Fodor Zsana: A jó édesanyátok (Elhúztam, anyátok 2.) - ("Fodor Zsana újabb fantasztikus, szórakoztató történetet írt. Ahogy az első részben, úgy a második részében is olyan történetet írt, mely mindenki küszködik, ha elérték azt a bizonyos kort.")

~~~ Recenzió ~~~

Szeretném megköszönni Fodor Zsana írónőnek, hogy elolvashattam A jó édesanyátok c. (Elhúztam, anyátok 2.) kötetét. Ahogy az első részét, úgy a másodikat is imádtam olvasni. Nagy kedvencem lett ez a könyv is.

   Fodor Zsana:
A jó édesanyátok
(Elhúztam, anyátok 2.)

Tartalom:

Engedd ​el a múltat, hogy visszakaphasd a jelent – ezt tanácsolja Fodor Zsana az Elhúztam, Anyátok című regényéből már megismert szereplőknek.

A folytatás egy buliparadicsomba, vagyis Ibiza szigetére repít…

Bulira fel! A negyvenedik születésnapot vétek kihagyni! Clarissa pontosan ez teszi. Belecsap a lecsóba. Egy hét az egész! Peter féllábon is kibírja nélküle a gyerekekkel. És ha már a barátnői, Rose és Sisy, voltak olyan kedvesek, hogy megszervezték neki álmai útját az ibizai buliparadicsomba, akkor egyszerűen nem lehet akadálya, hogy végre beteljesüljön a leghőbb vágya. És ami rá vár: új ország, új társaság… és egy új férfi. De mi lesz annak a vége, ha egy nőképtelen ellenállni az újdonság varázsának? És ha egy férfi?

Peter megadó férjként beismeri, nincs mit tenni, le kell nyelnie Clarissa bulihetét. A kiégés tünetei azonban döngetni kezdik az ajtót, és erre nem más hívja fel a figyelmét, mint egy kedves kolléganője, aki többet is kíván nyújtani Peternek, mint a lelki támogatás. Peter legjobb barátja, Carl megzuhanása azonban tanulságos példaként szolgál Peternek.

De vajon ki áll melléd, ha nyakig süllyedsz a mocsárba?

 

 Véleményem
5/5

Fodor Zsana újabb fantasztikus, szórakoztató történetet írt. Ahogy az első részben, úgy a második részében is olyan történetet írt, mely mindenki küszködik, ha elérték azt a bizonyos kort. A bizonyos kornál vagy kor után jön a kiégés, fásultság és a tompultság. Hogy bármit elértük az életben, már semmi nem izgat. Clarissa életében egy újabb szakasz jön, és felteszi a kérdést, mi jöhet még? Mit tartogathat az élet? Mit tudd még adni, amit nem kapott volna meg? Élet nagy kérdéseire keresi a választ, távol a családjától. De vajon észreveszi, hogy az orra előtt van a megoldás, mielőtt nagy keresésben el nem veszíti a családját?

Ráadásul Peter sem unatkozik. Carl kijózanító verést kapott Petert-től. Egyik titok derül ki a másik után. Csak kapkodtam a fejem. Sisy életéből is kapunk egy pici szeletet. Sokkolt számomra, amit megtudtam Sisy-ről, de valahol megértem.

Úgy érzem most Clar kicsit túl lőtt az én kereséssel. Úgy érzem, mintha csak körülötte forogna a világ és semmi, senki nem elég neki. Amennyire kedveltem az első részben, mostani kötetben kicsit sok volt. Alapból nem sokat gondolkodott Peter-re, családjára. Hogy esetleg megbeszélje a gondokat. Nem mondom, ne menjen ember lánya nyaralni, de nem így. Vagy nem is tudom. Csodálom Peter türelmét, hogy merte elengedni Clart egy ilyen útra. Az, azért a bizalom meg volt mindkettőjükben.

Őszintén nem tudok hosszút írni, mert amit elmondani szeretnék nagyon spoileres lenne. Én pedig azt nem szeretném.Annyit elmondhatok, hogy ezek után bármit is írjon, Zsana, én mindent elolvasnék. Szeretem ezt a stílust. Nem erőlteti az emberre a történetét, kikapcsol, szórakoztat, tanulságos. Elgondolkodtat, könnyed olvasmány, nem unalmas és nincs felesleges szájba rágós dolgok.

Az ember könnyen oda tudja képzelni magát, hogy Ibizán van, fülében hallja a zene hangját, víz morajlását. Mindenesetre, én már a következő történetet is kigondoltam magamban. Lehetne, mondjuk Dean-ről vagy Sean-ról szólhatna. El tudnám képzelni... Szívből ajánlom nektek. Imádni fogjátok. 

 

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Fodor Zsana írói oldala

Erawan Kiadó 

Beleolvasó: Fodor Zsana: Elhúztam, Anyátok - ("Visszadőlök az ágyba, mert nem hagy nyugodni a gondolat. Egy próbát megérne azért, ha Peter felébredne… úgyis fél órával korábbra állítottam az ébresztőt, egy jó ideje elegem lett a szundigomb nyomkodásából, tehát még bele is férne.")

És elérkeztük az utolsó részlethez Fodor Zsana: Elhúztam, Anyátok c. könyvéből. Eddig, hogy tetszett? Ebben a részben ott folytatódik, ahol múltkor abba maradt, egy kicsi Clarissa rész jön és utána már Peter szemszögéből, olvashatunk egy kicsi részt. Ha tetszett a kis történet, akkor a bejegyzés alatt találhatod a linkeket.

Fodor Zsana:

Elhúztam, Anyátok

Tartalom:

Clarissa ​néhány napja úgy érzi, valami gond van vele. Méghozzá éppen éjszaka törnek rá viharos vágyak. Így, közel a negyvenhez, tippelgetni kezd: ugyan mi lehet a gondjai hátterében? Ilyen az, amikor a kapuzárási pánik beköszön? Vagy talán máris a menopauza szórakozik vele? Tanácstalan: mi a jó nyavalya fészkelhette be magát az álmaiba, felborítva lelki egyensúlyát, mígnem barátnője, Rose ki nem rángatja otthonról, és el nem viszi egy beachbuliba. Ott aztán minden világossá válik számára… Berlin zártkörű bulijaiba keveredni olyan kalandokat jelent, melyekről eddig álmodni sem mert. Vagyis de. Pont ez a baj… Peter nem veszi észre az előjeleket, ugyanis felesége, Clarissa nagyon jól titkolja gondjait. Egy nap azonban, az éjszaka közepén, ott találja magát a közepében. Felesége olyat mutat neki, amitől tátva marad szeme-szája. Ettől kezdve fenekestül felfordul addigi nyugodt életük. Peter nem győzi kapkodni a fejét. Támogatja ugyan Clarissa döntéseit, ám olyan lapokat dob elé az élet, melyek megingatják hitében. Még az is lehet, hogy enged a csábításnak. Csak egyszer. Talán megérné kipróbálni, milyen szolgáltatást nyújt Sisy, az eszkortlány, aki nem mellesleg Clarissa barátnője, ráadásul Peter barátja, Carl eszkortcsaja. Mi lesz ebből…?

ENGEDÉLLYEL

Visszadőlök az ágyba, mert nem hagy nyugodni a gondolat. Egy próbát megérne azért, ha Peter felébredne… úgyis fél órával korábbra állítottam az ébresztőt, egy jó ideje elegem lett a szundigomb nyomkodásából, tehát még bele is férne. Az oldalához simulok, hogy jobban kézre essen…

De mit látok a szemem sarkából? Dean bekukucskál a szobaajtónkon. Felülök az ágyban.

– Jó reggelt, kicsi fiam! – mosolyodom el. – Szaladj a fürdőbe, Dean! Mindjárt kel a bátyád is.

Felkelek és kiteszem az ágyneműt a teraszon lévő napozóágyra. Olyan jól esik ez a friss levegő! Imádok itt lakni! A vidék való nekünk, nem az a rohadt zajos belváros. Álldogálok egy kicsit a teraszajtóban, érzem, ahogy feltölt a csend és a közeli fenyves illata. Az ajtófélfának támaszkodom, egy enyhébb széllökés belekap a hálóingem szélébe. Jól esik, ahogy a hűvös anyag csapkod a combomon.

Peter

Az ellenfény minden hajlatot kihangsúlyoz a vékony hálóingén keresztül. Ahogy az ajtóban áll, és játszadozik a lába között az a fehér selyem… Felkúszik az anyag lábszárán, aztán a széllökés felcsapja egészen a fenekéig… Máris tettre késznek érzem magam, de tudom, hogy, nem tisztességes meglesni őt a félig zárt szemhéjam alól. Mondjuk, most már feleslegesen töröm a fejem a szexen, Dean elintézte, hogy ne jöjjön össze a ma reggel.

Pedig az előbb úgy tűnt, Clarissa kapható lenne rá. Az éjszaka biztosan felizgatta és folytatásra vágyik. Még össze is jött volna: már majdnem hozzám ért, én pedig csukott szemmel szépen kiélveztem volna, nincs is ennél jobb félálomban. Basszus! Mindjárt berántom az ágyba, álmodozott már eleget abban az ajtóban, Dean tuti nem jön vissza egy ideig. Agyam felvillantja az éjszakai félhomály képeit. Halkan felhörgök, de köhögést mímelek. Nem fog beleférni, itt a hálóban esélytelen, a gyerekek kiszámíthatatlanok, bármikor ránk törhetnek. De a fürdőben például, kiválóan folytatódhatna a dolog. Na, nincs ez még veszve! Újra eltölt a remény. A tus alatt… Ő a hideg csempének dől, míg én megemelem a csípőjét… Ekkor észreveszem, hogy bugyi most sincs rajta, ahogyan éjszaka sem volt. Meg is lepett vele, eddig nem volt ez divatban. A nyár, mondjuk, igazi kérdőjel e téren, dörzsölöm meg borostás államat egy ásítás után. Ez bugyitlanság többször is feltűnt, ha napközben hazaugrottam egy-egy ebédre a nyári szünet alatt. A fehér ruhái alatt legtöbbször semmi nem volt, nemhogy bikini, de melltartó és bugyi sem. Azt is észrevettem, hogy amikor leült a medence széléhez tolt nyugágyra egy könyvvel a kezében, és felhúzott lábai enyhén szétnyíltak: ott aztán tuti nem volt semmi, csak csupasz önmaga. Nem firtattam a dolgot, a meleg lehetett az oka. Kinek mutogatta volna magát? Ha egyáltalán ez az. A szomszédok szinte egész nyárra elutaztak. A két kertészfiún kívül, akik locsolni meg gazolni jártak a szomszédokhoz, egy lélek se mutatkozott. Róluk meg messziről süt, hogy melegek. De ki tudja, napközben mi mehetett itthon. Á, rázom meg a fejem, a gyerekek úgyis beszámoltak volna róla, ha nem stimmel valami. Folyton kint lebzseltek az udvaron, vagy a tabletjüket nyomogatták a fák árnyékában, vagy a medencében ugráltak, hogy elcsapják valamivel a szabadidejüket.

Most gömbölyű fenekén időzik a szemem. Legalább nem veszett kárba az a sok fitnesz, amire akkora hévvel ráállt mostanság, állapítom meg. Készülök felkelni, alig bírom kitaposni magam az ágyból, mikor a folyosóról bekiált Sean:

– Apa, még nem keltél fel? Ki visz suliba, ha csak fekszel bele a világba? – Hangja kizökkent a gondolataimból. Már csak nagyjából két lépés választ el attól, hogy megragadjam Clarissát, és bevigyem a fürdőbe, de már Sean is felkelt, nem fog ez így menni.

– Fogd vissza az arcod, Sean! – kiáltok ki a szobából. – Nekem öt perc az öltözés, te meg még mindig pizsamában vagy, ugye?

Clarissa hátranéz, arcát a friss levegő kivasalta. Felém fordul. Ez az! Arcát azonban elönti a neheztelés. Sarkon fordul és kimegy.

– Hé! Mi van? Hova mész? – szólok utána. Felpattanok az ágyból, és utánaeredek. Mire azonban a fürdőhöz érek, a fürdőszoba ajtaja becsapódik előttem, és a kulcs elfordul a zárban.

– Hé, mi van már? – Csapok az ajtóra dühömben.

A gyerekek szobájából fiókhúzogatás hallatszik. Dörömbölök még egy ideig, hogy nyissa már ki az ajtót, de hallom, hogy már a vízsugár a tusoló kőpadlóját veri. Hirtelen csend lesz.

– Igaza van Seannak! – kiált ki. – Csak fekszel az ágyban. Képtelen vagy mozdulni. – Újra megnyitja a csapot, ennyivel le is zárta a beszélgetést.

–Mi? Mi van? – hebegek meglepetten. – Fogalmad sincs róla!

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Eraan Kiadó

Fodor Zsana Szerzői oldala

Beleolvasó: Fodor Zsana: Elhúztam, Anyátok - ("Az ébresztő hangja élesen vág a csendbe. Nagyot nyögök, mert érzem, hogy megint tapad rám a hálóingem.")

Mai részben Clarissa szemszögéből olvashatunk egy kis részletet a Fodor Zsana: Elhúztam, Anyátok c. kötetéből. Az előző részben megismerhettük Peter gondolatait, érzéseit felesége iránt. Most Clarissa következik,hogy reggel miről jutott eszébe…. Remélem ez is tetszeni fog nektek.

Fodor Zsana: 

Elhúztam, Anyátok

Tartalom:

Clarissa ​néhány napja úgy érzi, valami gond van vele. Méghozzá éppen éjszaka törnek rá viharos vágyak. Így, közel a negyvenhez, tippelgetni kezd: ugyan mi lehet a gondjai hátterében? Ilyen az, amikor a kapuzárási pánik beköszön? Vagy talán máris a menopauza szórakozik vele? Tanácstalan: mi a jó nyavalya fészkelhette be magát az álmaiba, felborítva lelki egyensúlyát, mígnem barátnője, Rose ki nem rángatja otthonról, és el nem viszi egy beachbuliba. Ott aztán minden világossá válik számára… Berlin zártkörű bulijaiba keveredni olyan kalandokat jelent, melyekről eddig álmodni sem mert. Vagyis de. Pont ez a baj… 
Peter nem veszi észre az előjeleket, ugyanis felesége, Clarissa nagyon jól titkolja gondjait. Egy nap azonban, az éjszaka közepén, ott találja magát a közepében. Felesége olyat mutat neki, amitől tátva marad szeme-szája. Ettől kezdve fenekestül felfordul addigi nyugodt életük. Peter nem győzi kapkodni a fejét. Támogatja ugyan Clarissa döntéseit, ám olyan lapokat dob elé az élet, melyek megingatják hitében. Még az is lehet, hogy enged a csábításnak. Csak egyszer. Talán megérné kipróbálni, milyen szolgáltatást nyújt Sisy, az eszkortlány, aki nem mellesleg Clarissa barátnője, ráadásul Peter barátja, Carl eszkortcsaja. Mi lesz ebből…?

ENGEDÉLLYEL

Clarissa

Az ébresztő hangja élesen vág a csendbe. Nagyot nyögök, mert érzem, hogy megint tapad rám a hálóingem. A francba! Csalódottan felkászálódom az ágyban, hogy kinyomjam a csörgést az éjjeliszekrényen lévő mobilomon. Peter felé nézek, meg se moccan. Megrángatom a takaróját, hátha. Neki az óracsörgés hajnali madárdal. Legszívesebben a fülébe fújnám: hahó, reggel van! Megtapogatom a lepedőm és a párnám, nyirkosak. Mint tegnap, és azelőtt. A paplanom belső fele, szintén zenész. Fúj!

– Mi ez már megint? – motyogok döbbenten.

Horkantás. Na, legalább sikerült megzavarnom. Ideje rátenni még egy lapáttal: lerántom róla a takarót. Tudom, hogy utálja, és azt is, hogy mindjárt visszahúzza magára.

A látvány, hm… Nem is rossz, amit a takaró alatt találok. Peter félmeztelenül fekszik a hátán, és az alsónadrágja dudorodik. Hány hét is maradt ki mostanában, próbálok számolni, miközben elmosolyodom a helyzet fonákságán. A gyerekeink végre a láthatáron sincsenek, és egy alkalmas farok áll rendelkezésre. Máskor bezzeg rögtön kiszimatolják, ha „anyáék beszélgetni szeretnének”. Úgy tűnik, most akár esélyünk is lehetne arra a bizonyos lopott pár percre. Á, tök mindegy, vetem el mégis az ötletet, talán majd holnap hajnalban. Inkább elkezdem lerángatni a huzatokat az ágyneműmről. Szombaton mindig könnyebb ráhangolódni, győzködöm magam tovább, akkor úgysem csörög az óra. Oké, meglesz az a hajnali etyepetye, döntöm el határozottan. Bezárom a szobaajtót, és addig se ki, se be, amíg ki nem mossuk a fejemből az őrült álmaimat. Peterrel, mondjuk, a poros nyomába sem érek annak az élvezetnek, amit az álmaim nyújtanak, szomorodom el. Ő nem Sam vagy Marco a szomszédból, akiket elég csak meglátnom, ahogy a kertet gazolják… Újra oldalra nézek. Valójában Peterrel sincs bajom, mert vonzódom hozzá, csak… Olyan megszokott az egész, állapítom meg.

Á, fenébe is az egésszel! Tuti, az új altatóm tehet erről az egészről, annyira mély álomba süllyeszt, hogy úgy tűnik, ott minden lehetséges, mosolyodom el. Simán elvagyok így a szex nélkül, elég a gondolata is. Talán a gyógyszercsere megoldaná… De akarom én azt? Magam elé képzelem, ahogy elmondom a házidokinak: doktor úr, az új gyógyszernek elképesztő a hatása, végre mélyen alszom tőle, és hihetetlenül elégedetten ébredek, de… Á, nyilván rá fog kérdezni, hogy akkor mi itt a gond, én meg folytathatom azzal, hogy közel negyvenévesen erotikus álmaim vannak. Jaj! Ég majd a pofám rendesen.

Oké, mindegy! Ágyneműk lehúzva, de közben rájövök: mi van akkor, ha valami más van a háttérben? Rá kell kérdeznem majd a menopauzára is, annyit emlegeti Sisy meg Rose mostanában, meg ugye, ott van a kapuzárási pánik, ugrik be a tipikus negyvenes-nyavalya.

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Erawan Kiadó

Fodor Zsana Író