizikai rátermettség és a kitartás végül győzedelmeskedik a beteges erőszakkal szemben. Ám amikor a doktor kalandjai végre befejeződnek, legjobb barátainak egyikét is utoléri egy mindenre elszánt bűnbanda, mely ellen újabb hajtóvadászat indul.
Minden fejezetben történik valami, és az egymást filmszerűen követő vérfagyasztó epizódok közben az olvasó előtt sorra megelevenednek a modern nagyvárosi élet visszásságai és félelmei. Csak egyvalami van, amitől nem kell tartania, ez pedig az unalom.

ENGEDÉLLYEL

Rendőrségi helyszínelésre érkezem haza, de nem akarnak beengedni, ezért igazolnom kell, hogy itt lakom. Az akadékoskodó rendőrtől megtudom, hogy haláleset történt, a közlés hatására fejvesztve berohanok a nappaliba, ahol megtalálom haldokló feleségem véres testét. Fölé hajolok, hogy ellenőrizzem a szívverését. Úgy látom még él, öntudatlanul véletlenül megkarmol, mert nem ismer meg, a karjaim közt hal meg. Több közvetlen közelről leadott lövés érte és a nyakán fojtogatás nyomai látszanak, valamint súlyos fejsérülése is van – hallom meg a hátam mögül az egyik helyszínelőtől és a halottkémtől, akik egymással beszélgetnek. Mire az üggyel megbízott nyomozóval, aki bevisz magával a rendőrségre, elhagyjuk a házat, a sajtó már a helyszínen van. Nagy a médiafelhajtás. Nekik ez csak egy újabb szenzáció, számomra, ez életem legnagyobb tragédiája.

***

Sötét este van, már csak harmincegy mérföldre és negyven percre vagyunk Menardtól, amikor egyik rabtársam rángógörcsöt kap és habzó szájjal fuldokolni kezd. Amikor az egyik őr odalép hozzá, hogy segítsen rajta, a rab a nadrágja szárából egy bökőt vesz elő és gyomron szúrja, majd feláll és belerúg áldozatába. Erre a másik őr a szolgálati fegyverével lelövi őt. Ekkor felugrik egy másik rab és megpróbálja elvenni tőle a puskát. Dulakodásuk során az őr, a rab helyett véletlenül buszunk sofőrjét lövi le. Az irányítás nélkül maradt jármű átszakítja az országút szalagkorlátját, többször átfordul, majd lebukfencezik a domboldalon, rá a vasúti sínekre. A balesetet rajtam kívül csak a két őr éli túl. A puskás őr felszólít, hogy lássam el a gyomron szúrtat, ezért leveszi rólam az összes bilincset. Épp odaérek a sérülthöz, amikor hangos dudálást hallok és az első szélvédőn kitekintve észreveszek egy közeledő fénycsóvát. Balszerencsénkre egy tehervonat közeledik felénk. A puskás őr segítségével kijuttatjuk az életveszélyes állapotban lévő kollégáját a busz roncsból, de kiugranom már csak nekem sikerül, mielőtt a vonat telibe találja, majd háromszáz láb hosszan maga előtt tolja a buszt.

***

Miután csodával határos módon sértetlenül megúsztam a lövöldözést és a balesetet, másnap reggel egy számomra ismeretlen kisváros határában belépek egy autószerviz nyitva felejtett hátsó ajtaján. Egy öltöző helyiségben találom magamat, ahol a rabruhámat szerelői overállra cserélem, majd feltűnés nélkül, nyugodt, lassú léptekkel tovább sétálok a városközpont felé. Nagy nehezen megtalálom a helyi kórház épületét. A betegfelvételnél olyan nagy a sürgés-forgás, hogy senki észre sem veszi, amint bejutok az épületbe. Az egyik találomra kiválasztott kórterem félig nyitott ajtaján belátok. Ekkor tűnik fel, hogy az itt kezelt pácienst gépek tartják életben, a jelek szerint kómában fekszik. A fürdőszobai ruhásszekrényben ismét találok magamnak civil ruhát. A csap feletti tükör és a pipereszekrényben kezembe akadt olló és kézi borotva segítségével levágom a bajuszom és a szakállam, a fésűvel pedig új frizurát alakítok ki magamnak. Visszatérek a kórterembe, s jóízűen megeszem az egyik fekvőbeteg reggelijét, amit a nővér hozott be az imént. Kint a folyosón megkeresem a személyzeti öltözőt, ahol köpenyt húzok és sztetoszkópot veszek a nyakamba, majd belém botlik egy kérdezősködő rendőr. Engem keres az őrszobán kapott személy leírás alapján, de óriási szerencsémre nem ismer fel, mert új külsőm tökéletes álca.

A főbejárat előtt kialakított parkolóból ellopok egy mentőautót. Ez nem okoz különösebb nehézséget. Éppen az imént hoztak be vele valakit, a sofőr elment a mosdóba, az indítókulcsot pedig bennhagyta a gyújtáskapcsolóban.

1 órával később

Már nálam van Matt pénze és a feleségétől, Jennifertôl kapott civil ruhában újra az országúton vagyok a mentőkocsival, amikor a nyomomba szegődik két rendőrautó és egy rendőrségi helikopter. Behajtok egy alagútba, melynek egyik végét lezárják a rendőrautók, a másik kijárat felett ott lebeg a helikopter. Otthagyom a mentőautót és az utamba kerülő első csatornalejáraton keresztül a föld alá menekülök. Addigra azonban már megint a nyomom ban vannak a rendőrök és egyikük észreveszi, merre menekültem. Utánam jön a csatornába. Alacsony, kövér, kínai származású férfi. Elcsúszik a vizes sárban, elveszíti az egyensúlyát, a szemem láttára hasra esik és karnyújtásnyira előttem elejti a pisztolyát is, amelyet felveszek és ráfogok. A férfi feltehetően megérzi, hogy mögötte állok, ezért mindkét kezét a magasba emeli és lassan megfordul, majd bemutatkozik, miközben arcára kiül a rettegés, ő maga pedig reszketni kezd.
– Bob Paulson ügynök vagyok a Szövetségi Nyomozóirodától – mekegi.
– Nem öltem meg a feleségemet!
– Nem rám tartozik, én csak a parancsot teljesítem.
– Én viszont kénytelen leszek végezni magával, ha nem hagy elmenni.
– Kérem, nekem ez a munkám, ne tegyen semmit, amit később megbán.
– Nincs abban a helyzetben, hogy fenyegetőzzön!
– Most mit akar tenni?
– El fogom kapni a feleségem gyilkosát és örökre meglakol! Nem tudja megakadályozni, megértette?
Nem válaszol, csak bámul rám ijedten, ezért a fegyverrel sakkban tartom, és lassan hátrálok, de amint megfordulok, hallom, hogy újra a nyomomba szegődik. A csatorna egy vízesésben végződik. Mivel, nincs más választásom, beleugrom, mielőtt utolérne. A folyó torkolatánál sértetlenül érek partot, majd futni kezdek egy ismeretlen erdőségben. Már csaknem beesteledett, amikor végre találok egy faházat, melynek a kamrája tele van élelmiszerrel. Itt jóllakom, majd megpihenek. Másnap reggel stoppolok az országút mentén. Egy nő vesz fel, akivel visszavitetem magam Matthew kórházába, ahol a segítségével ismét orvosnak öltözöm. Ezután, kapok tőle még egy kis pénzt és egy tippet, hogy hol vehetek ki albérletet, ahol nem kérnek igazolványt és készpénzzel is lehet fizetni. Taxit is hív, hogy eljussak a megadott külvárosi címre.

***

Másnap délelőtt éppen otthon tanulmányozom a kórházban lemásolt dokumentumokat, amikor a főbérlőnőm lakását megrohamozza a városi rendőrség. Az ablakon kinézve tanúja vagyok, hogy a régóta körözött fiát tartóztatják le és viszik be pedofília és kábítószer kereskedelem gyanújával. Csak hajszálon múlik, hogy hozzám nem néznek be. A húsz év kör li nyikhajt háta mögé bilincselt kezekkel beültetik egy rendőrautóba. Nem tudom, mi lesz, ha esetleg visszajönnek és a szomszédoknál elkezdenek kérdezősködni, ezért távozom a lakásból és megpróbálok elvegyülni a belvároson áthaladó felvonulók tömegében. Szent Patrick napja van. Már azt képzelem, hogy biztonságban vagyok, amikor a hátam mögül váratlanul a nevemen szólít egy kínai akcentusú kásás hang. Nem hiszek a szememnek. Bob Paulson még ebben a hatalmas tömegben is megtalált és látom, hogy már nyúl is a fegyveréért. Futásnak eredve elérem a rendezvényt biztosító rendőrök egy csoportját és felszólitom őket, hogy tartóztassák le Bobot:
– Segítsenek! Ott, az a fekete kabátos, teljesen bolond kínai férfi pisztollyal hadonászik és összevissza kiabál. Fogják el, de vigyázzanak, mert közveszélyes!
Fogják el azt a nagydarab fehér férfit, nem menekülhet el! Tartóztassák fel! – magyarázkodik kétségbeesetten Bob, de sikerült megelőznöm őt, ezért először egy szavát sem hiszik el. Csak akkor tud szabadulni a rendőröktől, amikor felmutatja az igazolványát, de addigra én már árkon-bokron túl vagyok, ismét elnyel az ünneplők áradata. Mivel utamon a gondviselés kísér, lélekben köszönetet mondok az írek védőszentjének. Ideje egy telefonfülkéből felhívnom a tudakozót, hogy megszerezzem Bob Paulson telefonszámát. Tudatnom kell vele, hogy fordult a kocka, ezentúl én vadászom rá, nem fordítva.

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Libri

Bookline 

Líra

Beleolvasó: Philip K. Dick: Vulcanus kalapácsa - ("– Vészhelyzet – mondta a mikrofonba. – Itt Taubmann igazgató beszél – hallatszott a műszerfali hangszóróból. – Hol van? – Egy olyan ember szenvtelen, hivatalos hangja volt, aki messze-messze felette áll. ")

Folytatom továbbra is a Beleolvasót az Agave Könyvek Kiadó által kiadott könyvekből. Ezúttal Philip K. Dick: Vulcanus kalapácsa című könyvből fogok nektek hozni hetente részleteket. Én már elkezdtem olvasni, hamarosan megírom róla a véleményemet.

Jó olvasást kívánok!

Philip K. Dick:
Vulcanus kalapácsa

 

Tartalom:

A huszadik század pusztító háborúi után a világ kormányai egyetlen szervezetbe tömörülnek, hogy mindenáron megőrizzék a békét a bolygón. A béke biztosítása érdekében az összes fontos döntést a Vulcanus 3 nevű szuperszámítógépre bízzák.
Vannak azonban olyanok, akik nem örülnek annak, hogy kihagyják őket a döntéshozásból, másoknak pedig az nem tetszik, hogy a Vulcanus 3 istent játszik. Mindeközben a szuperszámítógépnek megvannak a maga tervei is, amelyekben egyáltalán nem szerepelnek az emberek. Nem csoda tehát, hogy amikor a Vulcanus 3 kezdi elveszíteni az irányítást egy gyorsan erősödő vallásos mozgalom miatt, az egész világon kitör a pokol.
Philip K. Dick korai regénye egyrészt a totalitárius rendszert, másrészt ember és gép kapcsolatát vizsgálja oly módon, amely ma is érvényes.

 

ENGEDÉLLYEL

EGY

Arthur Pitt rögtön felfigyelt a csőcselékre, amint kilépett az Egység irodájából, és átvágott az utca szemközti oldalára. A sarkon parkoló autójához érve megállt, és cigarettára gyújtott. Kinyitotta az autót, majd az aktatáskáját szorosan fogva felmérte a kompániát.
Ötvenen-hatvanan lehettek: helybéli munkások és kereskedők, eladók acélkeretes szemüvegben. Autószerelők és teherautó sofőrök, gazdák, háziasszonyok, egy fehér kötényes kisboltos. A szokásos alsó középosztály. Mindig ugyanazok.
Pitt becsusszant a kocsijába, felkattintotta a műszerfali mikrofont, és hívta a legmagasabb rangú felettesét, a dél-amerikai igazgatót. A tömeg immár gyorsabban mozgott, egész széltében betöltötte az utcát, és némán feléje tódult. Nyilván felismerték a T osztályú ruhájáról: fehér ing, nyakkendő, szürke öltöny, filckalap. Meg az aktatáska. A fényes fekete cipő. A kabátja mellzsebében megcsillanó sugárceruza. Ki is húzta onnan az aranycsövet, és kézbe fogta.
– Vészhelyzet – mondta a mikrofonba.
– Itt Taubmann igazgató beszél – hallatszott a műszerfali hangszóróból. – Hol van? – Egy olyan ember szenvtelen, hivatalos hangja volt, aki messze-messze felette áll.
– Még mindig az alabamai Cedar Grovesban. Körülvettek. Azt hiszem, elzárták az utat is. Ránézésre az összes helybéli itt van.
– Van köztük Gyógyító?

PHILIP K. DICK

Oldalt a járdán állt egy öregember, jókora fején rövidre nyírt hajjal. Némán állt az egyhangú, barna köntösében, amit a derekán megcsomózott kötél fogott össze, a lábán pedig szandált viselt.
– Egy – mondta Pitt.
– Próbáljon meg felvételt készíteni Vulcanus 3-nak.
– Megpróbálom.
A tömeg már teljesen körbevette az autót. Pitt hallotta, ahogy bökdösik tapogatják a járművet, ahogy óvatosan, nyugodt hatékonysággal vizsgálgatják. Hátradőlt, és bezárta az ajtókat. Az ablakok fel voltak húzva, a motorháztető szorosan lecsukva. Beindította a motort, ami aktiválta az autóba épített védelmi felszerelést. A rendszer halkan zümmögött alatta és körülötte, ahogy kereste az autó páncéljának gyenge pontjait.
A barna köntösös öreg nem mozdult a járdán. Pár másik emberrel együtt ácsorgott, akik egyszerű hétköznapi ruhát viseltek. Pitt elővette és felemelte a kamerát.
Hirtelen egy kő találta el az autó oldalát az ablak alatt. A jármű megrázkódott; Pitt majdnem elejtette a kamerát. Aztán egy másik kő ezúttal már az ablakot találta el, amin pókhálórepedés futott szét.
Pitt ledobta a kamerát.
– Segítségre lesz szükségem. Komolyan gondolják.
– Már úton van egy csapat. Próbáljon meg jobb felvételt csinálni a Gyógyítóról. Nem volt tiszta a kép.
– Azt nem csodálom – mondta Pitt mérgesen –, meglátták a micsodát a kezemben, és szándékosan megdobáltak kővel. – Betört a hátsó szélvédő, vakon tapogató kezek nyúltak be. – Ki kell innen jutnom, Taubmann.

  Ha tetszett ez a részlet, itt tudod megvenni:

Agave Könyvek Kiadó

Előolvasás: Kopácsi Krisztina: Sötét gondolatok (Sötét trilógia 2.) - ("Kaptam egy izgalmas sorozatgyilkossági nyomozást. Mely Troy idegeit igencsak próbára tette. Egy-két emberre tippeltem, de végére, aztán le is esett a tantusz, hogy ki is lett igazából a tettes.")

~~~ Előolvasás ~~~

Szeretném megköszönni Kopácsi Krisztina írónőnek, hogy a harmadik kötetét is elolvashattam megjelenés előtt. Ahogy eddig is ez a kötet is nagyon jó lett, sőt… Nem kicsit lepett meg a történet másik felével kissé megvezetett engem.

Kopácsi Krisztina:
Sötét gondolatok
(Sötét trilógia 2.)

 

Tartalom:

A ​Sötét múltból megismert Greg Wilson, a tárgyalótermek ünnepelt sztárja, a jóképű ügyvéd élete úgy tűnik végre révbe ér. Megismerte álmai nőjét, Lizzy Stevensont, a gyönyörű fodrászlányt, akivel már közös jövőjüket tervezik. Azonban Blystone utcáin egy fenevad bukkan fel, aki kegyetlen brutalitással mészárolja le az áldozatait. Troy Robinson, a frissen kinevezett kiemelt főnyomozó kapja az ügyet, aki nem mellesleg Greg egyik legjobb barátja. Újabb és újabb holttest kerül elő, a rendőrség pedig pedig tehetetlen. A média által A Fogorvosként elnevezett elkövető, profi módon cserkészi be a kiszemeltjeit, és hibátlanul hajtja végre a gyilkosságokat.
Nincs nyom!
Nincs gyanúsított!
Nincs kapaszkodó!
A rendőrség csak arra vár, hogy végre hibázzon, de amint ez bekövetkezik, elszabadul a pokol! Greg közvetlen közelről tapasztalja meg a rettegés, a gyötrelem és a kín keserű ízét. Minden perc számít, Troy kénytelen versenyt futni az idővel! De vajon képes lesz időben cselekedni és megállítani a gyilkost? Vagy újabb trófeával bővül a Fogorvos gyűjteménye?

 Véleményem
5/5

Mikor az elsőt Alex és Steph történetét olvastam, nagyon vártam, hogy Lizzy és Greg történetét olvashassam. Íme itt is van. Írónőnek van jó humora, csipkelődései az írásaiban. Itt sajnos kicsit kevésnek találtam, illetve nem is nagyon volt. Mikor az az ajtós jelenet volt az első kötetnél, hasonlóan vártam, hogy itt is lesz majd. Hogy több lesz a humor, meg a csipkelődések, ahogy az elsőben. Imádtam azt, nagyon. Jókat nevettem. Mert ugyebár Lizzy beképzelt, ősbunkónak találta Greget. Ezt a részt jó lett volna bemutatni, hogy ismerkedésük fázisait stb.

Itt már rögvest az együttélés meg volt meg. Valahogy túl gyorsan történt minden. Nem volt az az átmenet az udvarlás és az összeköltözés között. Kaptam egy izgalmas sorozatgyilkossági nyomozást. Mely Troy idegeit igencsak próbára tette. Egy-két emberre tippeltem, de végére, aztán le is esett a tantusz, hogy ki is lett igazából a tettes. Alex és Steph párost jó volt olvasni őket, na meg a haverokat is. Johnt és Borist. Érdemes lenne az ő történetüket is megírni. Na, de Troy-ra kíváncsi lennék, mert végig úgy éreztem, hogy az ő története várat magára. Ki lehet a titokzatos barátnő, akit be sem mutat?
Összességében ez egy nagyon jó, kellemes kikapcsolódást nyújtó romantikus könyvet kaptam, tele izgalmas nyomozással, titkokkal és rejtélyekkel. Tetszett, hogy az írónő legutolsó oldalakon adja meg a válaszokat, mely óhatatlanul olvasás közben vetődik fel az emberben a kérdés. Ki lehet a gyilkos? Ráadásul második felében már eléggé haladósra, izgalmasra alakult az egész. Itt már kezdenek veszélyesebbé válni a történtek, kiderülnek a titkok, hogy ki és miért követte el azt a borzalmakat.

Nem hiába mondják senki, semmi nem az, ami látszik. Külső csak egy máz, ki tudja, mi rejtőzik a felszín alatt. Krisztina gondosan elrejtette ki a gyilkos, hogy véletlenül se jöjjön rá az ember.
Szerintem, beleférhetett volna egy olyan, hogy fél évvel később rész a könyvben. Kíváncsi lettem volna, mi történik később Lizzel és Greggel.
Szívből ajánlom, aki olvasta már Kopácsi Krisztina eddig megjelent köteteit, mert ebben sem fog csalódni.

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

NewLine Kiadó

Kopács Krisztina írói oldala

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Németh Ervin akinek eddig húsz kötete jelent meg, jelenleg Te meg Én és A lehetetlen című könyvek vannak. - ("Az olvasóimnak elsősorban azt üzenem, hogy bátran küldjenek visszajelzéseket, ugyanis író és olvasó csak egymással való szimbiózisban létezhet. Szükségünk van egymásra, de ahhoz, hogy az olvasó igényeit megismerjük, nekünk íróknak nagyon fontosak a pontos visszajelzések ")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Németh Ervin írót, hogy meséljen kicsit magáról, és a könyveiről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónak több mint húsz könyve jelent meg eddig, amiket az AngolSuli Könyvkiadó Kft.oldalán lehet megrendelni.

Íme az interjú, fogadjátok szeretettel.

 

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad? 

Makón élek, jelenleg iskolai angoltanárként dolgozom, mellette magántanulókat is oktatok. Életemben meghatározó tényező volt, hogy egy amerikai magánegyetemen szerezhettem bölcsész végzettséget, melyen belül angol nyelv- és irodalom, hittudományok és üzleti szakokon hallgattam kurzusokat, tehát igen tág világképet ismerhettem meg. Az internet jóvoltából rengeteg olyan ingyenes kurzust végeztem, ami az érdeklődési körömhöz, illetve a fent leírt szakterületeimhez tartozik. Saját nyelviskolát vezettem közel két évtizeden át, és a tanításhoz szükséges anyagok gyűjtése és írása közben merült fel, hogy nyelvkönyveket állítsak össze. Nem gondoltam azonnal saját könyvkiadó alapítására, azonban amikor megtudtam, milyen méltánytalanul bánnak a szerzőkkel – még velem is, aki nyelvkönyvet lektorált az egyik kiadónak –, mégis belevágtam. Kezdetben csak a saját könyveimet adtam ki, melyek közül az egyik, Unofficial English, a maga kategóriájában az akkori, fénykorát élő, Alexandra láncnál második helyig jutott a bestseller listán, rövid idő alatt bő kétezres fogyással.

A nyelvkönyvek mellett három verseskötetet jegyzek, illetve egy kínai tanmesékből modernizált átiratokat tartalmazó zsebkönyvet A Mester címmel. A közelmúltban két teljesen eltérő műfajú regényem jelent meg: Te meg Én címmel egy pszicho-thriller, illetve A lehetetlen címmel egy science-fiction. 

A könyveid sok kutatómunkát igényeltek? Meddig tartott az írás folyamata?

Maga az írás körülbelül egy hónapot vett igénybe mindkettőnél, azonban nagyon sok év tanulási folyamata testesül meg bennük, szinte már megszámlálhatatlan számú pszichológia kurzus, könyvek és előadások tanulmányozása. Még az írás közben is elvégeztem egy rövid tanfolyamot, ami segített jobban megérteni és remélhetőleg megértetni, mi zajlik le egy szado-mazo együttlét során, illetve rávilágít, milyen könnyen és miért okozhat függőséget, ami akár kóros személyiségűvé változtathat egy embert hosszabb távon. Fáj, amikor a felszínes benyomás hatására félreértik és „sima” pornográfiának minősítik, miközben a normális szexualitás határán lévő kapcsolatok lelki mechanizmusait és az abnormalitásba átváltás fenyegetéseit tárja fel rendkívül alaposan. Amikor az első reakciókból efféle vélemények is eljutottak hozzám, beszereztem igazi pornográf könyveket, és megnyugvással láttam, hogy az enyém tényleg nem az, illetve pornónak rendkívül gyenge lenne. Minden egyes ábrázolás fontos eleme a személyiség változásának, nem öncélú, könnyű kielégülést ajánló. Mivel a terület számomra nagyon felületesen volt ismert, rengeteg kutatást kellett elvégeznem – láttam angol televíziós sorozatot a tárgyban, megnéztem jeleneteket az általam normál esetben soha nem nézett internetes csatornákon. A könyvbemutatón a beszélgetőpartnerem nagyon szépen helyretette ezt a felszínes reakciót, azonban még az ismert és elismert újságíró, író, költő Bakos András is pornográfiának nevezte a recenziójában.

A szexualitás megjelenik A lehetetlen könyvben is, mert az ott leírt tétlen világban már semmi nem marad, csak az internet és a távszex a házaik magányába zárkózó embereknek. Egyetlen alkalom volt, amikor kénytelen voltam némi részletességet bevinni, általában csak utalásokat teszek: Éva sokszor a szex segítségével nyugtatja meg Ádámot, akit a hirtelen kibontakozó új világ mérhetetlen idegességgel tölt el. Olykor motiválni kell, hogy tegyen meg valamit, így ismét és ismét szükség van rá. Ilyen értelemben itt sem öncélú a testiség megjelenése. Azonban a jelentős különbség, hogy ebben a könyvben döntő többségében nincs szükség apró részletekre. A Te meg Én esetében viszont igen. És még valami: az elképzelt jövőbeli világ átlagemberének szokatlan szexualitásához kénytelen voltam internetes kameralányok és fiúk szobáit látogatnom, hogy megtudjam, miként megy ez egyelőre kezdetleges formában már a mai világban is, amiből a kikövetkeztetett jövőbeli világ kifejlődik talán nem is olyan soká. Tehát kellett információt gyűjtenem olyan területekről is, amelyeket írás közben fedeztem fel én is. De zömmel a múltbeli tapasztalatokat használtam fel mindkét könyvnél. Jelentős volt még A lehetetlen esetében a gazdag olvasmányanyagom a science-fiction zsánerben. Tudatosan építettem be áthallásokat klasszikus művekhez, és ezt a kritikai lektorom nagyon jól meglátta, esetenként – amikor rosszul emlékeztem – javíttatta.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

A fantázia és valóság többnyire olyan mértékben fonódik össze, hogy néha talán már én sem tudom, mi fikció, és mi tény. Persze amikor egyes szám első személyben írok, nem szabad azt hinni, hogy az teljesen én vagyok. A Te meg Én esetében, amikor már elkészült a könyv, sok apró részletet tudatosan átalakítottam, hogy az engem jobban ismerők minél inkább rám ismerjenek. Ugyanakkor mindenkit meg szeretnék nyugtatni, sem mániákus szexfüggő, sem tébolyodott sorozatgyilkos nem vagyok. Dolgozom egy olyan könyvön, Rabszolgaság munkacímmel, amelyben én magam is érintett vagyok: a tíz történet közül az egyik velem esett meg pár éve. Több fejezetben hivatalos ügyészi vádiratok vezetik fel a fantáziám által megalkotott vagy kiszínezett történeteket. A lehetetlen esetében fizikusok és a mesterséges intelligencia kutatói előadásai és írásai jelenthetnek valami kapcsolatot a jelen valósággal, de az a könyv többnyire mégis fantázia.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Közel negyven éve kezdtem el írni jobb-rosszabb verseket. Néhányuk hajszál híján az ÉS-be is bejutott, csak elég nehéz eset voltam és akkor még nem engedtem a szerkesztői változtatásokat, aminek következtében mégsem léphettem a „hivatalos” professzionális írói pályára, amit talán nem is bánok. Egy időben sok írásomat hozták le nemzetközi rádióállomások, párszor telefonon is bekapcsolódtam műsorokba.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Amennyiben az élet úgy szeretné, akkor természetesen állok elébe más zsánereknek is. Közel két éve darabban van egy fantasy könyvem, ami angolul fog megjelenni, mert érdemesnek tartom a jóval nagyobb felvevőpiacot jelentő és sokkal tisztességesebb üzleti hátteret nyújtó angol területeket megcélozni vele. A közelmúltban megjelent két regényemet is fordítom, de azok eredendően magyarul keletkeztek. A fantasy könyv és egy szintén darabban levő, régen elkezdett science-fiction viszont angolul íródik első körben. Jelenleg nem érzem úgy, hogy bármely zsáner ki akarna sajátítani, bár tény, hogy a science-fiction áll talán legközelebb hozzám a regény műfajai közül.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

A kézirat befejezése, mint gondolom szinte mindenkinél, kettős érzéssel tölt el: örülök, hogy megcsináltam – olykor el sem hiszem, hogy én ilyesmire képes voltam/vagyok – és egyfajta kiégettséget is érzek. Elég jól leírt pszichológiai ciklus ez. El kell telnie egy hosszabb-rövidebb időszaknak, amíg ismét fel tudok töltődni, és képes vagyok ismét írni. Nemcsak a regényeknél éreztem ezt így, hanem a nyelvkönyveknél is. Mivel az írás nem a kenyérkereső munkám, tulajdonképp nem zavarnak az üres időszakok.

Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?

Eddig két írói álnevet használtam. A Mester esetében egy kínai hangzású nevet szerettem volna, mivel a címlapon is egy jellegzetes Maozubbonyos idős kínai férfi látható. Mindenképp szerettem volna elkülöníteni a nyelvkönyvíráshoz fenntartott saját nevemtől. Mivel van azonos nevű szakíró, a megkülönböztethetőséghez a belső címeknél vagy a kolofon oldalon egy ideje már használom a doktori címemet, de azt a borítókon – ellentétben pár kissé túlzottan hiú kollégámmal – mellőzöm. A lehetetlen esetében tisztelegni szerettem volna a műfaj egyik óriásának, aki egyik örökös kedvencem is, így az egyik főszereplő keresztnevéhez az ő családnevét tettem: Adam J. Clarke.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Nem hiszem, hogy lenne kedvenc írói zsánerem, bár a szívemhez legközelebb a nyelvkönyvírás áll. A regényeknél valahonnan jön egy ötlet és az kíván valamilyen formát, illetve zsánert. A döntést tehát nem én hozom, hanem a téma maga, ami random talál rám.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Az első igazi könyv előtt jó néhány irkafűzött füzetem készült el. Egy helyi sokszorosító mai szemmel elég primitív módszerekkel csinálta meg azokat, de a nyelviskolának fontosak voltak. Nem igazán éreztem sokkal többnek, mintha magam fénymásoltam volna és tűztem volna össze az oldalakat. Az első igazi nyomdában készült, színes borítójú, ISBN-nel ellátott angol tesztkönyv tehát nem hozott olyan elsöprő érzést, mint amiről sok elsőkötetes írót hallottam áradozni. Egyfajta sikerélmény volt, de mire megkaptam, már rég dolgoztam azon az átfogó kurzuskönyvön, ami számomra a mai napig a csúcsot jelenti. Ott apait-anyait beleadtunk: végig színes, cérnafűzött (a saját példányomat 2008 óta használom és még nem esett szét), a borítón UV lakkozással. A Te meg Én, mint első igazi regény egyfajta különös örömmel töltött el, mivel bizonyítékul szolgált arra, hogy nem csupán nyelvoktató könyveket tudok alkotni, amikről úgy gondolom, hogy szinte bármelyik komolyabb nyelvoktató képes, hanem valami egészen mást is.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Mindkettő. Az egyetemen – a szakom miatt – kötelező volt több íráskurzust is felvenni, így képes vagyok tudatosan átgondolni a munka szükséges menetét, a folyamatokat és azok megvalósításának mikéntjét, jóllehet nálam minden fejben történik, szinte soha nem jegyzetelek, nem írok vázlatot. Fontos, hogy lássam a történet ívét, így mielőtt az első sort leírnám, már tudom a végét. A Te meg Én esetében például a befejezést írtam meg elsőnek, majd kettévágtam, és a tartalmi részt ezek közé írtam. A lehetetlen esetében nem előre írtam meg a végét, de pontosan tudtam, hogy mi lesz az – remélhetőleg kellően kiszámíthatatlan, ha tetszik, meghökkentő. Ugyanakkor borzasztóan fegyelmezetlen író vagyok. Nem tudok leülni és „parancsszóra” írni. Valaminek be kell kattanni a fejemben, és akkor képes vagyok akár megszállott módjára is írni. A Te meg Én esetében párszor elakadtam, és csak egy-egy véletlen eset hozott áttörést a holtpontnál. Ilyen volt például az, amikor nem sikerült rájönnöm, miként lehetne a két főszereplőt végre összehoznom. Kérdezgettem ismerősöket és tanítványokat, de nem tudtak segíteni. Ekkor szemtanúja lettem egy jelenetnek, ahol egy autó nem adta meg az elsőbbséget és karambolozott egy másikkal az ablakom előtt. Abban a pillanatban tudtam, miként oldom meg a helyzetet, és onnan már zökkenőmentesen haladt a történet a végkifejletig. Ha nincs ez a leblokkolás, szűk három hét alatt elkészülhetett volna, így körülbelül egy hónapig tartott.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Természetesen vannak kedvenc jeleneteim, azonban annyira sok jelenet áll közel hozzám, hogy tisztességtelen lenne bármelyiket kiragadni. Olyan értelemben volt nehéz megírni némelyiket, hogy nem állt rendelkezésemre a megfelelő ismeret. Ilyenkor megkerestem szakembereket. Szerencsére, amikor valaki már harminc éve tanít idegen nyelvet, elég sok ismerősöm akad, aki tud segíteni. Például a fenti karambolnál egy személyes emlékem volt, amikor pár éve az M5-ön egy kamion, amit épp előztem, a szalagkorlátnak nyomott. Nem mentem gyorsan, nem lett személyi sérülésem, csak az autó kapott néhány horpadást és a visszapillantó tükre tört le. Tehát a szituáció adott volt, de nekem olyan sérülések kellettek, amikkel nem tartják kórházban, de két hét ágynyugalomra szorul. Ebben segített egy nagyon nagy tudású egyetemi tanár orvos ismerősöm. Egy másik jelenetnél rendőrnyomozó segítségét kértem, és kiderült, hogy amit én elképzeltem, az nem működik. A fejezetet teljesen újra kellett írnom a javaslatai szerint, amíg szakmailag kifogástalannak találta a megadott paraméterek szerinti helyzetre. Úgy gondolom, az olvasómat meg kell annyival tisztelnem, hogy nem írok le hülyeségeket!

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Kissé közhelyes, de az ötlet az utcán hever, vagy legalábbis megjelenik az általam megtapasztalhatókban. A lehetetlenben adok valamilyen magyarázatfélét az ihlet forrására, de nem szeretném lelőni a poént. Számomra fontos az, hogy egy olyan közegben legyek, ami ösztönöz és energiával tölt fel. A lehetetlen például egy novellának indult, de a József Attila Kör tagjai egyöntetűen azt mondták róla, hogy az nem novella, hanem egy könyv szinopszisa. Ódzkodtam a könyvírás gondolatától, de két hét múlva mégis belekezdtem. Talán segített az is, hogy a kört vezető Bene Zoltán Áramszünet című könyvét akkoriban mutatták be a könyvtárban, és úgy gondoltam, az én akkor még egyetlen A4 oldalas történetem tudományosan megalapozottabb. Pechjére fizikusokat kérdezett, én meg mérnöknek is tanultam egy időben, és másként látom. Gyakorló mérnök ismerősömnél rákérdeztem és ő is nekem adott igazat. Jóllehet olyan stílusban és nyelvi gazdagsággal írta meg, amit én aligha érek el valaha is, de nekem az alapgondolat labilisnak tűnt, valamint a története ideje túlságosan közeli. Mutatni akartam egy más megoldást, amit egy mérnök sem tudna helyteleníteni. Nem véletlen, hogy Bene minden habozás nélkül elvállalta az előszó megírását és pár tanácsot is adott. Bár műfajában azonos a két mű, teljesen más jövőbeli disztópikus világokat rajzolunk fel.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Ez változó. A Te meg Én esetében elég nagy számú béta olvasóm volt. Fontosnak éreztem, hogy feltárjuk, vannak-e benne logikai vagy tartalmi problémák. Azt követően a szerkesztő nézte át és végezte el a korrektúrázást, és tett pár észrevételt ott, ahol a tartalom megkívánta a változtatást. Alapvetően konszenzus volt köztünk abban, hogy a szereplőnek nem kell túl szépen használnia a magyar nyelvet, hanem lehetnek angolosabb szerkezetek, mivel angoltanár, mint jómagam és zömmel az idegen nyelvben él. A szokásos hibáim ezesetben tehát épp a könyv előnyévé váltak, megkönnyítve a szerkesztői és korrektori munkát is. A lehetetlen esetében egy science-fiction rajongó ismerősöm vállalta a kritikai olvasást – fel is fedezett több pontatlanságot. Ő egyben mérnöki szemmel is véleményezhette. Itt sokkal szigorúbb szerkesztőm volt, aki néhol olyan mértékben nyúlt a stílushoz, hogy olykor már alig ismertem rá. De ez is a dolga egy jó szerkesztőnek, így boldog vagyok a változtatások miatt. Volt persze pár olyan, amikor übereltem: ki akart húzatni egy jelenetet, ami a városi Makovecz Imre által tervezett könyvtárt és a Hagymatikum fürdőt mutatja be, de én fontosnak tartottam, hisz – amint már mondtam – a könyvtárnak és az ott működő irodalmi körnek kulcsfontosságú szerepe volt a két könyv keletkezésében.

Elszomorít, amikor helyesírási, stilisztikai, logikai és tördelési hibáktól hemzsegő könyvet látok – ami sajnos egyre gyakoribb jelenség. Az írónak írni kell, a korrektornak, szerkesztőnek, lektornak kigyomlálni a hibákat. Számomra különösen fontos tehát, hogy városunkban működik egy prominens író által vezetett kör, ami energiával tölt fel, illetve, amikor megmutatok nekik részleteket, nagyban tudnak segíteni. A nyers kritika igen jó motiváció esetemben, hisz tudom, csak segíteni akarnak vele.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Nem minden családtagom fogadta kitörő örömmel, amikor az első „igazi” könyvem elkészült. Akkorra már végérvényesen tönkrement a házasságom, így alighanem csak az utolsó szalmaszál lett a váláshoz... A Te meg Én alighanem sokkolta gyermekeimet: nem túl lelkesen fogadták, hogy finoman fogalmazzak. Mivel ők beleszülettek abba, hogy apa ír – ha „csupán” nyelvkönyveket is –, számukra a világ legtermészetesebb dolga. Talán a példám segített nagyobbik lányomnak a szakírói pályán való induláshoz: jelenleg a Figaro magazin társ-főszerkesztője, számos publikált zenekritikát jegyez; sőt, korábban országos kritikaíró versenyt is nyert.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Az olvasóimnak elsősorban azt üzenem, hogy bátran küldjenek visszajelzéseket, ugyanis író és olvasó csak egymással való szimbiózisban létezhet. Szükségünk van egymásra, de ahhoz, hogy az olvasó igényeit megismerjük, nekünk íróknak nagyon fontosak a pontos visszajelzések – pozitív és negatív vélemények egyaránt. Persze nem elég azt mondani, hogy valami jó vagy rossz, hanem a vélemény okát is illik kifejteni.

Évvégéhez közeledünk, így az idén már csak egy fordításkötetem jelenhet meg nyomtatásban Bádog Böske címmel: megkaptam az engedélyt arra, hogy magyarra fordíthassam a makói születésű Galamb Józseffel 1952-ben készült interjúsorozatot. Ő volt Henry Ford főmérnöke, a legendás T-modell főkonstruktőre, így nagyon fontos információkat kaphatunk az autógyártás hőskoráról. A kéziratot már visszakaptam a szerkesztőtől, így rövid időn belül nyomdakész lehet. Eredetileg december elején, halála évfordulóján, szerettem volna bemutatni, de már csak februárban, születése 141. évfordulója apropóján fogjuk tudni ezt megtenni, ezért nem sietek a végső lezárással. Szintén elkészülhet a Te meg Én és A lehetetlen könyvek angol fordítása e-könyvekben, illetve készül A lehetetlen hangoskönyv változata is, amiből az első rész már elérhető. Több nyelvkönyvem is darabban van, illetve némelyik megért az újragondolásra, átírásra: a közelmúltban három könyvet kellett hivatalosan kivonni a forgalomból, mert elfogytak és újabb változatlan utánnyomás célszerűtlen. Halad az idő, változnak a nyelvvizsgák, így a felkészítő anyagoknak is követni kell a jelenlegi irányzatokat. Sajnos a tankönyvek monopolizálásával egyre kevésbé éri meg ezen a piacon lenni egy olyan kis könyvkiadónak, mint az enyém, így nagyon komolyan át kell gondolni, mit és mikor jelentetek meg...

 Németh Ervin oldala

Angol Suli honlap

A lehetetlen