Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Anne Raven írónőt, hogy meséljen kicsit magáról, és a könyveiről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónak Illegális szerelem című könyve jelent meg eddig, amit a NewLine Kiadó oldalán lehet megrendelni.
Íme az interjú, fogadjátok szeretettel.
Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?
Először is köszönöm szépen a felkérést, igazán megtisztelő. Magamról annyit, hogy anya vagyok, feleség, dolgozó nő, olyasvalaki, aki folyamatosan arra vágyik, hogy többet hozzon ki magából. Szeretem a természetet, imádok írni, olvasni, egy jó film előtt lustálkodni, de épp úgy szeretek új dolgokat felfedezni, tanulni, fejlődni. Vágyom rá, hogy egyszer eljussak azokra a helyekre, ahol már a regényeimben jártam, de arra is, hogy új helyeket fedezzek fel. Alapvetően kitartó személyiség vagyok, igyekszem pozitívan gondolkodni, és az idő az, amiből sosincs elég a számomra.
Illegális szerelem című könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?
Az Illegális szerelem című regényem nem igényelt több kutatómunkát, mint a korábbiak, viszont azt hiszem, itt már igyekeztem a korábbi tapasztalataimat felhasználva a hátteret, a világot, amiben a regényem játszódik, sokkal jobban elmélyíteni, igazán hitelesen visszaadni. Maga az írás épp ezért tovább tartott, de ha jól emlékszem, szűk egy éven belül elkészültem vele.
Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?
Maga a történet egy általam kitalált, kreált világ. Hogy mennyire van valóság alapja? Ki tudja? Alapvetően az egész, minden szereplő, cselekmény, bizonyos helyszínek is a képzeletem szüleményei.
Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?
Azt hiszem 2016. volt számomra az az év, amikor az írás berobbant az életembe. Teljesen véletlenül, gyakorlatilag a semmiből csöppentem ebbe a világba. Akkortájt kezdtem el újra olvasni, élvezni a könyveket, a történeteket. Borzasztóan feltöltött. Tucatnyi szerző regényén voltam túl, amikor kezdett motoszkálni bennem a gondolat: mi lenne, ha én is megpróbálnám? Hát így kezdődött…
Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?
Nem tudom, egyelőre nem hiszem. Abban az egyben biztos vagyok, hogy olvasni, írni is ebben a zsánerben szeretek igazán. Nekem kell a habos-babos, szerelmes habcsók, a könnyed kikapcsolódás érzése, amit ez a műfaj megad a számomra. Nem mondom, hogy soha, és hogy nem csapongok egy kis krimi szál, néha erotikus vonal felé, de alapvetően maradok a gyökereimnél azt hiszem.
Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?
Felszabadító érzés, azt hiszem, ugyanakkor azonnali hiányérzettel is jár. A karakterek hozzád nőnek, behálózzák az életed, velük kelsz és fekszel, úgy beszélsz róluk, mint hús-vér emberekről, megszereted őket. Azt hiszem természetes, hogy az elengedésükhöz idő kell.
Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?
A saját nevem túl hosszú, és kevésbé hangzatos szerzőként, így egy kicsit leegyszerűsítve, az angolra fordított változata mellett döntöttem.
Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?
Igen, abszolút! Ez vagyok én. Ez tesz boldoggá, ez kapcsol ki. Nem bírok semmi erőszakosat, véreset, brutálisat. Felkavar. A valóság tele van ilyen dolgokkal, épp elég ott megélni.
Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?
Természetesen nagyon jó, de mivel az első három regényem csak ebook formátumban jelent meg, így amikor most áprilisban a NewLine Kiadónál az Illegális szerelmet végre nem e-könyvként, hanem nyomtatott könyvként tarthattam a kezemben, akkor vált valóra igazán egy álom. Szóval valahol mérhetetlen büszkeséggel töltött el, de legalább ugyanennyire félelemmel is.
Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?
Valamennyire tervezett, valamennyire impulzív. Írás közben változnak a dolgok. Van egy kép a fejemben a történetről, a szereplőkről, helyszínről, de így sem tudom pontosan, mi fog történni velük, mi lesz a következő lépésük, csak megtörténnek a dolgok. A karakterek saját útra lépnek, saját döntést hoznak…
A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?
Vannak kedvenc jeleneteim, vannak mumusaim. Az Illegális szerelemben az abszolút kedvencem a fotóstúdiós rész. Érzelmes volt, emberi, őszinte. Számomra azoknak a részeknek a megírása legnehezebb, amikben nincsenek mély érzelmek, de szükségesek a történet előremozdítása szempontjából.
Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?
Semmi speciális. Sok szerzőtől hallottam már, hogy zenét hallgat írás közben, de nekem ez nincs meg. A legtöbb esetben egy pillanat, egy szó, egy érzés, egy hely, esetleg egy filmjelenet vált ki belőlem ötleteket, ha pedig megvan az alap, arra építkezem.
Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?
Család, barátok, kollégák. Mindig ők az elsők, akiknek elküldöm. Fontos számomra milyen hatást, benyomást vált ki a regényem olyan embereknél, akik nem szakmai, csupán érzelmi, élmény szinten tesztelik. Aztán persze jöhet a szerkesztő, aki rávilágít azokra a dolgokra, amikre még figyelnem kell.
A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?
Azt hiszem, nem igazán hitték el, hogy ebből valaha is regény lesz, hogy tényleg végigcsinálom. Most már természetesen büszkék rám, támogatnak mindenben.
Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?
Az olvasóknak szeretném megköszönni a támogatást, a bizalmat. Igyekszem méltó lenni rá. Törekszem minél színvonalasabb, izgalmasabb történeteket írni a jövőben is, és remélem szeretni fogják azokat is. Annyit elárulok, hogy nem lustálkodom. Az Illegális szerelem folytatásán dolgozom. A megjelenést pedig jövő tavaszra tervezem.
A könyvet itt tudjátok beszerezni:
