A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Horrror. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Horrror. Összes bejegyzés megjelenítése

2023. február 11., szombat

Közös interjú Kuba Richárd Lengyel Dávid írókkal, akik megírták a Holtak világa zombi kultuszt. - ("Az élőhalottak, mint téma mindig népszerű volt, ezért is lepett meg minket nagyon, amikor kiderült, hogy miénk az első ízig-vérig magyar zombis könyv. ")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban most két íróval fogok készíteni interjút. A két író Kuba Richárd és Lengyel Dávid nemrégiben adta ki karácsony előtt Holtak Világa sorozat második kötetét Küzdelem címmel. A könyvet A jóslat folytatásaként lehet olvasni. Kuba Richárd és Lengyel Dávid mesél nektek a könyv születéséről, hogyan ismerkedtek meg, miért pont zombik a könyv témája.

Köszönöm, hogy elfogadták a felkérésemet.

Forrás: Holtak világa hivatalos oldala

Dávid, Richárd, kérlek, meséljetek magatokról? Mit tudhatunk meg rólatok? Hogyan kezdődött az ismeretség?

Dávid: Először is szeretnénk megköszönni a lehetőséget és a felkérést! Ricsivel még 2006 szeptemberében ismerkedtünk össze, amikor egy azóta már megszűnt közösségi oldal hirdetési felületén megpillantottam az amatőr filmjeihez statiszta és támogató kereső bejegyzését, majd a honlapján lévő videók megtekintése után írtam neki egy e-mailt, mivel akkoriban volt néhány történetem, amiket meg szerettem volna filmesíteni és én is pont egy olyan hirdetést akartam létrehozni. Rólam amit talán érdemes tudni, hogy elég széles érdeklődési körrel rendelkezem a csillagászattól a lövészetig. A különféle történetek kitalálása pedig már általános iskolás korom óta jelen van. Célom, hogy a jövőben a regényírást és történetmesélést mindinkább központba helyezzem az életemben.

Richárd: Sziasztok, és én is köszönöm a felkérést. Az amerikai Miami városától mintegy 9000 kilométerrel keletre fekvő Budapesten élek. Régebben nagyon érdekelt a filmkészítés világa, igyekeztem kipróbálni magamat a kamera előtt és mögött is, ezért nem csak amatőr filmezéssel foglalkoztam, hanem színtársulati tag is voltam. Az érdeklődésem idővel új irányt vett, ma már a hivatásom mellett (önkormányzati rendészet) a történetmesélés érdekel a leginkább, de a filmek szeretete mindemellett továbbra is megmaradt. Ismeretségünk kezdetén Dáviddal több levelet is váltottunk, megmutatta nekem pár történetét. A Holtak Földje című munkájában láttam a legtöbb fantáziát. Eredetileg filmes vonalon kezdtük el felépíteni a történetet, majd menetközben döntöttünk, hogy regényként adaptáljuk, ennek során kapta meg a végleges címét, a Holtak Világát.

Mennyire nehéz közös regényt írni? Hogyan tudjátok összehangolni az írást? Hogyan képzeljük ezt el?

Dávid: Szerintem egyáltalán nem nehéz, sőt többféle gyakorlatot láttam rá, a legtöbben talán felváltva írják a fejezeteket, vagy pedig felosztják maguk között a karaktereket. A mi esetünkben viszont ezt úgy kell elképzelni, hogy megírok egy egész fejezetet, majd azt átküldöm e-mailben Ricsinek, hogy az alapján dolgozza bele a szövegbe a saját elképzeléseit.

Richárd: Igazából összeszokás kérdése. Egymás ötleteit jól kiegészítjük és hasonlóképpen gondolkozunk, de mégis más-más szemszögből tudjuk az adott kérdést megközelíteni. Ő át küldi nekem az általa megkezdett anyagot, én pedig átfutom, különböző színekkel jelölgetem azokat a részeket amiket szeretnék hozzáadni vagy inkább elvenni. Gyakorlatilag egymás szerkesztői vagyunk, belátásunk szerint belenyúlunk a másik által írt szövegbe. A véglegesnek tekintett szövegen ennek ellenére mégsem érződik éles stílusbeli különbség, aminek személy szerint nagyon örülök. Hogy kinek az érdeme volt egy-egy ötlet így persze idővel már nehéz nyomon követni.

Holtak Világa sorozat, A jóslat és a Küzdelem című könyveket mennyire volt nehéz megírni, miért pont zombi?

Dávid: A jóslatot volt a legegyszerűbb, hiszen annál gyakorlatilag azt a regényt írtuk újra, amit 13 éves koromban kezdtem, ám ezúttal kifejezetten kiadásra szánva, aktualizálva. Az eleje akciódúsabb lett, a karakterek neveit és néhány kisebb jelenetet megváltoztattunk. Maradt viszont a keretes szerkezet, a naplóbejegyzések ötlete és a kulcs momentumok.

Richárd: Nos, itt jövök én a képbe és árnyalom a helyzetet. Igen, az első résznél viszonylag teljes cselekményvázlat segítette a dolgunkat, ugyanakkor életünk első regénye volt A jóslat. Ki kellett dolgozni, hogy az ötleteink hogyan működhetnek regényformájában, mivel gyökeresen más papírra dolgozni, mint mondjuk a filmvászonra. Menet közben annyi mindent akartunk belevinni, hogy a fő részeket kitöltsük, hogy végül elhatároztuk, hogy trilógia lesz a történetből.

Dávid: A Küzdelem esetében viszont már nem tudtunk előre megírt cselekményre hivatkozni, csak azt tudtuk, hogy honnan indulunk és végül hova kell eljutnunk. Az odáig vezető utat menet közben, a karaktereinkkel együtt kellett kitalálnunk és végig járnunk. Most így visszagondolva érdekes látni, hogy honnan indult, hogy nézett ki az első változata a Küzdelemnek, és mi lett a végeredmény. Az egyetlen rész, ami érintetlen maradt a kezdetektől, az epilógus második fele. Egyébként az lett legelőször megírva.

Richárd: Az eredeti kérdésre válaszolva, szerintem a folytatást volt megírni nehezebb, mert ahogy Dávid is említette a rengeteg ötletünk ellenére gyakorlatilag nulláról kellett építkezni a történettel. Viszonylag tapasztalatlanabb írópalántákként azt sem volt egyszerű megválasztani, hogy pontosan hol vegye fel a sztori a fonalat, ezért az elejét többször is, azt hiszem négyszer is átírtuk, mire elkaptuk a ritmust. A bevált recept itt is működött: ha írás közben a cselekmény valami jobban tetsző lehetőséget felvillantott, általában éltünk vele és tettünk egy kisebb kanyart az események sorában. Igaz sokat segített a rengeteg javító szándékú kritika, amit az első regény kiadása után kaptunk, ezeket a tapasztalatokat pedig belevittük a folytatásba.

Tudtommal rajtatok kívül egy írónő írt zombis témában könyvet. Mit gondoltok, lehet ennek majd nagy kultusza, mint odakint a The Walking Dead-nek? Jó, tudom sorozat is készült, de előtte képregény volt. Ha jól emlékszem.

Dávid: Az élőhalottak, mint téma mindig népszerű volt, ezért is lepett meg minket nagyon, amikor kiderült, hogy miénk az első ízig-vérig magyar zombis könyv. Szerintem simán lehet oszladozó barátainknak nagy kultusza, sőt van már magyar zombis képregény is, amihez érkezik majd könyv is (Tóth Szilárd: Z napló). Nekünk a Holtak Világával nem titkolt célunk, hogy egy egész univerzumot építsünk, hiszen nagyon sok potenciál van benne.

Richárd: A történetet Magyarország első zombis regényeként jegyzik. 2011-ben adtuk ki A jóslat első kiadását, azóta már a második kiadást is megélte az első rész. Magyar és zombi, ez a szó sokaknak furcsán hat. Örömmel tölt el, hogy utánunk mások is alkottak ebben a körben, én a Zombi Apokalipszis – A kezdet: Simagöröngyös novelláskötetet és Tolnai Panka Zombifarmját ajánlanám. Nem titkolt célunk, hogy a Holtak Világa megérhessen egy filmes/sorozatos adaptációt is, de persze akár videó játéknak is örülnénk. Távlati terveink között van még a könyves vonalon, hogy az Univerzumba más szerzők is bekapcsolódhassanak – mint pl. a Metro 2033-nál –, ezzel színesítve a HV világát.

Hogyan jött az az ötlet, hogy közös könyvet írjatok. Melyikőtök találta ki, és pont zombis történet legyen hazai helyszínként?

Dávid: Az alapötletet még 13 évesen kezdtem el, akkor még csak saját részre. Akkoriban nagyon foglalkoztatott az a téma, hogy vajon mi történne egy zombiapokalipszis esetén, az emberek hogyan reagálhatnának, vajon én mit csinálnék. Ez egyfajta elmejáték volt a számomra, egy elképzelt forgatókönyv egy képtelen helyzetre. Annyit agyaltam rajta, hogy egy ponton úgy éreztem, muszáj kiírnom magamból az elképzelt helyzeteket egy kerek egész történetté szőve.

Richárd: Dávid ezt a forgatókönyvet a saját környezetére ültette rá, ezt pedig érdemesnek láttam megtartani. Pontosan azt tartottam a koncepció erősségének, hogy a borzalmak itt nem ismeretlen, távoli helyeken történnek meg. Los Angeles, a túrót! Sokkal hitelesebb, ha a zombik már a spájzban vannak. A másik amit biztosan tudtunk, hogy a cselekményt szándékosan nem a fővárosra tesszük, a vidék kevésbé népszerű az ilyesfajta történetekben, de talán bebizonyítottuk, hogy rengeteg tartalék van Kiskőrösben, Kiskunhalasban, Szegedben, Kecskemétben és így tovább folytathatnám a sort.

Meséljetek A jóslatról és a Küzdelemről, mit lehet tudni? Lesznek további kötetek?

Dávid: A jóslat elején a már megtörtént zombiapokalipszisben egy csapat katona talál egy naplót, amit egy huszonéves srác írt. Ő még régebben talált egy (egyébként létező) Nostradamus próféciát és úgy értelmezte, hogy jön majd a zombiapokalipszis. A naplóját olvasva a katonák (és egyben az olvasó) számára megelevenednek az események, hogy a fiú hogyan élte meg azt, hogy a holtak életre kelnek, hogyan készült ellenük, illetve miken ment keresztül. A regényhez kapcsolódva megjelent 2012-ben egy kiegészítő kötet is Kozma András naplója címmel, ebben a regénybeli naplóbejegyzés részleteket teljes terjedelmükben el lehet olvasni.

Richárd: A Küzdelemben a naplót megtaláló katonákat követjük nyomon. Megismerhetjük azt a légibázist, ahonnan ők jöttek. Sajátos problémák adódnak itt is, hiszen egy komplett menekülttábort alakítottak ki a működő bázison belül, a konfliktus pedig borítékolható a két csoport között. Az első részből megismert egyenruhásainknak, pedig személyre szabott kihívásokkal kell megküzdeniük, pl. Andrássy Bálint a menekültekből verbuvált csapatot kell kiképeznie és majd küldetésekre vinnie, Veszprémi Gábornak pedig egy titkokkal övezett küldetésben kell helytállnia. És persze nem csak az olvasót, hanem a katonáinkat is nagyon foglalkoztatja mi lett a naplóban szereplő Kozma Andrással. Mindenképpen szeretnénk befejezni a trilógiát, melynek alcíme Menedék lesz. Viszont tervezünk kiegészítő köteteket is, hiszen a Holtak Világa hatalmas és sok különféle eseményt, emberi sorsot lehet még benne megismerni. A mottó: mind egy világban élnek, a Holtak Világában!

Van valami rituálétok írás előtt? Szoktatok zenét hallgatni?

Dávid: Inkább írás közbeni rituálénk van, főleg amikor ugyanazon a helyszínen dolgozunk együtt: ez a jegeskávé-ivás. Megfigyeltük, hogy olyankor mindig kreatívabbak vagyunk. A zenehallgatás is segít, ráhangolódásban leginkább Breaking Benjamin – So cold, de én személy szerint írás közben mostanában Nightcore számokat szoktam hallgatni.

Richárd: Jegeskávé az arcba, azt indulás a harcba! Mármint a zombikkal. Ilyenkor szoktak jönni a hülyeségek, a rendezői kommentek, a kifigurázott események, amiken jókat röhögünk. Ez segít ellazulni és ráhangolódni a témára. Néha pedig egyik-másik agymenés annyira jóra sikeredik, hogy bekerül a regénybe is (bár a hűtőből már-már magától kimászó romlott löncshús nem ezek közé tartozik).

Zombis témában sokat kellett kutatnotok?

Dávid: A zombijaink alapját a popkulturális megjelenésük, filmek, játékok adják. A történetünk szerinti pontos eredetüket még nem fejtettük ki, ám ami késik, nem múlik. Ezzel kapcsolatban még régebben folytattunk beszélgetéseket egy mikrobiológussal, de amikor eljön az idő, akkor igyekezni fogunk minél tudományosabban, ugyanakkor a hétköznapi olvasó számára is közérthetően megmagyarázni a létüket.

Richárd: A zombikra eddig leginkább rémisztő bio-díszletekként gondoltunk: egyszerűek, ezért is a fókusz az általuk megteremtett helyzeten van. A legtöbb kutatást, amit végeztünk a helyszínek adták, így azok pontos leírása. A legtöbb regénybeli helyszínt élőben is bejártuk. Ez legjobban a kiskőrösi helyszíneken érződhet, de a kecskeméti repülőnapokra is elmentünk, hogy a bázist belülről megismerhessük. A másik hangsúlyosabb kutatási terület a fegyverek és harci eszközök képességei volt, ez persze érződik is a köteteken.

Mikor kezdődött nálatok az írás iránti szenvedélyetek?

Dávid: Nálam 9-10 évesen talán. A fantáziám mindig élénk volt, illetve nem telt el úgy éjszaka, hogy ne álmodtam volna valamit, ezek pedig szinte kivétel nélkül kerek, egész történetek voltak. Ezeken kívül sokat inspirálódtam a számítógépes játékokból, az első megírt sztorijaim konkrétan egy általam kitalált akciójáték pályáinak leírásai voltak regény formában.

Richárd: Ahogy fent említettem, én inkább filmes voltam, a regényírás szeretete "evés közben" jött meg. A Blair Witch rajongók, most kicsit ne nézzenek ide: a filmkészítés drága és sok ember munkája kell hozzá. Számomra, és persze ambiciózus író számára is, komplex világokat felépíteni vagy akár lerombolni őket sokkal egyszerűbb egy billentyűzet segítségével.

Milyen érzés volt számotokra, amikor kész lett a könyv?

Dávid: Nem hiszem, hogy pontosan szavakba lehet önteni azokat az érzéseket. A jóslat esetében leginkább büszkeség, elégedettség és a kiadás miatti izgalom jellemezte. Amikor pedig kész lett és a futár meghozta a kiadótól a frissen nyomott könyveket és megláttam… Szó szerint ugráltam örömömben, hiszen a gyermekem napvilágot látott, aznap le sem lehetett lőni. A Küzdelemnél már – talán a hosszú írási idő miatt – inkább úgy éltem meg a nyomdába küldést, mint amikor egy korszak lezárul. Az öröm és elégedettség ekkor is megvolt, de már a következő korszak kezdetére összpontosítottam.

Richárd: Leírhatatlan érzés volt ott ülni a legelső próbanyomással a kezemben Küzdelemből. Csak forgatgattam, nyitogattam, bele-bele olvastam és közben mosolyogtam. Nehezen fogtam fel, hogy már tényleg itt tartunk, hogy könyv lett a történetből. A jóslat esetében már nem tudom ezeket jól felidézni, viszont arra tisztán emlékszem, hogy leesett az állam amikor a saját grafikusunk, Sallai Péter megküldte a legelső verziót a borítóból.

Családotok, barátaitok mit szóltak, hogy zombis regényt írtok?

Dávid: Én a családomnak csak akkor árultam el, hogy írtam egy könyvet, amikor mondtam nekik, hogy fel kell utaznom Budapestre és kérdezték, hogy miért. Nagyon meglepődtek, hogy a szerződést megyek aláírni a kiadóval. A barátaim közül csak egy szűk kör tudott a dologról, de végig kíváncsiak voltak, mi sül ki belőle. Alapvetően mindenki támogató, érdeklődő és bátorító, még a 90 éves nagymamáim is olvassák a könyveket.

Richárd: Természetesen engem is támogatott a családom, a kellő én-időt mindig megadták, hogy nyugodtan tudjak alkotni. Igaz az alkotó munkába én sem vontam be őket, de a kész anyag tetszett nekik annak ellenére, hogy szinte senki sem a horror műfaj rajongója nálunk.  

Amikor kész lett a közösen írt történet, elmesélitek a folyamatát a kezdéstől és a könyvformáig?

Dávid: A korábban említett oda-vissza küldözgetéses javítás-csiszolás egészen addig tart, amíg mindketten el nem fogadunk egy változatot az aktuális fejezetből. Előfordult, hogy egyetlen szó vagy kifejezés volt, amin vitáztunk és az is elvitt 3-4 oda-visszaküldési kört. Végül persze megtaláltuk a mindkettőnk számára megfelelő megoldást. Amikor a regény teljes terjedelmére igaz, hogy megfelelőnek tartjuk és már nem módosítanánk rajta egy betűt sem, akkor elmondhatjuk, hogy van egy béta-verziónk.

Richárd: Azt a béta-verziót küldjük ki tesztolvasóknak. Mindenki más szemmel nézi, ezért az általános olvasói visszajelzéstől kezdve a részletekbe menő boncolgatáson át mindenfélét szoktunk kapni. Mi pontosan ennek örülünk, hiszen csakis őszinte véleményt várunk. A tervezőasztalra ha még kell visszatudjuk tenni a könyvet.

Dávid: A visszajelzéseket követően még csiszolunk, javítunk a történeten, majd amikor ezzel is elkészültünk, kiküldjük még egy körös tesztolvasásra, jellemzően friss embereknek, hátha akad még valami, ami kimaradt. Itt már inkább az olvasói élményre vagyunk kíváncsiak, a leendő fogadtatást igyekszünk felmérni, illetve a nagyobb ívű következetességi hibákat, bár ennél a körnél nem szoktak nagyobb dolgok kiesni.

Richárd: Mint tudjuk egy regénynél soha sincs olyan hogy "kész”. De ezen a ponton bátorságot kellett szívnunk magunkba és elengedni a kezét, had induljon meg a nagyvilágba. Ezen a ponton Dávid megigényli az ISBN számot. Régebben kiadóval dolgoztunk, mostanra viszont elég tapasztalatot szereztünk, ezért a második kötetnél belevágtunk a magánkiadásba. Dávid végzi a nyomdai előkészítést, amiből kiderül a könyv végleges terjedelme. Ezek alapján árajánlatokat kérünk a nyomdáktól, a 2-3 legígéretesebbhez pedig személyesen elmegyünk megtapasztalni minőséget.

Idén mi várható tőletek? Jönnek az újabb zombis könyvek? Mit terveztek még?

Dávid: Részemről az idén több Holtak Világa novella várható, illetve dolgozok egy kiegészítő regényen Bolyongás címmel, ami a Küzdelem eseményeivel párhuzamosan játszódik. Nem garantálom, hogy idén kijön, de szeretném minél előbb kihozni. Másik megkezdett kiegészítő kötetem, a Nomád most kicsit fel lett függesztve, de azt is folytatni fogom, ha befejeztem a Bolyongást. Vannak még zombis könyvek a tarsolyomban, ezekről majd a szerzői Facebook oldalamon idejében be fogok számolni, ahogy a nem zombis projektekről is (hiszen abból is van bőven). A Küzdelem folytatására, a Menedékre sajnos még várni kell egy kicsit, a komolyabb közös írási munkát leghamarabb csak április végén tudjuk elkezdeni.

Richárd: Ahogy említettem szeretném végig írni a trilógiát. A munkát ismét az egyetemi tanulmányaim nehezítik, hiszen alapképzésre épülő szakképzésre jelentkeztem, de szeretném majd a mesterképzést is elvégezni. Addig is dolgozunk a Menedék cselekményvázlatán, körvonalazódnak a részletek, megy a brainstorming.

 A könyveket itt tudjátok beszerezni:

Holtak Világa hivatalos oldala