Gyimesi Emese
Szendrey Júlia és Petőfi Sándor szerelmi szabadságharca
Megjelent!
Szendrey Júlia-kutatás, Budapest, 2024
Lektorálta: Margócsy István
Felelős szerkesztő: Gy. Gömöri Ilona Edit
Borítóterv és a kötet grafikai terve: Tóth Tamás
Könyvbemutató a Petőfi Irodalmi Múzeumban
Gyimesi Emese: Szendrey Júlia és Petőfi Sándor szerelmi szabadságharca - könyvbemutató | Facebook
Helyszín: 1053 Budapest, Károlyi utca 16.
Időpont: február 12., szerda 18 óra
A szerzővel Owaimer Oliver irodalomtörténész, a Petőfi Irodalmi Múzeum tudományos munkatársa beszélget.
Kovács Kata Milla színész és Svajcsik Kristóf zenész különböző filmes zsánerműfajokban dolgozzák fel a könyv témájához kapcsolódó Petőfi-verseket.
Helyszín: Budapest VIII., Horánszky u. 13.
Időpont: február 25., kedd 18 óra
Szendrey Júlia írásaiból felolvas: Mészáros Blanka
Fülszöveg
Kevesen feszegették olyan vad erővel és olyan megalkuvást nem tűrő határozottsággal személyes mozgásterük kereteit, mint ez a huszonhárom éves fiú és ez a tizennyolc éves lány. Döntéseik, világképük és kapcsolatuk elemzése a rendi társadalom polgári társadalommá alakulásának folyamatát sajátos perspektívából képes megmutatni. A könyv középpontjában ez a változás áll: két különleges személyiség formálódása egy gyökeres átalakulások előtt álló, forrongó korban.
Gyimesi Emese a kötetről
„Egészen más történészként megírni egy szerelem történetét, mint fikciós szerzőként. Szendrey Júlia és Petőfi Sándor alakja az írók, költők, drámaírók fantáziáját már jó néhányszor megmozgatta, de még soha nem született a kapcsolatukról olyan könyv, amely az eredeti forrásokból kiindulva, hitelességre törekedve, a korabeli társadalmi közegek sajátosságait elemezve mutatta volna be a történetüket. Nekem ez volt a célom.
A szerelemről sokan hajlamosak úgy gondolkodni, mint ami örök érvényű, változatlan, de engem kutatóként elsősorban az érdekelt benne, ami korspecifikus. A szerelem megélését ugyanis mélyen befolyásolja az, hogy miként gondolkodunk róla, hogyan értelmezzük a saját érzéseinket, milyen a világképünk. Ilyen szempontból a szerelem sosem csupán két ember magánügye. Rengeteget elárul egy korszak társadalmáról az, hogy miként kezeli az érzelmeket, hogyan tekint a szerelemre és mit tart a házasság lényegének.
A reformkorban mindez épp változóban volt, és ez tetten is érhető Szendrey Júlia vívódásainak hátterében.”
(Részlet Both Gabi a WMN.hu-n megjelent interjújából.)
Ajánlások
„Hogyan tudhatjuk megközelíteni egy több mint százötven évvel ezelőtti szerelem történetének rejtelmeit? Szendrey Júlia és Petőfi Sándor kapcsolatáról az elmúlt időben számos szentimentális és előítéletes kitaláció látott napvilágot, így ideje volt, hogy megszülessék a nagy kísérlet: a korábbi pszichologizáló feltételezéseken túllépve a kor társadalmi viszonyai közé illesszük be a kapcsolatot – s ne érzelmesen, hanem megértően kezeljük a különleges esetet. Gyimesi Emese társadalomtörténeti vizsgálata sok tanulsággal jár – a kort is jobban megismerhetjük, s új dolgokat is gondolhatunk a jól ismert szerelmespárról."
(Margócsy István irodalomtörténész, a könyv lektora)
A magyar irodalom talán leghíresebb varázslata. Egy irodalomtörténész nem írhat le ilyet. De ő is tudja, hogy mindenki érti, miről beszél.
(Szálinger Balázs költő)
A kötetről
Még nem született olyan mű, amely Szendrey Júlia és Petőfi Sándor szerelmének történetét a kultikus és a pszichologizáló megközelítéseken felülemelkedve a reformkor társadalomtörténetének szempontjából vizsgálja.
Ha belépünk ebbe a világba, megismerhetjük a Károlyi grófok alkalmazásában álló jószágigazgatók családjainak életmódját, a városi leánynevelő intézet után szatmári közegüket szűknek érző úrikisasszonyok világképét, a vidéki társaséletet, az egymást követő bálokat, valamint a korabeli politikai kultúra jellegzetes szereplőit és eseményeit. Szendrey Júlia és Petőfi Sándor írásai pedig egészen egyedülállóan érzékeltetik, milyen volt átélni a szerelmük kibontakozásának fázisait. Mindez lehetőséget ad arra, hogy – a kultikus megközelítések csapdáit elkerülve, a lezárt, szoborrá merevedett történet helyett – a megismerkedés pillanatától kezdve a házasságkötésig és a nászútig úgy tekintsük végig a szerelmi szabadságharc sodró fordulatait, hogy érzékeljük az egyes helyzetek képlékenységét, a gyötrő kétséget, bizonytalanságot, a várakozás és a vágyakozás feszült izgalmát, a felfokozott érzelmek hullámzását és a döntések tétjét.
A szerelmi szabadságharc arra az imázsra is utal, amelyet a fiatal házaspár önmagáról felépített a korabeli sajtóban, arra a folyamatra, amelyben lépegetve az olvasóközönség számára jól „fogyasztható” mesévé formálták szerelmi történetüket.
A koltói nászút idején Szendrey Júlia nem csupán feleséggé vált, hanem a saját útját kereső alkotóvá is. Az Életképekben és a győri Hazánkban megjelent naplópublikációi miatt hamarosan „szellemdús” írónőként emlegették a korabeli lapok. Két hónappal később megjelent, Ábránd című művében pedig bátran hirdette a szerelmi házasság eszméjét, és büszkén vallotta: „sorsom megáldott boldog szerelemmel.” A könyv a megismerkedés pillanatától a szerelmi házasság eszméjét hirdető publikációk megjelenéséig követi nyomon az eseményeket.
Gyimesi Emese gazdag képanyaggal illusztrált kötetében a történetmesélés élményszerűségét a társadalomtörténeti elemzés pontosságával párosítja.
A szerzőről
Gyimesi Emese portréját Éberling András készítette.
Gyimesi Emese (1990) irodalom- és társadalomtörténész, Szendrey Júlia-kutató, a HUN-REN Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének tudományos munkatársa.
Egyetemi tanulmányait az ELTE Bölcsészettudományi Karán, valamint a prágai Károly Egyetem és a szicíliai Universitá degli Studi di Catania közös mesterképzésén végezte. Doktori fokozatát 2019-ben irodalomtudományból, 2022-ben történelemtudományból szerezte. Feltárta és sajtó alá rendezte Szendrey Júlia összes versét, elbeszélését és meséjét, valamint gyermekeinek levelezését és más családi dokumentumait is. Szendrey Júlia pályafutását elemző monográfiájáért Artisjus
Részlet a kötetből
„Ahogyan Szendrey Júlia és Petőfi Sándor alakja szoborrá merevedett a magyar kulturális emlékezetben, úgy vált szerelmük története is egyre kevésbé emberléptékű és egyre inkább patetikus, a nemzeti identitásunk egyik építőelemévé formált etalonná. Nemzedékek sora andalodott el azon, hogy Petőfi Zoltán 1848. március 15. után éppen kilenc hónapra született, és nemzedékek sora nem látott egyebet Szendrey Júlia alakjában, mint a szabadságharc viharai által elsodort férjéhez hűtlenné váló, az özvegyi fátyolt eldobó feleséget. Amikor Hatvany Lajos az első világháború utolsó évében megírta Feleségek felesége – Petőfi, mint vőlegény című könyvét, az újdonság erejével hatott az az állítása, hogy Szendrey Júliát nem azért kell elítélni, amit Petőfi halála után tett, hanem sokkal inkább azért, amit még életében: „Az ő vétke marad, hogy kielégületlen érzékiségben remegő idegeivel lebűvölte a poétát, aki az idegek semmitsem jelentő vibrálását, szerelemben elvakult férfiú létére úgy nézte és úgy hallgatta, mint ama mesebeli csodás hárfáét...” Hatvany könyve – amely
egyszerre szakított a szerelmet eszményítő patetikus mázzal és a később újraházasodó
Szendrey Júliát bűnbaknak kikiáltó diskurzussal – a maga korában, 1919-ben meglehetősen merésznek számított: olyan felháborodást váltott ki, hogy a rágalmazással, nagyképűséggel és cinizmussal vádolt szerző védelmében Karinthy Frigyesnek kellett fellépnie.
A reformkor leghíresebb szerelmespárja iránt lázas érdeklődést mutató Nyugatosok saját nőképüket és saját koruk szerelemfelfogását vetítették rá Petőfi Sándor és Szendrey Júlia alakjára. Így vált írásaikban a csábító femme fatale-ként hódító nő alakja és a nemek örök csatájaként aposztrofált szerelem képzete szinte egyeduralkodó vezérfonallá. Evidensnek tűnhet, mégis érdemes tudatosítani annak jelentőségét, hogy ezek a művek nem történelmi hitelességre törekvő, a források szakszerű elemzésén alapuló megállapításokra épültek, hanem a szerzők egyéni látásmódjából adódó, fiktív képzetekből (olykor pedig bulvárcikkeket megszégyenítő pszichologizálásokból) álltak.
Miközben a 20. századi költők, írók, drámaírók közül a Nyugatosokon túl is sokan éreztek ingerenciát arra, hogy ebben a formában nyilvánítsanak markáns, ám megalapozatlan véleményt Szendrey Júlia és Petőfi Sándor szerelméről, az irodalom- és társadalomtörténetírás területén sem folytak olyan kutatások, amelyek nyomán hiteles, árnyalt és részletgazdag kép alakulhatott volna ki a kapcsolatukról. Így csupán a koltói nászút idején születő Szeptember végént misztikusjóslatnak beállító sztereotípiák öröklődtek tovább a közbeszédben és az iskolai oktatásban.
Kerényi Ferenc 1998-as Petőfi-albumában, 2008-as Petőfi-monográfiájában és a költő verseinek kritikai kiadásában is jelentős megállapításokat tett a pár kapcsolatáról, de ezek feltehetően terjedelmi és koncepcionális okokból nem kaphattak kellő hangsúlyt, mivel elsődleges célkitűzése nem a szerelem történetének elemzése, hanem a költő életrajzának és pályafutásának átfogó bemutatása volt. Ennek során pedig nem maradt egészen mentes az olyan régen öröklődő irodalomtörténeti közhelyek átvételétől sem, mint például az, hogy Szendrey Júlia biedermeier stílusban „játszotta azokat az örök szerelmi játékokat”, amelyeket a kifinomult flörtölésbenjáratlan, de kétségbeesett őszinteséggel udvarló Petőfi nem értett, így véresen komolyan vett.
Bármily meglepőnek hangzik, mindmáig nem született olyan mű, amely azt tűzte volna ki célul, hogy Szendrey Júlia és Petőfi Sándor szerelmének történetét a korabeli társadalmi változások fényében vizsgálja. Így ez a könyv elsőként vállalkozik arra, hogy kapcsolatuk esszenciáját, gondolkodásmódjuk újdonságát, döntéseik súlyát és bátorságát az őket körülvevő társadalmi közeg sajátosságain keresztül mutassa be. Szerelmük „forgatókönyvét” alapvetően meghatározta, hogy a késő rendiség tipikus társadalmi tereiben és ikonikus eseményeihez (főispánhelyettesi beiktatás, megyegyűlés, megyebál, tisztújítás) kötődően bontakozott ki. Közös történetük nagy fordulópontjai a megismerkedésüket követően is szorosan kötődtek az ilyen alkalmakhoz. Boldogságuk beteljesedéséhez azonban éppen arra volt szükség, hogy a rendi társadalom világképéhez képest egészen másképp gondolkodjanak az egyénnek a családban és a társadalomban elfoglalt helyéről, küldetéséről, valamint magáról
a szerelemről és a házasságról is.
A reformkor grandiózus változásai nemcsak a történelemkönyvek lapjain tűnnek nagyszabásúnak, erejüket és jelentőségüket a kortársak is felfokozottan érezték, különösen egy-két évtized távlatából. Az 1840-es évek világát a század második felében felidéző visszaemlékezések legfeltűnőbb közös eleme éppen az, hogy az egyes társadalmi rétegeket egymástól elválasztó határvonalak egykori merevségét hangsúlyozzák. A 19. század közepéig ugyanis az egyén sorsát rendkívül mélyen meghatározta rendi hovatartozása, vagyis az, hogy mely társadalmi réteg tagjaként jött a világra. Kevesen feszegették olyan vad erővel és olyan megalkuvást nem tűrő határozottsággal személyes mozgásterük kereteit, mint Petőfi Sándor és Szendrey Júlia. Döntéseik, gondolkodásmódjuk, kapcsolatuk elemzése a rendi társadalom polgári társadalommá alakulásának folyamatát sajátos perspektívából képes megmutatni. Könyvem középpontjában ez a változás áll: két különleges személyiség formálódása egy gyökeres átalakulások előtt álló, forrongó korban.”
Kapható a kereskedelmi hálózatokban és független könyvesboltokban!
