A hiánypótló kötet, mely bemutatta az amerikai közönségnek az azóta a tengerentúlon önálló kötettel is megjelent Veres Attilát.

James D. Jenkins és Ryan Cagle: 

A sötétség szavai – Rémtörténetek a világ minden tájáról 

„Mi van, ha a remek horrorirodalom egész univerzumát hozták létre távoli vidékek írói olyan könyvekben, amelyekhez mi nem férünk hozzá, és olyan nyelveken, amelyeken nem beszélünk? Létezik ennél ijesztőbb gondolat egy elhivatott horrorrajongó számára?”

A hiánypótló kötet, mely bemutatta az amerikai közönségnek az azóta a tengerentúlon önálló kötettel is megjelent Veres Attilát.

Megjelenés: 2023. március 7.

Fordító: Ballai Mária, Bari Máriusz, Bogár Levente, Bosnyák Edit, Farkas Veronika, Juhász Viktor, Kozma Dániel, Molnár Berta Eleonóra, Török Krisztina

Nyomdai kivitelezés: puhatáblás, 416 oldal

Leírás

A kötet szerkesztői nagy fába vágták fejszéjüket, és nagyban apelláltak az amerikai közönség befogadókészségére, és nyitottságára. Ugyanakkor ahogy James D. Jenkins és Ryan Cagle már az előszóban kifejtik, nem csupán azért volt nehéz dolguk, mert a horrorirodalom nemzetközi szinten alapvetően angolszász központúnak számít, hanem mert az antológia célja éppen ezen egyoldalúság elmozdítása, ráadásul törekvéseiket nehezítette a tömérdek kutatómunka, hiszen olyan országok horror- és weirdirodalmát kellett áttekinteniük, melyek kizárólag saját nyelveiken érhetőek el.

Mindemellett azt is el kellett dönteniük, vajon a horror nagyjából háromszáz éves történetét tekintve mennyire nyúljanak vissza a klasszikus gótikus időszakhoz. Túlságosan nagy merítésnek tűnt, így végül úgy döntöttek, legyen ez a válogatás a modern horror tárháza: olyan írásokat kerestek, melyek reflektáltak a mai társadalmi, szociológiai, pszichológiai, egzisztenciális viszonyokra, azokat forgatták ki, vagy írták újra.

A gyűjtemény sokszínűsége valóban példa nélküli: a teljesség igénye nélkül perui, szenegáli, Fülöp-szigeteki, norvég, ecuadori, francia és olasz szerzők is felsorakoznak a lapokon, és ami számunkra a leginkább örömteli, hogy a szerkesztők Veres Attilát is méltónak találták az angol nyelvterületen való bemutatásra. Azóta tudjuk, hogy a történet ott nem ért véget, Attila The Black Maybe című önálló kötettel is jelentkezett a tengerentúlon, ráadásul a novellagyűjtemény felkerült a Bram Stoker-díj hosszúlistájára is.

James D. Jenkins és Ryan Cagle pionírok a saját területükön, hiszen e kötettel egy meglehetősen szomorú statisztikai számadaton igyekeznek javítani: az Egyesült Államokban megjelenő kiadványok csupán 3% fordítás. Az itt olvasható szerzők 90% ugyanakkor itt mutatkozik be először angol nyelven, vagyis jókora nyitás ez az amerikai közönség felé.

Így aztán nem túlzás azt állítani, hogy A sötétség szavai –Rémtörténetek a világ minden tájáról úttörő jelentőségű és példamutató vállalkozás a maga nemében.

Fülszöveg:

Egy olasz falu, mely egyetlen térképen sem szerepel; egy spanyol boszorkánynövendék, aki szellemekkel és vámpírokkal tölti az idejét; egy törekvő francia nyomozó, aki nem rest okkult tudást latba vetni a sikerért, vagy épp egy perui író, aki bármit megtenne a hírnévért. Csupán néhány momentum a horror műfajának egyik leggrandiózusabb irodalmi válogatásából, melyhez a Valancourt Books szerkesztői több tucat nemzet majdnem húsz különböző nyelven írt horrorirodalmából válogattak, hogy elhozzák a legkiválóbb történeteket.

A könyv összes idegen nyelvű novellája ebben a kötetben jelent meg először angolul, az eleve angol nyelven írt művek pedig – olyan országokból, mint például a Fülöp-szigetek – ekkor kerültek először kiadásra az Egyesült Államokban. Ráadásul ebben a gyűjteményben debütált a tengerentúlon Veres Attila, az Odakint sötétebb, az Éjféli iskolák és A valóság helyreállítása szerzője, aki azóta már lehetőséget kapott egy önálló novelláskötet megjelentetésére is The Black Maybe címmel.

A sötétség szavai – Rémtörténetek a világ minden tájáról címe nem túloz: példa nélküli vállalkozás, igazi ínyencség a horror műfaj szerelmeseinek.

Szerkesztőkről

James D. Jenkins és Ryan Cagle 2004-ben alapította a Valancourt Booksot, és azóta több mint 500 elveszett vagy figyelmen kívül hagyott írást adtak ki újra, elsősorban a gótikus, természetfeletti és horrorirodalom berkeiből, abból a célból, hogy a modern olvasó számára is elérhetővé és megfizethetővé tegyék ezeket a műveket.

Emellett ők a társszerkesztői az elismert „The Valancourt Book of Horror Stories” sorozat négy, eddig megjelent kötetének is. James francia szakon szerzett alapdiplomát, és újlatin nyelvek és irodalom szakon végezte el a mesterképzést, emellett hollandul és olaszul is megtanult az egyetemen; azóta tucatnyi további nyelvet is elsajátított, és ezt a tudását a kötet több novellájának lefordítása terén is kamatoztatta.

Mások a kötetről

„A nagyvilág kortárs horrortörténeteinek ez az antológiája cáfolhatatlanul bizonyítja a műfaj nemzetközi népszerűségét az irodalmi önkifejezés terén. […] Ez a könyv kötelező olvasmány a horror rajongóinak.” – Publishers Weekly

„Ez a gyűjtemény az elejétől a végéig kiemelkedő. […] Alapos kutatómunkának és fordításoknak az eredménye, különböző nézőpontokból megírt történeteket mutat be öt kontinensről, az elbeszélő stílusok és költői képek széles választékát képviseli a szerzők nemzetiségétől függetlenül.” – Library Journal

„Elképesztő teljesítmény! Ebben az antológiában nagyon sok minden van, aminek örülök: sajátosan bizarr és sötét történetek kiemelkedő fordításban. Ez a könyv annak szól, aki a horror műfajának a színe-javára vágyik. Én mindenképpen a magaménak érzem!” – Ann VanderMeer

„Ez a könyv egy ajándék. Bár a horror nyelve univerzális, a kifejezésmódja kultúráról kultúrára változik. Ez a gyűjtemény kiemelkedő szerzők történeteit mutatja be a világ minden részéről. A novellák egyszerre nyugtalanítóak, erőszakosak, különösek és gyönyörűek – a jó horrorsztorik összes elemét tartalmazzák olyan hangoktól és nézőpontokból, amelyeket túl sok ideig kellett nélkülöznünk.” – Nathan Ballingrud

„A horrordiaszpóra teljes, dicsőséges megjelenítése, amely a globális szerzők olyan csapatát mutatja be, melynek tagjai bármikor versenyre kelhetnek az angol nyelvterületen dolgozó riválisaikkal. Példátlan és szemléletformáló, vérfagyasztó csemege.” – Michael Kelly

Idézetek a kötetből

„Mi van, ha a remek horrorirodalom egész univerzumát hozták létre távoli vidékek írói olyan könyvekben, amelyekhez mi nem férünk hozzá, és olyan nyelveken, amelyeken nem beszélünk? Létezik ennél ijesztőbb gondolat egy elhivatott horrorrajongó számára?”

„A horror vonzereje univerzális jelenségnek tűnik. Ez a műfaj rengeteg kultúra irodalmában felüti a fejét, és elég hosszú periódusokon át jelen is marad. Bár az, amit manapság horrorirodalomként emlegetünk, aránylag modern koncepció, a műfaj jellegzetességei az emberiség történelmének minden időszakában megtalálhatók a világ különböző részein keletkezett anyagokban.”

„Egyetlen utolsó ölelésben, vérben, fájdalomban és hitetlenkedő görcsben összesimuló két gigászi test, a végső megvilágosodás boncasztalán heverő mozdulatlan húsváros.”

„Julian megdermedt. Körülnézett. Mindenki férfi, mindenkinél kézipoggyász van, mintha hétvégi kiruccanásra készülne, és mindenki ugyanolyan pitét eszik, mint ő.”

„A szerkezet működés közben valahogy az álmára emlékezteti. De a karmolások és a kínzás nélkül. Mintha a gép valami szemérmetlenül kellemeset okozna számára.”

„Seprűt ragadtam, és nekiláttam, hogy kisöpörjem a parányi nők városát.”

„Az egyik kutya az üveget kaparássza, és a csikorgó körmök hangjától Òscar nyugtalanná válik, és állandóan hátrafordul. Az állat szája tele van nyállal, kivillantja az éles és mocskos agyarait. Megpillant egy puskát a két kutya között.”

„Vettünk egy kis házat a tenger mellett. Az egész történet ezzel a házzal kezdődött. Tizenhárom éven át senki sem lakott benne. A férfi, aki építtette, egy héttel a beköltözése után meghalt, rá pár napra pedig a felesége is követte. Majd két másik ember bérelte ki, akik rejtélyes körülmények között szintén meghaltak. Ezután senki sem mert beköltözni a házba, mert azt beszélték, szellemek kísértenek benne. „Leuk Daour házának” nevezték. A pletykák szerint a rab felelt a sorozatos halálesetekért. Senki sem aludt ott húsz napnál többet. Ezek a pletykák cseppet sem szegték kedvünket, sőt segítettek nagyon kedvezményes áron hozzájutni a házhoz. Elkezdtük felújítani.”

„A részeg öregember eltűnt a kocsmából. Sosem láttam már többé. Azt mondják, hogy egy éjszaka, amikor a tenger fehéren habot vetett, az eső pedig az ablakainkat verte, lesétált részegen a mólóról. Sajnálom, ha ez történt. Barátok voltunk. Gyakran voltunk együtt a kocsmában.”

Agave Könyvek