Íme, az interjú, fogadjátok szeretettel!
Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?
2012-ben jelent meg az első regényem, Ádám és Éva az apokalipszisben címmel. Azóta írtam rengeteg novellát, újságcikkeket, verseket, színdarabokat. Mindig is szerettem az irodalmat. Néhány évig nem írtam, mert azt mondták, hogy „minek írok, amikor úgysem olvasnak az emberek”. De amikor a pandémia kitört, ismét az íráshoz fordultam. Ami addig lelkileg összegyűlt bennem: új történetek és versek sorban íródtak ki belőlem.
Rengeteg minden érdekel, és ezeket kutatás után bele is szoktam írni a műveimbe. Sőt, az életem történéseit is elrejtem bennük.
A Fussatok, görögök! című könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?
2020 év elején kezdtem el, emlékeim szerint januárban. A cím egyből kipattant a fejemből. Legyen „Fussatok, görögök!” Több kisebb megszakítással - mert közben más pályázatokra írtam sci-fi, humoros műveket, illetve színdarabot, valamint verset, végül 2021 májusában fejeztem be. Ha csak ezzel foglalkoztam volna, akkor 4 - 5 hónap alatt írtam volna meg. Rengeteget kutattam. Valódi helyszínek vannak benne, tehát a regénnyel a kezünkben akár végigutazható a történet. Végig Google térképen figyeltem a menetidőket, az utazási lehetőségeket, hogy minél valóságosabb legyen.
Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?
Abszolút a kettő keveréke. A „Fussatok görögök!” -ben a helyszínek valósak. A szereplőket élő személyek inspirálták. A kalandok már fikciósak, de próbáltam életszagúvá varázsolni őket. Jelenleg egy high fantasy-n dolgozom. Ez teljesen elrugaszkodottnak tűnik a valóságtól. Kalózok, sellők, unikornisok és megannyi varázslény. Egy ponton azonban fordulatot vesz a történet, és egészen más értelmet nyer minden.
Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?
Gimnáziumban imádtam az irodalomórát, bár sajnos nem értékelték úgy, mint szerettem volna. De mégsem utáltatták meg velem, sőt inkább imádtam végighallgatni a történeteket. Sokáig a lelkemben érlelődött a dolog, hogy én is belekezdjek egy történetbe. Nagyon jó érzéssel töltött el az, hogy kiírhatom mindazt, ami bennem van. Amint befejeztem egy történetet - legyen az novella - már nélkülem is él. Önmagában. Így mindig újabbat kitalálva haladok előre az utamon.
Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?
Jelenleg high fantasy-t írok. Korábban írtam horrort, bűnügyit, szerelmes novellát és szeretnék verseskötetet is kiadni. Belekezdtem egy gótikus horror regénybe is, ami az 1870-es években játszódik. Terveim zsáner kérdésben nincsenek, ahogyan kipattan majd a fejemből, olyan jellegűt írok. Minden zsánerben kipróbálnám magamat, mert egy jó írónak szerintem ilyen nem számít, ha valóban tehetséges.
Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?
Elkészült a mű, az alkotó megpihen. Felemelő és elszomorító is egyben. Nehezen válok meg a szereplőimtől. Mindegyiket valamiért nagyon meg tudom szeretni. Így jobb, ha hamar elkezdek egy másikat, mert az újabb karakterek és kalandok elterelnek a szomorkodásról. Viszont a befejezett művet mégsem engedhetem útjára, hiszen marketingelni kell és megszerettetni, megismertetni az olvasókkal.
Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?
Violet C. Landers név használatáról rendelkezem papírral. Levédettem. A Violet az eredeti nevem angol verziója. A „C.” a Calliope rövidítése a görög múzsa után. Úgy hiszem, hogy a történetírás múzsája engem is folyton inspirál. A Landers név a Hegylakóból (Highlander) jött. Kivettem a ’high’ szót és tettem mögé egy plusz ’s’ betűt, mivel két hegylakó van. Ezen kívül szeretnék az írásaim által halhatatlanná válni.
Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?
Sosem hittem volna, hogy én egyszer kalandregényt fogok írni. Mert a valódi kalandokat jobb megélni. Nem zárkózok el semmilyen műfajtól sem. Szerintem egy valódi jó írónak a műfaji megkötés nem létezhet. Találjon ki akár egy sci-fit, és némi inspirációval, utánaolvasással ruházza fel a zsánernek megfelelő jelleggel.
Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?
Nagyon boldog voltam. 25 évesen jelent meg az első könyvem. Úgy éreztem, ennyi nekem nem elég, rengeteg elmesélendő történet van bennem. Bízom benne, hogy azóta sokat fejlődtem.
Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?
Tudatosan ülök le és írok, de maga a történet impulzív. A szereplők és a
helyzetek is alakítják. Néha egészen másképpen, mint elterveztem. A
verseim abszolút impulzív kategória. Erre szoktam mondani, hogy
„kipattant”. Bárhol képes vagyok verset írni: ágyban fekve; míg várok a
piros lámpánál, vagy vásárlás közben is.
A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?
A kalandregény vége felé úgy éreztem egy ponton, hogy nem tudok újabb helyzeteket kitalálni a szereplőim számára. Kisebb alkotói válságot éltem meg. Aztán akár egy beszélgetésben, egyetlen szó is képes átvinni ezen a válságon. Így találtam ki, hogy a szereplőim egy gyászmenettel találkoznak a délkelet-európai régióban. Mivel az üldözők is feketében szerepelnek a műben, máris adta magát, hogy itt bizony érdekes helyzeteket hozhatok létre.
Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?
Zenékkel, videókkal és képekkel szoktam inspirálódni. A kalandregényhez végig Mariya Yaremchuk Tick-tock című számát hallgattam. A fantasy-hez és a gótikus horrorhoz is megvan az a zeneszám, amit közben hallgatok, míg írok. Ezek egyből segítenek visszazökkenteni a történet azon részébe, ahol épp tartok.
Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?
Író ismerőseimnek küldtem át legelőször. A párom szava számít a legtöbbet. Mivel ő is író, ezért könnyebben átlátja a helyzetet. Átolvassa és elmondja, mi az, amin javítanom kellene. Én ugyanígy átolvasom az övét. Megfogadjuk egymás tanácsát.
A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?
Igazán büszkék rám. Anyukám nagyon elfogult velem, ami jó is, meg nem is. Tudja, hogy engem ez tesz boldoggá. Számára nem is kérdés, hogy meg tudom csinálni és még többre is képes vagyok. Apukám sajnos már nem élhette meg a kalandregény megjelenését, de biztosan nagyon örülne. Párom szintén író, úgyhogy ő tudja, hogy a siker mellett ez milyen nehézségekkel is jár.
Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?
Tervben van egy horror novelláskötet megjelenése, közben több sztorin is dolgozom pályázatokra sci-fi és romantikus zsánerben. Gyűjtöm a leendő verseimet, hogy egy kötetnyi legyen. Néhány vershez készítek TikTok videót is, hogy az ottani közönségemet is elérjem, megszólítsam. Minden ünnepre próbálok írni valami új verset, legyen az húsvét, karácsony, vagy a közelgő Valentin nap.
Líra
Violet C.Landers írói oldala
