Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Cserni András - ("Minden történet másképp születik, most röviden elmesélem, a Sötét sorsok esetén ez hogy történt. Egyrészt a Percy Jackson-sorozat és Böszörményi Gyula Gergő-könyvei inspiráltak; arra gondoltam, hasonló témájú regényt szeretnék írni én is.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Cserni András írót, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónak A farkasfalka (Sötét sorsok 1.) c. könyve jelent meg, amit a Smaragd Kiadó oldalán lehet megrendelni. Egyúttal szeretnék gratulálni az írónak, aki elnyerte 2022-es Smaragd díjat.

Íme, az interjú, fogadjátok szeretettel!

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Cserni András vagyok, elsőéves joghallgató a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen, s publikáló író, költő. Tavaly végeztem az Érdi Vörösmarty Mihály Gimnáziumban. Tizenkilencedik életévemet taposom, nyáron töltöm be a húszat. Otthonom Érd.

Szabadidőmben általában írok, ez a legfőbb hobbim, de nagyon szeretek olvasni, túrázni, fényképezni is.

A farkasfalka (Sötét sorsok 1.) c. könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Mivel a történet az ősi magyar hitvilágon, a magyar népmeséken és folklóron alapszik, mélyen a témába ástam magam az írás során – s már előtte is. Hogy úgy mondjam, előbb ismertem meg a néphit világát, s azután döntöttem el, ebben a környezetben szeretném megalkotni a történetet. Persze ez nem jelentette azt, hogy az írás alatt ne böngésztem volna át újra és újra a forrásokat. Folyamatosan kerestem (és találtam) új, történetbe építhető elemeket, s önellenőrzést végeztem. Főképp Ipolyi Arnold: Magyar mythologia című kötete jelentett nagy segítséget.

A kézirat legelső, kézzel írott változatával egy nyár alatt készültem el 2019-ben. Ezt pihenni hagytam, majd a karantén-időszakban begépeltem, néhol átírtam, új cselekményszálakat építettem be, s nagyjából egy-másfél évvel a kezdetek kezdete után elküldtem szerkesztő jóbarátomnak, Nagy Krisztinának. Onnan indult a közös munka, a szerkesztés rögös útja.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Nagyjából egyenlő mértékben. Alapvetően igyekeztem hűen ábrázolni az ősi hitvilágból, folklórból átvett elemeket, azonban két okból több helyen kellett saját fantáziámra támaszkodva kiegészítenem. Egyrészt a hiányos források miatt (mely főként kalandozó őseink hitvilágát érintik), valamint a tény okán, hogy az említett két fő témakör eltéréseit egységes világgá kellett formálnom. Például a csordásfarkas regényemben ábrázolt jellemzői ugyanezek a magyar folklórban, ellenben a szelletek nevét és képességeit én találtam ki (igaz, őseink hittek különböző természetszellemekben). Ami pedig teljes mértékben képzeletem terméke, az Avilág nyelve, a mist; az ottani nagy családok, mint a Doranskyk és a Marothanok; s a tájak, várak, falvak egy része. Így jött létre Mistaria: képzelet és valóság frigyéből.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély? 

Elsőízben ötödikes koromban ragadtam tollat. Először rövid, mondókaszerű verseket költöttem, állatok tulajdonságait rímbe szedve. Nem sokkal utána belekezdtem egy (szintén fantasy zsánerű) regénybe, amit félbehagytam, ám sok elemét beépítettem a Sötét sorsokba. Ezt több hasonló, „hamvába halt” próbálkozás követte, míg végül gimnáziumba kerülve egy pályázati felhívás kapcsán lendültem bele újra – s ez már valóban szenvedéllyé dagadt. Versek, novellák születtek, s természetesen Mistaria világa. Azóta rendszeresen mérettetem meg magam pályázatokon, költeményeim és rövidprózáim az Érdi IRKA hasábjain, valamint különböző antológiákban jelennek meg rendszeresen – tavaly júliusban pedig A farkasfalka indult hódító útjára.

Nemrégiben egy rangos díjat nyertél a Smaragd kiadónál, mely az olvasók szavazhatnak a 2022-ben megjelent kötetekre.  Az első helyett szerezted meg, milyen érzés? Mit gondolsz a díjról?

Leírhatatlan érzés, nagy öröm. Mikor megláttam, kellett pár pillanat, hogy elhiggyem. Korábban is értem el ugyan eredményeket pályázatokon, ám a Smaragd díjat egy nagyobb mérföldkőnek, eddigi legrangosabb elismerésemnek tartom. Számomra egyaránt jelképezi az olvasóimtól kapott támogatást, írói munkásságom első nagy elismerését, s a kaput a szintlépéshez. S hogy mindezt ilyen fiatalon, ily rövid idővel a regényem megjelenése után értem el, még értékesebbé teszi számomra. Még egy éves sincs a Sötét sorsok, de már kitüntették. Hálás vagyok mindenkinek, akinek ezt a díjat köszönhetem!

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad? 

Mivel Mistaria kapcsán rengeteg történet vár még elmesélésre, egy darabig maradok a fantasynál – amellett, hogy a verselést, novellaírást is űzöm közben. Vannak azonban ötleteim, amik más műfajt kívánnak: többek közt krimit és disztópiát szeretnék írni, e zsánerekhez többé-kevésbé körvonalazódott ötleteim vannak.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Egyszerre vég és kezdet; elégedettség, felszabadult boldogság és sikerérzet. Vég, mert egy munkafolyamat befejeződött, az alap, a gerinc elkészült, a történet kézzelfoghatóvá vált. S kezdet, mert még sok izgalmas teendő vár a továbbiakban, mire a kedves Olvasó kezébe veheti a kész művet.

Nem gondolkodtál még írói álnéven:

Nem. Mindenképp a saját nevemen akartam publikálni.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Igen. A korábban már említett korai regény kezdeményeim kivétel nélkül fantasy-műfajban mozogtak. Ennek egyik oka, hogy jómagam is nagyon szeretem ezt a zsánert.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Felemelő, különleges, elképesztő. Hosszú út vezetett odáig, s mikor elsőként vehettem kezembe, lapozhattam fel, láthattam a nevemet egy „hús-vér” könyvön, szavakat alig találtam. S hogy ez megvalósulhasson, számtalan ember közreműködése kellett, akiknek nem tudom elégszer megköszönni.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Döntően tervezett. Jegyzeteket készítek; a cselekmény már az első fejezet írásakor nagy vonalakban a fejemben van; gondosan figyelek az apró részletek egyeztetésére (kezdve az ötvennégy farkas szem- és bundaszínétől odáig, hogy az egyes események milyen napon történtek). Ám néha „homlokon csókol a múzsa”, s egy intuíció alapján születik meg egy jelenet, vagy változtatok meg egy meglévőt. Bár mennyiségben elenyésző, minőségben fontos: többek közt Acsar és Roland beszélgetése a csillagok alatt is hirtelen ötlettől vezérelve kapott helyet a műben.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Több kedvencem is van. Az imént említett, gondolati mélységeket és magasságokat érintő beszélgetés a zord ordas és az ifjú csordásfarkas között; a főhősök bemerészkedése a Nyírerdőbe; a Forró helyzet című fejezet; valamint az Epilógusban történő események.

A farkasfalka írása során nem ütköztem komoly nehézségbe egy jelenet vagy fejezet megírása során se. Talán Szandra és Flóra beszélgetései okoztak néha-néha megakadást, valamint a mist nyelv ráncba szedése, egységesítése bizonyult időigényesnek (beszélhető nyelvről van szó ugyanis; ellentmondásmentesre akartam csiszolni).

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Az inspirációm maga az élet. Nyitott szemmel járok-kelek, s amit látok, tapasztalok, megjegyzem, s beépítem egy prózába vagy versbe. Hasonlóan járok el az olvasással is: ha egy mű gondolatébresztő hatással van rám, inspirál, ösztönöz, nem hagyom elveszni az ihletet, beleszövöm egy történetbe.

Minden történet másképp születik, most röviden elmesélem, a Sötét sorsok esetén ez hogy történt. Egyrészt a Percy Jackson-sorozat és Böszörményi Gyula Gergő-könyvei inspiráltak; arra gondoltam, hasonló témájú regényt szeretnék írni én is. A konkrét történet kigondolásához pedig egy őrségi autóút adta meg a kezdőlökést: a tájat figyelve az járt a fejemben, milyen vagány kezdete lenne egy műnek, ha egy robogó autót farkasok vennének körbe, majd egyikük emberré változva ugrana rá a járműre. Ez volt az első jelenet, ami megszületett, s ezt rohamtempóban követte a kerek egésszé összeálló cselekmény.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Elsőízben két jóbarátomnak mutattam meg, akik véleményezték, tanácsokkal láttak el. Utána édesapám rágta át magát a javított, begépelt változaton (ami becsületére legyen mondva, mert a fantasy egyáltalán nem áll hozzá közel), és ötleteket, javaslatokat adott. Keresztanyám is olvasni kezdte a kéziratot, s ekkortájt küldtem el a már említett Nagy Krisztinának. Először csak véleményt kértem, de úgy megtetszett neki, hogy azt mondta, szívesen gondozná a szöveget, míg nyomdakész nem lesz.

Nagyjából a felsoroltak szavát fontoltam meg a szöveg alakítása során – főképp esztétikai apróságokra kell gondolni, például: ne legyen három egymást követő mondatban öt „is” és négy „hogy”. A történet azonban más kérdés. Én már tudom, hogy végződik a trilógia, s ragaszkodom a befejezéshez, illetve az ahhoz vezető sarkos pontokhoz – különös tekintettel az egyes szereplők halálára; ebből semmilyen unszolásra nem engedek, legyen bár az adott karakter nagyon szimpatikus.

Krisztina annyiban tett hozzá a történethez, hogy egyes jeleneteket a javaslatára írtam meg vagy bővítettem ki. Így született Roland néhány vitája az ösztöneivel, vagy az Aggódó evilágiak című fejezet.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Nagyon örültek neki, az írás kezdeti fázisától segítettek, támogattak a legkülönfélébb módokon, amiért hálás vagyok. Megjelenés után a tágabb családhoz is eljutott a könyv híre, s nagy sikert aratott: olyanokat is „betűhöz csábítottam”, akik egyébként nem kifejezetten könyvmolyok.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Tervek szerint rövidesen ebook formában jelenik meg első verseskötetem A valóság versei címmel. Mistaria tekintetében pedig érkezik a Sötét sorsok 2.: Betyárbecsület – remélhetőleg nyáron, de legkésőbb ősszel, ha az Ősök is úgy akarják. De addig se hagyom a kedves Olvasókat magukra: blogomon továbbra is hetente jelennek meg a rövid, folytatásos történetek, s hamarosan egy újdonsággal is készülök… Búcsúzóul pedig csak annyit mondanék, amit Mistariában szokás: dai Antecst currgo graidst nu vei! Az Ősök vigyázzák lépteiteket!

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Smaragd Kiadó

Mistaria - Cserni András írói oldala

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Anita Boza - ("Nagyon remélem, idén is olvashattok tőlem. Két kéziratot adtam le a kiadónak: az egyik Az éjszaka érintése, a másik a Sötét vágyak fogságában.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem a Anita Boza írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek Az éjszakai színei c. könyve jelent meg, amit a Könyvmolyképző Kiadó oldalán lehet megrendelni. Íme, az interjú, fogadjátok szeretettel!

 

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad? 

A Balatontól nem messze egy kis faluban élek a férjemmel és a két fiammal, meg a mentett állatainkkal. Amikor nem írok, szeretek olvasni, főzni, kertészkedni, kirándulni a családdal. Az állat- és környezetvédelem nagyon fontos része az életemnek, önkéntes vagyok a Siófoki Állatvédő Alapítványnál, és magam is aktívan mentek állatokat, legyen szó kutyáról, macskáról, vagy sérült süniről, szárnytörött gyurgyalagról. Mindig időhiányban szenvedek, ha több időm lenne, szívesen néznék sorozatokat, filmeket is.

Az éjszakai színei  c. könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Ennek a regénynek az alapját már nagyon sok évvel ezelőtt megírtam, spirálfüzetbe, tollal. Amikor újra elővettem, körülbelül három hónap alatt újraírtam, majd következett a bétáztatás, végül a javítás végtelennek tűnő folyamata. Mire a kézirat elnyerte a végleges formáját, rengeteg idő eltelt, a mostani változat már szinte nyomokban sem hasonlít az annak idején spirálfüzetbe lekörmölt szövegre.

Én minden regényemhez sokat kutakodok, szeretek alaposan utánajárni a dolgoknak, így Az éjszaka színeihez is csomót nézelődtem a neten, illetve sztriptízes filmeket, könyveket, beszámolókat vadásztam. Az auralátásba is igyekeztem elmélyülni, ehhez beléptem különféle spirituális csoportokba, auralátásról szóló könyveket olvastam.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság? 

Minden szereplőmben van egy minimális belőlem, az általam megélt, megtapasztalt dolgokat valamilyen módon bele szoktam gyúrni a regényeimbe, illetve ha valami komoly hatást gyakorol rám, azt is beleszövöm néha. De szeretem elengedni a fantáziám, a regényeimben megélhetek olyan dolgokat, amiket a való életben nem mernék, nem szabadna, vagy amire titkon vágyom.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély 

Már gyerekként úgy nőttem fel, hogy a környezetemben mindenki olvasott, rejtvényt fejtett, ezt láttam, természetes volt, hogy miután megtanultam olvasni, én is faltam a könyveket. 9 évesen, a nagymamámmal közösen írtuk az első versemet, majd olyan 15 éves lehettem, amikor elkezdtem regényt írni. Ezek kezdetleges, rém egyszerű történetek voltak, néha ma is előveszem őket, és elborzadok, milyen kis ügyetlen próbálkozások, ugyanakkor lenyűgöz, hogy honnan indultam.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad? 

Nagyon szeretem az elképzelt világokat, van is egy befejezett romantikus fantasym, illetve egy megkezdett másik, de ahhoz, hogy azokból bármi is lehessen, még rengeteget kell tanulnom, hogy átírhassam őket megfelelőre.

Egyébként novellákban kipróbáltam már magam sokféle zsánerben: írtam horrort, fantasyt, sci-fit, realistát és most egy mitológiai történeten dolgozom épp a legújabb NYUSZÍ kötetbe.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Amikor befejezek egy kéziratot, az egyszerre tölt el megkönnyebbüléssel, büszkeséggel és félelemmel. Örülök, hogy elkészült egy újabb, addig csak a fejemben élő történet, ugyanakkor tudom, hogy a neheze ezután jön: bétázás, javítás, megmérettetés, majd szerkesztés és végül a legizgalmasabb rész, hogy hogyan fogadják majd az olvasók.

Nem gondolkodtál még írói álnéven? 

Tulajdonképpen az Anita Boza is írói álnév, ha úgy vesszük. Amikor megjelent az első könyvem, szóba jött, hogy teljesen más álnevet válasszak, de bármit is találtunk ki, mindet idegennek éreztem. Aztán a szerkesztőm ajánlotta, hogy akkor csak simán fordítsuk meg a lánykori nevemet, és ez az ötlet azonnal megtetszett. Ő mondta azt is, hogy a boza kölesből erjesztett, csekély alkoholtartalmú, savanykás ital, egy világos színű sörféle. Így lettem Anita Boza. 

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni? 

A romantika a lételemem, átszövi a mindennapjaimat, a férjem az én „szőke hercegem”. Vele mindennap kaland, szóval nem esik nehezemre, hogy beleéljem magam a szereplőim életébe. Olvasásban mindenevő vagyok, de a legtöbbet a romantikus zsánerben olvasok, ezt ismerem a legjobban, és engem mindig is az emberi érzések nyűgöztek le a legjobban. 

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Azt nem lehet szavakba önteni. Egy álom megvalósulása volt. Elképesztő, mámoros érzés; öröm, hála, meghatottság kavargott bennem. De ez ugyanúgy megmaradt, a hetedik könyvem megjelenésekor ugyanezeket éreztem, és szerintem akárhány lesz ezután, ez nem fog változni. 

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Is-is. Azelőtt ösztönösen írtam arról, ami eszembe jutott. Vázlatot se készítettem, csak nekiültem és elkezdtem gépelni. Most már alaposabban megfontolok egy-egy ötletet, tudatosan gondolom, végig, hogy melyik könyvemnek írnám meg a folytatását, melyiket bontsam ki elsőnek. Rászoktam a vázlatolásra is, bár egy idő után a szereplőim mindig önálló életet kezdenek élni, de azért fontos, hogy legyen egy honnan hova váza mindennek.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni? 

Persze, minden kéziratomban vannak ilyenek. Nagyon szeretem írni például az állatvédős részeket, amikor valamelyik főhősöm macskát ment, vagy menhelyről fogad örökbe, vagy beveri az orrát egy állatkínzónak. Nehezen írom meg viszont valaki halálát, és az olyan részeket, amikor a szereplőimnek fáj valami.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz? 

Ez változó. Bármi inspirál, a legjelentéktelenebbnek tűnő dolog is hathat rám: egy zene, vagy olvasok egy érdekes cikket, vagy látok egy autóversenyt, vagy történik velem valami olyan, ami aztán kikívánkozik, esetleg megpillantok egy érdekesnek tűnő embert egy buszmegállóban. Néha csak beszélgetünk az egyik író barátommal, és ő bedob valami extrém ötletet, amit hülyeségnek szán, én mégis továbbgondolom. A regényeim alapötletei viszonylag hamar kipattannak a fejemből, aztán igyekszem a karakterükhöz megfelelő környezetet és szituációt kitalálni, ami persze azonnal újabb és újabb ötleteket szül, amiből így aztán sorozat vagy novella lesz… 

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Nagyon szűk kör az, akinek megmutatom az elkészült kézirataimat, valójában 3-4 emberről beszélünk: Kiss Ildikó, Schmidt-Czetli Ági és Nemes István barátaim. A lányok állandó bétáim, sőt, jóval többek annál, inkább afféle „bármikorbármibensegítek” emberek az életemben. Illetve Jenei András szokta elolvasni az elkészült kézirataimat, neki remek meglátásai vannak. Ha zsáner-specifikus segítségre van szükségem, akkor Szemán Zolihoz fordulok sci-fi ügyben, illetve Tiszlavicz Marcsihoz mindenféle orvosi kérdésben. És kábé ennyi. 

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent? 

Nagyon büszkék rám. Támogatnak, hagynak írni, száz százalékig toleránsak velem: nem szólnak rám, ha éjszakába nyúlóan írok, vagy ha hajnalig javítom a kéziratot leadás előtt.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Nagyon remélem, idén is olvashattok tőlem. Két kéziratot adtam le a kiadónak: az egyik Az éjszaka érintése, a másik a Sötét vágyak fogságában. Előbbi Az éjszaka színeiből megismert Makarov története, utóbbi egy Jamaicán játszódó, vudus történet. Természetesen mindkettő romantikus. Egy mitológiai novellán dolgozom jelenleg, ami egy ingyenes letölthető antológiában fog megjelenni, illetve írom A szerelem receptje című szakácsos-zenészesem folytatását. Ezeken kívül már gyűjtöm az anyagot egy chippendale-es sztorihoz, körvonalazódik a fejemben A vágy fogságában című tűzoltósom második része, elkezdtem írni Az éjszaka színei harmadik részét, aminek Scott lesz a főhőse, és akkor még nem beszéltem egy autóversenyzős sztoriról, ami azóta motoszkál bennem, mióta a férjem elvitt minket rallyra. Néha azt kívánom, bár lenne egy időnyerőm, és csak írhatnék és írhatnék… de igyekszem.

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Anita Boza írói oldala

Könyvmolyképző Kiadó

Fotó:

Vámos Balázs 

Schmidt-Czetli Ági 

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Balogh Anita - (" (...) jobb az a módszer, amikor csak leülök a gép elé és engedem, hogy a történet arrafele menjen amerre csak akar.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem a Balogh Anita írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek Fény a sötétségben c. könyve jelent meg eddig, amit az Underground Kiadó oldalán lehet megrendelni. Íme, az interjú, fogadjátok szeretettel!

Forrás: Balogh Anita szerzői oldala

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Sosem egyszerű kérdés a bemutatkozás, mindenesetre rossz választ nem lehet rá adni. Hol is kezdjem? Fiatal debreceni kezdő írónőként még nincs sok mesélnivalóm az életemről. Néhány hónapja végeztem az egyetemi tanulmányaimmal, így azóta hivatalosan is az ÉLETET élem. A munka mellett persze igyekszem időt szakítani magamra, kedvenc kikapcsoló tevékenységeimre, is amik nagyon sokfélék. Az íráson és olvasáson túlmenően szeretek a kutyámmal és macskámmal is időt tölteni, élvezem a szabadban eltöltött perceket is. Természetesen ahogy a legtöbben, úgy én is sokszor bűnbe esek, és magukba szívnak a filmek és sorozatok.

Fény a sötétségben c. könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Nem nevezném soknak, de azért nagyobb mennyiségű kutatómunkát igényelt, amit elsődlegesen az internet segítségével végeztem el. Azt hinné az ember, hogy a világháló segítségével sokkal egyszerűbb és gyorsabb lesz ez a folyamat, de ki kell ábrándítanom mindenkit. Szerintem időigényes volt, pláne amikor bizonyos, számomra addig ismeretlen épületek belső berendezései, helyiségei után kutattam. Az írás folyamata közel két évig húzódott, majd végül 2020-ban sikeresen megjelent a könyvem.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság? 

Igyekeztem többnyire valóságos helyszíneket és személyeket belevinni, így az olvasó is könnyebben azonosulhat a történettel. A megjelenített lények persze a képzelet szüleményei (bár ki hogy látja, még jómagam is hajlok az angyalok és démonok létezései felé).

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Talán már mondhatom azt, hogy kisiskolás koromban megjelent az írás iránti szenvedélyem. Volt néhány általam kitalált kisebb mini történet, amiket egy füzetkébe írtam bele. Már akkor is sok könyvet olvastam, arról nem is beszélve, hogy hány mesét láttam már akkorra. Szóval ötlet az akadt bőven. Azonban ez az időszakom nem tartott sokáig, és egy jó darabig abba is hagytam ezeket a kisebb írogatásokat. Aztán gimis éveim közepe táján egy családtagnak köszönhetően ismét elkezdett bennem kibontakozni, amikor is Wattpadon elkezdtem egy fanfiction sztorit írogatni. Végül pedig megjött az ihlet egy saját, kitalált regény megírására. 

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Egyelőre még a fantázia, ifjúsági irodalom terén tervezek tevékenykedni, de nem zárom ki annak az eshetőségét sem, hogy kipróbáljam magam más területen is. A krimi és a thriller regények is felkeltik az érdeklődésemet, így valószínűleg majd ezek is az asztalra fognak kerülni.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Elégedett és boldog voltam, bár tudtam, hogy még közel sincs vége a dolognak.

Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?

Az elején még gondolkoztam rajta, hogy használjam-e a Wattpadon is használatos felhasználónevemet, avagy sem. Hiszen azért mégiscsak megváltozik az ember élete, mások viszonyulása, ha megtudják, hogy egy ismerősük könyvet írt. Többórányi fejtörést követően azonban mégis a saját nevem használata mellett döntöttem, ezzel is büszkén felvállalva, hogy honnan is jöttem.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

A fantázia világa mindig is vonzott engem. Mindig is egy nagy álmodozó voltam és ez a mai napig megmaradt bennem, így kétség sem fért hozzá, hogy ebben a zsánerben tevékenykedjek. A fantáziakönyvek számomra mindig biztosították a mindennapi életből való elszabadulást, a gondokról való megfeledkezést is. Véleményem szerint ez a legjobb zsáner, ami alkalmas arra, hogy kikapcsolja az olvasókat.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Felemelő. Fantasztikus. Amikor először a kezembe vettem, olyan hihetetlennek tűnt az egész. Mindez persze meg sem valósulhatott volna családi támogatás nélkül.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Könyvírás terén a tervezés az nem nekem való. Előre képtelen vagyok mindent látni, hogy kik, mikor és hova érkeznek. Ilyen téren szerintem sokkal jobb az a módszer, amikor csak leülök a gép elé és engedem, hogy a történet arrafele menjen amerre csak akar. Nincs bennem ezernyi zavaró tényező, hogy a szereplőknek, ennek a résznek a végén ide kell kilyukadniuk. Hagyom, hogy a történet mesélés közben alakuljon ki.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Akad néhány. Nem akarok semmi konkrétumot mondani, de a főszereplő és segítői egy-egy kalandja igen élvezetes volt. De még bizonyos találkozásokat is mókás volt megírni. Szerintem nem vagyok egyedül, ha azt mondom, hogy bőven akadtak részek, amiket azért nehéz volt megírni. Főleg, amikor nem volt ihlet. Bár a másik nehézséget nekem inkább a sok kutatómunka okozta. Amikor ugyanis belefáradtam a folyamatos keresgélésbe, egy darabig otthagytam az egészet.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

A Fény a sötétségben kiindulópontja egy álmom volt. Az alapötletem innen jött, majd a további történet már adta magát, ahogy haladtam az írással.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Legelőször édesanyám kezébe nyomom a gépemet, és általában az ő véleményére is adok a legjobban. A családból még egy-két személy szokta megnézni a kéziratomat, és ugyan meghallgatom a véleményüket, a történet alakulásába azért nem szólnak bele.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Egy kicsit meglepte őket a hír, hiszen nem gondolták volna, hogy kész könyvet fogok írni. Mindenesetre örültek és büszkék voltak rám.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Jelenlegi olvasóimnak szeretném megköszönni az eddigi támogatásukat. Terveim szerint idén kiadom a Fény a sötétségben – Veszélyes utakon című művemet, a várva várt folytatást. Nem tanácsolom senkinek, hogy kihagyja, újabb kalandok és meglepetések lapulnak majd meg a könyv lapjai között.

A könyvet itt tudod beszerezni

Balogh Anita szerzői oldala

Book24

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Pfeiffer Gábor - ("Úgy érzem azok a részek, amik a fantáziám szülöttei, talán jobbak is, mint a valóságosak. Sokan nem tudják mi fikció a könyvben. Úgy tűnik sikerült hihetően megírnom ezeket a jeleneteket is.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Pfeiffer Gábor írót, hogy meséljen kicsit magáról, és a könyveiről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónak Lábnyomok a sárban c. könyve jelent meg eddig, amit a Szülőföld Kiadó oldalán lehet megrendelni

Íme az interjú, fogadjátok szeretettel!

 

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Önéletrajz

1967. december 16-án születtem, tudtommal száz százalékig sváb családba. Legalábbis a nagyszülőkig visszamenőleg. A dédszüleimet nem ismertem. Igaz az egyik nagyapámat sem, mert ő korán meghalt egy bányaomlásban. Mindig is Csolnokon éltem, a bányászhagyományokkal rendelkező sváb faluban. Nálunk az emberek, több mint százötven évig a bányából éltek. Az általános iskolát Csolnokon végeztem, ahol végig tanultunk németül, de már előtte az óvodában is. A bátyám 1963-ban született, de ő csak az óvodában tanult meg magyarul, mert otthon szinte csak svábul beszéltünk. Középiskolába Esztergomba jártam, ahol vezetékes távközléstechnikai műszerész szakmát szereztem. Ekkoriban kezdtem el zenélni, de már gyermekkoromban nagyon szerettem a zenét. Azokban az időkben írtam néhány dalszöveget, novellakezdeményt. 1987-ben vonultam be katonának, ekkor a zenélés abbamaradt, és több mint húsz évig alig volt a kezemben hangszer. De a zene szeretete mindig megmaradt. 1986-től 1990-ig egy szénbányában dolgoztam, majd több mint 22 évig egy hulladékégetőben. 2012-től 2018-ig Ausztriában dolgoztam heti ingázással, majd 2018 őszén hazajöttem és egy autóipari cégnél helyezkedtem el. 1990-ben megnősültem és két fiam született. A kisebbikkel együtt zenélek. A nagyobbik grafikus. A feleségem nem német nemzetiségű, így az én családom már nem tiszta sváb. Az irodalomhoz a zenén keresztül kerültem közel.
A Hobo Blues Band szeretette meg velem a verseket. Gyermekkoromban többnyire Delfin és Sirály könyveket olvastam. Középiskolában, érdekes módon nem a magyar, hanem az orosz tanárnőm ajánlott nekem jó könyveket.  Mostani kedvenceim, akik hatással vannak rám, Kosztolányi, Márai, Harmos Ilona, Tar Sándor, Háy János, Móra Ferenc. Legközelebb az életrajzi regények állnak hozzám. Viszonylag későn, a negyvenes éveim végén kezdtem el írni. Tavaly nyáron megjelent Lábnyomok a sárban című regényemmel szeretnék emléket állítani a családom tragikus sorsú tagjainak és a szüleimnek. Szeretnék mesélni a sváb hagyományokról, hétköznapokról. Fontosnak tartom, hogy a ma embere is megismerje az akkor történteket. Népünk kevéssé kibeszélt fejezetei ezek. Hiszem, hogy hiánypótló lehet a könyvem. Bár korábban nem foglalkoztam a témával, ahogy korosodom, úgy lesz ez egyre fontosabb nekem. Tervezem a regény folytatását. Két másik rokonról szól majd. Bele is kezdtem, de még sok kutatás vár rám. Fel kell keresnem az apai nagyapám öccsének fiát Németországban, hogy anyagot gyűjtsek. Sajnos egyre kevesebb ember van már köztünk, akiktől ezekről a dolgokról lehetne kérdezni. A második kötet témája szintén a második világháború, és 1956 lesz. Különösen érdekes lehet, hogy az utolsó rabtábor Csolnokon egy bányában üzemelt az ötvenes években. 1956 októberében szabadult fel. Elkezdtem egy másik regényt is írni, ami inkább napló. A címe Emigráns blues. Az Ausztriában vendégmunkásként velem történt kalandokról mesélek benne, korábbi verseimmel, novelláimmal megtűzdelve.

Lábnyomok a sárban című könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Több, mint három évig írtam a könyvet. Sokat kutattam, de szerencsére ma már ha nem is mindent, de sok információ meg lehet találni az interneten. Egyébként nem csak ezért tartott ilyen sokáig az írás. Nem vagyok túl termékeny, csak akkor írok, ha van kedvem és van mit. A második könyvemet is már két éve írom, igaz, lassan elkészül.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Az első regényemben mindkettő jelen van. Sok információm volt a történtekről, de mivel nyolcvan-száz évvel ezelőtt játszódik kutattam is, de amit végképp nem leltem azt kitaláltam. Úgy érzem azok a részek, amik a fantáziám szülöttei, talán jobbak is, mint a valóságosak. Sokan nem tudják mi fikció a könyvben. Úgy tűnik sikerült hihetően megírnom ezeket a jeleneteket is.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Tinédzser koromban már írtam pár dalszöveget, novellakezdeményt, de komolyabban csak 48-50 éves korom körül merültem bele az irodalomba. A bemutatkozómban már említettem, mi az oka ennek a szenvedélynek. A zene felől érkeztem.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Az első regényem inkább családregény, életrajz, a második inkább naplószerű. Tehát, igen. De sci-fit, horrort biztosan nem fogok írni.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Jó, de kicsit sajnálom is, hogy vége. Egy regény igazából sosincs kész. Bármeddig lehetne írni. Viszont nagyon élvezem a tisztázást, javítást is.

Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?

Sosem gondolkodtam álnéven. Nem látom értelmét, indokát.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni? 

Engem valahogy mindig is a valós történetek érdekeltek, hogy legalábbis olyanok legyenek, amik megtörténhettek, megtörténhetnek.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Nehezen hittem el. Sosem gondoltam, hogy nekem az életben lesz egy könyvem.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Ha már írok, akkor igen, mert sok mindennek utánanézek, de sokszor csak leülök és jön. De például novellákat egy-egy benyomás alapján írok. Vagy verset úgy, hogy csak elkezdek játszani a szavakkal. Nem tervezem meg előre miről fog szólni.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Persze vannak. Például Teréz és Georg búcsúja, vagy Tánya és Georg nászéjszakája, vagy a brnoi kimenő. A másik fejezetben Rosa és Josef első találkozása, illetve Évike születésnapja, vagy a randevújuk. Ebben a regényben nem volt olyan, ami nehezemre esett volna. Az új könyvben van, lesz, ezt meg is jegyzem annál a fejezetnél.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Az első regény speciális, mert mint írtam, voltak információim, forrásom, de nagyon sok mindent írás közben találtam ki. Eszembe jutott egy régi sváb szó, és kerekítettem egy történetet köré.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Van néhány író barátom, esetleg nekik megmutatom, de ritkán engedek beleszólni. Mondjuk a Lábnyomokban volt egy rész, amit külön megszavaztattam, hogy hogyan legyen. Részleteket viszont folyamatosan közlök az írói oldalamon.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Természetesen örültek neki, de szerintem ők sem hitték miközben írtam, hogy valóban meg is fog jelenni.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Ha minden igaz nyáron megjelenik az új könyvem, az Emigráns blues. Hat évig Ausztriában dolgoztam, az ottani tapasztalataimat szeretném megosztani szórakoztató formában. A könyvben szerepelni fognak az akkori írásaim, versek, novellák és sok Hobo idézet, ami valamiképpen kapcsolódik majd az aktuális jelenethez.

Remélem ezt is annyian olvassák majd, mint az előzőt!

A könyvet itt tudod beszerezni (jelenleg 15 db van az írónál)

Szülőföld Kiadó

Pfeiffer Gábor - Betűhalmazok írói oldala

 Email 

Bluesgitar - Lábnyomok a sárban

Sonia és a Blues and Roll

 

Pfeiffer Gábor: 

Lábnyomok a sárban

Hangos könyv

 

 

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Drasko Olívia - ("Eddig az összes történetem a véletlenek alapján született. Legtöbbször csak úgy kipattan a fejemből, sőt már volt olyan is, hogy egy-egy történetet, vagy jelenetet megálmodtam. ")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Drasko Olívia  írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyveiről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek Beteg szerelem című könyve jelent meg eddig, amit  a Publioobox  Kiadó lehet megrendelni.

Íme, az interjú, fogadjátok szeretettel!

 

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Először is köszönöm szépen az interjúfelkérést!
Drasko Olivia a nevem. 2019-ben adtam ki az első könyvem a  Beteg Szerelem - Gyilkos az erdőben című pszichothrillert. Jelenleg az első gyermekemet várom, aki tavasszal fog megszületni, így háztartásbeli írónőként tevékenykedem a mindennapokban, emellett pedig van egy másik vállalkozásom is. Emellett pedig rengeteg megírásra váró történet van a tarsolyomban, amiből egyen már dolgozom is. Nagyon szeretek olvasni, ezzel is kezdődött az íráshoz való viszonyulásom, szenvedélyem. Idén fog megjelenni a könyvem folytatása - Gyilkos New Yorkban - címmel, amit már nagyon várok.

A Beteg szerelem című könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Mind az első és második részhez nagyon alapos munkát, utánajárást szerettem volna csatolni. Hogy úgy írjam le a helyszíneket, mintha ismerném őket, és mintha jártam volna már ott. A második részben sokkal nagyobb figyelmet szenteltem a skizofrénia orvosi hátterének, illetve New York felfedezésének, úgyhogy némileg több időt vett igénybe a második rész kutatómunkája.Az első írása viszont hosszabb idő volt, mivel ott elég sokáig csak “írogatásnak/hobbinak” vettem a történetet. Kellett egy-két év, mire rájöttem, hogy többet kell vele foglalkoznom, mert valójában szeretem is ezt csinálni.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Teljes mértékben a fantázia világában élek akkor, amikor írok. Sem a szereplőkben, sem a cselekményben nincs valóság.Erre szerettem volna odafigyelni, nehogy olyan jellemzőket írjak a szereplőkhöz, amiről bárki is azt gondolhatná a közelemben, hogy róla formáltam. A helyszínek természetesen valóságosak, de sajnos még egyik helyen sem jártam.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

A szenvedély akkor kezdődött el, amikor “össze találkoztam” egy könyvesboltban az Ördögi kozmetika című pszichothrillerrel. Aztán pedig középiskolában kezdtem el írogatni. Először csak párbeszédeket, aztán jeleneteket, végül pedig megszületett a Beteg Szerelem.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Igen. Mindenképp szeretnék a közeljövőben írni egy sci-fit. Szerintem nagyon izgalmas történetet találtam ki és alig várom, hogy hamarosan annak is nekiálljak.Ezen kívül lesz egy líraibb hangvételű könyvem is, amin éppen dolgozom az egy drámaibb hangvételű, teljesen más stílusú könyv lesz, mint a mostani és annak folytatása

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Felemelő. Amikor nem olyan rég befejeztem a Beteg szerelem második részét, akkor is azt éreztem, hogy tudom, még nincs vége. Hosszú az út a kiadásig, de még egy könyvem kész, amit nagyon szerettem írni, annak ellenére, hogy voltak benne nehezebb részek. Ilyenkor tudom, hogy bezárul egy ajtó, de kinyílik előttem egy másik, ami egy új történethez fog vezetni. Ez pedig még jobb érzés, mint befejezni egy kéziratot.

Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?

Ez valójában nem az álnevem, hanem a vezetéknevem rövidítése, mivel az túl hosszú lett volna a kiadó szerint a könyvkiadáshoz. Persze ezt nem bántam meg, megszerettem az írói nevemet is.Teljes álnevet nem szerettem volna felvenni

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Igen!

Általános iskola 7-8. osztályos lehettem, amikor egy antikvár könyvesboltban rátaláltam Amelie Nothomb - Ördögi kozmetika című könyvére, mint ahogy azt már említettem. Akkor, miután azt elolvastam teljesen szerelmese lettem a pszichothriller-thriller műfajnak. Utána kezdtem el rohamosan sokat olvasni. Amikor a középiskolai évek alatt a Beteg Szerelem ”kipattant” a fejemből, már úgy kezdtem bele a történetbe, hogy tudtam, ennek pszichonak kell lennie. Most már kacsintgatok a krimi/sci-fi/lírai könyvek és műfaj felé is, de ami biztosan a munkásságomban mindig megtalálható lesz, az a pszichothriller és a thriller-vonal.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Hihetetlen. Emlékszem, hogy az első példányok, amik a könyvesboltokba is kikerültek, a könyvbemutatóm előtt egy nappal érkeztek meg hozzám. És tényleg el sem hittem, hogy ezt én írtam, az én fantáziámból született. Nagyon izgalmas napok voltak azok.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Legtöbbször nem tervezem meg, mikor és mennyit írok. Ritkán van, hogy úgy fekszem le, hogy na, „holnap biztosan írni fogok”. Én eleve csak este/éjszaka szeretek írni, ezt pedig nem tervezem előre. Szóval tízből kilencszer impulzív-

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Kedvenc jelenetem egyelőre nincs. Viszont az összes közül a Beteg Szerelem a kedvencem, már csak azért is, mert első regényem.Sok olyan jelenet és pillanat volt, amit nehezen írtam, főleg a második részben. Rengeteg orvosi magyarázat és jelentés került bele, így a sokadik megkezdett óra, amit ezeknek az írásába fektettem, egy idő után megkívánta a pihenést. Volt egy-két olyan fejezet, aminek már nagyon vártam a végét.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Eddig az összes történetem a véletlenek alapján született. Legtöbbször csak úgy kipattan a fejemből, sőt már volt olyan is, hogy egy-egy történetet, vagy jelenetet megálmodtam. Szerencsére nagy a fantáziám, így akár egy kirándulás, vagy utazás során is rengeteg ihletet szoktam meríteni.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

A férjem az egyetlen, aki az első könyvemnél is jelen volt és folyamatosan megosztottam vele, mikor hol tartok és arról éppen mi a véleménye. Amikor pedig úgy érzem, hogy kész vagyok, akkor ő az első, aki elolvassa és véleményezi. Rá mindig hallgatok, és megfogadom a tanácsait.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

A családom először nagyon meglepődött, amikor középiskolában közöltem velük, hogy írtam egy történetet és terveim szerint egyszer könyv lesz belőle. Aztán amikor már kezdett összeállni minden, és úgy döntöttem, hogy ki szeretném adni, akkor mindenben támogattak, és alig várták, hogy elolvassák. Végül, amikor megjelent, és megtartottuk a könyvbemutatómat is, láttam rajtuk, hogy büszkék rám, ami számomra mindennél fontosabb.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Először is köszönöm, hogy ennyien követik a munkásságomat és olvassák/olvasták a könyvemet. Szuperek vagytok mindannyian! Amit biztosan ígérhetek, hogy hamarosan végre kézzel fogható lesz a Beteg Szerelem folytatása. Ezt idénre tervezem.

 

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Drasko Olívia FB oldala 

Drasko Olívia Books 

Drasko Olívia insta oldala

Líra 

Libri

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Előrendelhetó: Tollas Tímea: Porcukor: 40 gramm motiváció, Hízz a sikerektől!-("A misztikus és a motivációs, lelki témák voltak azok mindig, amelyek igazán közel álltak a szívemhez és a valódi egyéniségemhez. Az életemre kihatással lévő helyzetek, amelyekbe a sors által kerültem, alakították a nézeteimet bizonyos témákkal és meglátásokkal kapcsolatosan. ")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem az írónőt Tollas Tímeát, hogy meséljen kicsit magáról, és a könyveiről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónak Porcukor: 40 gramm motiváció, Hízz a sikerektől! könyve jelenik meg, amiket Publiboobox Kiadó oldalán lehet megrendelni.  Íme az interjú, fogadjátok szeretettel! 

Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?

Nincsen írói álnevem, régebben a Liluss Green-t használtam pár kis versemhez vagy írásomhoz de ez még kamasz koromban volt. Akkor el akartam rejtőzni a világ elől, féltem megmutatni magamat, az egyéniségemet, mert tudtam hogy csúfolnának. Sosem voltam átlagos, semmilyen téren sem, így mindig nehéz volt a beilleszkedés.

Azonban az elmúlt pár évben rájöttem, hogy büszkén kell hozzáállnom az íráshoz, ugyanúgy ahogyan magamhoz, a személyiségemhez is. Nem lehet mindenki egyforma, a nyáj effektus pedig nem menő. Birka bárki lehet, de különleges, szivárványszínű barika… Ahhoz már elhatározás és kitartás kell. A kérdésre válaszolva: Emelt fejjel és igazán büszkén vállalom a nevemet a könyvem borítóján! Ez is én vagyok. Egy újabb részem.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

A misztikus és a motivációs, lelki témák voltak azok mindig, amelyek igazán közel álltak a szívemhez és a valódi egyéniségemhez. Az életemre kihatással lévő helyzetek, amelyekbe a sors által kerültem, alakították a nézeteimet bizonyos témákkal és meglátásokkal kapcsolatosan.

Ennek a könyvnek az alapgondolata pedig a motiváció hiányának kiküszöbölése és a pozitívabb, kitartóbb életmódra való törekvés volt. Magamat gyógyítottam a könyv írása által. Lefertőtlenítettem olyan sebeket, amelyeket máshogy nem tudtam volna kezelni. A könyvemnek köszönhetően megtanultam könnyebben elfogadni azt, aki vagyok.

 

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Szavakkal nehezen megfogalmazható az a büszkeség és elégedettség, amely azokban a pillanatokban járt át, amikor kézbe vehettem a könyvemet. Első látásra szerelem volt. Olyan élmény ez, amelyet legalább egyszer mindenkinek meg kellene tapasztalnia a munkája során.

Egy könyv érték, de sokszor még annál is több. Maga az író lelke, az egyénisége. Egy darab, amelyet papírra vetett, mert kikívánkozott belőle.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Kiskoromban rengeteget olvastam és már akkor megfogalmazódott bennem az alkotás iránti vágy.

Akkoriban kis regényeket írogattam, amelyet édesanyámmal, a saját kedvtelésünkre szőttünk tovább, amikor éppen időnk volt. Ahogy teltek-múltak az évek, az olvasás sajnos kiveszett a mindennapjaimból és sokszor üresség töltötte csak be a helyét. Aztán volt egy egészségügyi törés az életemben és immár közel 4 éve nincs olyan napom, amikor ne vetnék papírra egy gondolatot vagy érzést.

Az írás számomra gyógyír és egy önkifejezési forma.Eleinte csak pár kis online magazinnak írtam, aztán egyre többen felkerestek különböző reklám cégektől és személyes blogoktól is, hogy nem írnék -e nekik is. Mérhetetlenül hálás vagyok, hogy ilyen lehetőségeket kaphattam az évek során és büszkeséggel is tölt el, hogy nem adtam fel azt az álmomat, hogy egyszer egy saját könyvet tehessek le az asztalra.

 A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Kiemelt kedvencem nincs, mert mindegyik naphoz írt kis üzenetem nagy jelentőséggel és értékkel bír számomra. Az őszinteség volt sokszor rettentően nehéz a kötetem írása során, ugyanis ebben nem bővelkedik a mai világunk, semmilyen téren. Mindig nehéz beismernünk, ha tévedtünk valamivel vagy valakivel kapcsolatosan, ha előítéletesek voltunk vagy éppen nem adtunk bele 110 %-ot egy fontos dologba. 

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Egész eddigi életem során próbáltam az engem ért behatásokat és lelki tényezőket, fájdalmakat, örömöket egy „csokorba” gyűjteni és inspirációt, motivációt meríteni belőlük. A körülöttem lévő emberek életéből vagy éppen az engem ért sérelemből, lelki fájdalomból, adott esetben katarktikus élményből tudok elsősorban táplálkozni. Észrevettem magamon, hogy akkor a legkönnyebb írnom egy témáról, ha friss az élmény és éppen az alkotás fázisa előtt éltem át.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz ,sőt meg is jelent?

Mindig támogattak, mindenben. Kiskorom óta tudták, hogy ez az én világom és az egyik nagy szerelmem is egyben: az írás. Nagymamám mindig sírva, lenyűgözve olvassa a cikkeimet és a kisebb-nagyobb lélegzetvételű írásaimat. kisebb-nagyobb lélegzetvételű írásaimat. Ő az első számú kritikusom is, hiszen neki van tapasztalata az újságírás terén.

A könyv írása során végig egy ember emléke járt a fejemben és a szívemben: a nagypapámé, aki sajnos már 3 éve nem lehet velem.

Ő mindig arra tanított, hogy mosolygósan, pozitívan próbáljam szemlélni a világot és ne elégedetlenkedjek folyton. Még ma sem sikerült teljesen eleget tennem ennek a kérésének, de mindig igyekszem és remélem, hogy büszke lenne rám!

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Még több cikk, kendőzetlen őszinteség és egy új, misztikusabb témájú kötet is készülőben van a jövőben. Célok és tervek mindig lesznek, örök nyughatatlan személyiség vagyok, tehát az alkotói válság tényétől szerencsére nem félek. Ezzel a könyvvel pedig már a kellő motiváció és vidámság is megvan hozzá, hogy a jövőben még több inspiráló tartalmat hozhassak a kedves Olvasóknak!

 

  A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Tollas Tímea írói oldala 

Előrendelhető:

Libri