Beleolvasó:Haffner Orsolya: Tükörtó - " Ha az eddigi kalandos utam nem tartogatott volna elég izgalmat, akkor mit mondhattam most? Egyetlen módja volt, hogy megtudjam, mi történt: közelebb kellett mennem."

Jó régen hoztam bejegyzést a Beleolvasó rovatban, de most leporolom és elkezdem. Haffner Orsolya írónő elküldött egy részletet a Tükörtó című könyvéből. Több részletben fogom hozni nektek a történetet. Bízom, hogy kedvet csinálok a történet további olvasására.

Haffner Orsolya

Tükörtó

Tartalom

„Elza​elméje csodálatosképpen kitisztult. A hűvös vízben úszva érezte meg sok év után újra, hogy egyetlen út áll előtte. Olyan ösvény, amelyen járva legyőzheti önmagát.”

1950-ben egy ötéves kislányt elszakítanak a szüleitől. Megannyi viszontagság után szerető családra lel, mégsem talál nyugalomra. Húga betegsége, pénzgondok és egy vonzó zenész a feje tetejére állítja az életét. Úgy érzi, menekülnie kell, ám senkinek nem szól róla, merre tart.
46 évvel később Elza múltjának sötét árnyaival küzd. Édesanyja halálának fájdalmas emlékét elnyomva a jobb élet reményében tervezgeti a jövőjét, azonban egy váratlan történés felszakítja a lelkén ejtett sebeket. Egy kezébe kerülő levélből tudomást szerez egy elfeledett családtagról, akinek a létezéséről éveken át hallgattak.
Elza nyomozásba kezd, de egyre több a válaszra váró kérdés. Minél közelebb kerül a rejtély megfejtéséhez, annál veszélyesebbé válik a küldetés. Miközben belemerül a múltba, olyan titkok is napvilágot látnak, amelyeket talán nem lett volna szabad bolygatni.
Vajon hol fonódik össze a két idősíkon játszódó történet? Mikor találkozik a múlt és a jelen?

A TÜKÖRTÓ

RÉSZLETEK

PROLÓGUS

Sokáig várakoztam.

Időnként lefeküdtem a fűbe, néztem az eget, és a fűszálakat tépkedtem. Néha felálltam, hogy járkáljak egy kicsit, ezzel próbáltam csillapítani lábaim remegését. Egészen addig kettős életet éltem, de most már tudtam, ki vagyok valójában, és azt is, hogy mit kell tennem.

  Láthatatlan akartam maradni az őszi alkony szürkületében, ezért egy terebélyes tölgyfa mögé húzódtam. Éreztem a nyirkos moha és a lehullott levelek földes illatát, a csendet pedig csak egy távoli bagoly huhogása törte meg. Kissé messzebb egy tó üveges csillogását vettem ki, amely a felbukkanó félhold gyér fényét tükrözte vissza. A part mentén nádas állt, karcsú formái, mint holmi őrszemek, lágyan ringatóztak a szélben. Időnként néhány ezüstös hal csobbanása zavarta meg a víz felszínét, odébb madarak köröztek élelmet keresve.

  Várakozás közben egyszer csak hangok szálltak felém, talán emberek kiabáltak valahol. Kinéztem a rejtekhelyemről, füleltem, és a zaj forrása felé indultam. Pár pillanatig semmi nem történt, ezért közelebb merészkedtem. A kimerültség ránehezedett a vállamra, miközben a sűrű aljnövényzetben araszoltam, a lábam sajgott a több napos könyörtelen üldözéstől. Egyre csak azon jártak a gondolataim, mibe keveredhettem. Izgatottságomban, hogy most végre felfedhetem az igazságot, gyorsabban szedtem a levegőt, és az adrenalin, ami egyre jobban elárasztotta a testemet, legyőzte a fáradtságomat. Amint a tó mentén haladtam, a domb túloldalán egy romos építményt vettem észre.

   Megtorpantam, hogy átgondoljam a következő lépésemet, de ekkor mozgást vettem észre a szemem sarkából. Két alak emelkedett ki az árnyékból, aztán mindketten sietve futásnak eredtek a tó felé. Messze voltam, így nem tudtam kivenni, kik lehettek. Valami arra késztette őket, hogy meneküljenek. Mi történhetett, amíg várakoztam?

     A menekülők nem sok időt hagytak a töprengésre.

  Amikor az elöl szaladó alak a tóhoz ért, bemászott egy ott veszteglő csónakba, és ellökte magát a parttól. A mögötte lévő rohant utána, de aztán váratlanul megállt, mintha azon gondolkozna, mitévő legyen. Végül a vízbe ugrott, és úszni kezdett a csónak felé.

  Ha az eddigi kalandos utam nem tartogatott volna elég izgalmat, akkor mit mondhattam most? Egyetlen módja volt, hogy megtudjam, mi történt: közelebb kellett mennem.

  Ahogy a parthoz értem, alig hittem a szememnek.

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Smaragd Kiadó

Haffner Orsolya írói oldala

Tudtad-e? Haffner Orsolya

Tudtad-e? rovatomban Haffner Orsolya  írónő hét érdekességet osztott meg, mely a könyvéről mesél nektek. Írónőnek Tükörtó című regénye jelent meg Smaragd Kiadó gondozásában. 

Jó olvasást! 

 

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Haffner Orsolya - ("Bármerre is vetett a sors, az írás szeretete mindig velem volt. Eddig kiadott könyveim közül az Ahogy a felnőttek mondanák a fiatal korosztálynak szól, Az Idegen pedig hat, rejtélyes novellát tartalmaz")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem a Haffner Orsolya írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek nemrég jelent meg A Tükörtó című könyve, amely a Smaragd Kiadó oldalán és a nagy könyváruházakban szerezhető be.

 

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Civil életemben – amikor nem az írással foglalkozom – egy nemzetközi cégnél dolgozom Humán Erőforrás és Kommunikációs területen. Közgazdaságtant, Humán Erőforrást tanultam, pszichológiából eljutottam a doktori fokozatig. Belekóstoltam a rendezvényszervezésbe és az egyetemi tanításba is. Budapesten élek, három gyermekem van.

Bármerre is vetett a sors, az írás szeretete mindig velem volt. Eddig kiadott könyveim közül az Ahogy a felnőttek mondanák a fiatal korosztálynak szól, Az Idegen pedig hat, rejtélyes novellát tartalmaz.

A Tükörtó az első önálló regényem, amely 2024 júniusában jelent meg. Jelenleg ennek folytatásán dolgozom, miközben rövidebb írásaimat a honlapomon teszem közzé. Történeteimmel szórakoztatni szeretnék, és nem bánom, ha időnként elgondolkodtatom az olvasót.

Szabadidőmben heti kétszer úszom, minden nap olvasok, esténként meditációs gyakorlatokat végzek, ha pedig tehetem, a családommal utazom. Bár egészen másképpen, de ezek mindegyike inspirációként szolgál a történeteimhez.

A legnagyobb izgalmat mégis az okozza, amikor szembe találom magam egy üres oldallal. Valódi jutalom az élet hétköznapjaiban, ha a képzeletem segítségével olyan világokat teremthetek, amelyek addig nem léteztek.

Számomra ebben rejlik az igazi varázslat.

A Tükörtó című könyv sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Mivel a könyvemben szereplő helyszínek és szereplők kitaláltak, a kutatásaimat inkább az érzelmi és pszichológiai szempontok hitelességének biztosítására irányítottam, nem pedig a történelmi pontosságra. Arra törekedtem, hogy belemélyedjek a szóban forgó családi dinamika bonyolultságába, és valósan tudjam ábrázolni a személyes traumák hatásait. Mindezt oly módon, hogy izgalmas, magával ragadó narratívát alkossak.

A Tükörtó megírása egészen rövid ideig tartott. Először elkészítettem a regény vázlatát, megalkottam a szereplőim jellemrajzát, elképzeltem a helyszíneket, valamint kidolgoztam a főbb eseményeket. Csak ezután álltam neki a tényleges írásnak. Az első betű leütésétől az utolsóig egészen pontosan 4 hónap telt el. A napi nyolc órás munkám mellett ezt csak úgy tudtam megvalósítani, hogy minden szabadidőmet az írásra szántam. Nem vettem részt programokon, nem utaztam, csupán az edzést tartottam meg a szokásos tevékenységeim közül. Ami különösen nehéz volt, hogy még az olvasást is háttérbe szorítottam emiatt, de azt gondolom, megérte ez az átmeneti áldozat.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

A Tükörtó története egy krimibe ágyazott családregény, amely akár meg is történhetett volna a való életben. A helyszínek, a szereplők és a központi rejtély az én fantáziámban születtek, de a karakterek érzelmei, átélt élményei, valamint az igazság keresése valóságosnak tűnnek, amelyek bármelyikünkkel megtörténhetnek.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Még csak nyolc éves voltam, amikor felfedeztem, micsoda kalandot rejt az írás. Naplót kezdtem vezetni, amelyet felnőtt koromig folytattam. Az események felsorolását idővel felváltották a gondolatok, és rájöttem, egyfajta meditatív elfoglaltságot találtam magamnak. Olyan érzés fogott el, mintha átkerültem volna egy másik világba, és ez a mai napig tart, amikor egy üres oldalt megpillantva írni kezdek.

Tizenhárom évesen belekezdtem életem első regényébe, ám ez nem készült el. Lefoglalt az iskola, később pedig a családra fordítottam a szabadidőmet. Amikor a gyermekeim nagyobbak lettek, akkor fordultam újra a régi szenvedélyem, az írás felé.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Ezen még nem gondolkoztam, de egyelőre úgy érzem, maradok annál a zsánernél, amely A Tükörtó c. regénynél is bevált: izgalmas nyomozás, családi dráma egy kis krimivel fűszerezve. Ez az a műfaj, amiben leginkább használni tudom a képzelőerőmet.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Semmihez sem fogható! Ahhoz tudnám hasonlítani, amikor egy művész felteszi az utolsó ecsetvonást a festményére, vagy amikor egy olimpiai bajnok feláll a dobogó tetejére. Sok hét és hónap munkáját látni egyben fantasztikus érzés, de a legnagyobb elégedettséget az okozza, hogy elmondhatom: alkottam valamit, ami addig nem létezett.  

Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?

Nincs írói álnevem. Egyszer régen valahol azt olvastam, hogy az álnevet használók többsége később megbánja, hogy nem a saját nevét használta, ezért soha nem is merült fel bennem, hogy ne saját néven publikáljak.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Az első könyvem ifjúsági regény (Ahogy a felnőttek mondanák), később tértem rá a rejtélyes, izgalmas krimi-szerű történetekre. Úgy érzem, ebben tudom a leginkább kiteljesíteni a fantáziámat. A túlzottan romantikus vagy a fantasyra hajazó regények nem az én világom.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Nagyszerű! Két nagy vágy vezérelt eddig, amelyeket afféle életcélként határoztam meg: megszerezni a doktori fokozatot, valamint könyvet írni és kiadni. Hálás vagyok a sorsnak, hogy mindkettő sikerült. A könyvírással természetesen nem állok le, már készül A Tükörtó folytatása.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

A regény alapvető vázát, szerkezetét tudatosan tervezem meg, de írás közben gyakran hagyatkozom a megérzéseimre és intuitív ötleteimre. Több olyan jelenet született, amelynek első sorainál még nem tudtam, hogyan is alakul majd a vége – aztán valahogy minden összeállt és a helyére került. Ahogy szoktam mondani: „hagyom, hogy a szereplőim súgjanak és vezessenek” – meglepő, de ez valóban működik!

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Igen, van néhány fejezet, illetve jelenet, amelyeket különösen kedvelek. Néhány közülük már a könyv elkezdése előtt összeállt a fejemben – ezek leginkább olyanok, amelyek fordulópontot jelentenek a cselekményben. Ilyenek például az elején és a végén lévő jelenetek. Legnehezebben azokat a részeket írtam meg, amelyek több párbeszédet igényeltek, mivel leírást könnyebben és gyorsabban tudok írni.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Furcsának tűnhet, de a legjobb inspiráció számomra az, ha kinyitom a gépemet, és farkasszemet nézek az üres oldallal. Leütöm az első betűket, elkezdenek alakulni a mondatok, bekezdések, és egyre jobban hízik, dagad a történet. Amióta sokat írok, már nem hiszek az átütő ihletben, amire várni kell – hiszen ez igen illékony, és ritkán szállja meg az embert úgy, hogy abból rövid időn belül oldalak születhetnek. Számomra az a módszer vált be legjobban, hogy egyszerűen nekikezdek, akárcsak a szokásos fogmosásnak vagy a reggeli öltözésnek. Az első pár sort kell csak megalkotni ahhoz, hogy kibontakozzon a következő jelenet. Hívhatjuk ezt ihletnek, vagy bármi másnak – a legfontosabb, hogy működik.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

A közvetlen családtagjaim. Hálás vagyok nekik, hogy kitartóan támogatnak, és hisznek bennem. Nem csupán a pozitívumokat emelik ki, hanem felhívják a figyelmemet azokra a részekre is, ahol szerintük érdemes lenne javítani vagy változtatni.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Büszkén fogadták, és természetesen ők voltak az elsők, akik a kész könyvből kaptak egy-egy példányt. Nagyon örültem annak, hogy azonnal elolvasták, sőt, ajánlották az ő ismerőseiknek is. Jelenleg a 14 éves unokahúgom olvassa, akinek a dicsérő szavai minden elismerésnél többet érnek!

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

A weboldalamon rendszeresen publikálom a rövidebb történeteimet, írásaimat. Ezen kívül ajánlom az írói oldalaimat Facebook-on és Instagramon:

Haffner Orsolya írói oldala

Instagram

Ha A Tükörtó tetszett az olvasóimnak, jó hírrel szolgálhatok: már készül a folytatás, amely várhatóan 2025-ben jelenik meg. Ebben folytatódik Elza és Hector izgalmas története, akik egy újabb rejtélyes nyomozással próbálják a családi titkokat felfedni.