Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?
Először is köszönöm a lehetőséget, hogy egy kicsit jobban megmutathatom
magamat.
Fiatalabb koromban a kézilabda játszotta a főszerepet az életemben. Szülővárosom, Veszprém női NBI és NBI B – ben szereplő csapatában játszottam. Sajnos ez a korszak a húszas éveim közepén egy betegség miatt megszakadt, de rengeteget adott nekem ez időszak. Jelenleg a férjemmel és a kislányunkkal Németországban élünk, itt lettem négy évvel ezelőtt, harmincnégy éves koromban sclerosis multiplex betegséggel diagnosztizálva. A nehézségek ellenére megpróbálom mindennek a pozitív oldalát nézni.
Karácsony imádom-utálom
c. könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?
Kutatómunkát nem kifejezettem igényelt. A helyszínt az én kedvenc alpesi településeimből gyúrtam össze. A történet pedig számomra egyfajta gyászfeldolgozás volt. Néhány hónappal előtte veszítettem el édesanyámat, és úgy éreztem számomra ez a kifejezési mód az, ami a legtöbbet tud segíteni. A könyv megírása egy-másfél hónapot vett igénybe. Azért tudtam vele ilyen gyorsan haladni, mert a betegségemből kifolyólag sajnos abban az időben rengeteget voltam itthon.
Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?
Az első könyvemben (A felhők felett mindig süt a nap) kevésbé van jelen a valóság. Egy kitalált történet, viszont a sclerosis multiplex betegség megjelenik benne. Az ezzel kapcsolatos történések, mind az én tapasztalataim. A másik könyvemben a Karácsony, imádom-utálomban ahogy már fentebb említettem, a saját gyászomat próbáltam kiírni.
Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?
Egészen pontosan egy évvel ezelőtt kezdtem el írni. Már gyerekkorom óta foglalkoztatott a gondolat, de tavaly éreztem úgy, hogy igen, eljött a pillanat. Édesanyámnak is jelentek meg könyvei, ő adta át nekem az írás és az olvasás szeretetét.
Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?
Hozzám a romantikus könyvek állnak közel, de szeretem, ha az írásaim egy kicsit komolyabb mondanivalót is tartalmaznak. Ezért kapott helyet az első könyvemben a betegség, a másodikban a gyász, a harmadikban pedig a barátság témaköre.
Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?
A kézirat befejezése nyugalommal és megkönnyebbültséggel tölt el, habár az, hogy befejeztem nem jelenti azt, hogy készen van. Utána jön csak az igazi munka a szerkesztéssel.
Nem gondolkodtál még írói álnéven?
Írói álnéven nem gondoltam. Szeretem a nevemet, úgyhogy egyértelmű volt, hogy Magyarországon, a saját nevemet szeretném a megjelenő könyveimen viszont látni.
Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?
Igen, mert ez áll hozzám a legközelebb, de úgy érzem kezdek nyitott lenni a fantasyk világára is, habár ez nagyon gyerekcipőben jár még nálam. Ami érdekes, mert a Harry Pottert imádom, de ezen kívül, eddig nem sok ilyen témában íródott könyvet olvastam.
Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?
Elképesztően jó érzés volt, mikor először a kezemben foghattam. Nagyon hamar sikerült elérnem az általam kitűzött lépcsőfokok közül az elsőt, ez adott erőt a folytatáshoz.
Tervezett és tudatos folyamat számodra az
írás vagy impulzív?
Mivel nem túl sok gyakorlatom van eddig benne, ezért én olyan témákról tudok első sorban írni, amik engem érdekelnek. Tudatosnak mondanám magam olyan szempontból, hogy vannak terveim és kitőzött céljaim az írásban ugyanúgy, mint a való életben. Amikor kitalálok egy történetet, akkor egy váz meg van, ami keretet ad, de ezen belül az éppen eszembe jutó ötletek közül szemezgetek.
A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?
Van több kedvencem is, viszont ezek személyes történetek. Egy-egy mondat, amit egy számomra fontos személy mondott, vagy egy esemény, ami velem történt meg. Ezekről nem nagyon mesélek, mert szeretném, ha megmaradnának nekem.
Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?
Az inspirációt az élet adja. Rengeteg téma foglalkoztat, amiket külön-külön történetbe szeretnék foglalni, éppen ezért a gépemen rövid sztorik tömkelege található, amiket majd egyszer szeretnék kézirattá formálni.
Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?
A sógornőm az első olvasóm. Néhány fejezetenként átküldöm neki az írásaimat, és mindig összeszedek egy-két dolgot, amire megkérem, hogy figyeljen az olvasás közben. A történet alakulása, az események sorozata, az csak az én döntésem.
A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?
Nagyon örültek neki, és büszkék voltak rám. Előtte és azóta is a folyamatos támogatásukról biztosítanak, amiért nagyon hálás vagyok. Az egyetlen, ami ezt az örömöt beárnyékolja számomra az, hogy sajnos Anyukám már csak fentről figyelhet. De remélem büszke rám.
Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?
Reményeim szerint hamarosan
elkezdjük a szerkesztését a harmadik regényemnek, ami egy sorozat első része
lesz. Egy vicces történet, ami elkalauzol minket a randizás világába, és
megmutatja a barátság egy olyan oldalát, amit véleményem szerint rengetegen
tapasztaltunk már, de nem sokat beszélünk róla.
A könyvet itt tudjátok beszerezni:
