~~~ Recenzió ~~~
Köszönöm Gregus Gábornak, hogy lehetőségem nyílt elolvasni a Megjelöltek című könyvét. A könyvet Mogul Kiadó gondozásában jelent meg. Azt kell, hogy mondjam igen egyedi történetet, kaptam kézhez. Nem sok leírás van, így képzeletem nem szabhatott határt az olvasás közben. Ilyen is ritka, hogy így olvassak. Szeretem, ha van leírások, de ez mintsem változott semmit. Sőt!
Gregus Gábor:
Megjelöltek
Tartalom:
A szürke város szélén egy titokzatos társaság gyűlik össze minden évben, hogy tagjai megmérkőzzenek egymással, életre-halálra. Miért teszik ezt? Miért pont ők? Mitől mások, mint a hétköznapi emberek?
Egy fiatal férfi is e közösség tagja. Rég leszámolt már minden illúzióval, és feladta reményét, hogy valaha normális életet élhet. A bosszú hajtja csupán. Egészen addig, amíg meg nem pillant egy lila hajú lányt társai között. Talán ő jelentheti számára a menekvést kiüresedett életéből. De az ősi ceremóniák szerint működő gyülekezetet nem olyan egyszerű otthagyni.
Egy történet barátságról, szerelemről, gyűlöletről, bosszúról, párbajokról, és az élet értelméről. A titokzatos erővel megáldott, vagy épp megvert alakok, mindannyian keresnek valamit, ami számít. Éppen úgy, mint az átlagos emberek. Vannak köztük jók és rosszak, illetve olyan is akad, aki a világ végét hozhatja el az ezeréves energiával.
Véleményem
4/5
Mit is mondhatnék erről a könyvről, egy érdekes történetet olvastam…
Amikor megkaptam a könyvet, nem gondoltam volna, hogy egy régi ezer éves sorozatra fog emlékeztetni. Jó volt visszaemlékezni és gondoltam egyet majd újra belenézek, de addig is fogtam a könyvet, elolvastam.
Az életet élni kell, nem olvasni róla.
Mindenesetre, elég sokáig tartott elolvasni, és nem azért mert unalmas volt. Csupán annyi, hogy nem fogott meg annyira. Sokszor félre kellett tennem, de így is annak ellenére, hogy nem fogott meg, húzott magához, hogy olvassam tovább. Hajtott a kíváncsiság, hogy mi lesz Szikrával, Herceggel, Indigóval és Pöröllyel. Na meg a többiekkel. Annak ellenére, hogy az egész kötet filozofálásból áll az egész, ez a része sokkal jobban tetszett. Ezeket szerettem olvasni.Egyedül Szikra és Pöröly beszélgetései tetszett, Indigó, ahogy később belépett Szikra életében.
Milyen ironikus az idő viszonylagossága, amikor hosszú évszázadoknak egy másodperc alatt lesz vége, ha valaki egy adott pillanatban nem bizonyul elég gyorsnak…
Kedvencem Szikra, szerettem őt olvasni, a gondolatai, az érzései olyan emberi. Nem volt sablonos, nem voltak ismétlődő, felesleges mondatok. Egyszerű, letisztult történetet kaptam, amin nem kellett sokat agyalni rajta. Inkább az a kérdés fogalmazódott meg bennem, hogy melyik jobb, élni vagy meghalni? Igazából meghalni sokkal könnyű, de élni még nehezebb. Gördülékeny, olvastatta magát, noha, ahogy fentebb említettem mindig félre kellett tennem… Nem mondhatom, hogy rém unalmas volt. Sőt!Számomra az írótól ez az első kötete és azt hiszem későbbiekben is szívesen olvasnék könyvet tőle.Viszont a vége elég gyorsan vége is lett. Azt hittem ennél részletesebb lesz a vége vagy legalább kapunk egy kis részletet későbbiekben, hogy mi lesz a szereplőkkel. Vagy esetleg a történet során miért kell/kellett harcolniuk, mi ennek az értelme. Igazából ez hiányzott benne, a magyarázat az egészre.De mégis élvezhető, könnyed kikapcsolódást nyújt, aki szereti az ilyen fantasy történeteket. Annak szívből ajánlom.
A könyvet itt tudod megvenni:
